A Bombagyár jelentős arányban képviseltette magát: az MTA PTI Etnoregionális és Antropológiai Kutatóközpont Kortárs és Történeti Zsidó Kutatócsoportja részéről Szász Antónia kutató Progresszív judaista mozgalom Magyarországon címmel tartott előadást a Magyarországon terjedő reformzsidó mozgalmakról. A teremben 13 személy volt: ebből egy maga az előadó, egy szervező (őt néhányan Andrassew Ivánnal azonosították leírás alapján, de ez nem biztos), és 11 hallgató. Majdnem meglett a többség, miután öten tettük tiszteletünket: Tomcat, Blogin, Gabucino, Gergő és jómagam. A többi hat hallgató alapvetően a magyar zsidóságból került ki, de egyetlen kipa volt csak, így valószínűleg nem az ortodox irányzat volt többségben.
Előre kell bocsátani fanyalgók és antiszemita-vadászok kedvéért: nem bántottunk senkit, nem is zsidóztunk, semmiféle verbális vagy tényleges erőszakra nem került sor, és nem azért mentünk, hogy meghiúsítsuk az előadást - eleve nem szokásunk effélét csinálni. Tomcat a kérdések alatt beadott néhány történelmi blöfföt (elég könnyen azonosíthatóakat, még nekem is feltűnt, hogy ez vélhetően kamu lesz); erről bővebben lehet olvasni itt. Ők a vita vége előtt elmentek, én viszont végig maradtam; egyszerűen azért, mert érdekelt a téma.
Előre kell bocsátani fanyalgók és antiszemita-vadászok kedvéért: nem bántottunk senkit, nem is zsidóztunk, semmiféle verbális vagy tényleges erőszakra nem került sor, és nem azért mentünk, hogy meghiúsítsuk az előadást - eleve nem szokásunk effélét csinálni. Tomcat a kérdések alatt beadott néhány történelmi blöfföt (elég könnyen azonosíthatóakat, még nekem is feltűnt, hogy ez vélhetően kamu lesz); erről bővebben lehet olvasni itt. Ők a vita vége előtt elmentek, én viszont végig maradtam; egyszerűen azért, mert érdekelt a téma.
Ami a legmeglepőbb volt: az előadás színvonala. Helyesebben, annak szinte teljes hiánya. A szépemlékű Élet és Tudomány egyoldalas cikkei általában sokkal alaposabban, részletesebben kiveséztek egy-egy témát - tovább, amikor az orvosegyetemen demonstrátor voltam, az elsőéves hallgatóktól körülbelül a dupláját követeltem Szász Antónia színvonalának... Ha valamelyikük a demonstráción ennyire felkészületlen volt, általában karó-bélás zónában mozgott... Mentségére meg kell jegyeznem, hogy beteg volt, fájt a torka, alig volt hangja, lehet, hogy emiatt volt indiszponáltabb - de a kérdéseknél kiderült, hogy a saját posztgraduális témáját is csak érintőleg ismeri. Nem, én sem ismerem jobban (még szép), de meg tudom ítélni: hiszen igen fontos kérdésekre egyszerűen nem tudott válaszolni.
Az előadás a megszokott klisékkel kezdődött:hogy minden zsidót lezsidóztak már életében, megsértettek, stb., így voltaképpen milyen furcsa is, hogy egyesek mégis keresik-őrzik a zsidó identitást (itt elmaradt az "Isten választott népe" felsőbbrendűségi ellenklisé megemlítése, és a gójoktól való megkülönböztetések zsidó öndefiníciói is). Nem tudtam eldönteni, hogy Szász Antónia tud-e ezekről a momentumokról, és szakmai tisztességből nem említi (mert nem akar ferdíteni, amire rákényszerülne), avagy csakis reformzsidók körében szerzett tapasztalatokat, és ezen csoportokban nem jellemző a felsőbbrendűség-tudat. Az antiszemita jelenségek kötelező megemlítése sem volt hosszú, épp csak annyi, amennyi nélkül aligha működhetne az MTA Politikatudományi Intézetében.
Megtudtuk, hogy a zsidóságot alapvetően öt csoportba sorolhatjuk. Ezek a következőek:
1/ Ortodox (és ultraortodox) zsidók: ők mereven ragaszkodnak minden hagyományhoz, talmudisták, és meglehetősen nehezen élnek a mai világban, mert a rituális tilalmak a mindennapi életüket is megnehezítik.
2/ Reformer zsidók: róluk szólt az előadás, ezért később bővebben taglalom e csoportot.
3/ Hagyományőrző (konzervatív) zsidók: Magyarországon az előadó szerint ők a neológ irányzatokhoz tartoznak, és a maszorti nevű irányzat is ide sorolható (ez liberálisabb, elfogadja a női rabbikat).
4/ Chaszid zsidók: róluk nem esett bővebben szó, amennyire én tudom, ez egy ultraortodox irányzat, a nyomulósabb fajtából.
5/ Stb. (igen, ez volt az előadó diáján... Ide, a "satöbbi"-be tartozik a születés szerinti zsidók döntő többsége (tájékozatlanabbaknak: az minősül zsidónak, akinek az anyja is az, tehát a női ág a döntő), akik egyáltalán nem, vagy csak formálisan vallásosak, és a zsidó identitást vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben őrzik.
Ezután megtudhattuk, hogy Magyarországon két reformzsidó közösség van: a Szim Salom és az ebből kivált Bét Orim; az első angol, a második amerikai mintát követ (illetve, gondolom, Angliából és Amerikából kap támogatást...). A reformzsidóknak női rabbijuk is lehet; itt nálunk Kelemen Katalin működik rabbiként. Nos, vele szívesen beszélnék a Bombagyár Rádióban - hátha többet tud, mint Szász Antónia...
A reformzsidó afféle "zsidó light"-verzió.A legfontosabb különbség, hogy a háláchá (az Istennek tetsző életvitel) vonatkozásában nagyon megengedőek - annyira, hogy emiatt a többi zsidó (nem csak az ortodoxok, de a neológok is) megtagadja, hogy őket zsidónak ismerjék el. Származás szerint persze elismerik ezeket az embereket, de a vallásukat nem.
A reformzsidók nem tartják magukat a Sulchán Áruch (ez egyfajta Talmud reloaded, valamikor a középkorban íródott) előírásaihoz. Lényeges különbség van az ő hozzáállásuk és a többi vallásos zsidó hozzáállása között: ők a Tórát is emberek által (de azért isteni ihletésre) írt könyvnek kezelik, nem pedig Isten saját művének. Emiatt ők a cselekvés szabadságát vallják (a konzervatívabb zsidóknak legfeljebb a gondolkodás szabadsága marad, de az életviteli előírásokat nem kérdőjelezhetik meg). Nem muszáj kósert enniük, nem muszáj megtartaniuk a sabbatot: az ő háláchájuk "egyéni háláchá". Az ortodoxok szerint viszont egyetlen Istennek tetsző háláchá létezik, variációs lehetőségek nincsenek.
A reformzsidók haladnak a korral: megengedik például új imák bevezetését repülőn utazók számára, mondván, hogy erre a Tóra nem térhetett ki. A világ változásához igazítják vallásgyakorlatukat. Ez nagyon fontos: ugyanis a Púrim megünneplése jelenleg a zsidóság körében egyáltalán nem polkorrekt - lásd ennek a régi posztnak a hosszú, részletes kommentjeit. Az ünnepelt esemény ugyanis, akárhogy nézzük, voltaképpen tömeggyilkosság volt - Terembura analízise nehezen kérdőjelezhető meg. A sok ezer éve hullott vér (ha ugyan igaz a történet) mára elhalványult, de azért abszolút illetlenség az áldozatokat gúnyoló, y gyilkosokat éltető ünneplési mód. Nos, a reformzsidók az egyetlen frakció, akik ezen - esetleg - hajlandóak lesznek változtatni, mert ők megengedik az imák változtatását.
Hogy miért kell a zsidók vallás ünnepeinek megülésébe beleszólni? Csupán azért, mert a római katolikus egyház is megtette, hogy a passiójátékokból kihagyta a gonosz zsidókat, és nem teszi őket felelőssé Jézus haláláért - holott, ha büntetőjogilag nézzük, a felbujtás bőven megáll. Ha a katolikusok a vallási békés egymás mellett élés érdekében polkorrektizálták a rítust, ugyanez elvárható a zsidóktól is!
A reformzsidók a kettős (magyar és zsidó) identitást akarják harmonizálni. A hagyományőrző, vallásos zsidók ritkán választják ezt az utat; általában az épphogy vallásos, avagy ateista zsidók mozdulnak a reform felé. A Mazsihisz - természetesen - nem ismeri el és nem fogadta be a reformközösségeket, nem is támogatja őket, és több rabbi a rabbijaikat sem ismeri el... Érdekes, hogy a Mazsihisz - szerintem - agresszívebb a konzervatív zsidó szemmel lanyhán, szabályszegően, de mégis valamennyire vallásos reformzsidókkal szemben, mint a szimplán ateista, hitéletet nem is élő zsidók ellen. Vélhetően azért, mert az ateisták nem veszélyeztetik a Mazsihisz hegemóniáját, míg a progresszív reformisták nagyon is.
Sajnos, Szász Antónia a végén a kérdéseknél sem árult el nagyobb felkészültséget. Egyszerűen nem tudott mit mondani arra a kérdésemre, hogy van-e egyfajta "reform-minimum", vagyis mi az, amiből még a reformzsidók sem engedhetnek? Ez nekem nagyon fontos kérdés lett volna, hiszen a Pick szalámit nem sajnálom tőlük, azonban szeretném, ha a gójok egyenrangúként kezelése és elfogadása legalább a reformzsidók között mainstream irányzat lenne - ehhez viszont a Talmud erre vonatkozó szabályait a sutba kellene dobni.
Az is érdekes kérdés lett volna, hogy miért lehet analógiát érezni a reformzsidók - Mazsihisz és a Hit Gyülekezete - történelmi keresztény egyházak csörtékben? Ugyanis nagyon lényeges különbség áll fenn: a reformzsidók nem agresszív szekta! Az ő vallásgyakorlásuk nagyon is lagymatag, szabados, sőt, befogadnak vallástalan zsidókat is, mintegy kultúrközösségként. A hitgyülisek ugyanakkor keményen nyomuló agresszív szekta, akik nagyon is szoros hitbeli szabályokat alkalmaznak, csak éppen e szabályok nem felelnek meg a történelmi egyházak szabályainak. Nos, Szász Antónia ezt a labdát is leütetlenül hagyta, érdemben semmit nem válaszolt.
Megjegyzem: a reformzsidókról alig valamivel többet tudtam meg, mint egy évnyi blogolvasással... Márpedig ez egy MTA-előadáson elég kínos. Összességében azonban látok esélyt arra, hogy ez az irányzat alapja lehessen egy kölcsönösen toleráns és egymást egyenrangúként tisztelő zsidó-nem zsidó együttélésnek, a gójokra vonatkozó magatartásminták és jelenségek elhagyásával. Egyelőre csak néhány százan vannak - a zsidók között őket kell erősíteni.
Az előadás a megszokott klisékkel kezdődött:hogy minden zsidót lezsidóztak már életében, megsértettek, stb., így voltaképpen milyen furcsa is, hogy egyesek mégis keresik-őrzik a zsidó identitást (itt elmaradt az "Isten választott népe" felsőbbrendűségi ellenklisé megemlítése, és a gójoktól való megkülönböztetések zsidó öndefiníciói is). Nem tudtam eldönteni, hogy Szász Antónia tud-e ezekről a momentumokról, és szakmai tisztességből nem említi (mert nem akar ferdíteni, amire rákényszerülne), avagy csakis reformzsidók körében szerzett tapasztalatokat, és ezen csoportokban nem jellemző a felsőbbrendűség-tudat. Az antiszemita jelenségek kötelező megemlítése sem volt hosszú, épp csak annyi, amennyi nélkül aligha működhetne az MTA Politikatudományi Intézetében.
Megtudtuk, hogy a zsidóságot alapvetően öt csoportba sorolhatjuk. Ezek a következőek:
1/ Ortodox (és ultraortodox) zsidók: ők mereven ragaszkodnak minden hagyományhoz, talmudisták, és meglehetősen nehezen élnek a mai világban, mert a rituális tilalmak a mindennapi életüket is megnehezítik.
2/ Reformer zsidók: róluk szólt az előadás, ezért később bővebben taglalom e csoportot.
3/ Hagyományőrző (konzervatív) zsidók: Magyarországon az előadó szerint ők a neológ irányzatokhoz tartoznak, és a maszorti nevű irányzat is ide sorolható (ez liberálisabb, elfogadja a női rabbikat).
4/ Chaszid zsidók: róluk nem esett bővebben szó, amennyire én tudom, ez egy ultraortodox irányzat, a nyomulósabb fajtából.
5/ Stb. (igen, ez volt az előadó diáján... Ide, a "satöbbi"-be tartozik a születés szerinti zsidók döntő többsége (tájékozatlanabbaknak: az minősül zsidónak, akinek az anyja is az, tehát a női ág a döntő), akik egyáltalán nem, vagy csak formálisan vallásosak, és a zsidó identitást vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben őrzik.
Ezután megtudhattuk, hogy Magyarországon két reformzsidó közösség van: a Szim Salom és az ebből kivált Bét Orim; az első angol, a második amerikai mintát követ (illetve, gondolom, Angliából és Amerikából kap támogatást...). A reformzsidóknak női rabbijuk is lehet; itt nálunk Kelemen Katalin működik rabbiként. Nos, vele szívesen beszélnék a Bombagyár Rádióban - hátha többet tud, mint Szász Antónia...
A reformzsidó afféle "zsidó light"-verzió.A legfontosabb különbség, hogy a háláchá (az Istennek tetsző életvitel) vonatkozásában nagyon megengedőek - annyira, hogy emiatt a többi zsidó (nem csak az ortodoxok, de a neológok is) megtagadja, hogy őket zsidónak ismerjék el. Származás szerint persze elismerik ezeket az embereket, de a vallásukat nem.
A reformzsidók nem tartják magukat a Sulchán Áruch (ez egyfajta Talmud reloaded, valamikor a középkorban íródott) előírásaihoz. Lényeges különbség van az ő hozzáállásuk és a többi vallásos zsidó hozzáállása között: ők a Tórát is emberek által (de azért isteni ihletésre) írt könyvnek kezelik, nem pedig Isten saját művének. Emiatt ők a cselekvés szabadságát vallják (a konzervatívabb zsidóknak legfeljebb a gondolkodás szabadsága marad, de az életviteli előírásokat nem kérdőjelezhetik meg). Nem muszáj kósert enniük, nem muszáj megtartaniuk a sabbatot: az ő háláchájuk "egyéni háláchá". Az ortodoxok szerint viszont egyetlen Istennek tetsző háláchá létezik, variációs lehetőségek nincsenek.
A reformzsidók haladnak a korral: megengedik például új imák bevezetését repülőn utazók számára, mondván, hogy erre a Tóra nem térhetett ki. A világ változásához igazítják vallásgyakorlatukat. Ez nagyon fontos: ugyanis a Púrim megünneplése jelenleg a zsidóság körében egyáltalán nem polkorrekt - lásd ennek a régi posztnak a hosszú, részletes kommentjeit. Az ünnepelt esemény ugyanis, akárhogy nézzük, voltaképpen tömeggyilkosság volt - Terembura analízise nehezen kérdőjelezhető meg. A sok ezer éve hullott vér (ha ugyan igaz a történet) mára elhalványult, de azért abszolút illetlenség az áldozatokat gúnyoló, y gyilkosokat éltető ünneplési mód. Nos, a reformzsidók az egyetlen frakció, akik ezen - esetleg - hajlandóak lesznek változtatni, mert ők megengedik az imák változtatását.
Hogy miért kell a zsidók vallás ünnepeinek megülésébe beleszólni? Csupán azért, mert a római katolikus egyház is megtette, hogy a passiójátékokból kihagyta a gonosz zsidókat, és nem teszi őket felelőssé Jézus haláláért - holott, ha büntetőjogilag nézzük, a felbujtás bőven megáll. Ha a katolikusok a vallási békés egymás mellett élés érdekében polkorrektizálták a rítust, ugyanez elvárható a zsidóktól is!
A reformzsidók a kettős (magyar és zsidó) identitást akarják harmonizálni. A hagyományőrző, vallásos zsidók ritkán választják ezt az utat; általában az épphogy vallásos, avagy ateista zsidók mozdulnak a reform felé. A Mazsihisz - természetesen - nem ismeri el és nem fogadta be a reformközösségeket, nem is támogatja őket, és több rabbi a rabbijaikat sem ismeri el... Érdekes, hogy a Mazsihisz - szerintem - agresszívebb a konzervatív zsidó szemmel lanyhán, szabályszegően, de mégis valamennyire vallásos reformzsidókkal szemben, mint a szimplán ateista, hitéletet nem is élő zsidók ellen. Vélhetően azért, mert az ateisták nem veszélyeztetik a Mazsihisz hegemóniáját, míg a progresszív reformisták nagyon is.
Sajnos, Szász Antónia a végén a kérdéseknél sem árult el nagyobb felkészültséget. Egyszerűen nem tudott mit mondani arra a kérdésemre, hogy van-e egyfajta "reform-minimum", vagyis mi az, amiből még a reformzsidók sem engedhetnek? Ez nekem nagyon fontos kérdés lett volna, hiszen a Pick szalámit nem sajnálom tőlük, azonban szeretném, ha a gójok egyenrangúként kezelése és elfogadása legalább a reformzsidók között mainstream irányzat lenne - ehhez viszont a Talmud erre vonatkozó szabályait a sutba kellene dobni.
Az is érdekes kérdés lett volna, hogy miért lehet analógiát érezni a reformzsidók - Mazsihisz és a Hit Gyülekezete - történelmi keresztény egyházak csörtékben? Ugyanis nagyon lényeges különbség áll fenn: a reformzsidók nem agresszív szekta! Az ő vallásgyakorlásuk nagyon is lagymatag, szabados, sőt, befogadnak vallástalan zsidókat is, mintegy kultúrközösségként. A hitgyülisek ugyanakkor keményen nyomuló agresszív szekta, akik nagyon is szoros hitbeli szabályokat alkalmaznak, csak éppen e szabályok nem felelnek meg a történelmi egyházak szabályainak. Nos, Szász Antónia ezt a labdát is leütetlenül hagyta, érdemben semmit nem válaszolt.
Megjegyzem: a reformzsidókról alig valamivel többet tudtam meg, mint egy évnyi blogolvasással... Márpedig ez egy MTA-előadáson elég kínos. Összességében azonban látok esélyt arra, hogy ez az irányzat alapja lehessen egy kölcsönösen toleráns és egymást egyenrangúként tisztelő zsidó-nem zsidó együttélésnek, a gójokra vonatkozó magatartásminták és jelenségek elhagyásával. Egyelőre csak néhány százan vannak - a zsidók között őket kell erősíteni.
