Most magasra emelem a hajszálkeresztet, és nem átallom a köztársasági elnököt is megkritizálni. Hiába, az én tiszteletlenségem nem ismer határokat...
Sólyom László a harmadik elnök (ha Szűrös interregnumát nem számítjuk). Az előző kettő meglehetősen kiszámítható volt: Göncz gátlástalanul részrehajlott a baloldal felé, míg Mádl erősen visszafogott-tartózkodó stílusban, afféle tudósemberi attitűddel eléggé távol tartotta magát a napi politikától. Emlékezhetünk Göncz tévéelnök-kinevezési obstrukciójára, majd amikor ennek ellenpólusaként zokszó nélkül aláírta a számtalan alkotmánysértést tartalmazó Bokros-csomagot, hiába kérte a fél ország, hogy legalább előzetes normakontrollra küldje el. Így a fél évig beszedett alkotmányellenes sarcokért a közkedvelt Árpi bácsi bizony felelős, és "semlegességéről" sok mindent elmond az is, hogy kedves leánya milyen kormányban, milyen szerepet vállalt. Göncz megítélésében számomra rettenetesen negatív, hogy érdekes módon a halálos beteg Antallal bánt a legkeményebben részrehajlóan, míg a fiatal, dinamikus és egészséges Orbán ellen egyszerűen ki sem mert állni. Egy új utat törő, ráadásul közben haldokló miniszterelnök kicsinyes rugdosása Göncz örök bűne marad - nem is beszélve utána a pufajkás Horn körülnyalogatásáról...
Mádl Ferencnek a Fidesz-kormánnyal érthetően nem volt ütközése, de utána a balos kormányokkal szemben se mutatott fel némi erkölcsi rosszalláson túl semmi különöset, noha nem volt vesztenivalója: álmában sem gondolhatta, hogy még 5 évet kaphatna a székében.
Sólyom László érdekes eset. A közvélemény szemében jobboldali, noha a politikában Duna-körösként jelent meg. Az Alkotmánybíróság elnökeként rendkívüli mértékben aktivista alkotmánybíráskodást vezetett be: a "láthatatlan alkotmány", és hasonló fogalmak jórészt tőle kerültek használatba. Az Alkotmánybíróság meggyőződésem szerint helytelenül vette magára 1990-ben a halálbüntetés alkotmányellenességének kimondását: ez törvényhozói, és nem alkotmánybírósági kérdés, természetjogi szempontból túllépték a hatáskörüket. Sólyom voltaképp ügyes puccsal került az elnöki székbe: a Fidesz jókora politikai sikert aratva fűzte be a balos többségű országgyűlést...
Kérdés, hogy a Fidesznek végül ez mennyit használ? Sólyom ugyanis elég felemásan szárnyal... A tavaly őszi Gyurcsány-hazudozás és rendőrterror ügyében ugyan kiállt a helyes álláspont mellett, de messze nem ment el addig, amíg jogköre szerint elmehetett volna. A legfurcsább azonban működésében az, hogy milyen rendkívül ritkán él (előéletéhez képest) az alkotmánybírósági kontroll lehetőségével.
Itt van az a bizonyos vagyontörvény, mellyel a kormánykoalíció voltaképp a maradék állami vagyont is el akarja lopni. A lehető legkisebb feltűnéssel fogadták el, de alkotmányossága enyhén szólva kétséges. Sólyom nem is írta alá, de ahelyett, hogy előzetes normakontrollt kért volna, visszaküldte megfontolásra a parlamentnek. Vagyis: ha a ballib országvesztők újra megszavazzák, már zokszó nélkül alá kell írnia, akkor már nem élhet az előzetes alkotmánybírósági ellenőriztetés jogával. Vajon miért döntött így, hiszen a legjobb lett volna csírájában megfojtani ezt a szemét törvényt? És miért írta alá a Gyurcsány-csomagot?
Több ok is elképzelhető. Az első, hogy kínosan ügyel arra: a lehető legkevesebbet foglalkoztassa az Alkotmánybíróságot, hogy "bennfentességét" ne lehessen a szemére vetni. Ez így szép dolog is lenne, de köztársasági elnökként mégse legyen olyan szerény, mint az ibolya, nem ezért fizetjük.
Nem kizárt, hogy égetni akarja a baloldalt, "minél rosszabb, annál jobb" attitűddel. Ha ugyanis a vagyontörvény mai formájában szabad utat kap, akkor a Veres-Gyurcsány-Kóka-kaliberű csirkefogók hozzávetőleg másfél perc alatt ellopnak mindent, ami még mozdítható. Az utólagos normakontroll (vagyis a törvény utólagos támadása) még sürgősséggel se ér semmit, mert mire az AB dönt, a szajré már kint lesz a megfelelő zsebekben. Lehet, hogy az elnök úgy gondolja: az ezt követő közfelháborodás elsöpri a kormányt, esetleg kétharmaddal is, és így lehetne új Alkotmány. Csakhogy ez az ár túl magas, mert a vagyont soha senki nem fogja visszaadni!
Az sem kizárt, hogy egyszerűen tanácstalan Sólyom László. Végtére is ő nem fideszes, még ha annak is állítja be a ballibsi sajtó. Gondolkodhat úgy, hogy miért kéne a Fidesz helyett kikaparnia a gesztenyét, forduljon az ellenzék az AB-hoz, ha akar. Erre is érvényes, ami az előző bekezdésben áll: túl nagy a tét, amivel játszadoznak. A vagyontörvény útján történő lopást csakis a keményen negatív előzetes normakontroll előzhette volna meg, mert akkor a jogszabály hatályba se léphetett volna. Sokkal fontosabb ügy a közvagyon, mint az, hogy Horn Gyufa kap-e plecsnit pufajkás meg nem tagadott múltja ellenére, avagy sem!
Összességében tehát Sólyom László nagyrészt jó irányba repül, de fájdalmasan bizonytalanul és a rendelkezésére álló eszközöket nem túl hatékonyan használja fel. Bezzeg Göncz nem volt ilyen gátlásos a maga idejében... A vagyontörvény ellen a leghatékonyabb eszköz az AB-nak megküldés lett volna, amit Sólyom lelazsált. A Gyurcsány-csomag aláírása pedig hasonló gesztus volt, mint Göncztől a Bokros-csomag zokszó nélküli szignója. Úgy tűnik, mintha az elnök jobbra-balra sasszézna: sarcolni, lopni engedi a kormányt, de legalább kitüntetéseket nem hajlandó osztogatni ezért...
