Tartozásom van - több is. Az egyik, hogy bejelentettem: az Ablonczy-Novák-féle 12 pontos politikai deklaráció helyett egy tosztességesebbet fogok írni, bemutatandó, hogy ezt hogyan kellett volna megcsinálni ahhoz, hogy ne szítsa, hanem csökkentse az ellentéteket.
Amikor megbíráltam ezt az egyértelműen torzító optikával készült, és a polkorrektség példabeszédei közé sorolható művet, Ablonczy úr azonnal megjelent, és bár érdemi vitába a kritikáról nem bocsátkozott, azt mindenesetre közölte, hogy mint történésznek, neki igaza van, ehhez én nem értek. Ezért én most ebben a javított kiadásban bővítek is egy kicsit, hogy az érvek alapja is látható legyen. A tisztesség kedvéért a két személyt értesítem emailban; persze nem kötelező beleszólniuk, és erős a gyanúm, hogy nem is fognak - mivel javított változat ténylegesen javított, de ezt elismerni nyilvánvalóan nem fogják, így a hallgatás lesz az egyetlen mentsváruk. A lényeg, hogy az olvasók tudatosítsák: nem azért nem reagálnak, mert nem tudnak róla, hanem egyéb okból.
Az eredeti szerzőket illető véleményemet fenntartom. A 12 pont nem történészi szakmai munka, hanem politikai deklaráció, így erre Ablonczy szakmai képzettsége nem is terjed ki. Novák pedig, aki cionista szervezet vezetője, egyértelműen nem elfogulatlan, tehát eleve nem kellett volna részt vennie ebben (sértett nem lehet bíró, legalábbis normális körülmények között).
Nos, akkor jöjjön az én 12 pontom. Nem mindenben fogja követni-másolni az eredeti szerkezetét; továbbá egyértelműsítem, hogy politikai deklaráció. Politikus vagyok, nem is tegnap óta, tehát tehetek ilyet, megvan rá a képzettségem... Amennyire lehetett, az eredeti szöveget változatlanul hagytam, hogy látszódjon: hol és hogyan működött a polkorrekt árokásás...
Tizenkét állítás a holocaustról és a magyar XX. századi történelemről
1. A holocaust egyetemes, zsidó, német, francia, szlovák és magyar tragédia. - mindazoké, akiket megöltek, akik öltek vagy az áldozatokat kiszolgáltatták. Továbbá minden népirtás tragédia, ami a történelemben előfordult - a tettesek és az áldozatok szempontjából egyaránt, hiszen a tettesek elembertelenedése is tragikus.
2. A holocaust megtörténtét tagadni ostobaság; ennél nagyobb ostobaság csak az, ha a tagadást büntetik, hiszen ez csak a kételyt erősítheti és érvet ad a tagadók kezébe. Az áldozatok számáról vitatkozni, azt kutatni viszont abszolút legitim és támadhatatlan dolog, feltéve, ha valaki nem arra a következtetésre akar jutni, hogy kevesebb áldozat kisebb bűnt jelent (a népirtás megítélése erkölcsileg nem áldozatszám kérdése). A történelemtudományban a kutatást lezárni, megtiltani - különösen olyan közelmúltbeli témában, melyről még a levéltárak titkosított anyagokat is rejtenek - sarlatánság. A XX. század "hivatalos" történelme épp elégszer változott évtizedek múltával az ellenkezőjére (lásd Katyn), hogy a kutatást, vitát korlátozni akarókat tisztességtelennek nevezhessük.
3. A holocaust áldozatai természetesen ártatlanok és tiszteletet érdemelnek - de mindez szintén természetesen nem jelent szentté avatást: ugyanolyan emberek voltak, mint bárki más, indulatokkal, szeretettel, gyűlölettel, olykor bűnökkel. Megölésük azonban csakis származásuk miatt történt, így abszolút elítélendő.
4. A holokauszt annyiban zsidó ügy, hogy a zsidóságot érintette, ezért érthető a zsidó történelemben és történeti tudatban játszott kiemelkedő szerepe. Ugyanakkor a holokauszt minden európai nép ügye, melynek állampolgárai az áldozatok között voltak.
5. A holokauszt egyetemes ügy, mert az ártatlanok szenvedése univerzális fájdalom, nem korlátozható fajra vagy nemre. Erre éppen a Szentírás tanít bennünket. Éppen ezért egyformán egyetemes ügy minden egyes népirtás, és egyiket sem lehet kiemelni, magasabb polcra helyezni vagy eljelentékteleníteni egy másikhoz képest!
6. Magyarország megszállt ország volt, azonban a deportálás nem mehetett volna végbe olyan hatékonyan a magyar hatóságok közreműködése nélkül. Mindazonáltal ki kell jelenteni, hogy egyrészt az Endlösung semmilyen módon vagy mértékben nem magyar eredetű elképzelés (a deportálásban részt vevő alacsonyabb rangú személyek nem is tudták, hogy a zsidókkal mi fog történni), továbbá hogy más európai népek - például a szlovákok - hasonló, vagy még nagyobb közreműködést mutattak saját zsidóságuk vesztében. A magyar felelősség elsősorban az alkotmányellenes zsidótörvények meghozatalában és a német elvárásoknak való megfelelésben nevesíthető; azonban Magyarország kényszerhelyzetét és német irányba sodródásáért az abszolút igazságtalan Trianon, majd az antantnak a teljesen megalapozott revíziós igénnyel szembeni elutasító politikája is rendkívül súlyosan felelős.
7. Ha egyetértünk azzal, hogy a nemzet történetileg kialakult kulturális közösség, az utódokat összeköti az elődökkel a közösen vállalt múlt. Ez azonban semmilyen körülmények között nem jelentheti az utódok bűnösségét-felelősségét bármilyen, az elődök által elkövetett cselekményben. A történelmi hibák számbavételét nem szabad, nem lehet egyoldalúan végezni: ahogy a holocaust tragédiája előtt a nem zsidó magyaroknak főhajtással kell megemlékezniük, úgy a zsidó magyarok sem intézhetik el "semmi közünk hozzá"-szólammal az 1919-es és ötvenes évekbeli, magyar zsidók által elkövetett rémtetteket.
8. Meg kell emlékeznünk azokról, akik életüket kockáztatták az üldözöttekért - bármely korban és bármely üldöztetés miatt, ide értve a kommunista és ÁVH-s üldöztetést is. Az ő történetük feltárása fontos feladat, helytállásuk hagyománya a magyar történelem egyik fontos és tiszteletreméltó fejezete.
9. A magyar múltat nem sajátíthatja ki senki, sem ideológiai, sem pártalapon. Nincs valóságalapja a "Hitler utolsó csatlósa" bolsevik szólam egész országra rávetítésének, és az sem igaz, hogy minden magyar zsidó kommunista vagy ÁVH-s lett volna.
10. Nem üres aktuálpolitikai kijelentések kellenek a felelősség feltárásához, hanem személyes és kollektív önvizsgálat illetve párbeszéd, mégpedig olyan, amelyben semmiféle helye nincs az érvek és ellenérvek ideológiai támadásának, a fasisztázásnak, az antiszemitázásnak, a zsidózásnak, a nemzetárulózásnak. A formális logika szabályainak betartása ilyen vitákban abszolút kötelező!
11. Nem méltó a holocaustot politikai játszmák terepévé tenni, mert ezzel éppen áldozatainak emlékét gyalázzuk meg - mindez a politikai bal- és jobboldalra azonos súllyal vonatkozik!
12. Az anyagi kárpótlás ügyében az egyetlen jogi szempontból tisztességes megoldás a "jogellenesség jogot nem alapít"-elv maradéktalan alkalmazása mind a holocaust, mind a bolsevizmus áldozatai javára, egyformán és korlátlanul (ezen elv sértése a létező legveszélyesebb precedens arra, hogy a lopott holmit olykor nem kell visszaadni). Jogi szempontból abszolút nem tisztességes, etikailag gyatra, politikailag többé-kevésbé elfogadható megoldás a kárpótlások abszolút és teljes lezárása; minden körülmények között kerülendő a jogtalan vagyonelvételek kezelése közötti bármilyen különbségtétel.
Nos, ennyi. Várom a véleményeket, és ahogy megígértem, a poszt publikálása után első dolgom lesz értesíteni a két urat, hogy módjuk van hozzászólni. Nem fognak, de ez önmagában is jelzi majd, hogy az eredeti 12 pont tényleg elfogult és árokásó volt.
Az utolsó 100 komment: