A szerző egy amerikai republikánus héja, akinek később már a republikánusság is túl puha volt, így önálló (eleve reménytelen) politikai próbálkozásba kezdett, és a Reform Párt elnökjelöltjeként kísérletezett, ha nem is a nyeréssel, de legalább a figyelemfelkeltő szerepléssel.

Ezt a könyvét (jó néhányat írt) a Gede Testvérek adták ki - ami már önmagában is tökéletesen elegendő a polkorrekt bal- és jobboldalnak a "FASISZTAAAAAAA" megbélyegzésre. A Gede Testvérek ugyanis minden további nélkül kiad csakugyan fasiszta-náci könyveket. Magát a Mein Kampfot is; bár ezzel a logikával a Soros-féle CEU-t (a Közép-európai Egyetemet) is le kéne fasisztázni, mert egy időben a rendszerváltás után a Mein Kampfot betilthatták, és csak a CEU közreműködésével, oktatási céllal lehetett kiadni - igaz, nem magyarul.

A Gede Testvérek kiadó ugyanakkor számos értékes és fontos könyvet hoz ki, amelyek nem fasiszták, de a Mein Kampf ürügyén le lehet ezeket is húzni a polkorrekt médiában. Ott van például a kétkötetes "Október tizenötödike", a történész Macartney műve, aki rendkívül alaposan tárgyalja a két világháború közötti magyar történelmet. Ebben a műben már olvasható, hogy Szálasi személyében nem vérgőzös zsidóirtó volt, és a nyilasok efféle bűneihez kevés köze volt (a tömeges deportálások bőven Szálasi hatalma előtt történtek, a nyilas atrocitásokat pedig nem ő kezdeményezte). Macartney nem festi Szálasit rózsaszínre, nem tartja ártatlannak - csak annyit vesz le róla, amennyivel több bűnt bolsevik klisék alapján akasztgattak rá (a hatalomátvétellel elkövetett hazaárulás önmagában is elég lett volna az elítéléséhez, és ez nem is vitatható).

No de elkalandoztunk, térjünk vissza Buchanan könyvéhez. Buchanan megállapítja, hogy a marxizmus-leninizmus a maga eredetiségében kudarcot vallott: a bolsevik rendszereket csakis az erőszak tartotta fenn ideig-óráig, és összeomlásuk törvényszerű volt. Ugyanakkor a "győztes" Nyugat szerinte sokkal nagyobb bajban van, mint azt oly sokan gondolnák. A könyv gondolatainak vázlatához saját kiegészítő megjegyzéseimet dőlt betűvel fűzöm hozzá.

A baj fő megjelenési formája Buchanan szerint az, hog a nyugati fehér ember egyszerűen elfogy. Kétségbeejtő népszaporodási válság van: Európában a mohamedán albánokon kívül nincs olyan nemzet, amely ne fogyna, és Amerikában is a wasp-ok (white, anglo-saxon, protestant) egyre gyorsabban csúsznak kisebbségbe. Csak néhány példa: Oroszországban 1,35 gyerek esik egy nőre, a katolikus (?) Spanyolországban csak 1,07, de Romániában vagy Csehországban is csupán 1,2 ez a mutató. Németország szinte megnyugodhat az 1,3-mal - kár, hogy 2,1 gyermek/nő kellene csak arra, hogy a népesség száma fennmaradjon.

Azt is le kell szögezni, hogy az emberi élet aránylag hosszú volta miatt a félelmetesen romló népszaporodási adatok mégsem késztetik azonnali intézkedésekre a struccpolitikát folytató kormányokat - éspedig azért nem, mert az országok összlakosságának száma nem zuhan olyan gyorsan, hogy a szaporodási arány alacsonysága megszólaltassa a vészcsengőt. Nem hát, hiszen mi még élünk, csak épp egyre öregebbek leszünk. Amikor a háború utáni, még népes generációk elfogynak, akkor lesz hirtelen nagyon kevés nyugati fehér ember Európában - de akkor már késő is lesz, hiszen a maradéknak afrikai (vagy cigány...) típusú sokgyerekes családmodellre kéne váltania azonnal, ami nyilván nem fog összejönni. A fehér ember jelenleg kihaló fajnak tűnik. Az ENSZ Európa elnéptelenedésével foglalkozó statisztikái szerint 2000-ben 494 millió 15-65 éves európai élt, de 2050-re már csak 365 millióan leszünk. Ugyanezen fél évszázadban a 65 év felettiek száma 107-ről 172 millióra fog nőni...

Buchanan megvizsgálja, hogy mi az oka ennek a jelenségnek, hiszen a háború után még masszívan felívelt a népszaporulat (hát igen, aki élve maradt, igyekezett élvezni a dolgot, és még tévé se volt). Az ő megállapítása szerint Gramsci, Adorno, Horkheimer, a magyar zsidó Lukács György, és a részben általuk (Adorno, Horkheimer) alapított kultúr-marxista Frankfurti Iskola (mely Hitler elől Amerikába menekülve ott a Columbia Egyetem segítségével New Yorkban telepedett meg, és egy Herbert Marcuse nevű hasonszőrűvel megerősödve működött tovább) volt annak a hosszú kultúrharcnak a megkezdője, amely a nyugati társadalom súlyos destrukciójához vezetett. Gramsci, a lenin-sztálini utat zsákutcának látó kirafinált kommunista rájött, hogy a Nyugatot nem a "termelési eszközökön" keresztül lehet meghódítani - mert az ezerszer elátkozott imperializmus már (sokszor épp a szocdem mozgalmak hatása alatt) megokosodott annyira, hogy a munkásokat egyre jobb életkörülmények közé juttatta. Gramsci és követői rájöttek, hogy az embert, mint lélekkel bíró lényt éppen a lelki rendjének lerombolásával lehet  permanens kulturális forradalomba vinni, amely forradalom művelőire nem is olyan kockázatos,  mint a hagyományos fegyveres szervezkedés, de végső soron összedönti a Nyugat berendezkedését.

A renegát marxisták hosszú, szívós harcba kezdtek. Csatlakozott hozzájuk sok megtévesztett, avagy ostoba, avagy hiperelméleti demokrata, akik úgy vélték, hogy az önkritika az erkölcs magasabb foka. A Frankfurti Iskola által kialakított "Kritikai Elmélet" nem egyéb, mint a nyugati kultúra főbb elemeinek destruktív kritikája, beleértve a kereszténységet, a kapitalizmust, a hatalmat, a patriarchátust, az erkölcsöt, a hierarchiát, a szexuális korlátokat, a hazafiasságot, a nacionalizmust, történelmi örökségünket, a táradalmi konvenciókat és a konzervativizmust.

A Kritikai Elmélettel hadakozó kultúrmarxisták nem győzik elítélni a Nyugatot mindenért, amit az a történelem során elért. Amerika felfedezése galád gyarmatosítás, a hazafias apák tiszteletéből nácizmus ered, a nők jogai abszolútak - beleértve az abortuszt is, és így tovább. Különös súllyal támadja az elmélet a keresztény egyházat, mert a nyugati erkölcsiség legfőbb védőbástyája a hit és a Tízparancsolaton alapuló etika. Szintén ellenség a hagyományos család, különösen az apai tekintély - már csak azért is, mert az 1919-es európai forradalmacskák megmutatták, hogy még egy szétvert intézményű társadalomban (Magyarország) a civil öntudat és a családok pillanatok alatt képesek a rendet helyreállítani és kivetni a társadalomból a destruktív erőket. Így, hogy a kártevők szabadon rághassák a nyugati rendszert, elsősorban annak gyökerét, a hitet és a hagyományos családot kell meggyengíteni.

Buchanan könyve részletesen elemzi, hogyan támadnak a kultúrmarxisták, és már eddig mekkora sikereket értek el. A hatvannyolcas mozgalmak mögött már ez az ideológia állt, amely végső soron az egyén boldogulását, élvezetét helyezi bármi áron (a társadalom károsítása, sőt, akár másokkal szembeni súlyos vétkek árán is) legelőre. Felveti a szerző, hogy a két világháborúban az állítólag elnyomott munkások dalolva mentek a halál elé, és igen ritkán volt kétséges számukra, hogy hazájukért az életüket is érdemes odaadni. A hatvannyolcas mozgalmak a háborúkat és a hazafiasságot szégyellnivalóvá tették - már Vietnam esetében az lehet ma büszke, aki eltépte a behívóját és megszökött a katonaság elől.

Önmagában persze nem volna baj, ha nem lenne többször háború - csakhogy messze nem az egész világ olyan, mint a fehér ember Nyugata. Az iszlám radikálisok, az egyre agresszívebb afrikaiak, a folyamatosan szaporodó és hatalmas áradatként szétterjedő ázsiaiak nem osztják ezzel kapcsolatban a Nyugat dekadenciáját. A fehér Nyugat védekezésképtelenségét jelzi, hogy bár a katonai technikai fölény még megvan, de már olyan fontos lett az egyes emberek egyéni sorsa-boldogulása, hogy az USA gyakorlatilag nem tud komolyabb konfliktusban részt venni, mert néhány száz vagy néhány ezer csillagos-sávos lobogóval letakart koporsót sem visel el a közvélemény. Ugyanez még inkább igaz Európára, melynek nyugati fele gyakorlatilag lefegyverezte magát - nem a fegyverek fizikai terén, hanem a katonai elszántság vonatkozásában, annyira, hogy a szerb konfliktusnál is többször amerikaiaknak kellett az európai csapatokat kimenteni, annyira féltek a veszteségtől.

"Az 1960-as évektől kezdve a baloldal leghatásosabb fegyvere az ellenfelek megbélyegzése, gyűlöletkeltőnek és elmebetegnek nyilvánítása" - írja Buchanan. Ugyanilyen szerepe van a lépten-nyomon nácizásnak, fasiztázásnak is. Ezt abszolút gátlástalanul alkalmazzák; gyakorlatilag minden, konzervatív oldalon tárgybelileg megnyert vita vége az, hogy a felkészült jobboldali győztes fasisztává változik. Aztán magyarázkodjon, ha tud.

A családok szétverésének eszközei: a nők "egyenjogúságának" olyan irányba fordítása, hogy a nő megszűnjön családanya lenni, és először karriert, később meg már az önmagába zárt egyéni boldogágát keresse. A mai, "modern" szinglik nem attól lesznek boldogok, hogy három-négy gyerek, 10-15 unoka veszi őket körül. A pisis pelenka fárasztó és kicsinyes holmi, a szülésektől ellazuló has és lógó mell pedig abszolút ellentmond a reklámok idealizált húszéves, karcsú, ránctalan cicababáinak. Ma a szex már abszolút öncél, és több könyv, videó és egyéb jelenik meg az élvezeti technikákról, mint a gyereknevelésről. A buzik intenzív támogatása is ennek a taktikának a része - Buchanan kitért arra is, hogy miképp kényszerítették ki a WHO ezzel kapcsolatos masszívan politikai döntését az amerikai pszichiátriai társaság kőkemény befolyásolásával.

A család megsemmisítéséhez hozzájárul az abortusz liberalizálása is. Az utóbbi évtizedekben csak az USA-ban 40 millió abortuszt végeztek el. Magyarországon a helyzet még ennél is rosszabb, ha a megszületett és méhben megölt csecsemők arányát nézzük. Az abortusz szabadsága talán a legkeményebb csapás a keresztény egyház abszolút élettiszteletére: ugyanis következik belőle, hogy az életet máshol sem tekinti prioritásnak a harcias kultúrmarxizmus, és támogatja az eutanáziát, az öngyilkosság szabadságát. Félelmetes, hogy amikor Európában a népességi válság az aktív korúak megfogyásakor és a nyugdíjasok számának megkettőződésekor - úgy 2050 táján - vajon milyen liberális áramlat várható? A ma eltűrt, sőt, egyre inkább orvosi segítséggel is támogatott öngyilkosságok esetleg elvárt magatartássá válnak majd az eltartandó öregektől??? Akkor leszek 85, ha megérem...

Buchanan részletesen leírja, hogy az USA népessége milyen gyorsan, és egyre gyorsabban alakul át. Az illegális bevándorlást Mexikó nyíltan támogatja, sőt, már nem rejti véka alá Texas, Új-Mexikó és Kalifornia visszaszerzésének szándékát sem. Nem, nem háborúzni akarnak - egyszerűen ellepik tömegeikkel az ottani, egykori fehér többséget a latinók. A félelmetes és öngyilkos polkorrektséget persze ők nem gyakorolják a nyugati fehér ember irányába: a spanyolajkú latinók megsértése bűn, és meg is torolják, de Kolumbuszt le-mocskosgyarmatosítózni szabad. A könyv meglehetősen részletesen taglalja, hogy a négerektől az indiánokon át a latinókig milyen öntökönszúró mentegetőzésre kényszerítik a fehér amerikaiakat. Hogyan fújja fel a média a négerek sérelmére történő bűncselekményeket - miközben az interetnikus (amikor a tettes és a sértett más bőrszínű) bűntettek döntő többségénél néger tettes és fehér sértett a felállás. Gyakorlatilag ugyanaz folyik Amerikában, mint itt, Magyarországon - csak itt a cigányok "üldözöttségének" kényszerképzete próbálja elrejteni azt, hogy a cigányok nagyon is gyakori bűnözése keményen a magyar (most még) többség ellen irányul, míg a fordított tettességre alig akad példa.

Érdemes kitérni a zsidókra is, mert a könyv velük is foglalkozik. Bár az amerikai kultúra destrukciójában Buchanan - méltán - megemlíti, hogy a Kritikai Elmélet művelői között számos zsidó akad, és többségük a liberális szennyáradat híve, de Buchanant mégsem érdemes antiszemitázni. Izraellel szemben egyáltalán nem ellenséges; sőt, leírja, hogy Nixon elnöktől kérdezte meg annak idején a véleményét Izrael jövőjével kapcsolatban, mire Nixon szótlanul lefelé fordította a hüvelykujját...  Bemutatja, hogy már mosts okkal nagyobb az eleve öbben levő palesztinok népszaporulata (bár Izrael zsidó lakosságának szaporulata még pozitív), de 2050-re 7 millió zsidó izraeli mellett 3 millió palesztin lesz Izraelen belül, 12 millió a Nyugati Parton és Gázában, 10 millió pedig Jordániában - vagyis összesen 25 millió, és akkor a többi, szintén ellenséges környező arab népről még nem is beszéltünk. Izrael legutóbbi gázai akciójában már látszik ugyanaz a katonai határozatlanság, amely a Nyugat mentalitásával azonos. A gázai támadásban jellemzően rendkívül kevés izraeli katona halt meg - azaz ugyanott tartanak, ahol az USA: nem tűrik a saját áldozatokat - de ez egyben azt jelenti, hogy nem szívesen adják a hazájukért az életüket... Továbbá a végső mérleg is olyasféle, mint az USA iraki ügyei: szétverték a Hamaszt meg nem is, elfoglalták Gáza városát meg nem is, megöltek sok civilt, de nem annyit, hogy az etnikai arányt ez bármennyire is befolyásolja, csak annyit, hogy mindenki népirtónak titulálja őket. Egyszóval: a gázai támadás teljes kudarc, és a keménységet mutatni akaró Izrael sokkal inkább az elbizonytalanodását demonstrálta...

Izrael tehát hosszabb távon bukásra van ítélve Buchanan (és Nixon) szerint - alighanem igazuk is van. A "területet békéért"-elv nem működik: arab szempontból a háború sikeres, még a sok vereség mellett is. Hogyan is lett független Amerika? Washington a csaták többségét elvesztette, egyszerűen csak kitartott. Az arabok ugyanezt teszik: és a belső meggyőződésük ereje biztosítja számukra a győzelmet. Aki meghalni is hajlandó az országáért, az végül győzni szokott. "Ha tíz ember hisz valamiben olyan mélyen, hogy az életüket is adnák érte, és húsz hisz valamiben, amire szavazni is hajlandók, akkor a tíz ember fog törvényt adni a húsznak." Izraelben a helyzet ráadásul fordított: a halni is készek vannak többségben.

Izraelt Buchanan (fejezetcíme is ez) a Nyugat metaforájának tartja. Az izraeli történelem, amely az offenzív területfoglalástól (Sínai-félsziget, Jeruzsálem, Golán-fennsík) eljutott a fegyveres túlerő melletti visszavonulásig és a tétova béketapogatózásokig, néhány évtizedbe sűrítve mutatja a Nyugat több évszázadát: a gyarmatosító világhódítástól a polkorrekt elnézéskérésekig.

Buchanan közli, hogy 2000-ben már több muzulmán volt a Földön, mint keresztény. A mohamedán vallás immár Európában is a második legnagyobb, maga mögé szorítva a júdaizmust. Csak Németországban 1500 mecset áll. De nem a hívők száma, hanem a hit intenzitása a legfontosabb, és a legnagyobb bajunk. Idézek néhány gondolatot a könyvből, nagyrészt szó szerint, legfeljebb némi rövidítéssel:

"Európában haldoklanak a keresztény gyülekezetek, a templomok kiürülnek, a mecsetek megtelnek. Franciaországban 5 millió, az EU-ban 12-15 millió muzulmán van. ... Vajon az-e a dolgok természete, hogy a nemzetek és civilizációk felemelkednek, terjeszkednek, dominálnak és uralkodnak, hogy aztán elérkezzen hanyatlásuk, amikor egyenlőséget ajánlanak alattvalóiknak, melyet azok el is fogadnak mindaddig, amíg ők maguk meg nem szerzik a hatalmat, hogy felemelkedjenek és uralkodjanak? ... Vajon az emberi egyenlőségről folytatott minden locsogásunk szándékos önámítás? Nem lenne más, mint egy kiújuló küzdelem előjátéka, amit az emberek és nemzetek fölötti uralkodás jogáért vívunk? ... Harciasság, mártíromság, és igen, intolerancia a felemelkedő vallások és hódítók ismertetőjele. ... Klodvig megkeresztelésekor Rheims püspöke felszólította a frankok királyát: Égesd el, amit eddig imádtál, és imádd, amit eddig elégettél! ... A világot meghódító kereszténység nem volt gyámoltalan vallás, a hit őrzői pedig nem hittek minden vallás egyenlőségében. Egyetlen igazságuk volt: mindenki más téved. Ma a katolikus templomok szószékeiről mást sem hallunk, mint gyászos bocsánatkéréseket a múlt bűneiért. ... Talán ez az út a mennyekbe vezet, itt a Földön azonban bizonyosan a pokolba. A történelem azt tanítja, hogy a nyöszörgő kutya kapja a rúgásokat."

Még hosszan értekezhetnék a könyvről, oldalakat idézhetnék belőle, de nem teszem - vegye meg magának mindenki, olvassa el aztán gondolkodjon az olvasottakról. A polkorrektség és a hátrálás lassú öngyilkosságnak tűnik. Nem csak a magyarság fogy: ide kínaiak, Németországba törökök, Franciaországba arabok érkeznek, és egyre egyenjogúbbak lesznek. Ha egy dán lap muzulmán-kifigurázó karikatúrát közöl, majdnem megindul a dzsihád, a muzulmánok támadnak, zászlót égetnek, olykor ölnek is. Nyugati keresztény országokban "művészet" címszóval lehet bemutatni a "Hugyozó Krisztus" című ocsmányságot, a vizeletbe merített feszülettel - és ha valaki tiltakozik, akkor bigott ósdi fasiszta lesz. Kíváncsi vagyok, hány efféle művész merné Szaúd-Arábiában kiállításon bemutatni a "Teveszarral borított Kába-kő" című rendkívül progresszív opuszt, és a művészi szabadság eme alkotás leleplezése után hány másodpercig tartana és milyen módon végződne.

A vicc az, hogy a mostani kultúrkampf-marxisták sorsa ugyanaz lesz, mint a konzervatívaké, ha a fehér ember kultúrája letűnik. Elhajtja őket rabszolgának a budai beglerbég; az árulókat az ellentáborban sem becsülik sokra...