Egy százalék. A kimutathatóság-mérhetőség közvéleménykutatási határa. Ennyi adatott az SZDSZ-nek, ami miatt a sok-sok megélhetési álliberálisnak gyomoridege támadt.

Most aztán színház lett nekik az egész világ. Gyurcsány kirúgta Mengelicát - de technikásan nem rögtön, ahogy illett volna, hanem uras egyhónapos latenciával -, amire a szadista miniszterek letétbe helyezték a lemondásukat. Állítólag, és a pártjuknál... Most aztán folyik a huzakodás-tökörészés: Fodor szerint hátha, Kóka szerint soha, míg a Horn Gábor nevezetű háj- és jellemtelenség-gombóc szerint még külső támogatást sem adnak a Gyurcsány-kúrmánynak.

Az elemzők spekulálnak, hogy miért lett ez a hirtelen válság, és hogyan tovább. Belép segédletként a hatalomra már oly régóta vágyódó Dávid Ibolya, aki újabban Góliátnak hiszi magát; avagy mégis rendbehozzák ezt a házasságot (amely engem alapvetően a szodómia és a vérfertőzés keverékére emlékeztet...), netán a szadesz kívülről nyalint befelé? Még az előrehozott választásokat is felvetették, meg Gyurcsány menesztését.

Az eddigi politikai tapasztalat alapján én is merek jósolni. Nevezetesen: Gyurcsány marad. Őt nem tudja a saját pártja se kirúgni, legfeljebb ha prominenseik vállalják vagy tíz Zuschlag-ügy súlyát, többek között saját nyakukra hullva.

Hogy a koalíció formálisan megmarad-e vagy nem, az lényegtelen. A szadisták ottmaradnak a húsosfazék mellett. Akkora annak a vonzása, hogy képtelenség kikerülniük belőle, főleg az ő jellemükkel... Akár összefércelik a kormányt, akár kívülről nyalják tovább, a pénz és a befolyás kell nekik, anélkül nem élhetnek. Az SZDSZ mint párt már rég nem létezik, tagsága nincs, így a létezés látszatát őrizni kell...

Dávid Ibolyának nem osztanak lapot. Megbízhatatlan és buta, ráadásul ha a kormány mellé áll, neki végképp annyi. Tíz szavazója nem maradna... A látszólagos korrekt ellenzékiség ugyanis kormányon belül nem gyakorolható. Erre a hajóra fellépni, amelyről már a patkányok is menekülnek, kész öngyilkosság.

A sajtó hetekig a szadeszről cikkezhet. Lesz ezer interjú, melyben a nyaloncok kidomborítják majd a mély felelősségtudatot, az ország érdekét, a kormányzás stabilitásának fontosságát, a liberális elveket, és a hasonló, százszor elsütött, mindig tartalmatlan lózungokat. Érvényesül majd a bevált mechanizmus: ha az egész ország a szadeszről beszél, az egy százalék is óhatatlanul emelkedni kezd, elérhati a 3-4-et is, amikor is be lehet jelenteni a nyalonc-sajtóban a népszerűség megtöbbszöröződését. Demszky közben mártírt játszhat a fővárosban, mialatt az ottani MSZP visszaszívatja rajta azt, amit Gyurcsány kap a Kóka-Mengelica-vonaltól.

Végül szép lesz, jó lesz - nekik -, és továbbra is szar nekünk. Marad a kúrmány, és a szadesz esélyt szerez arra, hogy esetleg mégis megcélozza az öt százalékot legközelebb.

Add, Istenem, hogy tévedjek...