Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Mindenféléről, ami éppen eszembe jut. Politika, közélet, irodalom, természettudomány, jog - ki mit szeret ebből. Konzervatív nacionalista blogsite: vagyis a 168 Óra levitézlett szadeszpárti, valamint a kádárista Orbánt imádó Hírtévé mércéje szerint szélsőjobbos és fasiszta. Mindazonáltal hiszek abban, hogy vannak még az országban gondolkodni képes, tisztességes és magyar emberek, akikre hiába öntik az ócska tévék a nyállal hígított fost, mégis használják az agyukat, vagy legalább megpróbálják. Nekik írom ezt a blogot.

Friss topikok

  • Molnárgörény: @hullajelölt88: Nekem rengeteg "fakultatív" macskám volt a tényleges sajátok mellett (így hívom az... (2018.05.10. 02:05) Macskákról
  • Molnárgörény: @Petitprince: Pedig az is teljesen igaz. A vidéki embert sokkal könnyebb hülyére venni. Minél kise... (2018.04.24. 00:00) Talpra magyar, lopjad haza!
  • flash.gordon: Szia Molnár nem úgy van, hogy 14 alatt megrontás a szex 12 alatt meg erőszak ha akarja ha nem? (2016.11.22. 21:16) LMBTQ + P?Be?Z?N?SM???
  • Péter Ferenci: Egy nem túl ismert videó: www.youtube.com/watch?v=1Z-kvyFDvpE "Itt mindenkit tisztelettel fogadn... (2016.11.03. 22:27) Carlos-szindróma?
  • biboldó: @-JzK-: Világos. Gyártunk magunknak egy ellenségképet (jelen esetben ballibsizmus) oszt jókat harc... (2016.02.20. 21:26) A szélsőjobboldal skizofréniája

Címkék

(numerus (1) 1956 (1) abortusz (1) abszurdisztán (4) adórendszer (1) agyelszívás (1) agyi ct (1) aljas (1) alkotmány (7) alkotmánybíróság (1) alkotmányosság (1) állami vagyon (1) államok (1) állampolgár (1) al kaida (1) amarok (1) antiszemitizmus (2) arvisura (1) ateizmus (1) athenia (1) autonómia (1) autópálya (1) ávh (1) ávó (7) bajnai (4) baleset (1) barany (1) belgyógyászat (1) benes (1) beteg (1) betli (1) bicikli (1) biológia (1) bíróság (3) bkv (2) blaha (1) blog (6) blogadmin (1) blogajánlás (1) blogcsúcs (2) blogger (1) blos (1) bolsevik (2) bolsevikok (1) bombagyár (6) börtön (1) bosch (1) boulahrouz (1) bridzs (2) bulvár (1) bűnözés (3) bűnöző (1) bűnpártolás (1) büntetés (1) büntetjog (1) büntetőjog (1) butaság (1) buzi (5) carlos (1) celeb (1) cenzúra (3) cigány (21) cigánybűnözés (16) cigányréce (1) címlap (1) civil virtus (1) clausus) (1) család (1) csatahajó (2) csiga (1) csóka (1) csónak (2) csótány (1) darwinizmus (1) deák (1) demokrácia (6) demszky (2) deutsch (1) deviancia (1) dialízis (1) diktatúra (4) dodlenyák (1) doktor (1) draskovics (1) drog (1) droid (3) duna (2) duplacsavar (1) egészségbiztosítás (1) egészségügy (6) éghajlat (3) egyesült (1) egyetem (1) éhségsztrájk (1) eladósodás (1) elfekvő (1) ellenállás (1) ellentengernagy (1) ellenzék (1) elnyomás (1) élősködés (1) ember (1) emberijog (1) emberi jogok (1) emlékmű (1) énblog (3) építkezés (1) eresőkifejezések (1) erőszak (3) éticsiga (1) etika (1) európai (1) európa bajnokság (2) eutanázia (1) eu választás (1) evolúció (2) fa (1) fagyhalál (1) fasiszta (3) fasizmus (1) faszság (1) fecske (1) fecskék (1) feketeistván (1) fekete istván (2) fekete pákó (1) felelősség (1) felfüggesztés (1) félhülye őrnagy (1) feljelentés (2) felmelegedés (2) fico (1) fidesz (8) filozófia (1) flashmob (1) foci (7) fodor (3) fogoly (1) fogyasztóbutítás (1) folyó (1) fony (1) forradalom (4) főváros (1) freeblog (2) fuchs (1) függetlenség (1) füst (1) futball (2) fűtés (1) gáboráron (1) gáz (2) gáza (2) géb (1) genetika (1) genfi egyezmény (1) gergényi (7) gessler (1) globalizáció (1) goldenblog (1) göncz (1) gönczkinga (1) göncz kinga (1) gondolatébresztés (16) gondolatrendőrség (1) görénylyuk (44) gulág (1) gumibot (1) günter grass (1) gustloff (2) gusztos (1) gyász (1) gyásznap (1) gyerekgyilkosság (1) gyilkos (1) gyilkosság (3) gyöngytyúk (1) gyújtogatás (1) gyűlölet (1) gyűlölettörvény (2) gyurcsány (41) gyurcsány viccek (1) háború (1) háborús bűnös (1) hadiflotta (1) hadifogoly (1) haditörvények (1) hajléktalan (1) halak (1) halál (2) halálbüntetés (2) hálapénz (2) halott (2) hamis vád (1) hanuka (2) harry potter (1) hazaáruló (1) házasság (1) hazug (1) hazugság (1) hebron (1) hedvig (1) hiddink (1) hirdetés (2) hírszerző (1) hit (1) hoki (2) holland foci (1) holocaust (3) homokos (1) homoszexuális (1) honfoglaló (2) horgászat (2) horn (1) horváth molnár (1) hülye (1) idióta (1) idő (1) időjárás (3) igazság (1) igazságszolgáltatás (2) ignore lista (1) imf (1) ingatlanadó (1) internet (1) ip cím (1) irodalom (1) isten (3) istván (1) ízlés (1) izrael (2) jános (1) játék (2) jégverés (1) jobbik (4) jobbklikk (1) jobboldal (2) jog (16) jogállam (4) jogászképzés (1) jogsértés (1) jogtalanság (1) judapest (4) justizmord (1) jütland (1) kabai (3) kalóz (1) kambodzsa (1) kampány (1) kanalasréce (1) karácsony (1) kárókatona (2) káromkodás (1) kdnp (1) kecsege (3) keresztény (1) kertész (1) kertészpéter (2) kisebbség (7) kisebbségi kultúra (1) kiskunlacháza (1) koalíció (1) kócsag (2) koeman (1) kóka (5) költségvetés (1) komment (1) kommentválaszok (1) konzervativizmus (2) konzervatórium (4) kórház (3) kórházi napidíj (2) kormány (2) kormányőr (1) kormányválság (1) környezetvédelem (2) korrupció (1) koszovó (1) közgyűlés (1) közlemény (2) közpénz (1) közrend (1) külpoliitka (1) külpolitika (6) kultúra (2) külügy (2) kuncze (1) kunos (1) kurucinfó (1) kurvaország (1) kutatás (1) lakáshitel (1) lamperth (1) lélek (1) leszbikus (1) lételmélet (1) lettország (1) liberális (1) lift (1) lincselés (1) list of ignore (1) lomnici (1) lopás (3) lumpen (1) lusitania (1) macska (2) madárvédelem (1) mádl (1) maglód (1) magyar (3) magyaroknyilai (1) magyarverés (1) majom (1) makó (1) március 15 (1) marihuána (1) marinyeszko (2) marslakó (1) marx (1) materialista (1) materializmus (1) mathijsen (1) máv (1) mavo (2) mazsihisz (1) mdf (1) medgyessy (1) média (3) megrontás (1) menekült (1) mengelica (2) menny (1) mentő (1) mentők (1) mese (1) meteorológia (1) metró (1) migránsok (3) mikeoldfield (1) mikola (1) mindenszentek (1) moderáció (1) moderálás (2) mszp (1) mta (1) munka (1) munkakerülés (1) munkaszolgálat (1) nácizmus (1) narkós (1) nemzet (1) nemzetiség (1) népdal (1) népfelség (1) népszámlálás (1) népszavazás (9) (1) noe (1) nyérc (1) nyolcágú csillag (1) nyugdíj (1) október23 (1) olaszliszka (1) olimpia (2) ombudsman (1) önkény (1) önkormányzat (5) ooijer (1) orbán (7) őrizetbe vétel (1) orosz (1) oroszok (1) országgyűlés feloszlatása (1) ortodox zsidó (1) orvos (1) orvosiügyelet (1) orvosi fizetés (1) ősleves (1) összeesküvés elmélet (1) összefogás (2) összetartás (1) ostobaság (1) osztályharc (1) ovb (1) ózonlyuk (1) pannon (1) párbeszéd (1) parlament (1) pártállam (1) párthatalom (1) pártok (1) pártos igazságszolgáltatás (1) passzívellenállás (1) passzívrezisztencia (1) passzív rezisztencia (1) patkány (1) pedofil (1) pegasus (1) pénzmosás (2) per (1) péter (2) pető (1) petrétei (1) pilitika (1) pinkfloyd (1) pintér (1) pipa (1) pogrom (2) pokol (1) politika (111) polkorrekt (1) polkorrektség (8) pornó (1) posta (1) pran (1) prien (2) privatizáció (1) puccs (1) rába (1) rabbi (1) rabsic (1) rabszolgatartás (1) rádió (1) ráklépésben (1) rasszizmus (4) reakció (3) reform (1) reformzsidó (1) reklám (2) rektoszkóp (1) remény (1) rendőr (1) rendőrdroid (1) rendőrség (9) rendőrterror (2) rendőrvicc (1) rendszerváltás (1) repülőgép anyahajó (1) részeg (1) röhej (1) római (1) románia (1) sajtóper (1) sajtószabadság (1) sakk (1) sárgarigó (1) sarlósfecske (1) segély (1) seggfej (1) seggnyalás (1) selejt (1) shadai (2) shimoda (1) sicko (1) slota (2) sólyom (6) sovinizmus (1) sport (2) statisztika (1) steuben (1) szabadfi (1) szabálysértés (1) szadsz (1) szajkó (1) szakértő (1) szarka (1) szász antónia (1) szdsz (9) szegregáció (1) székelyföld (1) szélsőséges (1) szemét (1) szemkilövés (1) szén (1) szent (1) szerencsétlenkedés (1) szeretet (1) szervezet (1) szerzői (1) szigeti (1) szilveszter (1) szlovákia (4) szólásszabadság (2) szolidaritás (1) szőlő (1) szovjet (1) sztrájk (2) szúnyog (1) szürkegém (1) tabajdi (1) tallián (1) talmud (1) tandíj (2) tarokk (1) társadalombiztosítás (1) tavasz (1) tél (1) tell (1) temetés (1) temető (1) tengeralattjáró (3) terembura (1) teremtés (1) természet (1) természetvédelem (1) terror (3) terrorista (1) terrorizmus (2) tiltakozás (1) tisza (1) tisztesség (1) titanic (1) titkosrendőr (1) titkosrendőrség (1) titkosszolgálat (2) töltőtoll (1) tolvajbanda (1) tomcat (18) torpedó (1) történelem (2) törvény (1) tóta (1) trackback (1) trianon (1) trichinella (1) trychydts (1) tudat (1) tudomány (2) tüntetés (1) tüzép (1) tűzoltó (1) ügyészség (6) újév (1) új választások (1) új zéland (1) unió (1) urbangeri (1) usa (2) üzlet (1) vadász (1) vagyontörvény (1) vajdaság (1) választás (3) valóság (1) van bronckhorst (1) van der sar (1) varjú (1) vaskereszt (1) vegetariánus (1) vélemény (1) véleményszabadság (1) veres (3) vers (1) veseátültetés (1) világbank (1) világháború (2) vipera (1) vízirendőr (1) vizitdíj (4) vízityúk (1) vízum (1) w (1) wto (1) zámoly (1) zene (1) zsanett (1) zsarolás (1) zsidó (23) zuschlag (4) Címkefelhő

Linkblog

Agykipumpálás

2007.09.18. 23:34 Molnárgörény

Kezdetben vala az agyelszívás jelensége. Amikor is a szocialista kutatás-fejlesztés igen sanyarú körülményei között küszködő, ugyanakkor az erős magyar egyetemeken értékes tudást szerző kutatóinkat (elsősorban biológus-orvos tudósokról szól az írás) csábította a gaz Nyugat. Jobb bérekkel, korrekt munkafeltételekkel - nem kellett példának okáért egy szem nyomorult Bürker-kamráért vagy jobb küvettáért Canossát járni és tizennyolc pecsétet megszerezni a dolláralapú beszerzés engedélyeztetésére. A kinti laborban volt kémcső, küvetta, miegyéb, ami csak kell. És ha valami véletlenül mégse, hát szóltak a főnöknek, aki azonnal hozatta. Sőt. Annyit ült a számítógépnél a kutató, amennyit akart (hetvenes-nyolcvanas évek!), nem kellett gépidőt kuncsorognia, hogy a kísérlete eredményeit kiszámíthassa.

Igaz, hogy a kádári időkben az agyelszívás elég fakultatívan adatott meg lehetőségként azhoknak, akik disszidálni valamiért nem akartak. Nem az ment, aki a legtöbbet tudta, hanem aki legjobban feküdt a főnökségnél - meg az egyetem avagy az intézet pártbizottságánál. Ezért aztán tudományos kutató apámnak fénykorában egy év Amerika jutott, míg a nála jóval halványabb elmék úgy jártak külföldre dolgozni, mintha haza járnának.

Ahogy megjelent Görbecső elvtárs, a glasznoszty meg a peresztrojka, ez némiképp változott (az öregem azonmód el is húzott Finnországba majd Amerikába, és ma, hetvenévesen is még működik egy finn egyetemen - valamit csak tudhat, ha vén fejjel is ott tartják) - már lényegében mindenki mehetett. Akinek némi töltet volt a fejében, és beszélt az oroszon kívül más nyelvet, általában el is ment.

Az is nagyon érdekes, ahogyan például az orvosegyetemen a hallgatók a nyelvtanuláshoz viszonyultak. Én megúsztam a diplomához szükséges nyelvvizsgákat, csak pár évvel később vezették be. Nyavalygott is szinte mindenki, utálták az egészet - és tény, hogy voltaképp nem volt okvetlenül szükséges, mert ma már minden olvasható magyarul, a legújabb orvosi újdonságokat kivéve, csakhogy azoknál az átvétel se előzi meg a lefordítást és magyar közlést. Kövezzenek meg, de kimondom: nem szükséges a külföldi szakirodalom követése, mert a magyar szakirodalom alapos ismerete éppenséggel magas fokú tudást jelent (a gond az szokott lenni, hogy a magyart se ismerik...).

Nos, eltelt vagy 8-10 év, és mit kellett látni? Az egyetemisták magolták az angolt (norvégot!!!), mint a kisangyalok - annyira, hogy fontosabb volt a felsőfokú nyelvvizsgájuk, mint a szakmai tárgyak. Pedig akkor még a Molnár Lajos - Horváth Ágnes ámokfutó duó még nem is volt a láthatáron, csupán az EU-belépés közeledtével híre ment az angol, norvég és hasonló állásoknak, ahol a fizetés - hát, fogalmazzunk finoman - köszönő viszonyban sem volt a magyar kezdő (vagy akár gyakorlott) orvos fizetésével. Persze, hogy a hallgatók nem százezerért itthon, hanem sok-sok százezerért külföldön akartak dolgozni inkább! Egy kedves ismerősöm ma Seattle-ben haematológus - nemrég elmondta, hogy három Nobel-díjas kollégája van, és egy hatalmas csontvelő-átültető központban ügyködik. Nem szégyellem, hogy ő hívott meg a presszóban, amikor találkoztunk - bár nyolc évvel ifjabb, ma megvehetne kilóra.

Mit tehet a magyar orvos? Én nem tudnék, nem is akarok külföldön élni - így hát jobb híján pályaelhagyó lettem, legalábbis ideiglenesen mindenképpen. Aki nyelvet se tud (én se tudok jól, bár meg tudnám tanulni, ha kéne), az marad csak itthon, és húzza az igát. Melléjük egyre nagyobb számban érkeznek az erdélyi, délvidéki, kárpátukrajnai magyarok. Ez két okból is baj: egyrészt az ottani magyar értelmiség így egyre fogy, és a többieket megtartó erő ezzel is csökken; másrészt nekünk se a legjobb, mert ma is tetemes a különbség a magyar és az ukrán, szerb vagy román egyetem között - egyelőre még a magyar egyetemek javára, bár a kormány mindent megtesz, hogy ezt a különbséget is eltüntesse... Vagyis a magyar betegek szakmailag bizony gyengébb ellátást kapnak. Persze igyekeznek a honosítottak javítani a tudásukat, de munka mellett, a taposómalomban van, akinek sikerül, és van, akinek nem.

Ide linkelem Tetra blogjának egyik legújabb posztját - érdemes elolvasni http://tetrahid.blog.hu/2007/09/18/imigrant . Neki a barátnője a medika, de ő maga is úgy véli: tudását csaki külföldön tudja valós árán megfizettetni. Csoda, ha nem vállalja az itthoni gürcölést, kínlódást, gyatra fizetést, a zsebében turkáló kormány újabb és újabb szemétségeit? Nem értek egyet a döntésével, hiszen nekem ez a hazám, és azért sem megyek el, mert Kúrcsány mindenkit erre biztatott - engem egy ilyen csótány a hazámból nem küldhet el - de megértem, és bírálni sem akarom. Nem lehet elvárni, hogy egy most kezdő fiatal a teljes kilátástalanságban töltse el az életét, amikor felelősen még családalapításra sem gondolhat. Szegény Tetra részletezi a vívódását, míg arra jutott, hogy bizony, innen el kell menni...

Ki a hibás? EZ A ROHADT KORMÁNY, KÉREM. Senki más. Ami most megy, az nem agyelszívás immár, hanem agykipumpálás: mintha a magyar (magyar? ezek?) vezetés arra játszana szándékosan, hogy aki teheti, húzzon el innen. Nincs szükség a kiművelt emberfőre - jöjjenek a kínaiak, a szirszar műanyag bigyulikat, gagyi számítógépeket össze tudják rakni futószalagon, heti hét napot is eldolgoznak, és napi két marék rizzsel beérik. Egyszerűen észbontó, hogy a kezdő diplomások nem kapnak állást; ha kapnak, olyan pocsék a fizetésük, hogy abból főleg éhendögleni lehet; hogy az orvosok ma már abban se lehetnek biztosak, hogy a szakvizsgáig eljutnak, hiszen az intézményeket tollvonással rombolják szét és teszik a dolgozókat az utcára, miközben a várólisták a Marsig érnek és a betegek halomra pusztulnak.

Lője már le Gyurcsányt valaki! Vagy legalább nekem adjanak egy távcsöves puskát!...

30 komment

Címkék: politika kutatás gyurcsány egyetem agyelszívás

Nem csíptek össze - elég baj az...

2007.09.17. 22:40 Molnárgörény

Ezúttal újra némi könnyebb műfaj, de azért gondolkodni is megpróbálunk. Jelentem, a hétvégét horgászviskómban töltöttem: már az otthoni must is zajosan erjed, a kotyogó pattog rajta, mint a metronóm. Ha minden igaz, idén (a károk ellenére) már 30 liter fölé megy az összmennyiség. Jövőre félhektó, aztán egy egész, végül a májzsugor.

Horgásztam is - de minek. Idén, rendkívül örvendetesen, némi sulyom ismét kinőtt, kisebb mezők is összegyűltek. Ha már süllő nincs, megpróbáltam pontyozni. Érdekes: máskor szeptemberben evett a ponty, mintha az élete múlt volna rajta - mint ahogy az is múlt rajta, hiszen ilyenkor kellett a téli tartalékot felszedniük. Most ott voltak, lökdösték a nádat, turkáltak, de a kukorica nem kellett. Egy mozdítás nem sok, annyira se (finom konzervkukorica volt, meg is ettem a maradékot magam). Ugyanakkor a másik boton csontkukaccal próbálkoztam, fogdostam is szorgalmasan a combos bodorkákat, félkilós is akadt köztük.

Azért nagyon furcsa ez, mert - talán az olvasók egy része jártas halügyekben - a bodorka is eszi a kukoricát. Próbaképp kicseréltem a bodorkázón a csalit - onnantól hozzá se nyúlt semmi. Nem kell a téli zsírréteg a halaknak? Mert a csontkukac szinte tiszta fehérje, abból nem sok energia nyerhető... Megint nem lesz tél? A fecskék viszont elég korán elmentek, most alig egy-két dél felé nyilallót láttam, míg tavaly októberben is megfigyeltem párat.

A pontyok viselkedése is elég furcsa - még a víz is "jó" volt, árasztottak, az idő is melegedett - emberi számítás szerint harapniuk kellett volna. De nem. Korábban ez volt a főszezon, mert ilyenkor a halak valósággal zabáltak, minden óvatosságot félretéve. Most meg finnyáskodnak. Vajon miért? Nem tudom, de aggódom...

Vasárnap két csónak is beállt a szokásos süllőzőhelyemre - délben... Kérdeztem, van-e valami? Semmi! Mire horgásznak? Süllőre! Délben? Reggel se volt...

Bizony. Reggel se. És este se, amikor én álltam oda. De nem csak ezen az estén: már két éve elvétve lehet csak fogni, holott korábban félmázsát is begyűjtöttem egy évben. Van viszont törpeharcsa, irdatlan mennyiségben. Szinte állandóan cincálja-gyötri a süllőző kishalat vagy halszeletet a horgon, előbb-utóbb a nagyobbja be is pofálja valahogy, aztán ott tekergőzik a horgon... Nem mondom, végtére is finom hal, de azért mégse süllő. Ellensége viszont nincsen: szétfeszíthető erős, tűhegyes mell- és hátuszonytüskéi miatt egészben elnyelhetetlen, így se a ragadozó halak, se a halászó madarak nem kezdenek ki vele. Szaporodik, és immár biztosan kipusztíthatatlan ez a haszontalan amerikai jövevény. Jellemző, hogy a szintén amerikai pisztrángsügér (avagy fekete sügér) az egyetlen, mely legalább a törpeivadékokat eszi - de ennek a meghonosodása gyakorlatilag sikertelen volt, noha kárt nem tesz. Csak néhány, kisebb vízben alakult ki önfenntartó állománya.

Egyszóval fogtam pár darabosabb törpét, aztán meguntam az egészet. Elgondolkodtam kissé, hogy eddig behozták Amerikából a naphalat (kártékony ikrapusztító, haszna nincs), a törpeharcsát (hihetetlen szapora, ikra- és idavékpusztító, még ellensége sincs), Ázsiából az amurt (tönkretette a természetes hínárállományt) és a busákat (gyakorlatilag visszafoghatatlan planktonevők, hatalmas mennyiségű fekáliával terhelik a vizeket, húsuk pocsék rossz ízű). Talán mégse kellett volna mindig sokkal okosabbnak lenni a természetnél?

Még egy ijesztő dolog tűnt fel. Sikerrel elkaptam a gyerekek nátháját, így a pipa se esett jól - mégis, alkonyati-esti horgászathoz elő se kellett venni a szúnyogriasztót. Se pipa, se szúnyogriasztó, és semmi nem csípett meg. Jó, tudom: a görény az büdös - de nem erről volt szó, mert a családnak is feltűnt, hogy mennyire nincs szúnyog.

Baj az, hogy a víz mellett nincs csípőszúnyog? De mennyire! Így aztán nem lesz fecske sem, mert azt eszi; nem lesz küsz meg keszeg, mert az ivadéka tömegesen fogyasztja a csípőszúnyog apró lárváit; aztán végsősoron nem lesz süllő meg harcsa sem. Mindezt azért, mert idén a kukacbombázók havonta jöttek a szép sárga An-2 permetgéppel, és nyomták a halált a szúnyogokra. Csak remélhetjük, hogy legalább a biológiai Bacillus thüringiensist permetezték, hogy ne döglesszék meg a hasznos rovarok egész seregét "apró mellékhatásként". Mindezt azért, hogy egy-két finnyás nyaralónak ne kelljen csapkodnia vagy bekennie magát.

Nem kéne már a természettel baszakodni! Gyógyszerrel, élelmiszerrel mindenféle állatkísérleteket el kell végezni, mielőtt az emberi fogyasztást engedélyeznék - amikor viszont az ökoszisztémába csapunk bele baltával-vegyszerrel, akkor a kísérletet magunkon végezzük, hiszen annak mi is részei vagyunk... Úgyis eszünk már mindent, guargumitól az E-300-ig, azt se tudjuk, mit - hát nincs is már hátra, mint sterilre permetezni a vízpartokat, kivagdosni a fákat, és máris itt a szép, új világ...

 

53 komment

Címkék: környezetvédelem szúnyog

Jobbak a jobbok!?

2007.09.14. 21:12 Molnárgörény

A bő fél év alatt, amióta bekapcsolódtam a blogolvasásba-kommentelésbe, majd magam is elindítottam ezt a blogot, figyeltem, hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző és az azonos politikai oldalon állók, hogyan nyilvánulnak meg, milyen eszközökkel érvelnek-vitáznak. Általában egy blognál meglehetősen egyértelmű, hogy gazdája jobb- vagy baloldali, de kommentelő mindkét oldalról akad mindenkinél (kivéve a gyakorlatilag nem látogatott blogokat).

A következő érdekességet figyeltem meg. A baloldaliak önbizalma tetemes: tényanyag vagy érvelés nélküli kioktatás-leugatás sokuknál alapvető vitaeszköz. Épp ezért felkészültségük nem is dönthető el - lehet, hogy mégsem ostobák, csak épp nem veszik a fáradságot arra, hogy érveket és tényeket sorakoztassanak fel. A legpregnánsabb példa erre az itt is többször idézett Kertész Péter-féle cionista blog; ott egy Fekete György nevű úr (akinek neve hűen tükrözi szellemi képességeit) a fő matador, hihetetlen gyenge módon. Előlem már el is futott, gyorsan "megsértődött" azon, hogy egy történelmi elemzésben nem hajbókoltam a holocaust, zsidók, stb. előtt - megjegyzem, szó sem volt zsidózásról, egyszerűen kívülről, távolságot tartva közöltem vele mondandómat (hogy pl. az 1919-es bolsevik rémuralmat nem kéne nagybetűvel Tanácsköztársaságnak írni, és dicsérgetni még ma is).

Itt van aztán a simlis balos blogger: Trichinella, a moderáló, aki a kellemetlen érveket gombnyomással tünteti el. Ellentéte a nem is mindig balos mavo, aki jobbra ütve ugyan acélkemény, de Gyurcsányt se szereti különösebben (csak Klónnak hívja): ő folyton fenyegetőzik a moderálással, de valójában nem él ezzel az eszközzel, és a szólásszabadságot tiszteletben tartja. Érdekes emberke, aki sűrű káromkodással leplezi azt, hogy tulajdonképpen kulturált alapjáraton, de nem szívesen mutatja. Belőle pár év múlva mérsékelt konzervatív lesz (hacsak nem győz Gyurcsány még egyszer, mert akkor alighanem szélsőjobbossá fog fejlődni)...

Vannak aztán a rendkívül érdekesen, élvezetesen író és hatalmas tudással felvértezett "szakkommentelők". Itt Terembura, máshol Shenpen és max_headroom a példa erre (Shenpennek van saját blogja is, sőt, angol nyelvűt is ír). Teremburát is folyvást próbáljuk rábeszélni, hogy írjon maga is, mert az a gondolatmennyiség, amely belőle fakad, könyveket is érdemelne. Érdekes, hogy ezek a koponyák rendre mérsékelt vagy erélyes konzervatív-jobboldali beállítottságúak; harcos balosban ilyet egyet sem láttam.

A balosok egymással mindig a lehető legudvariasabbak, és csak egészen ritkán mondanak ellent társaiknak (akkor is nagyon szerény stílusban). Ebben erősen különböznek a jobber-bloggerektől, akik olyan rondán be tudnak egymásnak szólni, hogy még. Szégyellem bár, és igyekszem elkerülni, de működésem hajnalán magam is beleestem ebbe a hibába... A mértékadó jobbosok berkeken belül is kőkemény vitákat folytatnak - nem sorolnám ide a finoman szólva nem mértékadó (Kiss Endre Farkas, avagy sodika) hőzöngőket, akiket a komolyabbak semmire se tartanak - őt épp Blogadmin osztotta ki egy korábbi írásában, teljes joggal. Az eszetlen feltűnősködés és öncélú zsidózás senkinek sem válik hasznára, kiváltképp nem a konzervatív-jobboldali gondolatnak. Zsidókat szidni szabad, és ez is a szólásszabadság elválaszthatatlan része: de az ég szerelmére, legyen konkrét oka a dolognak!

Vajon mit jelenthet a jobboldalon az egymás közti kemény beszéd? Bízom abban, hogy azt: a jobboldaliak határozottabban idealisták, és ragaszkodnak az általuk elképzelt dolgokhoz - továbbá komolyabban veszik a szólásszabadságot, és emiatt azonos oldalon lévő társaiktól is elvárják, hogy tűrjék a kemény bírálatot is. Remélem, hogy azért zörgetjük a kardunkat oly hevesen, mert erősebb a szándékunk a jobbításra, illetve gyengébb a nyájszellemünk, melynek jegyében az akolbélieket akkor is szeretni kell, ha épp a lábunkra lépnek (mint a szocihívők az őket kifosztó Gyurcsányt...). Bár az összetartást és a vélemények valamelyest szinkronizálását ugyanakkor hiányolom is: elvégre egységben az erő. Ne egymással csatázzunk, mialatt a baloldal rajtunk röhög...

34 komment

Címkék: blog politika görénylyuk

Örök bűnösök maradunk Szlovákiában

2007.09.14. 02:00 Molnárgörény

Nemrég elkövettem egy posztot a második világháború utáni magyar külpolitika lehajtott fejű, hátrakötött kezű puhányságáról. Mostanában az ilyen írások elég hamar visszaigazolódnak a válóságban is - mint ahogy a köztársasági elnökről írottakkal történt a minap ugyanez.

A legújabb megszégyenítésünk: amikor a szlovákiai magyarok pártja megkísérelte, hogy a parlamentjükben megtárgyaltassa a háború után (tisztán nemzetiségi alapon, mert a Benes-dekrétumok alkalmazásához nem kellett semmiben bűnösnek lenni) jogfosztott, kisemmizett, elűzött, áttelepített magyarokkal való megbékélés, illetve a kárpótlás ügyét.

Nem volt nehéz kitalálni, mi fog történni. A Meciar-Slota-Fico tengely üvöltött, ordított, káromkodott: közölték, hogy a Benes-dekrétumok szentek és sérthetetlenek, a magyarok fasiszták és majd akkor lesz megbékélés, ha bocsánatot kérnek a sanyargatott szlovákoktól, kárpótlásról szó sem lehet, ... Satöbbi. Kár volna az egészet felsorolni, ocsmány tót sovinizmus, a legalávalóbb fajtából.

Vajon mit tett a magyar kormány? Mit mondott a magyar külügyminiszter? Netán jegyzéket nyújtottak át a tót követnek, melyben mondjuk az állt, hogy a magyarokat fasisztázó tótoknak talán nem kéne elfelejteniük egy bizonyos Josef Tiso nevű quislinget, aki épp elég szégyent hozott papi hivatására, de megítélése máig sem egyértelmű Szlovákiában? Avagy tiltakozott a magyar külügyminiszter, és közölte szlovák kollégájával, hogy a magyarellenes indulatok felkeverése súlyosan terheli a két ország kapcsolatait? Lehetséges, hogy az Európai Unió szerveihez továbbították a szlovák sovinizmus és magyarsértegetés tirádáit, felkérve az Uniót, hogy a kisebbségek védelmét Szlovákiában is vegye pártfogásába, küldjön ki azt felügyelő bizottságot?

Mindez a diplomáciában határozott, de egyáltalán nem durva válaszlépés. Természetesen ezekről csak itt, ebben a blogban olvashat a kedves olvasó - mert a valóságban semmi sem történt. Sőt. Gondolom, Fico majd hamarosan összeül Gyurcsánnyal, és eléri, hogy őszödi huszárunk határozott okossággal megfeddje Durayt és Csákyt, akik forrófejűségükkel veszélyeztetik a két ország jó kapcsolatát. Miniszterelnökünktől kitelik az efféle, már láthattuk többször...

Méghogy dioxinos guargumival lágyított fos a magyar külpolitikai keménység mértéke? Ugyan már! A mi diplomáciánkhoz képest a fent említett minőségű széklet maga a vídiabetétes betonfúró!

4 komment

Címkék: politika gyurcsány szlovákia külpolitika görénylyuk gondolatébresztés

Odatartotta az arcát, pofonvágták

2007.09.12. 19:43 Molnárgörény

Ugye-ugye, elnök úr!? Kár volt a vagyontörvényt visszaküldeni "újabb megfontolásra"... Tetszett volna megkérdezni Molnárgörényt!

Szegény Sólyom László... Egykori alkotmánybírósági elnökként nem élt az előzetes normakontroll lehetőségével, és csak újratárgyalásra küldte vissza a vagyontörvényt  - ami viszont azzal jár, hogy ha a parlament újra megszavazza, immár vita nélkül alá kell írnia. Hogy ez miért nem jó, már taglaltam (http://molnargoreny.blog.hu/2007/09/05/a_bizonytalanul_repulo_solyom). Most az elnök úr megtapasztalhatta, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció valamikor valamit hallott már harangozni (ha fals módon is) a kereszténységről: ugyanis Sólyom odatartotta az arcát, és törvényszerűen meg is kapta a maga pofonját tőlük - reméljük, a másik orcáját már nem fogja legközelebb odatartani. A koalíció percek alatt, gyakorlatilag változatlanul fogadta el a törvényt, azzal a módosítással, hogy a maradék vagyont szétlopó vagyongazdálkodó szervezet vezetőjét az elnöknek kell kineveznie (persze a miniszterelnök javaslatára, vagyis csupán vétójoga, de nem kezdeményezési joga van). Kérdés, hogy a megkapott vétójoggal mer-e, fog-e olyanformán visszaélni a vagyon mentése érdekében, mint annak idején Göncz, amikor Nahlikot és Csúcsot nem volt hajlandó tévé-rádióelnököknek kinevezni. Valószínű, hogy Sólyom egyrészt nem fog így belefolyni az aktuálpolitikába, másrészt nem is menne vele sokra, mert a törvény feles, tehát ha ellenáll, simán kimódosítják belőle a vétójogát. A kormánykoalíció ezúttal igazán sátáni ravaszsággal járt el: a módosítás után bármilyen botrány esetén Sólyomra fognak mutogatni: "Tessék, nyavalygott, hagytuk, hogy belebeszéljen, és nézzék, ő nevezte ki azt, aki a lopást vezérli!"

Voltaképpen Sólyom esélyt se adott arra, hogy a vagyontörvény esetében a talán mérsékeltebb, a társadalomtól lassan tartani kezdő képviselők meggondolásra késztessék a kormányt. A szavazás előtt tartott beszéde (http://www.keh.hu/keh/beszedek/20070910orszaggyules_plenaris_ules.html) bár igyekezett egyensúlyozni a bal- és jobboldal bírálatában, épp eléggé fájt a baloldali koalíciónak - más kérdés, hogy az elnök a tényleges és korrekten lehetséges bírálat egytizedét se alkalmazta... Nem tudom, hogy gondolta: miután a koalíciót megbírálja, azok majd szépen magukba szállnak, és alaposan átgondolják a visszaadott törvényt?... Ehelyett persze összezártak, és a dafke-effektus ritka gyors és egységes szavazáshoz vezetett (még név szerint is simán, 190-156 arányban átment a vagyonszétlopási törvény). A forgatókönyv most az, amit megírtam: alkotmánybírósági kínlódás, utólagos alkotmányellenesség nagyjából egy év múlva, és addig eltűnő százmilliárdok...

A beszédre csak néhány momentumában érdemes kitérni. Például a következő mondattal egyensúlyozott a pártsemlegesség keskeny mezsgyéjén:

"Nagy szolgálatot tett a Magyar Köztársaság nemzetközi jó hírének a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetője, aki nagykövetek jelenlétében, a fogalomnak az e körben nyilvánvalóan szükséges egyértelműségével tisztázta, hogy Magyarországon nincs fasizmus, és nincs fasiszta veszély sem."

Jaj, de szép... Az a hiba csupán, hogy az SZDSZ mint párt a fracióvezető ezen nyilatkozatát semmi másnak nem tekinti, mint a szélsőséges fasizmus-csaholás miatt már időszerűen szükséges taktikai balos politically correct-balanszírozó lózungnak. Horn Gábor, Gusztos Péter, és az összes többi harsányan fasisztázó-fasizmusozó szadeszos újult erővel ordibál tovább, és ha valakinek nem tetszik, majd ezt a mondatot is lobogtatják a tiltakozó előtt.

A szélsőjobb viszont a következő megrovást kapta többek között:

"Nálunk, ahol nincs bevándorlás, a kultúrák ezzel járó ütközése, még hagyományos a kép, ám ezen belül újdonság a fiatalok bekapcsolódása, másrészt sajátosság a cigányellenesség. Véleményem szerint a legrosszabb helyzet akkor volt, amikor a MIÉP bekerült a parlamentbe az 1998 és 2002 közötti ciklusra."

Nincs bevándorlás? Elnök úr! Ha az egymillió kínai még nem is ért ide, de azért tessék már kimenni a Kőbányai útra, az Asia Centerekbe, vagy a kínai gyorsbüfékbe! Nem is beszélve az ukrán maffia tízezres nagyságrendű itt élő erőiről. A cigányellenesség az tény. Én is cigányellenes vagyok. De például nem vagyok malájellenes, noha azok is barnák - netán a cigányokat is meg kellett volna kérni a törvények, illetve a társadalmi együttélés szabályainak betartására, mely esetben a cigányellenesség a (túlságosan is) toleráns magyar társadalomból igen hamar eltűnne. A MIÉP pedig éppen parlamenti párt korában volt (ebből is fakadóan) a legkonszolidáltabb - továbbá ha az elnök korábban kifejtette, hogy az aktuálpolitikába nem szól bele, akkor ezt így talán mégse kellett volna...

Egyszóval: a Sólyom-beszéd, bár formailag tetszetős volt, helyenként elég szókimondó is, mégis az elnök egy alapvető hibába beleesett. Neki ugyanis nem az a dolga, hogy a két oldal között maradjon, és jobbra-balra szimmetrikusan ossza a kritikát és a dicséretet. A pártsemlegesség követelménye nem jelenti azt, hogy bármi áron félúton kell maradnia: ha az egyik oldal - jelen esetben a balliberális - hatalomgyakorlása során alávalóságokat követ el az egész ország ellen, akkor ezt kell célbavennie. Nem az ellenzék felel az országért, hanem a kormány: ezért amikor népellenesen működik, bizony csak és kizárólag a kormányt kell célkeresztbe fogni!

9 komment

Címkék: politika gyurcsány sólyom gondolatébresztés vagyontörvény

A langyos háború hat éve

2007.09.11. 13:35 Molnárgörény

2001. IX. 11. A nap, amikor az Egyesült Államokat saját területén támadták meg, a világon eddig sosem látott módszerrel, eltárített repülőket használva fegyverül. Azóta más a világ: és szokás szerint nem azoknak lett rosszabb, akik bármely oldalról az erőszakért felelősek, hanem azoknak, akik legfeljebb áldozatként találkoznak vele...

Hat év távlatából megállapíthatjuk: az al-Kaida voltaképpen célt ért. Nem katonailag, természetesen: fegyverrel ma az Egyesült Államokat nem lehet legyőzni. De szeptember 11. vezetett el a Szaddám elleni második, teljesen fölösleges háborúhoz, melyben az USA ismét belemászott egy végtelen, megoldhatatlan kínba - egy Vietnam a jelek szerint nem volt elég... Irak most évekre-évtizedekre lőporos hordó marad, és az USA még kivonulni sem tud előkelően, hiszen mindenki őt teszi felelőssé a megszállást követendő káoszért és gyilkolásért. Ugyanakkor az országot pacifikálni képtelen, mert arra nagyságrendekkel nagyobb erő sem volna elég. Szaddám megdöntésével kiengedték a szellemet a palackból - és nem lehet sehogy se oda visszaédesgetni...

A másik eredmény, hogy az Egyesült Államok a terroristák elleni védekezés címén éppen azokat a szabadságjogokat csorbítja látványosan, melynek világszerte a védelmezőjeként határozta meg magát. A guantanámói Gulág ennek csak az egyik része: a másik az USA területén a lehallgatás, megfigyelés korábbinál sokkal szabadabb volta, a külföldiek jogfosztottsága (nekik most nincs habeas corpus garanciájuk, konkrét bűncselekmény gyanúja nélkül is letartóztathatóak). Már az Egyesült Államok jogérzékenyebb polgárai is sokallják az alapjogok csorbítását, bár eleinte a rendpárti félelemkórus miatt többé-kevésbé elfogadták.

Azt mindenkinek látnia kell, hogy a terrorizmus tetszőlegesen kemény rendőri-titkosszolgálati eszközökkel sem szüntethető meg. A terroristák merénylet előtti lebukásához általában buta konspirációs hiba vagy kényelmeskedés vezet csupán. Tessék végiggondolni: ha én elhatározom, hogy lelövöm Gyurcsányt (mondjuk, megérdemelné), akkor ugyan ki és hogyan tudna ebben megakadályozni, HA NEM MONDOM EL SENKINEK, de türelmesen várok az alkalomra? Fegyvert szerezni már Magyarországon is egyszerű, és Gyurcsány programja is sokszor kiszámítható. A kérdés azon fordul meg csupán, hogy ha ezt tervezném, hajlandó volnék-e bűnhődni is érte (mert a közelébe kerülni ugyebár még a közismert terrorista Tomcatnak is könnyedén sikerült): mert ha igen, egy sima pisztoly elég (mesterlövészpuskához nehezebb hozzájutni, pisztolyt bármelyik kínai piacon vehetünk).

Márpedig az al-Kaida emberei nemhogy bűnhődni, de meghalni is hajlandóak - tehát a legegyszerűbb eszközökkel, a menekülési utat sem kidolgozva támadhatnak. Támadnak is; engem az lep meg, hogy egyrészt voltaképp elég kevés komoly merénylet történt azóta, másrészt, hogy (szerencsére) Magyarország ellen még nem jutott belőle - ha a rendőrpalota-lövést nem számítjuk be, de minden észérv azt bizonyítja, hogy azt maga a kormány rendezte meg (http://molnargoreny.blog.hu/2007/05/19/rendorpalota_loves_klasszikus_buntetojog)

Az én kérdésem az, hogy mi módon lehetne a helyzetet konszolidálni? Ami most van, az egyfajta "langyos háború", ha a hidegháború kifejezést a fegyverkezési versenynek, a rendest pedig a reguláris seregek harcának tartjuk fenn. Itt nincsenek meghatározott frontok, sőt, a szereplők se mindig azonosíthatóak: csak célpontok és áldozatok léteznek. Az ilyen háború anyagi igénye csekély, és éppen az efféle olcsó, kis ember- és eszközigényű harcban nincs semmilyen fölényben egy USA-potenciálú ország néhány elszánt terroristával szemben. A terrorista támad és meghal, vagy támad és eltűnik: bárhol, bármikor lecsaphat. Voltaképpen tehát az Egyesült Államok idegenben vívja a langyos háborút - és ez alatt nem a földrajzi elhelyezkedést, vagy Irakot kell érteni, hanem azt, hogy a hazai pálya előnye az ellenfélnél van.

A megoldás rendkívül nehéz. Az arabok aligha állnak le, amíg Izrael kiemelt (és részrehajló) támogatását meg nem szüntetik - ugyanakkor a zsidó állam megsemmisítése nem lehet sem cél, sem elfogadható. Kérdés, hogy meg lehet-e egyáltalán teremteni a közel-keleti békét - és akkor még ott a Közép-Kelet, Irakkal és Iránnal. Nem kizárt, hogy az USA - ha fokozódik rajta a nyomás - megint néhány év meddő csatározás után visszakényszerül az izolacionista politikához, bár kérdés, hogy azzal ki tud-e szabadulni a langyos háborúból? Leáll-e az ellenfél?

Számomra az a legfontosabb, hogy Magyarország mit tesz. Hogy mit ne tegyünk? NE KÜLDJÜNK KATONÁT SEHOVÁ IDEGEN ORSZÁGBA MEGSZÁLLÓNAK! Ahogy az USA cserbenhagyott minket 1956-ban, úgy újra megteheti, ha netán a terroristák minket is célnak választanak. Minek ezt kiprovokálni? A NATO-ért? Ami minket csak a szomszédok ellen nem véd meg - holott velünk szemben ellenséges indulatok épp a szomszédos országokban vannak csupán?

A baloldal olyan jól elpoénkodik azon az anekdotán, amikor Magyarország hadba lépett a második világháborúban az Egyesült Államok ellen, és az amerikai kormány megkérdezte a távozó nagykövetet néhány dologról. Valahogy így:

- Önök egy európai királyság?

- Igen.

- És ki a király?

- Nincs királyunk, tengernagy az államfő.

- Akkor Önök tengeri hatalom, és emiatt vannak területi követeléseik az USA-val szemben?

- Nem, sem tengerünk nincs, sem követelésünk az USA ellen.

- Vannak területi követeléseik valakivel szemben?

- Igen, a szomszéd országokkal szemben.

- És velük is hadban állnak?

- Nem, ők a szövetségeseink...

Hát akkor tessék most belegondolni, hogy mit is véd a magyar katona Irakban vagy Afganisztánban. A magyar érdekeket, vagy az amerikaiakat? Biztosan bele akarunk kerülni valahogy ebbe a langyos, de az áldozatoknak és rokonaiknak annál fájdalmasabb háborúba? Mikor kérdeztek meg minket, hogy lerohanják-e Irakot, bombázzák-e a tálibokat? Most kellünk, amikor a baj már megvan? Csak nem azért, hogy hátha az al-Kaida megosztja majd a célpontjait, és minden pokolgép, ami nem az USA-ban robban, tiszta haszon Bushéknak?

Hogy az Egyesült Államok hogy oldja meg a helyzetet, az ő problémája. Maradjunk ki ebből! Erősítsük a magyar hadsereget, legyünk felkészülve - de ne a más földrészen dúló háborúkban való részvételre, hanem az ország védelmére, ha úgy hozná az idő, hogy rákényszerülünk. Ha lenne olyan erős seregünk, mint a minket olykor nem is annyira burkoltan fenyegető szomszédoknak, akkor talán a külpolitikánk is kevésbé lenne szolgalelkű, és a magyar érdeket nem kéne folyamatosan dupla zárójelbe tenni...

31 komment · 1 trackback

Címkék: politika al kaida terrorizmus egyesült görénylyuk államok

Életfogytiglan se lesz...

2007.09.11. 12:13 Molnárgörény

Ilyenek a véletlenek, meg a Murphy törvénye. Ha Shenpen nem írja meg Irakkal foglalkozó posztját (http://neokon.blog.hu/2007/08/22/na_jo_megis_irak), ha ott max_headroommal nem keveredünk hosszas elemzésbe a halálbüntetésről, valószínűleg jóval később született volna meg saját, halálbüntetést elemző posztom (http://molnargoreny.blog.hu/2007/08/31/a_halalbuntetesrol). A politika meg éppenséggel olyan, hogy a simlisek hajlamosak véletlenül is belegyalogolni a késbe: a halálbüntetésről szóló, alapvetően elméleti vitának az adott igen szomorú aktualitást, hogy pár napja hírként jelent meg (Magyar Nemzet), hogy Kondorosi Ferenc, a hazugságügyi és polgárveretési minisztérium alulképzett főkorifeusa a tényleges életfogytiglan megszüntetésén dolgozik. Ha összejönne, a már ilyenre ítélteket is 20 év elteltével felülvizsgálnák. Magda Marinko, welcome back!

 Ez a kérdés, amely részint jogelméleti, részben lelkiismereti jellegű, elég látványosan bemutatta a polgári-konzervatív-jobboldali világnézetűek és a balosok hozzáállásbeli különbségét. Míg mi helyenként egymás között is éles elméleti vitát folytatunk arról, hogy megengedhető-e az állam általi kivégzés avagy nem, és az ártatlanok halálbüntetése megelőzhető-e, Kondorosi elvtárs kiengedteti közénk a legveszélyesebb rohadékokat. Mi emberi jogi kérdéseken vitázunk, a baloldal meg bármiféle érdemi indoklás nélkül elereszti a legveszélyesebb gyilkosokat.

Érdemes két szót szentelni a rendes szakvizsgát nélkülöző, de féktelen önbizalommal bíró Kondorosi Ferencnek. Ő a Gál J. Zoltán-vonalba illeszkedik: az elkötelezettség a jelek szerint pótolja az iskolai végzettséget bolsevikéknál. Vagy esetleg fordítsuk meg a kérdést, és tételezzük fel, hogy tisztességes szakvizsgázott jogászember nem áll be ezekhez csaholni? Ennyire azért nem vagyok optimista - inkább arról van szó, hogy a hű elvtárs mindenképp pozíciót kap, a közvélemény meg le van... (A teljesség kedvéért említsük meg, hogy ebben a Fidesz se vétlen, ha Deutsch Tamás "kijelölt miniszter" helybenjárására gondolunk mindaddig, amíg nagy nehezen meg nem kapta a diplomáját...)

Tehát, kedves barátaim: most itt van az ideje, hogy elvi megfontolásaitokat félretéve, legalább taktikai okból a halálbüntetést kezdjétek támogatni-követelni. Mégpedig azért, mert amíg EU-tagok vagyunk, bevezetni úgysem lehet, de talán egy hangos ilyen irányú követelés megakadályozhatja vagy késleltetheti, hogy a mai kormány a tényleges életfogytiglant is megszüntesse, 20 év elteltével az országra szabadítva azokat a gazembereket, akiknek annak idején inkább kötélen lett volna a helyük...

6 komment

Címkék: politika jog halálbüntetés

Röhögött a tárgyalóterem

2007.09.07. 21:03 Molnárgörény

Hétvégére megajándékozlak Titeket, kedves olvasóim, némi könnyű műfajjal. Az eset szóról szóra valós, megtörtént. Neveket, pártot, miegyebet azért nem írok le, mert jó egy évtized eltelt azóta, nem akarok belerúgni senkibe utólag.

Hajdanán egy civil egyesület egyik vezetője voltam. Még újságot is kiadtunk, melyet én szerkesztettem (a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy megírtam az egészet, aztán órákig veszekedtünk vezetőtársammal minden egyes vesszőn). Az újság helyi politikával foglalkozott, méghozzá elég keményen. Akkortájt lakhelyünkön az ellenzéket erősítettük. A hatalmon levő többség egyik pártjában működött egy hölgy, aki ügyesen privatizálta magának - némi simlivel - munkahelye némely ingatlanait.

Az újság "harci rovatában" igen éles hangon, de ténybelileg helytállóan megírtam az ügyet. Többek között a következő megfogalmazás is helyet kapott: ... (az ügy felelőse) ... X. Y.-né, a helyi Z párt egyik komoly súlyú személyisége."

Azt ugyanis tudni kell, hogy az illető hölgy alig 160 centijéhez élősúlyban bő egy métermázsát kitett, jókora fardagállyal felszerelkezve. De a politikai súlya sem volt csekély, úgyhogy a kissé kétértelmű megfogalmazás mindkét értelmezése helytálló volt...

Nos, a hölgy nem bírta a kritikát, és sajtópert indított. Egyszemélyes lapunkat magam képviseltem a bíróságon. Egy igen keskeny tárgyalóteremben volt a pör: bírónő, két népi ülnök, a sértődött hölgy, ügyvédje, és néhány joghallgató volt a teremben rajtam, és aggódása miatt eljövő civil vezetőtársamon kívül. A sajtóper iratismertetéssel kezdődött: a bírónő felolvasta az inkriminált cikket. Nem is volt semmi gond, amíg el nem érkezett a fenti megfogalmazásig.

Ekkor a felolvasás némi bugyborékolás közepette elakadt... A bírónő kétségbeesetten harapta belülről az arcát, és lehajtott fejjel próbált úrrá lenni a kitörni készülő röhögésén - majdnem pont vele szemben ült ugyanis az említett hölgy, akinek monumentális tatja mindkét oldalon bőségesen lelógott a székről... A két ülnök székestül a falnak dőlve harsányan röhögött, hátul a joghallgató lányok visítottak, és még az ellenfél ügyvédjének is látványos grimaszokba gyűrődött az arca. Szegény hölgy szilvaszín fejjel nézett körül, amikor ártatlan ábrázattal elsütöttem egy félhangos megjegyzést: "Szükséges-e a valóságbizonyítás?" A terem rendje sokára állt helyre...

A perben amúgy később is fel-felbuggyant a hangosabb-halkabb kacaj, amikor a cikkre konkrétan visszatért az ellenfél. Mi egyébként mindent simán bebizonyítottunk, amit leírtunk, úgyhogy a sértődött hölgy keresetét elutasították. Hogy, hogy nem: nem fellebbezett - lehet, hogy megütötte volna a guta, ha a másodfokon is végigélvezheti az iratismertetést?!

12 komment

Címkék: jog görénylyuk sajtóper

A rabbi a Talmudról: 13 éves kortól szabad a vásár!

2007.09.07. 09:29 Molnárgörény

Ez megint Kertész Péter blogja, a 2007. szeptember 4-i bejegyzés. Ő egyértelmű filoszemita (esetleg cionista), és saját maga is zsidó, hivatkozik is tragikusan elvesztett hozzátartozóira; tehát sok mindennek nevezhető, de antiszemitának aligha. És mégis... Látványos öngól, azt hiszem. Kíváncsi vagyok, hogy azt a nyilvánvaló érvet kivéve, hogy fasiszta vagyok, milyen magyarázat, mentegetőzés, mellébeszélés lesz erre a válasz. Vagy egyszerűen az agyonhallgatás fog következni - illetve, a feljelentés is egy lehetséges reakció.
 
Én nem olvastam a Talmudot sem héber eredetiben, sem angol korrekt, avagy félrefordításban. A lentebbiek alapján arra kell következtetnem, hogy Tomcatnek alighanem ebben-abban igaza van.  Bizony, szimpla logikai alapon is merek véleményt formálni a kérdésben.

 

Azt nem mondom (és aki azt mondja, fölöslegesen csúsztat), hogy a zsidók a Talmud ostoba, netán embertelen, fajgyűlölő vagy rasszista előírásait követik is. Ahogy Terembura írta valamelyik kommentjében erről: egy százalék idióta minden népességben van. Ez így igaz. A Talmudban feltalálható durva kitételeknek nem az a lényege, hogy emiatt a zsidókat népként/rasszként/vallásként el kell vagy el lehet ítélni, hanem az - de az sem kevés manapság -, hogy egyenrangú és egyenjogú vitára kell őket kényszeríteni, melyben senki sem ránthatja elő a holocaustot afféle sárga vagy piros lapként, vagy mindent überelő adu ászként. A vitakultúra látványos hiányát jelzi az is, hogy teljesen természetesnek tartja némelyikük, hogy abban az ügyben, melyben őket próbálják valamiért kipellengérezni, csakis saját maguk dönthetnek.
 
Azt hiszem, ennyi elég. Következzen (copy/paste másolatban, néhány vastag kiemeléssel) Kertész Péter blogjának 2007. szeptember 4-i bejegyzése. Javaslom, hogy nézzétek meg eredetiben is (www.kertesz.freeblog.hu), mielőtt esetleg eltűnik a poszt - talán elmenteni se árthat!
 
Kertész Péter blogja, 2007. szeptember 4. Copy/paste másolat:
 
Végre valaki, jelesül a Hirszerkesztő vette a fáradtságot, hogy utána járjon, mivel érdemelte ki a címeres náci, Tomcat, hogy állandó vendég a TV2 Mokka című műsorában, ahol legutóbb, az antifasiszta tüntetést követően (Havas Henrik, Liptai Klaudia után) ezúttal Csiszár Jenőtől vette át a műsor vezetését, hordott össze tücsköt-bogarat a  Talmudról,  zsidózott orrba-szájba, fitogtatva a kurucinfo.hu-ból szerzett tudását, anélkül, hogy a a műsorvezető vagy akár a rendező, aki vélhetően nézi a képernyőt, közbeszólt illetve -avatkozott volna.  Az eltelt egy hét alatt megannyi publicisztika született, de csak most jutott eszébe egy mértékadó hírportálnak, hogy megszóltasson egy rabbit, aki  azért mégis csak tud egyet-mást a Talmudról.
A Talmud mint parlamenti napló
A Talmud az ókori zsidóság enciklopédiája. Az V. században az ókori főiskolákon az egymásnak ellentmondó vitaanyagokat vitatták meg a zsidó bölcselkedők. "Gyakorlatilag olyan, mint egy parlamenti napló" - fogalmazott Raj Tamás rabbi a Hírszerzőnek. 
Mint elmondta, a Talmud 63 plusz 1 kötetből áll, csak héberül olvasható. A XIX. században, Németországban a Talmud töredékéből készítették el az első hamisítványt, amelyet később a magyarországi követett. Ezt a hamisítványt az 1880-as években a Magyar Antiszemita Párt egyik tagja fordította magyarra. Az eredeti Talmudnak, a mai napig, csak 0,01 százaléka olvasható magyar nyelven. A Talmud a vallástörvényekről szól és a zsidó vallás, gyakorlati szabályait tartalmazza, de nem szent. 
Raj Tamás a "goj" szóról kifejtette, az semmi mást nem jelent, mint európai, és semmiféle pejoratív tartalma nincsen. A lánygyermekeket ért kijelentéshez pedig csak annyit fűzött hozzá: '"Butaság, a zsidó lánygyermekek tizenhárom éves koruk előtt nem mehettek férjhez".

Eddig 2 hozzászólás

  1. Molnargoreny:
    2007. 09. 07. 1:57

    Hát igen, Raj Tamás rabbi biztosan elfogulatlan, korrekt szakvéleményt ad a kérdésben, elvégre semmilyen módon nem érintett.

    Vegyék talán észre az érvelésük képtelenségét! Ha a Talmud lefordíthatatlan és "szakkommentár" nélkül érthetetlen, akkor voltaképpen azt követelik, hogy a vádlott (ha úgy vesszük, hogy a Talmudot támadók vádolják azt is és a zsidókat is) legyen a szakértő, valamint a bíró is. És ezt tökéletes magabiztossággal hajtogatják. Gratulálok. Csak azt kívánom annak, aki ilyen szamárságokat ír, hogy ha van pere, kerüljön ilyesféle helyzetbe, hogy az ellenfél megkapja ezeket az aprócska (és totálisan a természetjoggal ellentétes) előnyöket.

    Képtelenek felfogni azt, hogy vitázni nem lehet olyan alapon, hogy "ezt csak mi értjük, és te se le nem fordíthatod, se fel nem foghatod"? Az nem érvelés, hanem szemét diktatúra. Ugyancsak ostobaság a másikat szimplán lemarházni azzal, hogy az kérem hamisítvány (a Soncino-fordítást ugyanis hitelesnek fogadják el, és semmilyen ferdítési szándéka nem volt a készítőknek, senki nem képes megmondani, hogy mi a fenének ferdítettek volna, ezek nem antiszemiták, hanem tudósok voltak...).

  2. Molnargoreny:
    2007. 09. 07. 9:03

    Ja és még valami - kedves, hogy a zsidó lánygyermekek 13 éves kor előtt nem mehetnek férjhez, csak épp a mai hatályos magyar törvények szerint házasság 16 éves korig köthető gyámhatósági engedéllyel, a 14 évesnél fiatalabb gyermekkel történő nemi közösülést pedig "megrontás" néven bünteti a törvény. Vagyis még a tisztelt rabbi úr is egyetértett abban, hogy a Talmud előírásai akkor nem nagyon pedofilok, csak épp egy kicsit!? Már azt is beszámítva, hogy a serdülési akceleráció az elmúlt évtizedek terméke (a jobb táplálkozás okozta), tehát a 13 éves az régebben nemi érés szempontjából sokkal inkább gyerek volt? És ez persze se a tisztelt bloggazdát, se a kommentezőket nem zavarja. Mindenesetre aki a lányomat majd 13 éves korában megkörnyékezné, annak lecsavarnám a tökét, ha van rajta előbőr, ha nincs.

82 komment

Címkék: politika zsidó pedofil rasszizmus tomcat kertész talmud rabbi megrontás

Zuschlag gazember, de minek csúsztatni?

2007.09.06. 23:20 Molnárgörény

Térjünk át a jobboldal ostobaságaira is - nem elfelejtve, hogy a nagyobb, elvetemültebb gazemberek a rendszerváltás óta bizony a középtől balra virágzottak ki. Egyik cégéres díszpéldányuk az ifjúszoci Zuschlag János, aki a gátlástalanság etalonjai közé tartozik. Azzal híresült el, hogy a Terror Háza előtt rendkívüli ízlésességgel a zsidókon viccelődött - vajon ha Tomcat teszi ugyanezt, hány hónapra dobták volna el a cellája kulcsát?

Az antiszemita megnyilvánulás után nagy nehezen kitessékelték Zuschlag elvtársat a parlamentből, de nemhogy a pártban, de annak vezetésében is békésen ottmaradt (nem nagy dicsősége ez az ellenzéknek, akik a képviselői lemondás után szépen elhallgattak...). Az MSZP Bács-Kiskun megyei területi szövetségének ügyvezető elnöke, a megyei közgyűlés képviselője, kiskunhalasi szocialista elnök. Bravó. Ezekben a minőségeiben alapítványi pénzekkel, támogatásokkal simlizett nagy tételben a gyanúsítás szerint. Ártatlanság vélelme, harsoghatnak a balosok: persze, hogyne, de azt azért senki se gondolja, hogy manapság az ügyészség fene szívesen gyanúsít meg szoci korifeusokat... Nem abban az országban élünk... Vagyis én azt tippelem, hogy nem csak megcsinálta a balhét, de ráadásul olyan pofátlanul, hogy azt még a mai, politikailag erősen elferdült igazságszolgáltatás se képes benyelni szó nélkül.

Ez így nagyon szép is, erre fel lehet akasztani az MSZP-t. Erre mit csinál a Magyar Nemzet? Címlapra teszi Zuschlag mellé Baja Ferencet, Ujhelyi Istvánt, Arató Gergelyt és Tüttő Katalint. A cikkből ugyan kiderül, hogy őket tanúként hallgatták meg (a belső, harmadik oldalon, persze), a képek alatti szövegrész viszont maffiabűncselekményekről beszél, amúgy megalapozottan, csak épp nem a képen szereplők a gyanúsítottak, az egy szem Zuschlagon kívül.

A sajtóbeli szankcionálhatatlan csúsztatás vegytiszta példája. Ismertebb nevű szocialistákat maffiaügybe kevernek - mestermunka! Csak épp annyi a hiba, hogy emiatt most ordíthat a balos média (ahogy ismerem fog is, torkaszakadtából): MINDENKIT BESÁROZ A JOBBOLDAL SZÓCSÖVE! FERDÍT, CSÚSZTAT, HAZUDIK! Ezzel a technikával a cikk tökéletesen igaz részeit is en bloc el lehet hitelteleníteni, és ráadásul a vacilláló szavazó általában nem olvas Magyar Nemzetet, legfeljebb a kereskedelmi tévé balnyaló vitáit nézi "a Fidesz-szócső hazugságainak leleplezéséről". És el is hiszi, persze...

Sajnos, részben tényleg csúsztatott a MN, és ez több, mint bűn: hiba!... A cikk korrektnek tűnik - a címoldali, tanúkat belekeverő fénykép pedig agyonvágja az egészet. Nem csak én fogom észrevenni a szándékot, hogy sokkal nagyobb vödör szart borítsanak az MSZP-re, mint amekkora megilleti, noha mellesleg a jogos mennyiség is épp elég lett volna!? A csúsztatás abszolút fölösleges volt. A ringben ugyanis, ha valakinek az ellenfelére épp a tizediket számolja a bíró, a győztesjelölt pedig eközben hátulról még tökön is rúgja a földön fekvőt, azt leléptetik...

2 komment

Címkék: politika zuschlag görénylyuk

süti beállítások módosítása