Volt szerencsém újólag egy intézmény szervezeti és működési szabályzatával közelebbi ismeretséget kötnöm. Ez már a sokadik ilyen alkalom, és a tapasztalataim eléggé azonosak... Talán Churchill mondta, hogy amit az ember meg akar oldani, megoldja, amit meg nem, arra létrehoz egy bizottságot - a vén háborús bűnösnek ebben igaza volt... Egy efféle bizottságot sikerült szemlélnem, amint bő másfél óráig rágták úgy a gittet, hogy az adott intézmény tényleges (és elég súlyos) problémájának érintésétől sikerült megtartóztatniuk magukat.
A helyzet az, hogy NINCS tökéletes rendszer vagy szabályzat. Lehet olyat csinálni, amelyik aránylag biztosítja, hogy sportszerűen intéződjenek a dolgok, vagy megnehezíti a lopást: de hihetetlenül naivak azok, akik úgy vélik, hogy jogszabállyal, hasonlóval úrrá lehet lenni bármilyen disznóságon. Nem így van. A szabály önmagában semmi, a betartását vállaló ember nélkül - és a legfontosabb, hogy egyrészt legyenek többségben azok, akik a szabályt elismerik, másrészt akik mégsem, azokkal ezért nagy hatásfokkal és gyorsan számoljon el a többség.
Nem, ez nem cigányügyi írás, ez intézményekről szól - aki a cigánykérdést ebbe is beleérti, téved, bár arra is igazak a leírtak.
Nos tehát. Láttam én már önkormányzati vállalatot (évekkel a kötelező átalakulás után se alakult át) egy kedélyes iszákossal az élén. Drágán dolgoztak, de legalább rosszul: a szeszkazán főnök nem követelhetett, mikor a legutolsó közmunkás is láthatta minden délután a kocsmapultot támasztani. Az ipse egyébként nem volt se krakéler, se rosszindulatú: kissé simlis csupán, de amúgy nem volt rossz ember (Isten nyugosztalja), ha vezetőnek nem is ért semmit. A csőd szélén támolygó vállalatot végül rengeteg teljesen fölösleges küszködéssel átalakították Kht. formába (fenemód részletes mindenféle szabályzattal ellátva), a szeszkazán meg maradt a vezető. Persze hogy minden szabályzat ellenére a Kht. rendkívül hamar megadta magát...
Az ellenpélda: a hátrányos helyzetű dolgozókkal foglalkozó (a piacon hatalmas hátrányban lévő) cég volt már kft, kht, önkormányzati részleg, meg minden. A vezetője értelmes és agilis emberke, aki fontosnak tartja a mozgás- és értelmi sérültek munkáltatását. És meg is tudja szervezni: az egyre rosszabb körülmények között folyamatosan fennmarad, munkákat szerez, és még akkor is szégyelli magát, amikor a fenntartójától rövid forgóhitelt kér...
Egyszóval: NINCS alkalmas vagy alkalmatlan szervezeti forma és szabályzat, csak rátermett vagy alkalmatlan EMBEREK vannak. Aki ért a dolgához, nem link, és tekintettel van másokra is, sikeres lesz bármilyen szervezetben, aki meg link, simlis vagy ostoba, az bármilyen patikamérlegen kimért szabályzat működését csődbe fogja vinni. Hogy ez Magyarországon nem mindig így van? Lehet. De ki mondta, hogy ez egy normális ország?