Sajnos, a Magyar Hírlap online változata erősen le van rövidítve, így nem tudom a teljes nyomtatott szöveget bemutatni (én újságot neten nem olvasok, többek között azért sem, mert a régi papírokon lehet halat pucolni, a klaviatúrán aligha...). Itt olvasható, hogy mi a vád a kormányőr ellen...
A dolog lényege az, hogy a taxis leparkolt tilos helyen valahol a minisztérium előtt (mellett?), és pár percre elment. Amikor visszajött, a kormányőr elkezdte cseszegetni, ő meg elmenekült - a kormányőr állítása szerint az ő testi épségét veszélyeztetve. Namármost a 2006. október 23-i események épp elég önbizalmat adtak a hatalom fegyveres védőinek (igen, már rég nem a közrendet, csakis a hatalmat védik): a mocsadék kormányőr hát habozás nélkül pisztolyt rántott, és odapörkölt - noha a tiltott helyen parkolás, mint tudjuk, legfeljebb szabálysértés (azt meg nemigen hiszem el, hogy a taxis keresztülment volna a kormányőrön...). El is talált - valaki mást... Az illető szerencsére műtét után már hazamehetett (gondolom, most zsarolja a BM, nehogy kártérítésért vagy egyébért perelni merjen...).
Nos, a Magyar Hírlap eredeti cikke szerint "foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésért" emelnek vádat a rohadék kormányőr ellen, aki nem átallott lövöldözni a Belvárosban. NEM EMBERÖLÉSI KÍSÉRLETÉRT - holott a fegyverhasználat jogtalansága evidencia, szimpla szabálysértésért TILOS lövöldözni, főleg emberre, célzottan, sűrűn lakott helyen.
Nálunk az ügyészi szervezet emelhet vádat. A bíróságot a vád köti: ha csak gondatlan veszélyeztetés a vád, nem ítélhetik el a mocsadékot emberölés kísérletéért.
Nézzük, mit ír a Btk. minderről (előre bocsátva: egyetlen hírforrás sem vitatja, hogy a fegyverhasználat abszolút szakszerűtlen és jogellenes volt) - idézem a Legfelsőbb Bíróság évtizedek óta hatályos, elvi erejű 15. sz. Irányelvének részleteit (vastagított kiemelések tőlem):
1. A gyakorlatban a szándékos emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés; a halálos következmény beállása esetén pedig a szándékos emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása okoz nehézséget.
Az említett bűncselekmények szándékos elkövetési magatartással valósulnak meg. Elhatárolásuk az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet.
Az emberölés, illetőleg ennek kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul. Az életveszélyt okozó testi sértés esetén a szándéknak nem feltétlenül kell az eredményre kiterjednie; a halált okozó testi sértés esetén pedig az eredmény tekintetében gondatlanság áll fenn. Az elkövető tudatában fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, vagy ha ez felmerül, azt nem kívánja, nem nyugszik bele abba, hanem könnyelműen bízik elmaradásában.
Az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot megállapításánál, illetve annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy bántalmazásra, illetőleg egészségsértésre irányult-e: jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és így megismerhető tényekből kell visszakövetkeztetni.
2. Az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. Ezeknek az alábbi - példálódzó jellegű - felsorolása segítséget ad az elkövetéskori tudattartalom, a szándék jellegének a helyes megítéléséhez.
A) A tárgyi tényezők körében:
a) A cselekmény elkövetéséhez használt eszközt mindig gondosan vizsgálni kell. Az emberölés ún. tipikus eszközei (kés, fejsze, lőfegyver, méreg stb.) egymagukban nem alapozzák meg a szándékra vonható következtetést. Az eszközt mindig az elkövetés egyéb körülményeivel összefüggésben kell értékelni.
Vannak olyan veszélyes eszközök, amelyek megfelelő irányítottsággal, illetve megfelelő erővel történő alkalmazásuk esetén - jellegüknél fogva - általában az emberölésre irányuló szándék fennforgására engednek következtetni (pl. lőfegyver, hosszú nyelű balta, nagy pengehosszúságú kés, jelentős adag méreg stb.). Ezekben az esetekben is vizsgálni kell azonban, hogy nincsenek-e olyan körülmények, amelyek az emberölésre irányuló szándékot kizárják.
b) Az elkövetés körülményeiből és módjából általában alapos következtetés vonható az elkövető szándékára. Különösen az elkövetésnél tanúsított erőkifejtés, annak mértéke, folyamatossága, elhúzódó jellege, egyszeri véghezvitele vagy többszöri megismétlése jön figyelembe. A szúrás, ütés, vágás, döfés esetében jelentősége van az irányítottságnak és annak is, hogy az elkövető hogyan tartotta az eszközt a használat időpontjában.
A nem irányzott, ismétlés nélkül leadott, kapkodva, vaktában, hadonászva végrehajtott ütés, szúrás, vágás stb. önmagában rendszerint a testi sértés okozására irányuló szándékra utal. Az egyéb objektív és szubjektív körülmények azonban az élet kioltására irányuló elkövetői szándék megállapítását is eredményezhetik.
c) A sérülés helye és jellege is következtetési alap lehet az elkövető szándékára. Az emberi testnek vannak olyan részei (pl.:fej, szív-, has- és mellüreg, nyaki részek stb.), amelyek életfontosságú szervek, illetőleg ilyeneket tartalmaznak. Az ezeket ért sérülések általában a sértett azonnali vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtéti úton elhárítható halálához vezethetnek. Ezt figyelembe véve, a sérülés helyéből - az erőbehatással összefüggésben - rendszerint következtetést lehet levonni arra nézve, hogy az elkövető ölésre avagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e.
Az elkövetési magatartás eredménye, vagyis az, hogy a sértett milyen sérülést szenvedett, szintén következtetési alap lehet, de egymagában nem igazít el az emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés, illetőleg az emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása kérdésében.
d) Az elkövető kijelentéseinek ugyancsak jelentősége lehet az elkövetéskor fennállott szándék megállapításánál.
Az ilyen kijelentések azonban gyakran az elkövetést megelőző veszekedés, verekedés során - vagyis indulati állapotban - hangzanak el. Ezért körültekintő értékelésre van szükség, hogy a szándékra utaló kijelentésnek megfelelt-e a tanúsított magatartás.
e) Az elkövetéskor fennállott ölési, illetőleg testi sértési szándékra következtetési alap lehet az elkövetőnek a cselekmény elkövetése utáni magatartása és kijelentései is.
Rendszerint az élet kioltására irányuló szándék fennállására utal, ha az elkövető a sértett előreláthatólag bekövetkező halálával szemben közömbösséget tanúsít. Abból a körülményből azonban, hogy az elkövető a sértettet segítségnyújtás nélkül hagyta, egymagában még nem lehet az ölési szándékra következtetni.
A véghezvitel után a cselekmény nyomainak, eszközeinek, bizonyítékainak stb. eltüntetésére, az eredmény elhárítására irányuló törekvés szintén támpontként szolgálhat az elkövető tudattartalmának és a szándék jellegének a megállapításánál.
B) Az alanyi tényezők körében:
a) A szándék kialakulása során szerepet játszanak az elkövető személyi tulajdonságai, ezért a személyiségvizsgálat a szándék megismerése szempontjából is fontos. Mindenkor az elkövetéskori (aktuális) személyiség jön figyelembe.
A tudattartalom kialakulását befolyásoló külső körülményekből következtetni lehet az elkövetéskori személyiségre is, vagyis ezek a bizonyító tények egyben a szubjektív tényezők közrehatásának a bizonyítására is szolgálhatnak.
b) A cselekményt kiváltó indítóok (motívum) felderítésének és vizsgálatának kiemelkedő jelentősége van a tárgyalt bűncselekménykategória esetében. Ennek megállapítása a büntető eljárás alapelveiből is következik.
Amikor az akaratelhatározás és az elkövetés között alig van időköz (hirtelen kialakult szándék), gyakran hiányzik a halálos eredmény bekövetkezésének előrelátása. Ebből a szempontból jelentősége lehet a tevékenység indító okának is, nevezetesen, hogy a véghezvitel támadás, védekezés vagy elhárítás céljából történt-e.
Az egyenes szándékkal elkövetett ölési cselekmények esetében csaknem kizárt, hogy az elkövetőt valamilyen külső vagy belső - rendszerint felismerhető - tényező ne motiválta volna. Ezzel kapcsolatban elsődlegesen az elkövető és a sértett közötti viszonynak van jelentősége.
Az indítóok ismerete segítséget nyújthat az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletének a testi sértéstől való elhatárolásához. Az elkövetéskori konkrét tudattartalomra vonható következtetés a legkülönbözőbb indítóokokból, amilyenek pl.: az ellenséges, haragos érzület, a féltékenység, az indulat, a félelem, a szégyenérzet, az elkeseredettség stb. Mindenkor lényeges az indítóok és a konkrét elkövetési cselekmény közötti kapcsolat feltárása és bizonyítása.
Másfelől azonban a szándékra utaló szubjektív körülményeknek vagy más, korábban fennállott konkrét indítóoknak a hiánya még nem zárja ki az emberölésre irányuló eshetőleges szándék megállapítását.
c) Az elkövetéskori tudattartalom megállapításához szorosan kapcsolódhat a cselekmény véghezvitelét megelőző pszichikus folyamat feltárása; ez a folyamat a külvilágban megvalósult jelenségekből ismerhető meg. Ebben a vonatkozásban különösen nagy szerepe lehet az emberölés, illetőleg a testi sértés egyes minősített esetei törvényi tényállásához tartozó elemeknek.
d) Végül annak eldöntésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy testi sértésre irányult-e, jelentőséghez jut az elkövetőnek a sértetthez fűződő kapcsolata, rokoni viszonya, érzelmi kötődése és egyéb alanyi mozzanatok is.
II. Az emberölés minősített esetei
A szándékos emberölés minősített esetei az élet ellen irányuló cselekmények legsúlyosabb változatait foglalják magukban. A minősített esetek törvényi meghatározása a bűncselekmény tárgyára, az elkövetési módra, az elkövető személyt jellemző körülményekre tekintettel, valamint az alanyi oldalon jelentkező motívumok és célzat alapján történt meg. ...
7. A sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés körében sok emberen - a sértettet ide nem számítva - határozatlan számú vagy meghatározott, de nagyobb létszámú személyek összességét kell érteni, veszély pedig az elkövetési cselekménnyel összefüggésben álló, még létre nem jött olyan helyzet vagy esemény, amelynek bekövetkezése a fenyegetett személyek életét, testi épségét vagy egészségét jelentősen sértené, illetőleg károsítaná.
A sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés megállapításának van helye, ha az elkövető szándéka meghatározott személy életének kioltására irányul, de a cselekményt úgy hajtja végre, hogy ezáltal sok ember élete kerül veszélybe.
Az emberölésnek egyrészt több emberen, másrészt sok ember életét veszélyeztetve elkövetése nem zárja ki egymást; vagyis a több emberen elkövetett emberölés mellett a sok ember életét veszélyeztetve elkövetés is megállapítható.
Szerény véleményem szerint az, ha valaki egy szabálysértőnek háromszor utánalő (a figyelmeztető lövés, még ha igaz is, a szűk utcában bárkit veszélyeztethet, ha bemegy egy ablakon), és el is talál valaki mást, az kellő keménységgel és szigorral értékelve emberölés kísérlete, méghozzá minősített eset, mert több ember életét veszélyeztetve követték el. Ennek a büntetéti tétele (a kísérleté is) 10-15 év vagy életfogytiglan, az "egyszerű" emberölési kísérleté 5-15 év. A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés tényállása és büntetése pedig így néz ki:
171. § (1) Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
(3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntettet követ el, és az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén - az ott tett megkülönböztetéshez képest - öt évig, két évtől nyolc évig, illetőleg öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) E § alkalmazásában foglalkozási szabályok a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályok is.
Tehát egy évig terjedő, ha alapeset, és legfeljebb öt évig, ha úgy veszik, hogy a szándékos lődözés szándékos veszélyokozás is.
Na de miért is hinnék úgy? Elvégre a Belvárosban szabálytalanul parkolókra lődözni az kérem sport! Meg különben is: ha az egyetemistákra lődözők is megúszták, akkor most miért kéne becsukni szegény kormányőrt???
Hogy ez a gyanúsan enyhe kezelés ügyészi bűncselekmény? Az hát. Na de Gergényiék ellen se voltak hajlandóak vádat emelni, holott valaki csak kiadta a parancsot az azonosítók otthonhagyására, a tömegbe lövésre, és az abszolút mindenben ártatlan egyetemisták sörözőből elhurcolására.
Ideje volna már a lelövetőket lelőni...