Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Ilyen gyatra választási kampány még soha nem volt a gengszterváltás óta. Az MSZP eleve feladta, már hazudni se nagyon próbál; az MDF-ről elsősorban a sorozatos botrányok jelennek meg, az LMP nem más, mint egy kis zöldszagú neo-SZDSZ (egyelőre az SZDSZ megszokott intoleráns arroganciája nélkül, de ha netán bejutnak, előkerül majd az is nyomban). A Jobbik is biztonsági játékot játszik, alig-alig keménykedik, rábízza a kurucinfósokra a csaholást.

Végül a Fidesz - a legpofátlanabb. A papírforma-győzelem reményében már a majdani kormány szabad kezére játszik: semmit nem ígér és minden eddiginél arcátlanabbul közli, hogy ő az egyedüli elfogadható párt. "Csak a Fidesz" - próbálta volna meg ezt egy-két választással előbb, a média szétszedte volna érte (most az MDF-es válasz, a "Csak az ország" alig kap nyilvánosságot, és amúgy is sokkal több van az államfüggőséges ostoba plakátjukból). Csak a Fidesz, semmi más nem fontos - de mi egyebet várhatunk egy olyan párttól, amelyben az elnököt két megnyerhető választás elbukása sem rengeti meg, és amelynek helyi korifeusai szarkákat megszégyenítő módon lopnak...

Nincs mit tenni - nem is írtam, elment a kedvem - a Fidesz alighanem győz. Ha kétharmaddal, akkor ugyanaz lesz, ami a Horn-kormány idejében volt: ürügyet fabrikálnak arra, hogy ne kelljen új alkotmányt csinálni, elvégre nekik nagyon is megfelel a mai ideiglenes poszbolsevik fércelmény. Ha kétharmad nélkül, akkor lehet majd vég nélkül fasisztázni, illetve a Jobbiknak tulajdonítani minden kudarcot. Egyebekben pedig habzó szájjal ordítják majd, amikor semmilyen javulás nem mutatkozik évekig, hogy a szocik akkora szemétdombot hagytak hátra, hogy azt csak tíz év alatt lehet eltakarítani.

Kész. Elmegyek azért szavazni - mindig elmegyek - és (jobb híján) a Jobbikra adom a voksot. Nem mintha megbíznék bennük, de a legfontosabb problémákat senki más nem mondja ki. Talán ugyanúgy konszolidálódnak majd, mint a (túlságosan is européerré vált) MIÉP a parlamenti ciklusában.

Talán most kellene megalapítani egy hangsúlyosan magyar és nacionalista, konzervatív pártot - elvégre a Fidesz menthetetlenül csúszik a nemlétező közép irányába, amikor kétharmadot akar...

A szocialisták - hm - miniszterelnökjelöltje (azért a hm, mert a hivatalos jelöltség nem fejezi ki azt, hogy valójában az áhított pozíció elfoglalására nagyjából annyi az esélye, mint hógolyónak a pokolban) még kihasználta a parlamenti többség kétélű fegyverét, és diadalmasan elfogadtatta a holocaust-tagadást tiltó törvényt. A köztársasági elnök meg fogta magát, és aláírta, nem sokat törődve sem annak diszkriminatív, sem szólásszabadságot durván sértő voltával.

Az Index fentebb linkelt elemzése még ettől az alapvetően baloldali beállítottságú hírportáltól is igen korrektnek mondható. Voltaképpen egyetértek, néhány kiegészítéssel. Ezeket a Reakció (ma már Mandíner) blogon tettem meg - és érdemesnek tartom ide átemelni.

"A kegnagyobb baj ezzel talán nem is a véleményszabadság csorbítása - bár az önmagában is súlyos és szégyenletes - hanem az, hogy egy máig is maximálisan politikailag tematizált "történelmi" ügyben a büntetőjog eszközével akar igazságot tenni. Márpedig állítom, hogy az ügyben a kutatási eredmények enyhén szólva kétségbe vonhatóak. Nem a holocaust tényét, hanem például az áldozatok számát illetően: ugyanis egyszerűen technikailag nem lehetett megsemmisíteni annyi holttestet (elég hiteles, ráadásul nem németbarát oldali adat van arra, hogy a krematóriumok mennyi áldozat megsemmisítésére voltak képesek, és a hatmillió egyszerűen nem jön ki, csak mintegy a fele). Namármost, a mai számítógépes időkben mód lenne olyan kutatásokra, amelyeket akkoriban egyszerűen nem lehetett elvégezni: például a háború előtti-utáni népszámlálások adatait gépre vinni, stb. A II. vh. vége rendkívül zavaros helyzet volt Európában, nagyon sok kiszabadult tábori fogoly elmenekült azonnal, nem tért haza - ezeket sokszor veszteségként számítják, holott csak az izraeli bevándorlás mintegy 900 ezer fő volt csak azon frissiben (nem számítva a "kétlépcsősöket", akik előbb pl. Amerikába mentek, utána tértek új hazájukba).

Aki pedig azt mondja, hogy az áldozatszám minden szempontból hiteles már most, annak én azt mondom, hogy igen, legalább annyira, mint a katyni ügy kezelése volt például 1988-ban - akár még a nyugati történelemírás nagy részében is. Ha a Katyn-tagadás (illetve az oroszok megvádolása és a németek felmentése) hasonlóképp bűncselekmény lenne, máig nem derülhetett volna ki az igazság.

A téma egyébként bármiféle minimális objektivitással szinte máig kutathatatlan. A holocaust-történetekben van egy rakás igazi marhaság, amelyek hitelessége enyhén szólva kérdéses, sőt, visszatérő, korábbi tömeggyilkosságokban is felmerült elemek. Emberből szappant aligha főztek - főleg nem olyanokból, akik csontvázzá fogytak, mert a szappan a zsírból lesz. Az azonnal elgázosítottakat meg vitték a krematóriumba... Nem is beszélve arról, hogy ugyan kinek adták volna azt a szappant? A németeknek? Ez sehogy se fért volna össze a fajelmélettel és a zsidók "fertőző" voltának hirdetésével - másnak meg minek főztek volna szappant emberből. Ugyanilyen, hogy tonnaszám használtak fel hajat. Ugyan mihez? Céltávcső szálkeresztjéhez jó a hajszál (magam is javítottam így már céltávcsövet), de párnának vagy hasonlónak alkalmatlan, mert kijön belőle, nem is beszélve a dolog gusztustalanságáról.

Egyszóval biztosan lehetne tovább kutatni a történteket - de az ilyen törvények ezt egyszerű tiltással akadályozzák meg, hiszen a "jelentéktelenítés"-be belefér, ha annyit mond valaki, hogy márpedig emberből szappant aligha főztek (nem is látott senki ilyet a háború után). Az csak a dolog egyik fele, hogy az agyonpolitizált témában abban a pillanatban harcias antiszemitázók kerülnek elő, amikor valaki a klasszikus holocaust-dogmákat kétségbe vonja, de emellett most már hívják majd a rendőrt is. Nesze neked, demokrácia..."

Erre gyakorlatilag egyetlen érdemi reakció érkezett (Herr SturmLiberator):

Khöm, molnármájszter úr, kicsit offolva bátorkodnék kötekedni, némileg hiánypótló jelleggel:

"(elég hiteles, ráadásul nem németbarát oldali adat van arra, hogy a krematóriumok mennyi áldozat megsemmisítésére voltak képesek, és a hatmillió egyszerűen nem jön ki, csak mintegy a fele)."

Nos úgy veszem észre nagy divat ez a krematórium-matek, ámde lássuk már egyszer az erdőt a fáktól... az a bizonyos 6 milla (avagy környéke) egy summa, végszám. Nem csak Ausschwitz és nem csak kéményen keresztül. Vastagon beleszámítanak az "Einsatzgruppék és Sonderkommandók" által a keleti front szerte gödörbe lőtt tömegek, a lágerekben se csak krematóriumok által ment a holtak eltakarítása. No meg nem árt észben tartani, hogy az akárhánymillás végösszegbe jó eséllyel beleszámított, hogy a hirtelenjében komanccsá vedlett egynémely ország is a németek nyakába varrtan hozzáadta a saját kis pogromjait...

(egyébiránt frí gáza és fákk líbermann ofkorz)

IN: lásd poszt, ezt a holotagadástiltás ritka nagy baromság (mert igenis mindenki mondjon és gondoljon amit akar) és Sólyom részéről a második legnagyobb baklövés a révkomáromi megfutamodás óta... ne készüljön már ennyire a polkorrekt nyugdíjára.

A viszontválasz:

A helyzet az, hogy én meglehetősen sok halottat láttam már, mindenféle állapotban. Meg vannak némi ismereteim az egyéb II. világháborús tömegmészárlásokról - például arról, ahogyan a német hadifoglyokat a háború után részben halálra éheztették, részben betegségek által hagyták elpusztulni, részben aktívan meg is ölték a (nyugati!!!) fogolytáborokban. A becsült veszteség ott 2 millió körül van - de a legyőzött németeknek ezt nem volt szabad felemlegetni, sőt, az akkori német államhatalom megtiltotta még a tömegsírok feltárását is!

Itt van az eb (és a hullahegy) elföldelve. Értem, amit mondasz, részben igaz is - de egészében mégsem. 3 millió halott az nagyon sok. Továbbá mindez a sűrűn lakott Európában történt, és mindenre maradtak tanúk. Vagyis: például a Sonderkommandók által legéppuskázott-teherautóban kipufogógázzal megfojtott halottakat is utóbb, ahogy az orosz front közeledni kezdett, kiásták és megsemmisítették (nem keveset belőle el is szállítottak a működő krematóriumokhoz).

Tízezerszám nem lehet halottakat nyom nélkül eltüntetni (mármint az égetéstől eltérő módszerrel), főleg úgy, hogy ha mindezt sokan tudják. Talán meg lehetne csinálni a Szaharában, vagy valami hasonló, rendkívül ritkán járt helyen, de nem Európában. Maradhattak ezer halottas nagyságrendű feltáratlan tömegsírok itt-ott, de ebből 3 millió biztosan nem jön ki. Nagyon sok résztvevő katona utóbb vallomást tett, és egész egyszerűen hiteltelen számomra a "különbözet nincs, mert azokat valahol elásták"-megoldás.

Lehet, hogy vérfagyasztó, de akkor is: 6-7 halott több mint egy köbméter (nem lehet légmentesen összepréselni a hullákat). 3 millió halott félmillió köbméter. Az iszonyú sok! Eltemetve ott marad félmillió köbméter árulkodó kiásott föld, amiből nyilván kupac lesz valahol.

Egyszóval ez a "krematórium-matematika" ésszerű kétségeket ébreszt az áldozatok tényleges száma vonatkozásában; már csak azért is, mert a krematóriumkapacitási adatokat éppenséggel zsidó forrásból vettem, vagyis alá aligha becsülik, inkább eltúlozzák. További ésszerű kétséget ébreszt az, hogy nagyon sok ember kiszabadulva soha nem tért vissza oda, ahonnan vágóhídi barom módjára engedték elhajtani - ami persze érthető. A mai ész nehezen érti a tévé nélküli világot, de az akkori Európa nem volt még egy információs szupersztráda, simán el lehetett tűnni egy auschwitzi szabadulópapírral akármerre.

Köztünk legyen szólva: a tömeggyilkosság az tömeggyilkosság, akármennyi halott legyen. Morálisan édesmindegy, hogy 3 vagy 6 millió embert gyilkolnak meg; történelmi szempontból azonban nem az. Márpedig ha a történelem kutatása tiltott lesz, akkor az ebbe a "tudományágba (mert átpolitizáltsága és művelőinek politikafüggősége igen intenzív) vetett bizalom még kevesebb lesz. Egyszerűen szólva: "azért kell betiltani ezt a véleményt, mert igaz!" - mondhatja bármilyen egyszerű személyiségszerkezetű tényleges antiszemita.

Tehát összességében az ilyen törvények a demokrácia és az objektív tudományos kutatás és vita durva és értelmetlen csorbításán túl ráadásul még a céljukat sem érik el, mert a zsidóellenes indulatokat csak növelik ("már megint ezeket védik?"). Ahelyett, hogy mindent részletesen-alaposan kielemezve hosszú távú megbékélést és értelmes együttélést hoznának létre a zsidók és nem zsidók között, privilegizálják a zsidókat, ami ténylegesen antidemokratikus, diszkriminatív faszság.

Azt hiszem, elmondtam mindent, amit akartam. Amikor a történelmet a Btk-ban "írják", az bizony se nem demokrácia, se nem tisztesség, se nem szólásszabadság. Mesterházy két lovat is meg akar ülni egyszerre: igyekszik az SZDSZ csődje után a zsidó, illetve íróasztal-liberális emberek szavazatait egészében átvenni, továbbá érzi azt is, hogy a holocaust-tagadást tiltó törvény antiszemita indulatokat gerjeszt, és ezt is hasznosnak találja - merthogy a Fidesz és a Jobbik között vacilláló szavazó megint kapott egy lökést (a MÁV elleni per is ilyen volt), hogy válassza a radikalitást.

Köztünk legyen szólva: semmi bajom a radikalitással, mert magam is kifejezetten radikális változást akarnék, valódi alkotmánnyal, királysággal, rövid, kemény és tisztességes törvényekkel. Csak valahogy a Jobbik hőzöngőiben nem látom erre az ígéretet...

Többször írtam a magyar fociról, mint aránylag lelkes néző és hajdani (na, néhanapján még ma is meg-megpróbálkozó) amatőr. Amikor rendre gyászos és pesszimista képet festettem, egy-egy alkalmi győzelem hatására mindig akadt, aki kioktatott: nem, nincs igazam, vészmadár vagyok, nem értek hozzá, stb. Megjósoltam, hogy a Debrecen a BL-ben pofozógép lesz; persze akkor is leugatott egy-két lelkes és emiatt elismerésre méltó, de összességében nagyon naiv szurkoló.

Nos, kedves olvasók: sajnos, mindig szépen igazam lett, akármit is reméltek a lelkes naivak. A Málta és Albánia elleni "diadalok" után a válogatott megkapta az obligát pofonokat, és folytatta azt a sorozatot, amelyben tétmeccsen erősebb, vagy csak azonos szintű ellenfelet már évtizedek óta képtelen megelőzni. A Debrecen összegyűjtötte mindazt a nulla pontot, amiért ki se kellett volna menni a pályára - ráadásul utána jött az igazán magyaros és gusztustalan Rudolf-ügy, az elfuserált szerződéssel, a szerteszét alkudozó öneladási próbálkozással, végül a menedzser és a klub együttes átverésével. Hát, inkább ne játszott volna Rudolf a Fiorentina ellen, mert most hiába sunnyogta oda magát a Genoához, az ő mentalitásával vaskos égés következik majd be, és megváltás lesz egy esetleges sérülés, amire majd fogni lehet a betlit...

 Nos, most kiderült, hogy milyen mélyen rohad a magyar foci: CSALNAK. Árusítják még a Magyar Kupa döntőjét is, árusítják nyilván a bajnokságot, sőt, az utolsó egyetlen siker, az utánpótlás-válogatott VB-bronzérme környékén is bevallottan felmerült a bunda, ott is volt megkeresés. Az utólagos szövegek egyszerűen hihetetlenek és fantasztikusak. A megkeresett játékosok mind az utánpótlás-válogatottban, mind a kupadöntő csapatainál "jelentették a megkeresést a vezetőknek". Azok pedig tovább sehová, amíg a bili ki nem borult... A sportszerűség és a tisztesség tehát annyit jelent, hogy az ajánlatot bevisszük a főnökségnek - aztán ha látjuk, hogy onnan semmi sem ment tovább (illetve, esetleg a kért összeg, oda, ahová kell...), akkor hallgattak csendesen, mondván, hogy egy vesztegetési ajánlattal nyilván annyi a teendő, hogy elsuttogjuk a klubelnöknek - de azt is csak halkan, nehogy illetéktelen is tudjon róla...

Megjegyzem, a korábbi vesztegetésekben is röhejes büntetések születtek: amikor az utolsó fordulóban egy Volán-Honvéd 6:6-os döntetlennel járt mindenki jól (a Volán bennmaradt, Esterházy a három góllal gólkirály lehetett volna, a Honvéd meg már megnyerte előbb a bajnokságot), akkor Esterházytól elvették a három gólt, a nagyhatalmú Honvédtól meg épp annyi pontot, hogy még bajnok maradhasson(!). Namármost, amikor Olaszországban volt bundaügy, akkor múlt ide, vagy oda, a Milant és a Laziót kibaszták a másodosztályba, Paolo Rossit úgy eltiltották évekre, hogy még éppen csak hogy  egy év kegyelemmel visszatérhetett az 1982-es VB előtt (a válogatott nagy szerencséjére, mert ő nyerte meg aztán a világbajnokságot az olaszoknak). Ott nem számított, hogy a Milan előtte hányszor volt bajnok és mennyi pénz, illeve szurkoló áll mögötte.  Nemrég a Juventus járta meg a másodosztályt, Buffonnal és VB-győzteseivel együtt. Bezzeg a Honvéd, ahhoz nem lehetett nyúlni...

Vegyük már észre:a magyar foci egy szép nagy maffia. Bárki megélhet belőle, aki egy egyeneset tud rúgni a labdába, mert a játékosokra nincs is különösebb szükség... Teljességgel érthetetlen, hogy milyen reális bevétel keletkezhet: néző alig van, és ami a reklámokat illeti, hát ennél gyatrább reklámhordozó aligha van. A háromezer alatti átlagnézőszám ugyanis rendre azonos személyekből áll, nekik meg fölösleges sörön kívül egyebet reklámozni - a sört meg minek, azt megisszák reklám nélkül is. Tévé? Hát ki néz ma már magyar meccset? Ennyire még én se vagyok mazochista...

Pénzmosoda ez, egy sereg gazemberrel, akik piszkos pénzeket fektetnek be, és a visszacsepegő csekélyke bevételt tisztán veszik ki. Hát persze, hogy bundáznak - mert a focikorifeusok egyéb tevékenysége se tisztességes, következésképpen a bundát teljesen természetesnek tartják. Na, vajon miért nem szólt egyetlen vezető sem a rendőrségnek, hogy itt sok milliós vesztegetési kísérlet (ami ugyanúgy bűncselekmény, mint a befejezett cselekmény) történt? Hát azért, mert adott esetben ő maga is nyilván vesztegetett, ha kellett.

Szétverni! Ne legyen magyar profi bajnokság: fölösleges... Nézzék már meg, hogy az NB-III-ban és itt-ott a megye egyben is még simán megélnek a fociból, méghozzá olyanból, hogy az maga a gyalázat... Egyszerűen fel kell oszlatni az MLSZ-t, visszalépni az EB-selejtezőktől, és például iskolák csapatait játszatni és felfejleszteni - talán 10-15 év múlva abból lehet klubokat szervezni...

Aki meg lelkes és naiv: az nézze nyugodtan. De ne csodálkozzon, amikor egy komoly meccset nem bírnak a kedvencei megnyerni - nyerni ugyanis csak az tanul meg, aki a tisztességes játékban is otthon van...

2010-ben, tehát alig 66 évvel az 1944-es deportálások után, kilencvenöt idióta az USA-ban pert indított a MÁV ellen, mondván, hogy a magyar vasúttársaság önként és nagy lelkesedéssel vett részt a deportálásokban, továbbá pontosan tudták, hogy miért és hová viszok a zsidókat. Így, 66 év múltán csak egy jelképes összeget kérnek kártérítésképpen: egy és negyed milliárd dollárt...

A hírt nehéz kommentálni. Végtére is beleillik abba a sorba, amelyben a holocaust áldozatairól a sokadik bőrt is lehúzzák az "örökösök" - elvégre a Volkswagen, a BMW és több német cég ellen is indítottak hasonló pereket a kétezres év táján, és bár a dolog ítéletig sose jutott (megegyezéssel szoktak ezek végetérni), némi pénzt azért sikerült kapni a felpereseknek.

Na de a német cégeknél legalább ténylegesen végeztettek kényszermunkát, amely miatt jó néhány zsidó meg is halt, és ott csakugyan tudták, hogy nem üdülőtáborban nyaraltatják a zsidókat. Nem is beszélve arról, hogy a megsemmisítő táborok és a kényszermunkahelyek szoros kapcsolatban álltak.

Amit azonban a kilencvenöt gazember (nem nevezem őket másnak, mert ezek igazi utolsó szemétládák, akik alighanem mindazt megtestesítik, amiért az antiszemitizmust a butább emberek "tudományosan", a zsidó tulajdonságokat generalizálva "megalapozzák") állít, az már tényleg mindennek a teteje. Először is: a MÁV akkoriban egy hadviselő ország állami vasúttársasága volt, vagyis semmiféle önálló joga vagy lehetősége nem volt "ellenállni"; azt kellett tenniük, amire utasítást kaptak. Másodszor: ugyan ki meri azt állítani, hogy a vasutasokat baktertől állomásfőnökig a németek szépen körlevélben tájékoztatták, hogy "igen, visszük a zsidóitokat legyilkolni, úgyhogy gyorsan mozogjatok!" Harmadszor: vajon mennyit kaptak a kissé mohónak látszó felperesek a német államtól - hiszen ha a MÁV szállító tevékenységében lett is volna tudatosság (mint ahogy nem volt), akkor is ez csak jócskán távoli bűnsegédi bűnrészességet valósított volna meg, amihez képest a tettestől nyilván nagyságrendekkel többet kell kérni és kapni...

Az egész ügy különlegesen mocskos és undorító. Nehéz eldönteni, hogy mi volt ezzel a pereskedők célja: netán a választások előtt rúgni egyet Magyarországon (ha a baloldal segítése volt az elképzelés, akkor nagyon nem jött be, hiszen ez az ügy szavazatszázezreket hozhat a Jobbiknak, ha elterjed a közvéleményben), vagy egyszerűen csak összedugták azt a kis okos fejecskéjüket, és a Volkswagen-BMW-perek után arra gondoltak, hátha legalább egy kellemes megegyezéssel néhány milliócskát ki lehet vasalni a magyar államból. Mindenesetre az biztos, hogy sikerült újabb zsidóellenes gyűlölethullámot felkorbácsolni; az egyik peres fél Magyarországon lakik, (Gluck - esetleg Glück - Gabriella a becsülettelen neve) úgyhogy kíváncsi vagyok, vajon merik-e a címét nyíltan kezelni a bíróságon? Mert nem kizárt, hogy egy-két dühös bakter felkeresi és szájonvágja, ha kitudódik, ki ez a rohadék...

Ha valahogyan a zsidók oldaláról a történtek feldolgozását és a megbékélést lehet akadályozni, hát akkor ez csakugyan a legbiztosabb módszerek egyike. Netán ez volt a cél? Az SZDSZ az utolsókat rúgja, más párt nem akar látványos filoszemita tematizációkkal előjönni, hát akkor legalább antiszemitizmus legyen?

Érdemel pár szót az is, hogy egy nevesincs amerikai bíróságon pert lehet indítani a MÁV ellen. Az országok az ENSZ szerint egyenlőek - de vannak azért jóval egyenlőbbek. Az USA épp azért lobbyzott - sajnos, eredményesen - hogy az ő polgáraira ne terjesszék ki azt az egyezményt, amely bizonyos bűncselekmények kapcsán a vádemelési lehetőséget globálissá tette. Magyarország is például (rendkívül ostobán, és a szokott mosott szaros külpolitikai erővel) hozzájárult ehhez. Na tessék, hát itt a diplomáciai viszonosság - mindezt egy olyan államtól, amelyik ugyebár másoknál árgus szemekkel lesi az emberi jogokat, miközben a terrorizmus ürügyén ezreket tart fogva ítélet és eljárás nélkül éveken át úgy, hogy sok fogoly ellen még csak alapos gyanú sem volt, egyszerűen csak rossz időben voltak rossz helyen...

Hozzá kell tenni, hogy ezek az egyezmények nem visszaható hatályúak (nem is lehetnek azok), és a második világháború idején még semmi efféle nem létezett. Az amerikai bíróságot természetesen nem akadályozzák meg ilyen apró jogi problémák abban, hogy ítélkezzen olyasmiben, amihez semmi köze...

Ahogy én a magyar államot és a kormányt ismerem, itt is megegyezés születik majd (ha kormányváltás lesz, akkor is) - nehogy leantiszemitázzák szegény új kormányocskánkat... A kilencvenöt pénzéhes gazember eloszt majd úgy fejenként százezer dollárt a semmiért, és dörzsölhetik a markukat: "ez bejött"...

Holott a dolog érdemi kezelése másképp nézne ki. Ha én lennék a miniszterelnök, azonmód üzennék az amerikai elnöknek: közölném vele, hogy én bizony komolyan veszem az ENSZ alapokmányát, és ha ilyen pereket engednek meg az országukban, akkor azonnal vízumkényszert vezetek be minden amerikaira nézve. Ha ez sem lenne elég, akkor azonmód felmondanám az amerikaiak különleges státusára vonatkozó engedményeinket, és szigorúan a viszonosság alapján magyar bíróság előtt elindítanám azon háborús bűnös amerikai pilóták perét, akik a genfi egyezményeket súlyosan megsértve ejtőernyőn lógó, már harcképtelen magyar vadászrepülőket géppuskáztak le. Meg is ítéltetnék a bírósággal az amerikai légierő ellen másfél milliárd dollár kártérítést. Aztán következne az USA ellen indított per az 1956-os magatartásáért, az általa működtetett Szabad Európa Rádió és Amerika Hangja felelőtlen szirénhangjaiért, amelyek miatt a (segítség híján reménytelen) fegyveres ellenállás sokkal kiterjedtebb volt, és sokkal nagyobb veszteséget szenvedtünk el, mint ha tudtuk volna, hogy semmilyen beavatkozásban nem bízhatunk. És így tovább.

Na de hol van ilyen karakán magyar állam? Sehol... Marad a széttárt karú szabadkozás és a fizetés (lehetőleg titokban, nehogy híre menjen). Nem baj, hogy a holocaustért már hetedíziglen fizetett mindenki: a német állam, a magyar állam, a német cégek, meg még a fene tudja, ki - jó az a kis pénz 66 év után is, elvégre a negyedik generációnak is kell némi alaptőke. Tulajdonképpen ezután be lehet még perelni a csendőrséget (illetve jodutódként megint az államot) a honvédséget, a rendőrséget, meg még azt is, aki a diósgyőri vasgyárban a síneket gyártotta...

Egy azonban bizonyos. Itt és most, a magyar zsidó szervezeteknek - ha egy csöpp eszük és minimális tisztességük van, és komolyan veszik azt, hogy a magyar zsidóságot képviselik - ordítaniuk kellene. Bele kéne üvöltsék a pereskedő kilencvenöt barom képébe, hogy ezt nem lehet eltűrni, hogy ők a zsidóság igazi ellenségei; és el kéne menni az amerikai legerősebb lobbyhoz (mely köztudottan a zsidó lobby), hogy állítsák le ezt a szemétséggel vegyes őrültséget. De legalább a magyar zsidó közgondolkodóknak fel kéne emelni a hangjukat, hogy ne tovább - és eddig se.

Aki hallgat, az támogatja az eszelős követelést - és tudomásul veszi (vagy talán óhajtja is) az emiatt érthető reakcióként jelentkező gyűlölethullámot. Ilyen egyszerű ez. Ja, és persze holocaustipar ugyebár nem létezik, illetve aki ezt a szót a szájára veszi, az csakis antiszemita lehet - tiszta sor, nem?!

UPDATÁLT UPDATE: A Népszabadság megírta, hogy az igényelt összeg akkori dollárban 1,24 milliárd, mai dollárban azonban 8,92 milliárd - a magyar GDP 7 %-a...

Az Indexen részletes elemzés jelent meg a kereset elnagyolt, alaptalan és valótlanságokat állító természetéről.

A Mazsihisz megszólalt - és csodák csodája, ha nagyon piano is, de ellenezte a pert, illetve Feldmájer kifejtette, hogy a magyar állam a felelős, és azzal rendezik is a dolgot (ízléstelen és nem ide tartozó volt ugyan azt és így megfogalmaznia, de Feldmájertől már ez is óriási eredmény - persze szó nincs arról, hogy bármikor is elfogadnám a magyar kollektív bűnösséget hangoztató hazug és undorító dumát...). Más kérdés, hogy ugyebár a zsidók döntő többségét nem is a magyar, hanem a német állam szervei ölték meg - Magyarországtól kifejezetten munkaerőigényre hivatkozva kérték a deportálásokat, és amikor az USA figyelmeztette Horthyt, hogy a zsidókat gyilkolják, ő le is állította a kiszállításokat, köztudottan így menekülhetett meg a budapesti gettó.

Feldmájer megnyilvánulásából egy dolgot kell pozitívumként kiemelni: hogy "erkölcsi érelemben ez a per nem indítható". Vagyis: erkölcstelen. Vagyis: harácsoló. Vagyis: holocaustiparos. Vagyis: holocaustipar létezik, és éppen ezért nem antiszemitizmus, ha beszélünk róla.

Csak az a baj, hogy ezt Feldmájernek - és bármely magyar zsidónak - úgy kéne végre kimondania, hogy ne kelljen "vagyis"-sorozattal lefordítani és értelmezni. Mert az jogos indulatokat ez és csak ez csillapíthatja.

Nem szoktam tévét nézni - a gyerekek nézik csak a mesecsatornákat, én néha egy-egy jobb focimeccset. Nem is ismerem a "celebeket", ahogyan az üresfejű, ostoba feltűnősködő alakokat nevezik, akik a nagy nulláért kapnak hatalmas összegeket, miközben orvosok, tanárok éhbérért kényszerülnek dolgozni. Ha rajtam múlna, az összes pletykalap rég csődben lenne, mert nemhogy nem veszek soha effélét, de még a máséba se nézek bele.

Nemrég az egyik könyvesboltban böngészgettem a könyveket, és közben felfigyeltem a bolt részét képező kávézóra. Kávét nemigen iszom; enni szoktam inkább, elrágcsálom szemes formában. Volt is ott mndenféle érdekes babkávé, hát vettem egy-két csomaggal. Indonéz, afrikai, kolumbiai, miegyéb.

Otthon aztán jött a meglepetés. A kávézónál nem tűnt fel, hogy a "Frei" felirat valakinek a neve lehet. A kávés zacskóból aztán rájöttem, hogy ez azt a bizonyos Frei Tamást jelenti, akinek a legkínosabb húzása az volt (via internet, mert én nemigen tudtam ezt), hogy valami tévéműsorában azt hazudta, hogy orosz vagy ukrán bérgyilkosokat tudna fogadni egymillióért Orbán Viktor ellen. Hiába derült ki az egész disznóság, Frei Tamás néhány hónap szilencium után szépen visszatért a többi hasonló féreg közé, hülyíteni tovább azokat, akik a médiacelebeknek bármit is elhisznek...

Nos, Frei mester kávéügyben sem hazudtolta meg hazug önmagát. Feltűnt ugyanis, hogy a sokfélének titulált kávé - tökegyforma. Nagyszemű, sötét-fényesre pörkölt: körülbelül olyasmi, mintha a joggal közkedvelt Omnia kávét, vagy annak alapanyagát az Omnia középbarna színénél tovább pörkölnék. Ízre azonban semmileyn különbség nem volt az egyes típusok között. Aztán megnéztem jobban a zacskót, és rájöttem a turpisságra: a tényleges eredet ugyanis egyiken sem volt feltüntetve, helyette valami olyasféle link szöveg állt, hogy a lehető legolcsóbb ár érdekében egyenesen és közvetlenül a termelőtől veszik meg a kávét.

Ügyes, mondaná Kohn bácsi - meg aztán ki tudja, hány jogszabályt sért meg, hiszen az élelmiszereken tudtommal már az eredetre vonatkozó adatokat kötelező feltüntetni. Na de ha valaki médiapatkány, akkor neki nyilván nem - vagy csak az ÁNTSZ kíméli meg feltűnő módon a máshol erősen szokásos ellenőrzésektől?

Mindenesetre Frei Tamás ismét levizsgázott: nem csupán a műsoraiban hazudik, de a kávéjában is. Mert ha az a sokféle kávé nem tökugyanaz, hát én megeszem a varázslósüvegem...

Már párszor kifejtettem, hogy Orbán Viktor semmivel sem több, mint a kisebbik rossz - és azt is, hogy mennyire nem demokrata és européer stílus az, hogy egy félsikeres kormányzás, majd két nyerésre álló választás elbukása után fel sem merül a vezetőcsere, sőt, félájult tisztelettel veszik körül Viktort, a nemzet majdani megmentőjét.

Na de ami most történt, az már minden határon túlmegy. Mádi László - aki mellesleg ősfideszes - néhány gondolatban fel merészelte vetni, hogy az ingatlanadó esetleg bevezethető. Naná, hogy a baller média nem a gondolatok lényegét idézte - mármint hogy semmiképpen sem most, és semmiképpen se általánosan, hanem kifejezetten csak a drága ingatlanokra, ami azért nem mondható abszolút eretnekségnek (a Fidesz a luxusadóhoz is meglehetősen kétesen viszonyult, de azt egyértelműen és elvi jelleggel nem merték elutasítani).

Mádi Lászlót ezután vita és ellentmondási lehetőség nélkül úgy baszták ki a nagypolitikából, hogy a taknyán csúszott... Ezt már az UFI-Reakció-Mandíner is sokallotta, holott a valaha szintén sokszínű blog derekasan beállt a Fidesz-kampányba...

Félelmetes. Hiába nyivákolnak hibáról, stratégiáról, taktikáról, bármiről: Mádival kapcsolatban semmilyen probléma nem merült fel húsz éve tartó parlamenti képviselősége során, és a párt egyik neves személyisége volt. Még ha most a jelen Fidesz-kampányszöveggel némiképp szembenyilatkozott is (bár ismétlem, Mádi egyáltalán nem állított semmi olyat, hogy a maszopos ingatlanadót bármilyen szinten is támogatná), miféle párt az, ahol egyetlen téves - de se nem sértő, se nem durva, sőt, adott esetben megfontolandó - megnyilatkozásért egy kipróbált harcostársat úgy hajítanak a szemétre, mint egy teletaknyozott papírzsebkendőt?

Miféle pártdemokrácia az, amelyben még higgadt és értelmes vitára sincs joga senkinek?

Miféle kormány lesz az, amelyik az egyre paranoiásabb minidiktátor alatt majd a nyakunkba ül? Talán ha valami nem tetszik, és leírom a blogomban, rögtön elvisznek???

Szégyen. Szégyen. SZÉGYEN!!! A jelek szerint nem hiába mondják, hogy az alacsony emberekkel vigyázni kell... Hitler és Sztálin egyaránt kistermetű volt, és a pszichológusok úgy vélik, hogy a mélynövésű emberkék hatalmi vágyai és hatalomhoz való viszonya sokkal veszélyesebbek a többiekre, hiszen ők kompenzálják ilyenkor azt, hogy különben a szó szoros értelmében kellemetlenül fel kell nézniük a mellettük állókra. Ceausescu is törpe kis szar volt, vastagtalpú cipőben járt, és a nagy ünnepségeken zsámolyon meresztette magát a karzat mögött...

Valaha a Fideszben mindenféle irányzat létezett - elvégre még Fodor Gábor is innen indult... Mostanra oda jutott a kormányzati szerepre váró párt, hogy van egy masszív központi akarat, amelyről már vitatkozni is tilos.

Ha én szocialista párt lennék, most azonnal megkeresném Mádi Lászlót, és felajánlanám neki a miniszterelnök-jelöltséget - semmi esetre sem kevesebbet. Aztán a kampányt azonnal átfordítanám a "higgadt párbeszéd embere"-stílusra, és csakis azt hangsúlyoznám, hogy Orbán milyen diktátor. Elvégre az SZDSZ-t is Fodor Gábor látványos átvétele és élre állítása segítette át az 1994-es választáson (ezzel tudta a szadesz utoljára azt a látszatot kelteni, hogy demokrata, és értékeli az eltérő véleményeket is), ahol a párt utoljára ért el ténylegesen számottevő eredményt. Persze az MSZP az idiotizmus másik fele: efféle radikális és értelmes megoldásra aligha hajlanak, már csak azért sem, mert ők aztán végképp nem olyanok, akik holmi jöttmentet megkínálnának a hatalommal. Holott a hatalomra másképp semmi esélyük, de annyi eszük nincs, hogy ezt belássák, és megpróbálják az ál-újítás helyett a valódit...

Ez Magyarország: ha egyszer (végre) egy keményebb és elég sok embert érintő sztrájk kezdődik, akkor még az is fintorog és a buszosokat szidja, aki elvileg polgárinak, jobboldalinak, mifenének mondja magát. Én a legjobban Rajcsányi Gellért (ergé) posztján döbbentem meg; ő a Mandíner (ex-Reakció) egyik olyan bloggere volt, aki marhaságot nagyon keveset, szemétséget meg egyáltalán nem mondott. Eddig.

Hiába, közel a kampány. A hajdani UFI nem tudott fennmaradni újságként - pedig színvonalasabb volt, mint a baloldal 168 órája vagy hasonló vackai, melyekbe milliós-milliárdos állami pénzeket nyomnak, csak hogy feltehessék hetente a kérdést, hogy ki volt Kaya Ibrahim, ami (sajnos) tényleg senkit nem érdekel már. A Reakció hiába jogutódolt, a lap úgysem tudott megjelenni végül... Mostanra a blog is kényszerű névváltoztatáson esett át.

Hogy Rajcsányit mi vezeti, azt nem tudom. Lehet, hogy csak ő vonzódik a Fideszhez mértéken felül; de nem kizárt, hogy a Reakció egésze úgy gondolja (vagy a vezetése), hogy egy fideszes kormány alatt megnyílnak a mennyei manna csatornái, tehát érdemes előre is törleszkedni. Tulajdonképpen gyanús, hogy a főszerkesztő aba (Ablonczy Bálint) a Navracsics-féle Jobbklikknek is egyik rendszeresen író közreműködője - épül már a híd a Fidesz és a Reakció között...

Kár. A hajdani UFI, majd Reakció meglehetősen üde, független hang volt, cenzúra nélkül, olykor érdekes vitákkal. Nehéz lesz ezt fenntartani még a kampány alatt is, de ha a Fidesz kormányra kerül, és az óhajtott támogatás netán beérkezik, akkor pedig egyenesen lehetetlen.

Most pedig a sztrájkról. Lehet a buszosokra kaffogni: hogy százezreket keresnek (mert a buszsofőr csakugyan nem minimálbért visz haza, hanem 120-240 ezer között, tapasztalattól és túlórától függően), hogy mindenkivel kicsesznek, és így tovább. Holott az egyetlen tisztességes és célszerű hozzáállás a sztrájk üdvözlése és támogatása. Nagyon sok okból; néhányat felsorolok.

1/ Örüljünk, hogy már van egy olyan érdekképviselet, amelyik képes a dolgozókat nagy arányban és szervezetten megmozgatni. A különféle simlis kül- és belföldi tulajdonosok, munkáltatók gazemberségei ellen és az alkalmazotti kiszolgáltatottság ellen csakis az ilyen hatékony sztrájkok példája segíthet. Nem elég sírni, hogy a külföldi tulajdonos szó nélkül, törvényt sértve rúgja ki, akinek nem tetszik a pofája; szervezkedni kell, és ott, ahol ez megtörténik, azonnal erős fegyverekkel (sztrájkkal) válaszolni. Legyen sok erős szakszervezet, legyen köztük mindenféle szövetség (ahogy most a vasutasok is a BKV-dolgozók mellé álltak), és ne a pártokhoz - mint eddig -, hanem a dolgozókhoz kötődjenek a szakszervezetek!

2/ Ne csodálkozzunk, hogy éppen az a BKV, amelynél most már mindennap a vezetői gigantikus végkielégítésekről, sikkasztásokról és egyéb bűncselekményekről szólnak a napi vezető hírek, most megroggyant. Hát miért pont egy ilyen cégnél tűrnék el a dolgozók, hogy ők az infláció tizedét kapnák "béremelés" gyanánt, miközben a főnökök szarkákat megszégyenítve lopnak? Nem, tisztelt fideszes politikus urak, nem elég az újságokban élcelődni a BKV főgazemberein, meg a fővárosi vezetést szidni miattuk - kellett volna tenni is esetleg a dolog ellen! Hol tüntetett például hetekig a Fidesz, hol álltak a buszok elé, hol próbáltak meg valahogyan szövegen kívül mással is szembeszállni a lopással? Most, hogy a dolgozók besokalltak, az ellenzék inkább csöndesen fanyalog. Hát persze: érzik, hogy néhány hónap múlva az akkori hatalommal is szembeszállhatnak a buszosok - remélhetőleg meg is fogják tenni, ha kell...

3/ Talán a BKV-sztrájk az elfásult országnak is példát mutat: fel lehet kelni, nemet lehet mondani, sőt, meg is lehet azt mutatni! Most ez csak egy sztrájk egy elfogadhatatlan bérpolitika és vállalatvezetés ellen. De ha az emberek látják és elhiszik, hogy tehetnek valamit magukért, az érdekeikért, akkor esetleg egy el nem törölt ingatlanadó ellen  (mert ugye a kampányígéreteket nem hisszük el, ugye?) ugyanúgy tömegdemonstráció gerjedhet fel! Esetleg a mindenkori hatalom is rádöbben, hogy nem lehet akármit, akárhogy megcsinálni velünk... Csak gondoljuk el: mi lehetett volna, ha az őszödi beszéd után az ellenzék - nevezetesen a Fidesz - általános sztrájkot és tömegdemonstrációkat hirdet? Elvégre Gyurcsány kerek perec bevallotta, hogy a választásokat a szavazók direkt és céltudatos becsapásával nyerte meg. Ehhez képest a Fidesz még azt is gyakorlati és hatékony cselekedet nélkül tűrte (mert az önkormányzati győzelmet nem akarta kockáztatni), hogy október 23-i megemlékezését erősen kiterjesztett tüntetőellenes gyalázattal szétverje a Darth Vadernek öltöztetett, azonosító nélküli rendőrbűnözők hordája.

4/ Ha pedig a buszos, aki 40-100 embert visz maga mögött, csúcsforgalomban, idióta sofőrök között, nem minimálbért keres - hát ez kérem teljesen normális! Vagy talán keressen ő is nettó hatvanat? Legyen öt másodállása, és minden megállóban aludjon két percet? És vigye falnak a buszt emiatt hetente legalább egyszer? Idióta buszosokat szidó kommentelők, próbáljatok ki hajnali fél háromkor kelni, aztán Budapest zsúfolt útjain végigvinni egy tizenöt méteres böszme gépet hatszor-nyolcsor egymás után, és tegyétek meg mindezt heti ötször-hatszor, ünnepeken is, hétvégén is. Ha valaki egy évet lebuszozott már a BKV-nál, az ugathat, hogy a mostani bér túl sok. A többinek viszont kuss!

Sztrájkoljatok, buszsofőrök! Ne adjátok fel, amíg nem győztök! Hogy zsúfolt az a néhány busz, amit ki tud a BKV küldeni az utakra? Sebaj! Álljon meg a HÉV és a metró is, mert szégyen, ha egyik BKV-dolgozó a másik küzdelmének keresztbe tesz! Emeljétek fel a fejeteket, ne horgasszátok le - hátha a néhány száz buszos fejével felemelkedik az ország népének feje is...

Kínában mindenféle év van: kutya, sárkány, patkány, kígyó és egyéb állatoké. Ha jól tudom, valami nyolcféle állatnak van éve, ám persze ők ezt előre tudják, megmondják már most, hogy 2050 - ha a Földet addig semelyik baromarcú nem robbantja szét némi maghasadás, netán fúzió felhasználásával - milyen állat éve lesz.

Magyarországon ez másképpen van. Itt az állati dolgokat utólag lehet kinyilvánítani... 2009 vitathatatlanul a két patkány éve volt; a nevük pedig Gyurcsány és Bajnai... Kezdte az évet az első számú patkány, Gyurcsótány Fegyenc, aki a politikusok között alighanem rekordot állított fel hazudozásban; Őszödtől bukásáig lényegében még akkor se mondott igazat, amikor kérdezett. Még a hajdani bolsevik férgek se bírták ezt a tempót: azok ugyanis elsősorban ideológiai hazugságokat adtak elő, az ország valós helyzetére nézve kevésbé mertek mellébeszélni, hiszen tudták,hogy a nép nem teljesen hülye. Gyurcsótány sokkal vakmerőbb volt: a dübörgő pannon pumától a lendületes válságkezelésig mindenfélét össze mert hadoválni, és végezetül igazából meg sem bukott, hiszen a köpenyzsebéből előhúzott samesze ugyanott folytatta, ahol az ország leggyűlöltebb alakja abbahagyta - ráadásul még az "új" kormány összetétele is mutatta, hogy miféle "változásról" van szó, emlékezzünk csak a személyi titkárból és seggnyalóból miniszterré avanzsált Ficsor Ádám nevű jelenségre...

Gyurcsótány utódja, Bajban a Kordon pótminiszterelnök ott folytatta, ahol elődje abbahagyta. Sarcolja a népet, szétveri az állam maradék ellátásait, miközben - utánunk a vízözön jelszóval - offshore cégekkel rabolja el mindazt, ami még hellyel-közzel megmaradt. Újabb megszorítások (persze a csókosokra mindez nem vonatkozik), adók, akár alkotmányellenesen (még a mai ideiglenes posztszocialista fércalkotmány szerint is...). Silány miniszterek, elcseszett költségvetés, éhező nyugdíjasok, elmaradó műtétek, és lopás, lopás, lopás a végtelenségig: ez a mai kormány mérlege.

A másik szégyen az ellenzék. A Fidesz ölbetett kézzel várja az áprilist, gondolván, hogy automatikusan nyer, és addig kár is bármit kockáztatni - ez jelzi, hogy nem az ország érdekét, hanem a hatalom szempontjait nézik ők is. A Jobbik elvileg lehetne alternatíva, ám a párt tele van gőzös fejű szamarakkal, akikkel lehetetlen élesen magyar és konzervatív, de mégsem eszetlenül gyűlölködő politizálást folytatni. Más meg nincsen - a Magyarok Szövetsége talán lehetne alternatíva, ám a civil szervezet reménytelenül igyekszik távol maradni a napi politikától, az EU-választást is kihagyta, így nem tudott bejelentkezni áprilisra, és hitelesíteni azt, hogy képes elérni az öt százalékot.

Egyszóval: a helyzet reménytelennek tűnik. Kormányváltás persze lesz - hacsak Bajnaiék ki nem találnak valami választáshalasztó furmányt, például azt, hogy a titkosszolgálattal elkezdik (ismét???) öletni a cigányokat, hogy a kialakuló zavargásokban rendkívüli állapotot lehessen hirdetni -, de hogy nekünk, egyszerű embereknek jobb lesz-e, az nagyon is kétséges. Ha a Fidesz győz, lehet egy enyhébb sarcolásra épülő rendszer (Orbánnak már elsőre is volt ennyi esze, ha több nem is), de még az is kérdés, hogy hány csontvázat találnak a szekrényben, és lesz-e egyáltalán mód bármilyen politikai korrekcióra, vagy marad az előző kormányra mutogatás. De könnyen lehet, hogy idén a választást is elsimlizik a posztbolsevikok - elvégre a 10 % nem igazán vonzó nekik -, és akkor a két patkány évét a sok rohadt disznó éve válthatja fel...

Egy év, felfüggesztve. Ennyi jár annak, aki halálra veri az osztálytársát. Feltéve, ha cigány, és azt mondja, hogy a másik lecigányozta.

Az undoklásban - bocsánat a szóviccért - minden baromság van. ENSZ-egyezmény, meg hogy szegényke jelenleg is középiskolás. Holott pontosan mi is történt?

"A diákokat a tanár hazaküldte, majd külön-külön a veszekedő feleket is. Az élsportoló ökölvívó vádlott azonban megvárta osztálytársát, az utcán követte és amikor utolérte, megütötte és megrúgta.

A megvert fiú még hazament, de rokona már eszméletlen állapotban talált rá és nem sokkal később agyzúzódás okozta légzési és keringési rendellenesség következtében életét vesztette. Az utcai bántalmazás és a halál beállta között három óra telt el."

Vagyis, nézzük büntetőjogilag: a gyilkos, akit nem emberölésért, csak halált okozó testi sértésért vontak felelősségre, előre megfontolt szándékból ölt: megvárta áldozatát, úgy támadta meg ismét (mert nyilván már az iskolában is ő volt a támadó fél). Vajon miért nem emberölés volt a vád, amikor élsportoló ökölvívó ütött és rúgott - vagyis a gyilkos tudhatta, hogy ütése akár halálos is lehet, különösen egy nem sportoló, megfelelően védekezni nem is tudó fiatal számára.

Már akkor emberölésért kell vádat emelni, ha az eshetőleges szándéka avagy a gondatlansága kiterjedt a tettesnek a halálos eredményre. Vagyis: ha tudta, hogy ütései-rúgásai halálosak lehetnek, de könnyelműen bízott eme következmény elmaradásában. Hogy az ügyész nem szakszerűen emelt vádat, vagy a bíró értékelte le a cselekményt, azt nem tudom - de hogy az eset emberölés, méghozzá előre megfontolt szándékú, az kétségtelen.

"A bíró indoklásában azt mondta, hogy mivel fiatalkorú, jelenleg is szakközépiskolás vádlottról van szó, figyelembe vette az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, amelyet a magyar jogrend is átvett és amely kimondja, hogy ilyen korú elkövetők esetén csak a legvégső esetben indokolt kényszerintézkedés, illetve végrehajtandó szabadságvesztés elrendelése. Példaként említette, hogy ez alapján akár emberölés esetén is lehetőség van fiatalkorú esetében a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására. További enyhítő körülményként értékelte, hogy a fiatalember beismerő vallomást tett."

Vagyis: bátorítsuk a kiskorú gyilkosokat, elvégre szegények még olyan kis ártatlanok. Meggyónni elég, bűnhődni már nem kell. Súlyosbító körülmény? Hogy netán egy élsportoló ökölvívótól - mint minden küzdősportot űzőtől - elvárható a nagyobb önfegyelem, és különösen elvárható, hogy erejét és küzdőismereteit ne fordítsa civilben mások ellen? Hogy netán ezt - mivel a büntetőjogban nem az általában, hanem az adott tettestől elvárható szint a mérce - fel kellett volna hozni markáns súlyosbító körülményként?

Az ítélet egyszerűen képtelenség. Már az mutatta a magyar hazugságszolgáltatás iszonyú ocsmányságát, hogy a cigány tettesnek még csak előzetesben sem kellett lennie - így lehetett továbbra is középiskolás (hogy miért nem csapták ki gyilkosknt az ország összes középiskolájából azonnal és örökre, az is rejtély számomra). Az ilyen ítéletek után nem csoda, ha valakiknek felforr a vére, sörétest ragadnak és szétlövik a gyilkos fejét - ugyanis a büntetőjog azon társadalmi kompromisszumon alapul, hogy a magánbosszú helyett az állam osztja ki a büntetést. De ha szinte mindenki úgy érzi, hogy a büntetés nem is az - mert szándékosan okozott halálért még ülni se kell -, akkor visszatér a magánbosszú, és megint cigányokat fognak lőni. Az még csak nem is volna tragédia, ha a gyilkost szemelnék ki és intéznék el - mert neki ez bizony kijár -, hanem ha helyette mások esnek áldozatul. Ártatlanok.

Mindezért egy idióta barom, hivatását arculköpő bíró a felelős. A salamoni megoldás egyszerű lenne: vegyünk egy átlagos, fiatalkorú által előre megfontolt szándékból, aljas indokból (bosszú) elkövetett gyilkosságot. Vegyük enyhítő körülménynek, hogy a halálos eredményre (tegyük fel) csak a gondatlansága terjedt ki, továbbá az életkorát és a beismerést; súlyosbítónak meg azt, hogy élsportolóként élt vissza az erejével. Kijön vagy 10-15 év fegyház; nos, fogják meg a bírót, és csukják be őt, hogy amit nem osztott ki jogos ítéletként, az hulljon vissza a saját fejére. Ebből a többi polkorrekt barom is szépen tanulgathatna...

Nem szeretem különösebben Bayer Zsoltot - sokszor csahol, mint a kutya, és vaskosan gyűlölködik - de a Magyar Hírlapban az ügyről írt publicisztikáját nem lehet támadni. Ellenpontozza az ítéletet: amikor néhány fiatal elvert két cigányasszonyt (akik alig-alig sérültek meg), akkor bizony az öt srácból hármat becsuktak. Jogerősen. Namármost, ha a betört orr többet ér, mint az élet, akkor az igazságszolgáltatásban nagyon nagy baj van!

Lesz-e valaki, aki a bírót rasszista, aljas indokból elkövetett hivatali visszaélés miatt feljelenti? Bízom benne, hogy lesz!

Aránylag nyugodt este - mindaddig, amíg a "csapat" meg nem érkezik. A csapat központja: a BETEG, így, csupa nagybetűvel. Merthogy ő magát, a saját baját csakis csupa nagybetűvel érti, sőt, ha lehetne, háromszor ekkorával. Valójában persze tényleg beteg (sőt, gyógyíthatatlan), ám most éppen semmi érdemleges változás nincs az állapotában, úgyhogy szakmai szemmel nézve a dolga sürgősnek nem nevezhető.

A csapat: feleség, rokonság, mintegy 7-8 ember (ez elég kevésnek számít, 15-20 is előfordul hasonló BETEG kíséretében máskor). Kalányoséknál általában ennyien jönnek: munkaidőben is, fényes délelőtt is, hiszen ráérnek... A zajszint felmegy vagy 20-30 decibellel rögtön, a többi beteg és hozzátartozó ijedten húzódik össze.

A csapat mintegy fél perc múlva már hangosan követelőzik: "Miért nem viszik már be? meg lehet itt dögleni! Ezért fizetjük az esztékát?" (Vélhetően az összes együtt nem fizetett még be annyi "esztékát", mint az irodában ülő adminisztrátorlány, aki történetesen - cigány. Boszorkányos gyorsasággal ír, kezeli a számítógépet, megtanulta az orvosi kifejezések helyesírását, és minden szempontból megbízható.)

A csapat néhány tagja lecövekel az iroda előtt, ahol éppen egy másik beteg különleges személyes adatai hangzanak el (mármint az, hogy mi baja, mi a vizsgálat eredménye - ami valahogy tényleg nem tartozik Kalányosékra). Be-beszólnak a nyitott ajtón - a helyiség apró, huzamosabb időre nem lehet bezárkózni -, egyszerűen senkit nem hagynak addig dolgozni, amíg soron kívül be nem vinnék a BETEG-et...

Most nem jön be. Az adminisztrátor kimegy, és udvariasan megkéri őket, hogy menjenek be a váróba, mert az iroda előtt nem szabad várakozni, adatvédelmi okból. Vállvonás a felelet. A második, még mindig udvarias, de már élesebb felszólításra ugyancsak. Ekkor a leányzó - aki igencsak masszív darab - elveszti a türelmét, és rákiabál: "Húzzál már be a váróba, hát nem érted az emberi szót?!"

Kalányosné és a két hasonszőr erre üvölteni kezdenek: "Azt hiszed, te vagy a nagyobb cigány?" Később (nem szemtől szembe, mert az adminisztrátorlány szemlátomást óriási pofont tudna adni) bennfentesen le is büdöscigányozzák, holott ők maguk büdösek, méghozzá annyira, hogy a görény haptákba állna előttük, míg a mi lányunk mindig ápolt...

Szó szót követ, majd a végén jön a rendőrség. Kalányosék sorai ritkulni kezdenek: a szendvicsfeltétek (ha valaki nem értené: a körözöttek...) eltűnnek gyorsan az oldalajtón.

Néhány hét múlva: fiatal cigánylány érkezik. Hosszúhajú, szemüveges, barátságos, és nem kíséri a fél család, csak a barátja (de őt is csak akkor látjuk, amikor a lányt elengedjük haza). Nem utolsósorban nagyon szép is... Pontosan, hibátlanul, kulturáltan beszél, elmondja, mi a baja, és a vizsgálat után elsőre elhiszi, hogy tévedett. Puszta kíváncsiságból megkérdezzük, mit csinál civilben: főiskolára jár, két szakot is végez egyszerre. Szerencsére semmi komoly probléma nincs, megköszöni a vizsgálatot, nem kötözködik, nem okoskodik, mosolyogva elmegy a barátjával - aki nem cigány.

Csoda, hogy az adminisztrátorlány, Ny. József mentőgépkocsivezető, és a hasonló, kulturáltan élő és dolgozó cigányok a nem cigányoknál is sokkal jobban utálják-gyűlölik a lumpen, élősködő, bűnöző cigányokat? Minden okuk megvan rá: ha bármilyen ok nélküli előítélet, hátrány sújtja őket, akkor azért nem azok a hibásak, akik előítéletesek - hanem az a túlságosan is sok cigány gazember, akik akkor se dolgoznának, ha lehetne, akik visszaélnek a segélyezéssel és mindenféle simlit elkövetnek, ha arra mód nyílik. Miért bízzon meg bárki is egy ismeretlen cigányban, amikor ez a bizalom túl kockázatos? Az "előítélet" valójában nem az, hanem keserű tapasztalatok összessége...

Ezeknek a cigányoknak kellene hatalmat adni. Hogy nem demokratikus? Nem hát! A cigány önigazgatásnak-önkormányzatnak és hasonlóknak egy kulcsa lehet: feltétel nélkül el kellene ismerni a többségi társadalom értékrendjét, a más tulajdonának kötelező tiszteletben tartását, a garázda megnyilvánulások tűrhetetlenségét. Ami most van: röhej! Kolompár Sittjelölt Orbán a főcigány, aki a vádlottak padjáról vezényli az országos érdekképviseletet - ráadásul úgy, hogy a cigányságnak szánt pénzt lopta el...

Rendet, csendet, fegyelmet, kakastollat!