Hát hogyne, javul. Ha már Pintér elvtárs, Gergényi elvtárs üzlettársa azt mondja, akkor biztosan javul. Elvégre az új kormány két hét alatt javítani fogja, azt mondták, és kétharmaddal minden mondás abszolút és megfellebbezhetetlen igazsággá válik.

Vagy nem...

Egy élmény a közelmúltból: elég gyakran (és, voltaképpen szívesen) járok éjjel a ráckevei HÉV-vel, ki a városból. Óránként megy, 23:35-ig, de az utolsó rendre 8-13 perc késéssel indul (meg szokta várni a villamoscsatlakozást). Én nemegyszer Pestszenterzsébet-Felsőn szállok fel, mert a 3-as villamos oda visz ki. De ha ott utamba akad a 66-os busz, akkor felszállok, és olykor a Hősök terén szállok át a HÉV-re. De ha a két HÉV között sok az idő, akkor előreballagok a Szent István utcáig, vagy akár Millenniumtelepig.

A minap - messze túl az ígért két héten - megint az utolsó HÉV-hez mentem. Volt nálam egy szép, új acélcső nyelű Fiskars-lapát; kellett kint, hát vettem egyet. Még szerencse... Az utolsó HÉV-ig még elég sok idő volt, így a beérkező 66-osra felszálltam a Határ útnál, de elnéztem a Hősök terei leszállást, és helyette korábban, a Dobó utcánál. Időm volt még bőven, hát elkezdtem a Hősök tere felé ballagni. Pár száz méter után hangos ordítozás előttem: látom ám, hogy valami boltszerűnél (egy éjjel-nappali kisközért volt) vagy nyolc-tíz suhanc randalírozik. A szövegből és a stílusból rögtön lehetett tudni: cigányok, a legrohadtabb fajtából - ezek azok, akik hobbiból is agyonvernek valakit, ha épp kedvük szottyan. Már hallottam, hogy éppen egy (vagy két) autónyi emberrel bömbölnek, a szokott lincselő szólamokkal ("megöllek, köcsög, szétvágom a torkod" stb.).

Ilyenkor nagyon észnél kell lenni. Elfutni vagy megfordulni a legnagyobb szamárság: már 100 méternél közelebb voltam, a Soroksári út (vagy akárhogy hívják arrafelé) világos, jól látnak a nyomorultak. Egyelőre nem rám támadnak, de sose lehet tudni, mikor jut eszükbe... Nem gyorsan, de határozottan átvágtam - továbbra is ferdén feléjük tartva - a szerencsére nem forgalmas Soroksári úton, a lapátot jól láthatóan tartva és úgy, hogy a lapátfej olyan szögben álljon, hogy a rohadékok hosszúnyelű baltának is láthassák. Vállat kifeszíteni, 184 centit lábujjhegyező technikával vagy 3-4 centivel emelni, és csak néha odapillantani (de nem meredten elfordulni!). Hallottam, ahogy egyik-másik elkezdi mondani, hogy "ott is megy egy köcsög", amikor szerencsére megint üvölteni kezdtek az autó utasaival, csapkodták a gépházfedőt. Ekkor egy érkező furgon elé perdült az egyik nyomorult; az sajnos vészfékezéssel és kanyarral ki tudta kerülni (pedig Magyarország aligha vesztett volna bármit is, ha elkenik a tetvet az aszfalton...). Erre elkezdték a - szokás szerint teljesen vétlen - sofőrt gyalázni, a majdnem megállt furgont megdobták, de mielőtt rátámadhattak volna, újra gyorsított, és csikorgó gumikkal menekült.

Ekkor a férgek újra a járda mellett álló kocsira támadtak - ekkor már a túloldlara értem, és a síneken is átkelve láttam, hogy a kocsi azért nem hajt el, mert szorosan előtte áll egy-két patkány, és mintha az egyik utasa is kint állt volna mellette. Ekkor előttem, egy házból kirontott visítozva 3-4 12-14 éves cigánylány, és visítozva rohantak az esemény felé - egyenesen el mellettem, miután az elöl vijjogó féreg végigmért, és a lapát láttán inkább továbbfutott az affér helyszínére.

Most már szaporáztam a lépteimet, és elértem a biztonságos 2-300 méterre - ekkor a kocsi elszabadult, és füstölgő gumikkal menekült el. Én is már túl messze voltam ahhoz, hogy a banda üldözőbe vegyen - talán már nem is láttak.

Volt ugyan mobilom - mindig van - de eszem ágában se volt hívni a zsarukat. Elég sokszor hívtam őket abszolút hivatalosan, és volt módom látni, hogy ők azok, akik minden helyszínre utoljára érnek oda. A mentő, a tűzoltó már rég végzett, amikor zsaru még sehol sincs... Ha meg észreveszik, hogy telefonálok, biztos a támadás, márpedig 8-10 csótánnyal még lapáttal se bírok el...

Na de aztán láttam, hogy mennyire fölösleges is lett volna a rendőrhívás. Alighogy elértem a Hősök terét - még hallatszott a férgek ordítozása és randalírozása, bár áldozat már (talán) nem volt ott - szép lassan gurult egy rendőrautó a Soroksári úton, éppen a ciánybanda felől. Talán ha harminccal csurogtak a külső sávban, a két zsaru lesett kifelé - és ott haladtak el, nem is jöhettek máshonnan. Hogy mit csináltak? Semmit. Biztosan látták, alighanem hallották is a Soroksári út közepéig rohangáló, ordítozó cigánybandát, és szépen, nyugodtan elhajtottak mellettük. Intézkedni? Ugyan már... Agresszív, részeg, netán benarkózott randalírozó garázda cigányokkal szemben? Miért? Elvégre Budapest a bűnös város, sőt, itt második forduló is kellett, és amúgy is Pintér elvtárs már úgy magyarázza a két hetes javulást, hogy az Borsodra értendő...

Hadd zárjam soraimat az Abszurdisztáni rendőrinduló néhány sorával, ideillik:

"Szolgálunk és védünk, szolgálunk és védünk
Tucatnyi cigánytól mégis nagyon félünk,
Bűnözőkkel szemben két fillért nem érünk,
Miért lennénk bátrak, hisz' kevés a bérünk!"