Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

A vizitdíj eltörlése szükséges és hasznos. Elvileg a co-payment (belefizetés a biztosítás mellé a biztosított által) létezhetne, nem is okvetlenül volna igazságtalan. A magyar rendszer viszont nagyon is az, ezért eltörlendő.

Érveim az alanyi oldalról: a magyar bérek az EU legnyomorúságosabbjai közé tartoznak. Ugyanakkor az adó- és járulékterhek kimagaslanak. Vagyis az állam két marokkal turkál amúgy is szegényen tartott polgárai zsebében. A terhek arányaihoz képest arcátlanság további, zsebből történő hozzájárulást követelni.

A tárgyi oldalon azt mondják a vizitdíj hívei: a fizettetés csökkenti a fölösleges orvoshoz fordulást, és eltünteti a magányos, csak beszélgetni vágyó öregeket az egészségügyi várókból. Csakhogy ez nem így van!

A legnagyobb baj, hogy már a legalapvetőbb szintű orvosnál - a háziorvosnál - is vizitdíjat kell fizetni. Vagyis nincsen olyan szakmai kontroll, amit ingyen igénybe lehet venni! Márpedig a laikus beteg honnan tudhatná, hogy a tünete semmiség-e, vagy neadjisten a rák első jelzése?

Éppenséggel a lelki problémákkal rendelkezőek - a magányos öregek, a pánikbetegek-neurotikusok - azok, akiknek a betegségtudata sokkal erősebb. Vagyis: ők 300 forintért is el fognak menni a rendelőbe, kiülik a sorukat, és objektíve fölöslegesen terhelik a rendszert. Ugyanakkor a szegényebbek a rákjukkal jóval később kerülnek majd orvoshoz, mert az első, bizonytalan tüneteknél inkább várnak, hátha elmúlik a dolog. Aztán, mire kiderül, hogy nem, addigra már nem is operálható...

Mentős koromban ezerszám láttam el pánikbetegeket. Volt, akihez egy héten többször is mentünk. Mindig meg volt győződve, hogy ő az ország legsúlyosabb betege... Ugyanakkor hány olyan infarktusost láttam, aki a fájdalmával is még másfél-két órát aszalta magát, próbálván elérni a körorvost, és végül, amikor már nagyon rosszul volt, még akkor is mentegetőzött, hogy fel merte hívni a 104-et...

A vizitdíj tehát nem a FÖLÖSLEGES orvoshoz fordulások számát csökkenti. Erre képtelen. Akkor lenne erre mód, ha például a körorvoshoz még ingyen lehetne menni, és ő dönthetne arról, hogy továbbküldi-e fizetős szakorvoshoz a beteget, vagy nem, mert fölösleges, nincs komoly baj. Most ennek eldöntése a betegre marad, aki nem a betegség tényleges súlyossága, hanem saját tűrése, bukszája, betegséghez hozzáállása alapján dönt...

Aztán az a bizonyos 300 forint, a díj nagyságának kérdése. Ez a rendszerben semmit nem ér, nagy része elmegy adminisztrációra - ugyanakkor a betegek egy részének súlyos teher. Nem a 300, annyi még mindenkinek van. Hanem 300 a körorvosnál, aztán az beküldi a szakrendelőbe, ahol 300 a kardiológus, 300 az EKG, 300 a röntgen, és így tovább. Pillanatok alatt összejön egy-két ezer forint. A szegény nyugdíjasnak súlyos teher, de az egészségügynek nem használ semmit, mert jó, ha a fele megmarad a nyilvántartások elvégzése, számlák kinyomtatása és hasonlók után. Legyen több? Akkor Kovács néni be sem mehet az SZTK-ba, mert a második vizsgálat után már nem bír fizetni.

A kormányzat persze szokványosan hazudik, amikor azzal támad, hogy a vizitdíj eltörlése miatt az egészségügy többletbevételtől esne el. Akkor lenne ez így, ha a díj bevezetésekor a TB-finanszírozást nem csökkentették volna! De csökkentették, így nem növekedett az egyes egészségügyi szolgáltatók bevétele, csak a forrásuk változott: addig tisztán a TB fizetett 100%-ot, majd a díj bevezetésekor a TB 95-öt, a lakosság 5-öt. A végösszeg nem nőtt semmit.

Nálunk a kerületi szakrendelő éves bevétele 440 millió forint. Ebből 26 milliót tesz ki a vizitdíj, vagyis alig 6 %-ot. Ugyanakkor ez a jelentéktelen bevételi arány 25 %-kal csökkentette a betegforgalmat a vizitdíj előtti időszakhoz képest (ebben az a jó trükk, hogy így a TB-nek még kevesebbet kell fizetnie, mert az a betegellátásokon lekönyvelt pontok után fizet). Miközben senki sem tudja, hogy az elmaradó 25 %-nyi beteg közül hányan jelennek meg később, már gyógyíthatatlanul, vagy összehasonlíthatatlanul magasabb költség árán meggyógyíthatóan...

Amire nem látunk statisztikát (és vélhetően nem is fogunk) a kormánypropagandában: hogy a halandóság hogyan változott 2006-ról 2007-re. Szerintem biztos, hogy nőtt: mert a vizitdíj miatt sokan kivárták, hogy ne legyenek gyógyíthatóak...

Folytassam még? Szerintem ennyi is elegendő. A vizitdíj mai formájában igazságtalan, sokak számára túl súlyos teher, szakmailag értelmetlen (nem garantált, hogy a fölösleges orvo-beteg találkozásokat védi ki), egészségügyi bevételnek kevés, a ráfordítandó járulákos kiadás túl sok, tehát el kell törölni.

Szavazzunk igennel a vizitdíj eltörlésére!

Nem lehet kikerülni, muszáj írni róla. Először globálisan, aztán majd részletezem az egyes kérdések szerint is, a későbbi írásokban, még a kampány alatt.

Egészen röviden összefoglalva: mindkét oldal demagóg is, hazug is, blöfföl is. Mégis el kell menni, és mindhárom kérdésre igennek kell szavazni: ez most nem alkalmas pillanat arra, hogy az ellenzék hazudozását büntessük meg. Most a kormányt kell megbüntetni!

Az érvényes, eredményes népszavazás ugyanis súlyosan megrendíti a Gyurcsány-kúrmány helyzetét. Pártján belül is: elvégre a bolsevikok is megrémülnek, amikor látják, hogy a szavazók a "kapjátok be" jelzést mutatják. Blöfföl persze a Fittelinás gazember, blöfföl, ahogy csak bír: de az ő széke sem rendíthetetlen ám... Hajtogatja, hogy március kilencedike után tizedike lesz, akármi is az eredmény, és ő marad - de ezt a pártjának mamelukjai döntik majd el. Ha beszarnak, mert látniuk kell, hogy a nép esélyt sem ad nekik: akkor csak azt játszhatják meg, amit a focibajnokság kiesőjelöltjei: kirúgják az edzőt, elvégre a csapatot mégse lehet. Az edző pedig most ez a nagy tokmányú félbolond csirkefogó.

Vagyis ha a népszavazás sikeres, és az igen győz, Gyurcsány napjai meg vannak számlálva. De az a mindent leszaró kormányszemlélet is visszahőkölne, amely lesöpörte a TB-privatizáció elleni indokokat és indulatokat. Márpedig ha azt meg tudnánk változtatni (amihez még egy népszavazás fog kelleni, ha kivívjuk), akkor nem történik jóvátehetetlen a mostani liberálbolsevik uralom alatt.

Ez hát a valódi tét: az igen győzelme megtörhetné a kormány és a kormánypártok féktelen arroganciáját, szembesítve őket a lehetséges következménnyel, a legközelebbi választás elsöprő vereségével.

A Fidesz is fájdalmasan demagóg: a vizitdíj megtakarítása legfeljebb az állandóan orvoshoz járó kisnyugdíjasoknak számít, amúgy 300 forint (bár emelni akarják) tényleg nem a világ...  Nem is szabad megengedni, hogy a Fidesz egyedül kormányozzon (különösen ne kétharmaddal): mindenképpen kell mellé egy sokkal kevésbé polkorrekt, nemzeti erő. Ha ilyen nem nőne fel, csak a külsőségek változnának egy kormányváltáskor.

De számottevő nemzeti erő is csak visszafogottabb, kevésbé hatalommámoros és terrorisztikus kormány mellett alakulhat ki. Addig nem, amíg lisztet-cukrot se vehetünk anélkül, hogy azt a titkosrendőr diadalmasan el ne vigye...

Lényegében: mindegy, mi a három kérdés. Az igenek zuhogása a kormány és a kormánypártok önbizalmának összezúzására való.

Gyertek Ti is, és ikszeljetek velem!

Ez az eset harmatfriss, tegnap történt. Mi is a leghangulatosabb egy helyhatóságnál? Mi egyéb, mint a költségvetési vita. Lehet demagógnál demagógabb javaslatokat tenni, lehet országos politikáról magvas gondolatokat szórni, minisztereket alázni, és nem utolsósorban egymást cseszegetni. Kisebb kaliberű napirendeknél ugyanis van felszólalási időkorlát, itt viszont meglehetősen bő lére eresztheti a mondandóját egy-egy nekivadult városatya. Szinte mindent lehet.

Egy dolgot azonban nem ajánlatos: engem basztatni... Csakhogy egy szocialista képviselő tegnap úgy belemelegedett, hogy nem bírta megállni, hogy belém ne kössön. Gyakorlatilag tétje se volt, hiszen 16 fős Fidesz-MDF-KDNP frakció mellett ők hatan vannak, valamint két szadeszos és három civil. Utóbbiakból én az egyik. Vagyis fölösleges velem foglalkozni, a Fidesz úgyis azt szavaz meg, amit akar - mégis, szocialista kollégánk jónak látta rajtam köszörülni egy sort a nyelvét.

Az egyik helyi újságban szokás volt Bentoszkóp szerzői néven cikkeket írni. A szerkesztőség hivatalos álláspontja szerint ez a név a szerkesztőség bármely tagját (néha több személyt is) takarhatja, és a cikk általában a lap álláspontját tükrözi. Azért sejtették többen, hogy nem egy Bentoszkóp-íráshoz volt némi közöm (előfordult, hogy 99,5 %...). Nos, szocialista barátunk arról kezdett értekezni, hogy én miféle álcivil vagyok, merthogy a Bentoszkóp nevű eszközt kiejtettem a kezemből, amióta fideszes a polgármester. Vagyis hogy nyalizok, lefekszem, és így tovább.

Itt volt az ideje személyes megtámadtatás miatt szót kérni. Ekkor elébb elmondtam, hogy szégyenszemre a kerületi MSZP honlapján az engem piszkáló buta cikk mögött éppen egy Bentoszkóp-írást közöltek, amely a mostani fideszes többség idején készült - és történetesen azt én írtam, csak éppen ezt valahogy elmulasztották feltüntetni. Az engem piszkáló buta cikk egy igazi alacsonyröptű alagútfecske: valamelyik nagytudású szoci egy szünetben lefotózta a képernyővédőmet, amin szép meztelen nő van, és ezen pörgött egy sort (persze álnéven). Hát most felvilágosítottam őket, hogy gusztustalan ókonzervatív vagyok, és ennek megfelelően sajnos még mindig heteroszexuális...

De az igazi csapás a végén következett. Valahogy így:

- Megígérhetem képviselőtársamnak, hogy az ő viselt dolgait majd hasonló eszközzel fogom átvizsgálni. A bentoszkóp most sajnos tényleg nincs nálam. Ezért rektoszkópot fogok őhozzá alkalmazni - annál is inkább, mert ezzel tisztelt képviselőtársamon egy füst alatt elvégezhető az agyi CT-vizsgálat is!

Történetesen a testületben van még egy orvos, meg néhány orvosi zsargont ismerő ember is. Így aztán a harsány röhögés gócokból terjedt szét a teremben: néhányan csak később kapcsolódtak be, amikor valaki elbruhaházta nekik, hogy mi is az a rektoszkóp (orvosi eszközben gyengébbek kedvéért: természetesen nem egyéb, mint a végbéltükrözésre szolgáló műszer...). Akkor aztán leesett a tantusz, úgyhogy a harsány röhögés hullámai percakig csapkodták a terem falát; a polgármesternek is fel kellett rövid időre függesztenie az ülésvezetést, mert diszkréten az asztalára borult...

Elnézést a bejelentetlen hosszú szünetért - és a közeljövőben kárpótollak titeket, kedves olvasók.

A kimondatlan, illetve egyesek által ki is mondott kérdésekre válaszolva: nem vitt el a rendőrség, nem követett el ellenem merényletet Tökfej őrnagy (amennyi esze van szegénynek, egy ilyen próbálkozásba úgyis beletörne a bicskája...), nem hasonlottam meg önmagammal, nem léptem ki a Bombagyárból, nem döbbentem rá, hogy fasiszta vagyok és nem merültem emiatt szégyenteljes hallgatásba. Satöbbi.

Egyszerűen arról van szó, hogy eleinte a remek időjárás miatt késő éjjelig vízparton üldögéltem - részben halfogás érdekében, részben meg ihletért -, aztán elmentem vidéki viskónkba, ahol internetről még csak nem is hallottak. Végül pedig annyira szép idő lett - de már esővel, mifenével fenyeget a mete-urológia - hogy a régi, erősen szellős sufniban lassan döglődő öt mázsa cementet sürgősen célszerű volt elhasználni. Nevezetesen: bevasaltam (kétrétegű betonvas-hálóval, távtartókkal, oldalt koszorúszerű erősítéssel) az új sufni tetejét, megzsaluztam, aztán tegnap megcsináltuk rá a monolit vasbetonlemez födémet. Maradt is az öt mázsa cementből harminc kiló...

Amikor meg az ember megmozgat egy-két tonnát, akkor utána inkább elhever, ahelyett, hogy gép felett görnyedne. A söröskorsó megemelése is nagy erőfeszítést igényelt a munka után...

Továbbá a közéletben is csúcsforgalom van, költségvetés, miegyéb - és az én napom is mindössze 24 órából áll.

Mindenesetre most már vagyok, és hamarosan (legkésőbb holnap) írok mindenfélét. Újság az van, népszavazásról is kell mondani valamit (jut is eszembe, amikor épp nem dolgoztam, ilyen-olyan fórumokra rángattak el kormánypropagandát ellentételezni). Téma tehát van bőven, csak meg köll írni.

Meg aztán köszi nektek a (most megnézett) statisztikai eredményt. Hízik a májam, és nem csupán a betonozás közepette számosan fogyasztott söröktől. Amikor az volt a kérdés, hogy kitől olvasnátok többet, akkor is engem választottatok a legtöbben, meg a rádióban is engem szerettek hallani - nagyon kedves. Továbbá meggyőző az eredmény abból a szempontból, hogy hazug klisé az, amit a Bombagyárra mondanak: hogy vérnácik őrült gyülekezete. Egyszerűen magyar érzelmű, a rendszer szemétségeit meglátó és azok ellen tenni akaró társaság ez, ahol a többség egyáltalán nem gyűlöl senkit sem - mert a tényszerű bírálat (ha nagyon kemény is) az nem gyűlölet! Cigánybűnözésről én is írok - mert van, bármit hazudjon is a média erről. A "zsidó" szó sem tabu, és a zsidóbírálat sem antiszemitizmus.

Azt csinálom, amit eddig. Higgadtan érvelve, de ha kell, nagyon is kemény, radikális véleményt teszek közzé.

(Az utolsó két bekezdés arra vonatkozik, hogy a Bombagyárban Tomcat közvéleménykutatott: kit hallgatnak a vendégek közül a legszívesebben a hallgatók, és jócskán én kaptam a legtöbb szavazatot.)

Élt 1900-tól 1970-ig. Túl keveset... Minden gyerek az ő történetein nőtt fel - miközben voltaképpen soha nem volt ifjúsági író, és az ifjúságiként számon tartott művei is mindenkihez szólnak.

Vallásos volt - mélyen, ódivatúan; természetesen római katolikus. Emberséges volt - talán a legemberségesebb valamennyi írónk közül. Boldogtalan volt - feleségével nem igazán élt jól, lánya apácaként ment külföldre, családját elhagyva, fia pedig Amerikába disszidált 1956 után. Barátait el kellett temetnie - 12 évvel élte túl Kittenberger Kálmánt, akiről csodálatos könyvet írt, de Csathó Kálmánt és Katona Jánost is el kellett kísérnie utolsó útjukon.

Sikeres író volt - önerőből, könyvei szépsége és mély tartalma folytán, nem pedig urambátyám kapcsolatok vagy szolgamédia támogatása révén. Sikereit és őszinteségét a kommunista rendszer sosem bocsátotta meg: a legkeményebb időkben uszálykísérőként, majd vidékre száműzve halászmester-képzőként kellett dolgoznia. Néhány könyve 1990-ig egyáltalán nem láthatott napvilágot; sőt, egyik legjobb (díjnyertes) műve, a Zsellérek még 1994-ben is megcsonkítva jelent meg: a Tanácsköztársaság és a megelőző időszak gazemberségeinek szemtanúként átélt leírását, illetve a rendet teremtő Horthy Miklós előtti tiszteletadást még a "rendszerváltás" után is szükségesnek tartották kihagyni!

Mezőgazdasági főiskolát végzett - a gazdatiszt-képző ma ennek felel meg - de a természetről szerzett tudása ennél sokkal szélesebben kiterjedt. Egyike volt a ragadozó madarak védelmének bevezetését legelőször javasló olyan bölcs vadászoknak, akik felismerték, hogy a merev "hasznos-káros" emberi fogalma nagyon is relatív, és a természet rendszerében ostobaság is. Vadász volt - nem nyavalygott az állati jogok fölött, nem tartotta természetellenesnek, hogy az ember az állatokat saját hasznára tartja és olykor megöli, mégis: semmilyen etikai kifogást nem lehet emelni ellene józanul gondolkodva. Környezetvédő volt - de nem vadzöld félhülye, hanem a harmonikus, önszabályozó természet fenntartásának és megóvásának híve.

Nagyon kevés dologban tévedett - talán az egyetlen komolyabb természetrajzi tévedése, hogy a halak nem vermelnek el az iszapba bújva ténylegesen (mert ő még így hitte és így írta) - na de honnan tudhatta volna, amíg halradar nem volt, és a jég alatt bármi történhetett? A valóság az, hogy a halaknak csak csekély hányada (az aranykárász, a csíkfélék, és talán a harcsa) fekszik bele félig-meddig az iszapba, a többiek csak csendesen elálldogálnak a legmélyebb, lehetőleg álló szakaszokon. De madártani, vagy vadviselkedéssel kapcsolatos megfigyelései időtállóak és rendkívül pontosak. Még állatokról szóló könyveinek állat-antropomorfizációi is ezért annyira hitelesek: azok a rókák bizony, akár tényleg mondhatnák egymásnak azt, amit az író a szájukba ad - hiszen pontosan úgy viselkednek, ahogy leírja.

Nem volt polkorrekt - megírta, amit látott. A Hajnal Badányban című könyvében ki is a vadőr gyilkosa? A cigány... Akárcsak az Éjfél után című kisregényben, ahol szintén a cigányok akarják ellopni a félkarú Dénes lovát - majdnem meg is ölik, de végül ők vesztenek rajta. De rasszista sem volt: A koppányi aga testamentuma egyik önfeláldozó hőse a vár cigánya, aki életét kockáztatva beoson Bogics Markóval Kales várába Babocsay Lászlót kiszabadítani. Ahogyan egyik, uhuzásról szóló novellájában is megírta, ahogy a már-már haldokló, roskadozva ballagó öreg cigány szemében gyilkos láng villant, és baltáját marokra fogva settenkedett a T-fán ülő bagoly felé (aztán az elrejtőzött vadászok rászóltak - majd az öreg Sándor cigányt pár nap múlva már a rokonság vitte a temetőbe, és Fekete levett kalappal állt az út mellett). Lassan eljutunk oda, hogy Fekete István is a klerikális reakció híve, egyben gyanús félnáci író lesz - akárcsak 1990-ig...

Hogy tudott írni!... A legszebb magyar nyelven, és olyan, erőltetés nélkül, könnyedén csorduló képekkel, hogy amint olvasom, nem csak látom magam előtt - amire bármelyik író képes, láttatni velem az írását - de még a szagokat is érzem. Engem simogat a szél, a fülembe visít az élesen forduló fecske - így csak nagyon kevesen tudnak írni. Máshol pedig  azzal a derűs bölcsességgel láttatja élet és halál kérdéseit a természetben, ahogy talán egyedül helyes.

"Keleti szél száll, de ezt csak a füvek mutatják meg az öreg nyárfa suttogó levelei. Szelíd ez a szél, alig mozog, de azért mégiscsak szél. A füvek nyugatnak dőlnek, a vén fa suttogása is arra úszik, mintha üzenetet küldene a csomai útra és a malom felé a testvér jegenyéknek." (Cönde)

"Az asszony kiment, mert diót akart enni, és nem jött vissza, mert a diót nézte, ahelyett, hogy a diófát nézte volna, amelynek egyik ágán egy átutazó vércse pihent. Egy pillanattal később már táplálkozott, s ez Ci-Nyi özvegységét jelentette." (Ci-Nyi)

Én most is, körülbelül évente elolvasom újra az egész életművét. Nem mintha nem tudnám szinte kívülről - egyszerűen azért, mert ahogyan és amit ír, az tökéletes. Pihentet, megnyugtat, és szép. Egyszerűen szép.

A magyar irodalom ma sem nagyon szeret tudomást venni egyik legjobbjáról. Másodosztályú regényírókról könyvek tucatjai születtek: Fekete Istvánról szinte semmi nem olvasható. Az utóbbi években néhány kötet megjelent, de az író életművéhez, jelentőségéhez képest méltatlanul kevés szó esik róla mindmáig.

Fekete István fia, ifjabb Fekete István megpróbálkozott néhány klasszikussá vált mű folytatásával. A Vukot, a Csít és A koppányi aga testamentumát folytatta. Rosszul tette. Munkái becsületes iparoséi, de közepesek, apja tollát - és főleg ismereteit - a fiú nem képes átvenni. Amit más könyveiben Amerikáról ír, az jobb, de azért ő nem olyan kaliberű író, mint apja volt.

Ha valakit érdekel: a Lazi kiadó mostanában jelenteti meg Fekete István életművét, mégpedig kritikai kiadásban (külsőre is igényesen), átvizsgált, az eredeti, háború előtt keletkezett szövegek közlésével. Van immár teljes Zsellérek, teljes Végtelen út, és sok tematikus novelláskötet (nem éppen átfedések nélkül, ami nem szép tőlük - egy rókáról nem illik több bőrt lehúzni).Különösen ajánlom az Erdély című novelláskötetet, mert több, a bolsevizmus alatt betiltott novellát ad közre Erdély átmeneti visszaszerzéséről - Fekete gyakran járt oda, és első kézből tudhatjuk meg, mit is jelentett a román megszállás alóli - sajnos, csak pár évig tartó - felszabadulás az ősi magyar föld lakóinak.

Hatalmas szerencse, hogy kis országunk annyira bővelkedik univerzális tehetségekben! Elvégre egy ekkora állam nem működhetne teljes sikerrel anélkül, hogy legtehetségesebb és legerkölcsösebb polgárai ne vállalnák a köz szolgálatát, akár fillérekért is, lemondva a versenyszféra jól kiérdemelt magas jövedelméről!

Sorolhatnánk a neveket, melyek fényestekintetű gazdái bármely bársonyszékben kiválót nyújtottak eddig. A közélet szőke hercege, Fodor Gábor egyszerre mutatott maradandót kultuszminiszterként és egyetemi adjunktusként - annak ellenére, hogy valójában még nem is jutott túl a tanársegédi grádicson. Ezt követően a környezetvédelmi tárca birtokosa lett - annyira meg is ijedtek az osztrákok, hogy félelmükben megint a Rábába csináltak... Vagy ott van az MSZP nagyasszonya, Lamperth Mónika, akinek mindegy, hogy belügyminisztériumot vezet vagy frakciót, egyformán osztályon felüli! De megemlíthetjük Kósáné Kovács Magdát, a feltűnően vonzó külsejű hölgyet, aki teoretikusként és munkaügyi miniszterként pompázott, majd most Brüsszelben áll helyt rendíthetetlenül.

Hogyan is működhetne ez a kormány mindenhez értő igazi ezermesterek nélkül, hiszen már a kormányfő maga is az: KISZ-vezetői gyakorlatát zseniális befektetésekkel váltotta fel (ebben elsősorban a Klára asszony ágyába befektetése volt segítségére), és igen jutányos áron sikerült kormányüdülőt privatizálnia. Majd bemutatta adóügyi szakértelmének briliánsait a Fittelina-Nomentana-Altus-ügyben. Ezt követően sportminiszterré avanzsált - ami teljesen megalapozott volt, hiszen a Fittelina révén a villájában immár volt úszómedence, méghozzá adómentesen. A miniszterelnöki szék egyértelműen következett addigi karrierjéből: és abban ülve is olyan emlékezeteset produkál, hogy Kofi Annan mandátumának lejárta után méltán remélheti, hogy az ENSZ-főtitkárává jelölik.

Most egy újabb allround kormányzati sztár bontakozik ki: Draskovics Tibor. Először pénzügyi téren mutatta meg oroszlánkörmeit államtitkárként, majd miniszterként: tevékenysége nyomán sikerült az országnak megőriznie hosszabb időre is a remek magyar valutát, a hatalmas hagyományokkal bíró forintot - ebben Magyarország csatlakozott Nagy-Britanniához, hiszen ők is sikeresen védték meg a jó öreg angol fontot. Most pedig az igazság- és belügy élén mutathatja majd be, hogy mennyire megolajozza az államgépezet csikorgó kerekeit egy-egy nagy tehetség munkája. Draskovics egyébként azt a Takács Albertet váltja, aki maga is univerzális jogi szakember: egyformán zseniális a jogokat védő ombudsmanként, és a jogokat visszafogó-csorbító miniszterként.

Abszurdisztán? Az, bazmeg!

Már régebben beszámoltam nyári találkozásomról a magyar vizek szégyeneivel, a vízirendőr-droidokkal. Nos, az ügyben fejlemény van: a mai napomat a bíróságon, majd utána a kerületi kapitányságon töltöttem. Mindazonáltal ez most nem vereséget, hanem teljes győzelmet jelentett.

Ugyebár a motorcsónakos droidok szorgosan feljelentettek (máig is erős a gyanúm, hogy az Abszurdisztáni rendőrinduló harsány esti eldalolása lehetett az ok, amit egy másik zsernyák meghallhatott a parton...), mert szerintük nem volt mentőmellényem, horgonyom és névtáblám. Ehhez Tökfej őrnagy, egy főnökük annyit tett még hozzá, hogy szerinte szabálytalanul vesztegeltem a hajóútban, a Ráckevei-Dunán.

Értitek, ugye? Nem volt horgonyom, de mégis szabálytalanul sikerült vesztegelnem. Innentől kezdve a korábban felvett ellentengernagyi rangom egyértelműen jár, hiszen efféle veszteglésre horgony nélkül folyóvízen tényleg csak egy hajózási zseni képes. Tökfej őrnagy úr határozata olyasféle volt, mint amikor az orvos által virgo intacta állapotban talált leányzót üzletszerű kéjelgés miatt akarják bevádolni... Amúgy a közrendőrök becsületére legyen mondva, hogy ezt a baromságot ők fel sem vetették, ez az őrnagy saját ötlete volt: minél magasabb a rang, annál kisebb az agykapacitás...

Már a szabálysértési eljárás is sajátságos volt: egy Borzalmas Brünhilda-jellegű századosnő idézett meg, de azt Tökfej őrnagy urunk leváltotta, és maga vette fel a jegyzőkönyvet. Rettentően meg volt sértődve, hogy nemigen akarózott megalázkodnom; viszont volt olyan ostoba, hogy kikottyantotta: ismer, sőt, közéleti működésem terepén lakik. Jött is reflexesen az elfogultsági kifogásom, amit ő úgy vélt megoldani, hogy (miután a százados-amazont a szabálysértési meghallgatáson jegyzőkönyvvezetővé fokozta le) a határozatot mégis Brünhildával hozatta meg. Azaz: Brünhilda idézett be, Tökfej folytatta le az eljárást (Borzalmas Brünhilda itt a jegyzőkönyvre korlátozódott), majd az elfogultságot kivédendő, Borzalmas írta alá a határozatot.

Tízezer forint nem nagy összeg (ennyit szabtak ki rám "halmazati büntetésként"), de a semmiért én nem fizetek - megfellebbeztem hát a dolgot. Felvetettem, hogy a "halmazat" képtelenség, hiszen ennyi erővel egyszerre bírságolhatnának gyorshajtásért és tilos helyen parkolásért is. Becsatoltam a hajó fényképeit (hát igen, az a huncut névtábla ott lapul az orrborítás alatt, de a szemlátomást csupán nettó csesztetési szándékú droidoknak eszük ágában se volt a borítás alá benézni: nem akarták ők megtalálni a kötelező tartozékot, hiszen akkor esik a feljelentés esélye), a rögzítőkarókat (nem lehet ám szabadon sodródó csónakból horgászni), és elhoztam tanúnak az unokabátyámat, aki velem volt, de az egyszerű személyiségszerkezetű vízirendőröktől annyi sem tellett, hogy igazoltassák (most viszont az a zsernyák azt vallotta, hogy hárman vagy négyen ültünk a hajómban - vélhetően valamitől duplán látott, de hogy mitől, azt sajnos nem tudtam volna bebizonyítani).

A bíróság nagyon korrekten járt el; érzékelte a bíró úr a sistergő hangulatot (ki is tért rá), és érezte, hogy annak az az oka, hogy nehezen tűrön a tökéletesen alaptalan és koncepciózus szemétkedést, amit Tökfej őrnagy megengedett magának. Ő kirívóan bunkó is volt: sűrűn belepofázott a mondandómba, és bár a bíró nem utasította rendre, azért mély nyomot hagyott benne Tökfej modora. Borzalmas Brünhilda is beült a terembe: úgy tett, mintha néző lett volna - fel is hívtam a bíróság figyelmét, hogy nem az, de nem volt lehetőségük kidobni...

A részletes és alapos tárgyalás után a szabálysértési határozat eloszlott, mint Tökfej őrnagy maradék esze: négy pontjából hármat a bíró hatályon kívül helyezett, a maradék egyért pedig (hogy nem volt szabványos mentőmellényünk - ami tény, de nem szabványos azért akadt) egy figyelmeztetést tartott arányosnak. Tökfej őrnagy és beosztottja ugyan acélosan ágáltak, hogy "a mellény hiánya a legsúlyosabb szabálysértés, mindig ezért halnak meg a balesetesek" - én azonban rámutattam, hogy a jogszabály a mellény hordását nem teszi kötelezővé, úgy meg nem ér semmit, hiszen csónakkal vagy felburol az ember, vagy kiesik belőle; ráadásul a facsónak egyik esetben sem süllyed el, abba lehet kapaszkodni bármeddig. Márpedig, ha mellény nélkül kiesek, akkor a csónak fenekén heverő mellény épp annyit tesz, mint az, amelyik a bolt polcán díszeleg...

Mindenesetre Tökfej őrnagy és Borzalmas Brünhilda nem viselte könnyen a csúfos vereséget. Tökfej és a motorcsónak-vezető kisdroid lementek liften (a döntés kihirdetése után én otthagytam őket, hadd főjenek saját, nem túl kellemes tartalmú levükben), de Brünhilda utánam ügetett a lépcsőn. Félúton kígyóhangon sziszegett rám:
- Na, én magánemberként tudnám, hogyan-mivel büntessem meg!
Tudni kell, hogy Borzalmas Brünhilda egy 180 körüli, csupa csont-ín-izom amazon, aki szemlátomást jól mutatna a Darth Vaderek sorfalában bármelyik tüntetésen, szóval a fenyegetése nem egyezerű nagyzolás volt. Na de azért elvből nem ijedtem meg tőle, és visszaszóltam:
- Magánemberként csak bátran, de én is ott leszek ám!

Brünhilda szörnyű sérelmet érzett: hiszen neki a jogok és méltóság nélküli másodrendű állampolgár farkbehúzós szűkölés helyett visszaszólt! Ráadásul nem átallotta előtte megnyerni ellene a pert is! A földszinten odarohant Tökfejhez és társához:
- MEGFENYEGETETT!!!!!
Mire én:
- Igen, fordítva: maga megfenyegetett, de én nem vagyok hajlandó megijedni!

Erre Tökfej kihúzta Borzalmast és a sameszát az ajtón, és látszólag jó ütemben eltávoztak; na de láttam én már karón varjút, és nem túlbonyolított gondolkodású hatósági közeget is. Tökfejnek még a hátáról is sütött a "na, kint majd elégtételt veszünk"-vágyakozás. Ezért aztán én is kisederedtem az üvegajtón, tettem két nagy lépést a Moszkva tér felé (a tárgyalás a Varsányi Irén utcában volt), majd ahogy megláttam, hogy a három, hatósági tisztségével épp visszaélni készülő egyed egy kocsi mellé lapulva elállja az utamat, szépen megálltam. Kihívóan néztem Tökfejre, aki nem is bírta türelemmel, és ordítva nekemrontott.
- Hogy képzeled, te kis geci, stb. stb. - és rusnya mancsát ütésre emelte.

Ám ekkor én csendesen - beléptem a bíróság ajtaján újra. "Itt bent legyél olyan erős, nyavalyás!" - gondoltam, sőt, oda is sziszegtem neki.
- Meg akar támadni ez a három alak, akik épp most veszítettek ellenem a tárgyalóteremben! - szóltam a portán az őröknek.

- Tökfej őrnagy vagyok, hrrr-grrr! - kapott a zsebéhez igazolványát előrántva barátunk: Borzalmas és a kis samesz persze követték vissza az épületbe. Aztán hirtelen Tökfej észbekapott: mit is akar csinálni? Elvégre egy tele porta előtt akkor se eshet nekem, ha van igazolványa... Kaffogott még valamit (a biztonságiak már erősen húzták felfelé a szemöldöküket: Tökfej őrnagy a bíróságon nem őrnagy, hanem ugyanolyan fél csupán, mint bárki más), aztán eltette a szégyencéduláját, és fogak között elsziszegett átkok és fenyegetések közepette az őr felszólítására távozott. Fél perc múlva én is kimentem, és megállapítottam, hogy Tökfej és Borzalmas elhúztak a Széna téri villamosmegálló felé. Irány hát a Moszkva tér: amikor hopp, megláttam magam mögött a kis sameszt. Ő nem csak rangra, de méretre is kicsi volt, így horkantottam egyet felé: hogy, hogy nem, ez elégnek bizonyult, hogy leváljon rólam.

Hogy a dolog kerek legyen: azonnal elmentem a kerületi kapitányságra, hogy jegyzőkönyv készüljön az esetről, és kértem, hogy állapítsák meg Tökfej őrnagy lakcímét - elvégre többször megfenyegetett, fizikai erőszakkal (voltaképpen a kísérlet kezdetéig jutott). Így aztán ha ez a nagyon okos fővízirendőr szárazon "szolgálatba helyezné magát" ellenem - akkor már van akta arról, hogy ő volt valószínűen a támadó fél - egyszóval, nem vinné el könnyen szárazon... Innentől meg lehet zsaru is, mindegy: a jogos védelem megáll.

Most már jöhetsz, Tökfej őrnagy, várlak szeretet nélkül. Remélem, lesz benned annyi tisztesség (bár nem úgy nézel ki...), hogy egymagad próbálkozol?!

Hát megszavazták. Újra. Megy az egészségbiztosítás is a "befektetőknek": vagyis az MSZP és az SZDSZ holdudvarának, meg azoknak a külföldieknek, akik a legtöbbet csusszantanak vissza ezeknek a mocsadékoknak a zsebébe.

Megszavazták. Hiába ordított a fél ország, hiába voltak lakossági fórumok; hiába taktikázott ezúttal jól a köztársasági elnök, visszaküldve a törvényt ezeknek a gazembereknek. Mindössze egyetlen képviselő, az előző szavazás előtt nagyot hazudó Karsai József változtatta meg a voksát, ezúttal már leadva az elsőre is beígért nemet. 203 igen szavazat született - kilenccel több annál a 194-nél, ami a törvény formális elfogadásához szükséges volt.

A parlamentben ülő liberálbolsevik csirkefogók utána azonnal leszavazták a törvény-megerősítő népszavazás javaslatát - ugyanaz a 203 utolsó csavargó, aki a törvényt is elfogadta... Ők jobban tudják - valamint azt tartják, hogy most égy évig a nép akarata ellenére is az övék a hatalom, azt tesznek velünk, amit akarnak.

HÁT MUTASSUK MEG, HOGY NEM Az ő TULAJDONUK A MI ORSZÁGUNK! HA NEM MENT PETÍCIÓVAL, SZÓVAL, TÜNTETÉSSEL, KÖVETELÉSSEL, PARLAMENTI ÚTON - AKKOR JÖJJÖN A FORRADALOM, AMÍG NEM KÉSŐ!

Most már nem arról van szó, hogy a közvagyont dézsmálják, aminek a hiányát aztán véres verejtékkel a mi adónkból kell megfizetni. Most az egészségünkkel, az életünkkel játszanak - olyan alattomos gazemberek, akik eddig is extra magánkórházakban vagy külföldön fetrengtek, ha Isten (sajnos, túl ritkán...) sorra vette őket. Hamarosan nem lesz reménye a rákos betegnek, mert amíg sorra kerül a várólistán, ellepik az áttétek; hamarosan lesz újra olyan beteg, akinek nem jut nemhogy veseátültetés, de dialízis sem; nemsokára itt lesz a magántőkével tejjel-mézzel folyó Kánaános egészségügy - ahogy a Sicko-ban megnézhettük...

Milyen egyszerű és átlátszó az a tengernyi hazugság, amit az új rendszer előnyeiről összehordanak! Méghogy a magántőke majd forrást bővít?! Egy lényegi és óriási különbség van az állami pénzből finanszírozott egészségügy és a magántőkéből működő között: az, hogy az állam megengedheti magának, hogy az adóból-járulákból befolyó bevételeit nyereseégérdekeltség nélkül erre költse - míg a magántőke profitkényszerben van. Még akkor sem lehet meg nyereség nélkül, ha mégoly irgalmas szamaritánus is, hiszen az a magántőke, ami veszteséget termel, maga is elvész. A "forrásbővülés" tehát rövid és átmeneti: a magántőke hamarosan elkezdi kivonni a profitot, és a tőke is előbb-utóbb vissza kell térjen oda, ahonnan hozták. Vissza is fog.

Ráadásul egy olyan országban, ahol 230 ezerért lehet következmények nélkül tizedennyit érő postásbicikliket venni; ahol a metró tízszer annyiba kerül, mint Spanyolországban; ahol a kormány tagjai látványos adó- és privatizációs simlijeikkel vétetik magukat észre - egy ilyen országban vajon miért éppen az egészségbiztosításba beengedett magántőkét szorítanák tisztességre???

Arról az apróságról nem is beszélve, hogy az 51 százalékos állami befolyás egy szimpla hazugság. Mihelyt a versenyágazatba átengedik az egészségbiztosítást - és ez most megtették - akkor az EU az ilyen protekcionista rendelkezést rögtön megsemmisítteti. Amire a Gyurcsány-kormány majd sajnálkozva széttárja a karját: "erre nem számítottunk, de megpróbálunk két év moratóriumot kérni", hogy épp akkor járjon le, amikor ezeket elzavarják, bajlódjon a következő kormány a következményekkel.

Ha a magántőke megjelenik: már nem lesz mit tenni! Szlovákiában is így cseszték el az egészségbiztosítást, és nagyon megbánták, de az új tulajdonosokat nem bírják kiakolbólítani - azok a befektetett tőke ötszörösét követelik, amit az állam képtelen kifizetni. Itt sem lesz másképpen - és EU-tagként a kártalanítás nélküli államosítást nem engedik meg nekünk soha, az csak Rákosi elvtárséknak ment annak idején...

Még nincs teljesen késő, hiszen az egészségbiztosítás még nem került külföldi tulajdonba. Gondoljunk vissza a közművek privatizációjára: nemegyszer "az állam rossz gazda" szlogenjével éppen egy külföldi ÁLLAMI tulajdonú cég kapta meg a magyar közszolgáltatót. Olcsóbb lett a gáz, a víz, netán a csatornadíj, avagy inflációt meghaladó áremeléseket kényszerülünk kifizetni? Nos? Tényleg megérte nekünk a privatizáció? Miből gondoljuk, hogy az egészségbiztosítás magánosítása jobb lesz???

Két legyet egy csapásra: a várólisták végére szakmai okokból a nyugdíjasok kerülnek majd - mert az orvosokban van szakmai tisztesség, bárki bármit mondjon. Ha pedig a nyugdíjas nem bírja a várakozást kivárni, és elpatkol - akkor egyszerre csökken az egészség- és a nyugdíjbiztosítás kiadása. Mi pedig megdöglünk, szép csendesen.

Végül hozzád szólok, te idióta rendőr, aki nyolcvanas IQ-val rázod a gumibotodat, fújod a képünkbe a könnygázt, és véded ezt a kormányt tűzön-vízen át. Egyszerűen, hogy megértsd, te sutyerák! A te jó édesanyád is ott lesz a várólistán, és megeszi a rák, amíg azok, akiket védsz, Bécsben operáltatják magukat. Ideje volna megpróbálnod gondolkodni, zsarukám, és azok ellen fordítanod a fegyvert, akik a te véredet is kiszívják,  akik védtelenül otthagynak a tévészékház előtt, ha pillanatnyi érdekük diktálja, és akik vadállatot csinálnak belőled, kihasználva primitívségedet, ha a nép értelmesebb felét akarják terrorizálni éppen.

Le ezzel a kormánnyal. A pokolra velük!

A cím nem kérdezve, hanem hangsúlyosan kiabálva a legfőbb privatizációs érv a szadeszosok és a hasonlóan érvelő (és még többet lopó) szocialisták részéről. Érdekes, hogy az MSZP, melynek tagságában tán még ma is a volt MSZMP-tagok viszik a prímet, milyen tökéletesen át tudott állni a marxizmus állampártiságától a kapitalista eszményekre - feltehetően azért, mert a privatizációnak, különösen az úgynevezett "spontén privatizációnak" 1988-90 között a káderállomány volt a legfőbb haszonélvezője.

Ha az Antall-kormány ereje és hatalma elég lett volna ahhoz (ugye, mennyire kéne egy jó és legitim alkotmány?), hogy a szabadrablást fékezze és korlátok közé szorítsa - avagy netán ahhoz is, hogy a rendszerváltásban ne a megfelelő székek birtokosai gazdagodjanak meg (akik ezekbe a székekbe még MSZMP-korifeusként kerültek), akkor vélhetően az MSZP sokkal nyilvánvalóbban utódpárti lenne. Nem csak május elsején élnék meg a bolsevik nosztalgiát, de a parlamentben is tirádákat ordítoznának a privatizáció ellen - feltéve, ha oda a lopott-síbolt vagyonok nélkül egyáltalán be tudnának jutni...

Privatizálnak rendületlenül. Most újra jön az egészségügy szétlopásáról és a TB-vagyon magánzsebekbe folyatásáról szóló "reform"-törvény; aztán lassan már csak a hadsereg meg a rendőrség marad, amit el lehet adni. Ez nem is olyan vicces: a rendőrségben is megindult már régen a kváziprivatizáció. Ma már a rendőrségnek ezerszám vannak támogató alapítványai: ezeket általában az önkormányzatok töltögetik pénzzel, hogy az adott településen legalább részben legyen némi közbiztonság. A zsarualapítványok meg szabadidős rendőrökkel járőröztetnek, akik így jutnak szégyenletes fizetésükön felül némi legális többlethez (az illegális forrásaikat ugyebár tapasztaljuk - legalábbis aki vezet autót, mert én nem, így még nem vesztegettem rendőrt).

Igaz-e, hogy az állam rossz gazda? Egy nyavalyát. A "tulajdonos" egy nyílt részvénytársaságként működő multicégben sok-sok részvényes - közvetlenül semmi befolyásuk nincs, a menedzsment csinál mindent. Akik ugyanolyan bénák tudnak lenni, mint egy állami cég, legfeljebb nem segítik ki őket jogszabállyal.

Van-e olyasmi, amit nem bölcs dolog privatizálni? Persze. Egyrészt a stratégiai ágazatok (különösen a közszolgáltatások, azon belül is az energia lenginkább, vagyis a gáz meg a villany), mert ezek külföldi kézben az állam vezetésének mozgásterét nagyon lerontják. Putyin csak a gázcsapot tudja elzárni, de a francia, német, stb. tulajdonos esetleg azért emel energiaárat, hogy a kormányra gyakoroljon nyomást. Sikerrel: aki az országon belül a szolgáltató tulajdonosa, az ellen nem használ az, amit Putyin ellen meg lehet játszani: hogy máshonnan veszünk. A fogyasztóhoz csak egy cső megy...

Nem célszerű olyan közszolgáltatásokat sem magánosítani, mint a vasút vagy a posta. Ezeket nagyrészt még nem adták el, de intenzíven rohasztják le, hogy megint a magántulajdont lehessen csodagyógyszerként propagálni. A tömegközlekedésre ugyanez áll. Az egészségügy és az oktatás pedig egyrészt szintén stratégiai ágazat, másrészt itt az állam hathatós gondoskodása nélkül nagy és behozhatatlan hátrányba kerülhet az, aki hátrányos helyzetű valamiért (nem, nem a cigányokra gondolok, hiszen ők a hátrányos helyzet fenntartásáért szinte mindent megtesznek, különben nincs segílyke...). Mindkettő a lerohasztás előrehaladott, illetve a privatizáció kezdeti állapotában van.

Na de miért rossz gazda az állam? Miért impotensek a közalkalmazottak, és miért korrupt a rendszer?

Egyszerű. A közalkalmazotti bértábla maga a szégyen. Továbbá az egész "jövedelem" adóköteles, még költséggel se lehet trükközni. Majd hülye lesz nem elfogadni a kenőpénzt például az, ami 230 ezerért veszi meg a postásbiciklik darabját nagy tételben... Mit tartalmaz a közalkalmazotti törvény? Ha az ürge kárt okozott, és rábizonyítják (feltéve, hogy büntetőjogilag nem lehet elmeszelni, márpedig a korrupciót bizonyítani alig-alig lehet - tudni mindig könnyű, de bebizonyítani csakis titkosszolgálati eszközökkel lehetséges...), akkor háromhavi fizetéséig felelős. Ha nagyon nagy vezető, akkor ez hathavi is lehet.

Ha az átlagos 10 % a csúszópénz egy egymilliárdos postásbicikli-ügyben - vagyis 100 millió forint - akkor vajon mit választanak majd a döntéshozók? Elosztják ezt mondjuk hárman - és még ha kirúgják őket, és soha többet nem kapnak állást, akkor is a bankba rakva évi 3 milliós jövedelmük lesz életük végéig - vagy becsületesek maradnak havi nettó 200 ezerért? Továbbá mi van, ha csak egy döntéshozót kell megkenni?

Az állam nem rossz gazda - mert semmilyen különbség nincsen az állami és a magáncég emberei között. feltéve, ha az állam is részint megbecsüli (anyagilag), részint szigorúan felelősségre vonja disznóság esetén azt, akire a pénzét bízta.

Hogy erre ma nincs törvény? Hát legyen!

MUHAHAHAAAAAAAAAAAA ÉS MEGALLLOOOOOLLLL!!!

Ezúton üzenem azon kedves olvasóimnak és vitapartnereimnek itt és más blogokon, akik egy fél pillanatra is hitelt adtak a Fekete Pákó nevű csokifaszos véglény hazudozásainak, hogy mi kényszerítettük meg fenyegettük, hogy most napnál fényesebben kiderült az igazság. A ma történtek után Pákónak egy szavát is elhinni legfejlebb azok képesek, akik hozzá hasonló értelmi képességgel - helyesebben, az értelemre való képtelenséggel - rendelkeznek.

Ma volt a Frizbi című műsor felvétele az ATV-n. Már egy hete promózták a Tomcat kontra Pákó csörtét, meghívták mindekettejüket. Tomcat elment, beült a stúdióba - amikor megérkezett a Pákó nevű egyed. Rögtön hisztériázni kezdett, hogy ő nem mer (???) a stúdióban Tomcattel egy asztalhoz ülni, és látványos jelenetet rendezve elrohant. Némi akadály felmerült ugyan - Tomcat elmondta, hogy Pákó a kifelé nyíló ajtót kétségbeesetten rángatta, és mivel tokostul kitépni nem bírta, azt hitte, hogy bezárták - de végül sikerrel kijutott, a biztonsági őr segített neki áthaladni a "nyitott ajtó" nevű bonyolult akadályon. Néger barátunk úgy vélte, hogy üldözik: de a nyomába eredő vérszomjas fasiszták csupán fotóriportereknek bizonyultak...

Nigériai eredetű honfitársunk nem hagyta annyiban: rendőrökkel tért vissza, azt állítván, hogy erőszakkal akarták interjúra kényszeríteni. Azon frissiben fel is akarta jelenteni a műsorvezetőt - az egyenruhás zsaruk mellett aztán civilek is jöttek, egy órán át állt a bál az ATV-nél. Végül a Tomcat-interjú rendben lement, míg a rendőrök, felismerve, hogy Pákó bőrénél csak az agya sötétebb, feldühödve elmentek...

Fekete Pákó megint elszúrta: mint ahogy a Bombagyárról nem tudta, hogy radikális jobboldali hely, és ártatlanul csinálta mindazt, ami megtetszett neki, most a másik végletbe esett. Azt hitte, hogy az ATV stúdiója egy SS-tábor, és ennek megfelelően reagált. Gratulálunk, Olapite, meleg lesz neked a pite...

Mindenesetre a Bombagyár végül csak sikerrel járt a magyar kultúra átlagnívójának emelésében: Fekete Pákót egymás után tiltják le a tévécsatornák. Mostani félhülye botrányával sikerült megcáfolnia Darwin elméletét - bebizonyította, hogy az ő esetében visszafelé működött a törzsfejlődés, és a majom származott az embertől...