Magyarország soknemzetiségű - még Trianon után is - és befogadó ország. Még a durván megcsonkított maradékban is a Kárpát-medence minden nemzetisége megtalálható - sőt, a medencén kívülről érkezett lengyelek, cigányok, zsidók, és mások is.

Ennek a kicsivé tett országnak éppen elég baja volt és van. Végigpusztította valaha a tatár, a (még német-római) német; 150 évig ült a nyakunkon a török, utána és még közben változó intenzitással a Habsburg - mert a kiegyezésig minden voltunk, csak egyenjogú nem -, és a szovjetoroszoknak is adatott 40 évnyi megszállás. A náci németek alig egy éves katonai elnyomása ezekhez képest bagatell lenne, de egyrészt sokaknak máig ez az egy év a borzalom nonpluszultrája, másrészt a történelem relativitásának fényes példájaként az országot a németeknél sokkal hatékonyabban kirabló, lányainkat, asszonyainkat, sőt, nagyanyáinkat végigerőszakoló bőszült szovjetorosz hordákat máig "felszabadítóként" aposztrofálják sokan, holott a csöbörből-vödörbe eseténél egyéb nem történt velünk, amikor leigáztak... Végül pedig következett a gengszterváltás: amikor az addigi párttitkárok hirtelen nagytőkéssé váltak, a látszólag kifércelt egykori sztálinista 1949:XX. törvény alkotmánnyá emelkedett, és immár a nép sehogy se képes megváltoztatni a Gyurcsány-féle gazfickókat bebetonozó politikai rendszert, mivel a soha semmilyen demokratikus többség által el nem fogadott alkotmányról immár szavaznia sem szabad. Hazug kormány, gazemberekkel: ez adatott nekünk...

A kérdés az, hogy mi a célunk? Homogén nemzetállam, az igazi magyarok számára - és akkor bizony a mai főszittyáknak nagyon kell félniük, mert egy-egy eme szempontból foltos származású nagyszülő sokuknak jutott -, vagy egy olyan ország, amelyben a polgárok boldogan, egymást tisztelve-elfogadva, és a méltányos, de a rendet értelmes szigorral védő, és maradéktalanul betartatott törvények szerint élhetnek?

ÉN AZ UTÓBBI MODELLRE SZAVAZOK! Egyrészt: már meglett emberként, családosan nem akarok polgárháborút (bár egy Gyurcsány, vagy hasonló alak elleni tömeges népi forradalomban fegyvert fognék, mert az effélék tényleg lámpavasra-börtönbe valók). Másrészt: az ország magyarságát senki nem veszélyeztetheti, ha igazi demokratikus rendszert sikerül kialakítani, hiszen a magyarok vannak többen. Harmadrészt: ha a törvények tisztességesek és azokat betartatják, senkinek se kell félnie - példának okáért bűnöző cigányoktól sem, mert azokat tüstént hosszú évekre rács mögé vágják, és a 17 éves cigánylányok huncut mosolya mégsem olyan ijesztő... Negyedrészt: magyarnak lenni öröm és büszkeség, és bizony, például a vallást régen nem tartó, önálló nyelvet nem beszélő magyar zsidók azok, akik nagy örömmel élnek és alkotnak itt - amíg el nem kezdik piszkálni őket azzal, hogy ők voltaképpen nem magyarok. Ötödrészt - és talán ez a legfontosabb érv - a durván radikális, áttelepítős-elüldözős (a kiirtást nem is említem) "megoldások" mindig és mindenkor visszatetszőek a többség számára, tehát sehogyan nem lehetnek legitimek. Márpedig a többség a nép, és a nép boldogítása saját akaratával szemben: bolsevizmus. Apage satanas!

Október 6. után csak egészen kevéssel: el kéne gondolkodni azon, hogy mennyire volt magyar a horvát Zrínyi, a szerb Damjanich, a német Pöltenberg, és az aradi tizenhármak közül oly sokan? Volt, aki alig tudott magyarul! Csak épp meghalt az országért... Mennyire lehet nem magyarnak nevezni Radnótit, vagy a magyar olimpiai bajnok Petschauer Attilát? Vagy Bethlen Istvánt, akit az oroszok raboltak és pusztítottak el máig ismeretlen körülmények között, nehogy a "felszabadult" országban befolyása legyen - elvégre egyszer már talpra állította a feneketlen gödörbe hullott hazánkat...

Gyurcsány: ő "magyar". Vére szerint (nem zsidó, kár hülyeségeket kommentelni, csak nagy az orra - de ez valószínűleg Pinokkió-effektus, túl sokat hazudott életében). Na de erkölcseiben, igazmondásában, tisztességében? Egyszerűen nincs olyan népcsoport vagy emberfajta, amely elég alattomosnak, hazugnak és aljasnak nevezhető ahhoz, hogy egy Gyurcsány-féle alakot oda sorolhassunk... Gyurcsány magyar, Knézich Károly meg nem???

Tehát: megbékélést és tisztességes egymás mellett élést az országon belül! Aki árkokat ás, előbb-utóbb beleesik azokba. Mind a két oldalon! A szélsőséges megnyilvánulásoknak semmi hasznuk: még csak vitára se késztetnek senkit, mert szalonképtelenek, és/vagy ostobaságok (az, hogy a zsidónak betérni akarót ma büntetlenül meg lehet ölni, feltételezi, hogy a rendőrség az áldozat és a tettes származása-vallása terén is nyomoz, valamint hogy a média az efféle eseteket elhallgatja...). Nem csak a politikai közéletben azok, hanem a lakosság döntő többsége előtt is (a linkek egyértelművé teszik, milyen típusú szövegekre gondolok).

A széljobb árokásás voltaképpen nem veszélyes, bár a mai kormány igyekszik iszonyúan felfújni, és olyasmiként ábrázolja, mint a Harry Potter a Sötét Jelet... Bugyutaságokkal ugyanis nem lehet tömegeket befolyásolni - Hitler egészen más történelmi helyzetben lépett fel, és egészen más felkészültséggel beszélt - és BESZÉLT, ez a lényeg, mert ha leírta volna, az olvasók hamarabb kiábrándulnak belőle. Nem értem, hogy a zsidózásnak mi haszna van - már praktikusan sem, ha valódi antiszemita szempontjából próbálnám vizsgálni... Aki erre vevő, azt nem kell agitálni, viszont aki nem, azt elrettenti.

Félreértés ne essék: én amellett, hogy nem vagyok antiszemita, semmiféle kiváltságot nem fogadok el. A zsidók, cigányok, más kisebbségek egyenjogúságát azonban igen - kihangsúlyozva, hogy az egyenjogúság egyúttal egyenlő kötelességekkel is jár, a többséggel szemben többletjogokat pedig nem jelenthet (kivéve a nyelvvel kapcsolatosakat, ami minden saját nylevű kisebbségnél jár - de nem jelentheti a többség kényszerítését a kisebbségi nyelv ismeretére-használatára). Én büntetném, ha az össztársadalmi normákkal szembeni magatartás védelmében valaki kisebbségi státuszára hivatkozna; ugyanis ez nem más, mint a valós demokrácia elleni merénylet. "Hááá' meee' cigány vagyooook, csak azéééé' fogott meg a rendőr!" - ha emellett az ipse zsebében ott a lopott holmi, a büntetése legyen kétszeres!

A szélsőjobbosokkal szemben a polkorrekt (elsősorban baloldali) árokásók valóban veszélyesek. Főképp azért, mert álláspontjuk nincs a perifériára szorítva, azt a média széles zónájában hangoztathatják-terjeszthetik, az ilyen megnyilvánulásokról komoly viták folyhatnak, sőt, nemegyszer azokat abszolút megfellebbezhetetlen igazságként igyekeznek elismertetni. Az efféle, finomabb csúsztatások és antidemokratikus áligazságok ha lehet, még mélyebben mérgezik a magyarországi népesség békéjét; azzal is, hogy dühödt (és nem igazán színvonalas) széljobb anyázásokat váltanak ki, de főleg azzal, hogy a megvezetett népre polkorrekt, így tudat alatt masszívan (és joggal) ellenszenves nézeteket kényszerítenek. Az ilyen szövegekkel szemben az egyszerűbb embereknek marad a kesernyés zsidózás - "ezeknek már megint mindent szabad, már megint kivételes a helyzetük", stb.

Nézzük meg, hogyan működik a polkorrekt árokásás! Egyszerűen idézem a művet, amely akár tiszteletre méltó is lehetne - ha MINDEN mai magyarországi érzékenységet és MINDEN múltbeli bűnt egyforma súllyal venne tekintetbe (persze a szerzők itt most azt mondhatják, hogy nem másról, mint a Soáról beszélnek - de akkor felteszem a kérdést, hogy a Kun Béla-népbiztosokról és Rákosi csapatáról miért nem beszélnek soha hasonlóan sehol???). A szó szerinti idézetekhez hozzátoldom a magam véleményét.

1. A holokauszt zsidó, egyetemes és magyar tragédia.

Továbbá német, szlovák, francia, stb. mert ez a megfogalmazás - hiába Magyarországra készült a "főbűnös: Magyarország" hamis érzetét kelti! Ki kell hangsúlyozni, hogy a zsidók kiirtása nem magyar, hanem német terv volt.

2. A holokauszt megtörténtét tagadni és az áldozatok tudományosan megállapított számát politikai vagy ideológiai okokból kisebbíteni morálisan és történelmileg elfogadhatatlan.

Mesteri összecsúsztatás! A holocaust megtörténtének tagadása vonatkozásában ugyanis rendben van (aki tagadja, tarthatatlant állít): az elhurcolt zsidók közül igen kevesen tértek vissza, őket bizony megölték. De hogy hányan haltak meg valójában - azt "tudományosan" nagyon sokan és nagyon sokféleképpen állapították meg. Ráadásul ez a csúsztatás dupla: mert azonnal politikai minősítést is tartalmaz, és címkét ragaszt a "holocaust-relativizálókra". Holott ép erkölcsű embernek teljesen mindegy, hogy 2, 3 vagy 6 millió áldozat volt. Ami pedig a történelem "tudományosságát" illeti: ne feledjük, hogy a történelem a politika által leginkább elprostituált "tudomány", amely Keleten és Nyugaton egyaránt hazudva például évtizedekig a németek bűneként ábrázolta a katyni mészárlást... Márpedig ahol egyszer mindenki hazudott, ott a kétség minimum jogos. Az efféle kijelentésekkel a legnagyobb baj az, hogy azonnal politikai kontroll alá veszik az újabb - akármilyen elfogulatlan - kutatásokat is: márpedig a történelem "lezárása" nem más, mint diktatorikus attitűd.

3. A holocaust áldozatai ártatlanok voltak.

Ez minden szempontból igaz, hiszen ha egyedileg biztosan voltak is mindenféle sima bűntettesek az elhurcoltak között, őket sem ezért vitték el, hanem csakis faji-származási alapon.

4. A holokauszt annyiban zsidó ügy, hogy a zsidóságot érintette, ezért érthető a (magyar) zsidó történelemben és történeti tudatban játszott kiemelkedő szerepe. Ugyanakkor a holokauszt magyar ügy is, mert magyarokkal történt, akik ugyanolyan polgárai voltak az országnak, mint bárki más.

Megint: elnézést kérek, de miért is nincs leírva azon nép neve, amely a tömeggyilkosság döntően nagy részét effektíve végrehajtotta és az egészet kiagyalta? A magyarok mellékszereplők, a zsidók áldozatok, a németek pedig bűnösök voltak, ha abszolút sematizálni akarunk - ám a németek innen eltűntek...

5. A holokauszt egyetemes ügy, mert az ártatlanok szenvedése univerzális fájdalom, nem korlátozható fajra vagy nemre. Erre éppen a Szentírás tanít bennünket.
6. Az áldozatok tiszteletet érdemelnek.

Ezzel semmi baj. Annál inkább azzal, amit - talán nem véletlenül - épp ezután tartalmaz a nyilatkozat:

7. Magyarország ugyan megszállt ország volt, azonban a gettósítás majd a deportálás nem mehetett volna végbe a társadalom jelentős részének közönye és a magyar hatóságok közreműködése nélkül. Ebben áll a magyar felelősség.

Hát igen. Önmagában ez nagyjából igaz (nagyjából: nekünk nincsenek járhatatlan hegyvidékeink, eldugott szigeteink, zsidómentésre való keskeny, egy éjjel áthajózható tengerszorosunk, stb.), de azért a probléma nem ilyen egyszerű. A "közöny" és a tett nélküli részvét nem ugyanaz - és azt senki be nem bizonyította (nem is lehet), hogy ne a félelem miatt tett nélkül maradó részvét lett volna a domináns. Márpedig megszállás, statárium, miegyéb alatt tényleg csak a nagyon bátraktól lehet tettet elvárni. A hatóságok pedig különösen nehezen tehetnek bármi mást, mint ami a parancs. Ablonczy történész létére nem értékeli, hogy nálunk a katonai megszállás és a háborús-statáriális övezetté válás között alig néhány hónap telt el (Nováktól objektivitás nem várható, de ez nem szemrehányás, ő nem történész, hanem zsidó újságíró, minden bizonnyal súlyos személyes veszteséggel, így elfogultságát meg kell érteni).

8. Ha egyetértünk azzal, hogy a nemzet történetileg kialakult kulturális közösség, az utódokat összeköti az elődökkel a közösen vállalt múlt. Ezért szembe kell néznünk azzal, amit az ősök a múltban elkövettek. Ez felelősséget jelent, a történelmi hibák számbavételét, valamint a teljes nemzeti történelmi múlt felvállalását és a megfelelő következtetések levonását.

Továbbá, ha ezzel egyetértünk, akkor egyidejűleg illett volna a zsidó származású Kun-népbiztosok, a zsidó származású Rákosi-klikk, valamint a nagyarányban zsidó származású ÁVH-s majd III/III-as vezetők áldozatairól is megemlékezni, előttük fejet hajtani. Csupán a közösen vállalt múlt kedvéért. Meg azért, mert hiteltelen, aki az egyik szenvedésről szól, a másikról meg hallgat... Merthogy a társadalmi görcsöket CSAK ÚGY LEHET OLDANI, ha azokat a következtetéseket MINDEN BŰN kapcsán egyszerre, egyformán levonják. Továbbá: a holocaustban az ősök voltak részesek, akiket el is számoltattak érte. A kommunizmus bűneit elkövetők nagy része ma is él, köztünk jár - elszámolás nem volt! Kit kell súlyosabban megítélni, a leszármazottat, aki apját-anyját nem választhatta meg, vagy az ávós gazembert, aki maga tépett ki körmöket?

9. A magyar múltat nem sajátíthatja ki senki, sem ideológiai, sem pártalapon.

Persze, csak Gyurcsány nevezheti magát Batthyány örökösének...

10. Meg kell emlékeznünk azokról, akik életüket kockáztatták az üldözöttekért. Az ő történetük feltárása fontos feladat, helytállásuk hagyománya a magyar történelem egyik fontos és tiszteletreméltó fejezete.

Feltéve, ha MINDEN üldöztetés kapcsán így teszünk. Például azokról ugyanígy kell megemlékezni, akik a "kulákok" maradék dolgait dugták el nekik, és ha az ávó megtalálta őket, hülyére verte...

11. Nem üres aktuálpolitikai kijelentések kellenek a felelősség feltárásához, hanem személyes és kollektív önvizsgálat illetve párbeszéd.

Igen. De ennek a párbeszédnek nem szabad egyetlen történelmi ügyre korlátozódnia, és nem szabad senkit üldözötti státusza alapján felmenteni minden egyes saját gazembersége alól (gondolok itt a koncentrációs tábort megjárt III/III-as vezetőkre). Így az önvizsgálatnak ki kell terjednie minden egyes bűnre - nem csupán a holocaust kapcsán elkövetetettekre...

12. Nem méltó a holokausztot politikai játszmák terepévé tenni, mert ezzel éppen áldozatainak emlékét gyalázzuk meg.

És különösen nem méltó, sőt, nem is szabad a holocaustot dzsókerként kijátszani, nem szabad a történelemből kutathatatlanként kiemelni, nem szabad áldozatainak későbbi (esetleg korábbi) más jellegű bűneit (III/III, Kun-népbiztosság) a holocaust által eltöröltnek és semmisnek venni. Továbbá önmagában politikai játszma és súlyos árokásás, amikor az efféle univerzálisnak szánt kijelentés-sor mindössze egyetlen embertelenséggel foglalkozik, és az összes többi, a közelmúlt történelmében előforduló - még sokaknak személy szerint fájó - embertelenséget pedig nem méltat ugyanott, ugyanakkor egyetlen sorra sem...

Tévedés ne essék: szó nincs arról, hogy a holocaust ne volna embertelen és ocsmány bűntett. De: több mint 60 éve történt. A kommunizmus és a III/III működése alig 18 évvel ezelőtt ért véget - bármiféle elszámoltatás nélkül, illetve, hogy mennyiben ért véget, még az is vita tárgyát képezheti... Ablonczytól, mint történésztől abszolút elvárható, hogy ha politikai nyilatkozatot tesz (mert ez a 12 pont annak minősül), akkor legyen tekintettel az ország egészének érzékenységére. A zsidóellenes bűnök elkövetői - ha még élnek néhányan - nagyrészt ma magatehetetlen vénemberek. Az exávósok pedig vagy még aktívak, vagy - ha szarrá nem itták magukat, ami nem volt ritkaság - kiemelt nyugdíjak élvezői.

Ha ebben az országban békességet akarunk, akkor a mindenféle gazemberséggel kapcsolatosan tett megnyilvánulásokat nem csupán az áldozatok számával, de a tettek elkövetésének idejével is súlyozni kell. Azt pedig hangsúlyozom, hogy a kommunizmus áldozatainak száma sokkal több, mint ahogy hiszik. A határon lelőttektől az öngyilkosságba hajszoltakon keresztül a tönkretett életűeken át - százezrek, ha nem milliók tartoznak ide. BÜNTETÉS, ELSZÁMOLTATÁS PEDIG NEM VOLT - NOHA RENDSZERVÁLTÁS, ÁLLÍTÓLAG TÖRTÉNT...