Közeleg a Púrim ünnepe (Ádár hó 14. napján lesz, azaz idén, 5768-ban március 20.-a estéjétől másnap, pénteken, 21.-én estig, a szombat bejöveteléig tart). Egyszer régen már szóba került itt ez az ünnep, akkor elég részletesen kifejtettem az álláspontomat.
Most Matyi blogján került elő ismét, a Mirjam's Siegesgesang (Mária győzelmi éneke) kapcsán, ami nem a Púrimról szól, hanem az Egyiptomból való szabadulásról (2 Móz. 15,1-21).
Ami a Púrimot illeti, Mishmesh, alias Dorka állásfoglalása elég jellegzetes.
[m.dorka kérésére itt eltávolítottam a "mishmesh,alias dorka" blogger profiljára mutató linket. Nem szívesen teszek olyat, hogy egy posztot utólag átszerkesszek, mert az a kommentelőkkel szemben a legnagyobb udvariatlanság, egyben kicseszés is. De - tekintve, hogy eredeti helyén az alább idézett szöveg már nem található meg, helyette az áll, hogy "Megjegyzés törölve A bejegyzést eltávolította a szerző. 2008. március 3. 17:29", most mégis megteszem. Annak ellenére, hogy szerzője nem vállalkozott rá, hogy formálisan visszavonja állásfoglalását, csupán eltüntette azt. Az idézet azonban szó szerinti és marad, hiszen szerzője azt korábban publikálta, ráadásul nélküle ez a poszt igényelne alapvető átstrukturálást. Az idézet hitelessége (tehát hogy nem csak én találtam ki szivatásból) kb. fél év múlva valószínűleg ellenőrizhető lesz a WaybackMachine (kb. annyi, mint visszaút-gép) segítségével.
Amúgy, kedves Dorka, szerintem nem fölösleges egymáshoz szólnunk. De ha ezt nyilvánosan tesszük, akkor a beszélgetés minimális előfeltétele, hogy mindkét fél vagy vállalja, amit egyszer kimondott, vagy - szintén nyilvánosan - módosítsa illetve visszavonja korábbi nyilatkozatát, de semmiképp se próbálja eltüntetni azt. Mert az tényleg fölösleges, minden szavunk, cselekedetünk nyomot hagy. Tekintheted úgy is, hogy ez a teológiai meggyőződésem. (terembura, 2008.03.16 09:20:58)]Nem hiszem, hogy alaposabb elemzés után is tartható ez a nézet. Ezzel az erővel az oberammergaui passiójáték is csak népszokás, oszt annyi.
És nem tömeggyilkosság ünneplése, hanem megmenekülés ünneplése. Tömeggyilkosságtól való megmenekülés. De legfőképp a sors fordulásának ünnepe.. Főképp pedig farsang , Oszt ennyi. ha ezt dramatizálod, és még ezt is el akarod venni a zsé gyerekektől, akkor nem is tudom mit higyjek. Talán nem kellene a purimmal foglalkozni , és rögtön boldogabb lenne mindenki. (2008. március 3. 17:29)
Mindenesetre Matyi azt írta, hogy "No akkor indul a Púrim maraton" - aztán mégse indul. Pedig szerintem fontos lenne ebben a kérdésben konszenzusra jutni. Amíg nem vesszük tudomásul, hogy zsidó dolgokat is lehet legitim módon kritizálni, hogy nem feltétlenül "fúj, fúj, antiszemitizmus!" minden, ami zsidó szokások megváltoztatását, az általános emberi normákhoz idomítását követeli, addig reménytelen a helyzet, méghozzá első, másod és harmadsorban a zsidóság helyzete reménytelen. Zsidó magyarok pedig még ezen felül is különösen rafinált és kényelmetlen csapdában zárják magukat.
Elképzelhető, hogy a régi helyen egyszerűen a technikai nehézségek akadályozzák a diszkussziót. Göri pl. ezt írja: "Be kellett lépnem IE7-tel, mert a Firefox a kommentboxot nem adja ki, olyan hosszú már a bejegyzés." Ez tényleg súlyos, ha már M$ Exploderre fanyalodunk... Másrészt jó nagy katyvasz is van ott, a Púrim egy csomó más téma közé keveredik. Ezért most kiollózom onnan a Púrimmal kapcsolatos posztjaimat és itt sűrítetten közreadom megint. Nem nagyon szerkesztek semmit, csak ahol az érthetőség megköveteli.
2007.07.12. 04:19:41 A Púrim [...] szintén érdekes. Ez felhőtlen örömünnep, eszem-iszom, süti, csoki, maszkabál, ajándékozás, gyerkeknek bábszinház. Olyan farsang-féle. A végére olyan részegnek kell lenni, hogy már a beszéd is nehezen menjen. A történet, ami alkalmat ad az ünneplésre, benne van a Bibliában.
ESZTER KÖNYVE (Megilla)
Ezt Púrimkor fel szokták olvasni egyféle performansz keretében, mikor is pl. Hámán nevének hallatára a hallgatóság lábával hangosan dobog, esetleg kereplőkkel zajong, mikor pedig tíz meggyilkolt fiát sorolja fel az Írás, azt az egész közönség egyetlen lélekzetre hadarja el a felolvasóval együtt.
Dióhéjban arról van szó, hogy Ahasvérus (Xerxész? Artaxerxész?), a perzsa nagykirály hosszú (180 napos!) állami ünnepség végén, vélhetőleg tökrészegen, meg akarta mutatni Vásti királynét pucéran, egyszál koronában a főtisztviselöknek és az egész népnek. Vásti Nabukodonozor (Nabú-kudurri-uszur) asszír király unokája volt, azé a királyé, aki Jeruzsálemet és a Templomot lerombolta, a zsidó arisztokráciát pedig deportálta. A perzsa puccs után az asszír királyi családból egyedül Vástit hagyták életben (akkor 12 éves volt), akit késöbb Ahasvérus feleségül vett és királynévá emelt (nyilván legitimációs céllal).
Ezt a nőt akarta mutogatni a király, de az megtagadta az engedelmességet, mire kivégezték. Ez után a király szépségversenyt rendezett, ahol a jelölteket egy-egy éjszakára ki is próbálta. Erre nevezte be Márdokeus (Mordecháj), számüzetésben élő zsidó arisztokrata, Saul király leszármazottja unokahúgát és gyámleányát, Esztert, aki végül megnyerte a versenyt és királyné lett.
Eszter származását nem kötötték a király orrára, viszont Márdokeus kihallgatta két királyi eunuch, Bigtán és Téres beszélgetését, amiben merényletet terveztek Ahasvérus ellen (valószinüleg még a régi gárdából ragadtak ott). A terror-fenyegetést Márdokeus Eszter közvetítésével jelentette a királynak, az esetröl jegyzőkönyvet vettek fel, az összeesküvőket felakasztották.
Maga a házasság nem sikerült valami jól, ami kitűnik például Eszter imájából. Ez csak görög fordításban maradt ránk, a héber erdetiből hiányzik - igy a Károli Bibliából is (a katolikus biblia viszont hozza). "Te mindenről tudsz, tudod azt is, hogy gyűlöltem a gonoszok dicsőségét, s borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától." Nem irígylem a királyt, bár ő e tekintetben illúziók rabja volt.
Időközben egy bizonyos Hámán lett Ahasvérus főminisztere, jó ivócimbora, valószínűleg makedón. Márdokeus viszont nem adta meg a kellö tiszteletet neki (nem borult le elötte, még térdet sem hajtott), amivel jól feldühítette. Hámán egy álló évig forgatta magában a sérelmet kockázás közben, végül előrukkolt a dologgal Ahasvérus előtt, megkapta a királyi pecsétgyűrűt és visszavonhatatlan rendeletet bocsájtottak ki, hogy egy év múlva Adár hó 13.-án minden zsidó kipusztíttatik, vagyonuk pedig elkoboztatik. Erre ittak.
Márdokeus persze kiakadt, azonnal üzent Eszter királynénak, hogy csináljon valamit gyorsan, utalva arra, hogy a király megtudhatja: ő is zsidó. Mellékelte a ukáz egy pédányát is. Csakhogy ez nem volt ilyen egyszerű, mert aki hívatlanul ment a nagykirály színe elé, azt a helyszínen megölték, kivéve, ha a király felemelte jogarját - akkor megkegyelmeztek.
Mindegy, bár már 30 napja nem látta őt a király, Eszter megy, jogar felemelkedik, asszony illeté annak végét. Ahasvérus akár fele országát is odaadná, de Eszter csak Hámánt akarja meghívni vacsorára (persze a királlyal együtt), aztán másnapra is. Hámán közben akasztófát ácsoltat Márdokeusnak, de a király álmatlan, régi bűnügyi jegyzökönyveket olvastat, hogy elüsse az időt. Előkerül a Márdokeus-féle feljelentés és kiderül, hogy még nem kapott érte kitüntetést. Akkor jön éppen Hámán, kapóra, mert vele adatja meg a tisztességet Márdokeusnak a király. Hámán kedvét veszti.
Rohan vissza a lakomára, ott Eszter végre előadja a kérését, hogy ne legyen mégse pogrom. Király részegen kirohan a kertbe, Hámán életéért könyörög a pamlagon, király visszajön, meglátja, felakasztatja arra a fára, amit Márdokeusnak ácsolt.
Király megnyugszik, Márdokeus beköltözik néhai Hámán házába, megkapja a királyi pecsétgyűrűt és a jogot, hogy olyan királyi rendeletet adjon ki, amilyet akar.
Márdokeus elrendeli, hogy kilenc hónap múlva egyetlen napig birodalomszerte azt ölhetnek meg a zsidók, akit tetszik és a meggyilkoltak vagyona is öket illeti. Nagy az öröm, vigasság és tisztesség, sokan áttérnek zsidónak, ami az adott körülmények között érthetö.
Mikor eljött az idö, hatósági segédlettel 75000 embert öltek le egyetlen nap alatt, de a vagyonukat meghagyták. Szuzában, a fövárosban csak ötszázat sikerült, meg még Hámán tiz fiát, Parsandátát, Dalpont és Aspatát, Porátát, Adáliát és Aridátát, Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát. Ezeket Eszter kérésére másnap még fel is akasztották és külön engedéllyel lemészároltak további háromszáz embert, de a vagyonelkobzástól ismét eltekintettek.
Zsidó oldalon ezúttal nem voltak veszteségek.
"És a többi zsidók is, a kik a király tartományaiban voltak, összegyűlének és feltámadtak életökért, és békében maradtak ellenségeiktől" Eszt. 9,16.
Ezek után már csak az örömünnep elrendelése és törvénybe iktatása következik minden idökre.
"És ezen napok emlékezetben lesznek és megülik azokat nemzedékről-nemzedékre, családról-családra, tartományról-tartományra és városról-városra. És ezek a Púrim napjai el nem múlnak a zsidók között, és emlékök ki nem vész ivadékaik közül." Eszt. 9, 28.
Végül "Ahasvérus király adót vettete a földre és a tenger szigeteire" - ezt még fontosnak tartja megjegyezni a szerző.
A történet körülbelül rendben is lenne, akkoriban, két és félezer éve világszerte ilyenek voltak az erkölcsök. Viszont, mint irva van, a Púrim napjai tényleg nem múlnak el a zsidók között azóta sem, emlékök ki nem vész. Ez azért gond, mert azóta halmozódott a történelmi tapasztalat és kissé megváltozott a nézőpontunk.
A XXI. században senki sem gondolhatja komolyan, hogy egyetlen nap alatt, békeidőben egyszerű kormányrendelet alapján, az egyéni bűnösség egyenként, tisztességes bírósági eljárásban való megállapítása nélkül csak úgy legyilkolhatnak bárkik hetvenötezer embert azon az alapon, hogy azok az ö "vesztöket keresték" ill. hogy az "ellenségeik".
Ilyesmi, ha mostanában előfordul (mert sajnos előfordul), akkor emberiségellenes bűncselekmény, a nemzetközi jog szerint üldözendő, nem évül el. Van pár ilyen ügy a hágai törvényszék előtt.
A Púrimot nem csak az ultra-ortodox zsidók ünneplik, hanem gyakorlatilag mindenki, aki magát zsidónak tartja. Nem is igazán vallási ünnep, hanem mulatság. Viszont aki ünnepli, nem nagyon mondhatja, hogy nem is tudja miről szól, hiszen a Megillát mindig felolvassák és ezt speciel nem is muszáj héberül. Lehet olyan nyelven, amit a hallgatóság jól ért.
Odáig világos, hogy egy elmaradt pogrom miatt lehet, sőt kell is örvendezni. Na de hogy senkinek eszébe sem jut, hogy két pohár bor között megemlékezzék a - túlnyomórészt nyilván ártatlan - áldozatokról is, az különös. Márpedig nem jut eszébe senkinek, ez nem képezi a szertartás részét.
2007.07.13. 18:37:48 Az egyiptomi elsőszülötteket a hagyomány szerint Isten maga pusztította el. Hogy így volt-e tényleg vagy sem, az mindegy, mert Peszachkor erre emlékeznek és nem arra, hogy Áron ügynökei gyilkoltak volna saját kezükkel (esetleg Isten nevében).
"Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását." 2 Móz. 12,29.
A Púrim azért más eset, mert ott bizony a zsidók maguk öltek meg 75810 embert, méghozzá nem úgy, hogy kérték a Fennvalót, tegye meg helyettük, hanem saját kezükbe vették az ügyintézést és maguk mészároltak le férfit, nőt és gyereket.
Igen, az Ókorban kicsit más szabályok működtek. De én nem az ókorról beszélek, hanem a XXI. századi Púrimról. Az ókorban számos más népirtás is volt, de azok között egyetlen egy sincs, amelyiket ma is ünnepelne bárki. A köz-emlékezetböl kiestek, a történészek tudnak róluk, ennyi. De senki sem próbálja azokat követendő példaként ünnepelni - és ez a lényeg.
A jelenkori Púrim ünnep az egyetlen kivétel. És ez már nem az ókorról szól, hanem a mostani zsidókról, arról, hogy ők hogyan interpretálnak egy ókori népirtást, hogyan viszonyulnak ahhoz és mennyire azonosítják magukat azokkal, akik azt ténylegesen elkövették.
Ennek alapján nyilván túlzás azt kijelenteni, hogy "a zsidók, en bloc vérszomjasak" lennének [ez a megfogalmazás az egyik kommentben bukkant fel].
Nem minden zsidó ünnepli meg a Púrimot, bár aki ezt sem ünnepli, az már erősen eltávolodott a zsidóságtól és közel áll a teljes asszimilációhoz. Másrészt viszont aki nem zsidó, az biztos, hogy nem ünnepli a Púrimot.
Tehát, ha igazán pontosak akarunk lenni, akkor jelen vonatkozásban a kritika élét azok ellen kell forditanunk, akik ünneplik a Púrimot és senki más ellen. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ez a társaság mennyire esik egybe a zsidósággal, tulképp nem is tartozik ránk.
Azért veszem magamnak mégis a bátorságot, hogy ebben a kontextusban egyszerűen zsidókról beszéljek, mert akik ünneplik a Púrimot, azok saját magukat kivétel nélkül zsidónak tartják, azokat pedig, akik nem ünneplik, vagy gójnak, vagy rossz zsidónak. Azok pedig, akik magukat ugyan zsidóként határozzák meg, de nem ünneplik a Púrimot, elismerik, hogy jobb zsidók lennének, ha ezt mégis megtennék, de arra hivatkoznak, hogy a hagyomány nekik már nem jelent semmit (vagy valami hasonlóra), tehát ezt mindenképp a zsidóságtól való eltávolodásuk jeleként élik meg.
Ezt elörebocsájtva most már bátran mondhatom, hogy a zsidók Púrimkor valami hallatlan dolgot művelnek és a gyerekeknek is a lehető legrosszabb példát mutatják. Évröl évre (kétszer is) felolvassák, megelevenítik az ókori történetet, résztvesznek benne, azonosulnak a szereplőkkel, felhőtlenül örvendeznek, mindezt anélkül, hogy a leghalványabb utalást tennék arra, hogy a népirtás azért mégsem helyeselhetö, semmilyen alapon.
Lehetne módositani a Púrim szertartásrendjét úgy, hogy az megfeleljen a XXI. századi konszenzusnak. Minden zsidó ünnep szertartásrendjét lehet módositani és ténylegesen számtalan alkalommal sor is került ilyen módosításra a történelem során.
Be lehetne iktatni egy bűnbánati részt, amikor az általános örvendezést szomorúság és néma csend váltja fel s amikor engesztelő imát mondanak a meggyilkoltakért. Amikor mások és önmaguk számára is világossá teszik, hogy az üldözéstöl és veszedelemtöl megmenekültekkel azonosulnak, az üldözőkkel és gyilkosokkal viszont nem vállalnak semmiféle közösséget, az őseik által elkövetett rémtettek emlékét nem próbálják elevenen ható tényezőként fenntartani, hanem engedik őket a régmúlt ködébe foszlani.
Ez korrekt eljárás lenne. Igaz, megváltoztatná a Púrim jelentését és hangulatát, de éppen ez a cél.
Ilyen változtatást persze a zsidóságon belül senki sem rendelhet el. Vallási hierarchia nincs, megfellebbezhetetlen tekintély se. Nincs semmi olyasmi, mint például a római katolikus egyházban a pápa, aki hit és erkölcs dolgában csalhatatlan (feltéve persze, hogy ex cathedra és az összes püspökökkel egytértésben nyilatkozik).
Minden zsidó gyülekezet maga határozza meg, hogy mit csinál és mit nem, ebbe - legalábbis egyházjogi értelemben - senkinek semmilyen beleszólása nincs.
Ettől függetlenül, azért vannak tekintélyes rabbik, akiknek szoktak adni a szavára. Vannak irányzatok is, amelyek többé-kevésbé próbálnak igazodni ahhoz, amit a többi hasonló gyülekezet csinál.
Tehát azt gondolom, hogy legfőbb ideje lenne annak, hogy a lehető legtöbb nagytekintélyü rabbi elkezdjen foglalkozni a kérdéssel. Vitassák meg, találják meg a hagyományban azokat az utalásokat, amik a Púrim szertartásrendjének ilyen megváltoztatását lehetővé teszik, sőt, akár ki is kényszerítik. A zsidó hagyomány annyira sokrétű és sokjelentésű, hogy semmi kétségem afelől, ezt a munkát tisztességgel el lehet végezni, feltéve persze, hogy nem akarják elvégzetlenül hagyni.
Ha sikerülne a kérdésben többé-kevésbé konszenzusra jutni, akkor jönne el az ideje annak, hogy megkérjék az egyes hitközségeket, vegyék fontolóra, hogy megfogadják-e a jótanácsot vagy sem.
Ekkor jönne el a sajtónyilatkozatok ideje is, mind tekintélyes rabbik, mind hitközségi vezetők részéröl. Biztos vagyok benne, hogy a dolog közérdeklődésre tartana számot.
2007.07.14. 03:25:44 Egy hajdani népirtással való évente ismételt rituális közösségi azonosulásról van szó, ami itt és most történik, folyamatosan, a XXI. században. Hogy a részvevők lelkében ez vérszomjat ébreszt-e vagy sem, az mindegy. Maga az aktus elfogadhatalan és tűrhetetlen az általánosan elfogadott erkölcsi és emberi jogi normák szerint.
Van egyébként a zsidó púrimi hagyományban halvány utalás arra, hogy valami azért mégsincs egészen rendben itt. Ugyanis addig kell inni, amíg azt hogy "baruch Mordecháj" (áldott legyen Mordecháj) és "arur Hámán" (átkozott legyen Hámán) már meg sem tudják különböztetni egymástól. A betűk számértékének összege a két héber kifejezésben azonos.
Tekintve hogy a tömeggyilkosságra buzdító rendeletet személyesen Mordecháj írta és adta ki a király pecsétjével hitelesítve, a szimbolikus egyenlőségjel jogos. Csupán annyi a teendő, hogy ezt józanul, mértéktelen borivás nélkül is tudomásul kell venni.
Raj Tamás: Eszter könyvérõl
2007.07.16. 23:58:43 [arra az ellenvetésre, hogy a pénz volt Hámán kezdeti sikereinek mozgatórugója, míg Mordecháj akciója ilyen motívumoktól mentes] Hámán a történet szerint valóban tizezer tálentom ezüstöt igér a kincstárnak a jogért cserébe, hogy kiirthatja a zsidókat. Ez nem kis összeg. Abban az időben a perzsa birodalomban egy tálentom kb. 30 kiló volt, tehát mintegy háromszáz tonna ezüströl beszélünk.
Nyilván kockázatos ezt mai értékre átszámítani, értelme sem biztos, hogy van, de azért próbáljuk meg. Az óperzsa birodalomban az ezüst 87.5%-os ezüsttartalmú ötvözetet jelentett. A 99.9%-os tisztaságú ezüst unciájának jelenleg 13$ az ára, egy uncia pedig 31,1 gram.
Ha ezt ész nélkül osztjuk-szorozzuk, akkor kb. 110 millió dollár jön ki, azaz kicsit kevesebb mint húszmilliárd forint. Ez persze bizonytalan, mert az ezüst ára az utóbbi pár évben megduplázódott.
Dáriusz idejében a perzsa birodalom éves adóbevétele kb. 162000 babilóni tálentom ezüst-egyenérték volt. Valójában aranyban számolták az adót, de akkoriban az arany 13-szor anyit ért, mint az ezüst, tehát át lehet számolni (ma majdnem ötvenszer annyit ér).
Az összeg tehát, amit Hámán felajánlott a királynak, az éves adóbevételeknek mintegy 6%-ára rúgott. Ahasvérus szempontjából nézve tehát ez mégsem volt annyira sok pénz, semmiképp sem annyi, ami a költségvetést alapjaiban reformálta volna meg. Nem csoda tehát, hogy nagylelkűen lemond róla. "És monda a király Hámánnak: Az ezüst tied legyen".
Nem tudjuk biztosan, melyik perzsa nagykirályt nevezi Ahasvérusnak Eszter könyve. Ha Dáriusz volt az, akkor róla feljegyezték független források is, hogy ő volt az első perzsa uralkodó, aki formális adót vetett ki a birodalom népeire, korábban csak (többé-kevésbé kötelezö) ajándékok voltak.
Ha feltételezzük, hogy az adóreform idején Mordecháj volt a pénzügyminiszter, akkor értjük, hogy Eszter könyve miért említi kiemelt helyen azt, hogy "Ahasvérus király adót vettete a földre és a tenger szigeteire". Egyszerűen arról van szó, hogy a nagykirály, miután kijózanodott a Hámánnal átdorbézolt éjszaka után és késöbb Mordechájjal is tárgyalt, rájött, hogy sokkal jobb boltot is csinálhat, mint amit Hámán ajánlott neki.
A Mordecháj-féle adóreform ugyanis legalább tízszer annyit hozott a konyhára, így aztán könnyebben összejött Dáriusz kincse.
Továbbra is nyitott kérdés azonban, hogy ehhez a pénzügyi reformhoz miért kellett csaknem hetvenhatezer embert eltenni láb alól. Arra sem ad választ, hogy ezt a tömeggyilkosságot miért ünnepli sok ember felhőtlen örömmel évröl évre most is, miért azonosulnak az elkövetőkkel ahelyett, hogy elhatárolódnának tőlük.
Nem igazán látom át, hogy egyáltalán mi köze a pénzügyeknek a történet morális és jogi megítéléséhez.
Gúnyosan említed, hogy én "TÖK VÉLETLENÜL" hangsúlyoznám, hogy "ártatlanok vére folyt".
Elöször is a történet szerint, amit évröl évre rituálisan megelevenítenek nem csak úgy folyik a vér magától, hanem konkrétan az akkori zsidók hajtották végre a tettet és ezekkel a tettesekkel azonosul a mai ünneplő közönség.
"És leverték a zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, megölvén és megsemmisítvén azokat, és akaratok szerint cselekedének gyűlölőikkel."
Másodszor: nem tök véletlenül emlitem azt, hogy nagyrészt ártatlanokat irtottak ki, hanem az azóta eltelt két és félezer év történelmi tapasztalatának birtokában tök szándékosan mondom.
Egyetlen nap alatt nem lehet igazságosan ítélni tizezrek ügyében, ez teljes képtelenség. Az ilyen népirtásoknak MINDÍG ártatlanok esnek áldozatául. Lehet, hogy keveredik közéjük néhány bűnös is, de ez a legcsekélyebb mértékben sem menti az eljárást, hiszen ilyenkor nincs mód arra, hogy ezekre a bűnösséget ténylegesen rá is bizonyitsák.
Lehet, hogy a Szrebrenyicában lemészárolt nyolcezer bosnyák férfi között volt néhány háborús bűnös, de kizárt, hogy a városban mindenki, vagy akár csak a többség az lett volna. És ha véletlenül volt köztük háborús bűnös, az sem fog már kiderülni soha, mert halottakat nem állítanak biróság elé, hanem inkább bulldózerrel eltakaritják a testüket.
A magyar hagyomány leányrablás-epizódját felesleges idekeverni. Akkor lenne esetleg jogos, ha évröl évre megülnénk Hunor és Magyar tettének évfordulóját. De ilyesmi nincs, tudtommal. Arról nem is beszélve, hogy feleségül venni valakit akarata ellenére ugyan csúnya dolog, de azért mégsem ugyanaz, mint megölni. Ráadásul az egykor elrabolt asszonyokkal a hagyomány értelmében legalább annyira azonosulunk, mint elrablóikkal, hiszen ők az ősanyáink.
Ezt is mondod, jól érzékelhetö gúnyos éllel: "Abszolút ellentétben minden más néppel pl., mert a zsidókon kívül bosszúvágyó nép nem létezett, nem létezik és nem is fog létezni."
Itt megint olyasmit próbálsz a számba adni, amit nem mondtam. Egyáltalán nem gondolom, hogy a "zsidó busszúvágyó nép" lenne. Sőt, szerintem olyan nép, amit összességében, minden további különbségtétel nélkül bosszúvágyónak lehetne nevezni, nincs.
Azt viszont határozottan állitom, hogy a Púrimon kivül egyetlen olyan vallási/népi ünnep sincs, amelyiknek a középpontjában egy régi népirtás megelevenítése állna, méghozzá úgy, hogy az ünneplő közönség nem az áldozatokkal, hanem a tettesekkel azonosul.
Lehet persze, hogy csak én vagyok tudatlan.
2007.07.17. 02:17:40 A Púrim azért érdekes, mert olyasmit ünnepelnek, ami ellentétes a jelenlegi erkölcsi konszenzussal amit a nemzetközi jog is rögzít, mi több, ellentétes az elemi jóérzéssel is.
Vázoltam már, hogy mi lenne a helyes eljárás a XXI. században: ünnepelni a pogromtól való megmenekülést és elhatárolódni a népirtástól, söt, sajnálkozni, sírni miatta.
Mondok egy analóg esetet, ami ugyan nem tökéletes párhuzam, de érzékelteti, hogy mi a teendő.
Máté evangéliuma szerint amikor Pilátus felajánlja, hogy egy elitéltet szabadon bocsájt, a sokaság Barabbást követeli Jézus helyett. Mikor igyekszik elháritani magától a felelösséget ("mosom kezeimet"), akkor ez a válasz:
"És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon." Mát. 27,25.
Erre és még néhány más evangéliumi passzusra támaszkodva majd 2000 éven át tartotta magát az a népszerű megállapítás, hogy Jézus haláláért "a zsidókat" terheli a felelősség. Ez ugyan soha nem volt az egyház hivatalos álláspontja, de például a népi passiójátékokban sokfelé szokás volt gonosz zsidó figurákat megjeleníteni és zsidóüldözések idején mozgósító jelszóként is használták.
A római katolikus egyház részéröl a II. Vatikáni Zsinat 1965 október 28.-án határozottan és világosan egyszer s mindenkorra kizárt minden ilyen értelmezési lehetőséget.
NOSTRA AETATE
Ez 42 évvel ezelőtt volt. Azóta TILOS a passiójátékban úgy beállítani a zsidókat, mintha ők viselnék a felelősséget Krisztus kereszthaláláért.
Csupán arra próbállak ráébreszteni, hogy a zsidók semmiféle kiváltságot nem élveznek ilyen tekintetben, ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelniük, mint bárki másnak. Nincs kettős mérce.
Népirtás dicsöitésének tiszteletreméltó vallásban nincs helye. Ezért a Púrim mindenképp reformra szorul, ennek elmulasztása nem igazolható semmivel. Gyerekek elött következetesen, évröl évre áldottnak nevezni egy figurát, aki olyan rendeletet adott ki, ami bárkiket feljogositana arra, hogy "kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék" mindazokat, akiröl úgy vélik, hogy őket "nyomorgatja", megengedhetetlen.
2007.07.18. 00:07:52 mavo 2007.07.17. 16:48:34 [arra az ellenvetésre, hogy "Akiket megöltek, azokat nem azért ölték meg, mert pirézek voltak, hanem mert a zsidók ellenségei.", továbbá hogy "A zsidó hányattatott népecske volt mindig is" és "hadd örüljenek", mert ez "népszokás"]
Szrebrenyicában is nyilván azért tereltek be 95-ben nyolcezer lefegyverzett embert raktárépületekbe, aztán a zsúfolt raktárt azért árasztották el ajtón-ablakon át gépfegyvertűzzel, azért dobtak jó sok kézigránátot a tömegbe, mert ezek mind a szerbek ellenségei voltak. Nem pedig azért, mert pirézek. Igy aztán rendben is van a dolog, hiszen csupán egyszerű önvédelem volt az egész, jöhetnek a bulldózerek, az sem baj, ha széttépik az itt-ott még élő testeket.
Nem is érti az ember, hogy mit vacakolnak ilyesmivel Hágában, hiszen csak népszokás.
Az lenne a legfrankóbb, ha a szerbek szrebrenyicai megmenekülése emlékére a szerb ortodox egyház minden templomában megszólalnának a harangok az évfordulón, hálaadó istentiszteletet tartanának majd farsangot, végül leinnák magukat seggrészegre és ezt pár ezer évig ismételgetnék.
Ez ellen igazán nem lehet kifogása senkinek, mert a szerb kis nép és hányatott volt a sorsa.
2007.07.18. 02:26:08 [arra az ellenvetésre, hogy a szerbek kezdték és faji alapon] Ha a szerbeket kérdezed, akkor azt mondják, hogy nem ök kezdték.
Egyébként tényleg sántit a párhuzam. Legalábbis annyiban, hogy a szrebrenyicai bosnyákok egy ideig bosnyák kormányerők mezében fegyveres harcot folytattak a szerb köztársasági hadsereg ellen. Eleinte még teret is nyertek. Visszafoglalták Szrebrenyicát és jó pár falut a környéken, köztük szerb falvakat is.
Eszter könyvében nincs hasonló elem. A történet ijesztgetésen kívül semmiféle atrocitásról nem számol be a zsidók "nyomorgatói" részéröl.
A szerbek nem csak a bosnyákokkal álltak harcban, hanem a horvátokkal és koszovói albánokkal is. Ezekben a népcsoportokban semmi közös nem volt azt leszámítva, hogy mind a korábbi Jugoszláviához tartozott és valamennyien "ellenségei" voltak a szerbeknek. Bizonyos értelemben tényleg, mert ők is lőttek géppisztollyal, néha ágyuval is, ha volt. Ezért itt nehezen lehet a rasszista indítékot bizonyítani. Nacionalista vagy akár soviniszta indítékot igen, de az nem mosható össze a rasszizmussal.
Ettől persze még háborús bűncselekmény ami ott történt, hiszen fegyvertelen embereket végeztek ki tömegesen, válogatás nélkül. Ehhez képest még rendesek voltak, mert nőket inkább csak erőszakoltak, közülük és a gyerekek közül csak relatíve keveset gyilkoltak meg.
Eszter könyve nem önvédelmi harcról számol be. Harc egyáltalán nem is volt, mert ha lett volna, akkor kizárt dolog, hogy annak ne lett volna zsidó áldozata is. De ilyet a történet nem említ. Arról viszont beszámol, hogy az előre kitűzött dátum elött az emberek félelmükben tömegesen tértek át zsidó hitre majd a zsidók hatósági támogatást kaptak ahhoz, hogy mindenkit legyilkoljanak akit akarnak.
Nagyjából mindegy, hogy mi a történelmi igazság, hogy mindez pontosan így ment-e végbe vagy sem. Annyit biztosan állithatunk, hogy a zsidók Púrimkor erre emlékeznek, ezt a történetet olvassák fel és elevenítik meg, ennek örülnek és erre isznak.
Ez nincs rendben. Nem csak én mondom, idézek a Cionista Világszervezet által publikált Púrim Haggadából (11. oldal, harmadik hasáb):
"What is less clear is the reason for the big celebration today? It is blatantly obvious that every humane human being secular or religious understands that we are talking about a bloody tragedy i.e. the fact that they were nvolved in mass killing is not such an honour. There was a conflict; it finished with a Jewish victory. Perhaps the only way to sell this day to our children is as a fun costume-party, and make sure that they do not read the text!"
"Kevésbé világos, hogy mire ez a nagy ünneplés ma? Otrombán nyilvánvaló, hogy minden emberséges emberi lény, akár vallásos, akár nem, érti, hogy véres tragédiáról beszélünk, azaz a tény, hogy tömeggyilkosságba keveredtünk, nem nagy dicsöség. Konfliktus volt; zsidó gyözelem lett a vége. Talán csak úgy adhatjuk be ezt a napot gyerekeinknek mint vicces maszkabált, és vigyázzunk, ne olvassák a szöveget!"
Aztán ennyiben hagyja. Na neee...
Némely szerb ortodox templomban tényleg tartottak hálaimát a szrebrenyicaihoz hasonló esetek emlékére. Az európai közfelháborodás azóta lehetetlenné tette az ilyesmit, a szerb ortodox egyház nyilvános elhatárolódásra kényszerült.
2007.07.18. 14:09:43 [Arra az ellenvetésre, hogy "ünnepelniük kell, mert ez a hagyomány"] Nem kell ünnepelniük. Vagy legalábbis nem így. Már leírtam, szerintem hogyan, nem ismétlem. A "hagyomány" képlékeny dolog, átértelmezés mindíg lehetséges. Még a római katolikus egyházban is van dogmafejlödés, pedig itt egyszer s mindenkorra rögzített hitigazságokról lenne szó.
Az ortodoxokra való hivatkozás is kérdéses, mert a Púrimot egyáltalán nem csak ortodox zsidók ünneplik. Az ortodoxok csak parányi kisebbség a mai zsidóságon belül - de még tőlük is joggal várja el a világ, hogy az általános emberi normákhoz alkalmazkodjanak! Ha ezt nem teszik meg egyhamar, akkor az elsősorban az ő bajuk. De azt semmiképp sem lehet mondani, hogy rajtuk kívül senkinek semmi köze hozzá.
A "hagyomány" önmagában semmire sem mentség. Az oberammergaui passiójáték 1634 óta élő hagyomány. Régebben a játék erös antiszemita utalásokat tartalmazott, ezért Hitlernek is tetszett. A II. Vatikáni Zsinat után azonban alaposan átírták a forgatókönyvet, kizárólag ennek szem előtt tartásával. Tehát meg lehet tenni, még a hagyomány is módosítható.
A Púrim nem a zsidóság belügye, mint ahogy a római katolikus egyháznak sem belügye, hogy milyen passiójátékhoz adja jóváhagyását és milyenhez nem. Különösen nem belügy, hogy az ünnep jelenlegi formája alkalmas gyerekek erkölcsi érzékének megrontására, így az elkövetkező nemzedékek is megsínylik azt. Ennek véget kell vetni.
2007.07.18. 17:11:17 [Arra az ellenvetésre, hogy akkor "csináljunk Tóra Light verziót?", továbbá hogy nem tudhatjuk, a "zsidó kiscsákó mit él át"] Nem a szent könyveket kell megváltoztatni, hanem az ott leírtak interpretációját. Azt, ahogy itt és most átéljük, magunkévá tesszük, életre keltjük a történetet. A II. Vatikáni Zsinat sem irta át Máté evangéliumát.
A zsidó kiscsákó nehéz helyzetben van. Egyrészt bábszinház, maszk, dal, móka, kacagás, stb., másrészt a felnőttek felolvasnak egy rémtörténetet és nyilvánvalóan, fenntartások nélkül azonosulnak a tettesekkel. Azért nem semmi ezt feldolgozni.
2007.07.18. 20:54:56 [Arra az ellenvetésre, hogy Hámán rendelete a zsidók kiirtását írta elő - "Ennek fényében picit más a megölt emberek esete"]
Nézzük az eseménytörténetet.
Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében sorsot vetettek Hámán előtt Niszántól Ádárig 12 hónapon át, naponta. Mikor Hámán elhatározásra jutott, elment a királyhoz, előadta tervét, s miután az elfogadtatott, az első hónap, azaz Niszán 13.-án kiadták az ominózus rendeletet. Ez a király uralkodásának tizenharmadik évében történt és a céldátum ugyanazon év Ádár havának 13. napja volt, azaz egy 11 hónappal késöbbi időpont. Ez a ráhagyás a korabeli kommunikációs rendszer sebességét és a birodalom méretét tekintve érthető.
A pamlag-jelenet, Hámán akasztása valamint családjának kilakoltatása, Mordecháj kinevezése és az ellen-rendelet kiadása Sziván 23.-án volt, azaz két hónappal és tíz nappal később. Ekkor még mindig tíz nap hiján kilenc hónap volt hátra Ádár 13.-ig. Az ölési engedély tehát, tekintve hogy abban az időben "hónap" alatt holdhónapot értettek, 256 nappal későbbi időpontra szólt.
Ezt az átmeneti idöszakot igy irja le Eszter könyve: "A zsidóknak világosság támada, öröm, vigasság és tisztesség. És minden tartományban és minden városban, a hová a király szava és rendelete eljuta, öröme és vigalma lőn a zsidóknak, lakoma és ünnep, és sokan a föld népei közül zsidókká lettek; mert a zsidóktól való félelem szállta meg őket."
A két ellentétes rendelet hatását a bürokratákra így jellemzi a könyv: "És a tartományok minden feje, fejedelmek, kormányzók és a király hivatalnokai magasztalták a zsidókat; mert a Márdokeustól való félelem szállott rájok."
Ezek után nem csoda, hogy az "önvédelmi harc" egyszerü kacsavadászat lett, nem sokban különbözött a Szrebrenyica raktárépületekbe zárt férfilakossága ellen folytatott harctól. Az általános terror légkörét szépen érzékelteti a szöveg.
Különösen tök valószerűtlen, hogy Hámán tíz fia kilenc hónappal apjuk kivégzése és a család kilakoltatása után bármiféle reális veszélyt jelentett volna. Azért biztos ami biztos, megölték őket és másnap még fel is akasztották.
Sőt, külön engedéllyel Szúzában, a fövárosban még másnap is megöltek háromszázat, pedig a korábbi Hámán-féle rendelet ezen a napon már formálisan sem volt hatályos.
A 75810 dokumentált áldozat talán nem tűnik soknak a XX. század borzalmai után, de így is több mint duplája a délszláv háborúban kiirtott fegyvertelen népességnek. Márpedig kevesen vannak, akik ezt nem tekintik népirtásnak és velük sem értünk egyet.
Ennek fényében picit más a megölt emberek esete.
2007.07.24. 17:52:12 [Arra az elvetésre, hogy "Purim-kor a zsidók azt ünneplik hogy életben maradtak és nem irtották ki őket. Tehát vagy nem ismerik annyira a bibliát mint terembura vagy már eleve a történetnek csak ezt a részét mesélték el nekik."]
Ezt azért nehéz elhinni, mert a Púrimhoz szervesen hozzátartozik az, hogy Eszter könyvét nyilvánosan felolvassák, legalább egyszer, de inkább kétszer (másnap reggel is). Az egészet, nem csupán a megmenekülésre vonatkozó részeket. Méghozzá nem feltétlenül héberül, hanem olyan nyelven, amit a hallgatóság jól ért. Tehát nem kell nagy biblia-tudósnak lenni ahhoz, hogy pontosan tudja valaki, miröl szól a történet, elég részt venni az ünneplésben évröl évre.
[Utólag hozzáteszem, hogy a tiszteletreméltó rabbik pedig hivatalból ismerik az írásokat, számunkra szinte hihetelen alapossággal tanulmányozzák őket]
2007.08.03. 20:45:25 [Arra a megjegyzésre, miszerint "Terembura leírja, hogy a zsidók egy általuk elkövetett tömeggyilkosságot ünnepelnek"]
Nem egészen ezt írtam le. A zsidók a megmenekülést ünneplik, de közben áldottnak nevezik a tömeggyilkosságot elrendelő minisztert, továbbá boldogan azonosulnak a tömeggyilkosságot végrehajtó ősökkel. Ez nem pontosan ugyanaz, mint magát a tömeggyilkosságot ünnepelni.
Viszont ez is tűrhetetlen a mai világban. Arra is tettem javaslatot, hogy mit kell megváltoztatni a Púrim szertartásrendjében ahhoz, hogy helyére kerüljön a dolog. Nem nagy ügy, nem is példátlan, de mindenképp meg kell csinálni, ez elkerülhetetlen.
Ugyanúgy, ahogy a keresztény passiójátékból számüzték a gonosz zsidó figurákat és hangsúlyozzák Jézus Krisztus és az apostolok zsidóságát, Púrimkor is illene a sok "arur Haman" és "baruh Mordeháj" közé legalább néhány "arur Mordeháj"-t vegyíteni, továbbá a farsangi hangulat közepén némi szomorúsággal megemlékezni a hetvenvalahányezer legyilkolt áldozatról.
