Húszéves fennállását üdvlövöldözte az Alkotmánybíróság. Persze előkerült Sólyom László is, és magas közjogi székből méltatta - saját magát, hiszen az AB munkamódszere (az úgynevezett aktivista alkotmánybíráskodás, a láthatatlan alkotmány és a természetjogi jogelvek sűrű használata a gyatrácska kompromisszumos ideiglenes alkotmány kereteit alaposan szétfeszítve) Sólyom AB-elnöksége alatt alakult ki.
Az aktivista alkotmánybíráskodás fogalma azt jelenti, hogy az adott alkotmánybíróság messze túlterjeszkedik az írott alkotmányon, és elvont, magasrendű (vagy annak képzelt) elveket érvényesít. A magyar alkotmány, mint tudjuk, ideiglenes: a nemzet sosem fogadhatta el, ez az Ellenzéki Kerekasztal sundámbundám kompromisszuma volt. Sólyom szerint az ideiglenes alkotmány stabil...
Voltaképpen még ez a torz, posztszocialista kreálmány is alkalmas volt úgy-ahogy némi jogvédelemre. De összességében a mérleg mégis negatív: bár a túlértelmező-aktivista alkotmánybírák itt-ott elég szerencsés kézzel nyúltak a felmerülő kérdésekhez, a hátrányok száma és súlya jóval nagyobb.
Először is: a fércalkotmány simán engedte a posztszoci átmentést minden szempontból, sőt, védelmet nyújtott a pártállam gazembereinek az elszámoltatás ellen (meg jogot a suttyomban gazdagodásra).
Másodszor: az igazán fontos kérdéseket az AB nem veti fel és nem is tárgyalja. Nevezetesen: hogy az 1945-ös és utána történt "törvényhozás" mennyire volt alkotmányos és kényszer nélküli. Ha ezt megtárgyalnák (mármint tisztességesen), aligha juthatnának más következtetésre, hogy az a rendszerváltás bizony jogtalan volt... De akkor a mai fércalkotmány alól is kifolyna a jogalap, így a problémát inkább fel sem vetik.
Harmadszor: az AB eljárásai éppen olyan hibáktól terhesek, mint a normál bíróságokéi. Nevezetesen: a bíróágot semmi sem köti, ha akarják, a kényesebb ügyeket évekig fektetik, és aztán időközi sunyi törvénymódosításokra történő sunyi hivatkozásokkal érdemi tárgyalás nélkül csendesen a papírkosárba csusszantják. Sajnos, semmilyen eszköz nincs senki kezében arra, hogy az AB-nak határidőt szabjon - vagyis ez a hatalmi ág bizony ellenőrizetlen...
Negyedszer: Sólyom elnökösítése oda vezetett, hogy AB-elnöki egykori aktívkodását is ájult tisztelettel veszik körül, és bármiféle bírálatát legfeljebb szűken vett politikai okból végzik. Holott a legnagyobb baj a sólyomi jogalkotással (mert az AB de facto jogot alkotott, nem csupán alkalmazta azt) Deák Ferenc elveinek csendes elfelejtése: az AB ugyanis a posztszocialista átmenet igen langyos kezelésével és a rendszerváltás törvényességének vitathatatlanként kezelésével megsértette azt a talán legfontosabb jogelvet, hogy jogsértés jogot nem alapít! A tolvajok megtarthatták a lopott holmit, a kiraboltak pedig esetleg kuncsoroghattak kárpótlási jegyért, a "jogbiztonság" félreértett ürügyén. Márpedig jogbiztonság fogalmilag nem képzelhető el ott, ahol magán- vagy állami rablásokat utóbb törvényesként fogadnak el a politikai kényszerhelyzet megszűnte után is - vagyis a kígyó saját farkába harap, az elvont "jogbiztonság" érvényesítése a valódi jogbiztonságot szünteti meg! Ha nem lehetek biztos abban, hogy a lopott holmimon más nem szerezhet tulajdont, akkor bizony nincs jogbiztonság...
Még több kifogást is fel lehetne sorolni, de ezek a legfontosabbak - vagyis az AB, tekintélye ellenére, gyakorlatilag nem különb a rendszerváltás egyéb állami szerveinél, és a magyar szuverén államiság ép és egészséges helyreállításának éppen úgy akadályává vált, mint bármelyik hazug kormány - legfeljebb elegánsabbak és nem gorombák. De ez a pozitív megítéléshez kevés...