Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

A publikusan használt emailcímem, amely itt is kódolva van: gprien@freemail.hu ami bizony Günther Prien korvettkapitányt, az U-47 egykori parancsnokát takarja (a műveltebbek rögtön tudták is és jól mulattak rajta). Igen, a Harmadik Birodalom haditengerészetéből egy aljas gyilkos kalózt - már ahogy tanították itt a dolgot 1990 előtt, meg néha még most is.

A valóság persze egészen más. Prien nem volt aljas kalóz: tengeralattjárós volt, haditengerész, legálisan viselt hadat és nem szegte meg a genfi konvenciót. Kész. Ez a sovány igazság. Embereket ölt, valóban, de hát a háborúban ez a katona dolga - továbbá az ő sorsa is ez lett, amikor a Wolverine romboló elsüllyesztette az U-47-est és Prien egész legénységével együtt hősi halált halt.

Prien legnagyobb haditette az volt, amikor belopakodott Scapa Flow hadikikötőjébe, ott megtorpedózta és elsüllyesztette a Royal Oak csatahajót és a Pegasus repülőgép-anyahajót, valamint megrongálta a már csak kikötői szolgálatban használt Iron Duke csatahajót, amely 1916-ban a jütlandi csatában Jellicoe admirális zászlóshajója volt (később egy légitámadás végzett vele).

Prien és társai kereskedelmi hajókat is elsüllyesztettek. Csakhogy ez is teljesen törvényes a háborúban - ráadásul az angolok haditengerészeti védelem alatt álló konvojokban, ágyúkkal felfegyverezve járatták a szállítóhajókat, amelyek hadianyagot és stratégiai nyersanyagokat vittek Angliába, tehát törvényes célpontok voltak. Előre figyelmeztetni sem volt kötelező, a fegyveres védelem miatt. Sőt: az angolok még a második világháborúban is alkalmaztak úgynevezett Q-hajókat (magukat kereskedelmi hajónak álcázó tengeralattjáró-elhárítókat), bár kisebb sikerrel, mint az első háborúban.

Egyszóval Prien semmi jogtalant nem tett. Katona volt, mégpedig a legbátrabbak közül: aki egy tengeralattjáróban megtámad egy konvojt, és tűri 100 méter mélyen a mélyvízi bombázást, gyáva nem lehet - ha a hajó megsérült, hát nem jött fel többé... A német tengeralattjárós fegyvernem legénységének a háború végére mintegy 2/3-os volt a vesztesége, ami a legnagyobb arányok egyike.

Érdemes tudni azt is, hogy Karl Dönitz, a tengeralattjárós fegyvernem vezénylő tengernagya (Hitler halála után a német kormányfő) a nürnbergi perben csak 10 évet kapott. Azt sem a tengeralattjárók tetteiért - mert azt, nagyon kevés kivételtől eltekintve (amikért mindig az adott hajóparancsnok volt csak felelőssé tehető) nem lehetett jogtalannak mondani - hanem hadifogoly-rabszolgamunkások dolgoztatásáért a lorienti és egyéb támaszpontokon. A tárgyalásra Dönitz és védői az amerikai tengeralattjárósokat idézték meg tanúnak, akik elmondták, hogy ők ugyanezt csinálták - sőt, sokkal durvábban viseltek hadat, mert a magányos japán szállítóhajókat is figyelmeztetés nélkül süllyesztették el, sőt, kórházhajóra is lőttek, ami a genfi szabályok szerint jogtalan volt.

Egyszóval, kedves olvasóim, a világ nem fehér és fekete. A fasiszta hadsereg általánosságban magában a hadviselésben egyáltalán nem volt kirívóan kegyetlen vagy embertelen - a rendszer igazi bűneit a hátországban, illetve a megszállt területeken követték el. A Wehrmacht a maga részéről nem szívesen vett részt igazi gazemberségekben, ha lehetett, távoltartotta magát ezektől... Kegyetlenségben pedig a Vörös Hadsereg után a japánok következtek, és a német katonák a (csendes-óceáni hadszíntéri) amerikaiakkal holtversenyben legfeljebb a harmadikok - mald valamikor többet is írok erről.

Két fiatal lány. Két ügy. Két médiahisztéria, elkötelezett és előítéletes fröcsögésekkel. A tények mások, a jelenség azonos.

Malina Hedviget megverték a Felvidéken, mert magyarul beszélt. Avagy: gyakorolta azt a jogát, amely mint "kisebbségit" az elcsatolt területeken elvileg megilleti, meg aztán a ma létező Szlovákia nevű ideiglenes államalakulat is tagja az Európai Uniónak, és elvileg a kisebbségi jogokat biztosítja. Elvileg. Mert ott egy Slota azt ordít, amit akar, nem kerül se bíróság elé, se ki a parlamentből.

Malina Hedviget a tót rendőrség gyanúsítottként kezdte kezelni, és mindenáron (értsd: a hamis tanúzás, megfélemlítés, fenyegetés, stb. árán is) be akarja bizonyítani, hogy hazudott. Sőt, ez talán nem is elég: be akarják nyilvánosan ismertetni vele, hogy aljas magyar nacionalista célból hazudott. Feljelentette egy ottani volt ávós, akit a titkosrendőrségtől halálos baleset okozása miatt rúgtak ki... Hírbe hozzák, hogy "szélsőséges" soviniszta a barátja/volt barátja, órákig "tanúként" gyötrik az ottani ávósok (nem mások azok se). Magyarország pedig? Megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat? jegyzéket küld? Ordít az Európa Parlamentben? Nem... Itthon esetleg szavazgatnak egy keveset, némi parlamenti duma, de a lányt az ország hivatalos része érdemben a sorsára hagyja - nem véletlenül, közben a rácok is megvadultak, és gyorsan elkalapáltak egy-két magyart, csak hogy azok tudják, hol a helyük (a mostohaanya-ország keserves nyávogása semeddig se hallatszott, némi EU-vizsgálaton túl semmi se történt).

Zsanettet igazoltatás közben megerőszakolta öt ávós. Helyesebben kettő, mert a többi három nézte. A lány feljelentést tett, látleletet vetetett, és indult a médiaroham - ellene!... Az ávósok ellen szóló tényeket (mobilok cellainfromációja - nem arra mentek, amerre hazudták!) félresöprik. A lányt az ávósok "sztár"ügyvédje (én inkább szarügyvédnek nevezném, ritka mocsok aljas alak megnyilvánulásai alapján) kvázi lekurvázza ("nem olyan mint az angolkisasszonyok"). Az Ügyvédi Kamara persze semmit nem tesz, nem vágja ki rögtön a fenti csúszómászót - éppenséggel a lány ügyvédje kényszerül a médiarohamban visszafogottságra... Jön a diadalmas DNS-vizsgálat (olyan járőrkocsiból, amely még jó ideig futhatott az esemény után...), meg a felismertetés - még jó, hogy nem térdepeltették le Zsanettet újra szopatási pozícióba, mondván, hogy onnan látja úgy a dolgot, mint a tett helyszínén... Ha ugyan tényleg nem térdepeltették le, mert nem kizárt...

A két ügy látványosan hasonló. Két értelmes, fiatal lány olyan körülmények között tesz feljelentést (egyedül voltak, tanújuk nincs, velük szemben több személy áll, a második esetben ezek ráadásul hivatalos szemetek személyek), hogy a formális logika alapján kizárható, hogy a dolognak ne volna valóságalapja. Vagy ha bármelyikük az ujjából szopta a történetet, akkor csakis elmebeteg lehet, hiszen ki az, aki ilyen körülmények között tanúk és bizonyítékok nélkül ekkora ellenszélben belekezd a harcba? Józan ember fel merne nyomni erőszakért öt ávóst úgy, hogy a dolgot senki sem látta? Hiszen nem bízhat másban, mint a tárgyi bizonyítékokban - és azok sajnos meghamisíthatók, kiváltképp, ha az a hatóság vizsgálgatja azokat, amely tagjai a vádlottak is egyben.

Egyszóval: én nem hiszem, hogy bármelyik lány hazudott volna. Én bűnösnek tartom a tót verőembereket, és a magyar ávósokat is. Isten ítélőszéke előtt azok lesznek, hiszen ott nincs szükség hamisított bizonyítékokra - az Úr szeme mindent lát (remélem, létezik...). Itt a földön a helyzet más: van "ártatlanság vélelme", van bírókra gyakorolt nyomás, harcias ballibsi média, és magyargyűlölet. És van két fiatal, már félig-meddig tönkretett életű lány, akik korántsem biztos, hogy ki tudnak tartani az elviselhetetlen nyomás alatt. Adjon nekik sok erőt a fennvaló, hogy végigharcolhassák azt a szinte reménytelen küzdelmet, amibe voltak bátrak belevágni. Tartson ki a bátorságuk az ügyek végéig, akármivel is fenyegessék őket a rohadékok!

Végezetül pedig a tárgyi bizonyítékokról. A kilencvenes évek közepén egy pesti peremkerületben egy bálon a polgármester megivott két pohár bort. Nem volt részeg, még ittas sem, ezt hangsúlyozni kell! Hazafelé a néptelen utcákon Trabantjával (igen, az volt neki) elnézett egy behajtani tilost - de semmi baj nem történt, a kutya se járt arra, csak két rendőr. Igazoltatták, megfújatták, a szonda zöldült. Vérvétel, kerületi kapitányság elfogultsága, V. kerületben lévő labor: az eredmény 0,0% - annak ellenére, hogy vagy százan látták a két pohár bort. A dolog objektíven nézve egyáltalán nem volt súlyos, némi pénzbírsággal korrekten el lehetett volna intézni - de nem, a polgármester makulátlansága annyira fontos volt, hogy inkább "dupla nullás" vérmintát produkáltak, ezzel egyébként többet ártva a polgármesternek,  mintha megbüntették volna 5000 forintra. Hát, a DNS-eredményt se tartom ennél sokkal többre...

Egy apróság: az V. kerületi kapitány akkortájt Szabadfi Árpád volt. Igen, a tévészékházi cserbenhagyó...

Nos, Hedvig és Zsanett: hajrá!

Az őslevesről, az élet keletkezéséről és kialakulásáról szóló kétséghalmazom váratlanul nagy siker lett, felállítva a blog eddigi kommentrekordját - még most is ott győzködi egymást néhány elszánt vitapartner. Így aztán itt az ideje egy újabb filozofikus posztnak, hátha ez is elnyeri a tetszéseteket - vagy legalábbis felpezsdíti a vért némi nyelvköszörülésre.

Tulajdonképpen ez a téma összefügg az élet keletkezésének fő elvi kérdésével: az anyagból lett minden, és a tudat (szellem? Isten?) csak az anyag tartozéka, avagy más a helyzet, és valamilyen akarat nyomán jött létre a világ?

Bizonyított, észlelt tény, hogy vannak természeti törvények - ha olykor-olykor el is évülnek, vagy nem egyértelműek. A kérdés az, hogy ezek a törvények az anyag tulajdonságaiból adódnak, avagy volt/van egy törvényalkotó? Nevezhetjük ezt Istennek, de ha valakinek ez túl direkt, nevezheti felsőbb akaratnak is.

Az emberi társadalomban nincs törvény jogalkotó nélkül. Végtére is a társadalom is csak a természet része, de adottnak vehetjük benne a tudat (sőt, a kollektív tudat) működését, ezért az emberi társadalomban megfigyelteket a természeti törvényekre átvinni erős csúsztatásnak tűnik. A természetben sem kizárt elvileg valamilyen tudat megléte, de ez egyelőre nincs bizonyítva a nem élő entitásokra. Ezért az emberi társadalom "nincs törvény jogalkotó nélkül" elve ab ovo nem kell hogy igaz legyen például a fizikai törvényekre.

Tegyünk egy apró kitérőt itt a nem élő dolgok "tudatára". Mielőtt bárki lemarházna (illetve, csak bátran...), érdemes egy-két megfigyelésen elgondolkodni. Nevezetesen: a számítógépről van szó. Nem arról, hogy a gép milyen okos, stb. Arról a magam által is észlelt, de értelmes ismerőseim által is megfigyelt jelenségről beszélek, amikor egy-egy számítógép nem visel el egy-két személyt kezelőként. Nem, nem azért, mert hülyeségeket üt bele: az illető ellenőrzött körülmények közt ugyanazon műveletet végezte - volna, de a gép lefagyott. Sőt! Ha nem is ő dolgozott vele, csak szorosan a közelébe ment, a gép megint fagyni kezdett. Miért? A rosseb tudja! Mintha valamilyen kapcsolat lett volna a "drótnélküli lefagyasztó" személy és a gép között. Csupa-csupa negatív hullám?:)

Visszatérve a természetre: Terembura feszegette már, hogy az idő a fizikai törvényekben megfordítható, mínusz t-vel számolva azok érvényesek maradnak, egyedül az entrópia növekedésére vonatkozó törvény nem alkalmazható visszafelé. Az idő mégse fordul meg, és nem kezd visszaketyegni az óra - sajnos, mondhatnánk rá...Az entrópia növekedésére vonatkozó törvény - miszerint a világ állapota a rendezetlenség felé halad - önmagában paradoxon. Ha ugyanis ez a törvény érvényes, akkor az összes többi fizikai törvény ezellen dolgozik, hiszen valamilyen minta szerint rendezett állapotot tartanak fenn. Sőt! Maga az entrópiatörvény isem létezhetne, hiszen mint létező, érvényes szabály, a természet rendjét növeli, nem pedig csökkenti - így a saját farkába harap. Ha az entrópia korlátlanul nőne, a végállapot egy szabályozatlan káosz kellene legyen, de nincs jele annak, hogy ez bármikor is be akarna következni.

Az is érdekes kérdés, hogy honnan a fenéből "tudja" az anyag, hogy neki fizikai törvények szerint kell viselkednie? Az emberi társadalomban ugyanis az alávetettek tudata (és elismerése) idézi elő a törvények tényleges alkalmazását: anélkül a jog halott betű csupán. Az anyag miért engedelmeskedik a fizikai törvényeknek? Vegyük észre, hogy a mechanikus materialista válasz végsőkig lekopasztva a következő: CSAK. Mert az anyag olyan, és kész. Tulajdonképpen ez is csak egy istenhit, csak épp az anyag kerül Isten helyére. Ahhoz képest, hogy mennyi mindent nem tudunk (mi közvetíti a gravitációs vonzást, stb.), a materialisták nagyon bátran kijelentik, hogy a természeti törvények maguktól vannak, és az anyag tulajdonságaihoz tartoznak. Hát persze...

Isten létét feltételezve a természeti törvények magyarázata egyszerű: ő így akarta, és kész. Talán túl egyszerű is ez... Mindenesetre Isten léte esetén volna "törvényalkotó", és a szabályok betartása is könnyen elfogadható. Az ember mégis berzenkedik valahol, hiszen ez is egy "CSAK" típusú magyarázat. Bár elfogadhatóbb, hogy egy felsőbbrendű tudat akarata így érvényesülhet, mint az anyag teljes, tudattalan és öncélú önszabályozásának materialista modellje, de felvethető ellene, hogy földhözragadt antropomorfizálásról van szó: nekünk van tudatunk, hát kreálunk valamit, aminek nem csak tudata van, de akkora hatalma is, hogy mindent megtehet (és következhet a teológusokat kétségbeejtő kérdés: Tud-e Isten akkora falat építeni, hogy aztán ne bírjon rajta maga sem átjutni? Mert ha nem tud ilyet építeni, azért nem mindenható, ha meg igen, és aztán nem bír átjutni rajta, akkor meg azért nem.).

A kérdés tehát adott: a természeti törvényeket valaki csinálta, avagy azok az anyag valamiféle tulajdonságai, és "maguktól" alakultak ki? Lehet érvelni!

Kedves olvasóim, igazatok van abban, hogy ez a cím kissé primitív provokáció. Nem is az értelmes olvasóknak szól a kihívás, hanem a szokványosan ostobáknak, akik esetleg idetévednek.

Vizsgáljuk tovább a cigánykérdést. Célozzuk meg a tabut: lehetséges, hogy a rasszizmusnak van valamilyen alapja? Ezt a kérdést "politikailag korrekt" helyen szigorúan tilos feltenni. Amerikában hatalmas felháborodást váltott ki az a vizsgálat, melyben azt találák, hogy a négerek IQ-ja alacsonyabb, agresszivitása magasabb a fehér populáció hasonló értékeinél (IQ-ban egyébként az ázsiaiak lettek a bajnokok, ha jól emlékszem, nem a fehérek). Bömbölt a média, fasizmust ordítoztak, ahogy azt kell. Az adatok azonban adatok maradnak: a "politikai korrektség" amúgy nem más, mint a fehérember kollektív bűntudata a gyarmatosításokért, megszállásokért, miegyébért. Gyorsan felállították annak idején a soha be nem bizonyított, és nem biológiai, hanem politikai (és legitim módon nem cáfolható) axiómát, hogy "Minden ember egyenlő". Fenét...

A cigányoknál egy nagyon súlyos tapasztalati adat amellett szól, hogy a cigány populáció bizony felelős a saját nívójáért és társadalomellenes magatartásáért. Ez az adat az, hogy a cigányokról alkotott többségi ítélet lényegében egész Európában azonos! Az ősdemokrácia Angliában is félnek tőlük, részben gyűlölik is őket, bár ott jelentős négerellenesség is van. A rendkívül toleráns Finnországban ezt az egy népcsoportot utálják sokan... Még a balkáni államokban is jelentős cigányellenesség van, holott ott sokfelé a közerkölcs sincs sokkal a cigányoké felett...

Ugyanakkor igaznak látszik, hogy a cigányság képtelen saját valódi elitet kialakítani (a kőgazdag seftelő, aki lopott színesfémekkel kereskedik, hiába milliomos, a társadalom a tevékenységét nem ismeri el elitnek). Néhány politikai karrierlovagon túl a vékony cigány értelmiségi réteg közös ismertetőjele, hogy viharsebesen asszimilálódik a helyi többséghez. Mondhatni, felfelé kihígulnak a cigányok közül. Aki kifejezetten cigány értelmiségiként azonosítja magát, az szinte mind politikai szerepet akar kapni (és általában sikerrel, hisz nincs kemény verseny).

Tehát a cigányokat Európa-szerte (ugyanazért, lásd előző írás!) utálják és félnek tőlük; továbbá nincs és nem is képződik számottevő értelmisége, amely felemelhetné a népet. A tanulás nem számít köztük követendő mintának - szinte deviancia... Ott is igaz mindez, ahol diktatúramentes évszázadok álltak rendelkezésükre az életformabeli asszimilációhoz - vagyis egyszerűen nem megy a dolog...

Egyszóval: fölösleges magunkban keresni a hibát! Ha Angliában nem sikerült a probléma megoldása, nekünk se kell önmarcangolást tartani. Vélhetően a cigány "kultúra" lehúzó ereje akkora, hogy ellene nem lehet sokat tenni, és nem kizárt, hogy a cigányok örökölt magatartásformái sem teszik lehetővé, hogy ne legyen a deviancia és a bűnözés aránya közöttük kiugróan magas.

Nehéz elfogadni - főleg elfogadtatni! - azt, hogy nem a többségnek kell újabb és újabb próbálkozással, áldozattal, ilyen-olyan programmal megpróbálni a cigányokat "felemelni", hanem egyszerűen rá kell őket kényszeríteni a társadalmi normák tiszteletbentartására. Vagyis: a nulla tolerancia itt szükséges! A bitorló Gyurcsány a rasszizmussal szemben hirdetett meg effélét (összemosva a "cigányozást" a "zsidózással"), holott a cigánybűnözés ellen kellene végre a lehető leghatározottabban és keményen fellépni.

Bármiféle pozitív diszkrimináció csak olaj a tűzre! Nem a támogatásra érdemes keveseknek jut belőle, hanem a csirkefogók élnek vele vissza. A tyúktolvajt is bezárni, ismétlődés esetén a lehető leghosszabb időre; a börtönben dolgoztatni őket keményen. A rengeteg link leszázalékolást felülvizsgálni, mégpedig olyan orvosi bizottságokkal, melyeket komoly rendőri erő biztosít (no lám, a kórházbezárás egyetlen haszna: most lesz erre orvos...), és az orvosok a delikvensek felé névtelenek. Ha a gyerek nem jár iskolába: ne legyen családi pótlék érte! Ha pedig zsebeskedik: azonnal nevelőotthonba, a résztvevő szülőket meg a börtönbe (mondjuk a nevelőotthonok színvonalát kéne javítani a maihoz képest). Ami pedig a legfontosabb: a magyar nemzetiség legyen a kisebbégekkel egyenrangú, tehát ha a cigány csak magyarhoz tör be a klasszikus cigánytörvényt még betartva, akkor rasszista cselekményért is vonják felelősségre. Keményen becsukni kiskorú veszélyeztetéséért (is) mindet, aki a gyerekéből tolvajt, rablót nevel.

Egyszóval: szigor, szigor és megint csak szigor. A szakképzetlen cigányok tömeges foglalkoztatását leginkább az ország megtisztítására lehetne felhasználni: erre persze kell közpénz, de inkább erre, mint segélyekre. Az igazságosság is ezt kívánja: aki látott már cigánytelepet, a minősíthetetlen mocsokáradatban szinte elmerülve, tudja, miről beszélek. Amelyik pedig nem működik együtt, attól megvonni mindenféle támogatást, segélyt miegyebet.

A cigányokkal mindenféle lelkifurdalás nélkül úgy kell bánni, mint hagyományosan a rossz gyerekkel. Ha békében marad, mindent megkaphat, de ha rossz fát tesz a tűzre, azonnal és keményen érkezzen a büntetés. Így - ha egy ilyen politika egy emberöltőn át kitartana - a fejükbe lehetne verni, hogy a lumpen életmód nem veszélytelen, és nem hivatkozási alap arra, hogy a többségi társadalom eltartsa őket. A törvény súlyától való félelem persze nem kultúraalakító erő: de tüneti kezelésnek elsőre megteszi. Arról nem is beszélve, hogy ha nem ezt az utat választja az ország, akkor az indulatok felgyűlése után előbb-utóbb robbanás jön majd.. A közszigor észlelése a társadalom strukturálatlan bosszúvágyát és gyűlöletét a cigányok felé képes volna csökkenteni, míg az ultraliberális süket szövegek a gyűlöletet nem fékezik, hanem táplálják.

Itt az ideje, hogy valami olyat is írjak, amiért le lehet vastagon fasisztázni. Most a cigányokról lesz szó.

Ami tény: ha valaki bemegy egy börtönbe, vagy egy rendőrségi fogdába (én sokszor voltam ilyen helyen - nincs priuszom, ha valakit érdekel, hogy miképp jutottam be vagy százszor, az meg nem rátok tartozik), azt hiheti, hogy a kőkorszaki felszerelés dacára szolárium mégis van - ugyanis a benti népesség jelentős többsége szépen le van barnulva. Valójában persze nincsen szolárium, csak épp a cigányok számaránya felettébb magas: szinte minden dutyiban masszív többség. Ahhoz képest, hogy pesszimista becslések szerint egymilliónyian vannak, a fehér embereknek a sitten kisebbségi ombudsmanra volna jussuk...

A cigányok - különösen csapatba verődve - sokszor közveszélyesek. "Egy cigány nem cigány" - mondták régebben, de ez ma már nem igaz: felbátorodtak a fenenagy jogvédelemtől, ma már egy is támadhat. A törvény nekik mit sem számít, a börtönt nem morális katasztrófának, hanem egyszerű balesetnek tekintik. A cigány fajtársai között semmivel nem kisebb attól, hogy priusza van.

A hagyományos cigány "erkölcsök" - ha ezeket ennek lehet nevezni - eltűntek: régen a másik cigánytól nem lehetett lopni, a kurválkodásért pedig halál járt. Manapság ez már nem számít, de a többségi társadalom moráljából semmit nem vettek át helyette.

Szegények? Egy részük. Sokan Mercedessel, vastag aranyláncokkal járnak a polgármesteri hivatalba segélyért. Az aluljáróban primőr-időszakban százért árult paradicsom vajon kinek az üvegházában termett? Ne találgass, kedves olvasó: azt bizony lopták.

A ballibsi sajtó ugyanakkor ájult baromsággal hajtogatja, hogy a cigányok félnek. Csak azért, mert "kisebbség". Valójában a többség fél tőlük, méghozzá nagyon. Egy népesebb lumpen cigánycsalád simán rettegésben tart egy kisebb falut: sorozatos lopásaik miatt nem lehet semmit termeszteni a kertekben, nem lehet a ruhát kiakasztani száradni, és nem lehet erszénnyel kimenni az utcára. Aztán, ha a falu megelégeli, és alaposan elkalapálja az élősködő bandát (akiket már rég le kellett volna csukni), akkor RASSZIZMUST üvöltenek kórusban a 168 Óra, Bolgár Beszéjjükmámeg Gyujika, Havas Simlisbódéslányú Henrik és hasonló elvtársaik.

A lekopasztott valóság viszont Zámoly és Olaszliszka. A zámolyi cigányok agyonvertek egy magyar fiatalt, és a gyilkossági nyomozók "üldözése" miatt kértek politikai menedékjogot. Az olaszliszkai brutális lincselésnek meg a körülményei a legdurvábbak: a purdét elsodró tanár lassan hajtott, a balesetért 100%-ban a purdé volt a hibás, baja gyakorlatilag nem is történt - de a tanárt egy rakás mocskos cigány agyonverte, gyerekeinek szeme láttára.

Vegyük észre, hogy a cigányok "nem ér a nevem"-et játszanak a törvénnyel! Ha ellenük történik valami, akkor mindenhez joguk van, ez "jogos indulatkitörés" - ha viszont bűnösök, akkor nekik aztán jár minden vádlotti jog. Szögi Lajosnak semmi sem járt...

Hogy a szegénység miatt van? De miért van maga a szegénység? Tiltja bárki a cigányoknak, hogy beírassák és bejárassák az iskolába a purdét? Tiltja a purdénak bárki, hogy tanuljon? A szegény purdé nem kapná meg ingyen a tankönyvet? Dehogynem - megkapja és eladja féláron tüstént röhögve a padtársának...

Miért kellene felemelni egy olyan népet, aki saját maga ennek kézzel-lábbal ellenáll? Finnországban, ahol a világ legtoleránsabb nemzetiségi politikája él (lásd Aland-szigeti svédek), a cigányokat a finnek gyűlölik és félnek tőlük. Miért? Ugyanazért, amiért itt Magyarországon, vagy bárhol, ahol cigányok élnek: mert tolvajok, rablók, élősködők, és véletlenül se akarnak dolgozni. Ott is megkapnak minden segítséget a tanuláshoz - és ott is magas ívben leszarják ezt. A Kádár-időkben még pénz se kellett (volna) a tanuláshoz - mégse tanultak. Minek?

Ne általánosítsak? Jó! Van rendes, dolgos cigány (ha kevés is), elismerem. Nekem is volt ilyen kollégám. Aki mellesleg nálunk jobban gyűlölte a cigányokat azon egyszerű okból, mert egyrészt őt is róluk ítélte meg elsőre, aki nem ismerte, másrészt mert irtózott az életmódjuktól. Éppen ezért ez a cigányember (mert ő EMBER, nem úgy, mint a gazfickó cigányok) mindig megfelelési vággyal küzdött: ő 39 fokos lázzal is még bejött, és az ő gyerekei hiányoztak a legkevesebbet az iskolából. Volt, hogy úgy kellett hazazavarjam, amikor beteg volt: így nem dolgozhatsz, Józsikám, mert sokkal rosszabbul leszel és mindenféle szövődményt kapsz...

Elsőre ennyi. Lehet fasisztázni. De csak olyan fasisztázzon, aki volt már éjjel az Illatos út 5. táján, vagy a József utcában, a Tavaszmező utcában, esetleg a Mátyás téren. Vagy ha nem volt, most menjen... Oda kéne költöztetni a feltétel nélküli cigányjogvédőket is: a Dankó és a Dobozi utca remek volna az elhelyezésükre...

Én úgy gondolom, hogy egy-két további Olaszliszka után a magyarok előbb-utóbb fellázadnak, és kiadós pogrommal intézik el a dolgot, mint ahogy a Felvidéken már volt hasonló hatósági aktus. Akkor majd le lehet az egész országot fasisztázni, de szép is lesz, újra tarolhat az SZDSZ... Mert ma a magyar embert a cigánybűnözőktől senki nem védi meg: az ávósok épp minket gumibotoznak, meg őrjáratban kefélnek és bankot fosztogatnak, de a Víg utcai becsületsüllyesztőbe inkább nem mennek be.

A gyöngytyúk

Levél se rezzen a fákon a verőfényes kora őszi délutánon, csak egy-egy dió halk koppanása üti el a csendesen elsurranó perceket. Kifordulok a kapun, és dolgomra indulok – komoran, mert az ökörnyálas, verőfényes béke a város belsejében meghalt. Az éjjel gyújtogattak, romboltak, éppen hogy nem öltek meg senkit… Igaz, hogy hazudott a miniszterelnök, igaz, hogy arcátlan cinizmussal be is ismerte, de ez a „megtorlás”, a tévé szétverése olyan volt, mint amikor a megcsalt férj miszlikbe aprítja az ágyat, melyen a mésalliance elkövettetett.

Azt, hogy ki minősíthető öntudatos magyar alattvalónak állampolgárnak, a kormány dönti el. Nem erkölcsi, teljesítmény szerinti, vagy egyéb hasonló alapon, hanem csakis aszerint, hogy kinek az élete felel meg legjobban a kormány az ország érdekeinek. Ó, kár volt kihúzni, hisz bölcs vezérünk már hányszor kitette az egyenlőségjelet a kettő közé! Hozzá képest nincs alternatíva, az ő helyén bárki csak ugyanazt csinálhatná, legfeljebb rosszabbul, ő az élő orákulum és a delphoi jósda együtt!

Kinek a pap, kinek a papné - Petőfinek a Tisza volt a magyar folyó. József Attilának és nekem a Duna. Nem mintha József Attilát Petőfi elé helyezném (mint ahogyan mögé sem)...

A Tisza Trianon előtt teljesen magyar folyó volt, míg a Duna csak bejött és kiment - mégis! A Duna mellett fekszik a főváros. A Duna az ország közepe. A Duna kötötte össze Nagy-Magyarországot fel- és alvízi szomszédaival.

A szőke Tisza csendesen folydogál a mederben, sima, mint egy nő, míg a Duna kisvíznél is markánsan folyik, ember legyen a talpán, aki szembeevez vele. A Tiszát ma már a maradék országban is gátak szabdalják, helyenként tóvá, sőt, mocsárrá béklyózzák - a Duna nálunk még szabad, miután a nagymarosi gólem szerencsére kiszenvedett.

A Duna egyre tisztább, mert a szennyező ipari üzemek nagy része bezárta kapuit a szocializmus bukása után. A Tiszába az erdélyi aranykincs utolsó morzsáit is kipréselni akaró bányacégek egyszer már hagyták beömleni a ciánt, és sajnos várhatóan ez meg fog ismétlődni... A "kék Duna" lassan újra valóban kék lesz, miközben a Tisza csendesen mocsarasodik.

A Tiszán bárki eltúrázgathat: ha nem megy az erőművek közelébe, és nincs éppen árvíz, semmi baja nem történhet. A Dunát nem lehet letegezni: váratlan örvények, limányok, keresztáramlatok kapják el a csónakokat, és a felkészületlenül evezgetők könnyen bajba kerülhetnek. A Tiszán alig néhány nagyobb hajó jár, míg a Dunán folyamatos a forgalom, még tengerjáró monstrumok is hasítják a vizet.

Én a Duna híve vagyok és maradok. Mindig is víziember voltam - és egyre inkább... Az a nap, amit a Dunán tölthetek, biztosan nem veszett kárba: ha fogok, ha nem, ha ronggyá ázom, ha vörösre perzsel a nap... Nekem régi kedves barátom a folyó, még akkor is, amikor zúgva-bömbölve robog a medrében hatszás centis pesti vízállás fölött, és a csendes Ráckevei-Duna is, mely szárcsák, récék ezreit neveli nádasai között. Barátom téli éjszakákon, amikor a hold jégnyilakkal lövöldöz, a csillagokról folyik le a dermedés, és a víz ólomszínűen, jégtáblákat cipelve igyekszik lefelé, hátha el tud menekülni a tél markából. Barátom, amikor középvíznél félelmetes örvényléssel rántja át a csónakomat az alig fél méterrel a vízszint alatt leselkedő elöntött ruganyok gerince fölött. Barátom akkor is, amikor zúgó szúnyogfelhők támadnak alkonyatkor, és akkor is, amikor viharos déli szélben tomboló tarajos hullámok döngetik, csavargatják a csónak orrát, felborítással fenyegetve az apró járművet minden pillanatban. Barátom marad akkor is, amikor már nem tudok erről szólni, és ami belőlem megmarad, elhordja az öreg folyó...

Már a jogtári helye-megjelölése is sajátságos: 1949:XX. törvény.

Ezerkilencszáznegyvenkilenc... Egy évvel a kommunisták (ugyan már! Sztálinisták!) teljes hatalomátvétele után, az "ötvenes évek" közvetlen küszöbén. Ez az év volt, amelyben a szabadság és pluralizmus fájának utolsó megmaradt gallyacskáit is tőből lenyesték, és maradt az országnak a csupasz csonk emlékeztetőül, melynek kiszáradt felső végét Rákosiék profánul hímvessző alakra faragták, és bevésték alá: "Bevehetitek!".

Lássa az ÁVÓ, hogy nem félünk még akkor sem, ha Tomcatet eltüntetik - féljenek ők attól, hogy ha netán tesznek valamit vele, megkeserülik és mindenestül visszakapják! A vers dátuma 2007. március 10.

                   Műveleti terület    

Országunknak házát vasrács veszi körbe:
Támad az ellenség? Pestig is betörne?
Hol a lövészárok, a védő katonák?
Néhány rendőr lézeng, s kap délben lakomát…

Jóízűen esznek, a dolguk sem nehéz,
Néhány járókelő a rácsok közt benéz:
„Még mindig itt vagytok? Menjetek már haza!”
„Nem tehetjük, parancs: őrségünk nem laza!”

Kit véd itt a rendőr, és vajon ki ellen?
Kossuth téren suhan kommunista szellem
Ötven éve lőttek, most könnygáz, gumibot:
Bár nincs ilyen törvény, de itt lenni tilos!

Nem jön az ellenség, csak a magyar népet
Csapta be egy hazug, s hatalomra lépett…
Amikor kiderült, hogy zsebünkben kutat
Feldühödt nép töltött be teret és utat.

Őt védi a rendőr, őt óvják a rácsok…
Nemzetünk főterén, mint rút bodobácsok
Settenkedő „többség” szemlesütve siet;
Demokráciában – nem tűrnének ilyet!

Alkotmányt és jogot önformájára gyúr
Gergényi, a modern Disznófejű Nagyúr.
Hogyha kedve támad, vereti a népet
Később azt hazudja: csakis minket védett!

Vízágyúval óvtak, viperával védtek
Puszta szeretetből a torkunkra léptek
„Tüntetni most tilos!” harsog az éterben,
Tollnokok a kormányt nyalják nagy tételben…

Nekünk nincs Rolexünk, kabátunk is kopott;
Mégis minket gyaláz az, ki folyvást lopott…
Ország vérét szívják, kórházunk bezárják,
Szép hazánkba hívnak milliónyi sárgát!...

Menjen a vaskordon rendőri szertárba;
A tér helyett Gyurcsány legyen most bezárva!
Mellé a börtönbe a bűntársa, Kóka,
Meg az egész kormány: csupa sunyi róka!

Jámbor nép a magyar, sokáig tűr, hallgat
De ha felbőszítik: adj Isten, irgalmat!
Nem nézi, mekkora a gazfickók hada:
Rájuk ront, szétveri, hírmondó se marad!

Ötven éve apánk sihederként harcolt,
Most nekünk kell újra felkapni a kardot!
Hiába a gumi, vagy az éles golyó:
Elsöpörjük a gazt, mint kiáradt folyó!

Szabadságot szerzünk Kossuth Lajos térnek,
Takarodjon innen az idegen érdek!
Nemzet gyökeréről pusztuljon a féreg,
Balsorsú országod Szűz Máriánk, védd meg!