A Reakció - illetve már Mandíner - után a Jobbklikk, Navracsics korábbi fegyvere is elvesztette a töltényeit. Bírálni ugyebár nincs mit (a gazdát mégse illik...), és a korlátlan bizalom olyan szépen csöpög, hogy nyalogatni lehetne, mint a pergetett akácmézet. Egyetlen apró hiba van: hogy a színvonal az bizony a bányabékát sikerrel alulmúlja. A korábban is meglehetősen gyatra Békés Márton most akkorát hódolt a kormány popsija előtt, hogy félek: orra fog bukni, miközben derékszögben meghajolva előrenyújtja rózsaszín nyelvecskéjét, egyenesen az ámbraillatú orbáni ülep irányába...
A hozzászólásomat átmentettem ide (kissé kijavítva), itt következik. Már csak azért is, mert aligha fog megérni túl sok időt eredeti helyén, függetlenül attól, hogy se nem durva, se nem tényszerűtlen. Na de az igazság ugyebár kétharmaddal tetszőlegesen módosítható...
Hát most látszik, mennyivel nehezebb nyalni, mint bírálni. Nem is megy, ez a cikk rendkívül gyenge. Az elméleti konzervatív (ami valójában nem is létezik, hiszen a gyakorlat mindig felülír értékében mindenféle elméletet) eszmefuttatás a magyar kiinduló ténybeli premisszákat lazán elfelejti.
I. A Fidesz nem egy européer konzervatív párt. Két fő okból sem: egyrészt a programját soha nem egy eszméhez, hanem a szavazatszerzéshez igazítja. Vajon az angol toryk népszavaztattak volna tandíj és vizitdíj ellen? Soha... Ez ott kizárólag a Munkáspárt témája lenne.
A másik, hogy egy européer konzervatív pártban Orbán most sehogy se lehetne miniszterelnök, hiszen két, esélyes pozícióból elbukott választást egyetlen pártvezér sem bír ki egy normális demokráciában - sőt, az első után menesztik. Orbán körül meg szépen alakulgat a személyi kultusz, "Viktor, Viktor!!!", stb.
II. A magyar "rendszerváltás" nem történt meg. Egy simlis alku történt csupán, amelyet igazi demokratikus akarat sosem legitimált. Ugye nem kell mondani, hogy az 1949:XX törvényt nem alkotmányosan fogadták el annak idején - ráadásul az 1989-es novellát sem. Nem is az utolsó bolsi parlament miatt (az megszavazta, amit elétettek), hanem azért, mert az Ellenzéki Kerekasztal záródokumentumát se írta alá az SZDSZ, a Fidesz és a Kisgazdapárt. Akik aztán együtt 50 % körül kaptak 1990-ben (csak ez lehet a mérce, mert a korábbi közvéleménykutatások semmit se érnek, a szocdemeknek olykor 20 %-ot adtak). Vagyis még a "rendszerváltó" erőknek is csak a kisebbsége akarta ezt, hiszen a szocik esetében (ők 8-10 %-ot tettek ki 1990-ben) az akarat nem volt őszinte, hanem kényszerített.
Reprivatizáció nem történt, csak egy elfuserált kárpótlás - vagyis a "rendszerváltás" megszegte azt a klasszikus jogi alapelvet, hogy a tolvaj a lopott holmin sose szerezhet tulajdont (Deák ezt a kiegyezésnél következetesen érvényesítette!). Az emberektől elvett vagyont nagyrészt megtarthatta az állam, és "újraeloszthatta"... A haveroknak, persze.
III. A rendszerváltás csődjét a sólyomi alkotmánybíróság teljesítette be, amikor elfogadta, hogy a visszamenőleges hatályú jogszabály-megsemmisítés csak kivételes eset lehet. Mindezt a "jogbiztonság" égisze alatt. Pontosan ugyanaz történt, mint az ellopott vagyonok megtartásakor: Sólyomék szépen felbiztatták az államot (sőt, az önkormányzatokat is), hogy csak nyugodtan tessék harácstörvényeket hozni, ha hatályon kívül is helyezik azokat (sokszor csak évek múlva!), az így összeszedett (de facto lopott) holmit megint nem kell visszaadni. A sólyomi jogbiztonság csupán alaki: a lezajlott eljárásokat védi, de nem a tulajdont (az lenne a valódi, anyagi jogbiztonság). Egy közismert példa: a Bokros-csomag lakosságsanyargató része nagyrészt alkotmányellenes lett (hnapokkal később), de a gyorsan beszedett pénzt állambácsi megtarthatta, vagyis a tolvaj megint tulajdonossá válhatott - akár a kommunizumusban!...
IV. A Fidesz ebbe szépen beleszocializálódott.Egyrészt már korábbi kormányzása alatt is megvoltak a saját piszkos ügyei (Ezüsthajó, Josip Tot, stb.), másrészt profi hatalomtechnikussá fejlődtek. Most már kubatovizmus van, és marad is. Orbán a 2002-es vereségből nem azt szűrte le, hogy abszolút tisztességesen kellett volna (mert őrá magára is jókora árnyék vetült a hülye szőlészkedése és az ezzel kapcsolatos hazudozás miatt), hanem azt, hogy erélyesebben-erőszakosabban kell a hatalmat megragadni. Közjó? Ezektől ugyan aligha... A választási elsöprő győzelem nem a bizalom miatt volt, hanem a kormánnyal szemben kialakult óriási bizalmatlanság miatt. Egyszerűen nem volt kire szavazni: a Jobbikot mindkét fél nagyrészt sikerrel démonizálta (és a Jobbik számos hülyéje mindent megtett, hogy ez sikerüljön), a kis pártok szétestek, maradt hát a Fidesz. A nyolc év hatalommentesség adott annyi "erkölcsöt" (mármint annak látszatát), hogy érdemi program és ígéretek nélkül is győzhettek.
V. Végül pedig: újjáalapítani semmit nem lehet. Az időt nem lehet visszaforgatni, és azok, akiktől elvettek plusz húsz évet, vagy már nem is élnek, vagy megöregedtek, vagy már régen elvesztették a reményeiket. Akiktől a bolsevikok elvették a földet, a műhelyt, a lakást, netán hosszú évekre ártatlanul lecsukták őket (ha épp meg nem ölték), aztán kaptak pár szál ócska, rögtön a tőzsdén névértéke harmadára esni engedett kárpótlási jegyet: azok miért higgyenek el bármit is? Amikor a különböző politikusi disznóságokat sose követte büntetés, illetve amikor a magyar közvagyont bagóért szétosztották csúszópénz fejében külföldieknek, akkor vajon mit gondolt az, aki immár munkanélküliként állhatott sorba a segélyért, holott valaha esetleg vagyonos ember (és tényleges, nem orbáni polgár) volt?
Nem, ezek a sérelmek véglegesek. Talán visszaszerezhető a közvagyon? Talán visszaadható az a vagyon, amit az állam jogtalanul ellopott, Rákositól egészen a Bokros-csomagig (illetve, olykor azután is)??? Orbán ezt tudja is, és - nem törődik vele. Úgy gondolja, hogy hát istenem, megtörtént, de már késő bármit tenni. Most új bázisra vadászik, megpróbálja a fiatalokat lekötelezni (elvégre ők többször fognak még voksolni, mint az öregek), és nem tesz jóvá semmit - hanem berendezi az országot a saját luxuslakásának. A tényleges konzervatív attitűd az lenne, hogy - kerül, amibe kerül - visszamegyünk az utolsó legitimitásig (ami 1944. márciusában volt, a megszállás előtt - de már akkor is súlyosan sérült az alkotmányosság, lásd pl. a zsidótörvényeket), és szépen onnan póbálunk megmenteni-helyreállítani, amit lehet. Persze Európának ez nem tetszene - na de miféle nemzeti konzervatív kormány az, amelyik Európa véleményét a saját népénél és a klasszikus konzervatív elveknél előbbre tartja???
Amíg a lopott holmin az állam tulajdonszerzését megengedik, addig itt semmi nem változik. Úgy vélem: a mostani négy év alatt sem fog...
