Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Mivel megint sikerült vihart kiváltanom - ezúttal a Konzervatóriumon, amely csak nevében az... Masszív bolsevik lózungokat köpködő "konzervatívok" (Papírgyári Sztrájktörő) és mindenhez "értő", de az igazsághoz mégse ragaszkodó, cserébe meglehetősen pimasz ifjú titánok (shimoda) hiteltelenítik el a honlapot - utóbbi arra vetemedett, hogy arcátlanul leírja, hogy engem 200 blogról kitiltottak, majd a választ (hogy hazudni méltóztatik, hiszen a Judapest az már egy egész, de továbbiak nincsenek) nemlétező "anyázás" címén gyorsan törölte. Ezt követően lelkesen kinyomozta, ki vagyok (erős a gyanúm arra, hogy kitől kérdezhette meg...) és az egyik valódi konzervatív tagjuk honlapján - aki a bolsevik eljárás ellen tiltakozott is - másik néven megint belémkötött. Persze elsőre nem mondta, hogy ő shimoda, miért is kellett volna?

Ott azonban megjelent az arcképe is (talán, ha húszéves). A legjobb vicc, hogy a Konzervatóriumon már a házasságról is írt sok-sok fennkölt okosságot - hiába, jelentős tapasztalata van a kérdésben, elvégre most nősült. Szegény felesége... Amúgy igen jó támadási felületet talált: a fejemre olvasta, hogy a képernyővédőmön meztelen nők vannak. Merthogy miféle keresztény az ilyen?

Ezúton közlöm: tényleg azok vannak rajta. Fiúk nélkül, persze, és mind 18 feletti: semmi szex, csak szép látvány. Régimódi heteroszexuális vagyok... Shimoda, kisöreg: majd ha te is 25 éve élsz együtt egy és ugyanazon nővel (bár a feleséged aligha fog ennyit kibírni egy efféle mindenkinél okosabb, mindenben kötözködni tudó, de alapvetően hazugságra hajlamos nagyarcú szamárral), és még mindig meg se nézel mást - na, akkor egyrészt felülhetsz az erkölcsi piedesztálra, másrészt meg mehetsz Viagrát venni, mert ez esetben tuti, hogy addigra impotens leszel. Szellemileg viszont ez már most fennáll, de sajnálatos módon az agy-Viagrát meg a tisztesség-Viagrát még nem találták fel...

Nos, az efféle Delete-gombos félistenek kedvéért immáron közzéteszem saját moderációs szabályzatomat. Nevezetesen: senkit, semmiért, semmikor nem moderálok ki (kivéve, ha maga kéri, vagy ha technikai hibából dupla-tripla kommentben ugyanaz érkezett - ilyenkor egy természetesen marad). "Kopasz", vagyis vélemény és megjegyzés nélküli trackback küldése esetén megnézem a velem reklámoztatott helyet, és ha nem tetszik, a trackbacket kiemelem, mert ez nem vélemény, hanem ingyenreklám, és azt megválogatom.

Megismétlem tehát: SOHA, SENKIT, SEMMIÉRT. Szólás- és véleményszabadság van. Lehetsz goromba, káromkodó, bunkó, offoló: mindegy. A szólásszabadság teljessége a demokrácia legfontosabb garanciája, ezért én ott, ahol nekem van módom befolyásolni, nem fogom ezt csorbítani sehogyan. Még azok is szabadon beszélhetnek itt, akik valahol belémfojtják a szót, mert a vitában alulmaradtak, és nem volt más eszközük. Más kérdés, hogy a tisztességteleneket esetleg ignorálom, és nem méltatom válaszra, a gorombák meg esetleg visszakapják kamatostul, de ez így is van rendjén: aki egy szobába benyitva nagyot köp, az ne csodálkozzon, ha nem csókot, hanem pofont kap.

Természetesen azt is rögzítem, hogy mivel önként lemondok a hozzászólások bármilyen cenzúrázásáról, ha valaki jogszabályba ütközőt mond, amiatt a felelősséget elhárítom: minden kommentelő a kommentje vonatkozásában teljes jogú és kötelességű szerzőnek minősül.

Terembura posztjaiba-kommentjeibe pedig EGYÁLTALÁN SEHOGYAN nem nyúlok bele. Azoknak ő a gazdája, a már megszokott szigorú szabályok mellett: vagyis azt csinál, amit akar.

2008 a Patkány éve. Tudjuk: ott ül a miniszterelnöki székben...

Mivel Terembura olyan érdekes nemzetközi és hazai posztokat ír mostanában, ezúttal a ritkán előforduló "énblog"-bejegyzések egyikét olvashatjátok. Egyszóval: lement a karácsony, a szokásos gyereklelkesedéssel: az autó antennáját kapásból letörték, az apró elemes motorbicikli már eleve nem működött, de efféle malőr mindig van. Jó látni, hogy a kölykök nem tulajdonítanak neki túl nagy jelentőséget, és nem kezdenek hisztizni a vadonatúj játék hibája miatt. Láttam (máshol és szerencsére nem a rokonságban)olyanokat, akik országos vinnyogásba kezdtek egy nem megfelelő színű kisautó miatt - hát kik nevelik ezeket ilyenné? Meg aztán: amikor az ilyeneknek lesz gyereke, az mekkora önző kis méregzsák lesz vajon?

Aztán jött a szilveszter. Elszórakoztam egy perirattal 31-én, mert január másodikán fel kellett adnom - hát persze, hogy jutott belőle még másodikára is némi írnivaló. Aztán késő este követtem az asszonyt a nagycsaládi összejövetelre, fellövöldöztem az összegyűlt vagy 10 gyereknek néhány kistűzijátékot (nem, petárda nem volt közte, rendes, legális apró rakéták voltak csak) éjfélkor, megiszogattunk némi pezsgőt, aztán - mivel annyi felnőttnek úgyse volt hely aludni - még az éjjel, éjszakai járatokkal elbumliztam a HÉV-hez, és irány a horgászházikó. Ott nyugodtabban lehet írni. Pici laptop a hátizsákban, a CD-jogtár benne - mi egyéb kéne?

Hát, először is kicsinyég verekedni kellett, mert az éjszakai 923-asra a végállomáson fel akart türemkedni két részeg marha, akik már lent a megállóban összeugrottak. A buszvezetők  nem nagyon szeretnek úgy vezetni, hogy mögöttük megy a bunyó, ezért ha az első HÉV-et el akartam érni (márpedig a következőre egy egész órát kellett volna várni), akkor kellett csinálni valamit. Nem volt szükség óriási hősiességre: mindkét bebaszott alak akkora volt, mint a kutya ülve, úgyhogy egy szintén aktivitást vállaló nagydarab ifjúval előbb széjjelpenderítettük őket, majd amikor az ipse csak folytatta volna, akkor lehajítottuk a buszról. Még csak nem is bántottuk valójában, mert nem ütöttük, csak elkaptuk és ledobtuk, értésére adva, hogy jobban jár, ha lent marad. El is indult a busz ezek után annak rendje és módja szerint.

A viskóban minden rendben volt, befűtöttem, előkerültek a fakultatív macskák is, akik kaptak enni, és mindjárt jobban néztek bele a hóesésbe. Némi alvás után hajrá: csak elkészült a perirat, bár el kellett olvasnom vagy 50 precedenst, mire találtam kedvemre valót. Másodikán délután kész is lett: haza kellett menni kinyomtatni és feladni. Ahogy ballagok a HÉV felé, megállt mellettem (elég bénán, csúszva-csikorogva) egy ezüstszürke Suzuki. Azt hittem, címet keres, vagy valami hasonló. Kinyílt az anyósülés ajtaja, és egy céklaszín fejű kopasz hentesküllemű alak valósággal odaböfögte: "Sszzeeeemmmééééllyit!"
"Micsoda?" kérdeztem. Erre kiszállt egy kötött sapkás ifjú szarházi a vezetőülésből (ő nem volt annyira részeg, mint a társa, de szerintem valamennyi benne is volt, ami a vezetési stílusából is látszott), és azt mekegte, hogy adjak neki személyt, merthogy ő rendőr.

"Na, akkor elő az igazolványt!" - vezényeltem. "Hogyhogy?" - kérdezte a szarházi.
"Kisöreg: semmilyen egyenruhád nincs, civil autóban ülsz, a társad meg tökrészeg - mi a faszért higgyem én el, hogy rendőr vagy, és nem kirabolni akarsz vagy a személyimet elvinni? Hívok én most azonnal igazi rendőrt!" - halásztam elő a mobilt, és akkurátusan beütöttem a 107-et. Erre a sapkás szarházi visszaugrott a vezetőülésbe, és kipörgő kerekekkel elhúztak a véresbe. Ha már úgyis telefonvégen volt az igazi rendőrség, hát szépen bediktáltam nekik az egész ügyet, a rendszámmal és a két alak leírásával együtt. Azt nem nagyon szeretik, amikor valaki álrendőrt alakít - de azt se, ha netán tényleg az volt, és tajtrészegen maszekoltak. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy ezeket is olyan ügyesen megtalálják-e, mint Ártatlan Józsikát, aki most vert félig agyon viperával valakit, merthogy ugye szegénykém a lépe nélkül, mint tudjuk, nem tud fizikai munkát végezni. Viperával verekedni azért szerencsére tud, a maradandó fogyatékosság a jelek szerint erre nem terjed ki...

Abszurdisztán, a Patkány évében...

Ehhez nincs sok hozzátennivalóm. Dr. Baranyi Károly és a Nemzeti Pedagógus Műhely elgondolása zseniális.

Ezért a honlapján található pdf dokumentumot egyszerűen html-re konvertáltam és itt is közreadom. Nem hiszem, hogy copyright problémák merülnének fel, mert a javaslat tartalma abszolút közügy, így azt feltétlenül közkinccsé kell tenni.

Nemzeti Pedagógus Műhely 1062 Budapest, Andrássy út 87-89. fszt. 1. Tel. (00-36-)30-2013975, tel/fax: (00-36-)1-3215940 E-mail: npm@freemail.hu, info@baranyi.hu Honlap: www.baranyi.hu Adószám: 18068478­1­01 Bankszámlaszám: 11706016­20795832 Bírósági bejegyzés: sorszám: 6198 (Fv.B.:11.pk.61421/2)

Népesedési modell¹

Az európai országok közös problémája a népesség természetes reprodukciójának elégtelensége. Egyre kevesebb gyermek születik a családokban, ez a lakosság kor-szerinti eloszlásának torzulását eredményezi. Egyre több nyugdíjas jut egyre kevesebb aktív adófizető állampolgárra. A jelenség a nyugdíjrendszer összeomlásához vezethet.² Munkaerőhiány lép fel, erősödik a migráció, amely kulturális feszültségekhez, az értékes hagyományok sérüléséhez vezethet. A válság megelőzése ugyanolyan fontos, mint a környezet védelmére tett intézkedések. Európában a lakosság természetes reprodukcióját elsegítő terv kialakítására van szükség.

A népesedési folyamatok dinamikáját, a tendenciák kialakulását elméleti (demográfiai, szociológiai, játékelméleti) modellekkel értelmezhetjük. Alapvető felismerés, hogy minden olyan közösségben, ahol a javak áramlásának iránya az együtt élő generációk között az idősebb korosztályoktól a fiatalabb korosztályok felé mutat, szükségszerű a népességdeficit, és ha a javak áramlása a fiatalabb korosztályok felől az idősebb korosztályok felé irányul, biztos a népesség természetes növekedése.³ Az európai (humanista) közgondolkodás szívesen elutasítja, hogy a gyermekvállalás és az anyagi érdekeltség összefüggene, azonban azt tapasztaljuk, hogy ahol a sok gyerek lényegében kizárólagos feltétele a szülők későbbi anyagi jólétének, ott a túlnépesedés jelent problémát, ezzel ellentétben, ahol a társadalmi berendezkedés olyan, hogy a szülők anyagi helyzetét hosszabb távon is nemhogy javítja, hanem inkább rontja a gyermekvállalás, ott mindig megjelenik a demográfiai deficit.

Eredményes népesedéspolitika kulcsa az, hogy vissza kell állítani a család gazdasági egységét. Ezt úgy kell megvalósítani, hogy az emberi erő termelése önszabályozó legyen. A családnak a jövőre vonatkozóan alapvető érdeke legyen, hogy gyermekei szülessenek, azokat minőségi oktatásban részesítse, törvénytisztelő állampolgárrá nevelje, még a jelenben hozott áldozatok árán is.

A Nemzeti Pedagógus Műhely (Budapest) társadalompolitikai javaslatának fő tézise, hogy a munkaerő újratermelését, a gyermekek világra-hozását és felnevelését közfeladatnak is kell tekinteni, olyan erőfeszítésnek, amely a közjót szolgálja, mint a rendvédelmi szervek, a honvédelem, az állami apparátus, oktatási rendszer fenntartása.⁴ A gyermekek szülése, nevelése és taníttatása nagy terhet hárít a szülőkre, az állam a terhekhez a költségek kisebb hányadával járul hozzá.⁵ A közfeladatokra fordított erfőrrásokból részesedni kell a munkaerő újratermelésében, a gyermekek nevelésében természetes részt vállaló családoknak. A közjóért felelős állam feladata, hogy a javak áramlását az együtt élő generációk között irányítsa.

A javaslat lényege: A felnevelt gyermek adójának (személyi jövedelemadójának) egy része a felnőtt gyermek döntésétől függetlenül, növelje a szülők jövedelmét vagy nyugdíját.⁶

Elgondolásaink szerint a koncepció megvalósulása fokozatosan történne, a gazdasági feltételektől és a gazdaságra gyakorolt kedvező hatástól függően.⁷ A bevezetés fokozatosságának ellenére a rendszer pszichológiai hatása várhatóan már eleinte pozitív lenne, hiszen az átutalt adó-visszatérítés azt az üzenetet hordozza, hogy a gyermeknevelésre fordított áldozatot elismerik.⁸ A rendszer ugyanis azt az évszázados igazságtalanságot kompenzálja, hogy a gyermek nevelését nem ismerték el, mint gazdasági tevékenységet.^9,10

A koncepció megvalósításából származó várható nyereség:

• A demográfiai irány kedvezőre fordul, több gyermek születik, a népesség száma természetes szaporulattal stabilizálódni fog.
• A javasolt rendszer a házasságkötéssel létrejött családot támogatja az együttéléssel szemben, akadályozza a válásokat. A pénzügyi folyamatokkal kapcsolatban megkövetelt fegyelem a párkapcsolatokban is maga után vonja a felelősségteljesebb magatartást.¹¹ Ezért összességében pozitív hatás várható a közerkölcsre.
• A koncepció megvalósítása családi szinten gazdaságélénkítő beruházásnak is tekinthető. Az adó egy részének visszajuttatása lendületet ad a gyermeknevelésre, iskoláztatásra fordított erőfeszítéseknek. A családba visszaáramló pénz a családon belül újra elosztható, ezzel a család stabilitását pozitív visszacsatolással erősíti.
• Segíti a háromgenerációs család megújulását, a nagyszülők életminőségét javítja.¹² Értéket adhatnak át unokáiknak, és időskoruk életének értelmét kapják cserébe, csökkeni fog az idősek kiszolgáltatottsága, elősegíthető a családon belül az otthoni ápolás, ezért a társadalombiztosító költségei csökkennek.
• Javítja az iskoláztatási szokásokat, a munkavállalók tanultabbak, műveltebbek lesznek.¹³ Ez azt is jelenti, hogy az iskolára fordított költségvetési kiadások sokkal jobban hasznosulnak.
• A koncepció gazdasági növekedést támogató elképzelés. Több ponton várható a gazdaságra gyakorolt pozitív hatása: A rendszer visszaszorítja a fekete gazdaságot, az adózási fegyelem javulása miatt növekednek az adóbevételek. Ezzel a költségvetést új forrásokhoz juttatja. Ezért a koncepciót megvalósító rendszer gazdaságilag fenntartja magát.
• Igen lényeges következmény a cigányok (és más hasonló kultúrájú csoportok) életvitelére és életminőségére gyakorolt hatás. Abban reménykedhetünk, hogy a gyermekeik tanulni fognak és dolgozni. Ezért a szülőket kell anyagilag érdekeltté tenni gyermekeik tanulásában, az anyagi érdeknek azonban a produktumhoz kell kapcsolódnia.¹⁴ Növekszik a minőségi munkát végezni képes munkavállalók száma, csökken a tartósan segélyből élők aránya. Kevesebbet kell segélyekre kifizetni.

Az elgondolás nem a nyugdíjrendszer része. Elősegíti azonban az idősek anyagi biztonságát.¹⁵ Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a szülő attól a pillanattól kezdve kedvezményezett legyen, hogy a gyermeke dolgozik.

Budapest, 2004. december 1.
	Dr. Baranyi Károly
	(Nemzeti Pedagógus Műhely)

¹ Elhangzott Szombathelyen a Gyermek születik... című nemzetközi konferencián 1999. december 18.-án.
² Magyarországon és más országokban is a nyugdíjrendszer sok évtizede a felosztó-kirovó elv alapján működik, tehát a most befizetett nyugdíj-hozzájárulást a mai nyugdíjasok nyugdíjaként fizetik ki. Még akkor is, ha a nyugdíjfizetés elve a befizetés hozamán alapul, ez csak akkor jelent kielégítő nyugdíjat, ha az aktív állampolgárok megfelelő módon biztosítják a gazdasági feltételeket.
³ Caldwell, J. C. (1982). Theory of fertility decline. New York, NY., Academic Press
⁴ Hangsúlyozzuk, hogy a gyermekek vállalása és felnevelése a szülők kizárólagos döntésétől függ.
⁵ Magyarországon a család háromszor annyit fordít a gyermek felnevelésére, mint az állam az oktatási támogatással, egészségügyi ellátással, támogatással együtt.
⁶ Számításaink alapján, javaslatunk szerint ez az arány Magyarországon 25 %.
⁷ A javaslatot 1999-ben átadtuk a magyar kormánynak, 2001-ben munkabizottság alakult a Miniszterelnöki Hivatalban, amely vizsgálta a megvalósulás feltételeit. Ez a bizottság a 2002-ben a parlamenti választások idején beszüntette munkáját.
⁸ Ez a rendszer, ellentétben minden más "gyermekhaszon-realizáló" rendszerrel, nem a gyerekek kihasználására, életük megnyomorítására, hanem lehető leggondosabb nevelésükre ösztönöz.
⁹ Ezért el kell utasítani azokat az érveket, hogy ez a rendszer igazságtalanságot szül.
¹⁰ Meg kell oldani néhány részlet kidolgozását: a fogyatékos gyermeket nevelő szülők, gyermeküket egyedül nevelő szülők, az elvált szülők, a hivatásos nevelszülők, az önhibájukon kívül gyermektelenek és a gyermeküket munkaképes kor előtt elveszítők helyzetének meghatározását és beillesztését az alapmodellbe. Ezeket a feladatokat azonban megoldhatónak látjuk.
¹¹ Elősegíti a fiatalabb házasodást, a ma divatosnál korábbi gyermekvállalást. A viszonylag korai házasodás velejárója, hogy az anya több gyermeket vállalhat egészségügyi kockázat nélkül.
¹² A még kereső szülők adójának meghatározott részét a nagyszülők kapják, akik ­ várhatóan unokáikra fogják fordítani.
¹³ A szülők alapvető érdeke, hogy a gyermekük tanult ember legyen, és megfelelő anyagi egzisztenciát biztosítson magának.
¹⁴ A rendszer tehát minden olyan családot támogat, amelyben a gyermekek majd személyi jövedelemadót fizetnek, nem támogatja viszont a gyermekek oktatásának és nevelésének elhanyagolását vagy mellőzését.
¹⁵ A rendszer szolgáltatása nem érzékeny az inflációra, a nyugdíj kiegészítése az időskor elrehaladtával növekszik, hiszen a felnőtt gyermekek jövedelme általában növekszik.

A Conch Köztársaság vicc. Azaz nem. Büszke jelmondata: "We Seceded Where Others Failed" maga is szóvicc-féle, a seceded/succeeded alaki hasonlóságával játszik. Amúgy egyszerűen azt jelentené, hogy "Sikerrel jártunk, ahol mások elbuktak", így azonban a[z Unióból való] kiválásra utal - tehát valóságtartalma nincs. Már ami a jelmondat első felét illeti. Mert a második fele, ami mások bukását említi, nagyon is igaz, fájdalmasan az. Ezt később bőségesen lesz alkalmam demonstrálni ebben a sorozatban. A Conch viszont kicsit se fáj senkinek (talán a nyomorult kubaiakat leszámítva), sőt - legalábbis üzleti szempontból - tényleg hatalmas siker.

A történet úgy kezdődik, hogy Havannában, 1980 április 11-én, egy pénteki napon Hector Sanyustiz és öt társa egy városi busszal áttöri a perui követség kapuját. A hat férfi politikai menedékjogot kér. Másnap, szombaton már tízezer szorong a követség kertjében, valamennyi az összetört kapun keresztül jut be.

A perui kormány nemzetközi segítséget kér a válság megoldásához. A legtöbb ország elzárkózik, sok csak pár tucat, legfeljebb pár száz menekültet hajlandó befogadni. Egyedül az USA ajánl fel egy 3500 fős kvótát. Kitör az őrület.

A kubai kommunista kormány bejelenti, hogy Mariel kikötőjében örömmel látja az amerikai hajókat, onnan közvetlenül az USA-ba szállíthatják a menekülteket. Bár az amerikai külügyminisztérium azonnal reagál, felkérve állampolgárait, hogy ne szálljanak be a játékba, április 25.-én már több mint háromszáz hajó gyülekezik Marielben, menekültekre várva.

Az áradat megindul. 1980/81-ben valami 125000 Marielito jut át Floridába, nagy részük Florida Keysben, a félsziget kubához legközelebbi peremén száll partra.

A Keys tulképp nem része a szárazföldnek - csupán a partot szegélyező korallszigetek sora, megfelelő lagúnával körítve. A sor nyugati végén fekszik Key West városa, nyugat Gibraltárja, az USA egyik legjelentősebb flottabázisa (és - nem mellesleg - nagy forgalmú üdülőhely). A Polgárháború (déli terminológia szerint "War Between the States" - Államok Háborúja) idején Florida kilépett az Unióból, Key West kikötője azonban mindvégig unionista megszállás alatt maradt. 1912-ben a szigetláncon végig megépült a több mint kétszáz kilométeres Tengerentúli - vagy (erdetileg Brit kétértelműséggel) Külföldi! - Vasút (Overseas Railway), összekötve Key West városát a félszigettel. Az 1935-ös Munkanapi Hurrikán (Labor Day Hurricane) megölt négyszáz munkatáborban elszállásolt, maláriamentesítést végző világháborús veteránt és lerombolta a vasutat. Annak megmaradt, de súlyosan károsodott műtárgyait a vasúttársaság 640000 dollárért eladta Florida államnak. 1938-ra ezek felhasználásaval szövetségi beruházásként megépült a Tengerentúli Autópálya (Overseas Highway) Florida Citytől Key Westig. Ez az USA keleti partján a kanadai határtól induló 1-es út (U.S. Route 1) végső szakasza.

Szóval itt száll partra a Marielitók tömege, akiket az USA - Carter elnök szavaival - "tárt karokkal vár". Ez a menekülthullám azonban más, mint a korábbiak, amikor leginkább a forradalmi terror által elüldözött polgárság érkezett. Most a menekültek hetven százaléka melós, sok köztük a niga. A kubai kormány megragadja az alkalmat arra is, hogy könnyítsen a börtönök zsúfoltságán és számos politikai folgoly mellett a köztörvényes bűnözőktől és buziktól is megszabadul. Ennek megfelelően a kubai menekültválság sajtója egyre rosszabb, végül 1982-re Kuba és az USA közös akarattal ismét lezárja a határt. Az emberek azonban tovább próbálkoznak gumicsónakkal, mosóteknővel, mindennel, ami van. Sokan odavesznek a tengeren, sokan azonban partot érnek. Márpedig akinek ez sikerül, az szinte automatikusan megkapja a politikai menekült státuszt, különösen az után, hogy 82 elején az USA Kubát a "terrorizmust támogató államok" közé sorolja (ugyanakkor, amikor Irakot leveszi a listáról).

Ebben a helyzetben az amerikaiak a következő okosságot találják ki: megerősítik a Parti Őrséget jól (Coast Guard) és a menekülteket igyekeznek még a tengeren elkapni. Aki így jár, azt minden további nélkül visszatoloncolják Kubába, hiszen nem ameikai földön (American Soil) áll. Ennek ellenére, sokaknak még így is sikerül átjutni, tehát muszáj az okosságot fokozni. A Keys-t "területen kívülinek" minősítik, azaz a szigetlánc többé nem "amerikai talaj". Tehát akit ott érnek, azzal sem kell vacakolni, mehet vissza kényszermunkára Kubába. Ennek érdekében Florida Citynél, ahol az a szárazföldhöz csatlakozik, lezárják az 1-es utat. A Határőrség (Border Patrol) csak azt engedi át az útzáron, aki tudja igazolni állampolgárságát - a többit visszazsuppolják a terrorizmust támogató Kubába. Az útzár 27 kilométeres forgalmi dugót generál, a turisták menekülnek.

Itt kezdődik a Conch Köztársaság történelme. 1982 április 23.-án Dennis Wardlow, Key West polgármestere a Miamiban székelő Szövetségi Bírósághoz fordult a blokád feloldása érdekében, de sikertelenül. A Bíróság épületét elhagyva, még a lépcsőn Wardlow bejelentette az odagyűlt média előtt, hogy másnap déli 12 órakor a Keys kilép az Unióból. Így is lett. 24.-én délben Key Westben, a Mallory téren Wardlow polgármester felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot (Conch Republic Proclamation Of Secession) majd egy szikkadt kubai cipóval fejbeütött egy embert, aki az USA Haditengerészetének uniformisát viselte. Egy perces néma szabadságharc után Wardlow Miniszterelnök úr a Haditengerészeti bázis parancsnoka előtt letette a fegyvert (azaz a szárazkenyeret) mondván, hogy megadják magukat az unionista túlerőnek. Ugyanakkor egymilliárd dollár háborús jóvátételt követelt (amit nem kapott meg). Azóta a Florida Keys, mivel az USA lemondott róla azzal, hogy területen kívülinek minősítette és a Kongresszus azóta sem nyilatkozott, hogy ellenezné a kiválást, Conch Republic néven független állam (a Keys lakóit mindíg is "conch"-nak nevezték, azaz csigának). Csupán amerikai katonai megszállás alatt állnak, így függetlenségüket csak korlátozottan gyakorolhatják.

Annyi eredménye azonban volt az akciónak, hogy az útzárat hamarosan feloldották, a turisták visszatértek. Az ingyen-reklámnak köszönhetően nagyobb számban mint valaha. Peter Anderson, a Csiga Köztársaság Főtitkára még útlevelet is kibocsájt, amit számos karibi ország valamint Kuba, Németország, Svédország, Mexikó, Franciaország, Spanyolország, Írország és Oroszország is elismer (vagy legalábbis mosolyog, ha látja). Az emléktárgy-üzlet is virágzik, árulnak mindent. Még a csigák hagyományos fegyverét, kubai szárazkenyeret is.

Lassan tényleg tűrhetetlen az, amit az Országgyűlés kormánypárti többsége művel. Minden felmérés azt mutatja, hogy a választásokkor még meglevő társadalmi támogatottságuk gyakorlatilag semmivé lett, a választópolgárok túlnyomó része valami egészen mást akar, nem ezt. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor minden normális demokráciában feloszlatnák a Parlamentet és új választásokat írnának ki. Itt nem ez történik, ergo ez itt nem normális demokrácia.

Az is nyilvánvaló, hogy ilyenkor, ha képviselőinek többsége megcsalja, a nép nem tehet mást, mint hogy visszaveszi tőlük a hatalmat. Annál is inkább, mert az eredendően az övé. Ugyebár erről szól a népfelség elve.

A nagy kérdés az, hogy milyen eszközei vannak ennek végrehajtására? Illetve hogy milyen eszközök bevetése jár adott körülmények között a legkisebb társadalmi költséggel úgy, hogy az még elegendő legyen a kitűzött cél megvalósításához?

Egyszerű politikai megoldás nincs, mert az ideiglenes Alkotmány nem jogosítja fel a Köztársasági Elnököt az Országgyűlés feloszlatására, új választások kiírására. A népszavazási tökéletlenkedés - most már napnál világosabban látszik - szintén alkalmatlan eszköz (mert a provizórikus Alkotmány ezt is ellehetetleníti azzal, hogy nem lehet közvetlenül az Országgyűlés feloszlatásáról népszavazást tartani). Egy szempontból mégis fontos lehet: azokat a választókat is meggyőzi arról, hogy a kormány mögött már nem áll erő, akik a közvéleménykutatásoknak nem hisznek, így siker esetén növeli a nép önbizalmát. Csak az a kérdés, hogy a megnövekedett önbizalmat mire használjuk - és mikor?

Másik szokásos módszer, amit már a világ számos országában sikerrel alkalmaztak hasonló helyzetben, azaz a sok százezres, milliós tömegtüntetések tavaly október 23.-a óta esélytelen. A terror, a megfélemlítés ebből a szempontból sikeres volt. Az emberek tényleg félnek, pár ezernél több utcára menni nem mer. Ennyi pedig nem elég ahhoz, hogy a rendőri módszerek alkalmazhatatlanná váljanak. Persze ez kétélű fegyver volt a kormánypártok kezében, mert ki a fene szavaz azokra, akiktől fél? Ez azonban itt és most nem segít, később meg fájjon miatta azoknak a feje, akik a bajt magukra húzták azzal, hogy lábbal tiporták a törvényt.

A következő - tökéletesen törvényes - jelölt, ami szintén sikeres szokott lenni, az általános sztrájk. Ez éppen most bukott meg csúfosan. Ilyen szakszervezetekkel, ezekkel a szakszervezetekkel ez nem is fog menni. Újjáépíteni a szakszervezeti mozgalmat, feltölteni a sztrájksegély-alapokat, letörni a munkáltatók dölyfét nem lehet két perc alatt: ez több évtizedes program még akkor is, ha megvan hozzá a közakarat. Ennyi idő pedig most nincs.

A polgári engedetlenség különböző formái szintén eredményesek szoktak lenni. Ennek lényege az, hogy valami törvénybeütközőt teszünk (rendszerint szabálysértésnél súlyosabbat nem) és nyíltan vállajuk az ezért törvényesen járó büntetést. Csak éppen olyan tömegesen, hogy a végrehajtó hatalom nem győzi. Ha milliók ülnek a vasúti sínekre (mint az a kommunista rendszer haldoklása során Lengyelországban vagy az Iraki háború kitörése idején Olaszországban történt), vagy ha ezrével van teljes útzár főútvonalon (mint nálunk a taxisblokád idején), akkor az hat. Ez azonban megint olyan, ahol a néptömegnek vállalnia kell az arcát, márpedig ezt ugyanaz a félelem lehetetleníti el, ami a tömegtüntetéseket is.

Fegyveres felkelés, forradalom szintén előfordult hasonló helyzetben, itt is, másutt is Európában. A sikerről már lehet vitatkozni. Még ahol triumfált is az erőszakos hatalomátvételi kísérlet, többnyire forradalmi terror követte, ami sokkal rosszabb, mint az, ami ellen eredetileg szerveződött a felkelés. Meg aztán ilyenkor mindíg az a vége, hogy előkerül a nehéztüzérség. Van valami diszkrét bája annak, hogy már több mint ötven éve nem lett rommá lőve Budapest és nagyon rossz lenne éppen most megismételni ezt a happeninget. Arról nem is beszélve, hogy baromi drága mulatság az ilyen és senki se állná helyettünk a költségeket. Ráadásul mindez annyira nyilvánvaló, hogy egy ilyen akció tömegtámogatása nulla körül lenne, márpedig anélkül csak bukni lehet, de nagyot. Szóval ez sem járható út.

Marad azonban egy eszköz, amit nálunk jó és sikeres hagyomány támogat, ami nem félelemkeltő, alig tettenérhető és viszonylag alacsony társadalmi költségekkel jár az alkalmazása. Jelen körülmények között mindenképp olcsóbb alkalmazni, mint nem. Ez pedig a passzív rezisztencia. A magyar történelem során kétszer is bejött s utána mindíg nyugalmas de energikus megújulás következett. Először II. József reform-diktatúrája ellen, aztán a kiegyezés előtti időkben az osztrák gleischachtolás megakadályozására vetettük be. Voltaképp a Kádár-diktatúra idején is ez volt az egyetlen használható fegyver, még ha mondani nem is merte senki.

Most azonban, mivel a demokrácia és jogállam intézményei egyelőre csak ténylegesen sérülnek, formálisan nem, lehetünk sokkal radikálisabbak és szókimondóbbak is. Azaz meghirdethetjük a passzív rezisztenciát, artikulálhatjuk, formát adhatunk neki. Ezzel sokkal hatékonyabbá tehetjük, mint amilyen diktatúrák idején volt, így gyorsabban érhetünk el vele eredményt. Erre bizony szüség is van most.

Lássuk tehát, mi minden kell egy ilyen mozgalomhoz:

• Cél: Országgyűlés azonnali feloszlatása, új választások kiírása - és semmi más (ez nagyon fontos!)
• Eszközök: erre javaslatokat várok. Előzetesen egy példa az, ha mindenki mindíg mindenütt 10 km/órával lassabban hajt, mint a megengedett sebesség.
• Jelkép: ez elengedhetetlen, enélkül szétfolyik az egész. A nyolcágú csillagot javaslom: ✵ (mert ennek itt és most nincs pártpolitikai konnotációja, ezért egyesíthet)

Ennyi az egész.

LTM Banner:

Refuse/Resist! (2007.12.31. 17:42:31) kérésére itt az a kis darab html kód, amit be kell tenni, ha azt akarjátok, hogy legyen link a honlapotokról a "Lassan a Testtel Mozgalom" (LTM) hivatalos lapjára:

<a href="http://lassan-a-testtel.blog.hu/"><img src="https://m.blog.hu/la/lassan-a-testtel/image/lassan.png" border=0 alt="Lassan a Testtel Mozgalom"></a>

Így fog kinézni (klikk a csillagra! - aki tud szebbet, ne fogja vissza magát, küldje el):

Mivel már az orrom alá dörgölték a Konzervatóriumon, rákerestem, és megállapítottam, hogy a Kurucinfó átvette tudtom és engedélyem nélkül a Titkosszolgálati Médiabefolyásoló Kommandós Zrt. című posztomat (már csak a Google adja ki, kiment a friss hírekből).

Ezúton tudatom mindenkivel, hogy erre semmilyen jóváhagyást nem kaptak tőlem. Sőt: a Kurucinfó egyik embere spamlevéllel fordult hozzám, és alaposan leteremtett előzőleg a poszt miatt, mondván, hogy nem lenne szabad szkeptikusan írni a hazafias cselekményekről. Válaszomban kifejtettem, hogy a zsarnokság elleni nagy népi támogatottságú nyílt forradalmakon kívül (mint 1848 vagy 1956) minden más politikai erőszakot elvből elutasítok. Továbbá fenntartom azon véleményemet, hogy a feltűnően apró sérelmet okozó Teve utcai rendőrpalota-lövés, a négyemberes-vascsöves, könnyű sérülésig jutó Csintalan-verés, a Kóka háza elleni molotovos gyertyagyújtás, majd később a Hiller-féle üres ház ablakkilövése nagyon is provokációnak tűnik. Igazi erőszakos, vérre vágyó szélsőjobboldali éppenséggel nem ilyen finom diszkrécióval merényelne. Szerintem az álterror a titkosszolgálatok műve; de ha nem az lenne, akkor is elítélném.

Nem fogom a Kurucinfót beperelni: mert értelmetlen és sikerrel eleve nem kecsegtet. Nem magyar cég, nem magyar jogalany, csak egy szervezet nélküli weblap. Ha Gyurcsány nem tudott velük mihez kezdeni, háta mögött az államhatalommal, én se nyernék pert Amerikában - nincs se időm, se energiám, se pénzem effélére. Még csak fel se szólítom őket a poszt eltávolítására - ennek se látom értelmét...

Megjegyzem: nem kizárt, hogy a Kurucinfó ugyanolyan provokáció csupán. Hírei tényanyaga - ha a csaholást lehántjuk róluk - nagyon sokszor valós. Ellenben olyan cigányozást-zsidózást csapnak mindig, hogy ezzel agyonütik még a tényében valós híreket is. Ami éppen a polkorrekt kormánynak kedvez! Ha az olaszliszkai lincselést csak a Kurucinfó írta volna meg, akkor nagyon kevesen hinnék el, hogy úgy és az történt, ami... Milyen jó, hogy Gyurcsány akkora vehemenciával rontott rá egy szimpla weblapra - merthogy így minden felületes szemlélő láthatja, hogy mennyire nem lehet a Kurucinfó valójában együttműködő és fasisztaveszély-generátor... Ám én nem vagyok felületes. A Kurucinfó hangnemének két oka lehet: vagy a radikális (messze nem mindig szélső) jobboldalt akarja szalonképtelenné tenni szándékosan, vagy egyszerűen képtelenek kiszámítani stílusuk tényleges hatását, és a belátás hiánya miatt fröcskölnek.

Szét kell választani az elkeseredettség miatti durva szavakat és a notórius gyalázkodást. A Bombagyáron nagyon sokan azért kelnek ki magukból, mert nem látnak kiutat a mostani, tényleg siralmas helyzetből, és szavakban adják ki a mérget. Ami nem szép dolog, de megérthető. A folyamatos és értelmetlen gyűlöletkeltés azonban nem az én világom. Polkorrekt soha nem leszek, mert azt népellenes bűntettnek érzem: ha a tettes cigány, azt lehessen leírni! De azt leírni, hogy a tettes cigány, tehát üssük agyon az összes cigányt: baromság is és védhetetlen is. Ultrakonzervatív vagyok és maradok: legyen rend, a bűnözőket csukják le, a kormány ne lopjon, a buzik ne házasodjanak - de senkit üldözni faja, vallása, nem büntetendő szexuális vonzalma miatt nem szabad (a "nem büntetendő" azt jelzi, hogy a homoszexualitás nem törvényellenes, de a pedofilok, nekrofilok és hasonlók "emberi jogai" sose teljesedhessenek ki perverziójuk legalizálására!). Akinek jólesik, le is fasisztázhat - bár a szólás- és véleményszabadság korlát nélküli követelése nem épp fasiszta attitűd.

Úgyhogy ennyit magamról és a kurucinfóról: a továbbiakban erre a posztra fogok csak rámutatni, és soha, sehol, semmikor és senki ellen nem vagyok hajlandó védekezni a Kurucinfó cikkátvevős dehonesztálása miatt.

Kedves Mindenki, aki idetéved (még mavo is, aki majd mond valami lehangolót)!

Nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag, szerencsés és gyurcsánymentesített új évet kívánok Nektek! Így üdvözli a blogolvasókat a család (merthogy ezúttal nem is a molnárgörény, hanem a Mus templarius - a templom egere - tudományos név illik ránk leginkább, és ugyebár épp négyen vagyunk):
El nem tudom mondani, mennyit kínlódtam, amíg ezt a képet ideszerencsétlenkedtem. Most már muszáj elmenni fenyőfát állítani, melynek során remek alkalom nyílik kézelvágásra, tízkilós fenyőtalp lábra ejtésére, és minden hasonlóra, mely kapcsán az ember az ünnep magasztossága ellenére hajlamos megszegni a csúnya beszédre vonatkozó parancsolatot...