A népszavazás győzött, nem kicsit, nagyon. Hogy mik lesznek a közvetlen és mik a hosszabb távú politikai következmények, azt meglátjuk. Horn Gábor népies beszólása, valamint a tegnap esti Gyurcsány és Nyakó-féle nyilatkozatok közötti diszkrepancia mindenesetre nagy-nagy zűrzavart sejtet. Amin persze megpróbálnak majd úrrá lenni, de a feladvány alapjában megoldhatatlan.
A kormánypártok sorsa nekünk csak addig sorskérdés, amíg ilyen-olyan trükkökkel el lehet húzni a végjátékot, utána már nem. Viszont az egészségügy utánuk is itt marad, nem árt gondolkodni azon, hogy mit is kezdjünk vele.
Egyik legfontosabb fenomén nálunk a hálapénz. Ez nem világjelenség, többnyire még ott sincs, ahol tisztára állami az egészségbiztosítás. Itt viszont van és rövid úton kiirtani nem is lehet, pláne úgy nem, ahogy a kormánypártok akarták. Egyrészt azért, mert rögzült, másrészt botrányosan alacsonyak az egészségügyi bérek, így a plusz pénz nélkülözhetetlen a rendszerben. Úgyis az a jó reform, ami a lehető legkevesebbet változtat a bejáratott dolgokon.
Ezért a következőt találtam ki: tegyük fel, hogy lehet venni (postán, trafikban, patikában - mindenütt, akár automatából is) hálajegyet, mondjuk darabját ezerért. A kórházban, rendelőintézetben pedig van hálabélyeg ingyen, amennyi kell. A hálajegy is, hálabélyeg is nehezen hamisítható, van rajta sorszám, kis hologram, ilyesmi. A hálabélyeg ezen felül tartalmazza az orvos v. nővér azonosítóját, valamint az intézményét is persze. Ha valaki hálapénzt akar adni, akkor vesz hálajegyet, felbélyegzi annak a hálabélyegével, akinek a pénzt szánja, valamint ráírja a saját adóazonosítóját. Ezek után a kész papírt beteszi a hálajegyautomatába, az leolvassa, és továbbítja az adatokat a központba.
A hálajegy ára a TB-hez folyik be, de az haladéktalanul továbbutalja a pénzt ahhoz az intézményhez, amelyiknek a bélyege szerepelt a jegyen, egyúttal a célszemély azonosítóját is. Ugyanakkor értesíti az APEH-et, hogy ilyen-és-ilyen adószám ennyi-és-ennyi hálajegyet vett, mire az APEH a teljes összeget automatikusan levonja az illető adóalapjából. A kórház vagy rendelő (vagy akár mentőállomás) tehát időnként kap pénzt illetve ezzel együtt listát is arról, hogy melyik dolgozója mennyit gyűjtött be abból.
Az így befolyó pénzt csakis és kizárólag a dolgozók bérkiegészítésére lehet fordítani, semmi másra. Nem szükségszerű, hogy mindenki megkapja a teljes összeget, ami az ő hálabélyegével jön be, a kollektíva (orvosi kamara, szakszervezet, üzemi tanács, valami) dönthet másként is: pl. hogy az így befolyó pénzből ad valamennyit az altatóorvosnak, radiológusnak, kórboncnoknak is, akiknek nagyon is szükséges a munkája, de hálapénzt ritkán kapnak. Ezzel együtt ésszerű a nagyobb részt annak adni, akinek a páciens szánta.
Kb. ennyi az egész. Az eü dolgozók az így kapott bérkiegészítés után természetesen adóznának, mint bárki más. Ezek után minden egyéb pénzmozgást szigorúan meg lehet és meg kell tiltani orvos, ápolószemélyzet illetve beteg között, ugyanaz a büntetőjogi kategória, mint a vesztegetés (adócsalással súlyosbítva). A hálajegy-vásárlásnak semmiféle kötelező jellege nincs, az tisztára önkéntes.
Annyit érdemes megjegyezni még, hogy ebben a rendszerben az összes adóterhelés kb. ugyanannyi lenne, mint most: a betegektől nagyjából annyival kevesebb adó folyna be, amennyivel több az egészségügyiektől. Viszont az egész hálapénz-dolog átláthatóvá és legálissá válna, mutyi-jellege megszűnne, sőt, az adakozás fénye is beragyogná.
