Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Pontosan 63 éve követte el egy szovjet tengeralattjárós kapitány a második világháborúban a legsúlyosabb tengeri háborús bűncselekményt, amikor figyelmeztetés nélkül megtorpedózta és elsüllyesztette a Wilhelm Gustloff nevű, Kelet-Poroszországból menekülő civilekkel zsúfolt utasszállító hajót. A hajón több mint tízezren utaztak: öregek, nők és gyerekek (a férfiakat nem evakuálták, nekik harcolniuk kellett). Legalább kilencezren fulladtak a vízbe. Az utasszállító kivilágítva haladt; a szovjet tengeralattjáró mind a Portyázó Szabályokat, mind az emberiesség törvényeit a lehető legocsmányabb módon megszegte, amikor tüzet nyitott.

Nem az egyetlen tömeggyilkossága volt: Alekszandr Marinyeszko kapitány tíz nappal később, 1945. február 9-én a szintén menekülőket szállító Steuben utasszállítót süllyesztette el. Ötezer utasából alig hatszázan menekültek meg. Áprilisban a szovjetek elsüllyesztették a Goyát: 6220 utasából csak 165-en élték ezt túl... Marinyeszko volt a "legeredményesebb" szovjet tengeralattjáró-kapitány - egyben mintegy 13 és fél ezer ember gyilkosa. Nem katonákat ölt, hanem asszonyokat, gyerekeket, öregeket és sebesülteket. A három hajón mintegy 20 ezer menekülő civil vesztette életét a "hős" szovjet haditengerészet gaztettei miatt. Ugyanezen haditengerészet nem volt képes szembeszállni az északi, murmanszki angol-amerikai konvojok védelmében a német légierővel és tengeralattjárókkal - elvégre azok vissza is tudtak lőni -, "hősiességüket" védtelen menekülők halomra gyilkolásával mutatták meg.

Marinyeszko amúgy egy renitens alkoholista volt, aki ezért nem kapta meg akkor a Szovjetunió Hőse címet; sőt, le is fokozták és büntetőtáborban is volt. Mégis a Szovjetunió Hőse lett, holott 1963-ban elvitte az alkohol. 27 évvel később, 1990-ben ütötték hőssé azt a háborús bűnöst, aki a világtörténelem legtöbb halottjával járó hajókatasztrófáját okozta.

Összehasonlításképpen: a segédcirkálóként nyilvántartásba vett és felfegyverzett, továbbá hadi dugárut (lőszert és robbanóanyagot) szállító Lusitania elsüllyesztése, amely elé hadihajót is küldtek kíséretként (de a találkozás nem sikerült), az első világháborúban jelentős lökést adott az USA-nak az antant melletti hadbalépés felé. A halálos áldozatok száma 1198 volt. A békeidőben, jéghegybe ütközve elsüllyedő legendás Titanic 1517 embert vitt magával. A második világháború elején megtorpedózott Athenia utasszállítón - amelyről mennyivel többet lehet hallani! - mindössze 112 utas halt meg. Vagyis ezen a három híres hajón összesen nem volt harmadannyi áldozat, mint a Wilhelm Gustloffon...

A Lusitania legitim katonai célpont volt. Szinte biztos, hogy a hajót elsüllyesztő második robbanást a szállított robbanóanyag okozta (melyet sajtként és vajként könyveltek - de a hajónak nem volt hűthető raktere...). Az Atheniát elsüllyesztő Fritz-Julius Lemp még az angol Wikipedia szerint is méltányolhatóan tévedett, amikor segédcirkálónak nézte. A hajó szokatlan útvonalon, cikkcakkolva haladt - márpedig a Portyázó Szabályok tiltották az utasszállítók elleni támadást, és a háború elején a nyugati hatalmakkal lehetséges megegyezésben még bízó Hitler is szigorúan korlátozta tengeralattjáróinak ténykedését. Meglehetősen korrekt leírást olvashatunk a tévedés okairól és menthető voltáról ezen a helyen.

Fritz-Julius Lempet Hitler haditörvényszék elé akarta állítani - de végül ez nem történt meg, mert Lemp védekezését elfogadták: a hajó nem a megszokott kereskedelmi útvonalon, és nagy sebességgel cikkcakkolva haladt, így minden alap megvolt arra, hogy felfegyverzett segédcirkálónak tartsa. Az Athenia sebessége miatt nem volt módja hosszas megfigyelésre (a víz alá merült tengeralattjárót percek alatt elhagyhatta volna a gyors hajó) - így tévedése méltányolható okból történt. 28 amerikai állampolgár volt az áldozatok között - akikről sokszorta többet írt a hadtörténet, mint a Wilhelm Gustloff, a Steuben és a Goya húszezer halottjáról...

Marinyeszko kapitányt a tömeggyilkosságért sosem vonták felelősségre.

Terembura ugyan szokta ekézni a globális felmelegedés elméletét - és meglehet, igaza van (legalábbis remélem) -, de a tavalyi nagyon enyhe tél után újfent nagyjából egy hónapnyi tessék-lássék telünk lett, december közepétől január közepéig. Most, január vége felé már a süvöltő szélviharral betörő erélyes hidegfrontnak se sikerült egy normális fagyot összehoznia, így valószínű: vége a télnek. Egy-egy kisebb hideghullám érkezhet még, hó is eshet akár, de kevés az esély arra, hogy az igazi tél visszatérjen.

Miből gondolom? Hát a madarakból. A vízityúkok megint nem mentek el. Novemberben általában elköltöznek, de most újra maradtak. A szürkegémek szintúgy. Még a varjak is aránylag kevesen jöttek be a városba - vagyis a hó nélküli, nem fagyos talajú mezőkön megtalálják a napi betevőt.

A vízityúk és a szürkegém többet tud, mint Aigner Szilárd - ha maradnak, akkor a vizek nagy része nem fog befagyni. Így igaz: újév napján a Ráckevei-Duna próbált a hidegben beállni, de a másnap érkező enyhülés ezt meghiúsította.

A hóvirágok szépen kidugták csapatostul a fejecskéjüket - nőnapra aligha marad... Tegnapelőtt egy széncinegét és egy feketerigót rajtakaptam azon, hogy már a fészkelés előtti, párválasztós éneket adják elő délután.

A madár nem téved. Az éghajlatunk, úgy tűnik, igen...

Nos, ez is megvolt: Fekete Pákó vendégeskedett a Bombagyárban, és némi rásegítéssel mondott sok-sok hülyeséget, meg még több olyat, ami az átlagembert kiakasztja. Másfél óra alatt szépen kitanulta a nyilas retorikát és gesztusnyelvet, és ennek - önként, józanul, bármiféle kényszer nélkül - tanújelét is adta. Lett belőle jókora botrány: a Reakció posztja kikerült az Indexre és már 400 felett jár a kommentek száma - igaz, a minőségük alapján tán 40 hozzászólás is elég lett volna...

Először le kell szögezni: semmi igazság nincs azoknak a szavaiban, akik olyasmit vizionálnak, hogy Pákót megfenyegette vagy kényszerítette bárki is, avagy félt volna valakitől. Tőlünk biztosan nem: semmi oka nem volt rá, és ha netán nem jött volna el, hát nem jött volna el, mit lehetett volna csinálni? Shadai sem jött el például, amikor meghívtuk: tudjuk, hogy ő kicsoda, és természetesen senki semmit nem tett, nem tesz és nem is fog tenni ellene. Kényelmes leírogatni ilyeneket, hogy "megfélemlítették", de a soványka valóság az, hogy a Bombagyár szerkesztősége nem verőlegények gyülekezete...

Még két dolgot kell rögzíteni - további ismételgetés nélkül, egyben bejelentve, hogy ezzel kapcsolatosan több magyarázatot sem adok, kommentre sem (minek? aki ennyiből nem érti, többől se értené). Magamról azt, hogy ebben az adásban több okból nem szálltam olykor vitába olyankor, amikor más esetben - ha "magunk között vagyunk" megtettem volna. Fasisztázzatok le, ha akartok. Mindenesetre három okom is volt nem beavatkozni: egyrészt az, hogy Pákó reakciójára voltam kíváncsi (ha közbelépek, befolyásolom); másrészt, hogy helyenként a röhögési inger miatt (ami nem is volt ám annyira vidám, inkább sírva vigadó) nem is ment volna; harmadrészt, mert itt a lehető legvaskosabb provokáció volt a cél. Aki nem érti, ne értse...

Pákó személyéről is kell szólni. Nevezetesen: ez az egész messze nem Fekete Pákó, mint nigériai származású néger magyar állampolgár ellen szólt. Sőt. Engem meglepett, hogy korábbi hiperprimitív médiaszereplései (didizene, csokifasz, stb.) és az ezzel megkeresett bizonyára tetemes összeg ellenére ez a fiatal néger srác egy nyílt, barátságos ember, aki természetesen viselkedik, kedves és jóindulatú. Mint embert, határozottan megkedveltem, ami eléggé meglepett, hiszen előítéletes voltam ellene - nem bőrszíne, hanem celeb-szereplései miatt (amelyekről, be kell vallanom, csak vázlatosan hallottam, a műsorra készülve, mert nekem ez a kultúrszint a gyakorlatban teljesen kimarad).

Egyszóval: Pákót, mint embert nem kell bántani. Egészen más a helyzet a "Pákó-jelenséggel". Az valami borzasztó...

Tíz éve itt él. Töri ugyan a magyart, de a passzív nyelvtudása gyakorlatilag tökéletes: mindent megért (általában mindenkinél így van ez, többet értünk meg idegen nyelven, mint amennyit el tudunk mondani). Magyar állampolgár - vagyis le kellett tennie az esküt, és elvileg az állampolgársági vizsgát is. Jogi egyetemre járt három évig  - azt nem tudom, hogy ez hány sikeres félévet jelentett (mert akár megrekedhetett az elsőnél is, és újrakezdegethette) - de mégis! EGYETEMRE! Nem általános iskolába! Szerintetek hány könyvet olvasott eddig, és miről? Aki esetleg nem tudná: a jogi egyetem első évfolyamán a "Magyar állam- és jogtörténet", valamint az "Egyetemes állam- és jogtörténet" tantárgyak is léteznek. Megjegyzendő, hogy az egyetemen a külföldieket nyelvtudási hiány miatt nem szokás buktatni - sokkal nagyobb a tolerancia a dadogó külföldivel szemben, ha a vizsgáztató úgy véli, hogy csak a nyelvvel van baja (hogy mi értelme itt jogot tanulni egy nigériainak, azt ne tőlem kérdezzétek: merthogy például az orvosi egyetem az internacionális, bár itt a maláriáról kevés szó esik, de hogy a magyar joggal otthon mire menne, arról fogalmam sincs).

Nem tud semmit. Nem tud annak az országnak a történelméről, amelynek immár polgára, és ahol tíz éve él. Fogalma nincs, hogy Hitler, akit ő rendes embernek mond, valószínűleg megnyúzatta volna, ha annak idején a kezébe kerül. Érdekes, hogy Magyarországon egy dolgot magától megtanult: hogy a cigányokban nem bízhat, mert lenyúlják a pénzét. Éles különbség volt: zsidóügyekben és Szálasi-Hitler-vonalon Tomcatnak meg Bloginnak mondogatnia kellett a provokatív szöveget, míg cigányok kapcsán erre semmi szükség nem volt: Pákó már korábban, a saját kárán kialakította a saját önálló ítéletét erről...

Pákó egy mai magyar "sztár". Hihetetlenül pocsék "zenét" játszik, ízlésficamosok részére: az a bizonyos lakodalmas izé már eredeti formájában is borzalmas, de pákósítva maga a jeges iszonyat - megpróbáltam belehallgatni, de 25 másodperc után egy nagy ordítással bezártam, nem bírtam tovább... Ám ezzel lemezeket adhat ki, tévék szerepeltetik, és fényesen megél belőle. Kereslet-kínálat, meg piac? Bahhh! Csokifaszt mutogatni tévéstúdióban, erre van "kereslet"? Uramisten, hová tart ez az ország???

A Pákó-jelenség a kultúra elsekélyesedésének és lejtőn lefelé száguldásának kor- és kórtünete. A rendszerváltás a kultúrában valósult meg tán a legtökéletesebben. A könyv ma méregdrága luxuscikk, olvasni nem divat; van helyette kereskedelmi tévé, folytatásos szarságokkal, internet, melynek fele pornó... Valaha volt Omega meg LGT (bár én nem kedveltem, de a színvonalát elismerem) - ma pedig Fekete Pákó, meg egy rakás "énekesnő", akiknek a szilikoncicije húsz bulvárlapnak ad címlaptémát. Valaha volt Rakéta Regényújság különböző típusú, de nagyon színvonalas folytatásos krimikkel (Agatha Christie Orient expresszétől a Bárányok hallgatásáig), meg világszínvonalú novellákkal - a kilencvenes években 3-4 évig bírta még, aztán kipurcant. Ma van Blikk, Story magazin, Best magazin és hasonló szarok, ugyanazon celebek félrekúrásait taglaló öles címlapbetűkkel (nem, nem olvasom egyiket se, de a metróban is ez van kirakva...).

Demokrácia. Ez baszott be a kultúrának, ahogy elnézem. A szabadság ma a szar szabadságát jelenti: márpedig a szaron van a haszon, a minőséget egyre kevesebben igénylik Sziszüfosz tolná fel a sziklát a lejtőn - de hamarosan nem csak visszagurul neki, de szegény Sziszüfoszt is agyonlapítja... Van még ebből a rakás szarból visszaút?

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még Aczél Györgyöt fogom méltatni. Fiatalok számára: ő volt a Kádár-korban a kultúra mindenható ura és főcenzora (egyébként zsidó volt, ha jól tudom). Nem volt rendes ember: több jeles írót és művészt kinyírt. De: akkor még az értékes irodalmat támogatta az állam (a ponyvát nem, azt teljes áron is el lehetett adni), a szerzők megéltek alantas haknik nélkül is. Sőt: a nyilvánvalóan rendszerellenes, de tehetséges írókra is legtöbbször gondja volt Aczélnak. Rövidebb-hosszabb szilencium kijárt nekik, ha kihúzták a gyufát: de Aczél nem zárta ki őket végleg az irodalomból. Csurka például sűrűn zsidózott már akkor is - mégis megjelenhetett, színházakban játszották, jól élt. Mondhatná bárki, hogy igen, mert beszervezték - na de akkor Csoóri Sándor, aki szintén masszív ellenzéki volt és keményen magyar, miért nem lett kilökve az irodalomból végleg?

Aczél Györgynek a diktatorikus hajlamain túl - ízlése is volt. Mégpedig nem is rossz. Voltak tabuk - egy részük az adott helyzetben érthető volt, hiszen a megszállókat nyilván nem lehetett baszogatni, vagy a rendszer alapjait kétségbevonni -, de a diktatúra kultúrája és irodalma a maihoz képest ég és föld. Az például bizonyos, hogy Aczél György Fekete Pákót a bivalybasznádi kultúrházban se engedte volna fellépni. Soha...

Nem tudom, mit lehetne tenni, hogy a sekélyesedést és a minden csatornán ömlő szart megállíthassuk. Abban sem vagyok biztos, hogy meg lehet-e állítani egyáltalán. Mikszáth és Ady helyett Vavyan Fable; Hobó helyett Fekete Pákó. Borzalmas. Nem vigasztal, hogy egy-két fiatal értelmiségi jó könyveket olvas (itt ez a Gabrilo Princip, aki megírta a blogján, mennyi jó könyvet szerzett be - de volt, amit csak angolul kapott meg, mert a három szem érdeklődőnek magyarra le se fordítják...) - merthogy az átlag egy siralomvölgy. Már arra vagyok csak kíváncsi, hogy a Tüskevár helyett mikor lesz kötelező olvasmány a Harry Potter (ami nem is a legrosszabb, de semennyire sem magyar, és Fekete Istvánt meg se közelíti). Az iskolák is mindent megtesznek, hogy a gyerekeket az olvasásról leszoktassák - sajnos, sikerrel... A könyv úgyis luxuscikk, kétezer forint darabja, ha nem több...

Az én olvasatomban erről szól a Pákó-égetés. Az egész mai magyar "kultúráról", ami csillagászati távcsővel kényszerül megnézni a bányabéka segge lyukát. Ezért helyeslem, hogy a Bombagyár bemutatta: a mai "sztárok" mi fán teremnek: kellett a botrány - hiszen botrány, hogy ezzel a "teljesítménnyel" celebbé lehet válni. Nem Pákó tehet róla, hanem azok a minimálisnál is kisebb igényű és ízlésű lények, akik ilyen lemezeket megvesznek, ilyen koncertekre elmennek - meg azok akik ezeket az igényteleneket ilyenné nevelték (akár szüleik, akár tanáraik voltak). Gyanítom, hogy ha Pákó helyett egy szilikoncsöcsű szőkét hívtunk volna, az pont ennyire hülye tudott volna lenni, legfeljebb nem törte volna kerékbe a magyar nyelvet hozzá. Talán később meg is próbáljuk?...

Kelt tegnap, szerdán este (csak a bloghu időlegesen kifingott, és a Gyárról nem bírtam áthozni a posztot)... Képviselőtestületi ülésnap: a szokásos politikai csatákkal, némi demagógia, némi pengecsattogtatás, de semmi komoly. Ahogy vége, még elviccelődünk röviden a fideszesekkel - közben érkezik a telefon a polgármesternek, hogy a kerületben sorozatos betörés történt, a rendőrök két cigányt már elfogtak, a többit üldözik. Az egyik képviselő rémülten indul rohanva haza: délután az ő házát is lefotózták gyanús alakok. Engem, nem lévén autóm, kedvesen hazavisz a polgármester; de már az első sarkon befordulva meg kell állnia. Tanácstalan férfi áll kivert hátsó ablakú autója mögött; várja a helyszínelőket, már telefonált. A táskáját ellopták; szerencséjére a kocsija megmaradt.

Hazaérek. Az utca végén házriasztó szólal meg. Egy teljesen besározott rendszámú régi piros Suzuki csikorgó gumikkal startol; akárhogy igyekszem, nem bírom leolvasni a rendszámot (eléállni? nem őrültem meg...), befordul a sarkon és eltűnik. A gyerkőcökre eddig a sógorasszony vigyázott; hazamegy ("Vigyázz nagyon!"), én meg előveszem a nagykalapácsot. Három kiló, úgyhogy gyere, betörő, nyugodtan; bejöhetsz, de hogy ki nem mész, az bizonyos. Ajtót bezárom, gyerekek a kádba, majd szépen lefekszenek.

Asszonyka hazaér. Szólok neki, hogy álljon be az udvarba a kocsijával, gazemberek járnak mindenfelé. Ahogy kimegy emiatt, szembe rendőrök érkeznek: a ferdén szemközti házba is betörtek (meglehet, korábban, én nem hallottam semmit), és mondja a károsult, hogy négy és félmillió forintját lopták el, éppen eladott valami lakást... Honnan tudták? Ki tudja, lehet, hogy a tettes és a vevő összejátszott. Süvöltő szirénával húz el egy másik rendőr a főúton, majd csikorogva fordul be a harmadik utcába; ez is valahová a környékre jön...

Ez kérem szépen, a pesti oldal egyik legszebb kerülete. A legszebb, szerintem. Ma épp Harlemmé vált...

Cigánybűnözés viszont nincsen, kérem szépen! Hogyan is lehetne? Ki az, aki itt etnikai alapon merészel bárkit is megvádolni? Ki az, aki nem határolódik el a rasszistanácifasiszta Magyar Gárdától?

"Szia!

Egy érdekes történet jutott a fülembe, lehet Te is hallottál róla, de ha nem, esetleg érdemes lenne utánanézned, neked megvannak az ismerőseid hozzá. Barátom testvére mentősként dolgozik és mesélte, hogy az utóbbi időben az olaszliszkai cigányok, konkrétan az a család, aki agyonverte Szögi Lajost, arra szoktak rá mostanság, hogy a mentőt hívják ki, ha kell orvosság.
Betelefonál a feleség, hogy nyög a férjem, amit nem szokott, jöjjenek ki. Mentő kimegy, apu ott fekszik az ágyban, orvos kérdi :
- Mi baja?
- Gerincsérvem van.
- Volt korházban?
- Igen.
- Gyógyszert írtak fel?
- Igen, itt a recept.
- Bevette?
- Nem. Adja be nekem!
Ha a mentős vonakodik ezt megtenni akkor a népes család fenyegetőzik, hogy agyonverik őket. A történet röviden és pongyolán fogalmazva ennyi. Ha igaz, akkor nem lenne baj, ha szélesebb nyilvánosságot kapna, amit én biztosítani nem tudok, lévén nem vagyok blogger, csak olvasó."

Vajon hová lettek?

Húsz éve még egy év alatt simán megfogtam az egy mázsát - nem is akármiből, mert fogassüllő és ponty adta a zsákmány javát. Akkoriban egy esti süllőzés csak nagyon ritkán volt üres - sokkal gyakrabban fordult elő, hogy simán kifogtam a három darabos kvótát a Ráckevei-Dunán. Aztán lassan csökkenni kezdett a megfogható halak száma - már öröm volt, ha egy-egy süllő előkerült, de azért a jobb napokon még mindig összejött a három darab.

Az utolsó elfogadható év 2005 volt: akkor ugyan csak egy-két kapás volt egy este, de rendre darabos fogasok jöttek, általában kilón felül. De tavaly és tavalyelőtt már esemény volt, ha véletlenül sikerült egyet-egyet elcsípni...

Mi történt? Kereshetném magamban a hibát (keresem is), de nem találom: nagyon finom felszereléssel-módszerrel kergetem kedvenc (és milyen finom...) süllőimet, és mást se látok fogni, vagyis mindenki betlizik. Még én fogok talán a legtöbbször a környéken. Fogast telepíteni nemigen telepítenek, de a süllő védi az ikráját, így aztán elég hatékonyan le tud ívni segítség nélkül is. Olyan nagyon sok horgász sincsen; emiatt nem fogyhatott el. Hát akkor miért?

Az a gyanúm, hogy mindez a természetvédelem "sikere". Húsz éve még nyoma sem volt a kárókatonának (Phalacrocorax carbo); majdnem kihalt egész Európából. Aztán szigorú védelem alá helyezték: eredményesen. Túlságosan is eredményesen. Manapság már mindenfelé fészkel (Tassnál is van egy fészektelepe), télen pedig jókora csapatokba verődve húzódik délebbre, ahol már jégmentesek a folyók. Márpedig a Duna jégmentes... A kárókatona pedig tűzbélű dög: ráadásul a vízimadarak között egyedülállóan a tollazata nem vízhatlan, átázik. Így azért, hogy megtermelje a testmelegét, iszonyú kalóriamennyiségre van szüksége. Hát bezabál annyi halat, amennyit csak tud - márpedig renegeteget tud! Több méterre lebukik, éles-horgas csőre hatékony fegyver; még az a hal is, amelyik súlyos sebbel szabadul a csőréből, elpusztul később, mert a mély vágásban megtelepszik a halpenész, és a téli hidegben takaréklángon élő hal immunitása nem bírja legyőzni. A kárókatona egy nap alatt egy kiló halat meg bír emészteni: képzelhető, mennyi kerülhet annak a több ezer példánynak az étlapjára, melyek megszállják októbertől márciusig a Dunát...

Bár védettek, de nagyon vigyáznak is magukra; csónak elől már száz méterről is elrepülnek. Elvileg ma már adnak rájuk kilövési engedélyt, ha a vízkezelő kéri; de ki kérné? A kárókatona húsa szívós, halszagú-büdös, nem jó megenni, a patron drága, amellett ki kóricálna a hideg téli folyón, hogy ehetetlen kormoránokra lövöldözzön? Hogy ezt meg kéne fizetni? Persze, de erre nincs pénz. Akkor se, ha egy-egy kárókatona ledurrantása (meg nem utolsósorban az elzavarásuk) halak mázsáit mentené meg, hiszen egy téli szezonban egy madár akár 2-3 mázsát is összeszed...

Ráadásul az aránylag nagytestű madár nem aprózza el: inkább a 20-30 dekás vagy még nagyobb példányokra vadászik, nem a kistestű ivadékokat szedi össze. Ahhoz, hogy egy süllő harminc centisre nőjön, 2-3, néha 4 év is kell - ezt a négy évet (és a süllőcske által ezenközben elfogyasztott halmennyiséget) egy csőrvágással lenullázza a kormorán. Voltaképpen tehát akár több kilónyi halhúst fal fel, amikor egy apró süllőt elfogyaszt; mert a ragadozók táplálék/növekedés indexe kedvezőtlen, tíz kilónál több kishalat kell megenni egy kiló süllőhús előállításához.

A hidegvérű halak télen lassúak, erőtlenek. Úszásuk tétova, inkább a mély, csendes részeken bandáznak ("vermelnek" - de ez a korábbi elképzelésekkel szemben nem jelenti azt, hogy az iszapba ásnák magukat), és a lehető legkevesebbet mozognak. Emésztésük is lassú, táplálékot alig vesznek magukhoz. A kárókatona viszont ugyanolyan gyors és ügyes, mint nyáron... Ahogy a vermelőhelyen garázdálkodik, még a meg nem fogott halakban is jókora kárt tesz, hiszen azok gyorsabb úszással menekülnek, terven felül fogyasztva a téli tartalék zsírjukat. Amelyik megmarad, az is leromolva vághat neki a tavasznak, az ívásnak - természetes, hogy kevesebb sikerrel, mintha a vermelési időszak zavartalan lett volna.

De a Ráckevei-Dunán a nyár sem zavartalan. Tájvédelmi körzet, hát a teknősök és vízisiklók (melyek amúgy is védettek) háborítatlanul élhetnek. A mocsári teknőssel (Emys orbicularis) nincs sok baj, az egészen apró keszegivadékot fog magának - abból meg van elég, szerencsére. Na de a vízisikló (Natrix natrix), és méginkább rokona, a Balatonról erre terjedt és már nagyon gyakori kockás sikló (Natrix tessellata)! Egy szép napon ültem a nád mellett, süllőztem, amikor halk percegés a csónak mellett: egy majdnem karvastagságú kockás sikló feszítette be két nádszál közé a mintegy 25 centis növendéksüllőt, amit kísérteties lassúsággal el is nyelt aztán szépen. Azóta figyelem őket; szinte minden nap zsákmányolnak kis süllőket... Minden egyes nádasban legalább 10-15 sikló lakik, így ez a fogyasztás is tetemes.

Régen süllőzéskor gyakran lehetett éppen 30 centiset, vagy akár méreten alulit is fogni. Manapság ritkák a kiló alattiak - vagyis, csak azt lehet megfogni, ami az első 4-5 évet túlélve kinő a kígyók és a kárókatona szájából... Az pedig nem sok.

A Nagy-Dunán még a villanyozó orvhalászok (meg olykor az engedélyes halászok) is tetemes kárt tesznek. A halász tudja, hol a hal; tervszerűen végigvereti a kövezéseket, mélyedéseket. Nemegyszer komoly, többmilliós motorcsónakkal, többen járnak a gazemberek; ezekkel persze a halőr se kezd, mert miért éppen fegyverük ne volna? Voltaképpen érthetetlen, hogy aki egyébként is kőgazdag, az minek lop el néhány mázsa halat - mert azért az egészet eladva sem egyhamar lehet kitermelni a valóságos kis jachtok árát... A legnagyobb baj, hogy rizikójuk sincs; a kutya nem törődik velük. Szombaton hajnali fél háromkor a Margit-hídról, a sziget déli csúcsánál láttam egy csónakot lassan manőverezni (persze bármilyen kivilágítás nélkül), két alakkal - kutya legyek, ha nem orvhalásztak, méghozzá alighanem villannyal...

Amikor elkapnak egy ilyen társaságot mégiscsak, akkor - lévén ez Magyarország, és itt fontosak az emberi, helyesebben a gazemberi jogok - a hajót még véletlenül se kobozzák el, mert "ára nincs arányban a lopott hal árával". Nincs, persze, ha a tettenérés zsákmányát vesszük - de miért nem mindegy ez? Ha lopni jár vele: elvenni a hajóját!

Magyarországon valami nagyon félresikerült. Még vannak szép vizeink; erre, ahelyett, hogy természetközelivé alakítanánk vissza, minden betonmániás vízmérnök azon görcsöl, hogy hová lehetne még erőművet tenni - a Dunaszaurusz is feléledhet bármikor... Ahelyett, hogy védenénk a halakat, és megpróbálnánk egyensúlyt tartani a hal- és kormoránpopuláció között, most a ló túloldalára esve ölbetett kézzel nézzük, hogy az immár túlszaporodott madár hogyan zabálja üresre a folyókat. Ahelyett, hogy acélos szigorral büntetnénk a nagybani haltolvajokat, arra vagyunk büszkék, hogy a halőr elkapja a nyugdíjast, aki kettő helyett három bottal horgászott (de hárommal se fogott semmit...). Ahelyett, hogy a nagy, természetes és aránylag tiszta vizeinken szép halállományt nevelve óriási bevételt hozó horgászturizmust fejlesztenénk ki, lerohasztjuk mindet... Kikötő nincs; ami van, éktelenül drága. Vízenjáróknak vendéglő, netán parti olcsó szállás? Az álmok birodalmában... Bezzeg a maszek tavak: ott tudja a tulajdonos, hogyan kell, és megél belőle - holott a horgászok jó része nem csupán fogni akar, hanem igazi, nagy vízre vágyik - én magam is. Hogy az állam rossz gazda? Nem rossz, hanem szimplán hülye. Nem tudja, mit kéne tenni, és nem keresi meg azokat az embereket (meg nem ad a kezükbe eszközt és jogot), akik a szükségest meg tudnák tenni...

Kipurcant a Konzervatórium.

Új posztok alig vannak; ami van, az is többségében kurta, vagy harmadszor felmelegített leves (Bereznay András cikke, ami különben jó, de már megjárta a köreit mindenfelé, a Konzervatóriumra úgy került, mint egy utánjátszó moziba...). A jobber konzervatívok elhallgattak (egyedül egyiketsem engedett el egy nem nagyon kidolgozott, inkább vitaindító posztot - de a vita nem akar beindulni, alig van komment). A statisztika masszív leülést jelez: napi néhányszáz látogató, és az összes oldalletöltés alig éri el az ezret. Van olyan poszt, amely úgy indul: " 1991-ben születtem, jövőre először leszek választásra jogosult."... Háát - ne legyünk előítéletesek, de azért a 16-17 éves srácok észosztása, főleg a politikai pártokról mondott sommás ítéletei azért talán mégis valami ifjúsági magazinba illenének inkább.

Így néz ki a nézettségi statisztikájuk mostanában (az utolsó csütörtök január 17.)

Akár örülhetnék is. Elvégre megsértettek (helyesebben: tette ezt shimoda, és kisebb mértékben, korábban és kulturáltabb módon Papírgyári Sztrájktörő), és az ebből kialakuló polémiában a szerzők között jókora rések támadtak. Igazolva érezhetném magam.

De nem teszem. Miért örülnék? Éppen azok hallgattak el elsősorban, akik miatt érdemes volt odajárni. Gabrilo napi rendszerességgel frissíti saját (kitűnő) blogját, a kiutált sasika61 is szorgalmasan jókat írogat.

Az a nagy baj, hogy ez az eset is demonstrálja: a jobboldal egyszerűen képtelen saját magával megegyezni. Kérdéses persze, hogy aki úgy tesz, mint a soknevű és még több lelkületű shimoda, az jobboldali-e, vagy csak odasodródott baráti köre miatt, akiknek sose volt ereje nyíltan ellentmondani. Na de hogy egy tízegynéhány fős, elvileg baráti-kollegiális társaság ne tudjon olyasféle belső szabályokat kialakítani, melyeket egyikük se rúghat fel - ez különösen súlyos egy magát épp konzervatívnak (ami szabálypártiságot is jelent, hangsúlyosan, szemben a liberális-anarchista szabadossággal) meghatározó társaság részéről.

Idézzük fel újra azt a bizonyos In memoriam által írt kommentet, melyet kimoderáltak, visszatettek, újra töröltek - de Gabrilo blogján fennmaradt. Ezt shimoda fortyogó gyűlölettel nekem tulajdonította (valójában semmi közöm nem volt hozzá, sehogyan). Most már - ha bizonyos állításaiban a komment téves is - egyféle Kasszandra-levélként értelmezhető:

Gabrilo blogján kiderült, hogy még erről a kommentről is képesek voltak néhányan (shimoda, Sztrájktörő, és a Judapestről vendégművészkedő Shadai) azt mondani, hogy antiszemita. Holott Shadai (aki tényleg, és köztudottan zsidó) nem először, hanem utoljára érkezett, így In memoriam nem is gondolhatott rá, mint aki magával hozza a "biz. kört". Amikor én ezt elolvastam, egyértelműen a liberális térhódítást értettem alatta - ami nekem is feltűnt, bár Gabrilo nem ért ezzel egyet.

Vita, sőt, "ordítozás" volt emiatt mindenfelé: soknevű shimoda végül azzal szenvedett végleges erkölcsi vereséget, hogy az itt nálam folyó acsargása közepette (midőn mindenáron megpróbálta kimoderáltatni magát, de hát ember legyen a talpán, aki engem a sodromból ki tud hozni...) bejelentette, hogy örök időkre kitiltott onnan - mindezt úgy, hogy az első afférja után bejelentettem ott, hogy a továbbiakban nem szólok hozzá. Nagyjából akkora diadalt ülhetett, mint az egér, amikor kitiltotta az oroszlánt az egérlyukból...

Nekem folyamatosan az a bajom, hogy a jobboldal saját portáján belül végtelenül intoleráns tud lenni. Nem az ellenfelekkel szemben: azokkal inkább polkorrekt. Saját sáncain belül! Merthogy a polkorrektség járványa oda is masszívan befertőzött. Ezért a tényleges meccseket a balliberálisok ellen mi mindig idegen pályán vívjuk, és azt is hagyjuk, hogy az ellenfél edzőjének öccse legyen a bíró... Átvesszük a hülye polkorrektséget, védekezünk mindenféle fasiszta- és antiszemita-vádak ellen, elhatárolódunk, ha felszólítanak, stb. - tisztelet a kivételnek... Azt pedig mindig a baloldal mondja meg, hogy hol van a mérce - miközben Horn Gyufa az 56-os géppisztolyozását se kényszerült megtagadni, igen, oda a rohadt csőcselék - vagyis a felkelt nép - közé... A baloldalon minden polkorrekt, az ellenforradalmárság, a lopás, a maffiózó család és baráti kör (ugye, Veres János?) - és nekünk nincs erőnk-elszántságunk, meg médiahatalmunk se arra, hogy az onnan bűzlő disznóságokat konzekvensen és az ellenfelet kifárasztva folyamatosan pellengérezzük.

Ezért értek én egyet In memoriam alapvonalával: a polkorrektséget (sőt, annak szélsőséges, újbeszél-verzióját, amely ott is célzásokat talál, ahol semmi sincs) ilyen mesterien elsajátító shimodák és sztrájktörők bizony a túloldalra tartoznak. Olyan a lelkük.

Mindenesetre: én megpróbáltam saját, mégoly jogos sérelmeimen is túllépni: egyben lehetőséget adni a Konzervatóriumot polkorrektizáló emberkéknek valamiféle kölcsönösen elfogadható modus vivendi kialakítására. Eredmény nem mutatkozott (gondolom, szegény Gabrilo nem ment semmire gőzös fejű barátjával) eddigelé.

Akkor nincs más hátra: a hétvégén belefogok a shimoda-posztba - saját szövegeivel mutatom be őkelmét. Nem, nem a személyes adatait adom ki (a neve már kint van, de azt ő maga adta ki) - egyszerűen szembesítem önmagával. Hogy gúnyosan? Természetesen!

A jobboldali konzervatív - az én ideám szerint - szavatartó, és amit kimond, azt tartja. Ugyanakkor tartozik megpróbálni a kulturált megoldásokat. De ha nem ment: a sértést nem kell visszaadatlanul eltűrni.

Ha én írnám meg In memoriam kommentjét, az most valahogy így hangzana:

Ami a legmókásabb: hála légyen Istennek, avagy Tomcat óvatosságának: az ilyesmi teljességgel hiányzik a sokak (így a Konzervatórium balos-polkorrekt szerzői által is) szimplán és masszív általánosítással afféle véresszájú (és kezű) fasisztagyülekezetnek nevezett Bombagyár csapatmentalitásából. Érdekes, hogy a Bombagyárat sikkes en bloc fasisztázni - de ha valaki en bloc beszél a zsidókról vagy a cigányokról, akkor az azonnali balliberális bömbölés tárgya, hogy az illető fajvédő, náci, stb. stb. stb. Vagyis a polkorrektség - amint az köztudott talán már - csakis egyfelé működik erélyesen, a másik oldal abúzusait esze ágában sincs megcélozni... A Bombagyárban egyrészt vannak egymástól jelentősen különböző nézetű szerkesztők; de egymást ha ki is igazítjuk, ez személyeskedésbe, pláne érzelmi zsarolásba soha nem megy át. Sőt: a helyenként alapjáraton elég kemény kommentelőkkel sem szokás hosszas és egyre acsargóbb vitába kezdeni - és ők is legfeljebb egy-egy verbális rakétát kőnek ki egymásra.

"Széljobbon" a tolerancia, kérem szépen. Én a Gyárban bármiféle bántódás nélkül elmagyarázhattam: miért nem cáfolja a vízihullák tömegeinek hiánya az 1944. őszi-téli Dunába lövéseket. Bezzeg amikor a Judapesten a holocaust összes áldozatainak számát vitattam (a krematóriumok alacsonyabb kapacitása alapján, és hangsúlyosan a holocaust tagadása nélkül), az kiverte a biztosítékot.

Nincs is addig baj, amíg a radikálisabb jobboldal a ténylegesen toleráns. Viszont a balliberálisokat is valahogy rá kéne szorítani, nem?!

UPDATE: Shimoda megszűnt shimodának lenni. A Konzervatóriumon új fedőneve mediazsiraf, és van egy blogja is, amiben például a mostani népszavazást fikázza és alig leplezetten (vagy leplezetlenül?) a kormánynak drukkol.

Konzervatórium. Persze. Röhögnöm kell...


UPDATE II: Bereznay András jelezte, hogy a poszt elején említett cikk nem másodközlés volt, hanem új írás - a tévedés onnan eredt, hogy a posztban az eredeti, nagy vitát felkavart cikk linkelve volt, és a vita jelentős arányban arról folyt. (Ez a poszt a KOnzervatóriumon már nem olvasható, mert Bereznay András csak rövid ideig volt a szerkesztőség tagja.)

A média tele van a Romániából ideszakadt, a Blaha Lujza teret rettegésben tartó, már több bűncselekményt elkövetett - sőt, azzal pofátlanul el is büszkélkedő) cigánypurdé ügyével. Ugyebár a magyar jogban 14 éves korig nem vétőképes a kiskorú, vagyis büntetőjogilag nem lehet felelősségre vonni. Ha gyilkol, akkor sem (tulajdonképpen ez majdnem sikerült is a kis szemétládának, amikor az általa combonszúrt fiatal, akit mellesleg rablás céljából késelt meg, kis híján elvérzett).

Mondhatja bárki, hogy ha a combra célzott, akkor nem akart ölni. Nem a fenét. Még valaha a Kék Fényben láttam (talán én is gyerek voltam még, de hajlamos vagyok nagyon sok mindent megjegyezni) eszmefuttatást a "párizsi apacs szúrásról", ami a helyi csirkefogók kedvenc módszere: a comb felső részére, a lágyékhajlat közelébe szúrnak, és ott igen könnyű eltalálni az arteria femoralist, vagy a visszeret, esetleg mindkettőt. Pár perc alatt elvérzik és meghal a sérült, aki sokszor észre se veszi azonnal, hogy milyen súlyosan megsebezték. Amit ez a purdé csinált, az éppenséggel erre a szúrásmódra emlékeztetett - és ne legyenek senkinek illúziói arra nézvést, hogy bűnözői körökben ez a szúrásmód (melyet éppenséggel az apró termetű gazemberek tudnak hasznosítani, hiszen ők magasan szúrni nem könnyen tudnak) ne volna ma is közismert. A kis mocsokláda ölni akart, vagy legalábbis belenyugodott, hogy halál lehet a szúrás vége (ezt nevezi a büntetőjog eshetőleges szándéknak).

A Bombagyáron Tomcat kezdeményezte, hogy az újra és újra kiengedett, és ezt újabb (és egyre durvább) bűncselekmények elkövetésével megháláló kis gazembert kapják el, és némi nevelés után tegyék vonatra. Nem többet, és szó nem volt arról, hogy netán üssék agyon. Ehhez képest kapásból "szélsőséges szervezetek által indított hajtóvadászatról" beszél az Index, amely hírében még mindig a velejéig romlott kis gazember emberi jogait emeli ki elsősorban.

Már néhányszor leírtam: a büntetőjog a valaha volt vérbosszú "jogutódja". Azon az állam és állampolgárok közötti konszenzuson alapul, amelynek keretében az állampolgárok lemondanak (kötelezően) a magánbosszúról. Cserébe az állam egyrészt megvédi a polgárait, másrészt a mégis megtörtént bűncselekményeket maga torolja meg, egységesen és igazságosan.

Nos: a polgárok védelme is ennek a konszenzusnak a része. Erre az állam fogja magát, és széttárja a karját: "nagyon sajnáljuk, de 12 évest nem lehet becsukni, mert az emberi jogai..."

Blabla.

Az etikai és jogelméleti kérdés a következő:

Ha az emberi jogokkal valaki egyidejűleg (vagyis minden alább felsorolt feltételt egyszerre megvalósítva):

1/ sorozatosan 2/ szándékosan 3/ aljas indokból 4/ másokat súlyosan sértve vagy veszélyeztetve

visszaél; akkor MEDDIG KELL VELE SZEMBEN AZ EMBERI JOGOK ÉS A TÖRVÉNYESSÉG 100 %-OS BETARTÁSÁVAL ELJÁRNI?

Az elméleti jogvédők válasza: mindig, bármeddig, minden körülmények között. Csakhogy erre felteszem én a kérdést: ÉS AZ ÁLDOZATOK???

Meddig van joga az államnak saját szabályai akkurátus betartásával nemhogy nem megvédeni, de kifejezetten, súlyosan és tudatosan veszélyeztetni saját polgárait? Erre a kérdésre elméleti jogvédő nem is válaszol: a kérdés nem polkorrekt. Leszarom, nem is leszek az. Az én válaszom: a polgárai veszélyeztetésére az államnak nincs joga. Ha mégis megteszi: a büntetőjog csődöt mondott, a konszenzust az emberi jogaival masszívan visszaélő kis gazember és az állam rúgta fel, ők a felelősek. Az áldozatok és potenciális áldozatok pedig, teljességgel ártatlanok lévén, ELŐBBRE VALÓK, mint az elvetemült bűnöző jogai.

Egyszer kiengedték? Ez még elmegy. Megint rabolt, majd késelt is? Be kell zárni, a kulcsot is eldobni! Hogy önkényes? Jogellenes? Hát igen. Ámde ha az áldozatok oldaláról nézzük - és az etika ezt parancsolja! - szükségszerű. Nem kell rablásból élni, nem kell ezzel még el is büszkélkedni, nem kell késelni. Alig hinném, hogy bármely értelmes ember úgy gondolja, hogy az efféléknek szabad utat kéne mindig biztosítani az utcára, hadd csinálják tovább a dolgot. Illetve, aki így gondolja, az menjen oda, és saját testével védje meg a megtámadottakat, kapja ő a combjába a bicskát, és ne más.

Egyszóval: a Bombagyár akciója nem szélsőséges és nem társadalomellenes. A hatóságok hozzáállása annál inkább az; kirívóan és polkorrekten ostoba, és felrúgta a büntetőjogi alapkonszenzust. Márpedig ha az állam nem védi meg a polgárait: feléled az önvédelem joga. A jog ismeri is ezt: hiszen a jogos védelem jogintézménye épp arról szól, hogy a jogtalan erőszakkal szemben mindenki megvédheti magát (nincs ott mindig az államhatalom, elvégre). Ha viszont a jogtalan erőszak éppen az államhatalom mulasztása miatt következik be: az önhatalom természetjogi és erkölcsi szempontból egyaránt újra alkalmazhatóvá válik.

Vagyis: aki látja, pofozza pácoltra a kis csirkefogót (előbb vegye el tőle a kést, persze), és rúgja át a határon. Vegye vissza Románia ezt a kitűnő exporttermékét...

Ha már Tomcat a Bombagyárban jégmadarazik, én is bemutatok egy tegnap készült képet: ez egy kanalasréce (Anas clypeata) gácsér, nászruhában a Ráckevei-Dunán. Eleve nem gyakori nálunk, de télen kiváltképp, mert általában kissé délebbre vonul, csak szórványosan, enyhébb teleken telel át. Jól látható jókora, nem igazán kacsaszerű csőre, amelyről a nevét kapta. Nincs köze a Kánálás vezetéknévhez - sőt, még a cigányréce (Aythia nyroca) sem tartozik semmilyen nemzetiséghez, csupán sötétbarna. De nem kizárt, hogy jön a polkorrekció a madártankönyvekben is, és a cigányréce hamarosan romaréce, netán hátrányoskisebbség-réce lesz. Voltaképpen a cigánycsuk (más néven cigány-csaláncsúcs, Saxicola torquata) is átkeresztelendő, főképp, hogy a cigányt a hosszabbik név a csalánnal, egy pejoratív tartalmú növénnyel hozza össze.

Talán a legcélszerűbb lenne, ha kizárólag az élőlények tudományos nevét lehetne használni - mert ha a cigányrécét átkeresztelik, akkor meg a többi réce jogai sérülnek. Milyen szép is lesz, amint a gyerekek a Ciconia ciconia, Ciconia ciconia, gilice kezdetű népdalt ilyen szép, polkorrekt verzióban dalolják majd - mert ugyebár a gólya sincs rendben, elvégre van fehér gólya (Ciconia ciconia) és fekete gólya (Ciconia nigra) - helyesebben, újbeszélül afroamerikai gólya - ami épp Amerikában nem fordul elő, de hát ez ne legyen probléma.

Hogy micsoda baromság a polkorrekt beszéd, az félelmetes...

Talán már nem is emlékeztek rá, hogy még szeptember 21-én kértem Olvasóimat: tiltakozzunk levélben a lagymatag, mondhatni tutyimutyi magyar reagálás ellen, amelyet a Benes-dekrétumok megerősítése kapcsán kellett látnunk és elszenvednünk. Már korábban is több írásban elemeztem a magyar külpolitikát - amelynek egyetlen közös jellemzője szerintem az volt, hogy éppen a szomszédokkal szemben (akikkel komoly vitáink és konfliktusaink vannak) gyakorlatilag a "bocsánat, hogy élünk, és a mi kurva anyánkat" álláspontjára helyezkedik, mégpedig kormányfüggetlenül. Ebben a jobboldali kormányok se nyújtottak többet... Még egy képzelt riportban is bemutattam, hogy a megalázkodó külpolitika milyen hatásokat válthat ki. Megírtam azt is, amikor újra megszégyenítették az országot, a szlovák törvényeket is durván megsértően eltávolítva a magyar feliratokat onnan, ahol a magyar külügyminisztert fogadták.

Nos, amit nem hittem volna: ma levél érkezett a Külügyminisztériumból. Név szerint nekem, Göncz Kinga aláírásával (nem kabinetfőnök vagy államtitkár: ő maga írta alá). A levél szövegét itt közlöm - beszkennelném, de egyrészt döglődik a szkenner, másrészt nem vagyok biztos abban, hogy sikerülne olvasható képet feltenni (ebben még nem vagyok járatos), harmadrészt nincs időm kísérletezni, mert elmenőben vagyok, viszlát mindenkinek vasárnapig. Marad a másolás, majd update-ként teszek fel képet, ha sikerül.

Tehát (a levélben polgári nevemen szólítanak, természetesen, hiszen azt valós névvel aláírva küldtem):

Nos, valami tehát történt. De azért számos megjegyzésem van...

Először is: a magyar képviselők nem "vehetnek napirendre" semmit sem. Legfeljebb javasolhatják. A levélből számomra az jön át, hogy az Európai Parlamentben (ami a fontosabb fórum, az Európa Tanács ahhoz képest gittegylet) nem indult el semmi. Meglehet: nem tudták a kérdést napirendre vetetni ténylegesen?

A másik, hogy miért tartott ez januárig? A külügyminiszter első reakciója, melyből hosszú részletet idéztem, még egészen szánalmas volt. Arról sajnos nem írt, hogy pontosan mit és mikor kezdeményeztünk - vagyis meddig tartott, amíg rájöttek, hogy lekevertek nekünk egy kiadósat, és nagyon piros az arcunk, ráadásul ezúttal nem is a szoci szegfűtől...

A harmadik, hogy vajon mi lesz az eredmény? Lesz-e egyáltalán? Merthogy annyira azért nem bizakodom: ha a szokásos keménységgel (híg széklet...) képviseljük az álláspontunkat, akkor még az se kizárt, hogy Brüsszel is becikkelyezi a Benes-dekrétumokat, elvégre miért is ne, úgyis a magyarok felelősek mindenért...

A negyedik: lám-lám, a passzív ellenállás hivatalokat támadó verziója (noha az akció meghirdetésekor még nem ez volt a cél) sikeres lehet! Ez a levél, amit elküldtem, még csak nem is volt olyasféle "hivatalos ügy" amire muszáj volt válaszolni. Ha nem válaszolnak, az csak udvariatlanság, de nem jogellenes. Viszont ha egy levél elintézendő bejelentést tartalmaz (pl.: balesetveszélyes kátyú van az utcában, javítsák meg), akkor beindul a bürokrácia rozsdás gépezete, és csikorogva ontani kezdi a hülyeséget magából. Egy aprócska ötlet: ha egy picit (de tényleg csak egy picit) elméri az ember a címzést, azaz éppen csak egy kicsit másik hivatalt céloz meg egy panasszal, az is rafinált dolog! Merthogy ott is iktatják, aztán szépen továbbküldik az illetékesnek, úgyhogy egy levéllel két hivatalt is meg lehet dolgoztatni...