Kezdjük a Mazsihisszel. Ez a szervezet elvileg a zsidóság "hivatalos" képviselője - ám működését legélesebben épp a zsidók bírálják. A Mazsihisz-führerek némelyike hihetetlen alpáriság mellett a csúnyácska simlikről híresült el a közelmúltban. A Mazsihiszt belülről elég keményen osztják, de egyelőre acélosan tartja magát. Tordai Péter például egy satnya bocsánatkéréssel úszta meg a fentebbi ocsmányságát - alig hinném, hogy rajta kívül széles e hazában bárki is ily könnyen szabadult volna egy ilyen ügyből.
A Mazsihisz háza táján a Tordai-style eléggé elharapózik: érdemes megszemlélni néhány részletet a Szombat fórumán, a húzósabbakból, például a katolikus egyházról. Azért furcsa, hogy miközben a keresztényektől toleranciát várnak el, közülük némelyek mekkora hiányban szenvednek e téren... De a Mazsihisz kitart: mindaddig, amíg milliárdos állami apanázs érkezik, megéri csinálni.
Nos, ez a kitűnő zsidó szervezet most bejelentette, hogy visszautasítja a köztársasági elnök meghívását az egyházak részvételével szervezett (szokásos) elnöki vacsorára. Mégpedig azért, mert az elnök előzetes normakontrollra küldte a gyűlölettörvényt. Ami pedig milyen jó lett volna például arra, hogy Kovács János egyetlen, részegen elharsogott "rohadt zsidó!" káromkodása után kártérítésért perelhesse őt Ákos, János meg a fél város, Kohntól és Grüntől magáig a Mazsihiszig. Vagyis: ha Kovács káromkodott egyet, akár a házát elperelhetik, és földönfutóvá tehetik - míg ha betöréses lopássorozat tettese, akkor vagyonelkobzásnak nincs helye. Így következményeiben a gyűlölettörvény egyetlen zsidózást-cigányozást akár teljes tönkretétellel szankcionálhat, ami hihetetlen justizmord.
Érdemes kiemelni a Mazsihisz levelének egy részletét:
"az aggályai között Ön azt is kifejtette, hogy fontosabbnak tûnik a gyalázkodók vagyoni viszonyainak védelme, az esetleges nagyszámú pertõl való megóvása, mint a megalázottak és megszomorítottak méltóságának védelme"
Ez így azért elég csúnya. Pontosan azt hangsúlyozza, hogy az elnök ne ismerje el, és ne törődjön azzal, hogy egy káromkodásért valakinek az életét rommá lehet dönteni - ráadásul vadidegenek és szervezeteik, akiket az illető nem is akart megsérteni. A Mzasihisz ezt emelte ki az elnöki érvelésből, erre hivatkozva utasította el a meghívást. Mintegy elismerve ezzel, hogy eredeti célja a gyűlölettörvény fegyverkénti felhasználásával jó néhány ember kvázi halálra perlése volt...
Na de nem csak Mazsihisz van a világon: a zsidóság nem egységes, ezt a belinkelt durva hangú belvitájukból is láthattuk. Következett a Judapest - akik eredetileg progresszívebb, afféle underground netes közösségként tűntek fel, én is megpróbáltam beszélni velük bő egy hónapja. Igaz, hogy sokra nem mentünk egymással, majd a végén ők mondvacsinált ürüggyel, és eljárásilag is súlyosan kifogásolhatóan egyoldalúan megszakították a párbeszédet (érdemes a kommenteket is átnézni), de most a Judapest tett valami hasznosat: flódni nevezetű zsidó süteményt küldtek az elnöknek, egy levél kíséretében. Az elnök örömmel fogadta a küldeményt, sőt, válaszolt is a levélre.
A két levélben nem esik szó a gyűlölettörvényről - igen diplomatikusan. Mindez nem jelenti azt, hogy az egész gesztusba ez a kérdés nem tartozik bele! Ha a Mazsihisz hangsúlyosan a gyűlölettörvény miatt utasította el az elnököt, a Judapest ajándéka szükségképpen azt demonstrálja - a zsidóság sokszínűsége mellett - hogy ebben a kérdésben sem osztják a Mazsihisz nézeteit. Vagyis: nem gond számukra, hogy Sólyom az Alkotmánybíróságra küldte a törvényt. Az elnöki válaszban a "beszédes ajándék" szerkezet is ilyen, ki nem mondott, de világosan érzékeltetett szó. Sólyom nem mehetett túl a diplomáciai udvariasságon, és véletlenül sem hálálhatta meg egyértelműbben a nem csupán személyének, de működésének is szóló gesztust.
Most jön a csattanó: vajon a Judapest teljesen egyedül jutott erre a briliáns gondolatra, hogy a gyűlölettörvény normakontrollja mellett gesztussal kiálljon? Hát nem... A már említett vitáinkban
"Éppen az ilyen ostoba törvény elleni határozott és alaposan érvelő (amúgy mglepetés erejével ható) fellépés volna az, ami a zsidóság iránt egyértelmű bizalmat teremtene. HÉ, MI NEM AKARUNK TÖBBLETJOGOKAT! Ezt kell most odakiáltanotok, ahogyan a torkotokon kifér. Vagy nyilvánosan deklarálni, hogy nem kíván a zsidóság ilyen módon beperelni senkit sem."
Így már nem annyira szép a menyasszony. Shadai és a JP-sek mondhatják ugyan, hogy nekem eszük ágában sincs semmilyen kérésemre akárcsak fütyülni is; azonban ne feledjük, hogy Sólyom se kérte őket semmire, azt se tudta, hogy léteznek. Ez a kaminautolás így, főleg az előzmények hazug megtagadásával számomra úgy néz ki, hogy a Judapest a zsidó-nem zsidó közeledést önmagában nem tartotta fontosnak (különösen akkor nem, amikor mód volt közeledni egy nem zsidóhoz, aki emellett jobboldali erősen), de amikor médiapontokat lehetett gyűjteni, rúgni egyet a Mazsihiszen (tán még támogatásra is esély lesz?!), valamint megismerkedni a köztársasági elnökkel, akkor mindjárt hirtelen kijavultak és átcímkéződtek a Molnárgörény-érvek, és diadalmas flódniztatásban kulmináltak. Éljen.
Mindenesetre én is írok ma emailt a köztársasági elnöknek, és belinkelem ezt a posztot is. Csak hogy tudja... Hátha kapok egy szelet flódnit, bár nem vagok édesszájú, úgyhogy erről voltaképpen le is mondanék. A történelmi igazságról azonban nem szoktam lemondani...
