"Kocsis, Czibor, Bozsik Cucu, nagy labdaművészek
Ezt közelről látták az angol hátvédek"

Hogy is hangzana ez mostanában a magyar válogatott teljesítményén ájuldozó kommentárok között? Valahogy le kéne fordítani a mai viszonyokra a dolgot, ha már a NépsportNemzeti Sport beállt a Koeman-fanok sorába, és lassan már a holland kapitány fingját is rózsaillatúnak festegetik...

"Huszti, Dzsudzsák, Gera Zoli, nagy labdaművészek
Ezt messziről látták az albán hátvédek..."

Aztán az eredeti így folytatódik, a jó öreg HBB előadásában (csak egy olyan linket találtam, ahol külön kattintani kell a lejátszóra, akit érdekel vagy nem ismeri):

"Hidegkuti, Puskás Öcsi, gondoskodtak róla:
Hogy a labda hatszor jusson a hálóba!"

Itt már elég képtelenség lenne leírni, hogy:

Torghelléék Sanyikája gondoskodott róla,
Hogy a labda egyszer másszon a kapuba..."

Nos: ne legyünk maximalisták. Kétszer győzött tétmeccsen a magyar válogatott, és jelenleg a második helyen áll a csoportjában, így még nem vesztette el minden esélyét  a VB-kijutásra. Ezen nem illene fanyalogni, ugye?

Dehogynem. Először is: négy győzelmünket kivétel nélkül a két kutyaütő ellenfél ellen arattuk. Málta minden csoport biztos utolsója, és Albánia, bár néha-néha már összeszedte magát egy kicsit (volt, hogy úgy-ahogy a továbbjutásért is versenyben állt egy ideig), de valójában soha sehová nem jutott még ki.

Magyarországnak meg van két VB-ezüstje, és féltucatnál több részvétele... Igaz, utoljára 1986-ból, és akkor Reichstag-méretű égés volt a szovjetek elleni 0-6 (és pont a szovjetek ellen, Istenem, hogy gyűlöltem akkor a válogatottat azért, hogy épp a megszállóink ellen játszottak ilyen szégyenletesen! Én nagyon diszkrét tudással focizom, de azon a meccsen szétharaptam volna az oroszokat, ha pályára léphetek...).

Ha valakinek még van Népsportja úgy a hetvenes-nyolcvanas évekből, az olvashatja: akkoriban egy albán vagy máltai meccs megnyerését abszolút természetesnek és kötelezőnek vették. Nem lett a kapitány isten, ha győzött Tiranában - de ha netán nem győzött, elmehetett rögvest a fenébe. Akkoriban a ma nálunk klasszissal jobb törököket is biztosan vertük idegenben...

Másodszor: a mostani négy győzelmünk mellett van egy döntetlen és egy vereség is. Itthon tellett egy gyér 0-0-ra Dánia ellen, kint meg kikaptunk a svédektől. Vagyis a közvetlen vetélytársak ellen eddig lejátszott két meccsen sikerült egy szem pontot begyűjteni, és ötöt veszteni. Még négy meccs van, egy-egy a svéd és dán, kettő a portugál csapat ellen. Ebből idegenben nyilván két vesztés lesz, itthon esetleg egy döntetlen, egy vereség, vagy netán két döntetlent is összevakarunk - ami épp elég a kieséshez... Merthogy rendes csapat ellen tétmeccsen nem tudunk nyerni, és Koemannal se fogunk tudni. Ahhoz ugyanis focista kéne, ami nekünk csak elvétve akad, az is afféle másodvonalas nemzetközi játékos...

Egyszóval: nincs mit ünnepelni. Jó esélyünk van a szart se érő csoportharmadik helyre (ha Albánia elkap valakit vagy jól keresztbe verik egymást a vetélytársak), de a továbbjutásról szó sem lehet. Albánia és Málta ellen 12 pont az abszolút minimum, ha egy magunkfajta reszkető lábú csapat megpróbál legalább szépen meghalni - mert ez a 12 pont arra jó lesz, hogy a még kiszenvedhető egy-két döntetlennel pozitívan tartsa a mérleget. Nem is baj, ha nem jutunk el a második helyig, és a pótselejtezőig - hát kell nekünk megint két meccsen egy tucat dugó a hálónkba, mint legutóbb a szerbek elleni pótselejtezőn???