Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Mindenféléről, ami éppen eszembe jut. Politika, közélet, irodalom, természettudomány, jog - ki mit szeret ebből. Konzervatív nacionalista blogsite: vagyis a 168 Óra levitézlett szadeszpárti, valamint a kádárista Orbánt imádó Hírtévé mércéje szerint szélsőjobbos és fasiszta. Mindazonáltal hiszek abban, hogy vannak még az országban gondolkodni képes, tisztességes és magyar emberek, akikre hiába öntik az ócska tévék a nyállal hígított fost, mégis használják az agyukat, vagy legalább megpróbálják. Nekik írom ezt a blogot.

Friss topikok

  • Molnárgörény: @hullajelölt88: Nekem rengeteg "fakultatív" macskám volt a tényleges sajátok mellett (így hívom az... (2018.05.10. 02:05) Macskákról
  • Molnárgörény: @Petitprince: Pedig az is teljesen igaz. A vidéki embert sokkal könnyebb hülyére venni. Minél kise... (2018.04.24. 00:00) Talpra magyar, lopjad haza!
  • flash.gordon: Szia Molnár nem úgy van, hogy 14 alatt megrontás a szex 12 alatt meg erőszak ha akarja ha nem? (2016.11.22. 21:16) LMBTQ + P?Be?Z?N?SM???
  • Péter Ferenci: Egy nem túl ismert videó: www.youtube.com/watch?v=1Z-kvyFDvpE "Itt mindenkit tisztelettel fogadn... (2016.11.03. 22:27) Carlos-szindróma?
  • biboldó: @-JzK-: Világos. Gyártunk magunknak egy ellenségképet (jelen esetben ballibsizmus) oszt jókat harc... (2016.02.20. 21:26) A szélsőjobboldal skizofréniája

Címkék

(numerus (1) 1956 (1) abortusz (1) abszurdisztán (4) adórendszer (1) agyelszívás (1) agyi ct (1) aljas (1) alkotmány (7) alkotmánybíróság (1) alkotmányosság (1) állami vagyon (1) államok (1) állampolgár (1) al kaida (1) amarok (1) antiszemitizmus (2) arvisura (1) ateizmus (1) athenia (1) autonómia (1) autópálya (1) ávh (1) ávó (7) bajnai (4) baleset (1) barany (1) belgyógyászat (1) benes (1) beteg (1) betli (1) bicikli (1) biológia (1) bíróság (3) bkv (2) blaha (1) blog (6) blogadmin (1) blogajánlás (1) blogcsúcs (2) blogger (1) blos (1) bolsevik (2) bolsevikok (1) bombagyár (6) börtön (1) bosch (1) boulahrouz (1) bridzs (2) bulvár (1) bűnözés (3) bűnöző (1) bűnpártolás (1) büntetés (1) büntetjog (1) büntetőjog (1) butaság (1) buzi (5) carlos (1) celeb (1) cenzúra (3) cigány (21) cigánybűnözés (16) cigányréce (1) címlap (1) civil virtus (1) clausus) (1) család (1) csatahajó (2) csiga (1) csóka (1) csónak (2) csótány (1) darwinizmus (1) deák (1) demokrácia (6) demszky (2) deutsch (1) deviancia (1) dialízis (1) diktatúra (4) dodlenyák (1) doktor (1) draskovics (1) drog (1) droid (3) duna (2) duplacsavar (1) egészségbiztosítás (1) egészségügy (6) éghajlat (3) egyesült (1) egyetem (1) éhségsztrájk (1) eladósodás (1) elfekvő (1) ellenállás (1) ellentengernagy (1) ellenzék (1) elnyomás (1) élősködés (1) ember (1) emberijog (1) emberi jogok (1) emlékmű (1) énblog (3) építkezés (1) eresőkifejezések (1) erőszak (3) éticsiga (1) etika (1) európai (1) európa bajnokság (2) eutanázia (1) eu választás (1) evolúció (2) fa (1) fagyhalál (1) fasiszta (3) fasizmus (1) faszság (1) fecske (1) fecskék (1) feketeistván (1) fekete istván (2) fekete pákó (1) felelősség (1) felfüggesztés (1) félhülye őrnagy (1) feljelentés (2) felmelegedés (2) fico (1) fidesz (8) filozófia (1) flashmob (1) foci (7) fodor (3) fogoly (1) fogyasztóbutítás (1) folyó (1) fony (1) forradalom (4) főváros (1) freeblog (2) fuchs (1) függetlenség (1) füst (1) futball (2) fűtés (1) gáboráron (1) gáz (2) gáza (2) géb (1) genetika (1) genfi egyezmény (1) gergényi (7) gessler (1) globalizáció (1) goldenblog (1) göncz (1) gönczkinga (1) göncz kinga (1) gondolatébresztés (16) gondolatrendőrség (1) görénylyuk (44) gulág (1) gumibot (1) günter grass (1) gustloff (2) gusztos (1) gyász (1) gyásznap (1) gyerekgyilkosság (1) gyilkos (1) gyilkosság (3) gyöngytyúk (1) gyújtogatás (1) gyűlölet (1) gyűlölettörvény (2) gyurcsány (41) gyurcsány viccek (1) háború (1) háborús bűnös (1) hadiflotta (1) hadifogoly (1) haditörvények (1) hajléktalan (1) halak (1) halál (2) halálbüntetés (2) hálapénz (2) halott (2) hamis vád (1) hanuka (2) harry potter (1) hazaáruló (1) házasság (1) hazug (1) hazugság (1) hebron (1) hedvig (1) hiddink (1) hirdetés (2) hírszerző (1) hit (1) hoki (2) holland foci (1) holocaust (3) homokos (1) homoszexuális (1) honfoglaló (2) horgászat (2) horn (1) horváth molnár (1) hülye (1) idióta (1) idő (1) időjárás (3) igazság (1) igazságszolgáltatás (2) ignore lista (1) imf (1) ingatlanadó (1) internet (1) ip cím (1) irodalom (1) isten (3) istván (1) ízlés (1) izrael (2) jános (1) játék (2) jégverés (1) jobbik (4) jobbklikk (1) jobboldal (2) jog (16) jogállam (4) jogászképzés (1) jogsértés (1) jogtalanság (1) judapest (4) justizmord (1) jütland (1) kabai (3) kalóz (1) kambodzsa (1) kampány (1) kanalasréce (1) karácsony (1) kárókatona (2) káromkodás (1) kdnp (1) kecsege (3) keresztény (1) kertész (1) kertészpéter (2) kisebbség (7) kisebbségi kultúra (1) kiskunlacháza (1) koalíció (1) kócsag (2) koeman (1) kóka (5) költségvetés (1) komment (1) kommentválaszok (1) konzervativizmus (2) konzervatórium (4) kórház (3) kórházi napidíj (2) kormány (2) kormányőr (1) kormányválság (1) környezetvédelem (2) korrupció (1) koszovó (1) közgyűlés (1) közlemény (2) közpénz (1) közrend (1) külpoliitka (1) külpolitika (6) kultúra (2) külügy (2) kuncze (1) kunos (1) kurucinfó (1) kurvaország (1) kutatás (1) lakáshitel (1) lamperth (1) lélek (1) leszbikus (1) lételmélet (1) lettország (1) liberális (1) lift (1) lincselés (1) list of ignore (1) lomnici (1) lopás (3) lumpen (1) lusitania (1) macska (2) madárvédelem (1) mádl (1) maglód (1) magyar (3) magyaroknyilai (1) magyarverés (1) majom (1) makó (1) március 15 (1) marihuána (1) marinyeszko (2) marslakó (1) marx (1) materialista (1) materializmus (1) mathijsen (1) máv (1) mavo (2) mazsihisz (1) mdf (1) medgyessy (1) média (3) megrontás (1) menekült (1) mengelica (2) menny (1) mentő (1) mentők (1) mese (1) meteorológia (1) metró (1) migránsok (3) mikeoldfield (1) mikola (1) mindenszentek (1) moderáció (1) moderálás (2) mszp (1) mta (1) munka (1) munkakerülés (1) munkaszolgálat (1) nácizmus (1) narkós (1) nemzet (1) nemzetiség (1) népdal (1) népfelség (1) népszámlálás (1) népszavazás (9) (1) noe (1) nyérc (1) nyolcágú csillag (1) nyugdíj (1) október23 (1) olaszliszka (1) olimpia (2) ombudsman (1) önkény (1) önkormányzat (5) ooijer (1) orbán (7) őrizetbe vétel (1) orosz (1) oroszok (1) országgyűlés feloszlatása (1) ortodox zsidó (1) orvos (1) orvosiügyelet (1) orvosi fizetés (1) ősleves (1) összeesküvés elmélet (1) összefogás (2) összetartás (1) ostobaság (1) osztályharc (1) ovb (1) ózonlyuk (1) pannon (1) párbeszéd (1) parlament (1) pártállam (1) párthatalom (1) pártok (1) pártos igazságszolgáltatás (1) passzívellenállás (1) passzívrezisztencia (1) passzív rezisztencia (1) patkány (1) pedofil (1) pegasus (1) pénzmosás (2) per (1) péter (2) pető (1) petrétei (1) pilitika (1) pinkfloyd (1) pintér (1) pipa (1) pogrom (2) pokol (1) politika (111) polkorrekt (1) polkorrektség (8) pornó (1) posta (1) pran (1) prien (2) privatizáció (1) puccs (1) rába (1) rabbi (1) rabsic (1) rabszolgatartás (1) rádió (1) ráklépésben (1) rasszizmus (4) reakció (3) reform (1) reformzsidó (1) reklám (2) rektoszkóp (1) remény (1) rendőr (1) rendőrdroid (1) rendőrség (9) rendőrterror (2) rendőrvicc (1) rendszerváltás (1) repülőgép anyahajó (1) részeg (1) röhej (1) római (1) románia (1) sajtóper (1) sajtószabadság (1) sakk (1) sárgarigó (1) sarlósfecske (1) segély (1) seggfej (1) seggnyalás (1) selejt (1) shadai (2) shimoda (1) sicko (1) slota (2) sólyom (6) sovinizmus (1) sport (2) statisztika (1) steuben (1) szabadfi (1) szabálysértés (1) szadsz (1) szajkó (1) szakértő (1) szarka (1) szász antónia (1) szdsz (9) szegregáció (1) székelyföld (1) szélsőséges (1) szemét (1) szemkilövés (1) szén (1) szent (1) szerencsétlenkedés (1) szeretet (1) szervezet (1) szerzői (1) szigeti (1) szilveszter (1) szlovákia (4) szólásszabadság (2) szolidaritás (1) szőlő (1) szovjet (1) sztrájk (2) szúnyog (1) szürkegém (1) tabajdi (1) tallián (1) talmud (1) tandíj (2) tarokk (1) társadalombiztosítás (1) tavasz (1) tél (1) tell (1) temetés (1) temető (1) tengeralattjáró (3) terembura (1) teremtés (1) természet (1) természetvédelem (1) terror (3) terrorista (1) terrorizmus (2) tiltakozás (1) tisza (1) tisztesség (1) titanic (1) titkosrendőr (1) titkosrendőrség (1) titkosszolgálat (2) töltőtoll (1) tolvajbanda (1) tomcat (18) torpedó (1) történelem (2) törvény (1) tóta (1) trackback (1) trianon (1) trichinella (1) trychydts (1) tudat (1) tudomány (2) tüntetés (1) tüzép (1) tűzoltó (1) ügyészség (6) újév (1) új választások (1) új zéland (1) unió (1) urbangeri (1) usa (2) üzlet (1) vadász (1) vagyontörvény (1) vajdaság (1) választás (3) valóság (1) van bronckhorst (1) van der sar (1) varjú (1) vaskereszt (1) vegetariánus (1) vélemény (1) véleményszabadság (1) veres (3) vers (1) veseátültetés (1) világbank (1) világháború (2) vipera (1) vízirendőr (1) vizitdíj (4) vízityúk (1) vízum (1) w (1) wto (1) zámoly (1) zene (1) zsanett (1) zsarolás (1) zsidó (23) zuschlag (4) Címkefelhő

Linkblog

Demszky megkoronázásainak hiteles története

2007.06.03. 22:58 Molnárgörény

Budapest a kutyaszar, a kátyúk, a szanaszét túrt utak, a csövesek és a kosz fővárosa. A dugók állandóak, parkolni nem lehet (illetve: generális lenyúlási alkalom...); ha betörés történik, a rendőrség harminc nap múlva menetrendszerűen küldi ki a nyomozást megszüntető határozatot. Bezzeg ha valaki demokráciáért tüntet, azt el tudják verni - és a hajdan követett, megfigyelt, időnként elkalapált Demszky maga tünteti ki a terrorista főrendőrt. A stencilgépe forog a sírjában...

Kupacunk tetején ott ül Demszky Gábor, aki az ellenzék egykori emblematikus figurájából sikerrel küzdötte le magát a köz- és magánélet egyaránt legundorítóbb alakjai közé. A negyedik feleségének tart: házassági fogadalmai tehát éppen annyit érnek, mint a kampányígéretei. Jellemző, hogy ez a totálisan erkölcstelen alak már megengedte magának, hogy kiköltözzön Budapestről, a főváros lakhatatlanságát ezzel is lábával megszavazva - de ez sem volt elég az elzavarásához, akárcsak horvát nyaralója és a kormányjárgányokat is megszégyenítő kocsija (aki még emlékszik: egykor biciklin mutatta magát fene nagy demokrata környezetvédőnek).

Hihetetlen szerencsével kapta meg a főpolgármesteri széket. 1990-ben még nem a nép, hanem a képviselő-testületek választották a polgármestert, és a Fővárosi Közgyűlés még 88 tagú volt, mert a 22 kerület 1-1 képviselőt delegálhatott is. Ott azonban patthelyzet alakult ki: az SZDSZ volt a legnagyobb párt, de a Fidesz nélkül nem tudta volna jelöltjét megszavazni. Ugyanakkor az MDF is akkora frakcióval bírt, hogy a Fidesz volt a mérleg nyelve (az MSZP önmagában semmit sem számított néhány szem képviselőjével).

A Fidesz nem vette magától értetődőnek Demszky megválasztását, bár inkább csak az árat srófolta felfelé (akkoriban még szerették egymást). Ungár Klárát saját jelöltjükként nevezték meg; az alku húzódott, amikor az MDF váratlanul bejelentette, hogy támogatja Ungárt. A Fidesz azonban nem akarta igazán a posztot: néhány bizottsági elnökségért, kerületekben kapott alpolgáérmesteri tisztért és a XVI. kerület polgármesteri székéért cserébe Demszky mögé álltak. A dolog a XVI. kerületben dőlt el, ahol a 31 képivselőből 15 SZDSZ, 1 MSZP, 6 MDF és 9 Fidesz-mandátum volt. Az SZDSZ-nek többsége ellenére nem volt igazi polgármesterjelöltje, így a fideszes Fekete Gábor megszondázása után elfogadták, hogy Demszkyért cserébe megszavazzák Feketét.

Nagy üzlet volt: Fekete (aki egyébként jó képességű, értelmes polgármester volt) előbb egy adóérdekeltségi botrányba, majd a helyi tévé panamájába keveredett bele, és egy ciklus után eltűnt a politikából. A választók pedig büntettek, így a Fidesznek egy szem képviselője maradt 1994-ben. Demszky pedig kapásból azzal hálálta meg a XVI. kerületi szadeszosok segítségét, hogy amikor az oroszok kitakarodtak a mátyásföldi laktanyából, az 1100 lakás több mint felét el akarta venni - illetve, mivel akkor erre jogi módja nem volt, győzködni-zsarolgatni kezdte a XVI. kerületi SZDSZ-eseket, hogy adják oda a lakásokat a fővárosnak, hogy kiüríthesse és eladhassa a Gresham-palotát.

A kerületi szadeszosok azonban bemutattak neki: többségük kemény lokálpatrióta volt (nem is sok sót ettek meg aztán a pártban...). A lakásokat végül a kerület megtartotta és saját igénylői között osztotta ki. Demszky azonban rajta maradt a fővároson, mint szamáron a fül...

 1994-ben a direkt választáson az ellenfelek nevetségesek voltak (Szentgyörgyvölgyi). De később se javult a helyzet: az ellenzék a semmitmondó Latorcait, a teljességgel laikusnak tűnő Schmitt Pált, majd a ló túloldalára átesve a voltaképpen csak helyi választást nyerni képes, de a III. kerületben egyébként eredménytelen Tarlóst állította ellenjelöltként. Kapkodtak, mint Bernát a ménkűhöz, de 16 év kevés volt arra, hogy egy értelmes, vitaképes és elismert várospolitikust kineveljenek a Fővárosi Közgyűlésben - vagy hogy elfogadtassanak egy ismertebb országos szintű politikust.

Így aztán Demszky csak ül, ül a trónon. Most a finanszírozatlan négyes metró az amúgy is hitelek közt fuldokló fővárost végképp becsődölteti: a több éves gazdasági program olyan megszorításokat tervez helyi szinten, amihez képest Gyurcsány és Bokros csomagjai együtt is csak kedves karácsonyi ajándékok. Már a traktorokat is sikerült nem létező KRESZ-táblákkal kitiltani, illetve a II. kerületi turulos emlékmű fennmaradását most szavazták le másodszor - van itt demokrácia, de csakis Demszky híveinek, mert az ellenzék fogja be a pofáját.

Tomcat, Tomcat: nem tojást kellett volna hozzávágni - legalább két-három eleven szkunkot, hátha azok büdösebbek, mint a főpolgármester úr... Jaj, ne haragudj: tudom, állatvédő vagy, a szkunk se bírhat ki mindent...

4 komment

Címkék: politika demszky metró önkormányzat tomcat főváros közgyűlés

Tomcat kontra Gergényi: a jogállam csak látszólagos

2007.06.02. 11:49 Molnárgörény

A polgárpukkasztó akcióiról és szókimondó blogjáról elhíresült Tomcat (Polgár Tamás) előzetes letartóztatásban ül, miután ott volt egy csepeli lakásban, ahogy némi kálisalétrom műtrágya, pár kiló cukor, némi kénpor és miegyéb találtatott. A lakásban lakókat elengedték: Tomcat ellen eleinte közveszélyokozás előkészülete, később már robbanóanyaggal visszaélés a gyanú tárgya.

Előre le kell szögeznem: bár nem vagyok hivatalos szakértő, kémiai ismereteim alapján pontosan tudom, hogy mindaz, amit találtak, nem alkalmas robbanóanyagnak, legfeljebb füst"bomba" készíthető belőle (a bomba azért került idézőjelbe, hogy kihangsúlyozzam: NEM robban). Bármiféle tényleges robbanóanyag kikotyvasztásához esszenciális összetevők hiányoztak. Ezen túl pedig Tomcat komoly és veszélyes erőszakot soha nem alkalmazott: a tojásdobálás szokásos politikai demonstráció, de nem vert félholtra soha senkit, amit a Gergényi vezérelte azonosító nélküli ávósok sorozatosan megtettek október 23-án.

Tomcat most bent van - "szakértői" vélemény alapján. Megkockáztatom: a szakértő hazudott. Gergényi ellen több feljelentést dobott vissza a katonai és normál ügyészség arra hivatkozva, hogy nem történt bűncselekmény. Csak miheztartás végett: katonák esetén (a rendőr ide számít) a Btk. kimondja, hogy a parancsra elkövetett bűncselekményekért az elöljáró tettesként felel. Ennek ellenére az ügyészségek nem hajlandóak megvizsgálni azt sem, hogy milyen parancsokat adott ki - nehogy véletlenül megtalálják a bűncselekményét.

A magyar jogállamiság látszólagossá vált. A törvények nagyjából megfelelőek volnának, de a fennálló hatalmi viszonyok mellett az igazságszolgáltatás ezeket egyszerűen nem, illetve elferdítve alkalmazza. Tomcat ellen valótlan szakértői véleményt használtak, illetve, amikor őrizetbe vették, olyan "bűncselekményeket" róttak a terhére, amelyek miatt régen és jogerősen megszűntek az eljárások, avagy éppen semmilyen elmarasztalás eddigelé nem született. Gergényi ugyanakkor nyilvánosan, cinikusan belehazudhatott a tévé pofájába viperahasználat és jelvényhiány tárgyában, illetve a Fidesz-gyűlés legális közönségébe megtorlás nélkül belehajtathatta a vitatott legalitású másik tüntetés résztvevőit, hogy aztán mindenkit egy füst alatt verethessen össze. Emiatt eljárás nem indult, és menesztése ellenére sem fog: csak a rendőrség totális elkurvulása miatt kellett elküldeni, de október 23. ügyében a kormányzati védő kar biztosan tovább oltalmazza, hiszen ha vádlottá válna, hamar kiderülhetne, hogy pontosan melyik kormánytag utasította a vérengzésre.

A törvények megfelelősége tehát nem biztosít jogállamiságot. Ha a kormányzat képes az igazságszolgáltatást a törvények semmibevételére szorítani, akkor bármi van a törvénykönyvben leírva, pontosan annyit ér, mint a papír, amin áll. Érdekes aprócska bizonyíték a kormányzati nyomásra, hogy Tomcat barátnőjét, Athinát megfenyegette az internetszolgáltatója: leveszi a blogját, ha a TC-támogató tüntetésről tudósít. Teljességgel valószínűtlen, hogy a szolgáltató ezt nyomás nélkül tette volna: ugyanis az Athina-blogon eddig is éppen elég igen kemény tartalom megjelent, és semmilyen retorzió nem volt. A szolgáltató nyilván meg lett most félemlítve - ami persze a civil kurázsija hiányát nem menti. A kormányzat szemlátomást mindenre figyel - most el is mentem az eddig feltett anyagot több helyre, mert előbb-utóbb engem is bezáratnak (inkább előbb, gondolom).

Még néhány apró adalék a magyar jogállam csődjére: a Gyurcsány ellen megszüntetett eljárás cégdisznóságai ügyében, Veres János elítélt barátja, aki jogerős ítélettel sem ül bent a sitten (nem is fog...), a titkosszolgálatokkal szorosan összefüggő alapítványi disznóság, amely miatt szegény vámost alighanem elzavarják, aki felfedezte - és még sorolhatnánk oldalakon át. Csoda hát, ha a rendőrség - amely a gyurcsányi demokratúra fő támasza - néhány egyszerű tagja elhiszi, hogy nekik már mindent lehet, és lopnak-csalnak-erőszakolnak?

Én a magam részéről a fentiekre tekintettel újra hatályba helyezem az Aranybulla ellenállási záradékát: fenntartom a jogot, hogy bármely hatóság jogtalanságát tetszőleges eszközökkel hiúsítsam vagy toroljam meg. Ha a kormány felmondhatja de facto az állampolgárok jogainak biztosításával kapcsolatos kötelezettségeit, én is felmondhatom az állampolgári engedelmességet.

3 komment

Címkék: politika gyurcsány gergényi tomcat jogállam görénylyuk ellenállás jogtalanság

Habzik a Rába, jön a német szemét - egyenjog EU-módra...

2007.06.01. 09:21 Molnárgörény

Szép dolog EU-tagnak lenni. Pontosan ugyanannyi jogunk van, mint akármelyik bivalyerős és kőgazdag nyugati demokráciának: a magyar állampolgár immár nem másodosztályú pária, hanem Európa öntudatos és jogokkal dús büszke lakója...

Hmmmmm. Ha mi netán beleöntünk valamit a Fertő-tóba (merthogy a sógorok felé nem folyik folyó), alighanem farkasüvöltés hangzana fel Wienből, és perceken belül Brüsszelben rugdosnák a valagunkat. A Rába az habozhat évek óta, naftalinszulfát, tudomisénmi érkezik, és már a nicki gát is úgy csúszik tőle, mintha folyvást jég lenne rajta. Az EU semmit se csinál, és a magyar kormány is csak tessék-lássék nyekereg. A Rába meg habzik, habzik, habzik.

Továbbá. Emlékszem, amikor némely magyar építő cégeket TB-simlikkel gyanúsítottak meg Németországban (amely ország ugyebár hálás nekünk a hajdani vasfüggönybontásért, meg a háborúkban sem egymás ellen voltunk, tehát barát, nem úgy, mint például a franciák). A német hatóságok mindenkit egyből sittre vágtak, irataikat-számítógépeiket-számláikat lefoglalták, és még Magyarországon is részben német személyzettel kőkemény házkutatás, lefoglalás, miegyéb volt. Végül nem is bizonyultak bűnösnek a megvádoltak, de addigra már üzletileg végük volt: nem bírtak működni és kihullottak a versenyből.

Azután pár év múlva érkezett némi illegális német szemét az országba. Ki is derült, hogy kik küldték - ők köszönik szépen, jól vannak, papíron indult ellenük valami eljárás, de csak a magyar fogadó személyek kerültek hűvösre (na azért ők se nagyon). A szemét pedig elvan nálunk, mint a befőtt: amikor az impotens (azóta köddé vált) környezetvédelem helyett nyivákolási miniszter elment Németországba, akkor a központi és a tartományi kormány között küldözgették ide-oda, mint egy szaros csicskást, mire végül nagy kegyesen a tartományi kormány némi hajlandóságot mutatott a visszaszállítási költségek felének kifizetésére. A szemét persze máig itt van, és alighanem itt is marad, amíg világ a világ és még két nap.

Vajon mi lenne, ha például a Rába koszos vizét - amint Kitalátor  javasolta - nagy teljesítményű pumpákkal szépen kilocsolnánk az osztrák határon túlra? Hát akkor, ha netán a német szemétért cserébe mi is küldenénk egy-két tehervonatnyit nekik? Nos, mi lenne???

Ki írta az első bekezdésben azt a marhaságot, nem tudja valaki? Részeg lehetett, vagy csak nagyon hülye...

7 komment · 2 trackback

Címkék: vélemény politika európai unió környezetvédelem szemét rába gondolatébresztés

Gyorsul az idő, mi meg beledöglünk

2007.05.31. 18:44 Molnárgörény

Öregszem. Nem érzem ugyan a dolgot - sörpoci növöget, gyerek már könyvet is olvas, de ezek nem vészes tünetek - mert a hímtag még teljesen rendben, memóriazavar nincs, és nagyszülők korátlaga is irigylésre méltó volt (pár napja halt meg az utolsó nagymama 92 évesen, Isten nyugosztalja). Ha nem jön a baleset, vagy a Gyurcsány-féle titkosrendőrség merénylete, elvileg elhúzhatom legalább annyi ideig még, mint amit eddig elhagytam, vagy akár tovább. Egyszóval a gödör egyelőre nem látszik nagyon fenyegetőnek.

A világ ott változik óriásit, hogy az idő mintha egyre gyorsulna. Gyerekkoromban alig bírtam kivárni az "áció, káció..." nyolc napját, és utána a nyári szünet maga volt a végtelenség. Még középiskolásként is a nyár alapvetően hosszú volt (az egyetemen is, de ott azért, mert alaposan lerövidítettem mindig a vizsgaidőszakot).

Aztán valahogy feltűnt, hogy egyik karácsony olyan közel került a másikhoz. A kislány nemrég még pelenkás volt, és bojénak mondta a madarat, ma meg épp mesét ír a számítógépen. 2004-ben elköltöztem - mintha ma lett volna. Az időm valaha méltóságteljes egerészölyv-repüléssel ballagott, most meg a kabasólyom sistergő zuhanórepülésével zúg el mellettem. Azt nem tudom, hogy ez összefügg-e a világ egyébként is bekövetkezett túlpörgésével? Gyerekként még nem ismertem a számítógépet, töltőtollal tanítottak írni, a zuglói utcákon tízévesen nyugodtan biciklizhettem, mert autó alig fordult elő (lószar viszont akadt, sőt, bolgárkertészet is volt, több is). Ma? Internet, számítógép, mobiltelefon, rohanás, rohanás, rohanás, karriertanácsok, stb. Könyökök csattognak, mindenki furakszik (tisztelet a kivételnek), a húszévesek nem tanulnak, hanem önmegvalósítanak - lehetőleg vagyonokért -, a harmincas nők kétségbeesetten próbálnak 19-nek látszani, szolárium, konditerem, pörgő mókuskerék. Nem azért, mert élvezik, hanem azért, hogy megfeleljenek. Kinek? Minek? Mindenki "lúzer", aki leszarja a trendet!?

Én ebbe - ha engedném magamon átcsapni - alighanem beledöglenék. Lusta vagyok, természetemnél fogva (bár tudok gyorsan és sokat dolgozni, ha nagyon kell, de nagyon nem szeretem ezt tenni). Vissza kell lassítani az időt, legalább néha! Szeretek ma is töltőtollal írni (sajna blogot nem lehet, de pl. novellákat igen!). Utálom a mobilt (a gyerekek miatt van nekem/nálam, de...), a számítógép pedig nem cél, hanem eszköz, akár az internet. Hajlamos vagyok beülni egy csónakba, és a vízen kóricálni, óra nélkül. Soha nem cigarettáztam (egy szálat se), viszont pipázok, amihez egy-másfél óra kell. Nem keresgélek a neten híreket, inkább könyvet meg újságot olvasok. Nem követek semmilyen divatot, sőt, nem is tudok róla szinte semmit. Nadrág, ing, pulóver, és mindenki tehet egy szívességet, akinek nem tetszik.

Szerencsére ismerőseim/barátaim többsége is hajlamos arra, hogy képes legyen lazítani. Talán nem is viselnék el magam mellett egy trendi nyüzsgöncöt. Vajon ki a hülye? Kissé kezd a helyzet a Fahrenheit 451 történetére (Bradbury) emlékeztetni - aki gyalog jár, előbb-utóbb elgázolják?!

7 komment

Címkék: filozófia idő gondolatébresztés töltőtoll pipa

Mennyit üljön a cigány, és mennyit Kunos Péter?

2007.05.31. 10:40 Molnárgörény

A magyar büntetőjog lényegében egy katasztrófa volt egészen a közelmúltig. Nemrég egészen elfogadható irányba változtatták meg, bár a változás kezdeti és elégtelen, nem is következetes. A szocialista-posztszocialista Btk. egyértelműen az állam büntető hatalmára apellált, és voltaképpen nem sokat törődött az áldozattal. Például a polgári jogi igényt (vagyis azt a pénzt, amit a sértettől loptak) a büntető bíróság akkor tárgyalta, ha akarta, de ha nem akarta, ezellen nem volt apelláta. Továbbá a büntetés gyakorlatilag minimálisan függött csak a kár megtérülésétől.

Emiatt lehetett az, hogy a milliárdokat elsikkasztó Kunos Péter kapott szolíd két évet, és még onnan is ki akarta engedni a drága jólelkű Göncz Árpi bácsi (hadd élvezze a pénzét szegény Kunos pubika) - más kérdés, hogy az akkor még mai két-három-négyszínűségétől nem szenvedő Dávid Ibolya nem járult hozzá. De azóta kijött, persze...

Ha egy cigány leütött egy öregasszonyt, és kirabolta, a szerencsétlennek, ha túl is élte a támadást, esélye se volt a pénzét visszakapni, úgyhogy sokszor az éhhalállal nézhetett szembe.

A közelmúlti Btk.-változtatás a büntetés enyhítését teszi lehetővé, ha a sértett és a tettes megegyeznek - de nem csupán vagyon elleni, de erőszakos bűncselekmények esetén is. Az egyezség körülírása viszont nem korrekt, és a bíróság jogköre sem elég tisztázott ezügyben (pl. Lakatosék kint lévő maradéka megfenyegeti az öregasszonyt, akit Lakatos Józsi irabolt, aztán szegény "elfogad" 10000 forintot, miközben 50000 lett elrabolva tőle). A másik dolog, hogy ez egyezség hiánya nem befolyásolja a tettes büntetését negatív irányba.

A római jog azt mondta ki: a tolvaj mindig késedelmes adós! Amíg nem fizetett, rajta maradt a büntetés (száműzetés leggyakrabban).

Hogyan kéne kinéznie a Btk-nak?

Vagyon elleni bűncselekményeknél az okozott kárt (késedelmi kamattal, persze) meg kéne téríteni MINDIG. Aki nem bírja vagy nem akarja, annak a büntetése a kárral PONTOSAN arányos legyen: vagyis ha Kunos pl. százmilliót sikkaszt a bankjából, és nem adja vissza, mondjuk 5000 forintos napi tétellel le kellene ülnie. Vagyis: NEM ÉLVEZHETI a lopott pénzt a börtön után, mert esélye sincs, hogy kijöjjön, ha nem csengeti vissza. Persze a kisebb értékeknél a napi tételt alacsonyabban kell meghatározni, hogy a cigány ne egy héttel ússza meg a dolgot - és a visszaesés mindig a napi tétel összegét csökkentené, tehát a lopott holmi megtérítése nélkül egyre többet kéne ugyanazért a kis lopásért ülni.

Ez a rendszer megoldaná, hogy ne lehessen senkinek sem arra bazíroznia, hogy lop egy nagy adagot, aztán leüli az egy-két évét, majd éli világát, és még az utódok is a lopott holmit élvezik. Sőt! A családra se lehet bízni, mert a delikvens sose lehet abban biztos, hogy asszonykája nem hagyja-e a sitten elrohadni, miközben a pénzen szerez egy fiatalabb/előkelőbb/potensebb palit... A tényleges visszatartást az bizonyítja, hogy a lopott vagyon garantáltan nem élvezhető.

Gondatlan bűncselekményeknél is érvényesíthető ez: még akár a gázolások "fájdalomdíja" is bevezethető lenne. A sértett érdeke ugyanis fontosabb, mint az állam tekintélye.

Erőszakos bűntetteknél csak a legenyhébb esetekben adnék módot efféle alkura (szigorúan bírói kontrollal) - és ekkor is a tettes fizetés utáni elengedését csak fizikai (igen! vissza ide!) büntetés után tenném lehetővé. A régi magyar botozással nincsen semmi baj! Az erőszakos alak általában csak ugyanattól retten vissza, hát hadd kapja meg a magáét... A durvább erőszakok esetén meg annyi időre kell lecsukni a tettest, hogy beleőszüljön. Kanalas mester, miután életveszélyesen megsebzi a faluvégi öregasszonyt, hogy kirabolhassa, rögtön 20 évet kapjon - ha pedig másodszor is megteszi, többet ne jöjjön ki (én annak is híve agyok, hogy akasszák fel...).

Miért nem lesz soha ez a rendszer? Mert túl sokan lopnak - a Parlamentben is. Ürügy mindig lesz: nem engedi az EU, emberi jogok, jogbiztonság, stb. Holott a jogbiztonságot nem a tettes, hanem az áldozat érdekében kéne működtetni - mi nagyobb jogbiztonság e szempontból annál, hogy a tolvaj garantáltan nem élvezheti a lopás gyümölcsét?

9 komment

Címkék: politika jog büntetés cigány péter görénylyuk gondolatébresztés büntetőjog kunos római

A magyar fociról

2007.05.30. 10:34 Molnárgörény

Szar, még szarabb, legszarabb, abszolút tré, magyar futball - ez a felsorolás nagyjából helytálló mostanában. Szegény Végh Antal foroghat a sírjában: amikor ő berregett a futball ellen, akkor azért még olykor kijutottunk a VB-re, legfeljebb ott kaptunk egy hatost, míg mostanában Málta a mérce. Túl magas mérce...

Az utolsó nem beszarós csapatunk még 1982-ben Mészöllyel volt: ha akkor a belgák ellen Bubu nem lepkézik jókorát, vagy a bíró hajlandó a mai normáknak megfelelően azonnal kiállítani a kiugró Fazekast letaroló Pfaff kapust, akkor még tovább is megyünk az első körből.

A tavalyi év már a szopások szopásait is kontrázni tudta (emlékezzünk, valaha az Izland elleni kettős vereség volt a csúcs): a válogatott máltai lovagi címet kapott, az Újpest itthon négyet szedett be Liechtenstein "bajnokától" (aki amúgy a svájci másodosztály oszlopos tagja), míg a bajnok Loki a híres-neves macedón ... (jaj, elfelejtettem, annyira még nem neves...) ellen huppant ki egészen simán. Bravó. Tulajdonképpen én miért nem játszhatom az NB I-ben? Igaz, már talán egy hangyányit öreg vagyok, de Zoff is védett még ennyi idős korában, a pénzt is el tudom tenni, továbbá kikapni velem is lehetne (nyerni meg a jelek szerint senkivel).

Önmagában az, hogy a futball borzalmasan szar, még hagyján. A fantasztikus, hogy mégis mennyien és milyen jól megélnek belőle! Itt következnek a gazdasági életben teljesen érthetetlen dolgok. Néző ugyanis nincsen. Nem és nem. NB I-ben a néhány százas nézőszám ma teljesen normális. Ehhez képest a játékosok, vezetők, edzők, MLSZ-korifeusok csillagászati pénzeket kaszálnak. Sőt! Remekül meg lehet élni az NB II-ben, és akár alsóbb osztályokban is. De honnan a fenéből szedik össze a pénzt, amit kiosztanak? Jegybevétel nincs, a tévé is már alig fizet, mert a kutya nem nézi a magyar meccset; reklám van, de nem annyi, tehát valahonnan máshonnan kell a pénznek jönnie. Egy-egy csapat látványos válsága után érkezik a "külföldi befektető", és dől a lóvé megint.

Tisztelt APEH, titkosszolgálatok, rendőrség, ávó! Nem itt kellene körülnézni? Nem lehetséges, hogy a magyar foci immár nem más, mint egy szép nagy pénzmosoda, ahol a semmire sem jó játékosok és egyéb résztvevők megfizetése árán minden pénzt legálissá lehet tenni??? Mert hogy a bevétel nem elég a zsebekbe tett összegekre sem, az egészen bizonyos.

Jaj, bocsánat: megint elfelejtettem, hogy a titkosszolgálat dolga nálunk egészen más. Egyrészt Tomcatot kell baszogatniuk, másrészt élelmiszersegélyeket sikkasztanak és árusítanak alapítványi formában - talán a bevételből még a magyar futballba is jut valamennyi...

7 komment

Címkék: politika foci rendőrség ávó titkosszolgálat pénzmosás

AB-OVB pingpongmeccs

2007.05.29. 16:46 Molnárgörény

Nos, visszajöttem, egy szép orsóval gazdagabban. Igaz, hogy ami pénzt erre a versenyre elköltöttem, azon három ilyet is vehettem volna.

Ma ismét a magyar alkotmányos demokrácia egyik sajátos féregnyúlványáról lesz szó: a népszavazási törvényről. Megint de facto korlátlan hatalmat kapott egy olyan intézmény, amelyet éppen nem pártsemleges-demokratikus módon választanak, hanem a mindenkori kormánytöbbség akaratát tükrözi, miközben úgy tesz, mintha a pártok fölött állna. Ez a dicső társaság az Országos Választási Bizottság. Vannak ugyanis állandó, választott tagjai (ezeket az országgyűlés delegálja, persze a többség mindig sokkal többet küld), továbbá a pártok által delegált tagok - de ez nem súlyarányos.

Vagyis: az OVB egy burkolt kormánytöbbségű politikai testület. Korábban is az volt, bár ez nem igazán tükröződött, némi önmegtartóztatás miatt - csakhogy Szigeti Péter elnöksége alatt eluralkodott itt is a Gyurcsány-style. Erőszak, erőszak, erőszak: vagyis, hiába vágja vissza hozzájuk az Alkotmánybíróság a Fidesz-népszavazásról szóló elutasító határozatot, csak azért se változtatják meg - legalábbis érdemben nem, hanem az elutasítás indokát cserélgetik.

Namármost az Alkotmánybíróságnak érdekes módon nincs joga (ebben) az OVB határozatának megváltoztatására: csak igent vagy nemet mondhat rá, de érdemben újat nem alkothat. Így pedig a Szigeti-fiúk szabotálhatnak, amíg csak akarnak: nincs mód tenni ellenük.

Vagy mégis? Mi van, ha valaki a népszavazási törvényt támadja meg az AB előtt? Bár az AB tagjai között is több a balos érzelmű (hmmm, a közismert exszoci Bihari Mihály az elnök...), de ott valahogy a jogászi tisztesség azért többé-kevésbé megakadályozza a nagyon link balos döntéseket. Sőt. Az AB-nak is tele van a töke azzal, hogy az OVB szívatja, úgyhogy a népszavazási törvényt az érdemi és valós jogorvoslat lehetőségének hiánya miatt sürgősséggel megtámadó indítvány nem is esélytelen.

Megcsináljam?

1 komment · 1 trackback

Címkék: politika fidesz népszavazás alkotmánybíróság péter görénylyuk szigeti ovb

Milyen lenne a valódi szovjet emlékmű?

2007.05.24. 13:30 Molnárgörény

Magyarországon kívül is jókora viharokat vált ki a volt (?) világbirodalom Oroszország acélos reakciója a második világháborús "hősi" emlékművek piszkálására. Észtországot gyakorlatilag elszigetelték maguktól, leállították a vasutat, a szállításokat, mindent. Csak emlékeztetőül: Lettország, Litvánia és Észtország a második világháborúig független volt, amikor a Szovjetunió szabályosan bekebelezte őket (ekkortájt vívta a rendkívül igazságos finnek elleni rablóháborúját is). Tehát erkölcsi szempontból az észtek dühe érthető: valahogy nem nagyon szeretnek emlékezni arra, hogy a hatalmas orosz csizma fél évszázadra eltiporta őket.

Nálunk is az állam farkcsóválva győzködi az oroszokat, hogy a "hősi" emlékművek maradnak, és brutálisan lépnek fel a tiltakozók ellen. Megint csak emlékeztetőül: a "felszabadítás" valójában gyarmatosítás volt, és a magyar polgári lakossággal a keleti gyülevész horda olyan ocsmányul bánt el, hogy talán a tatárjárás volt csak súlyosabb katasztrófa. A megölt, elhurcolt civilek mellett különösen fájdalmas volt, hogy serdületlen gyerekektől öregasszonyokig megerőszakolták a fél országot, zabigyerekeiket és szifiliszt hagyva hátra. Később vérbe fojtották 56-ot, és a rendszerváltásig gyakorlatilag gyarmati sorban tartottak, kifosztottak minket - és ami még ocsmányabb, még arra is rákényszerítettek, hogy ezt örömteli farkcsóválással fogadjuk.

Pokolba a szovjet emlékművekkel, meg azokkal is, akik fenn akarják tartani őket!

A valódi, valósághű szovjet emlékmű a következőképpen nézne ki (Athina blogjáról, egy saját kommentemet idézem - kár lenne átírni, ott elég kifejezően eltaláltam, csak picit módosítottam):

Usánkás-dobtáras géppisztolyos tagbaszakadt rohadék kétségbeesetten jajgató 15 éves lányt teper maga alá, zsebéből kilóg a vodkásüveg, amiben már alig van. Mögötte fekszik a lány apja szitává lőve, aki megpróbálta a gyerekét megvédeni - keze mellett ott az elejtett furkósbot, amivel a géppisztoly ellen küzdeni próbált. Az emlékmű másik alakja egy T-34-es tank, amely épp benzinesüveget lóbáló fiatal fiút tapos maga alá az Üllői úton; a háttérben egy akasztófán lógó alak, lába alatt Nagy Imre összetört cvikkere.

Talán gyűjtést kéne indítani, szoborba faragni, és elhelyezni közterületen, vagy olyan magánterületen (még inkább), ahonnan sokan láthatják.

2 komment

Címkék: politika szovjet emlékmű görénylyuk gondolatébresztés lettország

Választási rendszerünk = pártokrácia...

2007.05.23. 23:51 Molnárgörény

A választási rendszerünkbe bele van kódolva, hogy a pártok - különösen a nagyobb pártok - gyakorlatilag saját hatáskörükben, a választók kizárásával dönthetnek arról, hogy ki legyen parlamenti képviselő, és ki ne. Ezért a képviselők választópolgári piszkálása, számonkérése eredménytelen: a képviselő saját sorsa nem a választói, hanem pártvezetése döntéseitől függ. Ennek megfelelően a választóival mit sem törödik egyikük sem, a pártführereknek viszont gazsulálnak.

A köztársasági elnök szépen, pártsemlegesen mindig a részvételre buzdítja a szavazópolgárokat - ez a kötelessége. Én sem azt mondom, hogy ne szavazzanak: annyit szeretnék elérni, hogy mindenki gondolkodjon el azon, hogy voksával elérhet-e bármilyen javulást az ország helyzetében, és a tényleges akarata megjelenhet-e az eredményben?...

Rendszerváltás? Gengszterváltás!

A magyar rendszerváltás egyre inkább puszta illúziónak tűnik. Egy normális demokráciában tisztességes munkáért tisztességes bért fizetnek, vagy ha egy tulajdonos megpróbálja a dolgozókat kizsákmányolni, a szakszervezet pillanatok alatt erélyesen szembeszáll vele. Sőt: tulajdonos is inkább csak az tud lenni, aki a vagyonát gondos gazdaként kezeli, mert a többieket vagy a helyi adóhivatal, vagy egyszerűen a piac szórja ki a vagyonosok közül.
Magyarországon ez másképp alakult. A haldokló szocializmus vezérei a zavarosban halászva hatalmas vagyonokat harácsoltak össze bármiféle érdem vagy hozzáértés nélkül – természetesen az így kialakult tőkésosztály társadalmi felelősségérzete a nullával egyenlő. A köztörvényeshez közeli (sokszor azon túli) módszerekkel szerzett milliárdok gazdáik számára inkább a pofátlanság célszerűségét igazolják.
A politikában sem jobb a helyzet. A tízmilliós ország majdnem 400 képviselőt etet-ruház, akik ennek fejében (tisztelet a csekély számú kivételnek) semmilyen hasznos munkát nem végeznek, és saját fizetésük megszavazásán túl semmiben nem értenek egyet – illetve bocsánat, a vagyongyarapításban mégis, ebben nincs pártállásbeli különbség köztük...
Egy érdekességre fel kell figyelni: a volt szocialista országok közül egyedül Magyarországon nem volt még példa a rendszerváltás óta arra, hogy igazándiból megbukjon egy kormány (mármint a mandátuma alatt). A Gyurcsány-féle operettpuccsot nem lehet igazi bukásnak tekinteni: a hatalom birtokosai nem változtak, még a miniszterek többsége is magtarthatta székét.

Hamar megásták a sírt

A még meg sem született demokrácia sírját már az Ellenzéki Kerekasztalnál megásták. Ott alakították ki azokat  a megoldásokat, melyeket aztán az utolsó MSZMP-országgyűlés törvényekbe foglalt (bajusz alatt mosolyogva...).
A Kerekasztalhoz lényegében mindenki odaülhetett, aki a gorbacsovi glasznoszty alatt fél centire ki merte nyitni a száját. A pártkezdemények vezetői csupán egy dolgot nem tudhattak: hogy vajon melyiküknek milyen sikere lesz a majdani választásokon. Ezért mindegyikük biztonságra játszott! Könnyű volt a kialakított politikai modell védelmében csinos szlogent fabrikálni (az ország stabil kormányozhatósága volt a fő érv), de a valóság másról szólt: a Kerekasztal lovagjai saját széküket próbálták jó előre bebetonozni. Sikerült!...

A választási rendszer

A magyar választási rendszert a választók többsége nem érti. A bennfentesek játéka, hogy a szavazás után hogyan is alakul a mandátumok sorsa – éppen ezért a média lehetőségei is tágak például abban, hogy az első forduló egy százalékos különbsége után harsányan győztest hirdethessenek. Tegye a kezét a szívére, kedves választópolgár barátom, és mondja meg: tudja-e, hogy ha az egyik párt 58, a másik 42 % voksot kap, akkor ez hány listás mandátumnak fog megfelelni és milyen számítási móddal? Ugye hogy nem tudja? Nem is tudhatja senki, legfeljebb az, aki háromszor alaposan elolvasta a vonatkozó törvény csűrcsavart szövegét.
Nem elég, hogy a tízmilliós országnak majdnem 400 fő a parlamentje, de ráadásul e 386 képviselőből csak 176 kerül be egyéni választókerületből. Vagyis a többséget azokon a listákon választják, amikről a polgár alig tud valamit. Az országos listákat legfeljebb a sajtóban olvashatja, és a megyeiekből is csak néhány név szerepel a szavazócédulán.
Hogy néz ki mindez egy képviselő szemszögéből? Saját sorsa főképp azon múlik, hogy a pártjában hogyan fekszik! Az egyéni körzet megnyerése bizonytalan, mint a kutya vacsorája (sőt, a párt színeiben való egyéni indulás joga is csak a pártvezetés adománya!); de ha elég ügyesen gazsulált a pártfőnököknek, olyan listás helyet kap, amiről automatikusan bekerül – akkor is, ha semmilyen hasznos munkát nem végzett előző négy évében, és a választók a pokolba kívánják.
Nos, az Ellenzéki Kerekasztalnál ezt a rendszert azért alakították ki, mert így a pártok erős emberei biztosak lehettek abban, hogy ha a pártjuk egyáltalán bejut a parlamentbe, akkor ők maguk is ott üldögélhetnek majd jó pénzért.
Tegyük fel a kérdést: ha egy egyéni körzetben megválasztott képviselő azt látja, hogy a költségvetés hátrányba hozza a körzetét, meg fogja szavazni mégis, ha kormánypárti? Meg bizony! Legfeljebb benyújtja a számlát a kulisszák mögött  pártja vezetőinek: „gyerekek, ezért engem elzavarnak, kell a harmadik hely a megyei listán...”
Az egyéni választókerületek eleve túl nagyok ahhoz (és sokszor nem is kellően egységesek), hogy egy képviselő a körzete üdvére eredményesen dolgozhasson. Emellett az eddigi választások bebizonyították, hogy a névnek, az egyéniségnek a vonzereje a párt támogatásához képest elenyésző: a pártból kilépők függetlenként mindig kibuktak, általában versenyben sem lehettek.
Vajon mit tehet egy frakcióból kilépő független képviselő? Egy szem szavazata általában nem oszt, nem szoroz, tehát nincs miért alkudni vele. Otthagyott társai gyűlölik. Jórészt alig, másodperces időkben szólhat hozzá bármihez. Semmi esélye, hogy választókerületének (ha van) bármit elintézzen. Ha pedig beáll az ellenpártba, ott az ellenirányú frakciófegyelem várja.
A másik ilyen betonozó ötlet volt a konstruktív bizalmatlansági indítvány. Csak akkor lehet a kormányt elzavarni, ha egyidejűleg egy másik miniszterelnöknek szavaznak bizalmat. Ámde kiderült az előbbiekből, hogy egy képviselőnek legfeljebb akkor érdemes a pártját cserbenhagynia, ha az ellenféltől biztos mandátumajánlatot kap – ilyen pedig nem lehet túl sok, hiszen akkor az ellenzék főkorifeusai eshetnének pofára.

Nekünk nem felelősek

A választók jogai tehát a valóságban korlátozottak. A kormányt ugyan megbuktathatják, de gyakorlatilag semmilyen lehetőségük nincsen a leszerepelt, közéletre alkalmatlan (korrupt, nemtörődöm, felelőtlen, ostoba, vagy ezek tetszőleges kombinációi) képviselők elzavarására, ha azok a pártjukban kellően hűségesek a főnökökhöz. A magyar politikai életet így a gyakorlatban korlátlanul uralhatja a pártok arisztokráciája. A kormánybukás is csak apró, múló kellemetlenség: ellenzékben is bent ülnek a helyükön, kapják a pénzt és a különböző, jobbnál jobb lehetőségeket.
A választó akarata érdektelen: egy-egy képviselőt körzetében ugyan megbuktathat, de nem képes megakadályozni, hogy az illető, ha elég nagy párt tagja, és elég kedves a pártvezetés szemében, mindenképp képviselő legyen. Sőt! Listáról kellemesebb honatyáskodni, nem kell fogadóórával, droidokkal, kötözködő választókkal foglalkozni. Vegyük már észre, hogy a parlamentben mindig háromnegyedéig ugyanaz a társaság üldögél! Sőt-sőt! Vegyük azt is észre, hogy a különböző, igen ronda simliket sosem juttatják el a bíróságig, és rendkívül ritkán került képviselő a gazemberségei miatt börtönbe (az a kevés eset abszolút kegyvesztett volt mindenki szemében). Van egyfajta konszenzus közöttük: a simliket a sajtóban kiteregetik, mindenféle csirkefogónak elmondják egymást, de aztán hogy, hogy nem, a nagyjából bebizonyított bűncselekmények is megtorlatlanok maradnak.
Mi lehetne a megoldás? Kisebb parlament, kisebb választókerületek, és nagyon rövidke országos kompenzációs lista, hogy a néhány pártfővezér bekerülhessen azért (mert ha nem, nekirontanának egyesült erővel a módosított választási rendszernek). Így a képviselők nem pályázhatnának pártszobákon belül biztos befutó státuszra: muszáj lenne a választókörzetük lakossága előtt bizonyítaniuk. Ha a kormány a körzetük ellen akarna dönteni alighanem könnyebben oldódna a frakciófegyelem, mint manapság, hiszen a képviselő jövőjét a beleegyező farkcsóválás azonnal kilátástalanná tenné.
Nem véletlen azonban, hogy mindenki csak szövegel a kisebb parlamentről, meg az átláthatóbb választási rendszerről, de egy párt se próbálta ezt megcsinálni. A saját helyét egyik se kockáztatja... Egyet kell érteni Istenben boldogult Antall Józseffel, aki (bár nem pontosan erre) azt mondta: „Tetszettek volna forradalmat csinálni...”

Rövid emlékeztető az "elit"pártokra

Nos, tehát kire szavazzon a magamfajta gondolkodó polgár (a polgár alatt nem párt által ravaszul kisajátított szlogent, hanem felelős, független és szabad embert értve)?
MSZP? Egy olyan párt, amely három miniszterelnököt adott eddig: a pufajkás Horn Gyulát, az ügynök Medgyessy Pétert és a gátlástalan harácsoló Gyurcsány Ferencet?
Fidesz? Amely kissé gyanúsan hamar jutott el a borotválatlan, farmeres stílustól („cápalátogatás”, ha valaki még emlékszik) a konzervatív jobboldali kereszténységig? És ha máshol üresedik meg egy elfoglalható ideológiai tér, akkor oda menetelnek majd át?
SZDSZ? Az a párt, amelynek nagy szerencséje, hogy az üzletszerű kéjelgés már nem büntethető, mert a rendszerváltó lendületből pillanatok alatt az MSZP szoknyája alá kerültek? Akik azt mondják, hogy Hornnal nem, aztán mégis? Akik Medgyessyt elsőre buktatni akarják, majd másnap már nem baj a D-209? A buzik, narkósok, cigánybűnözők főtámogatói, akik idegrohamot kapnak a magyar zászlótól is?
MDF? Amely eleinte Jézuskától géppuskáig mindent és mindenkit magába foglalt, majd az utóbbi években fontos személyeit kiutálva menstruációs fájdalmi támolygást mutat be a bal- és jobboldal között?
KDNP? Amely annyira önálló, mint egy összebilincselt sziámi iker?
A többiek? Akiknek jelentéktelenségét csak étvágyuk múlja felül, és vagy jobbról, vagy balról szalonképtelenek?

Ahol ebben gyakorlottabbak

Az angol parlament Cromwell óta alig változott. Ma is csak egyéni választókerületek vannak: aki nyer, képviselő, a többi megy a sóhivatalba. Kompenzáció, lista, miegyéb nem létezik, és a miniszterelnök csakis képviselő lehet, tehát ha körzetében megverik, nem ülhet be a kormányfői székbe akkor sem, ha pártja győz.
A parlamentben mindent a jelenlévők egyszerű többségével döntenek el: a kifejezetten kényelmetlen ülésterembe be sem fér az összes képviselő. A kormánypárt és az ellenzék vezére ezért minden ülésnap előtt megállapodik: hányan mennek be. Az ellenzék mindig annyival kevesebb képviselővel áll ki, amennyi a választáson szerzett kormánytöbbség. Ezért akármilyen csekély is a többség, nem kell félholt képviselőket az ülésterembe cipelni, mert alkalmi ellenzéki többség sosincs, így nem lehet kormányt buktatni. A vezérek egyezménye szóbeli csupán - de soha senkinek nem jut eszébe megszegni. Aki megpróbálná, örökre repülne a politikából.
A kormány akkor bukhat, ha saját pártja (egy része) ellene fordul. Mivel mindenki körzetes képviselő, senki sem szarhatja le a körzetét: nincs elegáns kiskapu a parlamentbe valamilyen listáról... Ha a kormány egy kormánypárti képviselő körzetét szívatja, az illető pillanatok alatt átállhat.
Ráadásul a francos ángliusok egyszerű önmérséklettel érik el mindezt. Igaz, majdnem 400 éve csinálják.

30 komment

Címkék: politika választás demokrácia pártok görénylyuk párthatalom

Kócsagok és fecskék

2007.05.23. 01:22 Molnárgörény

Nos, most először megnéztem a statisztikát, és némiképp megdöbbenve láttam, hogy volt, amikor száznál többen is idekukkantottatok. Fene se gondolta, a blog vadonatúj. De mert ilyen lelkesek vagytok, írok nektek megint valamit - csak hogy megmutassam, milyen sokoldalú molnárgörény vagyok (meg aztán péntek-szombat-vasárnap paused, házon kívül).

A Ráckevei-Dunán Taksony magasságában az idén először nagykócsag (Egretta alba)fészkel - helyesebben valószínűleg fészkel, hiszen állandóan ott van, és most fészkelési idő van (továbbá nászruhásak, dísztollakkal). Már egyszer néhány éve találkoztam vele - helyesebben télen egy elpusztult példányt találtam a vízen. Most azonban peckesen lépkednek a hókonyok sekélyeseiben, és meglehetősen közelre bevárják a csónakot is (a fényképek sikerültek, csak még arra nem jöttem rá, hogy lehet ide feltenni, lehet, hogy túl sok a 6 megapixel - ha valakinek van ötlete, szóljon). A madárvédelem címermadara - melyet majdnem sikerült kiirtani - a jelek szerint újra elterjedőben van, a védelem hatásos volt.

Ez a sűrűn lakott Duna-szakasz az utóbbi években meglepően gyarapodott madarakban. Immár gyakori a szürkegém (Ardea cinerea), 7-8 éve állandóan fészkel a barna rétihéja (Circus aeruginosus), és egy-két éve a kabasólyom (Falco subbuteo) is gyakran megfigyelhető. Alkonyatkor szinte mindig lehet a víz felett áthintázó különféle baglyokat látni, a bütykös hattyú (Cygnus olor) pedig gyakori fajjá vált.

Nos, ez gyönyörű lenne, de nézzük a bal felét. A fecskék száma felére, vagy még kevesebbre csökkent. Mindhárom fecskefaj fészkel azon a környéken, de míg húsz éve valóságos felhőkben repkedtek a víz felett, addig ma csak elszórtan láthatóak. A néhány éve még rendszeres, bár nem gyakori fészkelő vadgerle (Streptopelia turtur) gyakorlatilag eltűnt. A fürj (Coturnix coturnix) egyre ritkább, hamarosan eltűnhet a környékről. Vagyis: míg a ritkaságok terjednek, és számuk gyarapszik, a nagyon hasznos és értékes, bár elvileg gyakoribb madárfajok viszont fogyatkoznak - nem kizárt, hogy néhány évtized múlva a fecskék igényelnek majd a kócsaghoz hasonló erős védelmet?! A madárvédők csak a nagy dolgokra koncentrálnak: képesek éjjel-nappal őrizni egy vándorsólyomfészket, de sajnos nemigen tesznek például a fecskékért. Amikor pár éve a taksonyi hidat cserélték, jókora molnárfecske-fészektelep semmisült meg, mert senkinek eszébe nem jutott a hídszerkezet cseréjét akkorra időzíteni, amikor a fecskék nincsenek itt...

Ilyenek vagyunk: nagy dolgokra oda tudunk figyelni, de nem vesszük észre, hogy apróságokon összességében többet vesztünk, mint amennyit a nagy ügyeken nyerünk. És ez talán nem csak a kócsagok és fecskék védelmére érvényes...

10 komment

Címkék: énblog fecske gondolatébresztés madárvédelem kócsag

süti beállítások módosítása