Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Afféle magyar félcsoda történt: Kabai Károlyt, Veres János pénzügyminiszter ex-üzlettársát csak megtalálta - a HírTV stábja, minekutána a bíróság se tudott tovább félrenézni. Pedig keményen próbálkoztak észre nem venni szegény elítéltünket, aki saját maga elballagott a Lipótra és felvétette magát a sárgaházba. Nem is hülye ez a bolond, elvégre a viccosztályon még mindig jobb, mint a sitten - többek között azért, mert onnan bármikor ki lehet sétálni. A dolog pikantériája, hogy tudta a dolgot az őt elítélő bíróság is, meg az is, amelyiknek az elmeosztályi felvételt kell kontrollálnia (mert jogállamban élünk, úgy bizony: http://www.hirtv.hu/belfold?article_id=177505&highlight_text=Kabai...). Ma már a politikai pszichiátria alatt nem az értendő, hogy a bolondokházába zárják az ellenzékieket, hanem hogy elmeorvosi szakvéleménnyel könnyítik a balos bűnözők sorsát. Szegény Tasnádit is hogy elkapta az agyrágóbogár!

A félcsoda másik része, hogy Veres hiába simlizte ki a törvényből a passzust, ami alapján Kabai mester megkapta a három és fél évet: a felülvizsgálati kérelmét mégis elutasították. Most meghökkentőt fogok mondani: ez igencsak kétségesség teszi Magyarország jogállam voltát. A magam csúnyácska módján két linket is ideteszek, tessék a tényeket összevetni:

http://www.hirtv.hu/belfold?article_id=176735&highlight_text=Kabai és közvetlenül utána: http://www.hirtv.hu/belfold?article_id=176843&highlight_text=Kabai.

Jogban járatlanabb olvasóknak: a büntető törvény úgy működik, hogy ha valami az elbírálás idején már nem bűncselekmény (márpedig Veres pénzügyér ezt elintézte szeretett haverjának), akkor a vádlottat fel kell menteni. Most a felülvizsgálat mégsem tette ezt meg.

A veseátültetések főszezonja március közepétől júniusig tart: az összes beavatkozás közel fele legtöbbször ebben az időszakban történik. Könnyű kikövetkeztetni, hogy miért: kiszabadulnak a szépülő időben a motorosok az utakra. A télre elpakolt motort előveszik, de a némiképp megkopott rutinnal nem törődnek, és úgy húzzák a gázt, ahogy utoljára, előző októberben. Sokan sisak nélkül, elvégre a lányoknak látni kell, hogy ki az a macho a nyeregben (ha meg már ott ül mögötte a lány, akkor pláne, hiszen beszélgetni kell vele, ha ordítva is).

Nagyjából harminc éve a veseelégtelenség még halálos volt: csak a fiataloknak jutott művese, az öregekre nem... Aztán javult a helyzet, már mindenkit dializáltak, aki rászorult, és a veseátültetésekből is egyre több lett. Eleinte csak a fiatalok kaptak vesét, de a Molnár/Horváth ámokfutó duó rémtettei előtt már hetvenéveseknek is jutott.

Mi a különbség? Ég és föld. A veseátültetés egyszeri, nagy költség, de a betegnek gyakorlatilag egészséges életet ad vissza. Hugyozni, kérem, muszáj - és onnantól kezdve megy is a dolog. A dialízis: permanens haldoklás. Kétnaponta kezelés, közben folyamatosan hol itt dagad, hol ott, hol fullad, hol a vérnyomása fut fel az egekbe a szerencsétlen betegnek. Lehet így élni, de éppen hogy csak... Ráadásul a dialízis is drága, mint a fene: az átültetés egy-két év alatt bőven megtérül, nem is beszélve a betegnek gyakorlatilag visszaadott egészségéről.

Most keretszámok vannak. Várólisták. Pénzhiány. Az orvosok szakmai tisztessége meg - bárki bármit mondjon - alapvetően minden ellenhatás ellenére megvan még. Ki kerül hát a várólista végére? Persze, hogy a nyugdíjas: kegyetlen, de érthető logikával, mert a huszonéves egészségét visszadni nagyobb perspektíva, mint a hetvenévesét.

Vajon mikor jutunk majd vissza oda, hogy egy orvosnak rá kell mondania veseelégtelen betegére: sajnos, nincs már dializálási kapacitás sem???

Kedves olvasóim, ezennel tudatom, hogy meghívtak közreműködni a Tomcat-féle Bombagyárba, és a meghívást el is fogadtam. Így a jövőben ott is meg fognak jelenni írásaim (helyesebben, ma már meg is jelent az első).

Ez a blog MEGMARAD. Sőt: nem szeretnék gyakorlatilag semmit sem változtatni rajta, továbbra is lehetőleg naponta írok bele. Nem kizárt, hogy az itt már közzétett írások egy részét (vagy legalább azok témáját) gyújtózsinórral is ellátom, vagyis beviszem a Bombagyárba - valószínűleg lerövidítve, mert tudom, hogy az én hibám alapvetően a hosszadalmasság, ha az alaposság érdekében is követem el...

A másik, amiről most már "régi" olvasóimat biztosítanom kell: én sem hangnemben, sem irányultságban nem akarok változni. Semmit sem, itt sem és ott sem: elvégre az írásaim miatt/alapján hívtak meg. Markánsan jobboldali, konzervatív világnézetű maradok, határozott megfogalmazásokkal; de az öncélú szitkozódást igyekszem továbbra is kerülni. Visszautasítom a "politically correct" megfogalmazás iránti balos igényt, és ha kell, minden további nélkül leírom a "zsidó", "cigány", "homoszexuális" és hasonló szavakat, akár negatív összefüggésben. Ugyanis, ha én zsidókról vagy cigányokról akarok írni, nem fogok három kört tenni a szó körül annak kimondása helyett...

Röviden megindoklom, hogy miért fogadtam el a felkérést. Először is: szerintem Tomcat se nem fasiszta, se nem fajgyűlölő vagy bárkit csak úgy ukmukfukk gyűlölő ember. Műveltsége és képességei vitathatatlanok. A cigánybűnözőket, akiknek eszük ágában sincs semmilyen társadalmi normát elfogadni, és mindenkire csak veszélyt jelentenek, én magam is elítélem, ha úgy tetszik, utálom. Az ilyenekkel nem kell és nem is szabad kesztyűs kézzel bánni, és különösen alattomos, társadalomellenes elhallgatni a disznóságaikat. Bírálhatatlan nép, vallás vagy embertípus pedig ne legyen (akkor se, ha milliókat öltek le belőlük korábban), mert ha bármely okból egy embercsoport kritikája kapásból rasszizmussá vagy fajgyűlöletté bélyegezhető, akkor a szólásszabadság csorbult. Márpedig épp a szólásszabadság tán a legfontosabb demokratikus alapjog.

Tomcat voltaképpen "a blogger" magyar mintapéldája. Lehet másokkal összehasonlítani (a magát most nyilvánosan is a kormánynak eladó Tóta W. Árpád szerette volna az abszolút első helyet megszerezni, de ez már aligha sikerülhet), de Tomcat akkor is "a blogger" marad: az ő netes működése hagyta a legmélyebb nyomot a magyar netes világban. Annyira, hogy aljas indokból és hamis vádakkal bezárni is szükségesnek tartotta ez a mai, csalásra-hazugságra épülő hatalom...

Természetesen vannak köztünk különbségek. Tomcat olykor látványosabb a kelleténél, bár publikus akciói, ha a mögöttes tartalmat is nézzük (pl. torta/tojás Demszky pofájába), bizony rendre belül maradnak a szabad vélemény-nyilvánítás keretein, és van is rájuk elégséges ok! Tőlem az ilyen típusú akciók alkatilag is elég távol állnak, meg az én pozíciómban elég furcsák is lennének - hiszen akinek van "hivatalos" széke, az abban mondja el, ami a gondja. Nos, én ezt is mindig megteszem, csak erről a netes inkognitó miatt csak kevesen tudnak (vagy tán nem is olyan kevesen, hiszen már sokan felismertek...).

Tehát stílusbeli különbségek vannak köztünk, de az alapvető dolgokban egyetértünk. A cél egy olyan Magyaroszág, amely egyrészt méltó helyen áll az országok között és nem törölgetheti bele bárki a lábát (ugye, Slota, te másokat leganézó, törkölyben pácolt trágyarakás ? - hogy precízen a diplomáciai viszonosság keretei közt maradjak), másrészt a tisztességes polgárai számára biztonságos és barátságos. Vagyis nem ütnek le a cigányok, nem sikkasztják el a pénzemet a fantomcégek, nem lop két marokra a kormány, és nem hazudhat a pofánkba, mert ha megteszi, azonnal kipenderítik - vagy be, a cellába.

Magyarország ma nem ilyen. Szarik ránk a nemzetközi közösség, kiröhög az EU, virágzik körülöttünk a kisantant, saját kormányunk a magyar lakosságon (és a külhoni magyarokon) kívül mindenki seggét kinyalja, aki hajlandó odatartani. Egyre többet és egyre pofátlanabbul lopnak, és ma már nem csupán a múltbeli pufajkásságra, hanem a mai arcátlan hazudozásra és nyíltszíni szabadrablásra is csak "Na és?" a felelet. A rendőrség egy éve bemutatta, hogy az "erőszakszervezet" szó nem csupán gyűjtőfogalomként, de egyedi definícióként is pontosan illik rá - felelős pedig az összevert tüntetőkön és néhány noname fatörzsőrmesteren kívül máig sincs: helyesebben, van, hisz a bűnösök neve köztudott, csak épp börtönt helyett kitüntetést, előléptetést kaptak.

Ordítani kell tehát! Nem tagadom, hogy tisztában vagyok vele: a Bombagyáron keresztül sokkal több olvasóhoz jutnak el a nézeteim (és talán hamarabb visznek el, ki tudja...) - ez is a részvételre ösztönzött. Aki írni-beszélni tud, és a régi polgári erkölcs híve, ma már nem lapulhat, nincs hová visszavonulni... Amikor elszántam magam a blogindításra, azzal az elhatározással tettem, hogy megteszek mindent, ami tőlem telik. Nos, most kaptam erre egy lehetőséget, és élek is vele.

Technikailag: a Bombagyárban megjelenő írásaimat ide nem fogom átvenni, ez fölösleges. Ugyanakkor kommentelni ott csak regisztrálva (polgári névvel, címmel, stb., ami azonban természetesen nem publikus, és a rendőrségnek se szolgáltatják ki) lehet - ez nagyon is bölcs önvédelmi szabály, mindenféle netcigány ellen. Ha valaki kommentálni szeretné az ottani írást, de fél a nevét megadni, hát írjon emailt, fogok rá válaszolni (feltéve, ha nem százával jönnek). Megjegyzem, az én polgári adataim is ott vannak a Bombagyárban - nem mintha a rendőrség ne tudná már régen, ki is az a Molnárgörény...

Bő száz éve a cím csak az első két szóból állt volna - itt ugyanis nem szexuális eltévelyedésekről, homoszexualitásról és hasonlókról lesz szó, hanem életmódról és az ebben mutatkozó nemi szerepzavarokról.

A szüfrazsettek előtt a férfi igazi macho volt: a néhány szem királynőt és saját jogon örökölni engedett leányági leszármazót kivéve a nőknek a hozományukon kívül általában nem volt vagyonuk, politikai jogaik pedig egyáltalán nem (jogokról, és nem befolyásról beszélek...). A nők legtöbbször nem dolgoztak - hiszen óvoda, bölcsőde nem létezett, a nagyszülők pedig jó eséllyel már nem éltek, vagy ha mégis, hát megvolt a maguk dolga, így az anyáknak egyszerűen nem volt választásuk.

A dolog akkor változott meg, amikor a nők egyrészt egyre többen dolgozni kezdtek, másrészt az azonos teherviselés kapcsán azonos jogokat is követeltek maguknak. Nagyrészt meg is kapták, bár az iszlám országok szigorúbbjaiban ma is a férfi a személyes szabadságjogok egyetlen birtokosa. Csakhogy a női emancipáció hatalmas csapást mért a családra, mint olyanra.

A monogám házasságon alapuló család tulajdonképpen a keresztény-zsidó vallási körben létezett majdnem két évezreden át. A többi nagyobb vallás (iszlám, konfuciánus) engedte a többnejűséget - általában aszimmetrikusan, vagyis a többférjűség nem volt legitim (néhány természeti kis népnél, a Csendes-óceán szigetein előfordult). A monogám házasság voltaképpen mindig is válságban volt, legfeljebb ennek a súlyossága változott - nőtt - az idő előrehaladtával.

Az ember ugyanis biológiai természete szerint nem monogám. Az emberszabású majmok többé-kevésbé szoros párkapcsolatban élnek, de előfordul "félrelépés" mindkét fél részéről, ami érdekes módon új lendületet ad az eredeti kapcsolatnak (csimpánz). Előfordul domináns csapathím kisháreme is (gorilla). Stabil monogámia nincs - és az ember hajlamai ebben nem különböznek a majomtól. Lehet magasztos dolgokat beszélni az erkölcsről, a szerelemről, de ha az ember hajlana a szexuális hűség elfogadására, akkor - már elnézést - nem a félredugásról szólna lényegében a világirodalom bő négyötöde... Elvégre az írók arról írnak, ami az olvasókat érdekli; és a szex, különösen a tiltott gyümölcs mindig is közérdeklődést élvező téma volt.

Sőt. Kövezzenek meg a feministák (akik döntően ostobák, persze): de a nemek között is van eredendő különbség a poligámiára való hajlam mértékében. Az emlősöknél a testméret és a test díszei jelzik ezt: például a szarvasbika mintegy harmadával nagyobb a tehénnél, és agancsa van. A bikák, ha tudnak, háremet tartanak, de a tehén egyszerre csak egy bikával "jár"; legfeljebb lopott pásztorórát folytathat a csapat mellékbikájával, amikor a vezérbika épp mással van elfoglalva. Madaraknál is hasonló a helyzet: a nagyobb és díszesebb fácánkakas, tőkésréce gácsér poligám, míg a kisebb, dísztelen tojók nem. Viszont a galambászhéja esetén a tojó majdnem duplája a hímnek, és annyira domináns, hogy éhínséges időben el is fogyaszthatja szegény férjét szükség esetén...

Embernél a férfi méretei egyértelműen nagyobbak, míg díszek vonatkozásában a két nem nagyjából hasonlóan áll: a szakáll és bajusz az emlőkkel szemben (persze itt a biológiai, és nem a mesterséges díszek értendőek, hiszen abban a nők verhetetlenek). A férfiak eredetileg átlagosan valóban csapodárabbak. Nem jelenti ez azt, hogy nincs fehérmájú nő, aki bárkit beránt az ágyába, de a férfiakra jellemzőbb "a legyet is, röptében"-mentalitás.

Hogyan működhetett úgy-ahogy a monogám házasság ilyen hosszú ideig? Az én sejtésem szerint csakis azért, mert egyrészt az egyházi erkölcsi normák nagyon erősek-kikényszerítettek voltak (és csak nagyon kevesen merték egyáltalán vitatni azokat, ami nem is volt kockázatmentes), másrészt az 1800-as évekig az alig fejlődő orvostudomány hiánya miatt az átlagéletkor igen alacsony volt. Mi tételesen csak a királyok életkorát ismerjük: na de ők futhattak, ha jött a török, pestis, tatár, miegyéb, és ha valami bajuk lett, a kor legjobb ellátását kapták. Mai ésszel nehezen fogható fel, hogy milyen könnyű volt az 1500-as években fiatalon meghalni: ha nem jött a török, akkor is elég volt egy szimpla vakbélgyulladás, tüdőgyulladás, kiadósabb hasmenés és emiatti kiszáradás, vagy nők esetében egy kezet nem mosó bábaasszony. Biztos, hogy az akkori emberek immunrendszere jobb volt (vegyi terhelésük pedig nagyon csekély), mégis rengeteg fiatal felnőtt halt meg. Vagyis: a monogám házasság jó eséllyel nem tartott tovább nagyjából 10 évnél, mert a házasfelek egyike hamar meghalt. Ezután pedig újra lehetett házasodni (bár, a félrehancúrozás akkoriban is divat volt, ha nem is olyan nyíltan, mint ma). A szegényebb emberek házassága tehát rövidnek ígérkezett: néha nyúlt csak hosszúra.

Vegyük észre, hogy az orvostudomány hirtelen megugró fejlődése az 1800-as években, és az átlagéletkor növekedése milyen gyorsan kikényszerítette, hogy az állam átvegye az egyháztól a házasságok intézését! Korábban a katolikusoknál válás egyáltalán nem létezett (illetve, legfeljebb egy-két királynak, de évekig tartott, nem véletlen, hogy VIII. Henrik is inkább a hóhérnál tartotta a válópereit...), de a reformált egyházak se voltak liberálisak ebben, és csak igen nehezen engedték - ha egyáltalán - a válást. Ahogy az átlagéletkor rohamosan nőni kezdett, a házasságok átlaghossza is az elviselhető fölé csúszott. Hatalmas feszítőerő préselődött a válás engedélyezése felé, és hamarosan még a nagyon katolikus országok többségében is sikerrel járt: a katolikus egyház ugyan nem engedett, de az állam átvette a házasságok bonyolítását, és megengedte a válást is.

Igen ám, de a válás lehetősége és a női munkavállalás tömegessé válása igen hamar zárójelbe tette a klasszikus családot. A nők "öntudatra ébredése" - szinte megjósolhatóan - túllendülő ingaként működött. Az egyenjogúságon helyenként keményen túlléptünk... Egyrészt Magyarországon a bolsevizmus alatt a Rákosi után szabaddá tett abortusz, másrészt a válóperek szaporodása és a válóperes bírói szakma elnőiesedése kiszolgáltatottá tette a férfiakat. Máig is érezhető tendencia a "viseld el a sörszagú, büdös alakot, kislányom, aztán a második gyerek után elzavarhatod a lakásból" taktikája: ma már a hasonló taktikát annak idején először gyakorló anyák (sőt, nagyanyák) okosítják ki a házasulandó korú lányokat. Más kérdés, hogy ez a Kádár-rendszerben nagyon is jól működő módszer a tanácsi lakások drasztikus fogyásával nem annyira hatékony, mert a saját tulajdont előbb-utóbb el kell adni és a pénzt szétdobni, nem üldögélhet benne anyuci az idők végezetéig. A "két-három gyerekig elviselem, majd elhajtom"-metódus addig volt rendkívül veszélyes a férfiakra, amíg a városi lakosság többsége tanácsi lakásban élt. Ugyanakkor a vállalkozóság elterjedése is megnehezíti a válással visszaélő nők helyzetét: a tartásdíjat ma már nem az állam vonja a fizetésből, és nincs az a vállalkozó, aki ne minimálbérre jelentené be magát, ha tartást kell kicsengetnie...

Ugyanakkor a Nyugaton kialakult női életstílus-modellek is betörtek ide. Ma már bizony, bőven van karrierista szingli, akinek esze ágában nincs férjhez menni, de főleg nem akar gyereket - legfeljebb a kapuzárási pánik idején... Egyébként is egyre későbbre csúszik a szülés, legalábbis a műveltebbeknél (a cigányok esetében ilyesmiről nem beszélhetünk). Családi adózás avagy hatékony gyermekkedvezmény híján az utód ritka drága luxuscikk, amit csak a leggazdagabbak, vagy a vagyoni helyzetükkel nem sokat törődők engedhetnek meg maguknak. Éppen az egyre vékonyodó középosztály az, melynek tagjai mind keservesebben szánják rá magukat a gyerekre: mert szinte biztos, hogy az anya időleges munkából kiesése és a kompenzálatlan többletköltség a család anyagi válságához vezet a korábbi életszínvonalhoz képest...

A családon belüli szerepek is egyre jobban összemosódnak. Nem ritkaság ma már a GYES-en, GYED-en lévő apuka; a családfenntartó jövedelmű nő, miközben a férfi alig keres, vagy épp munkanélküli; ennek kapcsán a háztartást vezető férj, miközben az asszony karriert csinál. Ennek, illetve a nők öntudati-jogi erősödésének szerves következménye a férfiak klasszikus apaszerepének kihígulása. Ma a "családfő" bárki lehet...

Ugyanakkor az ember biológiai nem-monogám természete változatlanul hat mindenkire. Vagyis: a társadalmi-szociális szempontból megroggyant családmodellt döngeti a szexuális vágy kalapácsa, amely a családból kitörésre sarkallja - legalább annyira a nőt, mint a férfit, mert a szerepek változásával a poligámiára való hajlamban is kitört már az egyenjogúság... Ezek után nincs mit csodálni azon, hogy a házasságok közel fele (ha már nem több) felbomlik, illetve egyre többen nem is kötnek házasságot.

Hogy a család válsága, szétromboltatása csökkenti a társadalom ellenállását a vezetéstől elszenvedett sérelmek ellen? Ez nyilvánvaló: fix családi háttér nélkül mindenki bizonytalanabb. Hogy ez a kormánynak nagyon is jó? Természetesen.

Nos, miért is nem lehet Magyarországon családi adózást bevezetni (miközben ez megannyi országban sikeresen működik...)? Miért luxuscikk a gyerek? Miért propagálják vajon a női karrierépítést, és miért kapnak egyre nagyobb nyilvánosságot a szingliségre biztató filmek, könyvek? Kinek jó az így kiváltott zavaros helyzet?

Következzen megint némi copy/paste másolás Kertész Péter blogjáról. Bár nem igazán vagyok az összeesküvés-elméletek híve, de kezdek arra gondolni, hogy néhány agresszív cionista voltaképpen a "minél rosszabb, annál jobb" elvét vallja, és akár pogromot is kiprovokálna (feltéve, ha ő maga nem kerül bele), hogy az egyébként toleráns és a szélsőségekre Kelet-Európában messze a legkevésbé hajlamos Magyarországot végre valódi antiszemita országnak láthassa-láttathassa. Hihetetlen. Egyszerűen szégyen, hogy ez a mentalitás létezik, és hogy nincs, aki ez ellen a szavát okosan, de határozottan fölemelje.

Tessék, olvashatjátok, kedves olvasóim (copy/paste, beleértve a saját ottani kommentbeli elütéseimet is):

"Kertész Péter, 2007. szeptember 24., hétfő

Mielőtt a riport következne, le kell szögeznem: megpróbáltam egy átlagos amerikai elnököt "megszólaltani". Tudom jól, hogy George W. Bush műveltsége ettől erősen elmarad, ezért kérem a kedves olvasókat, hogy ne csapjanak le rám azzal, hogy a mostani elnök ennél sokkal bunkóbb (tudom magamtól is)... A riporter legyen egy képzett és tájékozott külpolitikai újságíró, aki a tényekkel tökéletesen tisztában van. A következtetéseket (hogy ez a képzelt elnök vajon milyen információk alapján foglal állást) mindenki szíveskedjen maga levonni...

- Elnök úr! Mit szól ahhoz, hogy a NATO két tagja, Magyarország és Szlovákia között parázs vita tört ki, mert Szlovákia törvényt hozott az ott lakó kisebbségi magyarok ellen?

- Megbocsásson: pontosan milyen törvényt? Hallottam róla valamit, de a State Department még nem informált pontosan, egyelőre tájékozódunk.

- Megerősítették a Benes-dekrétumokat, melyek a második világháború után kollektíven megfosztották a szlovákiai magyarokat állapolgári jogaik döntő többségétől.

- A háború után ezek az országok a szovjet zónába tartoztak, akkor nem volt befolyásunk a törvényhozásukra. Nem hiszem, hogy bármilyen felelősségünk volna az ügyben.

- Igen, de most megerősítették az akkori törvényt, ami voltaképpen faji alapú. A magyarok tiltakoznak. Mi lesz az USA véleménye?

- A szlovákiai magyarok tiltakoznak, akik ellen a törvényt hozták?

- Igen, ők is, de Magyarország is, némi késéssel, mert elsőre ugyan a magyar külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy várni fognak, de aztán az országban észlelt elemi erejű felháborodás miatt bekérették a szlovák nagykövetet és úgy tűnik, nemzetközi szankciókért is fognak folyamodni. Támogatja az USA a magyarokat?

- Tekintettel arra, hogy két NATO-országról van szó, úgy vélem, hogy meg kell kísérelniük egymással szót érteni, hiszen egy szövetségen belül bizarr, ha egymás ellen fordulnak a tagok. Ha jól tudom, Szlovákia az első világháború után kapta meg Magyarország egyes részeit - az USA nem támogatja az európai határok változását, mert ez destabilizáló tényező lenne.

- A magyarok az állítják, hogy Szlovákia náci jellegű törvényt hozott, hiszen a megerősített Benes-dekrétumok vétkességre tekintet nélkül, csupán faji alapon fosztották meg a magyarokat állampolgári jogaiktól. Ha ez így van, megengedhető a XXI. században?

- Ha Szlovákia most meg akarja ismét fosztani magyar nemzetiségű állampolgárait a jogaiktól, akkor ebben az USA nem fogja támogatni, illetve semmilyen antidemokratikus, jogfosztó államot természetesen nem támogatunk. Kérdés, hogy a magyraok ellen történik-e bármilyen tényleges lépés, vagy pedig ez a törvény csupán szimbolikus: ezt csak a jövő mondhatja meg.

- Ha csak szimbolikus, tesz az USA valamit ellene?

- Nézze: egymás fasisztázása Kelet-Európában nagy divat. Nem Amerika dolga igazságot tenni, ha csupán szópárbajról van szó, és senkinek nem korlátozzák ténylegesen a jogait. Csak az elmúlt években - elvégre politikusként mindig is figyelemmel kísérem a politikai sajtót - itt, Washingtonban legalább 3-4 olyan cikket olvastam, melyekben magyar közéleti személyiségek a Magyarországban növekedő fasiszta veszélyről, antiszemitizmusról írnak. Ugyanakkor említésre méltó tényleges fasisztoid tendenciákról egyetlen nagykövetünk sem számolt be soha. Vannak apró szélsőséges csoportok, de hát mindenhol a világon vannak, itt nálunk is.

- Úgy véli, hogy a fasisztázás eltúlzott reakció?

- Igen, szinte biztos vagyok benne, hogy az. A magyarok saját országon belüli politikai ellenfeleiket is hajlamosak otthon, de külföldön is lefasisztázni. Mennyire kéne hevesen reagálni egy olyan ország vádjaira, amelyben a napi politikai gyakorlat része az ilyesmi? Ugyanakkor a szabad választásokat rendre megtartják, szélsőséges párt hatalom közelébe se kerül, vagyis a fasizmusról csak beszélnek, de tényleges veszélyt vagy tendenciát mi nem észleltünk. Ha saját maguknál így eltúlozzák, miért kellene a szomszédaikra szórt vádjaikra prompt reagálnunk?

- Elnök úr, Ön szerint nincs némi adósságunk a magyarokkal szemben? Gondolok itt arra, hogy az országot egyrészt súlyosan megcsonkították az első világháború után, másrészt az USA 1956-ban segítséget ígért a magyar forradalom idején, de ez a várt segítség elmaradt: ez alighanem jelentősen növelte a bennünk bízó ellenállók veszteségeit.

- A trianoni békére akkor nekünk aránylag kevés befolyásunk volt, a határkérdésekben az európai antanthatalmak szava volt a döntő. Továbbá ellenségek voltunk, mi győztünk, és nem hinném, majdnem 90 éves ügyeket most fel lehetne hánytorgatni. 1956-ban pedig az egyidejű szuezi válság miatt meg kellett határozni a prioritásokat. Ha bevonulunk Magyarországra, a szuezi arculcsapás után a Szovjetunió esetleg az újabb megaláztatásra háborúval válaszolt volna, és akkor nem néhány ezer magyar, hanem talán százmilliók esnek áldozatul. Az USA a világbékét óvta, amikor elállt a közbelépéstől.

- Mindez a magyar áldozatokat és hozzátartozóikat nem vigasztalja, ők és az ország akkor cserbenhagyásként értékelték az amerikai magatartást!

- Mostanában vissza is adják mindezt a NATO-nak: honvédelmi költségvetésük voltaképpen nincs, az amerikai gépek helyett svéd gyártmányt vettek, és a világ háborús tűzfészkeiben is csak a lehető legkisebb létszámú békefenntartóval jelennek meg, tagságukat mégsem függesztettük fel.

- De az elfogadott törvény mégis faji alapú!

- Az csak egy papír. Azonnal közbelépünk, ha tényleges jogfosztásra használnák. De ugyanezzel az erővel Magyarország ellen is felléphetnénk a magyarok kérései alapján, hiszen, mint már említettem, számos neves magyar baloldali közéleti személyiség amerikai lapokban tette közzé, hogy az országukban súlyos náci, antiszemita veszély van, és ilyen erők fenyegetik, a demokráciát és a magyar zsidóságot. Ugyanakkor ennek sem volt tényleges valóságtartalma. Ha a magyarok minden szavára mozdulnánk, Guantánamót a Duna mellé kéne áttelepíteni!

Következzen a túlburjánzó politikai posztok parlagfüve között egy szál tiszta búza: most néhány érdekes észjátékról, és ezzel párhuzamosan a játékhoz való hozzáállásról lesz szó.

Szeretem az észjátékokat: a sakkot, és a gondolkodtató kártyajátékokat (ulti, bridzs, tarokk). Nem akarok álszerény lenni: sakkban a totálisan amatőrök között igen erős játékosnak számítok, ultiban és a tarokk minden ágában mesternek, és bridzsben is immár a jobbak közé küzdöttem fel magam. A legjobb, hogy ezeket interneten is lehet játszani, el se kell menni itthonról.

Ami - sajnos - feltűnő, az a hozzáállás. Már volt szó a Honfoglalóról, ahol enyhén szólva nem igazán rokonszenves alakok is tenyésznek. A helyzet az, hogy a többi játékban is - bár nagyon szégyellem, nem magam, hanem a mások nevében - igen rossz a tapasztalatom a magyarokkal. Próbálja ki valaki a sakkot a jatek.hu honlapon (hehe, lehet velem is, a nickemet ugyebár tudjátok...): amikor vadidegennel játszunk, és nyerésre állunk, az illető az esetek kb. 30%-ában fogja magát, és búcsú nélkül kilép, mielőtt kikapna. Ultiban se szeri, se száma a nagy tanítóknak, akik a játék közepes szintjének rutinmegoldásait sem ismerik, mégis olyan lelkesen osztják az észt, hogy az ember csodálkozik: tetemes vesztésre állva, sorozatosan hibázva hogy a fenébe maradt még mindig ekkora önbizalmuk?

A húszashívásos (hagyományos) tarokkváltozatok megint csak bővelkednek nagy tanárokban. Abban a társaságban, ahová elég rendszeresen járok játszani, szintén van egy emberke, aki mindig megmagyarázza (miután fizetett), hogy miért is voltam hülye, és mekkora szerencsém volt... A royal tarokk, a talán kétszáz ember által ismert versenyváltozat ezalól kivétel: abban senki se akar engem tanítgatni, de az egy egymást személyesen ismerő, zárt közösség, ahol a játékosok játékerejéről a bajnokságok, kupák reális értékelést adnak, és mivel a társaság tudja, hogy én milyen szinten művelem ezt a sportot, nemigen gondolják úgy, hogy ne lenne ironikus engem kioktatni.

Ahol mód van nemzetközi összehasonlításra, az a bridzs, mert én gyakorlatilag kizárólag a BBO-n (Bridge Base Online) játszom. Annyit elpöntyögök angolul, hogy játék közben megértessem magam bárkivel - és mostanra eljutottam addig, hogy szívesebben játszom külföldiekkel, mint magyarokkal. Egyrészt kevesebb köztük az önjelölt oktató, másrészt a játék tisztaságához kevesebb kétség fér. Van ott magyar klub is; de rendezvényeitől most már rendre tartózkodom, mert nagyon kellemetlen tapasztalataim voltak (előfordult, hogy nyílt versenyre pár nélkül jelentkezve elfogadtam egy magyar ember hívását, aki aztán rögtön fel akart hívni mobilon, vagy chatprogramra kapcsolást kért, hogy megbeszéljük a lapunkat - magyarán, csaljunk). A magyar klub egyébként is érthetetlen: a komolyabb versenyekre a nevezők polgári nevét is követeli, márpedig azt miért adnám meg, ha neten nyomjuk? A korábbi versenyek gyanús és elég nagy vihart kiváltó eseményei (mondhatni, erélyes csalásgyanúk) is teljesen felemás, elkent megoldásokkal végződtek...

Érdekes, hogy játszom a német BBO-csapatbajnokságban egy nemzetközi csapat tagjaként (meginvitáltak: igazi nemzetközi társaság, a kapitány német, az ő partnere kanadai, én ugye magyar, a partnerem lengyel, és még a csapathoz tartozik egy horvát pár, továbbá egy szerb srác egy izraeli párral). Ott a keresztnevem persze meccs elején mindig megmondom, mert a BBO-n is persze nickek vannak - a teljes nevem is megmondanám, ha kérdeznék, de eddig senkit se érdekelt...

Tagja vagyok a kezdők-középhaladók klubjának (ez nemzetközi), ahol immár mentorként is működöm, vagyis segítek-pártfogolok-tanítgatok nálam kezdőbbeket (a felső középhaladó szintet biztosan elérem, ezt látták és felkértek). Például nyitok a tanítványomnak egy "mentoring table"-t, ahol az asztal leírásában ez látszik is. Vagyis: megbeszéljük a liciteket, lejátszást, így az egész tovább tart, mintha csak simán játszanánk. Az ilyen-olyan külföldiek jönnek, leülnek, ha lassúnak tartják, vagy zavarja őket a magyarázat, elnézést kérnek és elmennek, teljes természetességgel. Mivel ez nyílt asztal szokott lenni (bárki leülhet), egyszer jött egy magyar. Leült, és - mondhatni kapásból átvette a tanítást, amit nálam elismerten jobbak se tettek addig, mert ha egyszer én vagyok a mentor, az én dolgom a tanítványt okítani, és ugyebár "két dudás...". Nos, ez a magyar kollégát nem zavarta, kezdte osztani az észt (ráadásul még nem is jól).

Nekem erőteljes magyar érzelmeim vannak, ezt sose tagadtam. Amikor játszom, zavarban vagyok - és néha szégyellem a névcímkémen díszelgő piros-fehér-zöld zászlócskát. Eleve nem tudom megérteni, hogy mi az ördögért jó csalni egy észjátékban, aminek amúgy SEMMI TÉTJE NINCS!? Aki sakkprogrammal diadalmaskodik a másik felett, vagy mobiltelefont használ netes bridzshez, az mit élvez? Azt, hogy nyer? Így? Nekem is öröm győzni - mint mindenkinek - de szintén szellemi kielégülést nyújt, ha szép játékkal, magamat a lehető legtovább tartva kikapok egy nálam jobbtól. Egyrészt ez nem szégyen, másrészt a játék öröme így is teljes, harmadrészt a saját eszemen kívül egyéb segédeszköz használata szerintem engem alacsonyítana le, és ha nyernék is csalással, hangyányit se tudnák örülni neki. Nem mondom, hogy a külföldiek nem csalnak (előfordul néha), de sajnos, a magyaroknál határozottan nagyobb az arány mind csalók, mind fölöslegesen okoskodók vonatkozásában - tisztelet adassék a sportszerű többieknek.

Nem fogom a címkék között a "hülyemagyar" szót használni. De az a véleményem: egy nemzet kulturáltságát az is jellemzi, hogy miképpen képes játszani. Az észjátékok terén még bőven van behozni valónk... Ha majd kulturáltan, kioktatás és csalás nélkül tudunk egymással játszani, akkor sokkal nagyobb lesz az esély a korrekt, tisztességes párbeszédre bármi másról - illetve a csalók, gazemberek gyors kiközösítésére nem csupán a játékokból, de máshonnan is. Hony soit qui mal y pense (persze hogy nem a kormányra gondoltam!!!).

Ha egyszer az ember belekezdett valamibe, fejezze is be. Írtam egy posztot a magyar külpolitika erejéről általában (a második világháború óta minden egyes magyar külügyér olyan volt, hogy a nyúl is taszigálta...). Ezután következett az a poszt, amely a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja tombolva elutasított kísérletéről - és a magyar diplomácia ezzel kapcsolatos totális közönyéről - számolt be: a kisebbségi magyarok szerették volna  a nürnbergi törvényekkel édestestvér Benes-dekrétumokat végre ad acta tenni, illetve az ártatlan magyaroknak okozott sérelmeket, károkat 62 évvel később orvosolni.

Már akkor jeleztem, hogy a Meciar-Slota-Fico-tengely nemhogy lerúgta az asztalról a magyar kezdeményezést, de gőznyomásos lila fejjel bömbölve készült újabb magyar-alázó intézkedésrekre. Tessék, meg is kaptuk. A fasiszta, fajgyűlölő többségű tót parlament (elvileg EU-tagok, de mifélék...) 62 évvel a háború után megerősítette és eltörölhetetlennek nyilvánította a magyarokat származási-faji alapon kollektív bűnösnek állító Benes-dekrétumokat http://index.hu/politika/kulfold/benes5528/ .

Ez a döntés egyszerűen fasiszta, nem más. Vajon mi lenne, ha ugyanezt a zsidók ellen kísérelték volna meg? Elvégre a Tiso-féle szlovák állam éppenséggel ugyanolyan antiszemita politikát folytatott, mint a német szövetségesek akkoriban gyakorlatilag mind - és Tisót ma a tót politikai elit egy része példaképének tekinti...

A jelek szerint az Európai Unióban a magyar az a nép, aki ellen mindent meg szabad tenni! Nincs még egy tag, akivel szemben faji törvényt kockáztatna meg bárki is!

MIT TESZ A MAGYAR KÜLÜGY??? Íme!

Következzen egy részlet egy interjúból a külügyminiszternővel, megtalálható a külügyminisztériumi honlapon (www.kulugyminiszterium.hu):

No, lecsukták Zuschlagot - satis tarde quidem, legalábbis Tomcathez képest. Valaki az ufiblogon, amit most reakciónak hívnak, belinkelte valahonnan a képeket - a simlis ifjúszoci még a meseautó hátsó ülésén is fenséges, halvány mosollyal ült, mint aki már most tudja, hogy semmi baja nem lehet.

Láttam, hogy az olvasóknak nemigen tetszett a korábbi, erről írt posztom, amikor felróttam a Magyar Nemzetnek, hogy a gyanúsított Zuschlag mellé úgy pakolta fel a címoldalon több prominens MSZP-politikus képét, mintha már akkor azok is gyanúsítottak, vétkesek lennének. Nos, a nyomozás előrehaladtával egyre valószínűbb, hogy amit a MN megelőlegezett, az a tényleges igazság - más kérdés, hogy ez a "független magyar bíróság" (az idézőjel nem véletlen!) előtt milyen sorsra fog jutni?

A probléma a következő. A volt helyettes államtitkár (akire úgy tűnik, rá akarták verni a balhét) terített, és rávallott a fél MSZP-re. Zuschlag simlissége ennek kapcsán olyan mértékben bizonyított lett, hogy nemigen lehetett tovább kint hagyni, mielőtt még Tomcat kérdezősködni kezd a Bombagyárban, hogy hány százmilliót kell lopni annyi hónap előzetesért, ami néhány kiló cukorért és műtrágyáért jár? Jó, Zuschlagot bevitték. Most mi fog történni?

A variációk a következőek:

1./ Zuschlag elviszi a balhét, elmeszelik, aztán valahogy suttyomban kieresztik - például meglágyul az ő agya is, mint Tasnádié... - nem tartom valószínűnek, a végsőkig pimasz és gátlástalan alak, nem fog belemenni, hogy egy életre talonba tegyék, ha kapna is elég pénzt hozzá.

2./ Zuschlag maga is teríteni kezd, vagy azzal fenyeget, és behúzza Aratót, magát Gyurcsányt, és még több szoci főembert. Ha ezek ellen büntetőper indulna, az MSZP biztos lehetne a kétharmadosnál nagyobb vereségben és az újraalkotmányozásban (hacsak a Fidesz nem teljesen hülye). Következésképpen ismét két lehetőség van:

a/ Eltussolják az egészet, bármi áron - ha kell, az ügyészt leváltják, megölik, stb., és minden érintettjüket tisztára mossák - legalábbis az eljárásokat leállítják, és hangosan ordítanak, ha valaki szól: "A bíróság soha nem ítélte el őket, ártatlanság vélelme, személyiségi jogok, adatvédelem, stb. (tetszőlegesen permutálható).

b/ Eltussolják az egészet Zuschlag árán - őt mondjuk egy nehézfiú valahogy agyonveri a sitten vagy csendesen öngyilkos lesz, legalábbis a hivatalos vizsgálat szerint. Akkor a volt helyettes államtitkár is észretér, és inkább lefinomítja a vallomását, nehogy ő is Zuschlag után legyen küldve, a hullára meg szépen ráverik az egészet ("öngyilkosság" a legjobb verzió, mert akkor ennek alapján utóbb elmebetegnek is ki lehet nevezni, és onnantól a téma tabu, bolondot gyalázni az ellenzéktől politikailag nagyon inkorrekt és prímán támadható)...

Én közpénzlopási ügyekben határozottan antidemokratikus vagyok - talán azért, mert amikor magamnak is módom lett volna effélére, nemhogy én nem tettem, de körülöttem senkit se hagytam (utáltak is páran eléggé...). Nekem Zuschlag az eddigi adatok alapján tárgyalás nélkül is bűnös, és a szoci vezérek üggyel összefüggésbe hozott tagjai is minimálisan a befolyással üzérkedést elkövették. Épp ezért voltaképpen nem is érdekel az ügy magyar bírósági, jogi kimenetele, mert az erkölcsi ítéletem kész, és az aktuálpolitikai erőviszonyokkal, a magyar demokratúrával is tisztában vagyok.

Engem az ÜGYÉSZEK sorsa érdekel, akik felplankolták és végigerőltették a dolgot egy ekkora botrányig. Családos emberek vajon? Van-e önvédelmi fegyverük, testőrük? Meddig lehetnek posztjukon a mai kormány regnálása idején?

Kedves Olvasóim: a kommentekben ezúttal tippeket kérek (sajnos, nem vagyok jártas abban, hogy tegyek fel tippszámlálót, de ha valaki segít, megcsinálom). A következő lehetőségekből kéretik választani:

A Zuschlag-ügyet vizsgáló ügyész(ek):

1 - új pláza betonalapjába, netán a Duna fenekén guruló betonnal telt hordóba kerülnek egy éven belül, némi ólommal megspékelve;

x - állásukat elvesztik, és villámgyorsan ilyen-olyan hivatali visszaélések miatt vádlottként kerülnek a bíróság elé, és gyorsabban jogerősen börtrönbe kerülnek, mint ahogy Zuschlag kijön majd az előzetesből;

2 - magasrangú igazságügyminisztériumi tisztviselőkké nevezik ki őket - mivel a kúrmány belebukik ebbe és más disznóságaiba, és a bekövetkező érdemi kormányváltás megmenti a halált megvető bátorsággal fellépő ügyészeket.

Náluk kellett volna Gergényit is feljelenteni!...