Mielőtt a riport következne, le kell szögeznem: megpróbáltam egy átlagos amerikai elnököt "megszólaltani". Tudom jól, hogy George W. Bush műveltsége ettől erősen elmarad, ezért kérem a kedves olvasókat, hogy ne csapjanak le rám azzal, hogy a mostani elnök ennél sokkal bunkóbb (tudom magamtól is)... A riporter legyen egy képzett és tájékozott külpolitikai újságíró, aki a tényekkel tökéletesen tisztában van. A következtetéseket (hogy ez a képzelt elnök vajon milyen információk alapján foglal állást) mindenki szíveskedjen maga levonni...
- Elnök úr! Mit szól ahhoz, hogy a NATO két tagja, Magyarország és Szlovákia között parázs vita tört ki, mert Szlovákia törvényt hozott az ott lakó kisebbségi magyarok ellen?
- Megbocsásson: pontosan milyen törvényt? Hallottam róla valamit, de a State Department még nem informált pontosan, egyelőre tájékozódunk.
- Megerősítették a Benes-dekrétumokat, melyek a második világháború után kollektíven megfosztották a szlovákiai magyarokat állapolgári jogaik döntő többségétől.
- A háború után ezek az országok a szovjet zónába tartoztak, akkor nem volt befolyásunk a törvényhozásukra. Nem hiszem, hogy bármilyen felelősségünk volna az ügyben.
- Igen, de most megerősítették az akkori törvényt, ami voltaképpen faji alapú. A magyarok tiltakoznak. Mi lesz az USA véleménye?
- A szlovákiai magyarok tiltakoznak, akik ellen a törvényt hozták?
- Igen, ők is, de Magyarország is, némi késéssel, mert elsőre ugyan a magyar külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy várni fognak, de aztán az országban észlelt elemi erejű felháborodás miatt bekérették a szlovák nagykövetet és úgy tűnik, nemzetközi szankciókért is fognak folyamodni. Támogatja az USA a magyarokat?
- Tekintettel arra, hogy két NATO-országról van szó, úgy vélem, hogy meg kell kísérelniük egymással szót érteni, hiszen egy szövetségen belül bizarr, ha egymás ellen fordulnak a tagok. Ha jól tudom, Szlovákia az első világháború után kapta meg Magyarország egyes részeit - az USA nem támogatja az európai határok változását, mert ez destabilizáló tényező lenne.
- A magyarok az állítják, hogy Szlovákia náci jellegű törvényt hozott, hiszen a megerősített Benes-dekrétumok vétkességre tekintet nélkül, csupán faji alapon fosztották meg a magyarokat állampolgári jogaiktól. Ha ez így van, megengedhető a XXI. században?
- Ha Szlovákia most meg akarja ismét fosztani magyar nemzetiségű állampolgárait a jogaiktól, akkor ebben az USA nem fogja támogatni, illetve semmilyen antidemokratikus, jogfosztó államot természetesen nem támogatunk. Kérdés, hogy a magyraok ellen történik-e bármilyen tényleges lépés, vagy pedig ez a törvény csupán szimbolikus: ezt csak a jövő mondhatja meg.
- Ha csak szimbolikus, tesz az USA valamit ellene?
- Nézze: egymás fasisztázása Kelet-Európában nagy divat. Nem Amerika dolga igazságot tenni, ha csupán szópárbajról van szó, és senkinek nem korlátozzák ténylegesen a jogait. Csak az elmúlt években - elvégre politikusként mindig is figyelemmel kísérem a politikai sajtót - itt, Washingtonban legalább 3-4 olyan cikket olvastam, melyekben magyar közéleti személyiségek a Magyarországban növekedő fasiszta veszélyről, antiszemitizmusról írnak. Ugyanakkor említésre méltó tényleges fasisztoid tendenciákról egyetlen nagykövetünk sem számolt be soha. Vannak apró szélsőséges csoportok, de hát mindenhol a világon vannak, itt nálunk is.
- Úgy véli, hogy a fasisztázás eltúlzott reakció?
- Igen, szinte biztos vagyok benne, hogy az. A magyarok saját országon belüli politikai ellenfeleiket is hajlamosak otthon, de külföldön is lefasisztázni. Mennyire kéne hevesen reagálni egy olyan ország vádjaira, amelyben a napi politikai gyakorlat része az ilyesmi? Ugyanakkor a szabad választásokat rendre megtartják, szélsőséges párt hatalom közelébe se kerül, vagyis a fasizmusról csak beszélnek, de tényleges veszélyt vagy tendenciát mi nem észleltünk. Ha saját maguknál így eltúlozzák, miért kellene a szomszédaikra szórt vádjaikra prompt reagálnunk?
- Elnök úr, Ön szerint nincs némi adósságunk a magyarokkal szemben? Gondolok itt arra, hogy az országot egyrészt súlyosan megcsonkították az első világháború után, másrészt az USA 1956-ban segítséget ígért a magyar forradalom idején, de ez a várt segítség elmaradt: ez alighanem jelentősen növelte a bennünk bízó ellenállók veszteségeit.
- A trianoni békére akkor nekünk aránylag kevés befolyásunk volt, a határkérdésekben az európai antanthatalmak szava volt a döntő. Továbbá ellenségek voltunk, mi győztünk, és nem hinném, majdnem 90 éves ügyeket most fel lehetne hánytorgatni. 1956-ban pedig az egyidejű szuezi válság miatt meg kellett határozni a prioritásokat. Ha bevonulunk Magyarországra, a szuezi arculcsapás után a Szovjetunió esetleg az újabb megaláztatásra háborúval válaszolt volna, és akkor nem néhány ezer magyar, hanem talán százmilliók esnek áldozatul. Az USA a világbékét óvta, amikor elállt a közbelépéstől.
- Mindez a magyar áldozatokat és hozzátartozóikat nem vigasztalja, ők és az ország akkor cserbenhagyásként értékelték az amerikai magatartást!
- Mostanában vissza is adják mindezt a NATO-nak: honvédelmi költségvetésük voltaképpen nincs, az amerikai gépek helyett svéd gyártmányt vettek, és a világ háborús tűzfészkeiben is csak a lehető legkisebb létszámú békefenntartóval jelennek meg, tagságukat mégsem függesztettük fel.
- De az elfogadott törvény mégis faji alapú!
- Az csak egy papír. Azonnal közbelépünk, ha tényleges jogfosztásra használnák. De ugyanezzel az erővel Magyarország ellen is felléphetnénk a magyarok kérései alapján, hiszen, mint már említettem, számos neves magyar baloldali közéleti személyiség amerikai lapokban tette közzé, hogy az országukban súlyos náci, antiszemita veszély van, és ilyen erők fenyegetik, a demokráciát és a magyar zsidóságot. Ugyanakkor ennek sem volt tényleges valóságtartalma. Ha a magyarok minden szavára mozdulnánk, Guantánamót a Duna mellé kéne áttelepíteni!