Bármiféle napi politikai apropó nélkül (Isten engem úgy segéljen!) írtam meg első posztomat a magyar külpolitika hihetetlen tutyimutyiságáról. Murphy persze ott leselkedik mindenhol, úgyhogy a meglátásaim - miszerint a magyar külpolitika 1945 óta olyan, hogy minket a nyúl is taszigálhat - napokon belül a gyakorlatban is igazolást nyertek. A magyar kisebbség megpróbálta a faji alapú Benes-dekrétumokat több mint 60 évvel a háború után a tót "jogrendből" eltüntetni. Az input az volt, hogy "töröljük el". Az output pedig: "lófaszt a seggetekbe, nyavalyások!" A magyar "külügyminiszter" - muszáj idézőjelbe tenni, hiszen ez a tökéletesen alkalmatlan mosogatórongykezelő annak a Kánya Kálmánnak a székében ül, aki még Ribbentropot is ki merte oktatni - szánalmas nyávogása bicskanyitogató volt.
A tiltakozó akciónak semmilyen visszhangja nem lett: levelemre válasz természetesen nem érkezett. Sajnos, ez még a Bombagyár indulása előtt volt, így nem hirdettem meg kellően széles körben (bár elhelyeztem több olyan honlapon, ahol támogatásra számíthatott).
A Benes-dekrétumok megerősítése ügyében Göncz Kinga reményeivel szemben semmilyen pozitív szlovák lépés nem történt - ahogy ezt a kormány és általában a tótok erősen sovén érzelmei alapján minden józanul gondolkodó ember megjósolhatta.
Most következett az újabb szlovák pofon. Göncz Kinga elutazott Párkányba, hogy megállapodjon két Ipoly-híd újjáépítéséről (kaján kérdésem: vajon ezek a hidak szerepelnek-e a tót hadgyakorlatok terveiben, amelyek Magyarország lerohanását szimulálják?)
A csattanós szlovák pofon most sem maradt el. A 80%-ban magyar lakosságú Párkányban "a belügyminiszter igénye alapján" Göncz látogatása előtt gondosan eltávolították a magyar feliratokat. Hiába szól úgy a tót törvény, hogy 20% kisebbségi esetén az ő nyelvükön is ki kell írni mindent: a jelek szerint a tót belügyminiszter a törvény felett áll.
A megaláztatás ezúttal is teljes volt, a tótok dörzsölgethetik a markukat. Slota, a vérmes tót sovén rohadék ezúttal is rátett egy lapáttal: Fidesz támogatta fasisztákról hablatyolt, és nyíltan magyar belügyekbe avatkozott, amikor kifejtette, hogy kit szeretne kormányon látni.
Göncz Kinga "természetesen" a tőle elvárható keménységgel lépett fel: sem a magyar belügyekbe avatkozást nem utasította vissza, sem a fasisztázást, és mé a magyar feliratok eltüntetését se tette szóvá. Ment, aláírt, köszönte szépen a lehetőséget...
Ha én vagyok a magyar külügyminiszter, akkor ezeket a szerződéseket biztosan nem írom alá. Rákérdezek, hogy egy magyar többségű településről hová lettek a magyar feliratok, és ez mennyiben függ össze a látogatásommal? Továbbá közlöm, hogy ezt barátságtalan, és szlovák szempontból is súlyosan törvénysértő kisebbségellenes lépésnek tekintem: otthagyom a tárgyalást, hazajövök és a magyar követet is hazarendelem. Vegye már tudomásul a ma Tótország néven megszállt Felvidék, hogy az európai normák megsértéséért nem szótlan farkcsóválás, hanem kemény diplomáciai válasz jár!
Más kérdés, hogy Göncz Kingának voltaképpen talán jólesett a magyargárdázás-fasiztázás, és lelkét kellemesen simogatták a magyarfaló Slota bókjai és támogatása... Vegyük már észre, hogy az a kormány, amelyet egy Slota jónak tart, jó lehet mindenkinek - csak Magyarországnak nem!
A tiltakozó akciónak semmilyen visszhangja nem lett: levelemre válasz természetesen nem érkezett. Sajnos, ez még a Bombagyár indulása előtt volt, így nem hirdettem meg kellően széles körben (bár elhelyeztem több olyan honlapon, ahol támogatásra számíthatott).
A Benes-dekrétumok megerősítése ügyében Göncz Kinga reményeivel szemben semmilyen pozitív szlovák lépés nem történt - ahogy ezt a kormány és általában a tótok erősen sovén érzelmei alapján minden józanul gondolkodó ember megjósolhatta.
Most következett az újabb szlovák pofon. Göncz Kinga elutazott Párkányba, hogy megállapodjon két Ipoly-híd újjáépítéséről (kaján kérdésem: vajon ezek a hidak szerepelnek-e a tót hadgyakorlatok terveiben, amelyek Magyarország lerohanását szimulálják?)
A csattanós szlovák pofon most sem maradt el. A 80%-ban magyar lakosságú Párkányban "a belügyminiszter igénye alapján" Göncz látogatása előtt gondosan eltávolították a magyar feliratokat. Hiába szól úgy a tót törvény, hogy 20% kisebbségi esetén az ő nyelvükön is ki kell írni mindent: a jelek szerint a tót belügyminiszter a törvény felett áll.
A megaláztatás ezúttal is teljes volt, a tótok dörzsölgethetik a markukat. Slota, a vérmes tót sovén rohadék ezúttal is rátett egy lapáttal: Fidesz támogatta fasisztákról hablatyolt, és nyíltan magyar belügyekbe avatkozott, amikor kifejtette, hogy kit szeretne kormányon látni.
Göncz Kinga "természetesen" a tőle elvárható keménységgel lépett fel: sem a magyar belügyekbe avatkozást nem utasította vissza, sem a fasisztázást, és mé a magyar feliratok eltüntetését se tette szóvá. Ment, aláírt, köszönte szépen a lehetőséget...
Ha én vagyok a magyar külügyminiszter, akkor ezeket a szerződéseket biztosan nem írom alá. Rákérdezek, hogy egy magyar többségű településről hová lettek a magyar feliratok, és ez mennyiben függ össze a látogatásommal? Továbbá közlöm, hogy ezt barátságtalan, és szlovák szempontból is súlyosan törvénysértő kisebbségellenes lépésnek tekintem: otthagyom a tárgyalást, hazajövök és a magyar követet is hazarendelem. Vegye már tudomásul a ma Tótország néven megszállt Felvidék, hogy az európai normák megsértéséért nem szótlan farkcsóválás, hanem kemény diplomáciai válasz jár!
Más kérdés, hogy Göncz Kingának voltaképpen talán jólesett a magyargárdázás-fasiztázás, és lelkét kellemesen simogatták a magyarfaló Slota bókjai és támogatása... Vegyük már észre, hogy az a kormány, amelyet egy Slota jónak tart, jó lehet mindenkinek - csak Magyarországnak nem!
