Szomorú idők járnak most nagynevű külügyminiszterünkre, Göncz Kingára, aki aligha titkoltan a kedves papa "érdemeiért" kapta meg a székét - mert külügyi szakértelme nagyjából a tyúk és az ABC viszonyáig terjed ki. Már többször írtam a magyar külpolitikáról; ebben a posztban minden korábbi link megtalálható.
Most Göncz Kinga olyan sakkot kapott, amit nem tud kivédeni: Koszovó elismeréséről van szó. Koszovó akkora tüske a béna magyar külpolitika seggében, amit szinte lehetetlen kihúzni. Az USA (megjegyzem, pofátlanul, szaros csatlósnak tekintve hazánkat) simán követeli az elismerést; még a nagykövetük is nekiállt pampogni e tárgykörben - normális országból ilyenkor kiutasítanák, mondván, hogy küldjenek olyat, aki nem ugat így bele a mi ügyeinkbe... Persze itt ettől nem kell tartania; ha a nagykövet pár járókelőt legéppuskázna a nagykövetség ablakából, a magyar hatóságok legfeljebb annyit kérdeznének tőle, hogy az utcai fák lombja nem zavarta-e a célzást, nem kell-e megnyíratni azokat?...
A külügyminisztérium mégis habozik: Koszovó elismerése ugyanis acélos kisantant-kovácsoló eszköz. A szerbek erre azonnal tüzet fújnának, és természetesen jó partnerre találnának a tótokban és a románokban. Arról nem is beszélve, hogy a Vajdaságban úgyis szinte folyvást verik a magyarokat (ilyen alkalmakkor meg különösen), így ha a magyar diplomácia elismeri Koszovót, számíthat magyarellenes vajdasági pogromra is akár - de a Koszovóból eltávozó szerbek letelepítésére mindenképpen.
A napokban reppent fel a hír: Magyarország és az USA megállapodott a vízummentesség feltételeiről. Na, nem a vízummentességről magáról - csak a teljesítendő jogalkotási és ilyen-olyan feltételekről. Magyarul: az USA továbbra is akármeddig kitérhet a vízummentesség megadása elől azzal, hogy a feltételek szerinte még nem teljesültek. Ha ezt teszi, vajon hová mehetünk az igazunkért? Hágába nem, annak az USA nem veti alá magát. A hadüzenet meg már 1942-ben sem jött be...
Hogy jön ide a vízumügy? Egyszerűen: erősen úgy vélem, hogy Koszovó elismeréséért ezt kérte a külügy cserébe. Kéne már valamiféle diplomáciai siker, és ők ezt annak gondolják.
A nagy baj csupán az, hogy ez a "siker" semmit sem ér - különösen nem a végletesen szorongatott helyzetű vajdasági magyaroknak. Ők Koszovó elismerése után szembenézhetnek a hatósági félrenézés mellett emelkedő vadrác baseballütőkkel... Ezt Göncz Kinga is pontosan tudja, de az amerikai vízummentesség ígérete neki elég. Ezzel büszkélkedhet, miközben a határon átmenekül az utolsó vajdasági magyar - már amelyiküket nem ütötték agyon a szerbek... Göncz Kinga meg boldogan csörgeti majd a sajtóban a vízummentesség aprópénzét.
Mit lehetett, mit kellett volna tenni? Egyszerű. Ha az USA azt akarja, hogy ismerjük el Koszovót: adjon feltétlen és nyilvános garanciát arra, hogy azonnal beavatkozik, ha a Vajdaságban ez magyarellenes atrocitásokat okozna. A beavatkozás alatt katonai erő is értendő: ugyanis a Vajdaságban is van elnyomott kisebbség... Mi, a magyarok! Márpedig a szerbek már Bosznia esetében is csak a bombázásból értettek, mert nyakas és vadsoviniszta nép az (nem is fognak kihalni egykönnyen...).
Továbbá: felvetni, hogy a szerb nemzetállam már úgyis létrejön, és indítványozni, hogy az USA járjon közbe a Vajdaság státuszának rendezése érdekében. Leghelyesebb lenne úgy, hogy a tartományon belüli lakosságcsere után annak északi részét Magyarországhoz csatolni, tiszta magyar lakossággal. És kész is, megszünt egy etnikai probléma. Ha a szerb nép bölcsőjének nevezett Rigómezőt el lehetett csatolni tőlük, a csupán 90 éve odaadott Szabadka visszaadása nem lehet kérdés...
Csakhogy a mai magyar külügyminisztert nem Kánya Kálmánnak, hanem Göncz Kingának hívják... Sajnos.
UPDATE I.: hát persze hogy elismertük éppen most Koszovót. A hírben ott olvasható:
Arról, hogy kaptunk-e az USÁ-tól bármilyen garanciát a várható vajdasági atrocitások ügyében, arról nincs hír. Nem is lesz, gondolom...
UPDATE II.: Ugyebár azt írtam az amerikai vízummentességről, hogy "... az USA továbbra is akármeddig kitérhet a vízummentesség megadása elől..."
Zseni vagyok, immár nem kétséges.
Most Göncz Kinga olyan sakkot kapott, amit nem tud kivédeni: Koszovó elismeréséről van szó. Koszovó akkora tüske a béna magyar külpolitika seggében, amit szinte lehetetlen kihúzni. Az USA (megjegyzem, pofátlanul, szaros csatlósnak tekintve hazánkat) simán követeli az elismerést; még a nagykövetük is nekiállt pampogni e tárgykörben - normális országból ilyenkor kiutasítanák, mondván, hogy küldjenek olyat, aki nem ugat így bele a mi ügyeinkbe... Persze itt ettől nem kell tartania; ha a nagykövet pár járókelőt legéppuskázna a nagykövetség ablakából, a magyar hatóságok legfeljebb annyit kérdeznének tőle, hogy az utcai fák lombja nem zavarta-e a célzást, nem kell-e megnyíratni azokat?...
A külügyminisztérium mégis habozik: Koszovó elismerése ugyanis acélos kisantant-kovácsoló eszköz. A szerbek erre azonnal tüzet fújnának, és természetesen jó partnerre találnának a tótokban és a románokban. Arról nem is beszélve, hogy a Vajdaságban úgyis szinte folyvást verik a magyarokat (ilyen alkalmakkor meg különösen), így ha a magyar diplomácia elismeri Koszovót, számíthat magyarellenes vajdasági pogromra is akár - de a Koszovóból eltávozó szerbek letelepítésére mindenképpen.
A napokban reppent fel a hír: Magyarország és az USA megállapodott a vízummentesség feltételeiről. Na, nem a vízummentességről magáról - csak a teljesítendő jogalkotási és ilyen-olyan feltételekről. Magyarul: az USA továbbra is akármeddig kitérhet a vízummentesség megadása elől azzal, hogy a feltételek szerinte még nem teljesültek. Ha ezt teszi, vajon hová mehetünk az igazunkért? Hágába nem, annak az USA nem veti alá magát. A hadüzenet meg már 1942-ben sem jött be...
Hogy jön ide a vízumügy? Egyszerűen: erősen úgy vélem, hogy Koszovó elismeréséért ezt kérte a külügy cserébe. Kéne már valamiféle diplomáciai siker, és ők ezt annak gondolják.
A nagy baj csupán az, hogy ez a "siker" semmit sem ér - különösen nem a végletesen szorongatott helyzetű vajdasági magyaroknak. Ők Koszovó elismerése után szembenézhetnek a hatósági félrenézés mellett emelkedő vadrác baseballütőkkel... Ezt Göncz Kinga is pontosan tudja, de az amerikai vízummentesség ígérete neki elég. Ezzel büszkélkedhet, miközben a határon átmenekül az utolsó vajdasági magyar - már amelyiküket nem ütötték agyon a szerbek... Göncz Kinga meg boldogan csörgeti majd a sajtóban a vízummentesség aprópénzét.
Mit lehetett, mit kellett volna tenni? Egyszerű. Ha az USA azt akarja, hogy ismerjük el Koszovót: adjon feltétlen és nyilvános garanciát arra, hogy azonnal beavatkozik, ha a Vajdaságban ez magyarellenes atrocitásokat okozna. A beavatkozás alatt katonai erő is értendő: ugyanis a Vajdaságban is van elnyomott kisebbség... Mi, a magyarok! Márpedig a szerbek már Bosznia esetében is csak a bombázásból értettek, mert nyakas és vadsoviniszta nép az (nem is fognak kihalni egykönnyen...).
Továbbá: felvetni, hogy a szerb nemzetállam már úgyis létrejön, és indítványozni, hogy az USA járjon közbe a Vajdaság státuszának rendezése érdekében. Leghelyesebb lenne úgy, hogy a tartományon belüli lakosságcsere után annak északi részét Magyarországhoz csatolni, tiszta magyar lakossággal. És kész is, megszünt egy etnikai probléma. Ha a szerb nép bölcsőjének nevezett Rigómezőt el lehetett csatolni tőlük, a csupán 90 éve odaadott Szabadka visszaadása nem lehet kérdés...
Csakhogy a mai magyar külügyminisztert nem Kánya Kálmánnak, hanem Göncz Kingának hívják... Sajnos.
UPDATE I.: hát persze hogy elismertük éppen most Koszovót. A hírben ott olvasható:
A befolyásos Szerb Radikális Párt vajdasági frakcióvezetője konkrétan megfenyegette Magyarországot, hogy a szerbiai magyarság ihatja meg az elismerés levét.
Arról, hogy kaptunk-e az USÁ-tól bármilyen garanciát a várható vajdasági atrocitások ügyében, arról nincs hír. Nem is lesz, gondolom...
UPDATE II.: Ugyebár azt írtam az amerikai vízummentességről, hogy "... az USA továbbra is akármeddig kitérhet a vízummentesség megadása elől..."
Zseni vagyok, immár nem kétséges.
