Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Mindenféléről, ami éppen eszembe jut. Politika, közélet, irodalom, természettudomány, jog - ki mit szeret ebből. Konzervatív nacionalista blogsite: vagyis a 168 Óra levitézlett szadeszpárti, valamint a kádárista Orbánt imádó Hírtévé mércéje szerint szélsőjobbos és fasiszta. Mindazonáltal hiszek abban, hogy vannak még az országban gondolkodni képes, tisztességes és magyar emberek, akikre hiába öntik az ócska tévék a nyállal hígított fost, mégis használják az agyukat, vagy legalább megpróbálják. Nekik írom ezt a blogot.

Friss topikok

  • Molnárgörény: @hullajelölt88: Nekem rengeteg "fakultatív" macskám volt a tényleges sajátok mellett (így hívom az... (2018.05.10. 02:05) Macskákról
  • Molnárgörény: @Petitprince: Pedig az is teljesen igaz. A vidéki embert sokkal könnyebb hülyére venni. Minél kise... (2018.04.24. 00:00) Talpra magyar, lopjad haza!
  • flash.gordon: Szia Molnár nem úgy van, hogy 14 alatt megrontás a szex 12 alatt meg erőszak ha akarja ha nem? (2016.11.22. 21:16) LMBTQ + P?Be?Z?N?SM???
  • Péter Ferenci: Egy nem túl ismert videó: www.youtube.com/watch?v=1Z-kvyFDvpE "Itt mindenkit tisztelettel fogadn... (2016.11.03. 22:27) Carlos-szindróma?
  • biboldó: @-JzK-: Világos. Gyártunk magunknak egy ellenségképet (jelen esetben ballibsizmus) oszt jókat harc... (2016.02.20. 21:26) A szélsőjobboldal skizofréniája

Címkék

(numerus (1) 1956 (1) abortusz (1) abszurdisztán (4) adórendszer (1) agyelszívás (1) agyi ct (1) aljas (1) alkotmány (7) alkotmánybíróság (1) alkotmányosság (1) állami vagyon (1) államok (1) állampolgár (1) al kaida (1) amarok (1) antiszemitizmus (2) arvisura (1) ateizmus (1) athenia (1) autonómia (1) autópálya (1) ávh (1) ávó (7) bajnai (4) baleset (1) barany (1) belgyógyászat (1) benes (1) beteg (1) betli (1) bicikli (1) biológia (1) bíróság (3) bkv (2) blaha (1) blog (6) blogadmin (1) blogajánlás (1) blogcsúcs (2) blogger (1) blos (1) bolsevik (2) bolsevikok (1) bombagyár (6) börtön (1) bosch (1) boulahrouz (1) bridzs (2) bulvár (1) bűnözés (3) bűnöző (1) bűnpártolás (1) büntetés (1) büntetjog (1) büntetőjog (1) butaság (1) buzi (5) carlos (1) celeb (1) cenzúra (3) cigány (21) cigánybűnözés (16) cigányréce (1) címlap (1) civil virtus (1) clausus) (1) család (1) csatahajó (2) csiga (1) csóka (1) csónak (2) csótány (1) darwinizmus (1) deák (1) demokrácia (6) demszky (2) deutsch (1) deviancia (1) dialízis (1) diktatúra (4) dodlenyák (1) doktor (1) draskovics (1) drog (1) droid (3) duna (2) duplacsavar (1) egészségbiztosítás (1) egészségügy (6) éghajlat (3) egyesült (1) egyetem (1) éhségsztrájk (1) eladósodás (1) elfekvő (1) ellenállás (1) ellentengernagy (1) ellenzék (1) elnyomás (1) élősködés (1) ember (1) emberijog (1) emberi jogok (1) emlékmű (1) énblog (3) építkezés (1) eresőkifejezések (1) erőszak (3) éticsiga (1) etika (1) európai (1) európa bajnokság (2) eutanázia (1) eu választás (1) evolúció (2) fa (1) fagyhalál (1) fasiszta (3) fasizmus (1) faszság (1) fecske (1) fecskék (1) feketeistván (1) fekete istván (2) fekete pákó (1) felelősség (1) felfüggesztés (1) félhülye őrnagy (1) feljelentés (2) felmelegedés (2) fico (1) fidesz (8) filozófia (1) flashmob (1) foci (7) fodor (3) fogoly (1) fogyasztóbutítás (1) folyó (1) fony (1) forradalom (4) főváros (1) freeblog (2) fuchs (1) függetlenség (1) füst (1) futball (2) fűtés (1) gáboráron (1) gáz (2) gáza (2) géb (1) genetika (1) genfi egyezmény (1) gergényi (7) gessler (1) globalizáció (1) goldenblog (1) göncz (1) gönczkinga (1) göncz kinga (1) gondolatébresztés (16) gondolatrendőrség (1) görénylyuk (44) gulág (1) gumibot (1) günter grass (1) gustloff (2) gusztos (1) gyász (1) gyásznap (1) gyerekgyilkosság (1) gyilkos (1) gyilkosság (3) gyöngytyúk (1) gyújtogatás (1) gyűlölet (1) gyűlölettörvény (2) gyurcsány (41) gyurcsány viccek (1) háború (1) háborús bűnös (1) hadiflotta (1) hadifogoly (1) haditörvények (1) hajléktalan (1) halak (1) halál (2) halálbüntetés (2) hálapénz (2) halott (2) hamis vád (1) hanuka (2) harry potter (1) hazaáruló (1) házasság (1) hazug (1) hazugság (1) hebron (1) hedvig (1) hiddink (1) hirdetés (2) hírszerző (1) hit (1) hoki (2) holland foci (1) holocaust (3) homokos (1) homoszexuális (1) honfoglaló (2) horgászat (2) horn (1) horváth molnár (1) hülye (1) idióta (1) idő (1) időjárás (3) igazság (1) igazságszolgáltatás (2) ignore lista (1) imf (1) ingatlanadó (1) internet (1) ip cím (1) irodalom (1) isten (3) istván (1) ízlés (1) izrael (2) jános (1) játék (2) jégverés (1) jobbik (4) jobbklikk (1) jobboldal (2) jog (16) jogállam (4) jogászképzés (1) jogsértés (1) jogtalanság (1) judapest (4) justizmord (1) jütland (1) kabai (3) kalóz (1) kambodzsa (1) kampány (1) kanalasréce (1) karácsony (1) kárókatona (2) káromkodás (1) kdnp (1) kecsege (3) keresztény (1) kertész (1) kertészpéter (2) kisebbség (7) kisebbségi kultúra (1) kiskunlacháza (1) koalíció (1) kócsag (2) koeman (1) kóka (5) költségvetés (1) komment (1) kommentválaszok (1) konzervativizmus (2) konzervatórium (4) kórház (3) kórházi napidíj (2) kormány (2) kormányőr (1) kormányválság (1) környezetvédelem (2) korrupció (1) koszovó (1) közgyűlés (1) közlemény (2) közpénz (1) közrend (1) külpoliitka (1) külpolitika (6) kultúra (2) külügy (2) kuncze (1) kunos (1) kurucinfó (1) kurvaország (1) kutatás (1) lakáshitel (1) lamperth (1) lélek (1) leszbikus (1) lételmélet (1) lettország (1) liberális (1) lift (1) lincselés (1) list of ignore (1) lomnici (1) lopás (3) lumpen (1) lusitania (1) macska (2) madárvédelem (1) mádl (1) maglód (1) magyar (3) magyaroknyilai (1) magyarverés (1) majom (1) makó (1) március 15 (1) marihuána (1) marinyeszko (2) marslakó (1) marx (1) materialista (1) materializmus (1) mathijsen (1) máv (1) mavo (2) mazsihisz (1) mdf (1) medgyessy (1) média (3) megrontás (1) menekült (1) mengelica (2) menny (1) mentő (1) mentők (1) mese (1) meteorológia (1) metró (1) migránsok (3) mikeoldfield (1) mikola (1) mindenszentek (1) moderáció (1) moderálás (2) mszp (1) mta (1) munka (1) munkakerülés (1) munkaszolgálat (1) nácizmus (1) narkós (1) nemzet (1) nemzetiség (1) népdal (1) népfelség (1) népszámlálás (1) népszavazás (9) (1) noe (1) nyérc (1) nyolcágú csillag (1) nyugdíj (1) október23 (1) olaszliszka (1) olimpia (2) ombudsman (1) önkény (1) önkormányzat (5) ooijer (1) orbán (7) őrizetbe vétel (1) orosz (1) oroszok (1) országgyűlés feloszlatása (1) ortodox zsidó (1) orvos (1) orvosiügyelet (1) orvosi fizetés (1) ősleves (1) összeesküvés elmélet (1) összefogás (2) összetartás (1) ostobaság (1) osztályharc (1) ovb (1) ózonlyuk (1) pannon (1) párbeszéd (1) parlament (1) pártállam (1) párthatalom (1) pártok (1) pártos igazságszolgáltatás (1) passzívellenállás (1) passzívrezisztencia (1) passzív rezisztencia (1) patkány (1) pedofil (1) pegasus (1) pénzmosás (2) per (1) péter (2) pető (1) petrétei (1) pilitika (1) pinkfloyd (1) pintér (1) pipa (1) pogrom (2) pokol (1) politika (111) polkorrekt (1) polkorrektség (8) pornó (1) posta (1) pran (1) prien (2) privatizáció (1) puccs (1) rába (1) rabbi (1) rabsic (1) rabszolgatartás (1) rádió (1) ráklépésben (1) rasszizmus (4) reakció (3) reform (1) reformzsidó (1) reklám (2) rektoszkóp (1) remény (1) rendőr (1) rendőrdroid (1) rendőrség (9) rendőrterror (2) rendőrvicc (1) rendszerváltás (1) repülőgép anyahajó (1) részeg (1) röhej (1) római (1) románia (1) sajtóper (1) sajtószabadság (1) sakk (1) sárgarigó (1) sarlósfecske (1) segély (1) seggfej (1) seggnyalás (1) selejt (1) shadai (2) shimoda (1) sicko (1) slota (2) sólyom (6) sovinizmus (1) sport (2) statisztika (1) steuben (1) szabadfi (1) szabálysértés (1) szadsz (1) szajkó (1) szakértő (1) szarka (1) szász antónia (1) szdsz (9) szegregáció (1) székelyföld (1) szélsőséges (1) szemét (1) szemkilövés (1) szén (1) szent (1) szerencsétlenkedés (1) szeretet (1) szervezet (1) szerzői (1) szigeti (1) szilveszter (1) szlovákia (4) szólásszabadság (2) szolidaritás (1) szőlő (1) szovjet (1) sztrájk (2) szúnyog (1) szürkegém (1) tabajdi (1) tallián (1) talmud (1) tandíj (2) tarokk (1) társadalombiztosítás (1) tavasz (1) tél (1) tell (1) temetés (1) temető (1) tengeralattjáró (3) terembura (1) teremtés (1) természet (1) természetvédelem (1) terror (3) terrorista (1) terrorizmus (2) tiltakozás (1) tisza (1) tisztesség (1) titanic (1) titkosrendőr (1) titkosrendőrség (1) titkosszolgálat (2) töltőtoll (1) tolvajbanda (1) tomcat (18) torpedó (1) történelem (2) törvény (1) tóta (1) trackback (1) trianon (1) trichinella (1) trychydts (1) tudat (1) tudomány (2) tüntetés (1) tüzép (1) tűzoltó (1) ügyészség (6) újév (1) új választások (1) új zéland (1) unió (1) urbangeri (1) usa (2) üzlet (1) vadász (1) vagyontörvény (1) vajdaság (1) választás (3) valóság (1) van bronckhorst (1) van der sar (1) varjú (1) vaskereszt (1) vegetariánus (1) vélemény (1) véleményszabadság (1) veres (3) vers (1) veseátültetés (1) világbank (1) világháború (2) vipera (1) vízirendőr (1) vizitdíj (4) vízityúk (1) vízum (1) w (1) wto (1) zámoly (1) zene (1) zsanett (1) zsarolás (1) zsidó (23) zuschlag (4) Címkefelhő

Linkblog

Kinga a présben

2008.03.19. 23:54 Molnárgörény

Szomorú idők járnak most nagynevű külügyminiszterünkre, Göncz Kingára, aki aligha titkoltan a kedves papa "érdemeiért" kapta meg a székét - mert külügyi szakértelme nagyjából a tyúk és az ABC viszonyáig terjed ki. Már többször írtam a magyar külpolitikáról; ebben a posztban minden korábbi link megtalálható.

Most Göncz Kinga olyan sakkot kapott, amit nem tud kivédeni: Koszovó elismeréséről van szó. Koszovó akkora tüske a béna magyar külpolitika seggében, amit szinte lehetetlen kihúzni. Az USA (megjegyzem, pofátlanul, szaros csatlósnak tekintve hazánkat) simán követeli az elismerést; még a nagykövetük is nekiállt pampogni e tárgykörben - normális országból ilyenkor kiutasítanák, mondván, hogy küldjenek olyat, aki nem ugat így bele a mi ügyeinkbe... Persze itt ettől nem kell tartania; ha a nagykövet pár járókelőt legéppuskázna a nagykövetség ablakából, a magyar hatóságok legfeljebb annyit kérdeznének tőle, hogy az utcai fák lombja nem zavarta-e a célzást, nem kell-e megnyíratni azokat?...

A külügyminisztérium mégis habozik: Koszovó elismerése ugyanis acélos kisantant-kovácsoló eszköz. A szerbek erre azonnal tüzet fújnának, és természetesen jó partnerre találnának a tótokban és a románokban. Arról nem is beszélve, hogy a Vajdaságban úgyis szinte folyvást verik a magyarokat (ilyen alkalmakkor meg különösen), így ha a magyar diplomácia elismeri Koszovót, számíthat magyarellenes vajdasági pogromra is akár - de a Koszovóból eltávozó szerbek letelepítésére mindenképpen.

A napokban reppent fel a hír: Magyarország és az USA megállapodott a vízummentesség feltételeiről. Na, nem a vízummentességről magáról - csak a teljesítendő jogalkotási és ilyen-olyan feltételekről. Magyarul: az USA továbbra is akármeddig kitérhet a vízummentesség megadása elől azzal, hogy a feltételek szerinte még nem teljesültek. Ha ezt teszi, vajon hová mehetünk az igazunkért? Hágába nem, annak az USA nem veti alá magát. A hadüzenet meg már 1942-ben sem jött be...

Hogy jön ide a vízumügy? Egyszerűen: erősen úgy vélem, hogy Koszovó elismeréséért ezt kérte a külügy cserébe. Kéne már valamiféle diplomáciai siker, és ők ezt annak gondolják.

A nagy baj csupán az, hogy ez a "siker" semmit sem ér - különösen nem a végletesen szorongatott helyzetű vajdasági magyaroknak. Ők Koszovó elismerése után szembenézhetnek a hatósági félrenézés mellett emelkedő vadrác baseballütőkkel... Ezt Göncz Kinga is pontosan tudja, de az amerikai vízummentesség ígérete neki elég. Ezzel büszkélkedhet, miközben a határon átmenekül az utolsó vajdasági magyar - már amelyiküket nem ütötték agyon a szerbek... Göncz Kinga meg boldogan csörgeti majd a sajtóban a vízummentesség aprópénzét.

Mit lehetett, mit kellett volna tenni? Egyszerű. Ha az USA azt akarja, hogy ismerjük el Koszovót: adjon feltétlen és nyilvános garanciát arra, hogy azonnal beavatkozik, ha a Vajdaságban ez magyarellenes atrocitásokat okozna. A beavatkozás alatt katonai erő is értendő: ugyanis a Vajdaságban is van elnyomott kisebbség... Mi, a magyarok! Márpedig a szerbek már Bosznia esetében is csak a bombázásból értettek, mert nyakas és vadsoviniszta nép az (nem is fognak kihalni egykönnyen...).

Továbbá: felvetni, hogy a szerb nemzetállam már úgyis létrejön, és indítványozni, hogy az USA járjon közbe a Vajdaság státuszának rendezése érdekében. Leghelyesebb lenne úgy, hogy a tartományon belüli lakosságcsere után annak északi részét Magyarországhoz csatolni, tiszta magyar lakossággal. És kész is, megszünt egy etnikai probléma. Ha a szerb nép bölcsőjének nevezett Rigómezőt el lehetett csatolni tőlük, a csupán 90 éve odaadott Szabadka visszaadása nem lehet kérdés...

Csakhogy a mai magyar külügyminisztert nem Kánya Kálmánnak, hanem Göncz Kingának hívják... Sajnos.

UPDATE I.: hát persze hogy elismertük éppen most Koszovót. A hírben ott olvasható:
A befolyásos Szerb Radikális Párt vajdasági frakcióvezetője konkrétan megfenyegette Magyarországot, hogy a szerbiai magyarság ihatja meg az elismerés levét.

Arról, hogy kaptunk-e az USÁ-tól bármilyen garanciát a várható vajdasági atrocitások ügyében, arról nincs hír. Nem is lesz, gondolom...

UPDATE II.: Ugyebár azt írtam az amerikai vízummentességről, hogy "... az USA továbbra is akármeddig kitérhet a vízummentesség megadása elől..."
Zseni vagyok, immár nem kétséges.


24 komment

Címkék: vajdaság göncz kinga külpolitika koszovó magyarverés

Miért szól bele az intézkedésbe?

2008.03.18. 02:55 Molnárgörény

Einstein élt, Einstein él, Einstein élni fog. A relativitáselmélet pedig ismét fényes bizonyítást nyert!

Történt, hogy tegnap (helyesebben, múlt hét szerdán, csak a blog.hu épp akadozott, így a posztot nem tudtam átvenni a gyárból, aztán meg az állt le...) késő este a 3-as buszra szálltam volna fel a Móricz Zsigmond körtéri végállomáson. Este negyed tíz volt, mégis jókora tömeg állt a megállóban - nem szokás ez, valami nem stimmel. Rögtön meg is láttam, hogy micsoda: a kis utca végén, ahonnan visszafordul a végállomásra a járat, ott állt egy busz félig a kanyarban, villogó vészjelzőkkel.

"Affene, ez ott lerohadt, meg kell várni, amíg elrángatják a kanyarból!" - gondoltam elsőre. Könyv mindig van nálam, így hát beálltam szépen a lámpafénybe és olvasni kezdtem. Úgy húsz perc múlva azonban kezdtem türelmetlen lenni: gondoltam, elslattyogok addig a sarokig, és megnézem, miről van szó. Nos, a busznak nem volt semmi baja: egyszerűen a csuklós Volvo nem tudott befordulni és beszorult, mert egy újgazdagoid jellegű nagy, sötétített üvegű városi terepjáró állta el az utat, pont a sarokra parkolva.

Már több busz sorakozott fel egymás mögött, és két igen értelmes képű rendőr lézengett mellettük, kis felírótömbjüket lengetve. Megkérdeztem tőlük, hogy nem kéne odébblökni a vétkes autót? Elvégre egy buszjárat útvonalát teljesen elállta, forgalmi akadályt képez, és különben is. Van ez is akkora szabálysértés, mint tüntetni a kormány ellen... Erre a nagyobbik (mármint méretre, a rangját a fene figyelte - mindenesetre stílusa és szellemi képességei alapján én a fatörzsőrmesteri fokozatot szavaztam meg neki magamban) közölte, hogy "nem lehet, mert emberi jogok vannak!". Csendesen hozzátettem, hogy érdekesen relatív jogok ám ezek, ugyanis valahogy tüntetések körül nem nagyon léteznek. Fatörzsőrmesterünk megnyugtatott: már szóltak valakinek (gondoltam, akkor már csak órák kérdése, hogy a libling tréleres ideérjen - merthogy láttam én már sok balesetet, és érdekes volt, hogy egyik-másik rendőr valahogy mindig ugyanazt az autómentőt hívta ki - vajon miért?).

"Hívják ki a tűzoltókat azzal, hogy forgalmi akadály van, öt perc alatt itt vannak, és fél perc alatt odébbrakják!" - javasoltam; merthogy ilyet is láttam már rengeteget. Fatörzsőrmester úr csak nyegle "Nem kértünk tanácsot!"-tal válaszolt. Erre én elkezdtem fütyörészni az "Hej, te bunkócska, te drága" kezdetű orosz népdal dallamát; de őkelme feltehető műveletlensége miatt nem értette a nyilvánvaló célzást...

Nos, akkor majd magam, gondoltam. Felhívtam a tűzoltókat, elmondtam, mi a helyzet: itt szerencsétlenkedik két töketlen rendőr (azért elég hangosan mondtam, hogy ők is jól hallják, mert már ment fel bennem is a pumpa), de semmi se történik, lassan Budafokig felgyűlnek a hármas buszok... A diszpécser készséges volt: közölte, hogy igen, amennyiben a zsaru emiatt segítséget kér, haladéktalanul jönnek és intézkednek. Jó. Megint odaszóltam fatörzsőrmesterünknek, és közöltem vele, hogy a tűzoltók megmondták: ha a rendőr kéri a forgalmi akadály megszüntetését, öt percen belül eltüntetik a kocsit onnan.

"Maga meg milyen alapon szól bele a rendőri intézkedésbe?" - csattant fel az egyenruhába bújtatott droid.

"Intézkedésbe? Maga hol lát itt intézkedést, én csak egyre torlódó buszokat meg szerencsétlenkedést látok, intézkedni itt senki se intézkedett!" - válaszoltam. Ebben a pillanatban sűrű bocsánatkéréssel megérkezett a terepjáró gazdája. Fatörzsőrmesterék elővették a hivatali szigorarcot, és "Személyit, jogosítványt, forgalmit kérünk!"-morgással rontottak rá. Az amúgy nem is ellenszenves, szabadkozó terepjárós volt az, aki annyit mondott: "jó, de azért ha lehet, előbb elállok az útból, épp elég ideig feltartottam a forgalmat..." A két szerencsétlen fafejű fakabát képes lett volna úgy nekiállni megbüntetni, hogy az úri közönség azt is várja ki, elvégre mit számít, hogy hányan és mióta várják a buszt... Az egyik zsaru nagyon sandán nézegetett felém, feltehetően keresett valami ürügyet, hogy valahogy bevonjon az "intézkedésbe", de végül korlátozott mennyiségű eszébe semmi hasznos nem jutott, így szabadlábon távozhattam.

Aki azt hiszi, hogy a történet itt végetér, az téved. Az első busz kikanyarodott - majd levette a tábláját, és elhúzott a garázsba, nyilván lejárt a tag munkaideje. A második pedig - szépen megállt a végállomás mögött, és gondosan, precízen kivárta a következő menetrend szerinti indulási időpontot! Mit sem zavarta, hogy vagy négy-öt busz maradt ki: ugyan, miért is kellett volna rögtön elindulni?

BRFK-BKV 1:1... Vagy talán 0:0?

8 komment

Címkék: bkv rendőrdroid

Siralomvölgy

2008.03.16. 14:42 Molnárgörény

Nem bírjuk követni a vezetőink ütemét. Buták vagyunk. Nem értjük a reformokat. Félrevezet minket a demagógia, és annyira önzőek vagyunk, hogy nem akarunk közérdekből se 300 forintot fizetni. Továbbá csőcselék vagyunk, randalírozó csürhe, akiket ki kellene tiltani nemhogy a Belvárosból, de lehetőleg a Földről is...

Hát, megkaptuk március 15-én a magunkét, megint. Gyurcsány durcásan lehülyézte a nemzetet - merthogy ő mindenkinél okosabb -, cserébe a túloldalról Rogán Antal, a Fidesz málészájú üdvöskéje megint azon rugózott, hogy miképp lehetne a közterületről kitiltani azokat, akik neadjisten tojást is ragadnak a kormány és lakájai ellen. Szépen megköszönte hát azt a sok igen szavazatot - elvégre abban biztos lehet, hogy akiket ő kitiltana a Belvárosnak még a környékéről is, azok mind igennel voksoltak a múlt hét végén... Márpedig a most tüntetők biztosan nem a gazdaságpolitikai kalkulációk nyomán ikszeltek az igen mellé: hanem a világéletében hazudozó, most először igazmondásra vetemedő Horn Gáborral egyetértve - aki ugyebár benyögte az őszintét, miszerint a nép azt akarta, Ferikém, hogy menj a picsába. Aztán Ferikém nemhogy nem ment a picsába (bár szerintem ez túl jó hely lenne neki - inkább azt kéne kívánni, hogy még Viagrával se sikerüljön neki ez soha életében többé), de szépen kioktatott mindenkit.

Továbbá betolta a dafkét: előre eltörli mindazt, amit a népszavazás csak a jövő évtől törölt volna, de aztán mindenki magára vessen! "A költségvetésnek nincs módjában, a kormánynak nincs szándékában kipótolni a hiányzó összeget!" Ami nem a népszavazás miatt hiányzik majd, hanem azért, mert a kormány eminens módon előre végrehajtja a döntést. Vagyis a kormány felelőssége, akárhogy tekerjük is Gyurcsány újabb demagógiáját.

Észnél vagy te, Rogán Tóni? Nem mondom, hogy érts egyet azokkal, akik Molotov-koktélokat hajigálnak - merthogy ezt én sem tartom elfogadható módszernek. De legalább FOGD BE A SZÁD! Ne játszd az européert, miközben azokat szidod, akik alapvetően a Te löttyedt valagad alá tolják a bársonyszéket áttételesen, miközben őket viszik a börtönbe. Toncsikám, kis bogaram, szerinted ugyan melyik párt lesz a haszonélvezője mindannak, amiről ilyen karakánul szövegelsz?

Nem volna szabad gyújtópalackokat dobálni. Nem szolgált erre rá az, akinek a parkoló kocsija leég; sőt, még az a szerencsétlen rendőr se, akármekkora sudribunkó gestapós is valójában. De az ég szerelmére: a nép egyszerű fiainak türelmét meddig szabad feszíteni? Meddig szabad egy tolvaj gazember pszichopatának a haza atyját játszania, durcáskodnia, kioktatnia, bőszítenie? Nemhogy ellapult volna patk(Gyurcs)ányunk a pofáján csattanó politikai megafrász után: újult erővel okít, nevel, bőszít, minősít, szemtelenkedik.

Csak egy fél mondat Tomcatról: megépítette a hatalmas katapultját, amivel a Szabadság-hegyről megtojásozhatta volna Demszkyt, a főváros selejtjét. Aztán - bemutatta az eszközt a Hírtévében, de nem lőtt vele tojásokat a csirkefogókra. Amikor hanukaünnepségen szirénázott, akkor ízléstelen, antiszemita, gusztustalan, stb. volt. Most lehetne mérsékeltnek, tisztességesnek, korrektnek nevezni, elvégre demonstrálta, hogy ha akarta volna, tojászáport tudott volna zúdítani Budáról Pestre, de úgy döntött, hogy nem teszi.

Nem fogja senki mérsékeltnek nevezni. Le fogják gyávázni. Mert ez egy ilyen ország.

Marhák vagytok ti is, szocialisták. Ezt a szarházi csót(Gyurcs)ányt most rögtön ki kellett volna rúgni. Csakhogy netán nem lehet? Azért nyaljátok továbbra is alulról, mert netán a modern ávéhá a rendőrpalota lövetésén túl a ti disznóságaitok kinyomozására is szakított némi időt? Hány Cuslág masírozna a sittre közületek, ha ormányunk főormányosát kilöknétek a szemétdombra, ahová való?

Magyar közélet, 2008. Alig 18 évvel a "demokratikus rendszerváltás" után.

Demokrácia, bahh. Le van szarva mindenki, aki nem fideszes vagy bolsevik, nem igaz?...

78 komment

Címkék: demszky népszavazás március 15 tomcat

Púrim

2008.03.11. 17:22 terembura



Közeleg a Púrim ünnepe (Ádár hó 14. napján lesz, azaz idén, 5768-ban március 20.-a estéjétől másnap, pénteken, 21.-én estig, a szombat bejöveteléig tart). Egyszer régen már szóba került itt ez az ünnep, akkor elég részletesen kifejtettem az álláspontomat.

Most Matyi blogján került elő ismét, a Mirjam's Siegesgesang (Mária győzelmi éneke) kapcsán, ami nem a Púrimról szól, hanem az Egyiptomból való szabadulásról (2 Móz. 15,1-21).

Ami a Púrimot illeti, Mishmesh, alias Dorka állásfoglalása elég jellegzetes.

[m.dorka kérésére itt eltávolítottam a "mishmesh,alias dorka" blogger profiljára mutató linket. Nem szívesen teszek olyat, hogy egy posztot utólag átszerkesszek, mert az a kommentelőkkel szemben a legnagyobb udvariatlanság, egyben kicseszés is. De - tekintve, hogy eredeti helyén az alább idézett szöveg már nem található meg, helyette az áll, hogy "Megjegyzés törölve A bejegyzést eltávolította a szerző. 2008. március 3. 17:29", most mégis megteszem. Annak ellenére, hogy szerzője nem vállalkozott rá, hogy formálisan visszavonja állásfoglalását, csupán eltüntette azt. Az idézet azonban szó szerinti és marad, hiszen szerzője azt korábban publikálta, ráadásul nélküle ez a poszt igényelne alapvető átstrukturálást. Az idézet hitelessége (tehát hogy nem csak én találtam ki szivatásból) kb. fél év múlva valószínűleg ellenőrizhető lesz a WaybackMachine (kb. annyi, mint visszaút-gép) segítségével.

Amúgy, kedves Dorka, szerintem nem fölösleges egymáshoz szólnunk. De ha ezt nyilvánosan tesszük, akkor a beszélgetés minimális előfeltétele, hogy mindkét fél vagy vállalja, amit egyszer kimondott, vagy - szintén nyilvánosan - módosítsa illetve visszavonja korábbi nyilatkozatát, de semmiképp se próbálja eltüntetni azt. Mert az tényleg fölösleges, minden szavunk, cselekedetünk nyomot hagy. Tekintheted úgy is, hogy ez a teológiai meggyőződésem. (terembura, 2008.03.16 09:20:58)]

És nem tömeggyilkosság ünneplése, hanem megmenekülés ünneplése. Tömeggyilkosságtól való megmenekülés. De legfőképp a sors fordulásának ünnepe.. Főképp pedig farsang , Oszt ennyi. ha ezt dramatizálod, és még ezt is el akarod venni a zsé gyerekektől, akkor nem is tudom mit higyjek. Talán nem kellene a purimmal foglalkozni , és rögtön boldogabb lenne mindenki. (2008. március 3. 17:29)

Nem hiszem, hogy alaposabb elemzés után is tartható ez a nézet. Ezzel az erővel az oberammergaui passiójáték is csak népszokás, oszt annyi.

Mindenesetre Matyi azt írta, hogy "No akkor indul a Púrim maraton" - aztán mégse indul. Pedig szerintem fontos lenne ebben a kérdésben konszenzusra jutni. Amíg nem vesszük tudomásul, hogy zsidó dolgokat is lehet legitim módon kritizálni, hogy nem feltétlenül "fúj, fúj, antiszemitizmus!" minden, ami zsidó szokások megváltoztatását, az általános emberi normákhoz idomítását követeli, addig reménytelen a helyzet, méghozzá első, másod és harmadsorban a zsidóság helyzete reménytelen. Zsidó magyarok pedig még ezen felül is különösen rafinált és kényelmetlen csapdában zárják magukat.

Elképzelhető, hogy a régi helyen egyszerűen a technikai nehézségek akadályozzák a diszkussziót. Göri pl. ezt írja: "Be kellett lépnem IE7-tel, mert a Firefox a kommentboxot nem adja ki, olyan hosszú már a bejegyzés." Ez tényleg súlyos, ha már M$ Exploderre fanyalodunk... Másrészt jó nagy katyvasz is van ott, a Púrim egy csomó más téma közé keveredik. Ezért most kiollózom onnan a Púrimmal kapcsolatos posztjaimat és itt sűrítetten közreadom megint. Nem nagyon szerkesztek semmit, csak ahol az érthetőség megköveteli.


2007.07.12. 04:19:41 A Púrim [...] szintén érdekes. Ez felhőtlen örömünnep, eszem-iszom, süti, csoki, maszkabál, ajándékozás, gyerkeknek bábszinház. Olyan farsang-féle. A végére olyan részegnek kell lenni, hogy már a beszéd is nehezen menjen. A történet, ami alkalmat ad az ünneplésre, benne van a Bibliában.

ESZTER KÖNYVE (Megilla)

Ezt Púrimkor fel szokták olvasni egyféle performansz keretében, mikor is pl. Hámán nevének hallatára a hallgatóság lábával hangosan dobog, esetleg kereplőkkel zajong, mikor pedig tíz meggyilkolt fiát sorolja fel az Írás, azt az egész közönség egyetlen lélekzetre hadarja el a felolvasóval együtt.

Dióhéjban arról van szó, hogy Ahasvérus (Xerxész? Artaxerxész?), a perzsa nagykirály hosszú (180 napos!) állami ünnepség végén, vélhetőleg tökrészegen, meg akarta mutatni Vásti királynét pucéran, egyszál koronában a főtisztviselöknek és az egész népnek. Vásti Nabukodonozor (Nabú-kudurri-uszur) asszír király unokája volt, azé a királyé, aki Jeruzsálemet és a Templomot lerombolta, a zsidó arisztokráciát pedig deportálta. A perzsa puccs után az asszír királyi családból egyedül Vástit hagyták életben (akkor 12 éves volt), akit késöbb Ahasvérus feleségül vett és királynévá emelt (nyilván legitimációs céllal).

Ezt a nőt akarta mutogatni a király, de az megtagadta az engedelmességet, mire kivégezték. Ez után a király szépségversenyt rendezett, ahol a jelölteket egy-egy éjszakára ki is próbálta. Erre nevezte be Márdokeus (Mordecháj), számüzetésben élő zsidó arisztokrata, Saul király leszármazottja unokahúgát és gyámleányát, Esztert, aki végül megnyerte a versenyt és királyné lett.

Eszter származását nem kötötték a király orrára, viszont Márdokeus kihallgatta két királyi eunuch, Bigtán és Téres beszélgetését, amiben merényletet terveztek Ahasvérus ellen (valószinüleg még a régi gárdából ragadtak ott). A terror-fenyegetést Márdokeus Eszter közvetítésével jelentette a királynak, az esetröl jegyzőkönyvet vettek fel, az összeesküvőket felakasztották.

Maga a házasság nem sikerült valami jól, ami kitűnik például Eszter imájából. Ez csak görög fordításban maradt ránk, a héber erdetiből hiányzik - igy a Károli Bibliából is (a katolikus biblia viszont hozza). "Te mindenről tudsz, tudod azt is, hogy gyűlöltem a gonoszok dicsőségét, s borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától." Nem irígylem a királyt, bár ő e tekintetben illúziók rabja volt.

Időközben egy bizonyos Hámán lett Ahasvérus főminisztere, jó ivócimbora, valószínűleg makedón. Márdokeus viszont nem adta meg a kellö tiszteletet neki (nem borult le elötte, még térdet sem hajtott), amivel jól feldühítette. Hámán egy álló évig forgatta magában a sérelmet kockázás közben, végül előrukkolt a dologgal Ahasvérus előtt, megkapta a királyi pecsétgyűrűt és visszavonhatatlan rendeletet bocsájtottak ki, hogy egy év múlva Adár hó 13.-án minden zsidó kipusztíttatik, vagyonuk pedig elkoboztatik. Erre ittak.

Márdokeus persze kiakadt, azonnal üzent Eszter királynénak, hogy csináljon valamit gyorsan, utalva arra, hogy a király megtudhatja: ő is zsidó. Mellékelte a ukáz egy pédányát is. Csakhogy ez nem volt ilyen egyszerű, mert aki hívatlanul ment a nagykirály színe elé, azt a helyszínen megölték, kivéve, ha a király felemelte jogarját - akkor megkegyelmeztek.

Mindegy, bár már 30 napja nem látta őt a király, Eszter megy, jogar felemelkedik, asszony illeté annak végét. Ahasvérus akár fele országát is odaadná, de Eszter csak Hámánt akarja meghívni vacsorára (persze a királlyal együtt), aztán másnapra is. Hámán közben akasztófát ácsoltat Márdokeusnak, de a király álmatlan, régi bűnügyi jegyzökönyveket olvastat, hogy elüsse az időt. Előkerül a Márdokeus-féle feljelentés és kiderül, hogy még nem kapott érte kitüntetést. Akkor jön éppen Hámán, kapóra, mert vele adatja meg a tisztességet Márdokeusnak a király. Hámán kedvét veszti.

Rohan vissza a lakomára, ott Eszter végre előadja a kérését, hogy ne legyen mégse pogrom. Király részegen kirohan a kertbe, Hámán életéért könyörög a pamlagon, király visszajön, meglátja, felakasztatja arra a fára, amit Márdokeusnak ácsolt.

Király megnyugszik, Márdokeus beköltözik néhai Hámán házába, megkapja a királyi pecsétgyűrűt és a jogot, hogy olyan királyi rendeletet adjon ki, amilyet akar.

Márdokeus elrendeli, hogy kilenc hónap múlva egyetlen napig birodalomszerte azt ölhetnek meg a zsidók, akit tetszik és a meggyilkoltak vagyona is öket illeti. Nagy az öröm, vigasság és tisztesség, sokan áttérnek zsidónak, ami az adott körülmények között érthetö.

Mikor eljött az idö, hatósági segédlettel 75000 embert öltek le egyetlen nap alatt, de a vagyonukat meghagyták. Szuzában, a fövárosban csak ötszázat sikerült, meg még Hámán tiz fiát, Parsandátát, Dalpont és Aspatát, Porátát, Adáliát és Aridátát, Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát. Ezeket Eszter kérésére másnap még fel is akasztották és külön engedéllyel lemészároltak további háromszáz embert, de a vagyonelkobzástól ismét eltekintettek.

Zsidó oldalon ezúttal nem voltak veszteségek.

"És a többi zsidók is, a kik a király tartományaiban voltak, összegyűlének és feltámadtak életökért, és békében maradtak ellenségeiktől" Eszt. 9,16.

Ezek után már csak az örömünnep elrendelése és törvénybe iktatása következik minden idökre.

"És ezen napok emlékezetben lesznek és megülik azokat nemzedékről-nemzedékre, családról-családra, tartományról-tartományra és városról-városra. És ezek a Púrim napjai el nem múlnak a zsidók között, és emlékök ki nem vész ivadékaik közül." Eszt. 9, 28.

Végül "Ahasvérus király adót vettete a földre és a tenger szigeteire" - ezt még fontosnak tartja megjegyezni a szerző.

A történet körülbelül rendben is lenne, akkoriban, két és félezer éve világszerte ilyenek voltak az erkölcsök. Viszont, mint irva van, a Púrim napjai tényleg nem múlnak el a zsidók között azóta sem, emlékök ki nem vész. Ez azért gond, mert azóta halmozódott a történelmi tapasztalat és kissé megváltozott a nézőpontunk.

A XXI. században senki sem gondolhatja komolyan, hogy egyetlen nap alatt, békeidőben egyszerű kormányrendelet alapján, az egyéni bűnösség egyenként, tisztességes bírósági eljárásban való megállapítása nélkül csak úgy legyilkolhatnak bárkik hetvenötezer embert azon az alapon, hogy azok az ö "vesztöket keresték" ill. hogy az "ellenségeik".

Ilyesmi, ha mostanában előfordul (mert sajnos előfordul), akkor emberiségellenes bűncselekmény, a nemzetközi jog szerint üldözendő, nem évül el. Van pár ilyen ügy a hágai törvényszék előtt.

A Púrimot nem csak az ultra-ortodox zsidók ünneplik, hanem gyakorlatilag mindenki, aki magát zsidónak tartja. Nem is igazán vallási ünnep, hanem mulatság. Viszont aki ünnepli, nem nagyon mondhatja, hogy nem is tudja miről szól, hiszen a Megillát mindig felolvassák és ezt speciel nem is muszáj héberül. Lehet olyan nyelven, amit a hallgatóság jól ért.

Odáig világos, hogy egy elmaradt pogrom miatt lehet, sőt kell is örvendezni. Na de hogy senkinek eszébe sem jut, hogy két pohár bor között megemlékezzék a - túlnyomórészt nyilván ártatlan - áldozatokról is, az különös. Márpedig nem jut eszébe senkinek, ez nem képezi a szertartás részét.



2007.07.13. 18:37:48 Az egyiptomi elsőszülötteket a hagyomány szerint Isten maga pusztította el. Hogy így volt-e tényleg vagy sem, az mindegy, mert Peszachkor erre emlékeznek és nem arra, hogy Áron ügynökei gyilkoltak volna saját kezükkel (esetleg Isten nevében).

"Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását." 2 Móz. 12,29.

A Púrim azért más eset, mert ott bizony a zsidók maguk öltek meg 75810 embert, méghozzá nem úgy, hogy kérték a Fennvalót, tegye meg helyettük, hanem saját kezükbe vették az ügyintézést és maguk mészároltak le férfit, nőt és gyereket.

Igen, az Ókorban kicsit más szabályok működtek. De én nem az ókorról beszélek, hanem a XXI. századi Púrimról. Az ókorban számos más népirtás is volt, de azok között egyetlen egy sincs, amelyiket ma is ünnepelne bárki. A köz-emlékezetböl kiestek, a történészek tudnak róluk, ennyi. De senki sem próbálja azokat követendő példaként ünnepelni - és ez a lényeg.

A jelenkori Púrim ünnep az egyetlen kivétel. És ez már nem az ókorról szól, hanem a mostani zsidókról, arról, hogy ők hogyan interpretálnak egy ókori népirtást, hogyan viszonyulnak ahhoz és mennyire azonosítják magukat azokkal, akik azt ténylegesen elkövették.

Ennek alapján nyilván túlzás azt kijelenteni, hogy "a zsidók, en bloc vérszomjasak" lennének [ez a megfogalmazás az egyik kommentben bukkant fel].

Nem minden zsidó ünnepli meg a Púrimot, bár aki ezt sem ünnepli, az már erősen eltávolodott a zsidóságtól és közel áll a teljes asszimilációhoz. Másrészt viszont aki nem zsidó, az biztos, hogy nem ünnepli a Púrimot.

Tehát, ha igazán pontosak akarunk lenni, akkor jelen vonatkozásban a kritika élét azok ellen kell forditanunk, akik ünneplik a Púrimot és senki más ellen. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ez a társaság mennyire esik egybe a zsidósággal, tulképp nem is tartozik ránk.

Azért veszem magamnak mégis a bátorságot, hogy ebben a kontextusban egyszerűen zsidókról beszéljek, mert akik ünneplik a Púrimot, azok saját magukat kivétel nélkül zsidónak tartják, azokat pedig, akik nem ünneplik, vagy gójnak, vagy rossz zsidónak. Azok pedig, akik magukat ugyan zsidóként határozzák meg, de nem ünneplik a Púrimot, elismerik, hogy jobb zsidók lennének, ha ezt mégis megtennék, de arra hivatkoznak, hogy a hagyomány nekik már nem jelent semmit (vagy valami hasonlóra), tehát ezt mindenképp a zsidóságtól való eltávolodásuk jeleként élik meg.

Ezt elörebocsájtva most már bátran mondhatom, hogy a zsidók Púrimkor valami hallatlan dolgot művelnek és a gyerekeknek is a lehető legrosszabb példát mutatják. Évröl évre (kétszer is) felolvassák, megelevenítik az ókori történetet, résztvesznek benne, azonosulnak a szereplőkkel, felhőtlenül örvendeznek, mindezt anélkül, hogy a leghalványabb utalást tennék arra, hogy a népirtás azért mégsem helyeselhetö, semmilyen alapon.

Lehetne módositani a Púrim szertartásrendjét úgy, hogy az megfeleljen a XXI. századi konszenzusnak. Minden zsidó ünnep szertartásrendjét lehet módositani és ténylegesen számtalan alkalommal sor is került ilyen módosításra a történelem során.

Be lehetne iktatni egy bűnbánati részt, amikor az általános örvendezést szomorúság és néma csend váltja fel s amikor engesztelő imát mondanak a meggyilkoltakért. Amikor mások és önmaguk számára is világossá teszik, hogy az üldözéstöl és veszedelemtöl megmenekültekkel azonosulnak, az üldözőkkel és gyilkosokkal viszont nem vállalnak semmiféle közösséget, az őseik által elkövetett rémtettek emlékét nem próbálják elevenen ható tényezőként fenntartani, hanem engedik őket a régmúlt ködébe foszlani.

Ez korrekt eljárás lenne. Igaz, megváltoztatná a Púrim jelentését és hangulatát, de éppen ez a cél.

Ilyen változtatást persze a zsidóságon belül senki sem rendelhet el. Vallási hierarchia nincs, megfellebbezhetetlen tekintély se. Nincs semmi olyasmi, mint például a római katolikus egyházban a pápa, aki hit és erkölcs dolgában csalhatatlan (feltéve persze, hogy ex cathedra és az összes püspökökkel egytértésben nyilatkozik).

Minden zsidó gyülekezet maga határozza meg, hogy mit csinál és mit nem, ebbe - legalábbis egyházjogi értelemben - senkinek semmilyen beleszólása nincs.

Ettől függetlenül, azért vannak tekintélyes rabbik, akiknek szoktak adni a szavára. Vannak irányzatok is, amelyek többé-kevésbé próbálnak igazodni ahhoz, amit a többi hasonló gyülekezet csinál.

Tehát azt gondolom, hogy legfőbb ideje lenne annak, hogy a lehető legtöbb nagytekintélyü rabbi elkezdjen foglalkozni a kérdéssel. Vitassák meg, találják meg a hagyományban azokat az utalásokat, amik a Púrim szertartásrendjének ilyen megváltoztatását lehetővé teszik, sőt, akár ki is kényszerítik. A zsidó hagyomány annyira sokrétű és sokjelentésű, hogy semmi kétségem afelől, ezt a munkát tisztességgel el lehet végezni, feltéve persze, hogy nem akarják elvégzetlenül hagyni.

Ha sikerülne a kérdésben többé-kevésbé konszenzusra jutni, akkor jönne el az ideje annak, hogy megkérjék az egyes hitközségeket, vegyék fontolóra, hogy megfogadják-e a jótanácsot vagy sem.

Ekkor jönne el a sajtónyilatkozatok ideje is, mind tekintélyes rabbik, mind hitközségi vezetők részéröl. Biztos vagyok benne, hogy a dolog közérdeklődésre tartana számot.



2007.07.14. 03:25:44 Egy hajdani népirtással való évente ismételt rituális közösségi azonosulásról van szó, ami itt és most történik, folyamatosan, a XXI. században. Hogy a részvevők lelkében ez vérszomjat ébreszt-e vagy sem, az mindegy. Maga az aktus elfogadhatalan és tűrhetetlen az általánosan elfogadott erkölcsi és emberi jogi normák szerint.

Van egyébként a zsidó púrimi hagyományban halvány utalás arra, hogy valami azért mégsincs egészen rendben itt. Ugyanis addig kell inni, amíg azt hogy "baruch Mordecháj" (áldott legyen Mordecháj) és "arur Hámán" (átkozott legyen Hámán) már meg sem tudják különböztetni egymástól. A betűk számértékének összege a két héber kifejezésben azonos.

Tekintve hogy a tömeggyilkosságra buzdító rendeletet személyesen Mordecháj írta és adta ki a király pecsétjével hitelesítve, a szimbolikus egyenlőségjel jogos. Csupán annyi a teendő, hogy ezt józanul, mértéktelen borivás nélkül is tudomásul kell venni.

Raj Tamás: Eszter könyvérõl



2007.07.16. 23:58:43 [arra az ellenvetésre, hogy a pénz volt Hámán kezdeti sikereinek mozgatórugója, míg Mordecháj akciója ilyen motívumoktól mentes] Hámán a történet szerint valóban tizezer tálentom ezüstöt igér a kincstárnak a jogért cserébe, hogy kiirthatja a zsidókat. Ez nem kis összeg. Abban az időben a perzsa birodalomban egy tálentom kb. 30 kiló volt, tehát mintegy háromszáz tonna ezüströl beszélünk.

Nyilván kockázatos ezt mai értékre átszámítani, értelme sem biztos, hogy van, de azért próbáljuk meg. Az óperzsa birodalomban az ezüst 87.5%-os ezüsttartalmú ötvözetet jelentett. A 99.9%-os tisztaságú ezüst unciájának jelenleg 13$ az ára, egy uncia pedig 31,1 gram.

Ha ezt ész nélkül osztjuk-szorozzuk, akkor kb. 110 millió dollár jön ki, azaz kicsit kevesebb mint húszmilliárd forint. Ez persze bizonytalan, mert az ezüst ára az utóbbi pár évben megduplázódott.

Dáriusz idejében a perzsa birodalom éves adóbevétele kb. 162000 babilóni tálentom ezüst-egyenérték volt. Valójában aranyban számolták az adót, de akkoriban az arany 13-szor anyit ért, mint az ezüst, tehát át lehet számolni (ma majdnem ötvenszer annyit ér).

Az összeg tehát, amit Hámán felajánlott a királynak, az éves adóbevételeknek mintegy 6%-ára rúgott. Ahasvérus szempontjából nézve tehát ez mégsem volt annyira sok pénz, semmiképp sem annyi, ami a költségvetést alapjaiban reformálta volna meg. Nem csoda tehát, hogy nagylelkűen lemond róla. "És monda a király Hámánnak: Az ezüst tied legyen".

Nem tudjuk biztosan, melyik perzsa nagykirályt nevezi Ahasvérusnak Eszter könyve. Ha Dáriusz volt az, akkor róla feljegyezték független források is, hogy ő volt az első perzsa uralkodó, aki formális adót vetett ki a birodalom népeire, korábban csak (többé-kevésbé kötelezö) ajándékok voltak.

Ha feltételezzük, hogy az adóreform idején Mordecháj volt a pénzügyminiszter, akkor értjük, hogy Eszter könyve miért említi kiemelt helyen azt, hogy "Ahasvérus király adót vettete a földre és a tenger szigeteire". Egyszerűen arról van szó, hogy a nagykirály, miután kijózanodott a Hámánnal átdorbézolt éjszaka után és késöbb Mordechájjal is tárgyalt, rájött, hogy sokkal jobb boltot is csinálhat, mint amit Hámán ajánlott neki.

A Mordecháj-féle adóreform ugyanis legalább tízszer annyit hozott a konyhára, így aztán könnyebben összejött Dáriusz kincse.

Továbbra is nyitott kérdés azonban, hogy ehhez a pénzügyi reformhoz miért kellett csaknem hetvenhatezer embert eltenni láb alól. Arra sem ad választ, hogy ezt a tömeggyilkosságot miért ünnepli sok ember felhőtlen örömmel évröl évre most is, miért azonosulnak az elkövetőkkel ahelyett, hogy elhatárolódnának tőlük.

Nem igazán látom át, hogy egyáltalán mi köze a pénzügyeknek a történet morális és jogi megítéléséhez.

Gúnyosan említed, hogy én "TÖK VÉLETLENÜL" hangsúlyoznám, hogy "ártatlanok vére folyt".

Elöször is a történet szerint, amit évröl évre rituálisan megelevenítenek nem csak úgy folyik a vér magától, hanem konkrétan az akkori zsidók hajtották végre a tettet és ezekkel a tettesekkel azonosul a mai ünneplő közönség.

"És leverték a zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, megölvén és megsemmisítvén azokat, és akaratok szerint cselekedének gyűlölőikkel."

Másodszor: nem tök véletlenül emlitem azt, hogy nagyrészt ártatlanokat irtottak ki, hanem az azóta eltelt két és félezer év történelmi tapasztalatának birtokában tök szándékosan mondom.

Egyetlen nap alatt nem lehet igazságosan ítélni tizezrek ügyében, ez teljes képtelenség. Az ilyen népirtásoknak MINDÍG ártatlanok esnek áldozatául. Lehet, hogy keveredik közéjük néhány bűnös is, de ez a legcsekélyebb mértékben sem menti az eljárást, hiszen ilyenkor nincs mód arra, hogy ezekre a bűnösséget ténylegesen rá is bizonyitsák.

Lehet, hogy a Szrebrenyicában lemészárolt nyolcezer bosnyák férfi között volt néhány háborús bűnös, de kizárt, hogy a városban mindenki, vagy akár csak a többség az lett volna. És ha véletlenül volt köztük háborús bűnös, az sem fog már kiderülni soha, mert halottakat nem állítanak biróság elé, hanem inkább bulldózerrel eltakaritják a testüket.

A magyar hagyomány leányrablás-epizódját felesleges idekeverni. Akkor lenne esetleg jogos, ha évröl évre megülnénk Hunor és Magyar tettének évfordulóját. De ilyesmi nincs, tudtommal. Arról nem is beszélve, hogy feleségül venni valakit akarata ellenére ugyan csúnya dolog, de azért mégsem ugyanaz, mint megölni. Ráadásul az egykor elrabolt asszonyokkal a hagyomány értelmében legalább annyira azonosulunk, mint elrablóikkal, hiszen ők az ősanyáink.

Ezt is mondod, jól érzékelhetö gúnyos éllel: "Abszolút ellentétben minden más néppel pl., mert a zsidókon kívül bosszúvágyó nép nem létezett, nem létezik és nem is fog létezni."

Itt megint olyasmit próbálsz a számba adni, amit nem mondtam. Egyáltalán nem gondolom, hogy a "zsidó busszúvágyó nép" lenne. Sőt, szerintem olyan nép, amit összességében, minden további különbségtétel nélkül bosszúvágyónak lehetne nevezni, nincs.

Azt viszont határozottan állitom, hogy a Púrimon kivül egyetlen olyan vallási/népi ünnep sincs, amelyiknek a középpontjában egy régi népirtás megelevenítése állna, méghozzá úgy, hogy az ünneplő közönség nem az áldozatokkal, hanem a tettesekkel azonosul.

Lehet persze, hogy csak én vagyok tudatlan.



2007.07.17. 02:17:40 A Púrim azért érdekes, mert olyasmit ünnepelnek, ami ellentétes a jelenlegi erkölcsi konszenzussal amit a nemzetközi jog is rögzít, mi több, ellentétes az elemi jóérzéssel is.

Vázoltam már, hogy mi lenne a helyes eljárás a XXI. században: ünnepelni a pogromtól való megmenekülést és elhatárolódni a népirtástól, söt, sajnálkozni, sírni miatta.

Mondok egy analóg esetet, ami ugyan nem tökéletes párhuzam, de érzékelteti, hogy mi a teendő.

Máté evangéliuma szerint amikor Pilátus felajánlja, hogy egy elitéltet szabadon bocsájt, a sokaság Barabbást követeli Jézus helyett. Mikor igyekszik elháritani magától a felelösséget ("mosom kezeimet"), akkor ez a válasz:

"És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon." Mát. 27,25.

Erre és még néhány más evangéliumi passzusra támaszkodva majd 2000 éven át tartotta magát az a népszerű megállapítás, hogy Jézus haláláért "a zsidókat" terheli a felelősség. Ez ugyan soha nem volt az egyház hivatalos álláspontja, de például a népi passiójátékokban sokfelé szokás volt gonosz zsidó figurákat megjeleníteni és zsidóüldözések idején mozgósító jelszóként is használták.

A római katolikus egyház részéröl a II. Vatikáni Zsinat 1965 október 28.-án határozottan és világosan egyszer s mindenkorra kizárt minden ilyen értelmezési lehetőséget.

NOSTRA AETATE

Ez 42 évvel ezelőtt volt. Azóta TILOS a passiójátékban úgy beállítani a zsidókat, mintha ők viselnék a felelősséget Krisztus kereszthaláláért.

Csupán arra próbállak ráébreszteni, hogy a zsidók semmiféle kiváltságot nem élveznek ilyen tekintetben, ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelniük, mint bárki másnak. Nincs kettős mérce.

Népirtás dicsöitésének tiszteletreméltó vallásban nincs helye. Ezért a Púrim mindenképp reformra szorul, ennek elmulasztása nem igazolható semmivel. Gyerekek elött következetesen, évröl évre áldottnak nevezni egy figurát, aki olyan rendeletet adott ki, ami bárkiket feljogositana arra, hogy "kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék" mindazokat, akiröl úgy vélik, hogy őket "nyomorgatja", megengedhetetlen.



2007.07.18. 00:07:52 mavo 2007.07.17. 16:48:34 [arra az ellenvetésre, hogy "Akiket megöltek, azokat nem azért ölték meg, mert pirézek voltak, hanem mert a zsidók ellenségei.", továbbá hogy "A zsidó hányattatott népecske volt mindig is" és "hadd örüljenek", mert ez "népszokás"]

Szrebrenyicában is nyilván azért tereltek be 95-ben nyolcezer lefegyverzett embert raktárépületekbe, aztán a zsúfolt raktárt azért árasztották el ajtón-ablakon át gépfegyvertűzzel, azért dobtak jó sok kézigránátot a tömegbe, mert ezek mind a szerbek ellenségei voltak. Nem pedig azért, mert pirézek. Igy aztán rendben is van a dolog, hiszen csupán egyszerű önvédelem volt az egész, jöhetnek a bulldózerek, az sem baj, ha széttépik az itt-ott még élő testeket.

Nem is érti az ember, hogy mit vacakolnak ilyesmivel Hágában, hiszen csak népszokás.

Az lenne a legfrankóbb, ha a szerbek szrebrenyicai megmenekülése emlékére a szerb ortodox egyház minden templomában megszólalnának a harangok az évfordulón, hálaadó istentiszteletet tartanának majd farsangot, végül leinnák magukat seggrészegre és ezt pár ezer évig ismételgetnék.

Ez ellen igazán nem lehet kifogása senkinek, mert a szerb kis nép és hányatott volt a sorsa.



2007.07.18. 02:26:08 [arra az ellenvetésre, hogy a szerbek kezdték és faji alapon] Ha a szerbeket kérdezed, akkor azt mondják, hogy nem ök kezdték.

Egyébként tényleg sántit a párhuzam. Legalábbis annyiban, hogy a szrebrenyicai bosnyákok egy ideig bosnyák kormányerők mezében fegyveres harcot folytattak a szerb köztársasági hadsereg ellen. Eleinte még teret is nyertek. Visszafoglalták Szrebrenyicát és jó pár falut a környéken, köztük szerb falvakat is.

Eszter könyvében nincs hasonló elem. A történet ijesztgetésen kívül semmiféle atrocitásról nem számol be a zsidók "nyomorgatói" részéröl.

A szerbek nem csak a bosnyákokkal álltak harcban, hanem a horvátokkal és koszovói albánokkal is. Ezekben a népcsoportokban semmi közös nem volt azt leszámítva, hogy mind a korábbi Jugoszláviához tartozott és valamennyien "ellenségei" voltak a szerbeknek. Bizonyos értelemben tényleg, mert ők is lőttek géppisztollyal, néha ágyuval is, ha volt. Ezért itt nehezen lehet a rasszista indítékot bizonyítani. Nacionalista vagy akár soviniszta indítékot igen, de az nem mosható össze a rasszizmussal.

Ettől persze még háborús bűncselekmény ami ott történt, hiszen fegyvertelen embereket végeztek ki tömegesen, válogatás nélkül. Ehhez képest még rendesek voltak, mert nőket inkább csak erőszakoltak, közülük és a gyerekek közül csak relatíve keveset gyilkoltak meg.

Eszter könyve nem önvédelmi harcról számol be. Harc egyáltalán nem is volt, mert ha lett volna, akkor kizárt dolog, hogy annak ne lett volna zsidó áldozata is. De ilyet a történet nem említ. Arról viszont beszámol, hogy az előre kitűzött dátum elött az emberek félelmükben tömegesen tértek át zsidó hitre majd a zsidók hatósági támogatást kaptak ahhoz, hogy mindenkit legyilkoljanak akit akarnak.

Nagyjából mindegy, hogy mi a történelmi igazság, hogy mindez pontosan így ment-e végbe vagy sem. Annyit biztosan állithatunk, hogy a zsidók Púrimkor erre emlékeznek, ezt a történetet olvassák fel és elevenítik meg, ennek örülnek és erre isznak.

Ez nincs rendben. Nem csak én mondom, idézek a Cionista Világszervezet által publikált Púrim Haggadából (11. oldal, harmadik hasáb):


"What is less clear is the reason for the big celebration today? It is blatantly obvious that every humane human being secular or religious understands that we are talking about a bloody tragedy i.e. the fact that they were nvolved in mass killing is not such an honour. There was a conflict; it finished with a Jewish victory. Perhaps the only way to sell this day to our children is as a fun costume-party, and make sure that they do not read the text!"

"Kevésbé világos, hogy mire ez a nagy ünneplés ma? Otrombán nyilvánvaló, hogy minden emberséges emberi lény, akár vallásos, akár nem, érti, hogy véres tragédiáról beszélünk, azaz a tény, hogy tömeggyilkosságba keveredtünk, nem nagy dicsöség. Konfliktus volt; zsidó gyözelem lett a vége. Talán csak úgy adhatjuk be ezt a napot gyerekeinknek mint vicces maszkabált, és vigyázzunk, ne olvassák a szöveget!"


Aztán ennyiben hagyja. Na neee...

Némely szerb ortodox templomban tényleg tartottak hálaimát a szrebrenyicaihoz hasonló esetek emlékére. Az európai közfelháborodás azóta lehetetlenné tette az ilyesmit, a szerb ortodox egyház nyilvános elhatárolódásra kényszerült.



2007.07.18. 14:09:43 [Arra az ellenvetésre, hogy "ünnepelniük kell, mert ez a hagyomány"] Nem kell ünnepelniük. Vagy legalábbis nem így. Már leírtam, szerintem hogyan, nem ismétlem. A "hagyomány" képlékeny dolog, átértelmezés mindíg lehetséges. Még a római katolikus egyházban is van dogmafejlödés, pedig itt egyszer s mindenkorra rögzített hitigazságokról lenne szó.

Az ortodoxokra való hivatkozás is kérdéses, mert a Púrimot egyáltalán nem csak ortodox zsidók ünneplik. Az ortodoxok csak parányi kisebbség a mai zsidóságon belül - de még tőlük is joggal várja el a világ, hogy az általános emberi normákhoz alkalmazkodjanak! Ha ezt nem teszik meg egyhamar, akkor az elsősorban az ő bajuk. De azt semmiképp sem lehet mondani, hogy rajtuk kívül senkinek semmi köze hozzá.

A "hagyomány" önmagában semmire sem mentség. Az oberammergaui passiójáték 1634 óta élő hagyomány. Régebben a játék erös antiszemita utalásokat tartalmazott, ezért Hitlernek is tetszett. A II. Vatikáni Zsinat után azonban alaposan átírták a forgatókönyvet, kizárólag ennek szem előtt tartásával. Tehát meg lehet tenni, még a hagyomány is módosítható.

A Púrim nem a zsidóság belügye, mint ahogy a római katolikus egyháznak sem belügye, hogy milyen passiójátékhoz adja jóváhagyását és milyenhez nem. Különösen nem belügy, hogy az ünnep jelenlegi formája alkalmas gyerekek erkölcsi érzékének megrontására, így az elkövetkező nemzedékek is megsínylik azt. Ennek véget kell vetni.



2007.07.18. 17:11:17 [Arra az ellenvetésre, hogy akkor "csináljunk Tóra Light verziót?", továbbá hogy nem tudhatjuk, a "zsidó kiscsákó mit él át"] Nem a szent könyveket kell megváltoztatni, hanem az ott leírtak interpretációját. Azt, ahogy itt és most átéljük, magunkévá tesszük, életre keltjük a történetet. A II. Vatikáni Zsinat sem irta át Máté evangéliumát.

A zsidó kiscsákó nehéz helyzetben van. Egyrészt bábszinház, maszk, dal, móka, kacagás, stb., másrészt a felnőttek felolvasnak egy rémtörténetet és nyilvánvalóan, fenntartások nélkül azonosulnak a tettesekkel. Azért nem semmi ezt feldolgozni.



2007.07.18. 20:54:56 [Arra az ellenvetésre, hogy Hámán rendelete a zsidók kiirtását írta elő - "Ennek fényében picit más a megölt emberek esete"]

Nézzük az eseménytörténetet.

Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében sorsot vetettek Hámán előtt Niszántól Ádárig 12 hónapon át, naponta. Mikor Hámán elhatározásra jutott, elment a királyhoz, előadta tervét, s miután az elfogadtatott, az első hónap, azaz Niszán 13.-án kiadták az ominózus rendeletet. Ez a király uralkodásának tizenharmadik évében történt és a céldátum ugyanazon év Ádár havának 13. napja volt, azaz egy 11 hónappal késöbbi időpont. Ez a ráhagyás a korabeli kommunikációs rendszer sebességét és a birodalom méretét tekintve érthető.

A pamlag-jelenet, Hámán akasztása valamint családjának kilakoltatása, Mordecháj kinevezése és az ellen-rendelet kiadása Sziván 23.-án volt, azaz két hónappal és tíz nappal később. Ekkor még mindig tíz nap hiján kilenc hónap volt hátra Ádár 13.-ig. Az ölési engedély tehát, tekintve hogy abban az időben "hónap" alatt holdhónapot értettek, 256 nappal későbbi időpontra szólt.

Ezt az átmeneti idöszakot igy irja le Eszter könyve: "A zsidóknak világosság támada, öröm, vigasság és tisztesség. És minden tartományban és minden városban, a hová a király szava és rendelete eljuta, öröme és vigalma lőn a zsidóknak, lakoma és ünnep, és sokan a föld népei közül zsidókká lettek; mert a zsidóktól való félelem szállta meg őket."

A két ellentétes rendelet hatását a bürokratákra így jellemzi a könyv: "És a tartományok minden feje, fejedelmek, kormányzók és a király hivatalnokai magasztalták a zsidókat; mert a Márdokeustól való félelem szállott rájok."

Ezek után nem csoda, hogy az "önvédelmi harc" egyszerü kacsavadászat lett, nem sokban különbözött a Szrebrenyica raktárépületekbe zárt férfilakossága ellen folytatott harctól. Az általános terror légkörét szépen érzékelteti a szöveg.

Különösen tök valószerűtlen, hogy Hámán tíz fia kilenc hónappal apjuk kivégzése és a család kilakoltatása után bármiféle reális veszélyt jelentett volna. Azért biztos ami biztos, megölték őket és másnap még fel is akasztották.

Sőt, külön engedéllyel Szúzában, a fövárosban még másnap is megöltek háromszázat, pedig a korábbi Hámán-féle rendelet ezen a napon már formálisan sem volt hatályos.

A 75810 dokumentált áldozat talán nem tűnik soknak a XX. század borzalmai után, de így is több mint duplája a délszláv háborúban kiirtott fegyvertelen népességnek. Márpedig kevesen vannak, akik ezt nem tekintik népirtásnak és velük sem értünk egyet.

Ennek fényében picit más a megölt emberek esete.



2007.07.24. 17:52:12 [Arra az elvetésre, hogy "Purim-kor a zsidók azt ünneplik hogy életben maradtak és nem irtották ki őket. Tehát vagy nem ismerik annyira a bibliát mint terembura vagy már eleve a történetnek csak ezt a részét mesélték el nekik."]

Ezt azért nehéz elhinni, mert a Púrimhoz szervesen hozzátartozik az, hogy Eszter könyvét nyilvánosan felolvassák, legalább egyszer, de inkább kétszer (másnap reggel is). Az egészet, nem csupán a megmenekülésre vonatkozó részeket. Méghozzá nem feltétlenül héberül, hanem olyan nyelven, amit a hallgatóság jól ért. Tehát nem kell nagy biblia-tudósnak lenni ahhoz, hogy pontosan tudja valaki, miröl szól a történet, elég részt venni az ünneplésben évröl évre.

[Utólag hozzáteszem, hogy a tiszteletreméltó rabbik pedig hivatalból ismerik az írásokat, számunkra szinte hihetelen alapossággal tanulmányozzák őket]



2007.08.03. 20:45:25 [Arra a megjegyzésre, miszerint "Terembura leírja, hogy a zsidók egy általuk elkövetett tömeggyilkosságot ünnepelnek"]

Nem egészen ezt írtam le. A zsidók a megmenekülést ünneplik, de közben áldottnak nevezik a tömeggyilkosságot elrendelő minisztert, továbbá boldogan azonosulnak a tömeggyilkosságot végrehajtó ősökkel. Ez nem pontosan ugyanaz, mint magát a tömeggyilkosságot ünnepelni.

Viszont ez is tűrhetetlen a mai világban. Arra is tettem javaslatot, hogy mit kell megváltoztatni a Púrim szertartásrendjében ahhoz, hogy helyére kerüljön a dolog. Nem nagy ügy, nem is példátlan, de mindenképp meg kell csinálni, ez elkerülhetetlen.

Ugyanúgy, ahogy a keresztény passiójátékból számüzték a gonosz zsidó figurákat és hangsúlyozzák Jézus Krisztus és az apostolok zsidóságát, Púrimkor is illene a sok "arur Haman" és "baruh Mordeháj" közé legalább néhány "arur Mordeháj"-t vegyíteni, továbbá a farsangi hangulat közepén némi szomorúsággal megemlékezni a hetvenvalahányezer legyilkolt áldozatról.

95 komment

Reformzsidók és a progresszív vallásértelmezés

2008.03.10. 20:01 Molnárgörény

A Bombagyár jelentős arányban képviseltette magát: az MTA PTI Etnoregionális és Antropológiai Kutatóközpont Kortárs és Történeti Zsidó Kutatócsoportja részéről Szász Antónia kutató Progresszív judaista mozgalom Magyarországon címmel tartott előadást a Magyarországon terjedő reformzsidó mozgalmakról. A teremben 13 személy volt: ebből egy maga az előadó, egy szervező (őt néhányan Andrassew Ivánnal azonosították leírás alapján, de ez nem biztos), és 11 hallgató. Majdnem meglett a többség, miután öten tettük tiszteletünket: Tomcat, Blogin, Gabucino, Gergő és jómagam. A többi hat hallgató alapvetően a magyar zsidóságból került ki, de egyetlen kipa volt csak, így valószínűleg nem az ortodox irányzat volt többségben.

Előre kell bocsátani fanyalgók és antiszemita-vadászok kedvéért: nem bántottunk senkit, nem is zsidóztunk, semmiféle verbális vagy tényleges erőszakra nem került sor, és nem azért mentünk, hogy meghiúsítsuk az előadást - eleve nem szokásunk effélét csinálni. Tomcat a kérdések alatt beadott néhány történelmi blöfföt (elég könnyen azonosíthatóakat, még nekem is feltűnt, hogy ez vélhetően kamu lesz); erről bővebben lehet olvasni itt. Ők a vita vége előtt elmentek, én viszont végig maradtam; egyszerűen azért, mert érdekelt a téma.

Ami a legmeglepőbb volt: az előadás színvonala. Helyesebben, annak szinte teljes hiánya. A szépemlékű Élet és Tudomány egyoldalas cikkei általában sokkal alaposabban, részletesebben kiveséztek egy-egy témát - tovább, amikor az orvosegyetemen demonstrátor voltam, az elsőéves hallgatóktól körülbelül a dupláját követeltem Szász Antónia színvonalának... Ha valamelyikük a demonstráción ennyire felkészületlen volt, általában karó-bélás zónában mozgott... Mentségére meg kell jegyeznem, hogy beteg volt, fájt a torka, alig volt hangja, lehet, hogy emiatt volt indiszponáltabb - de a kérdéseknél kiderült, hogy a saját posztgraduális témáját is csak érintőleg ismeri. Nem, én sem ismerem jobban (még szép), de meg tudom ítélni: hiszen igen fontos kérdésekre egyszerűen nem tudott válaszolni.

Az előadás a megszokott klisékkel kezdődött:hogy minden zsidót lezsidóztak már életében, megsértettek, stb., így voltaképpen milyen furcsa is, hogy egyesek mégis keresik-őrzik a zsidó identitást (itt elmaradt az "Isten választott népe" felsőbbrendűségi ellenklisé megemlítése, és a gójoktól való megkülönböztetések zsidó öndefiníciói is). Nem tudtam eldönteni, hogy Szász Antónia tud-e ezekről a momentumokról, és szakmai tisztességből nem említi (mert nem akar ferdíteni, amire rákényszerülne), avagy csakis reformzsidók körében szerzett tapasztalatokat, és ezen csoportokban nem jellemző a felsőbbrendűség-tudat. Az antiszemita jelenségek kötelező megemlítése sem volt hosszú, épp csak annyi, amennyi nélkül aligha működhetne az MTA Politikatudományi Intézetében.

Megtudtuk, hogy a zsidóságot alapvetően öt csoportba sorolhatjuk. Ezek a következőek:
1/ Ortodox (és ultraortodox) zsidók: ők mereven ragaszkodnak minden hagyományhoz, talmudisták, és meglehetősen nehezen élnek a mai világban, mert a rituális tilalmak a mindennapi életüket is megnehezítik.
2/ Reformer zsidók: róluk szólt az előadás, ezért később bővebben taglalom e csoportot.
3/ Hagyományőrző (konzervatív) zsidók: Magyarországon az előadó szerint ők a neológ irányzatokhoz tartoznak, és a maszorti nevű irányzat is ide sorolható (ez liberálisabb, elfogadja a női rabbikat).
4/ Chaszid zsidók: róluk nem esett bővebben szó, amennyire én tudom, ez egy ultraortodox irányzat, a nyomulósabb fajtából.
5/ Stb. (igen, ez volt az előadó diáján... Ide, a "satöbbi"-be tartozik a születés szerinti zsidók döntő többsége (tájékozatlanabbaknak: az minősül zsidónak, akinek az anyja is az, tehát a női ág a döntő), akik egyáltalán nem, vagy csak formálisan vallásosak, és a zsidó identitást vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben őrzik.

Ezután megtudhattuk, hogy Magyarországon két reformzsidó közösség van: a Szim Salom és az ebből kivált Bét Orim; az első angol, a második amerikai mintát követ (illetve, gondolom, Angliából és Amerikából kap támogatást...). A reformzsidóknak női rabbijuk is lehet; itt nálunk Kelemen Katalin működik rabbiként. Nos, vele szívesen beszélnék a Bombagyár Rádióban - hátha többet tud, mint Szász Antónia...

A reformzsidó afféle "zsidó light"-verzió.A legfontosabb különbség, hogy a háláchá (az Istennek tetsző életvitel) vonatkozásában nagyon megengedőek - annyira, hogy emiatt a többi zsidó (nem csak az ortodoxok, de a neológok is) megtagadja, hogy őket zsidónak ismerjék el. Származás szerint persze elismerik ezeket az embereket, de a vallásukat nem.

A reformzsidók nem tartják magukat a Sulchán Áruch (ez egyfajta Talmud reloaded, valamikor a középkorban íródott) előírásaihoz. Lényeges különbség van az ő hozzáállásuk és a többi vallásos zsidó hozzáállása között: ők a Tórát is emberek által (de azért isteni ihletésre) írt könyvnek kezelik, nem pedig Isten saját művének. Emiatt ők a cselekvés szabadságát vallják (a konzervatívabb zsidóknak legfeljebb a gondolkodás szabadsága marad, de az életviteli előírásokat nem kérdőjelezhetik meg). Nem muszáj kósert enniük, nem muszáj megtartaniuk a sabbatot: az ő háláchájuk "egyéni háláchá". Az ortodoxok szerint viszont egyetlen Istennek tetsző háláchá létezik, variációs lehetőségek nincsenek.

A reformzsidók haladnak a korral: megengedik például új imák bevezetését repülőn utazók számára, mondván, hogy erre a Tóra nem térhetett ki. A világ változásához igazítják vallásgyakorlatukat. Ez nagyon fontos: ugyanis a Púrim megünneplése jelenleg a zsidóság körében egyáltalán nem polkorrekt - lásd ennek a régi posztnak a hosszú, részletes kommentjeit. Az ünnepelt esemény ugyanis, akárhogy nézzük, voltaképpen tömeggyilkosság volt - Terembura analízise nehezen kérdőjelezhető meg. A sok ezer éve hullott vér (ha ugyan igaz a történet) mára elhalványult, de azért abszolút illetlenség az áldozatokat gúnyoló, y gyilkosokat éltető ünneplési mód. Nos, a reformzsidók az egyetlen frakció, akik ezen - esetleg - hajlandóak lesznek változtatni, mert ők megengedik az imák változtatását.

Hogy miért kell a zsidók vallás ünnepeinek megülésébe beleszólni? Csupán azért, mert a római katolikus egyház is megtette, hogy a passiójátékokból kihagyta a gonosz zsidókat, és nem teszi őket felelőssé Jézus haláláért - holott, ha büntetőjogilag nézzük, a felbujtás bőven megáll. Ha a katolikusok a vallási békés egymás mellett élés érdekében polkorrektizálták a rítust, ugyanez elvárható a zsidóktól is!

A reformzsidók a kettős (magyar és zsidó) identitást akarják harmonizálni. A hagyományőrző, vallásos zsidók ritkán választják ezt az utat; általában az épphogy vallásos, avagy ateista zsidók mozdulnak a reform felé. A Mazsihisz - természetesen - nem ismeri el és nem fogadta be a reformközösségeket, nem is támogatja őket, és több rabbi a rabbijaikat sem ismeri el... Érdekes, hogy a Mazsihisz - szerintem - agresszívebb a konzervatív zsidó szemmel lanyhán, szabályszegően, de mégis valamennyire vallásos reformzsidókkal szemben, mint a szimplán ateista, hitéletet nem is élő zsidók ellen. Vélhetően azért, mert az ateisták nem veszélyeztetik a Mazsihisz hegemóniáját, míg a progresszív reformisták nagyon is.

Sajnos, Szász Antónia a végén a kérdéseknél sem árult el nagyobb felkészültséget. Egyszerűen nem tudott mit mondani arra a kérdésemre, hogy van-e egyfajta "reform-minimum", vagyis mi az, amiből még a reformzsidók sem engedhetnek? Ez nekem nagyon fontos kérdés lett volna, hiszen a Pick szalámit nem sajnálom tőlük, azonban szeretném, ha a gójok egyenrangúként kezelése és elfogadása legalább a reformzsidók között mainstream irányzat lenne - ehhez viszont a Talmud erre vonatkozó szabályait a sutba kellene dobni.

Az is érdekes kérdés lett volna, hogy miért lehet analógiát érezni a reformzsidók - Mazsihisz és a Hit Gyülekezete - történelmi keresztény egyházak csörtékben? Ugyanis nagyon lényeges különbség áll fenn: a reformzsidók nem agresszív szekta! Az ő vallásgyakorlásuk nagyon is lagymatag, szabados, sőt, befogadnak vallástalan zsidókat is, mintegy kultúrközösségként. A hitgyülisek ugyanakkor keményen nyomuló agresszív szekta, akik nagyon is szoros hitbeli szabályokat alkalmaznak, csak éppen e szabályok nem felelnek meg a történelmi egyházak szabályainak. Nos, Szász Antónia ezt a labdát is leütetlenül hagyta, érdemben semmit nem válaszolt.

Megjegyzem: a reformzsidókról alig valamivel többet tudtam meg, mint egy évnyi blogolvasással... Márpedig ez egy MTA-előadáson elég kínos. Összességében azonban látok esélyt arra, hogy ez az irányzat alapja lehessen egy kölcsönösen toleráns és egymást egyenrangúként tisztelő zsidó-nem zsidó együttélésnek, a gójokra vonatkozó magatartásminták és jelenségek elhagyásával. Egyelőre csak néhány százan vannak - a zsidók között őket kell erősíteni.

41 komment

Címkék: zsidó mta reformzsidó ortodox zsidó szász antónia

Hálajegy

2008.03.10. 16:10 terembura


A népszavazás győzött, nem kicsit, nagyon. Hogy mik lesznek a közvetlen és mik a hosszabb távú politikai következmények, azt meglátjuk. Horn Gábor népies beszólása, valamint a tegnap esti Gyurcsány és Nyakó-féle nyilatkozatok közötti diszkrepancia mindenesetre nagy-nagy zűrzavart sejtet. Amin persze megpróbálnak majd úrrá lenni, de a feladvány alapjában megoldhatatlan.

A kormánypártok sorsa nekünk csak addig sorskérdés, amíg ilyen-olyan trükkökkel el lehet húzni a végjátékot, utána már nem. Viszont az egészségügy utánuk is itt marad, nem árt gondolkodni azon, hogy mit is kezdjünk vele.


Egyik legfontosabb fenomén nálunk a hálapénz. Ez nem világjelenség, többnyire még ott sincs, ahol tisztára állami az egészségbiztosítás. Itt viszont van és rövid úton kiirtani nem is lehet, pláne úgy nem, ahogy a kormánypártok akarták. Egyrészt azért, mert rögzült, másrészt botrányosan alacsonyak az egészségügyi bérek, így a plusz pénz nélkülözhetetlen a rendszerben. Úgyis az a jó reform, ami a lehető legkevesebbet változtat a bejáratott dolgokon.

Ezért a következőt találtam ki: tegyük fel, hogy lehet venni (postán, trafikban, patikában - mindenütt, akár automatából is) hálajegyet, mondjuk darabját ezerért. A kórházban, rendelőintézetben pedig van hálabélyeg ingyen, amennyi kell. A hálajegy is, hálabélyeg is nehezen hamisítható, van rajta sorszám, kis hologram, ilyesmi. A hálabélyeg ezen felül tartalmazza az orvos v. nővér azonosítóját, valamint az intézményét is persze. Ha valaki hálapénzt akar adni, akkor vesz hálajegyet, felbélyegzi annak a hálabélyegével, akinek a pénzt szánja, valamint ráírja a saját adóazonosítóját. Ezek után a kész papírt beteszi a hálajegyautomatába, az leolvassa, és továbbítja az adatokat a központba.

A hálajegy ára a TB-hez folyik be, de az haladéktalanul továbbutalja a pénzt ahhoz az intézményhez, amelyiknek a bélyege szerepelt a jegyen, egyúttal a célszemély azonosítóját is. Ugyanakkor értesíti az APEH-et, hogy ilyen-és-ilyen adószám ennyi-és-ennyi hálajegyet vett, mire az APEH a teljes összeget automatikusan levonja az illető adóalapjából. A kórház vagy rendelő (vagy akár mentőállomás) tehát időnként kap pénzt illetve ezzel együtt listát is arról, hogy melyik dolgozója mennyit gyűjtött be abból.

Az így befolyó pénzt csakis és kizárólag a dolgozók bérkiegészítésére lehet fordítani, semmi másra. Nem szükségszerű, hogy mindenki megkapja a teljes összeget, ami az ő hálabélyegével jön be, a kollektíva (orvosi kamara, szakszervezet, üzemi tanács, valami) dönthet másként is: pl. hogy az így befolyó pénzből ad valamennyit az altatóorvosnak, radiológusnak, kórboncnoknak is, akiknek nagyon is szükséges a munkája, de hálapénzt ritkán kapnak. Ezzel együtt ésszerű a nagyobb részt annak adni, akinek a páciens szánta.

Kb. ennyi az egész. Az eü dolgozók az így kapott bérkiegészítés után természetesen adóznának, mint bárki más. Ezek után minden egyéb pénzmozgást szigorúan meg lehet és meg kell tiltani orvos, ápolószemélyzet illetve beteg között, ugyanaz a büntetőjogi kategória, mint a vesztegetés (adócsalással súlyosbítva). A hálajegy-vásárlásnak semmiféle kötelező jellege nincs, az tisztára önkéntes.

Annyit érdemes megjegyezni még, hogy ebben a rendszerben az összes adóterhelés kb. ugyanannyi lenne, mint most: a betegektől nagyjából annyival kevesebb adó folyna be, amennyivel több az egészségügyiektől. Viszont az egész hálapénz-dolog átláthatóvá és legálissá válna, mutyi-jellege megszűnne, sőt, az adakozás fénye is beragyogná.

6 komment

Megszakítjuk adásunkat, és kárörvendünk egy sort

2008.03.09. 21:11 Molnárgörény

Kedves olvasóim, ezt a szép sorozatot ma kaptam egy távoli ismerőstől emailban. Mivel remek apropóm van a közzétételre - elvégre Gyurcsótány Fegyenc kapott egy vaskos valagbarúgást a választóktól -, hát megosztom veletek, hátha egyet-kettőt még nem ismertek...

A faviccekért és az ezredik ismétlésért felelősséget nem vállalok (ezzel a felelőtlen magatartással már gyakorlok arra, hátha kormányra kerülök...).

Egy napon meghal Gyurcsány Ferenc. De minden virág elhervad a
sírján. Először hívják a holland kertészeket, de bármilyen
tudományos módszert is alkalmaznak, az összes tulipán napokon belül elszárad. A francia kertészek is felsülnek, sőt a bolgárok is.
Hosszú tanakodás után helikoptert menesztenek Bábolnára a Pista
bácsiért, mert ő mindennek tudója. El is hozzák az öreget, lehajol
a sírhoz, felvesz egy göröngyöt, majd sokáig porlasztgatja az ujjai
között és erőteljesen csóválja a fejét. Mindenki feszülten figyel,
mikor végre az öreg megszólal:
- Itt soha az életben nem fog nőni semmi, nemhogy virág!
- Miért ? - kérdezik kétségbeesetten.
- Mert túl mélyen van a gané!...

--------------------------------------------------------------------------------

Gyurcsány felriad álmából, mire kérdi a felesége :
- Mi baj, Ferikém?
- Jaj, ne is mondd! Borzasztó álmom volt.
- Mi volt az?
- Képzeld, azt álmodtam, hogy dübörgött a gazdaság, az emberek jól
éltek ...
- És mi ebben a rossz?
- Az, hogy már nem én voltam a miniszterelnök...

--------------------------------------------------------------------------------

- Miért nincs "Gyurcsány kolbász"?
- Még él a disznó.

--------------------------------------------------------------------------------

Gyurcsány megáll az Apró-villa spájzában őrzött Lenin-kép előtt, és
így szól:
- Drága Lenin elvtárs, ezt nagyon elkúrtuk. Mi lészen itt a
megoldás?
Leszól Lenin a falról :
- Semmi gond fiam, helyet cserélünk! Engem leakasztanak, téged meg
fel...

--------------------------------------------------------------------------------

A radiológus magához hívja a beteg Fletót :
- Uram, van egy jó és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?
- Essünk túl rajta, halljam a rosszat.
- A röntgenfelvételen egy nagy kiterjedésű tüdőtumor látszik.
- És mi a jó?
- Photoshoppal el tudom tüntetni...

--------------------------------------------------------------------------------

A világ legrövidebb könyvének a címe: "Gyurcsány Ferenc
betartott ígéretei"...

--------------------------------------------------------------------------------

Miért nem szunyókál el Gyurcsány sosem a Parlamentben?
Mert az ördög sosem alszik...

--------------------------------------------------------------------------------

Hol hangzik jól a "Gyurcsány-csomag"? A börtönben :
- Gyurcsány ! ..... Csomag!

--------------------------------------------------------------------------------

Gyurcsányt elrabolja az Al-Kaida, és százmillió dolláros
váltságdíjat követelnek érte. Eltelik egy hét, semmi válasz.
Eltelik még egy hét, még mindig semmi válasz. A harmadik hét után
kétségbeesett üzenet érkezik a külügyminisztériumba:
- Na jó, akkor legalább azt mondják meg, maguknak mégis mennyit
érne meg, ha sosem látnák viszont ezt az alakot?

--------------------------------------------------------------------------------

Gyurcsány beszédet tart a Művészetek Palotájában. A nézőközönség
sorai közt :
- Hölgyem, ha megkérhetném: levenné a kalapját, mert nem látom jól
Gyurcsány elvtársat!
- Hölgyem, kérem húzódjon egy kicsit már odébb, hogy tökéletesen
lássam!
- Hölgyem, ha megkérhetném, még egy kicsit arrébb ülne?
Mire a hölgy:
- Mégis mit képzel uram? Távcsövet ne adjak?
- Nem, köszönöm. Az van a puskámon.

--------------------------------------------------------------------------------

Délután hatalmas dugó az M1-esen. Helikopterek, rendőrség, mentők,
a tűzoltók, meg persze millió autó! A sorok közt fiatal ember kopog
az ablakokon.
- Mi történhetett? - kérdezi a sofőr.
- Valami arab terroristák elrabolták Gyurcsány Ferencet ! 10 millió
dollárt követelnek, és ha nem kapják meg, lelocsolják benzinnel és
elégetik! Én most arra gyűjtök!
- A többiek mennyit adtak?
- Hát nem mindenki egyformán, de az előtted álló 2 litert ...

--------------------------------------------------------------------------------

Miért fél Gyurcsány anyja a madárinfluenzától?
Mert neki is van egy baromfija...

--------------------------------------------------------------------------------

Két atyafi találkozik Gyurcsány gyomrában.
- Te hogyan kerültél ide? - kérdezi kíváncsian az egyik.
- Tudod, én ellentmondani merészeltem a nagy vezérnek, mire úgy
begurult, hogy lenyelt mérgében. És te?
- Én lentről küzdöttem fel magam...

--------------------------------------------------------------------------------

Bush büszkén meséli német és magyar kollegájának, hogy az amerikai
emberek átlagban 3.000 dollárt keresnek. 2000-ből meg lehet élni,
az államot pedig nem érdekli, mire költik a maradék ezret. Mire
Andrea Merkel : a németek 2.000 eurót keresnek, 1.500-ból meg lehet
élni és az államot egyáltalán nem érdekli, mire költik a maradék
500-at. Gyurcsány: a magyarok 80 ezret keresnek, 160 ezerből meg
lehet élni, az államot pedig nem érdekli, honnan szerzik a hiányzó
80 ezret. (Csak az APEH-ot...)

--------------------------------------------------------------------------------

Egy szép napon magához rendeli az Úr az amerikai, az orosz elnököt
és Gyurcsányt. Összehúzza szemöldökét és így szól hozzájuk:
"Ti odalent a Földön egy egész életen át csak hazudoztatok. A
világot ezért elárasztotta a gonoszság, a kapzsiság és a hazugság,
nem érdemlitek meg, hogy éljetek! Most menjetek haza és mondjátok
el a népeteknek, hogy egy hét múlva özönvizet bocsátok a földre és
mindenki el fog pusztulni..."
A három fószer hazamegy.

Az amerikai elnök összehívja a kongresszust : "Uraim, van egy
jó, meg egy rossz hírem. A jó hír, hogy akiben mindig is bíztunk,
Isten létezik - sőt, beszéltem is vele.  A rossz hír az,
hogy egy hét múlva elpusztítja a világot, ezért menjetek békével
haza és élvezzétek az utolsó hetet..."

Az orosz elnök összehívja a Dumát: "Uraim, van két rossz
hírem. Az első, hogy amit mindig is hirdettünk sajnos nem igaz,
mert Isten létezik, beszéltem is vele. A másik, hogy egy hét múlva
elpusztul a világ, ezért menjetek haza és térjetek meg..."

Gyurcsány összehívja az MSZP-t: "Elvtársaim, van két jó hírem!
Mint ti is tudjátok, hosszú évek óta azt hazudjuk, hogy elfogadjuk
Isten létezését. Nos, ezt jól tettük, ugyanis tényleg van Isten és
én beszéltem is vele. A másik jó hír, hogy szívélyes, négyszemközti
találkozónkon maga az Úr közölte velem, hogy a döntése végleges:
Orbán Viktor nem lesz többé Magyarország miniszterelnöke..."

--------------------------------------------------------------------------------

Horn Gyula talál egy csodalámpát. Gyorsan megdörzsöli, mire kijön
belőle egy szellem, és így szól:
- Mit kívánsz, kis gazdám ?
Mire Horn mérgesen:
- Kisgazda az öreganyád !

--------------------------------------------------------------------------------

Szomorú szívvel tudatjuk az ország lakosságával, hogy a gyurcsányi
diktatúra és a miniszterelnök még él.
Temetéséről később gondoskodunk.

--------------------------------------------------------------------------------

Menekül a csiga az erdőből. Találkozik a rókával.
- Mi van csiga, belőttél, hogy így tepersz?
- Á, dehogy. Itt az APEH, vagyonvizsgálat lesz. Nekem is saját
házam van, az asszonynak is saját háza van, meg a gyerekeknek is.
Sürgősen le kell innen lépnünk.
Elgondolkodik a róka, majd ő is futni kezd. Találkozik a gólyával.
- Mi van róka, hova futsz ilyen gyorsan ?
- Nem hallottad ? Kiszállt az APEH az erdőbe, vagyonvizsgálatra.
Hát nekem is drága bundám van, az asszonynak is, a gyerekeknek is.
Ezek minket azonnal lecsuknak.
Több se kell a gólyának. Fogja a családot és elrepülnek Afrikába.
A pávián épp ejtőzik (építi a kubai típusú kommunizmust ). De
látván a gólyák érkezését nem állja meg, hogy meg ne kérdezze:
- Nem vagytok egy kicsit koraiak az idén, Te gólya ?
- Sajnos el kellett gyorsan menekülnünk az erdőből, mert megszállta
az APEH-kommandó. Hát tudod, én évente fél évet vagyok külföldön,
sőt az egész család fél évet van külföldön. Ezt én soha nem tudnám
nekik megmagyarázni, hogy miből telik nekem.
- Tudod gólya, nekem fáintos lenne ott nálatok, Magyarországon. Nem
elég, hogy csupasz a seggem, még vörös is!

--------------------------------------------------------------------------------

Újsághirdetés (nem vicc, valódi!):
"MSZP-s (esetleg SZDSZ-es) szavazókat keresek, akik mostantól
átvállalják a családomra eső többletkiadásokat. Tőkeerősek
jelentkezését várom, cserében szóbeli dicséretben részesítem őket,
amiért jól választottak. Jelige: Lendületben az ország!"

--------------------------------------------------------------------------------

Petrétei rémülten hívja az éjszaka közepén Gyurcsányt.
- Miniszterelnök úr! Rálőttek a Teve utcai rendőrpalotára!
- Micsoda??? Már fél kettő van?

--------------------------------------------------------------------------------

Mit köszönhetünk a Gyurcsány kormánynak?
Még tavaly a szakadék szélén álltunk, most egy jelentős lépést
tettünk előre!

--------------------------------------------------------------------------------

Választások után nagy fekete autó indul vidékre kampánykörútra,
benne Gyurcsány Ferenccel és a kormány 4 másik politikusával.
Egyszer csak az autó nagy sebességgel nekicsapódik egy fának.
Rendőrök, mentők, tűzoltók azonnal a helyszínre sietnek, de csak a
totálkárosra tört autót találják, a politikusoknak csak hűlt helye.
A közelben azonban meglátják a parasztbácsit, aki hatalmas
földhalom mellett támaszkodik az ásójára. Megkérdezik tőle:
- Bátyám, látta a balesetet?
- Láttam én.
- S hová lettek a politikusok?
- Elástam őket.
- Meghaltak?
- De meg ám.
- S egy sem maradt életben?
- Hát, Gyurcsány és az a másik... Kóka, azt mondta hogy ő még él,
de én ezeknek már semmit sem hiszek!

--------------------------------------------------------------------------------

Két elitélt beszélget a börtönben.
- Te politikai vagy, vagy köztörvényes?
- Politikai.
- Mit csináltál?
- Járt a szám. Tudod, vízvezetékszerelő vagyok, és behívtak a MSZP
pártbizottságra, hogy javítsam meg a csapot. Én alaposan
átvizsgáltam mindent, és akkor azt mondtam: az egész rendszert le
kellene cserélni.

Szólj hozzá!

Címkék: gyurcsány viccek

Népszavazási kiskáté V. - kampányzáró

2008.03.07. 17:17 Molnárgörény

Végére érünk a népszavazás taglalásának: holnaptól kampánycsend, úgyhogy most szólok utoljára hozzátok a voksolás előtt ebben az ügyben.

Sorra vettem a három kérdést: a vizitdíjat, a tandíjat és a kórházi napidíjat. Mindegyikről az a véleményem - remélem, nektek is - hogy jelenleg, a mai magyar közállapotok (és nem utolsósorban a mostani magyar kormány) mellett ezeket le lehet és le kell szavazni.

A vizitdíj és a kórházi napidíj jelenleg - bár a legszegényebbeknek már mai összegében is súlyos terhet jelent - a "beetetés" stádiumában van. Egyelőre csupán elfogadtatni akarja a kormány a co-payment, vagyis a biztosított saját zsebéből történő hozzáfizettetés elvét. Később aztán a lakosság terhe emelhető. Különösen akkor, amikor az egészségbiztosításban megjelennek a haszonelvű magántőkével működő magánbiztosítók! Ez a legveszélyesebb összefüggés: ha a népszavazás nem lesz sikeres, és nem törli el ezeket a díjakat, akkor ez a kudarc az egészségbiztosításunk iránt igencsak felturbózza a keresletet!

Fordítva is igaz ez: ha a népszavazáson az igenek győznek, akkor megnehezedik az egészségbiztosítási privatizáció végrehajtása, hiszen a leendő befektetők helyzete megnehezedik. Kétszer is meggondolják, érdemes-e belevágni, mert a profit bizonytalan. Nem is beszélve arról, hogy abban az ügyben is van már népszavazási kezdeményezés; a mostani győzelem előre jelezhetné a következőt, így Mengelica vágyálmai vágóhídra kerülhetnek...

A tandíjról szintén kimondhatjuk: nem arra való, amit a kormány indoklásként elmond. Jelen formájában éppenséggel az átlagos, nem kisebbségi, nem buzi, nem leányanya szegény, de tehetséges diákok továbbtanulását nehezíti meg extrém mértékben. Következésképpen igazságtalan, így eltörlendő.

Kitértem arra, hogy mindkét nagy párt kampánya féktelenül demagóg. A kormány például a lógós gazdag egyetemisták emlegetésére alapozza az érvelését, míg a Fidesz egyszerűen a "sokat spórolhat" ostoba szlogenjét lobogtatja - hiszen a mai 30 évesek semmit sem spórolhatnak, lévén fiatal koruk miatt ritkán betegek, az egyetemen már túlvannak, és gyermekeik taníttatásáig még több kormány- és kurzusváltás hátravan.

A kormányoldal immár trükkösebben és aljasabbul, a "demagóg itt mindenki"-szlogent is terjeszti, biztatva a szavazókat az érvénytelen szavazatra vagy a távolmaradásra. Én nem akarom, hogy egyszínű Fidesz-kormány legyen (túlságosan is polkkorrekt és lagymatag párt az, és nagyon is betagozódott a mai magyar álalkotmányos rendszerbe). Ugyanakkor le kell szögezni: a népszavazáson nem a Fidesz, hanem a lakosság győz, ha az igenek kerekednek felül! A Fidesz biztosan ki akarja sajátítani majd a győzelmet, de azt már akkor kell megakadályoznunk, amikor a választások lesznek!

Jelenleg az IGEN szavazatokkal a kormányt büntetjük. A NEM szavazatokkal viszont egyszerre büntetjük az ellenzéket és saját magunkat. Ugyanez a helyzet az érvénytelen szavazattal, vagy ha nem megyünk el voksolni: belerúgunk egyet az ellenzékbe - közben magunkat is szívatván.

Megjegyzendő, ha a népszavazási vereség után az MSZP kipenderíti Gyurcsányt, valószínűleg elhárul egy egyszínű, kétharmados Fidesz-kormány veszélye is, hiszen edzőcsere után ha bajnokságot nem nyernek is a szocik, de a kétharmadot elháríthatják. A nemzeti radikálisoknak pedig elemi érdeke, hogy semelyik mai nagypárt ne juthasson alkotmánymódosításra elégséges kétharmados többséghez!

Tehát a végszó: nem most van annak az ideje, hogy az ellenzéket nevelgessük, bár kétségtelenül rájuk férne: mert most az efféle magatartással egyben a saját legbecsesebb szervünket is a csalán közé dugjuk. Szavazzunk hát három igennel, hogy Gyurcsány pöcsét csípje ez a kellemes növény!

24 komment

Címkék: politika fidesz tandíj népszavazás vizitdíj kórházi napidíj

Népszavazási kiskáté IV. - a kórházi napidíjról

2008.03.06. 02:41 Molnárgörény

Képzeljünk el egy kellemes, 500 ágyas kórházat. Vegyük azt az ideális állapotot, hogy a kihasználtság mindig 100 százalék, és a betegek olyan szép gyorsan cserélődnek, hogy mindenkinek minden bentfekvési napján fizetnie kell. Tegyük fel továbbá azt is, hogy napidíjmentes betegből nem jut ide egy darab sem.

Ez esetben ennek az ideális és nagyon szerencsés kórháznak az éves bevétele 300x500x365 forint lesz, ami 54,75 milliót tesz ki. Szép összeg, nem vitás.

Számoljunk tovább. Egy nővér, ha nettó százezer forintot kap (és akkor már nagyon is jól keres ebben a szakmában), akkor közterhekkel együtt hozzávetőleg évi 2,5 millió forintba kerül ennek az ideális kórháznak. Vagyis az abszolút ideális, felülmúlhatatlan hatékonysággal befolyt napidíjból úgy 22 nővért lehet kifizetni. Természetesen csak akkor, ha a napidíj egészét erre fordíthatjuk, és nem kell adminisztrációra, betegnek adott számlára, költség-kimutatásra, faliszéfre, öreg néne őzikéjére is költeni belőle.

Hogy hány szakdolgozó kell egy ötszáz ágyas kórházban? Durván annyi, ahány ágy van: tessék, nézzétek meg a Vaszary Kolos kórház honlapjának személyzeti adatait.

Akkor fejezzük be a számtanpéldát: mondjuk, hogy ez egy nagyon jól szervezett kórház, és a dolgozók maguk sosem betegek, így aztán 400 szakdolgozó elegendő (meg kell ugye még vagy 80-100 orvos is...). Tehát az abszolút ideális kihasználtságnál, a lehető legtöbb napidíjat beszedve ez a pénz elég is - a szakdolgozói létszám öt százalékának finanszírozására. Az orvosokat, sajnos, még meg kell fizetni, meg ugye kell gyógyszer, kötszer, gép, közműdíj, miegymás: összességében jó, ha egy százalékot kitesz a bevételek között a kórházi napidíj.

Végül pedig tekintsünk el az ideális helyzettől, és mondjuk ki a valóságot: az ágykihasználtság soha nem teljes volta, a húsz napnál hosszabb ápolást igénylő betegek, az életveszélyben bekerültek (díjmentesek), a más okból díjmentesek miatt jó, ha úgy a fele befolyik annak az 54 milliónak. De még az se biztos. Továbbá a pénz tetemes része saját adminisztrációjára megy, meg betegnek adott kimutatásra, számlára, mifenére. Nemhogy húsz, de 7-8 nővér bérére nem elég a valósan felhasználható összeg.

Továbbá nehogy azt higgye ám bárki is, hogy a kórházi napidíj bevezetése nem adott alkalmat a TB-finanszírozás visszafogására! Dehogynem... Voltaképpen ez nem ad semmilyen többletet, mert ami bejön belőle, annyival (ha nem többel) kevesebbet csenget a TB.

Most még elismételhetném a magyar jövedelmi és elvonási viszonyokat, de minek? Elég annyi, hogy a szerencsétlen kisnyugdíjasnak azonban kurvára nem mindegy az a 6000 forint, amit évente ilyen formában le lehet róla nyúlni. A kórházon ez semmit sem segít, de a betegek egy részét garantáltan tönkreteszi, mert akinek 30 ezer a nyugdíja, annak az egyszeri kórházi hatezer rengeteg.

Szavazzunk csak bátran igennel a kórházi napidíj eltörlésére is!

30 komment

Címkék: politika népszavazás kórházi napidíj

Népszavazási kiskáté III. - a tandíjról

2008.03.05. 11:14 Molnárgörény

Az első részt tulajdonképpen egyszerűen ismételni kell. Ma Magyarországon olyan csekély a jövedelem és olyan nagy az elvonás ebből az EU átlagához képest, hogy állambácsinak semmilyen erkölcsi alapja nincs további feladatainak finanszírozását áthárítani a kizsigerelt polgárokra.

Tandíj esetében ez legalább olyan szemétség, mint amikor valakinek az egészségét veszik el, másfajta fizetnivalókkal. A tandíj ugyanis a szegényebb diákok diplomaszerzési lehetőségét gyakorlatilag nagyságrendekkel képest lecsökkenteni.

A kormány azt állítja, hogy a tandíj éppenséggel elősegíti a szegényebbek bejutását. Nos, ez szimpla nettó hazugság. Az államilag finanszírozott egyetemi helyeket ugyanis a legjobb felvételi pontszámot elérő diákok kapják, míg a gyengébbek juthatnak be a tandíjas helyekre.

Namármost a pontszámban ilyen-olyan pluszpontokat is lehet kapni: például nyelvvizsgákért, különösen, ha az felsőfokú. Ám vajon melyik gimnázumban lehet simán, a tananyagból felsőfokú nyelvvizsgát kapni? Az elit, netán két tannyelvű gimnáziumokban, ahol eleve fizetni kell ezért-azért, és már ott jókora túljelentkezés van, és egyáltalán nem jellemző, hogy a szegényebbek jutnának be... Tehát már a többletpont-lehetőségeknél előnyben vannak a gazdagok - a nehezebb fejű gyermekeiknek ők könnyedén fogadhatnak magántanárokat is. Szó nincs tehát arról, hogy a szegény özvegyasszony legkisebb gyermeke olyan egyenes úton juthatna tandíjmentes egyetemi helyhez, mint a mesében a királylány kezéhez...

A másik fele a dolognak, hogy azért az értelmiségiek (na jó, engem kivéve) általában még a mai helyzetben is jobb anyagi körülmények között élnek az egyszerű melósoknál. A fasizmus pedig most következik (sőt, ez még annál is rosszabb: szociáldarwinizmus): az értelmi képességek is öröklődnek. Nem egy génnel, és nem direkt öröklésmenettel, hanem csak statisztikus jelleggel, de azért öröklődnek. Magyarán: az értelmiségi házaspár gyermeke nagyobb eséllyel lesz jobb szellemi képességű, mint a munkásgyermek. Vagyis: az eleve jobb anyagi körülmények közé születő doktorpalánta még valószínűleg jobb adottságú is, tehát duplán előnyben van.

Vajon a tehetséges, de szegény gyerekeknek jobb lesz a tandíjtól, ahogy a kormány mondja? Frászkarikát, már a felvételi pontszámban képtelenek a tisztán pénzen múló többletpontokat begyűjteni!

Amikor pedig valaki egyetemi polgárrá válik: ha az egyeteme a húzósabbak közé tartozik (legyen a példa az orvosi, az hat év, és egyértelműen a legnagyobb a tananyagának összmennyisége), akkor nappali tagozat mellett (orvosin nincs levelező vagy esti, érthető okokból, a gyakorlati képzés nem végezhető gyorstalpaló jelleggel) szinte képtelenség munkát vállalnia. Az orvosin nem csak vizsgaidőszak van: demonstrációk, dolgozatok vannak szorgalmi időszakban is, és aki azokon leég, esetleg nem is mehet félévkor vizsgára.

A kormány meg mivel kampányol? Azt mondja, hogy a gazdag kölykök végiglógják az egyetemet. Nos, ez egy baromság újra. Van, aki igen, de hogy ez lenne az általános, az rendkívül cinikus és hazug duma. Az egyetemre nem azért járnak ám, hogy lézengve diplomához jussanak a népek, hanem legtöbben azért, hogy egy értelmiségi szakmát elsajátítsanak olyan szinten, hogy azt később művelni is tudják. Vagyis a tőlük telhető lehető legjobban.

A kormány csúsztatása azért találhat célba néhány egyszerűbb embernél, mert ők látják a kocsmába járó egyetemistákat. Akik mellesleg felnőtt emberek, és bizony, olykor kirúgnak a hámból, mint akárki. Ám az, hogy időnként besöröznek, nem jelenti egyben azt is, hogy végiglógnák a tanulmányaikat.

A kormány azt is mondogatja, hogy a tandíj azért szükséges, mert így a nagyon drága (például megint az orvosi) és a nagyon olcsó (mondjuk, a jog) képzések között némi költség-átrendezést lehet elérni. Ez egyrészt nem is igaz (mert az egyetemek nem adják át egymásnak a pénzt, legfeljebb az állami forrást csökkenti a kormány aszimmetrikusan), másrészt nem is használ semmit. Elsősorban azért nem, mert a nagyon drága orvosképzés - hála a Mengelica-féle "reformoknak" - ma már elsősorban a külföld javára történik!

Jellemző, hogy amikor bevezették a diploma kiadásához szükséges nyelvvizsgákat, eleinte a medikusok kaffogtak ellene. Nem véletlenül: ma a szakirodalom immár magyar nyelven is jól követhető, és ami nem, az általában nem is alkalmazható még nálunk. Egy Magyarországon, magyarokat gyógyító orvos - még ha eretnekség is ezt kimondani - szakmailag naprakész tud lenni, ha a magyar nyelvű szakirodalmat követi.
Aztán megváltozott az orvostanhallgatók hozzáállása! Most már úgy tanulják a nyelveket, mint a kisangyal! Még norvég nyelvtanfolyam is van az egyetemen - érdekes, hogy éppen Norvégia keres állandóan európai orvosokat... Most a medikusnak szinte fontosabbak a nyelvek, mint a szakmai tárgyak - nyelvtudással azonnal mehet külföldre, mihelyt megkapta a diplomáját. Miért is?

Egyszerű a válasz. Itthon már azt is tervbe vették (elsőre nem merték megcsinálni), hogy az egyetem utáni rezidens-évek alatt ne kapjon a rezidens orvos fizetést, hanem ő fizessen a képzésért... Zseniális ötlet! Ha minden jól megy, akkor (azonnali felvételit, egyenes úton végzett egyetemet számítva) 26-28 éves korig fizethet a leendő szakorvos, hogy aztán mintegy nettó 120 ezer forinttal kiléphessen a nagybetűs életbe, és ebből a hatalmas összegből családot alapítson, lakást szerezzen, ésatöbbi. Persze, fizesse vissza a diákhitelt is...

Hát megőrültek ezek? Még tandíjat is? Az én évfolyamom 1989-ben még 400 fölötti létszámmal végzett itt, Budapesten a SOTE-n. A mostani évfolyam tablóján 255 fotót számoltam... Ebből a fele azonnal elmegy, ide meg jön a szerb, ukrán és román egyetemeken végzett kisebbségi magyar. Ő legalább tud magyarul... Ám ez két okból is súlyos probléma: egyrészt azok az egyetemek még ma is gyengébbek a magyaroknál, másrészt pedig a magyar értelmiség elvándorlása az elcsatolt területekről komplettálja és visszafordíthatatlanná teszi Trianont. A magyar oktatáspolitika tehát erélyesen hozzájárul a Felvidék és Erdély etnikai arányainak rontásához.

Mit lehetne tenni? A tandíj önmagában nem volna eretnekség: feltéve, ha a megszerzett diplomával olyan jövedelmet lehetne szerezni, amiből a családalapításon, lakásszerzésen felül a tandíjra fordított hitel is visszafizethető. Na de itt és most? Ezekből a fizetésekből? Ez bizony képtelenség.

Hadd idézzem Teremburát, aki az első cikknél kommentben írta meg a véleményét - a tőle megszokott logikával és alapossággal. Egyetértek vele: tandíjat csak úgy lehetne kérni, ahogy ő mondja. Akár a képzés teljes összegét (hitelként, nem a diák zsebéből kiszedve) - de hát ez esetben a majdani munkáltatóval is tudomásul kell vetetni, hogy a kiművelt emberfő értéke az bizony nem havi százezer forint, hanem legalább annyi, amennyibe a kiképzése került.

Terembura ezt írta:

Tandíj vonatkozásában szerintem mindkét most felkínált alternatíva nagyon rossz. Ha rajtam múlna, akkor egészen radikális lennék: a felsőoktatás egésze legyen fizetős, méghozzá úgy, hogy az fedezze az oktatás teljes költségét. Tehát ingyenes oktatás: NEM, részhozzájárulás: NEM, egyetlen apró, de nem lényegtelen kiegészítéssel.

Éspedig azzal, hogy a tanulmányi idő alatt tandíj címén a diák egyetlen buznyákot se fizessen. Illetve ha akar, akkor fizethet, de nem köteles. A ki nem fizetett tandíj egyszerűen az állammal, azaz az adófizető polgárok összességével szemben fennálló személyes hitelszámláját terheli. Ennek fejében viszont az állam a hiányzó összeget - se többet, se kevesebbet - átutalja a felsőoktatási intézménynek. Így az nem a költségvetési támogatásból, hanem a tandíjból tartja fenn magát. Mondjuk K+F célokra adhat (és adjon is) az állam külön költségvetési pénzt, de ennek a tandíjhoz semmi köze.

Marad a kérdés, hogy miből hitelez az állam? Természetesen a befolyó adókból. Ha ez nem lenne elég, akkor erre a célra akár hitelt is fel lehet venni, mert az oktatásra fordított pénz (igen jó, biztosan megtérülő) beruházásként működik. Ilyen célból érdemes növelni az államadósságot és kifejezetten azt kell növelni, mert az állam elég jó kamatfeltételekkel tud hitelhez jutni (pláne normális gazdaságpolitika mellett).

A diák akkor kezdi meg az állammal szemben fennálló tandíjtartozásának törlesztését, ha végzett és munkába áll. Méghozzá úgy, hogy a diploma által biztosított többletjövedelme révén befizetett többlet személyi jövedelemadó erejéig a törlesztést leírhatja az adóból. Nem az adóalapból, vigyázat! Magából az adóból. Azaz ugyanúgy fizeti az SZJA-t, mint bárki más, csak annak egy meghatározott részét nem az APEH nyeli le, hanem egyből továbbutalja a tandíjalapnak hiteltörlesztésként.

Ebben a rendszerben ha valaki elvégzi az egyetemet és azonnal külföldön vállal munkát, a hitelt akkor is törlesztenie kell. Mivel SZJA-t ilyenkor nem fizet (itthon), ezért zsebből. Persze lehet kísérletezni államközi megállapodásokkal legalább EU szinten, hogy a fogadó fél az ott fizetett adó egy részét utalja át a képzést végző ország tandíjalapjának, de amíg ilyen megállapdás nincs, addig a törlesztőrészleteket bizony ki kell köhögni. Ha külföldön nem keres annyit, hogy a törlesztőrészletek levonása után is több maradjon neki, mint itthon, akkor ne menjen külföldre.

Van még egy rakás részletkérdés persze. Mi van akkor, ha a diák végez, megkapja a diplomát, munkába áll, majd rögtön meghal? Mi van ha megrokkan és munkaképtelenné válik? Kimarad az iskolából? Munkanélküli lesz? Hogy lehet korlátozni az intézmények tandíj-igényét? Meg még egy csomó más hasonló ügy.

Ezek egy részét megoldja, ha valami biztosítási elemet is beleviszünk a rendszerbe, más részénél valamennyire az illető egyént is felelőssé kell tenni (anyagilag is). De ezek mind kezelhető problémák, csak szakértelem és jóakarat kell hozzá.

Mivel azonban ilyen alternatíva a szavazólapon nem lesz, erre nem is tudok szavazni (most). Marad itt is az igen (mint kisebbik rossz).


A kormány egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy a mai Magyarországot vezeti, nem pedig egy részvénytársaságot. Hát hozzuk a tudomására...

19 komment

Címkék: politika tandíj népszavazás

süti beállítások módosítása