Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Nem szoktam tévét nézni - a gyerekek nézik csak a mesecsatornákat, én néha egy-egy jobb focimeccset. Nem is ismerem a "celebeket", ahogyan az üresfejű, ostoba feltűnősködő alakokat nevezik, akik a nagy nulláért kapnak hatalmas összegeket, miközben orvosok, tanárok éhbérért kényszerülnek dolgozni. Ha rajtam múlna, az összes pletykalap rég csődben lenne, mert nemhogy nem veszek soha effélét, de még a máséba se nézek bele.

Nemrég az egyik könyvesboltban böngészgettem a könyveket, és közben felfigyeltem a bolt részét képező kávézóra. Kávét nemigen iszom; enni szoktam inkább, elrágcsálom szemes formában. Volt is ott mndenféle érdekes babkávé, hát vettem egy-két csomaggal. Indonéz, afrikai, kolumbiai, miegyéb.

Otthon aztán jött a meglepetés. A kávézónál nem tűnt fel, hogy a "Frei" felirat valakinek a neve lehet. A kávés zacskóból aztán rájöttem, hogy ez azt a bizonyos Frei Tamást jelenti, akinek a legkínosabb húzása az volt (via internet, mert én nemigen tudtam ezt), hogy valami tévéműsorában azt hazudta, hogy orosz vagy ukrán bérgyilkosokat tudna fogadni egymillióért Orbán Viktor ellen. Hiába derült ki az egész disznóság, Frei Tamás néhány hónap szilencium után szépen visszatért a többi hasonló féreg közé, hülyíteni tovább azokat, akik a médiacelebeknek bármit is elhisznek...

Nos, Frei mester kávéügyben sem hazudtolta meg hazug önmagát. Feltűnt ugyanis, hogy a sokfélének titulált kávé - tökegyforma. Nagyszemű, sötét-fényesre pörkölt: körülbelül olyasmi, mintha a joggal közkedvelt Omnia kávét, vagy annak alapanyagát az Omnia középbarna színénél tovább pörkölnék. Ízre azonban semmileyn különbség nem volt az egyes típusok között. Aztán megnéztem jobban a zacskót, és rájöttem a turpisságra: a tényleges eredet ugyanis egyiken sem volt feltüntetve, helyette valami olyasféle link szöveg állt, hogy a lehető legolcsóbb ár érdekében egyenesen és közvetlenül a termelőtől veszik meg a kávét.

Ügyes, mondaná Kohn bácsi - meg aztán ki tudja, hány jogszabályt sért meg, hiszen az élelmiszereken tudtommal már az eredetre vonatkozó adatokat kötelező feltüntetni. Na de ha valaki médiapatkány, akkor neki nyilván nem - vagy csak az ÁNTSZ kíméli meg feltűnő módon a máshol erősen szokásos ellenőrzésektől?

Mindenesetre Frei Tamás ismét levizsgázott: nem csupán a műsoraiban hazudik, de a kávéjában is. Mert ha az a sokféle kávé nem tökugyanaz, hát én megeszem a varázslósüvegem...

Már párszor kifejtettem, hogy Orbán Viktor semmivel sem több, mint a kisebbik rossz - és azt is, hogy mennyire nem demokrata és européer stílus az, hogy egy félsikeres kormányzás, majd két nyerésre álló választás elbukása után fel sem merül a vezetőcsere, sőt, félájult tisztelettel veszik körül Viktort, a nemzet majdani megmentőjét.

Na de ami most történt, az már minden határon túlmegy. Mádi László - aki mellesleg ősfideszes - néhány gondolatban fel merészelte vetni, hogy az ingatlanadó esetleg bevezethető. Naná, hogy a baller média nem a gondolatok lényegét idézte - mármint hogy semmiképpen sem most, és semmiképpen se általánosan, hanem kifejezetten csak a drága ingatlanokra, ami azért nem mondható abszolút eretnekségnek (a Fidesz a luxusadóhoz is meglehetősen kétesen viszonyult, de azt egyértelműen és elvi jelleggel nem merték elutasítani).

Mádi Lászlót ezután vita és ellentmondási lehetőség nélkül úgy baszták ki a nagypolitikából, hogy a taknyán csúszott... Ezt már az UFI-Reakció-Mandíner is sokallotta, holott a valaha szintén sokszínű blog derekasan beállt a Fidesz-kampányba...

Félelmetes. Hiába nyivákolnak hibáról, stratégiáról, taktikáról, bármiről: Mádival kapcsolatban semmilyen probléma nem merült fel húsz éve tartó parlamenti képviselősége során, és a párt egyik neves személyisége volt. Még ha most a jelen Fidesz-kampányszöveggel némiképp szembenyilatkozott is (bár ismétlem, Mádi egyáltalán nem állított semmi olyat, hogy a maszopos ingatlanadót bármilyen szinten is támogatná), miféle párt az, ahol egyetlen téves - de se nem sértő, se nem durva, sőt, adott esetben megfontolandó - megnyilatkozásért egy kipróbált harcostársat úgy hajítanak a szemétre, mint egy teletaknyozott papírzsebkendőt?

Miféle pártdemokrácia az, amelyben még higgadt és értelmes vitára sincs joga senkinek?

Miféle kormány lesz az, amelyik az egyre paranoiásabb minidiktátor alatt majd a nyakunkba ül? Talán ha valami nem tetszik, és leírom a blogomban, rögtön elvisznek???

Szégyen. Szégyen. SZÉGYEN!!! A jelek szerint nem hiába mondják, hogy az alacsony emberekkel vigyázni kell... Hitler és Sztálin egyaránt kistermetű volt, és a pszichológusok úgy vélik, hogy a mélynövésű emberkék hatalmi vágyai és hatalomhoz való viszonya sokkal veszélyesebbek a többiekre, hiszen ők kompenzálják ilyenkor azt, hogy különben a szó szoros értelmében kellemetlenül fel kell nézniük a mellettük állókra. Ceausescu is törpe kis szar volt, vastagtalpú cipőben járt, és a nagy ünnepségeken zsámolyon meresztette magát a karzat mögött...

Valaha a Fideszben mindenféle irányzat létezett - elvégre még Fodor Gábor is innen indult... Mostanra oda jutott a kormányzati szerepre váró párt, hogy van egy masszív központi akarat, amelyről már vitatkozni is tilos.

Ha én szocialista párt lennék, most azonnal megkeresném Mádi Lászlót, és felajánlanám neki a miniszterelnök-jelöltséget - semmi esetre sem kevesebbet. Aztán a kampányt azonnal átfordítanám a "higgadt párbeszéd embere"-stílusra, és csakis azt hangsúlyoznám, hogy Orbán milyen diktátor. Elvégre az SZDSZ-t is Fodor Gábor látványos átvétele és élre állítása segítette át az 1994-es választáson (ezzel tudta a szadesz utoljára azt a látszatot kelteni, hogy demokrata, és értékeli az eltérő véleményeket is), ahol a párt utoljára ért el ténylegesen számottevő eredményt. Persze az MSZP az idiotizmus másik fele: efféle radikális és értelmes megoldásra aligha hajlanak, már csak azért sem, mert ők aztán végképp nem olyanok, akik holmi jöttmentet megkínálnának a hatalommal. Holott a hatalomra másképp semmi esélyük, de annyi eszük nincs, hogy ezt belássák, és megpróbálják az ál-újítás helyett a valódit...

Ez Magyarország: ha egyszer (végre) egy keményebb és elég sok embert érintő sztrájk kezdődik, akkor még az is fintorog és a buszosokat szidja, aki elvileg polgárinak, jobboldalinak, mifenének mondja magát. Én a legjobban Rajcsányi Gellért (ergé) posztján döbbentem meg; ő a Mandíner (ex-Reakció) egyik olyan bloggere volt, aki marhaságot nagyon keveset, szemétséget meg egyáltalán nem mondott. Eddig.

Hiába, közel a kampány. A hajdani UFI nem tudott fennmaradni újságként - pedig színvonalasabb volt, mint a baloldal 168 órája vagy hasonló vackai, melyekbe milliós-milliárdos állami pénzeket nyomnak, csak hogy feltehessék hetente a kérdést, hogy ki volt Kaya Ibrahim, ami (sajnos) tényleg senkit nem érdekel már. A Reakció hiába jogutódolt, a lap úgysem tudott megjelenni végül... Mostanra a blog is kényszerű névváltoztatáson esett át.

Hogy Rajcsányit mi vezeti, azt nem tudom. Lehet, hogy csak ő vonzódik a Fideszhez mértéken felül; de nem kizárt, hogy a Reakció egésze úgy gondolja (vagy a vezetése), hogy egy fideszes kormány alatt megnyílnak a mennyei manna csatornái, tehát érdemes előre is törleszkedni. Tulajdonképpen gyanús, hogy a főszerkesztő aba (Ablonczy Bálint) a Navracsics-féle Jobbklikknek is egyik rendszeresen író közreműködője - épül már a híd a Fidesz és a Reakció között...

Kár. A hajdani UFI, majd Reakció meglehetősen üde, független hang volt, cenzúra nélkül, olykor érdekes vitákkal. Nehéz lesz ezt fenntartani még a kampány alatt is, de ha a Fidesz kormányra kerül, és az óhajtott támogatás netán beérkezik, akkor pedig egyenesen lehetetlen.

Most pedig a sztrájkról. Lehet a buszosokra kaffogni: hogy százezreket keresnek (mert a buszsofőr csakugyan nem minimálbért visz haza, hanem 120-240 ezer között, tapasztalattól és túlórától függően), hogy mindenkivel kicsesznek, és így tovább. Holott az egyetlen tisztességes és célszerű hozzáállás a sztrájk üdvözlése és támogatása. Nagyon sok okból; néhányat felsorolok.

1/ Örüljünk, hogy már van egy olyan érdekképviselet, amelyik képes a dolgozókat nagy arányban és szervezetten megmozgatni. A különféle simlis kül- és belföldi tulajdonosok, munkáltatók gazemberségei ellen és az alkalmazotti kiszolgáltatottság ellen csakis az ilyen hatékony sztrájkok példája segíthet. Nem elég sírni, hogy a külföldi tulajdonos szó nélkül, törvényt sértve rúgja ki, akinek nem tetszik a pofája; szervezkedni kell, és ott, ahol ez megtörténik, azonnal erős fegyverekkel (sztrájkkal) válaszolni. Legyen sok erős szakszervezet, legyen köztük mindenféle szövetség (ahogy most a vasutasok is a BKV-dolgozók mellé álltak), és ne a pártokhoz - mint eddig -, hanem a dolgozókhoz kötődjenek a szakszervezetek!

2/ Ne csodálkozzunk, hogy éppen az a BKV, amelynél most már mindennap a vezetői gigantikus végkielégítésekről, sikkasztásokról és egyéb bűncselekményekről szólnak a napi vezető hírek, most megroggyant. Hát miért pont egy ilyen cégnél tűrnék el a dolgozók, hogy ők az infláció tizedét kapnák "béremelés" gyanánt, miközben a főnökök szarkákat megszégyenítve lopnak? Nem, tisztelt fideszes politikus urak, nem elég az újságokban élcelődni a BKV főgazemberein, meg a fővárosi vezetést szidni miattuk - kellett volna tenni is esetleg a dolog ellen! Hol tüntetett például hetekig a Fidesz, hol álltak a buszok elé, hol próbáltak meg valahogyan szövegen kívül mással is szembeszállni a lopással? Most, hogy a dolgozók besokalltak, az ellenzék inkább csöndesen fanyalog. Hát persze: érzik, hogy néhány hónap múlva az akkori hatalommal is szembeszállhatnak a buszosok - remélhetőleg meg is fogják tenni, ha kell...

3/ Talán a BKV-sztrájk az elfásult országnak is példát mutat: fel lehet kelni, nemet lehet mondani, sőt, meg is lehet azt mutatni! Most ez csak egy sztrájk egy elfogadhatatlan bérpolitika és vállalatvezetés ellen. De ha az emberek látják és elhiszik, hogy tehetnek valamit magukért, az érdekeikért, akkor esetleg egy el nem törölt ingatlanadó ellen  (mert ugye a kampányígéreteket nem hisszük el, ugye?) ugyanúgy tömegdemonstráció gerjedhet fel! Esetleg a mindenkori hatalom is rádöbben, hogy nem lehet akármit, akárhogy megcsinálni velünk... Csak gondoljuk el: mi lehetett volna, ha az őszödi beszéd után az ellenzék - nevezetesen a Fidesz - általános sztrájkot és tömegdemonstrációkat hirdet? Elvégre Gyurcsány kerek perec bevallotta, hogy a választásokat a szavazók direkt és céltudatos becsapásával nyerte meg. Ehhez képest a Fidesz még azt is gyakorlati és hatékony cselekedet nélkül tűrte (mert az önkormányzati győzelmet nem akarta kockáztatni), hogy október 23-i megemlékezését erősen kiterjesztett tüntetőellenes gyalázattal szétverje a Darth Vadernek öltöztetett, azonosító nélküli rendőrbűnözők hordája.

4/ Ha pedig a buszos, aki 40-100 embert visz maga mögött, csúcsforgalomban, idióta sofőrök között, nem minimálbért keres - hát ez kérem teljesen normális! Vagy talán keressen ő is nettó hatvanat? Legyen öt másodállása, és minden megállóban aludjon két percet? És vigye falnak a buszt emiatt hetente legalább egyszer? Idióta buszosokat szidó kommentelők, próbáljatok ki hajnali fél háromkor kelni, aztán Budapest zsúfolt útjain végigvinni egy tizenöt méteres böszme gépet hatszor-nyolcsor egymás után, és tegyétek meg mindezt heti ötször-hatszor, ünnepeken is, hétvégén is. Ha valaki egy évet lebuszozott már a BKV-nál, az ugathat, hogy a mostani bér túl sok. A többinek viszont kuss!

Sztrájkoljatok, buszsofőrök! Ne adjátok fel, amíg nem győztök! Hogy zsúfolt az a néhány busz, amit ki tud a BKV küldeni az utakra? Sebaj! Álljon meg a HÉV és a metró is, mert szégyen, ha egyik BKV-dolgozó a másik küzdelmének keresztbe tesz! Emeljétek fel a fejeteket, ne horgasszátok le - hátha a néhány száz buszos fejével felemelkedik az ország népének feje is...

Kínában mindenféle év van: kutya, sárkány, patkány, kígyó és egyéb állatoké. Ha jól tudom, valami nyolcféle állatnak van éve, ám persze ők ezt előre tudják, megmondják már most, hogy 2050 - ha a Földet addig semelyik baromarcú nem robbantja szét némi maghasadás, netán fúzió felhasználásával - milyen állat éve lesz.

Magyarországon ez másképpen van. Itt az állati dolgokat utólag lehet kinyilvánítani... 2009 vitathatatlanul a két patkány éve volt; a nevük pedig Gyurcsány és Bajnai... Kezdte az évet az első számú patkány, Gyurcsótány Fegyenc, aki a politikusok között alighanem rekordot állított fel hazudozásban; Őszödtől bukásáig lényegében még akkor se mondott igazat, amikor kérdezett. Még a hajdani bolsevik férgek se bírták ezt a tempót: azok ugyanis elsősorban ideológiai hazugságokat adtak elő, az ország valós helyzetére nézve kevésbé mertek mellébeszélni, hiszen tudták,hogy a nép nem teljesen hülye. Gyurcsótány sokkal vakmerőbb volt: a dübörgő pannon pumától a lendületes válságkezelésig mindenfélét össze mert hadoválni, és végezetül igazából meg sem bukott, hiszen a köpenyzsebéből előhúzott samesze ugyanott folytatta, ahol az ország leggyűlöltebb alakja abbahagyta - ráadásul még az "új" kormány összetétele is mutatta, hogy miféle "változásról" van szó, emlékezzünk csak a személyi titkárból és seggnyalóból miniszterré avanzsált Ficsor Ádám nevű jelenségre...

Gyurcsótány utódja, Bajban a Kordon pótminiszterelnök ott folytatta, ahol elődje abbahagyta. Sarcolja a népet, szétveri az állam maradék ellátásait, miközben - utánunk a vízözön jelszóval - offshore cégekkel rabolja el mindazt, ami még hellyel-közzel megmaradt. Újabb megszorítások (persze a csókosokra mindez nem vonatkozik), adók, akár alkotmányellenesen (még a mai ideiglenes posztszocialista fércalkotmány szerint is...). Silány miniszterek, elcseszett költségvetés, éhező nyugdíjasok, elmaradó műtétek, és lopás, lopás, lopás a végtelenségig: ez a mai kormány mérlege.

A másik szégyen az ellenzék. A Fidesz ölbetett kézzel várja az áprilist, gondolván, hogy automatikusan nyer, és addig kár is bármit kockáztatni - ez jelzi, hogy nem az ország érdekét, hanem a hatalom szempontjait nézik ők is. A Jobbik elvileg lehetne alternatíva, ám a párt tele van gőzös fejű szamarakkal, akikkel lehetetlen élesen magyar és konzervatív, de mégsem eszetlenül gyűlölködő politizálást folytatni. Más meg nincsen - a Magyarok Szövetsége talán lehetne alternatíva, ám a civil szervezet reménytelenül igyekszik távol maradni a napi politikától, az EU-választást is kihagyta, így nem tudott bejelentkezni áprilisra, és hitelesíteni azt, hogy képes elérni az öt százalékot.

Egyszóval: a helyzet reménytelennek tűnik. Kormányváltás persze lesz - hacsak Bajnaiék ki nem találnak valami választáshalasztó furmányt, például azt, hogy a titkosszolgálattal elkezdik (ismét???) öletni a cigányokat, hogy a kialakuló zavargásokban rendkívüli állapotot lehessen hirdetni -, de hogy nekünk, egyszerű embereknek jobb lesz-e, az nagyon is kétséges. Ha a Fidesz győz, lehet egy enyhébb sarcolásra épülő rendszer (Orbánnak már elsőre is volt ennyi esze, ha több nem is), de még az is kérdés, hogy hány csontvázat találnak a szekrényben, és lesz-e egyáltalán mód bármilyen politikai korrekcióra, vagy marad az előző kormányra mutogatás. De könnyen lehet, hogy idén a választást is elsimlizik a posztbolsevikok - elvégre a 10 % nem igazán vonzó nekik -, és akkor a két patkány évét a sok rohadt disznó éve válthatja fel...

Egy év, felfüggesztve. Ennyi jár annak, aki halálra veri az osztálytársát. Feltéve, ha cigány, és azt mondja, hogy a másik lecigányozta.

Az undoklásban - bocsánat a szóviccért - minden baromság van. ENSZ-egyezmény, meg hogy szegényke jelenleg is középiskolás. Holott pontosan mi is történt?

"A diákokat a tanár hazaküldte, majd külön-külön a veszekedő feleket is. Az élsportoló ökölvívó vádlott azonban megvárta osztálytársát, az utcán követte és amikor utolérte, megütötte és megrúgta.

A megvert fiú még hazament, de rokona már eszméletlen állapotban talált rá és nem sokkal később agyzúzódás okozta légzési és keringési rendellenesség következtében életét vesztette. Az utcai bántalmazás és a halál beállta között három óra telt el."

Vagyis, nézzük büntetőjogilag: a gyilkos, akit nem emberölésért, csak halált okozó testi sértésért vontak felelősségre, előre megfontolt szándékból ölt: megvárta áldozatát, úgy támadta meg ismét (mert nyilván már az iskolában is ő volt a támadó fél). Vajon miért nem emberölés volt a vád, amikor élsportoló ökölvívó ütött és rúgott - vagyis a gyilkos tudhatta, hogy ütése akár halálos is lehet, különösen egy nem sportoló, megfelelően védekezni nem is tudó fiatal számára.

Már akkor emberölésért kell vádat emelni, ha az eshetőleges szándéka avagy a gondatlansága kiterjedt a tettesnek a halálos eredményre. Vagyis: ha tudta, hogy ütései-rúgásai halálosak lehetnek, de könnyelműen bízott eme következmény elmaradásában. Hogy az ügyész nem szakszerűen emelt vádat, vagy a bíró értékelte le a cselekményt, azt nem tudom - de hogy az eset emberölés, méghozzá előre megfontolt szándékú, az kétségtelen.

"A bíró indoklásában azt mondta, hogy mivel fiatalkorú, jelenleg is szakközépiskolás vádlottról van szó, figyelembe vette az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, amelyet a magyar jogrend is átvett és amely kimondja, hogy ilyen korú elkövetők esetén csak a legvégső esetben indokolt kényszerintézkedés, illetve végrehajtandó szabadságvesztés elrendelése. Példaként említette, hogy ez alapján akár emberölés esetén is lehetőség van fiatalkorú esetében a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására. További enyhítő körülményként értékelte, hogy a fiatalember beismerő vallomást tett."

Vagyis: bátorítsuk a kiskorú gyilkosokat, elvégre szegények még olyan kis ártatlanok. Meggyónni elég, bűnhődni már nem kell. Súlyosbító körülmény? Hogy netán egy élsportoló ökölvívótól - mint minden küzdősportot űzőtől - elvárható a nagyobb önfegyelem, és különösen elvárható, hogy erejét és küzdőismereteit ne fordítsa civilben mások ellen? Hogy netán ezt - mivel a büntetőjogban nem az általában, hanem az adott tettestől elvárható szint a mérce - fel kellett volna hozni markáns súlyosbító körülményként?

Az ítélet egyszerűen képtelenség. Már az mutatta a magyar hazugságszolgáltatás iszonyú ocsmányságát, hogy a cigány tettesnek még csak előzetesben sem kellett lennie - így lehetett továbbra is középiskolás (hogy miért nem csapták ki gyilkosknt az ország összes középiskolájából azonnal és örökre, az is rejtély számomra). Az ilyen ítéletek után nem csoda, ha valakiknek felforr a vére, sörétest ragadnak és szétlövik a gyilkos fejét - ugyanis a büntetőjog azon társadalmi kompromisszumon alapul, hogy a magánbosszú helyett az állam osztja ki a büntetést. De ha szinte mindenki úgy érzi, hogy a büntetés nem is az - mert szándékosan okozott halálért még ülni se kell -, akkor visszatér a magánbosszú, és megint cigányokat fognak lőni. Az még csak nem is volna tragédia, ha a gyilkost szemelnék ki és intéznék el - mert neki ez bizony kijár -, hanem ha helyette mások esnek áldozatul. Ártatlanok.

Mindezért egy idióta barom, hivatását arculköpő bíró a felelős. A salamoni megoldás egyszerű lenne: vegyünk egy átlagos, fiatalkorú által előre megfontolt szándékból, aljas indokból (bosszú) elkövetett gyilkosságot. Vegyük enyhítő körülménynek, hogy a halálos eredményre (tegyük fel) csak a gondatlansága terjedt ki, továbbá az életkorát és a beismerést; súlyosbítónak meg azt, hogy élsportolóként élt vissza az erejével. Kijön vagy 10-15 év fegyház; nos, fogják meg a bírót, és csukják be őt, hogy amit nem osztott ki jogos ítéletként, az hulljon vissza a saját fejére. Ebből a többi polkorrekt barom is szépen tanulgathatna...

Nem szeretem különösebben Bayer Zsoltot - sokszor csahol, mint a kutya, és vaskosan gyűlölködik - de a Magyar Hírlapban az ügyről írt publicisztikáját nem lehet támadni. Ellenpontozza az ítéletet: amikor néhány fiatal elvert két cigányasszonyt (akik alig-alig sérültek meg), akkor bizony az öt srácból hármat becsuktak. Jogerősen. Namármost, ha a betört orr többet ér, mint az élet, akkor az igazságszolgáltatásban nagyon nagy baj van!

Lesz-e valaki, aki a bírót rasszista, aljas indokból elkövetett hivatali visszaélés miatt feljelenti? Bízom benne, hogy lesz!

Aránylag nyugodt este - mindaddig, amíg a "csapat" meg nem érkezik. A csapat központja: a BETEG, így, csupa nagybetűvel. Merthogy ő magát, a saját baját csakis csupa nagybetűvel érti, sőt, ha lehetne, háromszor ekkorával. Valójában persze tényleg beteg (sőt, gyógyíthatatlan), ám most éppen semmi érdemleges változás nincs az állapotában, úgyhogy szakmai szemmel nézve a dolga sürgősnek nem nevezhető.

A csapat: feleség, rokonság, mintegy 7-8 ember (ez elég kevésnek számít, 15-20 is előfordul hasonló BETEG kíséretében máskor). Kalányoséknál általában ennyien jönnek: munkaidőben is, fényes délelőtt is, hiszen ráérnek... A zajszint felmegy vagy 20-30 decibellel rögtön, a többi beteg és hozzátartozó ijedten húzódik össze.

A csapat mintegy fél perc múlva már hangosan követelőzik: "Miért nem viszik már be? meg lehet itt dögleni! Ezért fizetjük az esztékát?" (Vélhetően az összes együtt nem fizetett még be annyi "esztékát", mint az irodában ülő adminisztrátorlány, aki történetesen - cigány. Boszorkányos gyorsasággal ír, kezeli a számítógépet, megtanulta az orvosi kifejezések helyesírását, és minden szempontból megbízható.)

A csapat néhány tagja lecövekel az iroda előtt, ahol éppen egy másik beteg különleges személyes adatai hangzanak el (mármint az, hogy mi baja, mi a vizsgálat eredménye - ami valahogy tényleg nem tartozik Kalányosékra). Be-beszólnak a nyitott ajtón - a helyiség apró, huzamosabb időre nem lehet bezárkózni -, egyszerűen senkit nem hagynak addig dolgozni, amíg soron kívül be nem vinnék a BETEG-et...

Most nem jön be. Az adminisztrátor kimegy, és udvariasan megkéri őket, hogy menjenek be a váróba, mert az iroda előtt nem szabad várakozni, adatvédelmi okból. Vállvonás a felelet. A második, még mindig udvarias, de már élesebb felszólításra ugyancsak. Ekkor a leányzó - aki igencsak masszív darab - elveszti a türelmét, és rákiabál: "Húzzál már be a váróba, hát nem érted az emberi szót?!"

Kalányosné és a két hasonszőr erre üvölteni kezdenek: "Azt hiszed, te vagy a nagyobb cigány?" Később (nem szemtől szembe, mert az adminisztrátorlány szemlátomást óriási pofont tudna adni) bennfentesen le is büdöscigányozzák, holott ők maguk büdösek, méghozzá annyira, hogy a görény haptákba állna előttük, míg a mi lányunk mindig ápolt...

Szó szót követ, majd a végén jön a rendőrség. Kalányosék sorai ritkulni kezdenek: a szendvicsfeltétek (ha valaki nem értené: a körözöttek...) eltűnnek gyorsan az oldalajtón.

Néhány hét múlva: fiatal cigánylány érkezik. Hosszúhajú, szemüveges, barátságos, és nem kíséri a fél család, csak a barátja (de őt is csak akkor látjuk, amikor a lányt elengedjük haza). Nem utolsósorban nagyon szép is... Pontosan, hibátlanul, kulturáltan beszél, elmondja, mi a baja, és a vizsgálat után elsőre elhiszi, hogy tévedett. Puszta kíváncsiságból megkérdezzük, mit csinál civilben: főiskolára jár, két szakot is végez egyszerre. Szerencsére semmi komoly probléma nincs, megköszöni a vizsgálatot, nem kötözködik, nem okoskodik, mosolyogva elmegy a barátjával - aki nem cigány.

Csoda, hogy az adminisztrátorlány, Ny. József mentőgépkocsivezető, és a hasonló, kulturáltan élő és dolgozó cigányok a nem cigányoknál is sokkal jobban utálják-gyűlölik a lumpen, élősködő, bűnöző cigányokat? Minden okuk megvan rá: ha bármilyen ok nélküli előítélet, hátrány sújtja őket, akkor azért nem azok a hibásak, akik előítéletesek - hanem az a túlságosan is sok cigány gazember, akik akkor se dolgoznának, ha lehetne, akik visszaélnek a segélyezéssel és mindenféle simlit elkövetnek, ha arra mód nyílik. Miért bízzon meg bárki is egy ismeretlen cigányban, amikor ez a bizalom túl kockázatos? Az "előítélet" valójában nem az, hanem keserű tapasztalatok összessége...

Ezeknek a cigányoknak kellene hatalmat adni. Hogy nem demokratikus? Nem hát! A cigány önigazgatásnak-önkormányzatnak és hasonlóknak egy kulcsa lehet: feltétel nélkül el kellene ismerni a többségi társadalom értékrendjét, a más tulajdonának kötelező tiszteletben tartását, a garázda megnyilvánulások tűrhetetlenségét. Ami most van: röhej! Kolompár Sittjelölt Orbán a főcigány, aki a vádlottak padjáról vezényli az országos érdekképviseletet - ráadásul úgy, hogy a cigányságnak szánt pénzt lopta el...

Rendet, csendet, fegyelmet, kakastollat!

Húszéves fennállását üdvlövöldözte az Alkotmánybíróság. Persze előkerült Sólyom László is, és magas közjogi székből méltatta - saját magát, hiszen az AB munkamódszere (az úgynevezett aktivista alkotmánybíráskodás, a láthatatlan alkotmány és a természetjogi jogelvek sűrű használata a gyatrácska kompromisszumos ideiglenes alkotmány kereteit alaposan szétfeszítve) Sólyom AB-elnöksége alatt alakult ki.

Az aktivista alkotmánybíráskodás fogalma azt jelenti, hogy az adott alkotmánybíróság messze túlterjeszkedik az írott alkotmányon, és elvont, magasrendű (vagy annak képzelt) elveket érvényesít. A magyar alkotmány, mint tudjuk, ideiglenes: a nemzet sosem fogadhatta el, ez az Ellenzéki Kerekasztal sundámbundám kompromisszuma volt. Sólyom szerint az ideiglenes alkotmány stabil...

Voltaképpen még ez a torz, posztszocialista kreálmány is alkalmas volt úgy-ahogy némi jogvédelemre. De összességében a mérleg mégis negatív: bár a túlértelmező-aktivista alkotmánybírák itt-ott elég szerencsés kézzel nyúltak a felmerülő kérdésekhez, a hátrányok száma és súlya jóval nagyobb.

Először is: a fércalkotmány simán engedte a posztszoci átmentést minden szempontból, sőt, védelmet nyújtott a pártállam gazembereinek az elszámoltatás ellen (meg jogot a suttyomban gazdagodásra).

Másodszor: az igazán fontos kérdéseket az AB nem veti fel és nem is tárgyalja. Nevezetesen: hogy az 1945-ös és utána történt "törvényhozás" mennyire volt alkotmányos és kényszer nélküli. Ha ezt megtárgyalnák (mármint tisztességesen), aligha juthatnának más következtetésre, hogy az a rendszerváltás bizony jogtalan volt... De akkor a mai fércalkotmány alól is kifolyna a jogalap, így a problémát inkább fel sem vetik.

Harmadszor: az AB eljárásai éppen olyan hibáktól terhesek, mint a normál bíróságokéi. Nevezetesen: a bíróágot semmi sem köti, ha akarják, a kényesebb ügyeket évekig fektetik, és aztán időközi sunyi törvénymódosításokra történő sunyi hivatkozásokkal érdemi tárgyalás nélkül csendesen a papírkosárba csusszantják. Sajnos, semmilyen eszköz nincs senki kezében arra, hogy az AB-nak határidőt szabjon - vagyis ez a hatalmi ág bizony ellenőrizetlen...

Negyedszer: Sólyom elnökösítése oda vezetett, hogy AB-elnöki egykori aktívkodását is ájult tisztelettel veszik körül, és bármiféle bírálatát legfeljebb szűken vett politikai okból végzik. Holott a legnagyobb baj a sólyomi jogalkotással (mert az AB de facto jogot alkotott, nem csupán alkalmazta azt) Deák Ferenc elveinek csendes elfelejtése: az AB ugyanis a posztszocialista átmenet igen langyos kezelésével és a rendszerváltás törvényességének vitathatatlanként kezelésével megsértette azt a talán legfontosabb jogelvet, hogy jogsértés jogot nem alapít! A tolvajok megtarthatták a lopott holmit, a kiraboltak pedig esetleg kuncsoroghattak kárpótlási jegyért, a "jogbiztonság" félreértett ürügyén. Márpedig jogbiztonság fogalmilag nem képzelhető el ott, ahol magán- vagy állami rablásokat utóbb törvényesként fogadnak el a politikai kényszerhelyzet megszűnte után is - vagyis a kígyó saját farkába harap, az elvont "jogbiztonság" érvényesítése a valódi jogbiztonságot szünteti meg! Ha nem lehetek biztos abban, hogy a lopott holmimon más nem szerezhet tulajdont, akkor bizony nincs jogbiztonság...

Még több kifogást is fel lehetne sorolni, de ezek a legfontosabbak - vagyis az AB, tekintélye ellenére, gyakorlatilag nem különb a rendszerváltás egyéb állami szerveinél, és a magyar szuverén államiság ép és egészséges helyreállításának éppen úgy akadályává vált, mint bármelyik hazug kormány - legfeljebb elegánsabbak és nem gorombák. De ez a pozitív megítéléshez kevés...

Bobby Davisont kirúgták a Fraditól. Mindhiába: a Diósgyőr elleni otthoni égést így sem kerülhette el a Ferencváros, és most a dicső utolsó helyen találta magát - és hogy a mostani balhéért mit kapnak majd, a a jövő zenéje, de a pontlevonás a legvalószínűbb. Ha a zöld sasok így folytatják, akkor az MLSZ sem kell majd ahhoz, hogy megint az NB II levegőjét szívhassa a csapat.

Ha valakit érdekel: nem vagyok Fradi-drukker, sose voltam. A B-közép törzsközönségéért se vagyok különösebben oda: nem való a foci környékére az, hogy fenyegetőznek, verekednek, miegyéb. Az anyázás még csak-csak belefér, de az, hogy saját játékosukat - még ha színesbőrű is, vagy pláne akkor - az Üllői úti aluljáróban összerugdossák, hát az már mindennek a teteje. Az angolok efféle akciói vezettek a Heysel-tragédiához - ám az 1985-ben volt, és azóta az angoloknál (holott mintha ott is lennének emberi jogok) már a pályák kerítéseit is elbonthatták, mert a gazembereket becsukták vagy kiszórták a stadionokból.

Mindenesetre Davison eleve érdekes kórkép: eleinte hatalmas pofával bajnoki címről vizionált, majd egy szem győzelem után már szinte készre jelentette a dolgot, utána meg igazi primadonnaként megtagadta a nyilatkozatot, amikor alaposan elpáholták a csapatát. Tette ezt annak ellenére, hogy a szabályzat kötelezné, és fizetni is kellett a dologért - ma sem tiszta, hogy neki, vagy a csapatnak (normális helyen ez kérdésként sem merülhetne fel, aki szabályt szeg, hát állja a cechet is érte...). Hogy a szurkolóknál őrá kinyílt a bicska, azt ha elfogadni nem is lehet, de megérteni igen... Davison Mourinho allűrjeit képes bemutatni, azzal az aprócska különbséggel, hogy mindezt egy sehol sem jegyzett bajnokság alsóházi csapatánál teszi, és eredménylistájaannyiravan Mourinhóétól, hogy onnan a bányabéka segge is csak csillagászati távcsővel szemlélhető...

A tulajdonos meg ... hát, ő a másik fele. Milliárdról, BL-szereplésről ugatott, aztán hozott pár kiérdemesült középtávfutót, akik soha, sehol nem játszottak talán normális csapatban, és ha a 37 éves Lipcsei nem fogja össze a társaságot, akkor csak rohangásznak, mint fing a gatyában babevés után. Ráadásul Davison épp Lipcseivel akart példát statuálni, hogy a szurkolók ne pofázzanak bele az összeállításba. Meg is lett az eredménye: taktikát még nyomokban sem lehetett felfedezni, amikor a veterán nem játszhatott. Persze az is szégyen, hogy egy nyugdíjkorhatáros focista a csapat esze...

Emlékszem, hogy amikor Várszegi szerezte meg a tulajdont (vagy akarta, vagy csak egy részét szerezte meg, a variációk száma végtelen, és hogy pontosan mi történt, azt csak a bennfentesek tudhatják), micsoda kaffogás volt, hogy majd most direkt kiszúr a Fradival, leépíti, szétveri, satöbbi. Nos, Várszegi idején utolsó nem volt a csapat a tabellán...

Nesze neked, magyar futball. Épphogy örülhettünk egy kicsit a fiatalok sikerének, máris a bajnokság mocska követi a diadalt, meg a Debrecen kínkeserves BL-vergődése - közben itthon is verik már szépen. Ha egy BL-csapatnak, ennyi pénzzel és magyar földön kiváló játékosállománnyal otthon két tizenegyes is kevés a pontszerzéshez, akkor ásó, kapa, és a nagyharang következzen. Mármint úgy, hogy ássák el magukat, és kérjék meg a papot, hogy harangoztasson...

A legnagyobb baj azonban a nézők - helyesebben, közülük a huligánok - "működése". Az egyik fele, hogy ebből előbb-utóbb halál is lesz; a másik, hogy nem véletlenül nincs sehol néző. Ki a fene akar pocsék meccset nézni úgy, hogy utána hazafelé kapkodhatja a fejét a betondarabok elől, vagy esetleg már a lelátón rakétát lőnek a képébe, netán csak kommersz módon alaposan elverik, ha nem a megfelelő csapatnak szurkol, vagy épp csak rossz helyen van. Hogy ma már az apukák nem viszik ki a fiukat meccsre, az több, mint érthető...

Be kéne csukni ezt a kócerájt úgy, ahogy van...

Már régen kifejtettem, hogy álláspontom szerint a magyar külpolitika - meglehet, kádári reflexként, de mégis erőtlen és tutyimutyi - különösen a szomszédokkal, Trianon utódállamaival szemben. Az "alapszerződésekkel" kezdődött a rendszerváltás utáni szerencsétlenkedés, ugyanis a területi követelésekről való végleges lemondást anélkül elvállalták az aláíró kormányok, hogy kemény és kellő biztosítékokkal védett garanciát kaptak volna a magyar kisebbségek jogainak visszavonhatatlan kiterjesztésére.

Az eredmény ismert. A kisantant ma is él és virul: a Felvidéken a Benes-dekrétumokat újra becikkelyezték, legutóbb pedig a magyar nyelvhasználatot is vaskosan korlátozták. A szerbek vidáma verik a magyarokat, és ha azok megvédik magukat, akkor hosszú évekre börtönbe kerülnek (a szerbek persze nem...). Már a tótok is kedvet kaptak a magyarveréshez, amint azt a dunaszerdahelyi stadionban történtek avagy Malina Hedvig esete bizonyítja. A románoknál is folyamatosan gyalázzák a magyarokat, bár ott még van összefüggő, majdnem homogén tömbmagyarság a Székelyföldön, így a románok ott kénytelenek respektálni a helyiek jogait - már amennyire.

A látványos külügyi bénázás a mértékadó hatalmak reakcióit egyértelműen meghatározza (a linkelt szöveg ugyan képzelt riport, de aligha különbözik lényegesen a valódiaktól - elvégresenki nem húz értünk kardot, ha mi magunk a hüvelyben rozsdásítjuk azt). A szlovákok kitűnő érzékkel és igen agresszíven lecsapnak minden szerencsétlenkedésünkre - ugyanis a tényleges külpolitikai eszköztárnak (amit egy normális ország használ) nem része a nyivákolás, a széttárt karú panaszkodás, illetve a jogtalan sérelmek puszta emlegetése. Hozzáadódik a direkt szomszédkapcsolatokban gyakorolt teljes erélytelenséghez az is, hogy a nagyobbakkal szemben ájult tisztelettel viseltetünk, és azonnal megadjuk, akármit is kérjenek - tekintet nélkül arra, hogy ez saját érdekünkbe ütközhet. Így történt Koszovó elismerésekor is, amikor az USÁ-tól érdemi garanciát kellett volna kérni - és nyilvánosan! - arra, hogy a magyarellenes indulatok felkorbácsolását Szerbiában nem fogják eltűrni. Természetesen ezt elmulasztottuk, és a magyarverések újult erővel elkezdődtek a Délvidéken. Köszönjük, Göncz Kinga!

A legutóbbi tót pofon minden eddiginél megalázóbb volt. Elnökünket egyszerűen kitiltották az országból... Függetlenül attól, hogy diplomáciai útlevele van, mellyel bármikor engedély nélkül mehet bárhová (de nem is kell oda már útlevél amúgy sem...), függetlenül attól, hogy egy szomszéd ország államfőjét így megalázni máshol háborús oknak minősül - Szlovákia nem félt, hanem rúgott.

Fico megint csak nem tévedett. A szlovák politika Magyarország ellen most meglepően szépen hajaz Hitler erőszakosságára és blöffjeire Chamberlain ellen! Csakhogy Chamberlain egy idő után besokallt, és - ha kedvezőtlenebbé vált helyzetből is - de vállalta a háborút. Nos, nekünk alighanem nem kellene háborúig menni (hála töketlen kormányainknak, nincs is mivel háborúznunk, hiszen az én saját flottám például jelenleg az egyetlen magyar hadihajós egység, de azért a ladikkal meg a kenuval nincsenek illúzióim...). A magyar miniszterelnök (ha ugyan a Gyurcsány-zsebből kihúzott miniszterelnökpótlék Bajnait ennek nevezhetjük) természetesen elment a maga Münchenjébe, és aláírt egy olyan papírt, amit piruló arc nélkül nem lehet idézni. Ez a szövegrész igazi gyöngyszem:

"Magyarország és Szlovákia miniszterelnökei – fenntartva saját véleményüket a kérdés jogi aspektusára vonatkozóan – sajnálkozásukat fejezik ki Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke 2009. augusztus 21-i, Révkomáromba (Komarno) tervezett látogatásának körülményei miatt. Hasonló helyzetek kialakulásának megelőzése végett a Felek felkérik szakértőiket, hogy közösen dolgozzanak ki egy javaslatcsomagot a jövőre vonatkozóan. A Felek megerősítik elkötelezettségüket a személyek szabad mozgására vonatkozó EU alapelv mellett, és hangsúlyozzák az Európai Unió állampolgárai közötti szabad és akadálymentes kapcsolattartás fontosságát."

Értsd: bár Szlovákia "tiltotta ki" a magyar elnököt, a magyar miniszterelnök is "sajnálkozik" a tettért. Chamberlain legalább nem kért bocsánatot az Anschluss miatt... Persze lehet, hogy Bajnai egyszerűen csak elszólta magát: hiszen eléggé utálják a szocialisták Sólyom Lászlót, mert szerintük ellenük nyilvánít véleményt. Meglehet, de az elnök végtére is nem tett mást, csak azt, amit a választók is kinyilvánítottak az EU-szavaáson... Miért kéne úgy tennie, mintha a kormánynak esélye lenne meghosszabbítania a hatalmát?

Persze Sólyom László is meglehetősen töketlenül kezelte a problémát: szép ürüggyel végül is nem ment át Révkomáromba, holott a tótok kinyilvánították: nem alkalmaznak ellene erőszakot. Kezdem igazolva látni azt a kritikát, amelyet valamikor Sólyomról írtam... Ne felejtsük el, hogy Sólyom magasan képzett jogász, az Alkotmánybíróság elnöke volt - így enyhén szólva nevetséges, hogy ne tudna annyit a nemzetközi jogról ahhoz, hogy megállapítsa: őt egyszerűen nem lehet kitiltani a szomszédból. Valószínűleg egyszerűen csak félt: ha nem is a szlovák állami szervektől, de esetleg attól, hogy a tót állam jóváhagyó kacsintása mellett előkerítik a magyarverő sovinisztákat, és nekieresztik becses személyének.

No, és mi lett az affér következménye? Bő másfél hónap morfondírozás után - ami már önmagában is erősen kétségessé teszi a magyar sérelemnek a magyar kormány által vélt súlyát, hiszen ha tényleg fel lennénk háborodva, már ott ordítoznánk Brüsszelben - "kötelezettségszegési eljárást" akarunk indítani a tótok ellen (lásd a poszt címét...).  Csak emlékeztetőül: Ferenc Józsefnek a szarajevói merénylet után (pedig tévé meg net sem volt) egy hónap elég volt a felszólításon kezdve az ultimátumon át a világháborúig... Ők persze mindent cáfolnak, miközben a markukba röhögnek. Az eljárásban persze majd előkerül, hogy Bajnai a fentebbi közös nyilatkozatbeli idézet szerint egyforma felelősséget vállalt az incidensért Ficóval, és hogy Sólyom maga is úgy nyilatkozott, hogy azért nem ment át, mert nem akart "jogsértésbe keveredni". A dolog vége megjósolható: valami nagyon-nagyon finom ejnyebejnye jut majd a szlovákok felé, de megemlítik a magyar nacionalizmus által felkorbácsolt érzelmeket, a revíziós törekvéseket, és (a magyar kormány bólogatásával) a szélsőjobboldalt. A várható dódónai szöveget a tótok egyértelmű győzelemként mutatják majd be, és szigorítanak egyet a nyelvtörvényen, mert ők az efféle alkalmakat sose hagyják kihasználatlanul...

Hogy mi az, amit a tényleg példátlan sértés nyomán a magyar diplomácia meg sem próbált megtenni? Nem szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat. Nem követelt ki egyértelmű bocsánatkérést. Nem alkalmazta a diplomáciai viszonosság elvét, és nem tiltotta ki a szlovák elnököt. Nem hívta haza meghatározatlan időre a magyar nagykövetet és nem utasította ki a szlovákot. A formális diplomácia ugyanis az efféle módszereket alkalmazza - és a viszonosság elvén különösen erős hangsúly van. Aki egy országba a cipőjét törölgeti, az normális esetben visszakapja, már csak azért is, mert ezzel lehet a hasonló eseteket a leghatékonyabban megelőzni.

Vagy talán örvendjünk annak, hogy a magyar külügyminisztériumban abszolút győzelmet alkotott a keresztény szemlélet? Merthogy ha az egyik pofájukra kapnak egyet, odatartják a másikat?! Ne örvendjünk. A külpolitika ugyanis nem lehet altruista - ha ugyanis lemondunk az érdekeinkről, azzal országunk sorsát rontjuk. Illetve, rontják ezek a gyáva, hitvány gazemberek, akik Kánya Kálmán hajdani székét bitorolják.

Aki nem tudná: Kánya Kálmán volt a Darányi-kormány külügyminisztere - egy öreg karrierdiplomata, aki Németországban a kissé nehéz felfogású Ribbentropnak azt merte mondani egy tárgyaláson: "Akkor most elmondom egész lassan, hogy Ribbentrop úr is megértse!"... Németország akkor nagyhatalom volt, mi meg kicsi és Trianonban megalázott ország. De ÖNTUDAT még volt bennünk!