A régi olvasók végigélvezhették azokat a vitákat - nemegyszer veszekedéseket - melyek Shadai, a Judapest alapítója és közöttem folytak. Olykor ezek a háború szintját is elérték - volt, hogy ő kitiltott engem a honlapjáról, én meg cserébe itt hegedültem el a nótáját jó alaposan.
DE!
Miközben ilyen-olyan csatározásokat folytattunk: ő soha nem vetemedett olyasmire, hogy például publikálja a civil nevemet és adataimat, noha perceken belül rájött, annyira, hogy meglepetésemre a privát e-mailomra írt egyszer levelet. Továbbá: még ha sértegettük is egymást olykor, valójában beszélő viszonyban maradtunk; még karácsonyi üdvözleteket is váltottunk, mert az ismeretség akkor is ismeretség, ha kutya-macska-barátság. Amikor az egyik barátja fiatalon meghalt, természetesen együttéreztem vele, és írtam neki. Ő is rájött, hogy nem vagyok az ellensége sem neki, sem a zsidóknak, és szépen kibékültünk.
Shadai írásai - rengeteg van belőlük - hol ilyenek, hol olyanok. A popkultúrában nem vagyok otthon (a zsidó popkultúrában még annyira se), így az ízlését nem tudom taglalni; a politikai írásaival hol egyetértek, hol nem. Egyet azonban nem lehet letagadni: hogy értelmes és logikus gondolatmeneteket vet képernyőre, akkor is, amikor az én véleményem eltérő.
Ám nem mindig eltérő. Sőt. A Judapesten megjelentetett néhány olyan alapvetést, ami előtt kalapot le. Az ilyen írások temetik be azokat a bizonyos árkokat, és szedegetik ki a maltert a "minden zsidó valahol bolsevik" antiszemita sztereotípia téglái közül.
Amit most írt - az megint csak egyenes és tisztességes beszéd. A pogrom az pogrom, akárki legyen a tettese, és akármelyik állam halogassa a beavatkozást. Ezt szépíteni, mentegetni, fényezni - pontosan az lenne, amire antiszemita érvrendszert lehet alapozni. Nos: ő nem mentegetett semmit, és nem is hallgatott. Azt mondta: szégyen. Igaza volt. Meg nekem is, amikor még a leghevesebb veszekedésünk során is éreztem (és ez talán kölcsönös volt?): ez az ember tisztességes.
Gratulálok, Shadai, emelem előtted viharvert öreg horgászkalapomat (más kalapot ugyanis nem hordok). Nem azért tisztelgek, mert (egyes ostobák szerint) "áruló" lettél. Nem lettél áruló: a korrektség nem árulás, hanem tisztesség. Úgy érezted, szólnod kell, és megtetted - nagyon helyesen. Ha ilyen emberek és ilyen vélemények reprezentálnák a mai magyar zsidóságot a Feldmájer-Tordai-féle alattomosok helyett, akkor az antiszemitizmus csak a Terembura klasszikus szólása szerintieknek ("egy százalék hülye minden társadalomban akad") lenne fenntartva.
Így kell ezt. Te, Shadai, vedd el az antiszemita-jelöltek munícióját; én meg igyekszem csillapítani azokat, akik közül a legtöbben nem gonoszságból vagy elvetemültségből, hanem csak tudatlanságból, ismerethiányból vagy buta klisék gondolkodás nélküli átvételéből táplálják indulataikat. Túl kicsi és túl rosszul áll ez az ország ahhoz, hogy csak úgy megengedjük magunknak, hogy zsigerből utáljuk egymást pusztán azért, mert te szombaton, én meg vasárnap gondolunk az égiekre...
Egyébként mókás dolog, hogy Shadai és Tomcat (akik szintén többször összecsaptak már a blogoszférában) mennyire hasonlítanak egymásra sok tulajdonságukban. Mindketten jó képességűek, egyaránt vegetariánusok (Shadainál a pont, mert ő legalább nem absztinens:-), mindketten képesek közösségépítésre, és - egyikük sem tudja leírni helyesen Paul EHRLICH nevét. Lássuk csak:
Nagyon ügyes volt, egyébként Ehlrich. Egyébként mit szólsz ehhez: 1918-ban Fritz Haber zsidó vegyész is Nobel-díjat kapott. (BGY-idézet)
Hát igen. Shadainak Elrich, Tomcatnek meg Ehlrich... Ejnye, no...