Örvendeznek a sportújságban: Csányi Sándor, az OTP vezére elfogadta a jelölést az MLSZ elnökségére.
Hurrá. Éljen. Most aztán olyan foci lesz itt, hogy még! Elvégre Magyarországon a csodamenedzserek korát éljük: milyen kár, hogy a rendszerváltásig nem tudhattuk, hogy ilyen fantasztikus tehetségek vannak köztünk! Csányi Sándor, ez igen! Elvállalta! Reszkessetek, brazilok, Messi, mehetsz a sunyiba, 2014-ben már mi játsszuk a VB-döntőt! Mit játsszuk: nyerjük!
Röhej, kérem. Csányi egy egyeneset nem tud rúgni a labdába, de most elnök lesz - mert van pénze. Azt úgy húsz év alatt elfelejtettük, hogy honnan van neki: mert a magyar "eredeti tőkefelhalmozás" ugyebár nem tehetség vagy szorgalom, hanem kapcsolatok, sokszor pártállami múlt, illetve rafinált összeköttetések alapján keletkezett. Csányié nemkülönben - a Kohn bácsi által felemlegetett ügyességgel tolta maga alá az OTP-t. Nem volt se különösebben tehetséges, se eredendően kőgazdag - egyszerűen ügyesen könyökölt.
Amely OTP mellesleg az ország egyik legszarabb bankja. Pocsék kamatot ad, annál nagyobbat kér - összesen annyi a szerencséje, hogy versenytárs nélkül indulhatott országos hálózattal, és sok százezer, netán millió ügyféllel. Utána meg ki mer máshová menni, ha ott ketyeg a hitele? Vagy csak lusta - mint én magam (de most már nem Pató Páloskodom tovább, elviszem az OTP-ből a számlámat).
Nem az a röhej, hogy most megválasztanak egy focihoz semmit sem értő, a magyar rendszerváltás koszosvíz-hullámai közt meggazdagodott újtőkést - elvégre manapság nálunk akinek pénze van, az hivatalból mindenhez ért - hanem majd az lesz a mókás, amikor Csányi távozni fog. Amikor majd elmagyarázza, hogy pontosan miért is nem ért el semmit (mert hogy tőle se lesz jobb a magyar foci, azt borítékolom). Tegyék el jóslatomat: szépen kielemzi majd, hogy hányan tettek neki keresztbe (nagyvonalúan elfeledkezve arról, hogy de facto teljhatalmat szánnak neki, még az alapszabályt is előre módosítják, csak hogy lehelyezni méltóztassék lassan hájasodó valagát az elnöki székbe), milyen balszerencsés volt, mennyire rossz volt a nemzetközi helyzet, milyen hatással volt a gazdasági válság, et cetera.
Azt nem fogja mondani, hogy sajnos, beleültem egy székbe, puszta gőgből, mert a focihoz nem értek, és ez ki is derült...
Egyre jobban utálom Moldova Györgyöt (régen kifejezetten szerettem, de ahogy a tizedik utolsó töltényét is elsütögeti, az bizony rókázni való), de a vén megmarhult kommunista itt-ott még mindig aktuális. Csányiról például az a Szent tehénben szereplő textilipari vezető jut eszembe, aki "általános vezetési tapasztalatai" alapján vállalta el az igazgatást, miközben azt se tudta, mi a különbség a posztó és a flanell között. Moldova ezt úgy kommentálta, hogy ezzel az erővel egy tengerjáró hajó kapitányságát is elvállalhatta volna...
Nos, Csányi elvállalta. De biztos, hogy ő hagyja majd el először, amikor süllyed - az efféle emberek nem süllyednek el a hajóval együtt...
