Előre bocsátom: amit megírok, az minden lényeges tényben teljesen igaz. Puszta önvédelemből lényegtelen dolgokat nem pontosan adok közre. De tényleg csak a legkevésbé fontosakat, melyek az ügy érdemét nem befolyásolják.

Nos, a történet dióhéjban: egy elhanyagolt küllemű, zavart ember kórházba került azzal, hogy görcsrohama volt. Papírja semmi, a nevét is csak a kísérője mondta meg. Szálas termetű cigány fiatalember kísérte, aki az ellátó orvos érdeklődésére simán közölte, hogy az illető "csicska": vagyis otthon tartott, rabszolgaként dolgoztatott személy, aki pénzt nem kap a kezébe, rendes ruhája sincs, éppen csak etetik. Valamint itatják: de ez most elmaradt, mert a beteg részegen nem egyszer agresszív volt, hát megvonták a piaadagját. Jött is az elvonásos görcsroham, menetrendszerűen.

Az szinte hihetetlen, hogy a kísérő ezt a XXI. században minden további nélkül nyíltan elmondhatja. Mit tehet az orvos, az ápolónő? Feljelentik? Egyrészt eljárás se indulna, hiszen az önálló létfenntartási esély nélküli csicska nem vallana a rabszolgatartók ellen: márpedig eltartott-befogadott "családtag"-nak lenni nem jogellenes. Másrészt hol lenne garancia arra, hogy a rabszolgatartók nem jelennek meg az egészségügyiek lakásán - sőt, ahogy én a sajtó egyik-másik szeletét ismerem, ordítanának az orvosi titoktartásról oldalszámra...

Merthogy nem a rabszolgatartás - nem is annyira nagyon ritka! - jelensége a baj jeles államunk vezetőinek. Hanem az, ha kiderül, illeve ha az is kiderül, hogy a nagyon-nagyon polkorrekt kormánynak esze ágában sincs semmit tenni ellene. Már csak azért sem, mert ez a bűncselekményfajta is elsősorban a "cigánybűnözés" nem éppen polkorrekt kategóriájába illeszthető bele. Jelen esetben a rabszolga maga is cigány volt; míg máskor nem okvetlenül. A közös bennük, hogy rendre leépült, akaratgyenge, általában alkoholfüggő és érdekérvényesítésre-védekezésre gyakorlatilag képtelen személyek a sértettek.

Persze fel lehet ezt fogni dialektikusan másképpen is. Elvégre ezek a sértettek, akiket de facto rabszolgaként tartanak, szabadonengedve gyakorlatilag életképtelenek. Munkát nemigen kapnak, hivatalos munkahelyen nem is képesek megmaradni (ott berúgva nem lehet dolgozni általában), lakásuk-jövedelmük nincs. Így aztán a Gyurcsány alatt szanaszét szakított szociális hálónak kéne őket fenntartania - de simán átesnek a lyukakon, és általában nem kellenek a kutyának se, mindenkinek púpot jelentenek a hátán... Voltaképp azt is mondhatnánk, hogy a rabszolgatartók tulajdonképpen szociális gondoskodást nyújtanak a maguk módján!? Lehetséges, hogy az állam, bár nem hivatalosan persze tudja, hogy mi folyik, azért csukja be mindkét szemét nagyon gondosan, nehogy ezeket a szerencsétlen alkoholistákat gondoznia kelljen?

Van megoldás? Mit gondoltok? De ne a "lőjük halomra"-megoldást propagáljuk: hiszen az egyrészt emberhez méltatlan, másrészt éppenséggel nem is biztos, hogy a mai állami "gondoskodás" jobb lenne az áldozatoknak...