Nos, az akkori alkotmány, ha hatályos szövegét végigolvassuk, szinte semmit nem sejtet a Rákosi-idők kegyetlenségéből. Nem demokratikus ugyan, ez érezhető, rengeteg a gumiparagrafus, amely alapján bármit megtehet az államhatalom, de a nyílt diktatúra és a szabadság vad elnyomása nem tükröződik a szövegből. Ügyeltek a látszatra. Például az országgyűlési képviselőkre az alábbi rendelkezés vonatkozott:
(3) Minden politikai, gazdasági vagy egyéb tevékenység, illetőleg magatartás, amely ellentétben áll a dolgozók érdekével, összeférhetetlen az országgyűlési képviselői megbízatással.
Az persze nem volt rögzítve, hogy ki és milyen eljárásban mondja ki ezt az összeférhetetlenséget - világos, hogy egy ilyen klauzula mellett a mentelmi jog annyit ér, mint albán kétfilléres a valutásboltban.

A társadalmi rendről szóló fejezet is tartalmaz érdekes részleteket:

7. § (1) A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésével, mezőgazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös munka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szocialista fejlődését.
(2) Az állam elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát.
8. § (1) A munkával szerzett tulajdont az Alkotmány elismeri és védi.
(2) A magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti.
 Ha ezt olvasom, valahogy nem találom benne a parasztok téeszekbe pofozását, a kuláklistákat, a padláslesöprést. Persze a trükk azért látható: védjük a munkával szerzett tulajdont - de ez "a köz érdekeit" nem sértheti. Hogy ki mondja meg, mi a közérdek - hát, erről elfelejtettek rendelkezni.

És íme, a sajtó- és gyülekezési szabadság:

55. § (1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot.
(2) Az állam e jogok érvényesítésére a dolgozók rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket.

Valóban! Ezt teljesítették. A dolgozók érdekeinek megfelelően minden rendben volt (itt "dolgozó" alatt hős vezérünk volt értendő, nem más). Az állam biztosította az anyagi eszközöket a gyülekezéshez: például Recsken és Kistarcsán. Bárki bármit mondhatott, ha senki nem hallotta - ez volt a dolgozók (ezúttal a ténylegesek) érdeke, mert ha besúgták a szabadon szólót, hamar élhetett a fenti gyülekezési joggal is.

Nos, a fenti alkotmányt toldozgatták ki a rendszerváltáskor. De láthatjuk, hogy 1949--ben sem a törvényszöveg, hanem a tényleges hatalmi viszonyok adtak teret az ocsmány jogtiprásra - mint ahogyan ma is. A ma hatályos alkotmány egy középgyenge fércmű, és a polgárok jogait máig is (törvényekkel) jelntősen korlátozzák. Például Angliában sztrájkolhattak a tűzoltók, nálunk nem. Nálunk kaliberesebb politikust sose csuknak be (a félhülye hőzöngő Szabadi Bélán kívül, akiért végképp egyik oldal sem akart egyáltalán kiállni). Botrány ugyan van egy-kettő, de a börtönig, vagy akár a lemondásig ezek nem jutnak el: van egy hallgatólagos, titkolt közmegegyezés a pártok között, hogy ugatáson túl nem merészkednek.

Ha pedig valaki bukik, nevetséges okokért bukik. Vessük össze Zuschlag Jánost Gyurcsánnyal. Zuschlag elmondott egy ízléstelen viccet a Terror Háza előtt, és emiatt aztán végül lemondatták. Gyurcsány őszödi ügyei (a privatizációs simli és a nemzetgyalázó, cinikus hazugságvallomás egyaránt), az Altus Rt. és a Fittelina Kft. disznóságai összesen egy leállított ügyészi vizsgálatra voltak elegendőek.

Zuschlagot nem sajnálom, félre nem értse bárki - de ha egy gyatra, politikailag inkorrekt viccért menni kell, lopni viszont úgy lehet két marokra, hogy közben a hívek ájult tisztelettel veszik körül a tolvajt, akkor itt nagyon nagy baj van, és az összefércelt alkotmányunk egy kalap szart nem ér...