Magyarországon kívül is jókora viharokat vált ki a volt (?) világbirodalom Oroszország acélos reakciója a második világháborús "hősi" emlékművek piszkálására. Észtországot gyakorlatilag elszigetelték maguktól, leállították a vasutat, a szállításokat, mindent. Csak emlékeztetőül: Lettország, Litvánia és Észtország a második világháborúig független volt, amikor a Szovjetunió szabályosan bekebelezte őket (ekkortájt vívta a rendkívül igazságos finnek elleni rablóháborúját is). Tehát erkölcsi szempontból az észtek dühe érthető: valahogy nem nagyon szeretnek emlékezni arra, hogy a hatalmas orosz csizma fél évszázadra eltiporta őket.
Nálunk is az állam farkcsóválva győzködi az oroszokat, hogy a "hősi" emlékművek maradnak, és brutálisan lépnek fel a tiltakozók ellen. Megint csak emlékeztetőül: a "felszabadítás" valójában gyarmatosítás volt, és a magyar polgári lakossággal a keleti gyülevész horda olyan ocsmányul bánt el, hogy talán a tatárjárás volt csak súlyosabb katasztrófa. A megölt, elhurcolt civilek mellett különösen fájdalmas volt, hogy serdületlen gyerekektől öregasszonyokig megerőszakolták a fél országot, zabigyerekeiket és szifiliszt hagyva hátra. Később vérbe fojtották 56-ot, és a rendszerváltásig gyakorlatilag gyarmati sorban tartottak, kifosztottak minket - és ami még ocsmányabb, még arra is rákényszerítettek, hogy ezt örömteli farkcsóválással fogadjuk.
Pokolba a szovjet emlékművekkel, meg azokkal is, akik fenn akarják tartani őket!
A valódi, valósághű szovjet emlékmű a következőképpen nézne ki (Athina blogjáról, egy saját kommentemet idézem - kár lenne átírni, ott elég kifejezően eltaláltam, csak picit módosítottam):
Usánkás-dobtáras géppisztolyos tagbaszakadt rohadék kétségbeesetten jajgató 15 éves lányt teper maga alá, zsebéből kilóg a vodkásüveg, amiben már alig van. Mögötte fekszik a lány apja szitává lőve, aki megpróbálta a gyerekét megvédeni - keze mellett ott az elejtett furkósbot, amivel a géppisztoly ellen küzdeni próbált. Az emlékmű másik alakja egy T-34-es tank, amely épp benzinesüveget lóbáló fiatal fiút tapos maga alá az Üllői úton; a háttérben egy akasztófán lógó alak, lába alatt Nagy Imre összetört cvikkere.
Talán gyűjtést kéne indítani, szoborba faragni, és elhelyezni közterületen, vagy olyan magánterületen (még inkább), ahonnan sokan láthatják.