Nincs szebb látvány a balliberálisoknak a médiában, mint egy vérében fürdő, haldokló palesztin gyerek. Le a háborúval, le a civilek elleni merényletekkel, le mindennel - még Izraellel is, amelynek hadserege a sokkoló képeket produkálja. Ilyenkor még a polkorrekt Nyugaton is lehet a zsidó állam ellen tüntetni, nem antiszemitáznak le senkit, aki népirtásról beszél.

No, álljunk meg egy percre. Iskolákra lőni: abszolút ocsmányság. Na de iskolákBÓL lőni? Az talán szebb? Terhes nőt lelőni: förtelem. Egy nő által magát terhesnek tettetve öngyilkos  és másokat is halomra ölő bombát vinni be civilek közé és azt ott felrobbantani micsoda? Márpedig a Hamász és a Hezbollah hadviselése ilyen. Rajtuk ki és mikor kéri számon, hogy a rakétáikat még véletlenül se katonai célokra irányítják? Izraeli városokat szabad lőni, ott nem számít, ha a halott civil?

Ez a bejegyzés nem Izrael-párti. Izrael nem mentheti ki magát a civilek elleni hadviselés bűnei alól. Ámde illik igazságosnak lenni: a Hamász deklarált célja Izraelnek mint államnak, illetve lehetőség szerint minden zsidónak a fizikai megsemmisítése. Hogy lehet ilyenkor kompromisszumot kötni? "Na jó, nem öllek meg, de kiheréllek?" "Egye fene, még élj két évet, de aztán eljövök érted!"? Ezek lennének a megköthető kompromisszumok?

A hangulati elemek után soroljuk fel szűkösen a tényeket. Izrael novemberben leleplezett és szétvert egy Hamász-csoportot, akik alagúton próbáltak behatolni - nagy valószínűséggel nem azért, hogy virággal lepjék meg a zsidókat a hanuka alkalmából... Aztán jött a kísérletre az izraeli "válasz" (mert ugye a kísérlet nem sikerült) likvidáltak néhány fegyveres Hamász-aktivistát. Erre a Hamász felmondta a tűzszünetet (szórványos lövéseket gyakran elengedtek korábban is), és rakétákat kezdett eregetni mindenfelé, amire azonnal jött a zsidó légierő.

Itt bizony nem a zsidók felelősek a konfliktus kirobbantásáért!  Az eszkalálódásért viszont nagyrészt igen: az egyértelműen eltúlzott (talán elrettentőnek szánt) légicsapások viszont magukban hordozzák a büntetésüket - szerte a világban megint sokat esett a zsidó állam ázsiója.

Izrael, akárhányan akármilyen érzelmekkel is viszonyuljanak hozzá az olvasók: reménytelen helyzetben van. Néhány millió zsidó (talán 5-6) néz szembe százmilliónyi arabbal. Atomhatalom vagy nem: olyan kis ország, és az ellenség olyan közel van, hogy atommal nem lőhetnek, öngyilkosság lenne. Arra pedig csak a muszlim fundamentalisták hajlandóak. Izrael ideig-óráig tartja magát, aztán így van úgy, de el fog bukni. El kell buknia, mert ellenségei elszántabbak és hajlandóak meghalni is, míg Izrael jóval inkább megtestesíti a nyugati dekadenciát. Azt az öngyilkos jellegűt, amely miatt nincs nekünk se népszaporulatunk, és amelynek keretében elvesztjük a kultúránkat, és a másságot dicsőítjük... A zsidó széthúzást is ismerve voltaképpen az a csoda, hogy Izrael egyáltalán eddig kitartott. Hússzoros, vagy ha a távolabbi ellenséges muzulmán országokat is hozzáadjuk, ötvenszeres túlerő ellen nincs győzelem, legfeljebb nyert csaták a végső vereség előtt.

Izrael helyzete ma a Murphy-törvényre emlékeztet:

Nem nyerhetsz.
Nem érhetsz el döntetlent.
Még a játékból sem szállhatsz ki...

A zsidó állam pedig most tovább nehezíti saját helyzetét, amikor bőven szolgáltat elrettentő képsorokat égő iskolákról és halott gyerekekről. Az iskola padlásáról Kasszám-rakétát kilövő hamászos már nem ilyen hálás fotótéma...

A két fél közül a béke dolgában a zsidók valamivel megbízhatóbbak. Eleinte Egyiptom volt az anticionista zászlóvivő, de néhány kiadós vereség után elmentek Camp Davidbe - és az ott kötött békemegállapodást Izrael aggályosan betartotta (egyben szerencséjükre Egyiptom nagyhatalmú vezetése keményen markába fogta az országot, és rájöttek, hogy a turizmusból több és egyszerűbb a bevétel, mint az Izrael elleni háborúkból, így ők is nyugton maradtak - más kérdés, hogy most de facto elnézik, hogy Gázába Egyiptom területéről hordják be a fegyvert). A Hamász-Hezbollah vonal azonban egyértelműen semmiféle igazi békét nem akar, legfeljebb arra az időre, amíg a sorait rendbeszedi: aztán lőnek-robbantanak megint. Ők egyszerűek, mint a faék: minden zsidót megölnek, akit csak tudnak. Ennek tudomásulvétele pedig aligha várható el akár a zsidó állam, akár a polgárai szemszögéből...

Nem utolsósorban: a militáns iszlám fundamentalizmus nem csak Izraelre veszélyes. Láthattuk már Párizsban, mire képesek - de amikor egy ártatlan (véleményszabadság, ugyebár...) dán karikatúra megjelent, akkor is micsoda fél-dzsihád indult el miatta. Ha nem akarunk metélt farokkal (mert ez náluk is szokásban van) négy feleséget eltartani, akkor olyan nagyon nem kell őket szeretni. A ténylegesen civil gázai lakosság humanitárius katasztrófáján segíteni emberséges és jó dolog, de a Hamászt vagy a Hezbollahot bármiben támogatni ostobaság: elvégre Allah zászlaját már elhozták nekünk egyszer, tartott is a dolog vagy 150 évig, és akkor se élvezte Magyarország annyira...

UPDATE: Olvasni nem tudók számára: Izrael felelős a konfliktus eszkalálódásáért, (lásd fentebb) - vagyis a zsidó állam bűne az, hogy túlzott erővel és erőszakossággal ütött vissza. Tetézi ezt a szárazföldi behatolás, amelynek katonailag semmi értelme: a terrorista sokkal mozgékonyabb, mint a civilek, így őket így nem lehet a házakat végig elfoglalva előkeríteni - rég nem lesznek ott, és az ilyen háború csakis a civil szenvedéseket növeli. Gondolkodni nem tudók számára: ha valakinek olyan ellensége van, amely csakis az ő halálát-megsemmisítését tartja bevallott, nyílt céljának, akkor nehezen róható fel neki erkölcsi szempontból, hogy nem kíméletes. Ha nekünk volna egy ilyen szervezet az ellenségünk (sajnos, erre még sor is kerülhet), akkor mit tennénk? Megpróbálnánk kiirtani az írmagjukat is, vagy csendesen várnánk a következő orvtámadást? Persze ha valaki úgy gondolkodik, hogy "jaj de jó, legalább ezek minden zsidót kinyírnak", akkor aligha várható el tőle, hogy a zsidók szempontjából is megpróbálja legalább végiggondolni a helyzetet.