Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Megint VB, Argentína-Mexikó. Látszatra szép támadás végén egy csúsztatott fejessel vezetést szerez az argentin válogatott; lelkesen ünneplik magukat, miközben az óriáskivetítőn visszajátsszák a gólt.

Ebből lesz a baj! A gólt fejelő játékos ugyanis minimum kétméteres lesen állt - és mind a csapatok, mind a bíró látták a videót! Ám a videobírót a FIFA nem engedélyezte...

A mexikóiak körülveszik a bírót, vadul reklamálnak - teljes joggal. Ám a bíró hajthatatlan: most már ugyan tudja, hogy döntése (miszerint gól) érdemben szabálytalan, súlyosan és méltatlanul hátrányos a mexikóiakra, de a bíró a 22-es csapdájában van. Ha visszavonja a gólt (formailag megtehetné, még nem indult újra a játék), akkor mindenki tudná, hogy a visszajátszás miatt teszi. Vagyis a döntése alaki hibás lenne, hiszen "eljárásjogilag" nem szabad igénybe vennie ilyen technikai segítséget.

A bíró - a szakma és a megkövesedett FIFA tekintélyét is őrizve - a rosszabbik döntést választja. A gól marad; eljárásjogi-alaki szempontból nem sért meg semmilyen szabályt. Lényeges sérelem lett volna a gól visszavonása? Aligha - elvégre a lesgól nem érvényes, ha visszavonják, senkivel nem szúrtak ki. De a bíró inkább az anyagi jogszabálysértést választja, amikor a voltaképpen a szabályok szerint érvénytelen gólt mégis hatályban tartja - és ezzel alighanem ki is ejti a vétlen Mexikót.

Nos, éppen ilyen a magyar alkotmányosság és jogrendszer. Az alakiságokra nagyon-nagyon vigyázunk; csakhogy a döntések érdemben nagyon sokszor igazságtalanok és sérelmesek. Márpedig az anyagi jogi jogsértések következményei szinte mindig sokkal súlyosabbak az alakiságok áthágásánál. Igaz, hogy az alakiságok jelentik a garanciákat - de csak addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy merev betartásuk anyagi jogsérelmet okoz. Akkor ugyanis az alakiságot sutba kellene dobni!

Most a jogban nem jártasak is átérezhetik, hogy a magyar alkotmánybíráskodás (melyben Sólyom a főbűnös) milyen... Amikor az alkotmányellenes jogszabályt nem visszaható hatállyal, hanem csak a döntés napjától semmisítik meg, az pontosan ugyanazt jelenti, hogy a lesgól bizony ott maradhat az eredményjelzőn... Amikor a Bokros-csomag alkotmányellenes részeivel elszedett pénzünket nem kaptuk vissza, akkor az állam lesgólja velünk szemben is érvényes lett. Nos: ne legyünk már hajlandóak ilyen okból kiesni!!!

Hát hogyne, javul. Ha már Pintér elvtárs, Gergényi elvtárs üzlettársa azt mondja, akkor biztosan javul. Elvégre az új kormány két hét alatt javítani fogja, azt mondták, és kétharmaddal minden mondás abszolút és megfellebbezhetetlen igazsággá válik.

Vagy nem...

Egy élmény a közelmúltból: elég gyakran (és, voltaképpen szívesen) járok éjjel a ráckevei HÉV-vel, ki a városból. Óránként megy, 23:35-ig, de az utolsó rendre 8-13 perc késéssel indul (meg szokta várni a villamoscsatlakozást). Én nemegyszer Pestszenterzsébet-Felsőn szállok fel, mert a 3-as villamos oda visz ki. De ha ott utamba akad a 66-os busz, akkor felszállok, és olykor a Hősök terén szállok át a HÉV-re. De ha a két HÉV között sok az idő, akkor előreballagok a Szent István utcáig, vagy akár Millenniumtelepig.

A minap - messze túl az ígért két héten - megint az utolsó HÉV-hez mentem. Volt nálam egy szép, új acélcső nyelű Fiskars-lapát; kellett kint, hát vettem egyet. Még szerencse... Az utolsó HÉV-ig még elég sok idő volt, így a beérkező 66-osra felszálltam a Határ útnál, de elnéztem a Hősök terei leszállást, és helyette korábban, a Dobó utcánál. Időm volt még bőven, hát elkezdtem a Hősök tere felé ballagni. Pár száz méter után hangos ordítozás előttem: látom ám, hogy valami boltszerűnél (egy éjjel-nappali kisközért volt) vagy nyolc-tíz suhanc randalírozik. A szövegből és a stílusból rögtön lehetett tudni: cigányok, a legrohadtabb fajtából - ezek azok, akik hobbiból is agyonvernek valakit, ha épp kedvük szottyan. Már hallottam, hogy éppen egy (vagy két) autónyi emberrel bömbölnek, a szokott lincselő szólamokkal ("megöllek, köcsög, szétvágom a torkod" stb.).

Ilyenkor nagyon észnél kell lenni. Elfutni vagy megfordulni a legnagyobb szamárság: már 100 méternél közelebb voltam, a Soroksári út (vagy akárhogy hívják arrafelé) világos, jól látnak a nyomorultak. Egyelőre nem rám támadnak, de sose lehet tudni, mikor jut eszükbe... Nem gyorsan, de határozottan átvágtam - továbbra is ferdén feléjük tartva - a szerencsére nem forgalmas Soroksári úton, a lapátot jól láthatóan tartva és úgy, hogy a lapátfej olyan szögben álljon, hogy a rohadékok hosszúnyelű baltának is láthassák. Vállat kifeszíteni, 184 centit lábujjhegyező technikával vagy 3-4 centivel emelni, és csak néha odapillantani (de nem meredten elfordulni!). Hallottam, ahogy egyik-másik elkezdi mondani, hogy "ott is megy egy köcsög", amikor szerencsére megint üvölteni kezdtek az autó utasaival, csapkodták a gépházfedőt. Ekkor egy érkező furgon elé perdült az egyik nyomorult; az sajnos vészfékezéssel és kanyarral ki tudta kerülni (pedig Magyarország aligha vesztett volna bármit is, ha elkenik a tetvet az aszfalton...). Erre elkezdték a - szokás szerint teljesen vétlen - sofőrt gyalázni, a majdnem megállt furgont megdobták, de mielőtt rátámadhattak volna, újra gyorsított, és csikorgó gumikkal menekült.

Ekkor a férgek újra a járda mellett álló kocsira támadtak - ekkor már a túloldlara értem, és a síneken is átkelve láttam, hogy a kocsi azért nem hajt el, mert szorosan előtte áll egy-két patkány, és mintha az egyik utasa is kint állt volna mellette. Ekkor előttem, egy házból kirontott visítozva 3-4 12-14 éves cigánylány, és visítozva rohantak az esemény felé - egyenesen el mellettem, miután az elöl vijjogó féreg végigmért, és a lapát láttán inkább továbbfutott az affér helyszínére.

Most már szaporáztam a lépteimet, és elértem a biztonságos 2-300 méterre - ekkor a kocsi elszabadult, és füstölgő gumikkal menekült el. Én is már túl messze voltam ahhoz, hogy a banda üldözőbe vegyen - talán már nem is láttak.

Volt ugyan mobilom - mindig van - de eszem ágában se volt hívni a zsarukat. Elég sokszor hívtam őket abszolút hivatalosan, és volt módom látni, hogy ők azok, akik minden helyszínre utoljára érnek oda. A mentő, a tűzoltó már rég végzett, amikor zsaru még sehol sincs... Ha meg észreveszik, hogy telefonálok, biztos a támadás, márpedig 8-10 csótánnyal még lapáttal se bírok el...

Na de aztán láttam, hogy mennyire fölösleges is lett volna a rendőrhívás. Alighogy elértem a Hősök terét - még hallatszott a férgek ordítozása és randalírozása, bár áldozat már (talán) nem volt ott - szép lassan gurult egy rendőrautó a Soroksári úton, éppen a ciánybanda felől. Talán ha harminccal csurogtak a külső sávban, a két zsaru lesett kifelé - és ott haladtak el, nem is jöhettek máshonnan. Hogy mit csináltak? Semmit. Biztosan látták, alighanem hallották is a Soroksári út közepéig rohangáló, ordítozó cigánybandát, és szépen, nyugodtan elhajtottak mellettük. Intézkedni? Ugyan már... Agresszív, részeg, netán benarkózott randalírozó garázda cigányokkal szemben? Miért? Elvégre Budapest a bűnös város, sőt, itt második forduló is kellett, és amúgy is Pintér elvtárs már úgy magyarázza a két hetes javulást, hogy az Borsodra értendő...

Hadd zárjam soraimat az Abszurdisztáni rendőrinduló néhány sorával, ideillik:

"Szolgálunk és védünk, szolgálunk és védünk
Tucatnyi cigánytól mégis nagyon félünk,
Bűnözőkkel szemben két fillért nem érünk,
Miért lennénk bátrak, hisz' kevés a bérünk!"
 

Hát igen, a kétharmad diszkrét bája. Nem is az a meglepő, hogy Orbán Viktor minden pozíciót immár nem Fidesz-közeli, hanem kifejezetten fideszes kádereknek oszt le, hanem az, hogy semmit se tanult korábbi bukásából. Akkor is meglehetősen arrogáns volt, de most a "na mi van, bazmeg, nem tetszik?"-attitűd tisztán olvasható a szájáról...

Már az gusztustalan, hogy az Állami Számvevőszék élére és a köztársasági elnöki posztra egyaránt fideszes jelöltet állított (és a jelölés nyilván megszavazást is magában foglal). Ezek a pozíciók hagyományosan hatalmi ellensúlyok, különösen az ÁSZ elnöksége - ott nem volna helye a kormányt nyalogató pártcsinovnyiknak. Az is ízléstelen, hogy az öt éve ügyesen bársonyszékbe puccsolt Sólyom Lászlót a Fidesz úgy dobta el, mint egy használt papírzsebkendőt - miközben az előző kormány alatt farkcsóválva helyeseltek, valahányszor Sólyom sárga lapot mutatott fel Gyurcsányéknak... Fenntartom, hogy Sólyom nem volt sem jó alkotmánybíró, sem jó elnök, és hatalmas a felelőssége (elsősorban AB-elnökként) a rendszerváltás félrecsúszásáért, de akkor is: a Fidesztől nem ezt érdemelte.

A rekordocsmányság azonban az elnökjelölés módja. Orbán, a szarházi minidiktátor megint bemutatkozott: a bolgár tengerpartról, az utolsó pillanatban, ványadt tökét a sós vízben áztatva írt egy levélkét a mamelukoknak, hogy "Schmittet, ne mást"... Napkirálykánk két korsó söröcske között elintézte az ország elnökségét - ez már döfi!

Érdekes, hogy ezt most a kétharmad birtokában milyen elnézően kezeli a sajtó. Még az MSZP is beszart, hiszen Lendvai a mai esti műsorban ugyan felemlegette a dolgot, de csak éppen hogy, szőrmentén. Sok gazemberség lehet a posztbolsevikok füle mögött, ha Orbán császárt már bírálni sem merik: alighanem tartanak a börtöntől...

Schmitt Pált... Azt az embert, aki tényleges teljesítményt utoljára nagyjából akkor mutatott, amikor olimpiát nyert (igaz, csak csapatban, egy alapvetően egyéni sportágban). Egész ezt követő karrierje a nyalakodás odisszeiája. Jellemző, hogy a Kádár-időben miniszterhelyettes volt, persze párttag is, majd mind a Horn-, mind a Orbán-, mind a Medgyessy/Gyurcsány-kormány idején nagykövetkedhetett. Erre csakis az volt a mód, hogy soha, senkivel nem veszett össze, mindig mindenkivel kellemesen viselkedett és a konfrontációkat erősen kerülte - akkor is, amikor az lett volna az egyetlen tisztességes mód. Gondosan kivárta, amíg a Fideszből aránylag konszolidált méretű nagypárt lett, és akkor kötelezte el magát. Egyszer esett csak keményen pofára: amikor NOB-elnökségre pályázott, mert akkor látnia kellett, hogy a távozó elnök körbenyalása és a simulékonyság önmagában semmire nem elég - ki is perdült a NOB szűk vezérkarából...

Hogy Schmitt a maga nyalonc attitűdjével semmikor és semmiben nem fog I. Viktorral szembeszállni, az hétszentség. Ilyen elnök kell egy kétharmados többség ellensúlyának, nem?...

No és itt az utolsó csinos húzás, az önkormányzatok letarolása. Még - egy-két nagyon ocsmány és még rondábban előadott személyi döntésen kívül - a Fidesz nem rúgott bele látványosan az országba (majd november tájékán...), ezért olyan önkormányzati választást akar, amin nagyjából csak ő maga indulhat, hiszen biztosítani kell a létszámcsökkentés miatt kieső káderek elhelyezését, amihez alaposan nyerni kell. Felemelni az ajánlási küszöbö négyszeresre, ezt kombinálni a Kubatov-listákkal és azzal, hogy ezek létét diszkréten a háttérben a nép emlékezetében tartják - nemhogy a kicsik, civilek és hasonlók, de helyenként talán még a nagyobb pártok indulását is korlátozni lehet. Bár, ha az ellenzékben van némi ész és belátás, a dolog visszaüthet: mert szinte kikényszeríti a jelöltállítás előtti szövetségkötést a többi indulótól (persze csak egyikük neve alatt, nehogy az ajánlást még a 4 %-hoz képest is többszörösen kelljen összeszedni).

Demokrácia? Dehogy. Visszaállítják ezek a királyságot, csak éppen nem úgy, ahogy kellene, hanem úgy, hogy hallgatólagos királyunk lesz, I. Viktor...

Van már foci-VB: csak éppen gól nincs. Az első meccsek - tisztelet a nagyon kevés kivételnek - eléggé alulmúlták az elvárásokat. "Taktikai csata", ahogy mondani szokták, bőven van, csak épp a gól hiányzik. Bekkel mindenki, és a legfontosabb, hogy "jaj, csak ki ne kapjunk"!

Nos: sokan nem is kapnak ki. A házigazda egy nagyob szép gólt szerezve megúszta (bár Mexikó az első félidőben több gólt lőhetett volna, ha böcsülettel megrohamozza a dél-afrikaiakat), sőt - nagy örömömre - Új-Zéland is pontot mentett egy szép fejessel gonosz szomszédaink ellen. Mit mondjak, a szerbek vereségét se gyászoltam meg...

A világversenyek talán legpechesebb csapata, a szinte mindig látványos támadófocit játszó holland válogatott is elég visszafogott volt a dánok ellen - érezhető volt, hogy a csapat nem igazán bízik a különben a meccsen jól védő Stekelenburgban. Ha én vagyok van der Sar, csak elfogadtam volna a meghívást - a veterán kapus a holland csapat vehemens és ötletes támadásai mögött nagy biztonságot jelentett, amíg ő állt a gólvonal előtt, sokkal bátrabban mentek előre.

Ami egyértelmű csalódás volt: a brazilok ólomszambája. Nem is értem, miért csodálkoznak ezen sokan: amíg Dunga játszott, éppen arról volt nevezetes, hogy ő az európai, rengeteget futó, abszolút fegyelmezett és folyamatosan rakkoló középpályás-stílust honosította meg a brazilok között (remek hátteret adva a virtuózoknak). Kapitányként sem más: a csapat sokkal fegyelmezettebb, ezért aztán a látványosság fogyatkozik.

A nagycsapatok között egyedül a németek voltak meggyőzőek, bár a harmatos Ausztrália ellen ez nem volt olyan nehéz... A spanyolok mostani leszereplésére nagyon kevesen számítottak - magam sem -, hiszen az EB-hez képest a simán kieső Svájc és az aranyig menetelő spanyolok csapata nem változott ekkorát...

Ami csalódás: az afrikai válogatottak játéka. Korábban mindenki a fokozatos kiegyenlítődést jósolta, de erről szó sincs. Igaz, hogy a hagyományos afrikai stílussal nagyon messzire jutni nem lehetett - de emlékezzünk vissza a hajdani Kamerun ötletes támadásaira, Szenegál vagy a korábbi Elefántcsontpart, vagy akár a fergetegesen támadó Nigéria élvezetes játékára. Igaz, rengeteg helyzetet kihagytak, és egy-egy ellentámadás után gyakran bajba kerültek (nem is beszélve a nem épp majomügyességű afrikai kapusok gyakori lepkézéseiről), de 8, vagy 12 éve az afrikai foci még üde színfolt volt, és ha kijött egy huszárosan támadó afrikai csapatnak a lépés, akkor bizony bárkit megverhettek, akár nagy arányban is. Most - talán a sok európai kapitány hatására - egyre inkább ők is csak "taktikusan" játszanak, és beleszürkülnek a mezőnybe. Igaz, hogy nehezebben kapnak ki, nyerni viszont így biztosan nem lehet: annyira ugyanis nem jók a fegyelmezett védekezésben, min az európai élcsapatok.

Az első kör talán csak Ausztráliát írta le, a többieknek még van elvi esélyük. A második körben azonban már nem lesz elég a biztos döntetlen: talán már elkezdenek focizni...

Ami pedig iszonyú: a vuvuzelák hangja. Még szerencse, hogy csak tévén nézem a meccseket, mert a stadionban megőrülnék. Valaha még ki-kijártam hazai meccsekre (van annak 20 éve, ha nem több), és időnként akkor is nagy zaj volt, de az lelkesítő volt, nem idegtépő. A vuvuzela viszont idegborzoló, és sajnos még a tévéből se lehet az állandó tülkölést kiszűrni...

Ha pedig az, akkor egyetlen lehetőség van: patikamérlegen kimérve pontosan ugyanazt visszaadni a tótoknak, amit ők megtesznek a felvidéki magyarokkal. Akár lefordítva az ő törvényeiket... Hogy alkotmánymódosítás kéne, nehogy az Alkotmánybíróság egy különösen genyó tót törvény átvételét meg ne lője? Nos: ehhez is megvan a kétharmad... Csak a tökösség nincs meg, továbbá a tényleges nemzeti érdek követésének szándéka. Már csak azért sem, mert a Jobbik saját diadalaként élné meg ezt a tótellenes taktikát, holott ez nem a Jobbik elveiből, hanem csakis a tótok tetteiből lenne levezethető (és ez akár jól kommunikálható is). A Fidesz nem tesz sem többet, sem mást, mint amit vártam tőle: némi populista nemzetieskedés belefér, de a magyarellenes lépésekre adott gyémántkemény, arányos válasz sajnos már nem...

V. Végül pedig: újjáalapítani semmit nem lehet. Az időt nem lehet visszaforgatni, és azok, akiktől elvettek plusz húsz évet, vagy már nem is élnek, vagy megöregedtek, vagy már régen elvesztették a reményeiket. Akiktől a bolsevikok elvették a földet, a műhelyt, a lakást, netán hosszú évekre ártatlanul lecsukták őket (ha épp meg nem ölték), aztán kaptak pár szál ócska, rögtön a tőzsdén névértéke harmadára esni engedett kárpótlási jegyet: azok miért higgyenek el bármit is? Amikor a különböző politikusi disznóságokat sose követte büntetés, illetve amikor a magyar közvagyont bagóért szétosztották csúszópénz fejében külföldieknek, akkor vajon mit gondolt az, aki immár munkanélküliként állhatott sorba a segélyért, holott valaha esetleg vagyonos ember (és tényleges, nem orbáni polgár) volt?

Nem, ezek a sérelmek véglegesek. Talán visszaszerezhető a közvagyon? Talán visszaadható az a vagyon, amit az állam jogtalanul ellopott, Rákositól egészen a Bokros-csomagig (illetve, olykor azután is)??? Orbán ezt tudja is, és - nem törődik vele. Úgy gondolja, hogy hát istenem, megtörtént, de már késő bármit tenni. Most új bázisra vadászik, megpróbálja a fiatalokat lekötelezni (elvégre ők többször fognak még voksolni, mint az öregek), és nem tesz jóvá semmit - hanem berendezi az országot a saját luxuslakásának. A tényleges konzervatív attitűd az lenne, hogy - kerül, amibe kerül - visszamegyünk az utolsó legitimitásig (ami 1944. márciusában volt, a megszállás előtt - de már akkor is súlyosan sérült az alkotmányosság, lásd pl. a zsidótörvényeket), és szépen onnan póbálunk megmenteni-helyreállítani, amit lehet. Persze Európának ez nem tetszene - na de miféle nemzeti konzervatív kormány az, amelyik Európa véleményét a saját népénél és a klasszikus konzervatív elveknél előbbre tartja???

Amíg a lopott holmin az állam tulajdonszerzését megengedik, addig itt semmi nem változik. Úgy vélem: a mostani négy év alatt sem fog...

Örvendeznek a sportújságban: Csányi Sándor, az OTP vezére elfogadta a jelölést az MLSZ elnökségére.

Hurrá. Éljen. Most aztán olyan foci lesz itt, hogy még! Elvégre Magyarországon a csodamenedzserek korát éljük: milyen kár, hogy a rendszerváltásig nem tudhattuk, hogy ilyen fantasztikus tehetségek vannak köztünk! Csányi Sándor, ez igen! Elvállalta! Reszkessetek, brazilok, Messi, mehetsz a sunyiba, 2014-ben már mi játsszuk a VB-döntőt! Mit játsszuk: nyerjük!

Röhej, kérem. Csányi egy egyeneset nem tud rúgni a labdába, de most elnök lesz - mert van pénze. Azt úgy húsz év alatt elfelejtettük, hogy honnan van neki: mert a magyar "eredeti tőkefelhalmozás" ugyebár nem tehetség vagy szorgalom, hanem kapcsolatok, sokszor pártállami múlt, illetve rafinált összeköttetések alapján keletkezett. Csányié nemkülönben - a Kohn bácsi által felemlegetett ügyességgel tolta maga alá az OTP-t. Nem volt se különösebben tehetséges, se eredendően kőgazdag - egyszerűen ügyesen könyökölt.

Amely OTP mellesleg az ország egyik legszarabb bankja. Pocsék kamatot ad, annál nagyobbat kér - összesen annyi a szerencséje, hogy versenytárs nélkül indulhatott országos hálózattal, és sok százezer, netán millió ügyféllel. Utána meg ki mer máshová menni, ha ott ketyeg a hitele? Vagy csak lusta - mint én magam (de most már nem Pató Páloskodom tovább, elviszem az OTP-ből a számlámat).

Nem az a röhej, hogy most megválasztanak egy focihoz semmit sem értő, a magyar rendszerváltás koszosvíz-hullámai közt meggazdagodott újtőkést - elvégre manapság nálunk akinek pénze van, az hivatalból mindenhez ért - hanem majd az lesz a mókás, amikor Csányi távozni fog. Amikor majd elmagyarázza, hogy pontosan miért is nem ért el semmit (mert hogy tőle se lesz jobb a magyar foci, azt borítékolom). Tegyék el jóslatomat: szépen kielemzi majd, hogy hányan tettek neki keresztbe (nagyvonalúan elfeledkezve arról, hogy de facto teljhatalmat szánnak neki, még az alapszabályt is előre módosítják, csak hogy lehelyezni méltóztassék lassan hájasodó valagát az elnöki székbe), milyen balszerencsés volt, mennyire rossz volt a nemzetközi helyzet, milyen hatással volt a gazdasági válság, et cetera.

Azt nem fogja mondani, hogy sajnos, beleültem egy székbe, puszta gőgből, mert a focihoz nem értek, és ez ki is derült...

Egyre jobban utálom Moldova Györgyöt (régen kifejezetten szerettem, de ahogy a tizedik utolsó töltényét is elsütögeti, az bizony rókázni való), de a vén megmarhult kommunista itt-ott még mindig aktuális. Csányiról például az a Szent tehénben szereplő textilipari vezető jut eszembe, aki "általános vezetési tapasztalatai" alapján vállalta el az igazgatást, miközben azt se tudta, mi a különbség a posztó és a flanell között. Moldova ezt úgy kommentálta, hogy ezzel az erővel egy tengerjáró hajó kapitányságát is elvállalhatta volna...

Nos, Csányi elvállalta. De biztos, hogy ő hagyja majd el először, amikor süllyed - az efféle emberek nem süllyednek el a hajóval együtt...

Eldőlni látszik megint egy dominó: a Mandíner (előtte Reakció, még korábban UFI) blogja hirtelen rendkívül megértővé vált a felállni készülő Fidesz-kormánnyal szemben. Voltaképpen ez várható volt: hajdani vezetőjük, aba (Ablonczy) már jóval korábban a Navracsics-féle Jobbklikkben is szerepet vállalt, és hát Navracsicstól mostanában akár kellemes, jól fizető kormányzati kommunikációs megbízatások is várhatóak.

Az irányváltás a friss és kritikus hangvételtől az émelyítő seggnyalásig elég szépen megfigyelhető: egy ritka gyatra színvonalú, Semjén ostobaságát névértéken átvevő pintérista posztot egy olyan követ, melyben érdekes mélységekig vesézgetik a Jobbik bizottsági elnökjelöltjeit. Pintér az egyszerűen remek szakember, és kész. Mindegy, mit nyilatkozik, mindegy, hány robbantót fogott el (gyengébbek kedvéért: ez a szám nullával egyenlő), de ha egyszer a Fidesz jelöli, akkor csakis remek szakember lehet. Mit sem számít, hogy a bizottsági elnöknek semmilyen hatalma nincs, míg a belügyminiszter akár "legálisan" gyilkoltathat is (lásd 2006. október) - mégis, a Jobbik elnökjelöltjei szemében kell azon szálkákat keresgélni, amik Pintér gerendájából hiányoznak...

Láttunk már ilyet, az előző Fidesz-kormányban is. Ott működött a remek szakember Gógl Árpád, aki előbb 400 százalékos fizetésemelést ígért, aztán meg amikor valami pénzt kapott, hogy kiossza, akkor is a lehető legbénábban csinálta. Nem is beszélve a kijelölt sportminiszter (Deutsch Tompika, ugyebár) röhejes intézményéről, aki évekkel a rajzfilmsorozat előtt bemutatta a Disney Channel-féle Kuzco sztoriját élőben a magyar parlamentben: a bársonyszékből az iskolapadba száműzték, amíg végül sikerült (isten tudja, hány év alatt) véres verejtékkel eljutnia a (sose használt) diplomájáig. Titkárnő-kefélésben maradandóbbat alkotott...

Nagy kár, hogy a Mandínernek a jelek szerint az üléspontja határozza meg az álláspontját. Most alighanem megéri kormánypártinak lenni, még olyan áron is, hogy az eddigi pengés és értelmes bírálat immár csak a teljes 47 képviselőt felvonultató, semmilyen tényleges hatalommal nem rendelkező Jobbikon gyakorlható. Azért, srácok, kérdezzétek meg majd Viktort, hogy az MSZP-t szabad-e még szidni?...

Most aztán hamar megláthatták a naiv Fidesz-szavazók, hogy néz ki az a híres rendcsinálás. Már az rendkívül fura volt, hogy Orbán miért ragaszkodik az enyhén szólva is kétes múltú és jellemű Pintér Sándorhoz, aki már első belügyminisztersége alkalmával is kétes ügyeiről, a maffiához fűződő ilyen-olyan kapcsolatairól híresült el. Aztán, ahogy viperás Gergényit végül a népharag terhe alatt mégiscsak elhajtották a rendőrségtől (jellemző volt a gyurcsányi hazug kormányra, hogy azért a biztonság kedvéért előbb kitüntették, azt gondolván,hogy így a vérengzés ellenzőinek és helyeslőinek is a kedvében tudnak járni - épp fordítva történt, senki nem volt elégedett), Pintér vette be a cégébe szegénykémet.

Most aztán csattant Révész Mártíriusz arcán a valósnál is talán nagyobb virtuális pofon: Pintér elsőre odanyilatkozott, hogy szerinte Gergényi és társai - azonosító nélkül, válogatás nélkül csépelve és lőve az embereket, azokat is, akik az abszolút legális Fidesz-gyűlésen vettek részt békésen és jogszerűen - nem sértettek jogot. A Fidesz-szavazók már láthatják, hogy semmi nem változott: most is vannak, akik egy picikét egyenlőbbek, és a kilőtt szemekkel változatlanul lehet nézni a nagy semmit.

Ahhoz képest, hogy a Fidesz a fene nagy elszámoltatási programjában (szavakban, persze) az egyik fő cél a 2006-os rendőri vérengzés megbüntetése volt, egy ekkora ellenszegülésnek igen pici szankciója lett: szegény Pintér (állítólag) nem fogja a titkosszolgálatokat is megkapni. Érdemes az esetet összevetni azzal, amikor Mádi László, egy ősfideszes (akinek semmilyen maffiakapcsolata nem volt soha), pusztán elvi jelleggel odanyilatkozott, hogy az ingatlanadó nem ördögtől való, és kellő igazságossággal valamikor akár be is lehetne vezetni, azonmód úgy rúgták ki a Fideszből, hogy lába sem érte a földet. Holott az ingatlanadóról szóló viták során senki nem vesztette el a szemét, senkit nem zártak fogdába napokra, vádoltak meg alaptalan és hazug vádakkal, vertek össze durván és a hatalommal visszaélve - az csupán egy gazdasági intézkedésről folyó elméleti vita volt, és Mádi már elsőre is egyértelműen nem kampányígéretet tett, csupán távlatilag vizsgálta a kérdést...

Miért vált a Fidesz régi híve, Mádi veszett kutyává, és miért csaholhat Pintér veszett kutyaként is anélkül, hogy kirúgnák alóla a soha meg nem érdemelt bársonyszéket? Mit tudhat Pintér Orbánról? Ennyire illogikus megoldás ugyanis nincsen: ha Pintér nem tartaná Orbánt a kezében valamivel, az nyilván azonmód megszabadult volna a kormányprogrammal kapásból szembeforduló miniszterjelölttől.

Csontváz van a szekrényben? Alighanem. Kiderül, hogy semmi sem lesz jobb a kormányváltástól? Alighanem...

A remek magyar igazságszolgáltatás ismét bemutatta, hogy annyira független, hogy a tényektől és a jogszabályoktól is képes magát teljességgel függetleníteni. Hozzá kell tenni, hogy a hatalomtól, és különösen a hatalom gumibotjaitól valahogy mégsem jön össze a függetlenség - ami különösen azért aggasztó, mert a most kialakult kétharmados parlamenti többség miatt éppenséggel a "független" igazságszolgáltatásnak kéne megvédenie a politika áldozatait. Semmi kifogásom az MSZP sikkasztóinak bezárása ellen, de valahogy nem látom igazán, hogy az Ezüsthajó-ügyet, Kaya Ibrahim és Josip Tot kilétét az új hatalom ugyanolyan hevességgel akarná tisztázni, amilyen lendülettel Hagyó Miklós ellen megindultak.

A legkínosabb hatalommal való visszaélési ügyekben megest húzzák az időt és sumákolnak. Az egykor elhíresült Zsanett-ügyben érdekes döntés született: nem sikerült bebizonyítani szegény ártatlan rendőrök bűnösségét, a számtalan ellentmondásuk ellenére sem - igaz, hogy a döntés mégis félsiker, hiszen Zsanettet még nem csukták le például azért, mert hivatalos személy sérelmére elkövetett erőszakos orális szexet követett el... Mindenesetre elmeszelték elsőfokon közel egymilliós bűnügyi költségre, hátha nem mer fellebbezni...

Még szebb ügy a média által annak idején olyan fenemód megsajnált "Ártatlan Józsika" ügye - érdekes módon a mostani fejleménynek messze nem volt olyan visszhangja, mint amikor szegény Józsikát (aki ifjú kora ellenére már tekintélyes priuszt gyűjtött össze, elsősorban erőszakos cselekményekért) megszúrták egy karddal - nem kizárt, hogy önvédelemből, bár a tettes tárgyalásán az ezt bizonyítani akaró tanúkat technikásan megfélemlítették. Nos, szegény Ártatlan Józsikáról aztán megtudhattuk, hogy nem tud fizikai munkát végezni, mert kivették a lépét. Vélhetően a viperával történő verekedés nem olyan megterhelő, mert ez sikerült szegény Józsikának, méghozzá olyan sikerrel, hogy az áldozat kis híján belehalt: meglepő, hogy a sokszoros koponyatörést átvészelte.

Az elsőfokú ítélet ehhez képest nem gyilkossági kísérletről, hanem életveszélyt okozó testi sértésről szólt, és teljes 16 hónapot szabtak ki Józsikára, aki mellesleg keményen visszaeső. Ehhez tényleg nincs mit hozzátenni. 16 hónap! Megint vissza kell nyúlni Bayer Zsolt publicisztikájához: egy cigányasszony 8 napon belül gyógyuló felpofozásáért nem is 16 hónap volt a legsúlyosabb ítélet, hanem több mint két év...

Vagyis ha egy cigánybűnöző, sokszoros durva és veszélyes erőszakkal a háta mögött viperával szó szerint szétveri valakinek a fejét (aljasul, többedmagával), az éppen annyit ér, mint egy cigányasszonynak kiosztott pár darab veszélytelen pofon. Csodálkozik valaki, hogy ezek után a Jobbikra egyre többen szavaznak? Csodálkozik valaki, ha a bíróságban is épp annyi a bizolom, mint a magát végképp lejáratott állam bármilyen más intézményében?