Nos, visszajöttem, egy szép orsóval gazdagabban. Igaz, hogy ami pénzt erre a versenyre elköltöttem, azon három ilyet is vehettem volna.

Ma ismét a magyar alkotmányos demokrácia egyik sajátos féregnyúlványáról lesz szó: a népszavazási törvényről. Megint de facto korlátlan hatalmat kapott egy olyan intézmény, amelyet éppen nem pártsemleges-demokratikus módon választanak, hanem a mindenkori kormánytöbbség akaratát tükrözi, miközben úgy tesz, mintha a pártok fölött állna. Ez a dicső társaság az Országos Választási Bizottság. Vannak ugyanis állandó, választott tagjai (ezeket az országgyűlés delegálja, persze a többség mindig sokkal többet küld), továbbá a pártok által delegált tagok - de ez nem súlyarányos.

Vagyis: az OVB egy burkolt kormánytöbbségű politikai testület. Korábban is az volt, bár ez nem igazán tükröződött, némi önmegtartóztatás miatt - csakhogy Szigeti Péter elnöksége alatt eluralkodott itt is a Gyurcsány-style. Erőszak, erőszak, erőszak: vagyis, hiába vágja vissza hozzájuk az Alkotmánybíróság a Fidesz-népszavazásról szóló elutasító határozatot, csak azért se változtatják meg - legalábbis érdemben nem, hanem az elutasítás indokát cserélgetik.

Namármost az Alkotmánybíróságnak érdekes módon nincs joga (ebben) az OVB határozatának megváltoztatására: csak igent vagy nemet mondhat rá, de érdemben újat nem alkothat. Így pedig a Szigeti-fiúk szabotálhatnak, amíg csak akarnak: nincs mód tenni ellenük.

Vagy mégis? Mi van, ha valaki a népszavazási törvényt támadja meg az AB előtt? Bár az AB tagjai között is több a balos érzelmű (hmmm, a közismert exszoci Bihari Mihály az elnök...), de ott valahogy a jogászi tisztesség azért többé-kevésbé megakadályozza a nagyon link balos döntéseket. Sőt. Az AB-nak is tele van a töke azzal, hogy az OVB szívatja, úgyhogy a népszavazási törvényt az érdemi és valós jogorvoslat lehetőségének hiánya miatt sürgősséggel megtámadó indítvány nem is esélytelen.

Megcsináljam?