Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Húszéves fennállását üdvlövöldözte az Alkotmánybíróság. Persze előkerült Sólyom László is, és magas közjogi székből méltatta - saját magát, hiszen az AB munkamódszere (az úgynevezett aktivista alkotmánybíráskodás, a láthatatlan alkotmány és a természetjogi jogelvek sűrű használata a gyatrácska kompromisszumos ideiglenes alkotmány kereteit alaposan szétfeszítve) Sólyom AB-elnöksége alatt alakult ki.

Az aktivista alkotmánybíráskodás fogalma azt jelenti, hogy az adott alkotmánybíróság messze túlterjeszkedik az írott alkotmányon, és elvont, magasrendű (vagy annak képzelt) elveket érvényesít. A magyar alkotmány, mint tudjuk, ideiglenes: a nemzet sosem fogadhatta el, ez az Ellenzéki Kerekasztal sundámbundám kompromisszuma volt. Sólyom szerint az ideiglenes alkotmány stabil...

Voltaképpen még ez a torz, posztszocialista kreálmány is alkalmas volt úgy-ahogy némi jogvédelemre. De összességében a mérleg mégis negatív: bár a túlértelmező-aktivista alkotmánybírák itt-ott elég szerencsés kézzel nyúltak a felmerülő kérdésekhez, a hátrányok száma és súlya jóval nagyobb.

Először is: a fércalkotmány simán engedte a posztszoci átmentést minden szempontból, sőt, védelmet nyújtott a pártállam gazembereinek az elszámoltatás ellen (meg jogot a suttyomban gazdagodásra).

Másodszor: az igazán fontos kérdéseket az AB nem veti fel és nem is tárgyalja. Nevezetesen: hogy az 1945-ös és utána történt "törvényhozás" mennyire volt alkotmányos és kényszer nélküli. Ha ezt megtárgyalnák (mármint tisztességesen), aligha juthatnának más következtetésre, hogy az a rendszerváltás bizony jogtalan volt... De akkor a mai fércalkotmány alól is kifolyna a jogalap, így a problémát inkább fel sem vetik.

Harmadszor: az AB eljárásai éppen olyan hibáktól terhesek, mint a normál bíróságokéi. Nevezetesen: a bíróágot semmi sem köti, ha akarják, a kényesebb ügyeket évekig fektetik, és aztán időközi sunyi törvénymódosításokra történő sunyi hivatkozásokkal érdemi tárgyalás nélkül csendesen a papírkosárba csusszantják. Sajnos, semmilyen eszköz nincs senki kezében arra, hogy az AB-nak határidőt szabjon - vagyis ez a hatalmi ág bizony ellenőrizetlen...

Negyedszer: Sólyom elnökösítése oda vezetett, hogy AB-elnöki egykori aktívkodását is ájult tisztelettel veszik körül, és bármiféle bírálatát legfeljebb szűken vett politikai okból végzik. Holott a legnagyobb baj a sólyomi jogalkotással (mert az AB de facto jogot alkotott, nem csupán alkalmazta azt) Deák Ferenc elveinek csendes elfelejtése: az AB ugyanis a posztszocialista átmenet igen langyos kezelésével és a rendszerváltás törvényességének vitathatatlanként kezelésével megsértette azt a talán legfontosabb jogelvet, hogy jogsértés jogot nem alapít! A tolvajok megtarthatták a lopott holmit, a kiraboltak pedig esetleg kuncsoroghattak kárpótlási jegyért, a "jogbiztonság" félreértett ürügyén. Márpedig jogbiztonság fogalmilag nem képzelhető el ott, ahol magán- vagy állami rablásokat utóbb törvényesként fogadnak el a politikai kényszerhelyzet megszűnte után is - vagyis a kígyó saját farkába harap, az elvont "jogbiztonság" érvényesítése a valódi jogbiztonságot szünteti meg! Ha nem lehetek biztos abban, hogy a lopott holmimon más nem szerezhet tulajdont, akkor bizony nincs jogbiztonság...

Még több kifogást is fel lehetne sorolni, de ezek a legfontosabbak - vagyis az AB, tekintélye ellenére, gyakorlatilag nem különb a rendszerváltás egyéb állami szerveinél, és a magyar szuverén államiság ép és egészséges helyreállításának éppen úgy akadályává vált, mint bármelyik hazug kormány - legfeljebb elegánsabbak és nem gorombák. De ez a pozitív megítéléshez kevés...

Bobby Davisont kirúgták a Fraditól. Mindhiába: a Diósgyőr elleni otthoni égést így sem kerülhette el a Ferencváros, és most a dicső utolsó helyen találta magát - és hogy a mostani balhéért mit kapnak majd, a a jövő zenéje, de a pontlevonás a legvalószínűbb. Ha a zöld sasok így folytatják, akkor az MLSZ sem kell majd ahhoz, hogy megint az NB II levegőjét szívhassa a csapat.

Ha valakit érdekel: nem vagyok Fradi-drukker, sose voltam. A B-közép törzsközönségéért se vagyok különösebben oda: nem való a foci környékére az, hogy fenyegetőznek, verekednek, miegyéb. Az anyázás még csak-csak belefér, de az, hogy saját játékosukat - még ha színesbőrű is, vagy pláne akkor - az Üllői úti aluljáróban összerugdossák, hát az már mindennek a teteje. Az angolok efféle akciói vezettek a Heysel-tragédiához - ám az 1985-ben volt, és azóta az angoloknál (holott mintha ott is lennének emberi jogok) már a pályák kerítéseit is elbonthatták, mert a gazembereket becsukták vagy kiszórták a stadionokból.

Mindenesetre Davison eleve érdekes kórkép: eleinte hatalmas pofával bajnoki címről vizionált, majd egy szem győzelem után már szinte készre jelentette a dolgot, utána meg igazi primadonnaként megtagadta a nyilatkozatot, amikor alaposan elpáholták a csapatát. Tette ezt annak ellenére, hogy a szabályzat kötelezné, és fizetni is kellett a dologért - ma sem tiszta, hogy neki, vagy a csapatnak (normális helyen ez kérdésként sem merülhetne fel, aki szabályt szeg, hát állja a cechet is érte...). Hogy a szurkolóknál őrá kinyílt a bicska, azt ha elfogadni nem is lehet, de megérteni igen... Davison Mourinho allűrjeit képes bemutatni, azzal az aprócska különbséggel, hogy mindezt egy sehol sem jegyzett bajnokság alsóházi csapatánál teszi, és eredménylistájaannyiravan Mourinhóétól, hogy onnan a bányabéka segge is csak csillagászati távcsővel szemlélhető...

A tulajdonos meg ... hát, ő a másik fele. Milliárdról, BL-szereplésről ugatott, aztán hozott pár kiérdemesült középtávfutót, akik soha, sehol nem játszottak talán normális csapatban, és ha a 37 éves Lipcsei nem fogja össze a társaságot, akkor csak rohangásznak, mint fing a gatyában babevés után. Ráadásul Davison épp Lipcseivel akart példát statuálni, hogy a szurkolók ne pofázzanak bele az összeállításba. Meg is lett az eredménye: taktikát még nyomokban sem lehetett felfedezni, amikor a veterán nem játszhatott. Persze az is szégyen, hogy egy nyugdíjkorhatáros focista a csapat esze...

Emlékszem, hogy amikor Várszegi szerezte meg a tulajdont (vagy akarta, vagy csak egy részét szerezte meg, a variációk száma végtelen, és hogy pontosan mi történt, azt csak a bennfentesek tudhatják), micsoda kaffogás volt, hogy majd most direkt kiszúr a Fradival, leépíti, szétveri, satöbbi. Nos, Várszegi idején utolsó nem volt a csapat a tabellán...

Nesze neked, magyar futball. Épphogy örülhettünk egy kicsit a fiatalok sikerének, máris a bajnokság mocska követi a diadalt, meg a Debrecen kínkeserves BL-vergődése - közben itthon is verik már szépen. Ha egy BL-csapatnak, ennyi pénzzel és magyar földön kiváló játékosállománnyal otthon két tizenegyes is kevés a pontszerzéshez, akkor ásó, kapa, és a nagyharang következzen. Mármint úgy, hogy ássák el magukat, és kérjék meg a papot, hogy harangoztasson...

A legnagyobb baj azonban a nézők - helyesebben, közülük a huligánok - "működése". Az egyik fele, hogy ebből előbb-utóbb halál is lesz; a másik, hogy nem véletlenül nincs sehol néző. Ki a fene akar pocsék meccset nézni úgy, hogy utána hazafelé kapkodhatja a fejét a betondarabok elől, vagy esetleg már a lelátón rakétát lőnek a képébe, netán csak kommersz módon alaposan elverik, ha nem a megfelelő csapatnak szurkol, vagy épp csak rossz helyen van. Hogy ma már az apukák nem viszik ki a fiukat meccsre, az több, mint érthető...

Be kéne csukni ezt a kócerájt úgy, ahogy van...

Már régen kifejtettem, hogy álláspontom szerint a magyar külpolitika - meglehet, kádári reflexként, de mégis erőtlen és tutyimutyi - különösen a szomszédokkal, Trianon utódállamaival szemben. Az "alapszerződésekkel" kezdődött a rendszerváltás utáni szerencsétlenkedés, ugyanis a területi követelésekről való végleges lemondást anélkül elvállalták az aláíró kormányok, hogy kemény és kellő biztosítékokkal védett garanciát kaptak volna a magyar kisebbségek jogainak visszavonhatatlan kiterjesztésére.

Az eredmény ismert. A kisantant ma is él és virul: a Felvidéken a Benes-dekrétumokat újra becikkelyezték, legutóbb pedig a magyar nyelvhasználatot is vaskosan korlátozták. A szerbek vidáma verik a magyarokat, és ha azok megvédik magukat, akkor hosszú évekre börtönbe kerülnek (a szerbek persze nem...). Már a tótok is kedvet kaptak a magyarveréshez, amint azt a dunaszerdahelyi stadionban történtek avagy Malina Hedvig esete bizonyítja. A románoknál is folyamatosan gyalázzák a magyarokat, bár ott még van összefüggő, majdnem homogén tömbmagyarság a Székelyföldön, így a románok ott kénytelenek respektálni a helyiek jogait - már amennyire.

A látványos külügyi bénázás a mértékadó hatalmak reakcióit egyértelműen meghatározza (a linkelt szöveg ugyan képzelt riport, de aligha különbözik lényegesen a valódiaktól - elvégresenki nem húz értünk kardot, ha mi magunk a hüvelyben rozsdásítjuk azt). A szlovákok kitűnő érzékkel és igen agresszíven lecsapnak minden szerencsétlenkedésünkre - ugyanis a tényleges külpolitikai eszköztárnak (amit egy normális ország használ) nem része a nyivákolás, a széttárt karú panaszkodás, illetve a jogtalan sérelmek puszta emlegetése. Hozzáadódik a direkt szomszédkapcsolatokban gyakorolt teljes erélytelenséghez az is, hogy a nagyobbakkal szemben ájult tisztelettel viseltetünk, és azonnal megadjuk, akármit is kérjenek - tekintet nélkül arra, hogy ez saját érdekünkbe ütközhet. Így történt Koszovó elismerésekor is, amikor az USÁ-tól érdemi garanciát kellett volna kérni - és nyilvánosan! - arra, hogy a magyarellenes indulatok felkorbácsolását Szerbiában nem fogják eltűrni. Természetesen ezt elmulasztottuk, és a magyarverések újult erővel elkezdődtek a Délvidéken. Köszönjük, Göncz Kinga!

A legutóbbi tót pofon minden eddiginél megalázóbb volt. Elnökünket egyszerűen kitiltották az országból... Függetlenül attól, hogy diplomáciai útlevele van, mellyel bármikor engedély nélkül mehet bárhová (de nem is kell oda már útlevél amúgy sem...), függetlenül attól, hogy egy szomszéd ország államfőjét így megalázni máshol háborús oknak minősül - Szlovákia nem félt, hanem rúgott.

Fico megint csak nem tévedett. A szlovák politika Magyarország ellen most meglepően szépen hajaz Hitler erőszakosságára és blöffjeire Chamberlain ellen! Csakhogy Chamberlain egy idő után besokallt, és - ha kedvezőtlenebbé vált helyzetből is - de vállalta a háborút. Nos, nekünk alighanem nem kellene háborúig menni (hála töketlen kormányainknak, nincs is mivel háborúznunk, hiszen az én saját flottám például jelenleg az egyetlen magyar hadihajós egység, de azért a ladikkal meg a kenuval nincsenek illúzióim...). A magyar miniszterelnök (ha ugyan a Gyurcsány-zsebből kihúzott miniszterelnökpótlék Bajnait ennek nevezhetjük) természetesen elment a maga Münchenjébe, és aláírt egy olyan papírt, amit piruló arc nélkül nem lehet idézni. Ez a szövegrész igazi gyöngyszem:

"Magyarország és Szlovákia miniszterelnökei – fenntartva saját véleményüket a kérdés jogi aspektusára vonatkozóan – sajnálkozásukat fejezik ki Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke 2009. augusztus 21-i, Révkomáromba (Komarno) tervezett látogatásának körülményei miatt. Hasonló helyzetek kialakulásának megelőzése végett a Felek felkérik szakértőiket, hogy közösen dolgozzanak ki egy javaslatcsomagot a jövőre vonatkozóan. A Felek megerősítik elkötelezettségüket a személyek szabad mozgására vonatkozó EU alapelv mellett, és hangsúlyozzák az Európai Unió állampolgárai közötti szabad és akadálymentes kapcsolattartás fontosságát."

Értsd: bár Szlovákia "tiltotta ki" a magyar elnököt, a magyar miniszterelnök is "sajnálkozik" a tettért. Chamberlain legalább nem kért bocsánatot az Anschluss miatt... Persze lehet, hogy Bajnai egyszerűen csak elszólta magát: hiszen eléggé utálják a szocialisták Sólyom Lászlót, mert szerintük ellenük nyilvánít véleményt. Meglehet, de az elnök végtére is nem tett mást, csak azt, amit a választók is kinyilvánítottak az EU-szavaáson... Miért kéne úgy tennie, mintha a kormánynak esélye lenne meghosszabbítania a hatalmát?

Persze Sólyom László is meglehetősen töketlenül kezelte a problémát: szép ürüggyel végül is nem ment át Révkomáromba, holott a tótok kinyilvánították: nem alkalmaznak ellene erőszakot. Kezdem igazolva látni azt a kritikát, amelyet valamikor Sólyomról írtam... Ne felejtsük el, hogy Sólyom magasan képzett jogász, az Alkotmánybíróság elnöke volt - így enyhén szólva nevetséges, hogy ne tudna annyit a nemzetközi jogról ahhoz, hogy megállapítsa: őt egyszerűen nem lehet kitiltani a szomszédból. Valószínűleg egyszerűen csak félt: ha nem is a szlovák állami szervektől, de esetleg attól, hogy a tót állam jóváhagyó kacsintása mellett előkerítik a magyarverő sovinisztákat, és nekieresztik becses személyének.

No, és mi lett az affér következménye? Bő másfél hónap morfondírozás után - ami már önmagában is erősen kétségessé teszi a magyar sérelemnek a magyar kormány által vélt súlyát, hiszen ha tényleg fel lennénk háborodva, már ott ordítoznánk Brüsszelben - "kötelezettségszegési eljárást" akarunk indítani a tótok ellen (lásd a poszt címét...).  Csak emlékeztetőül: Ferenc Józsefnek a szarajevói merénylet után (pedig tévé meg net sem volt) egy hónap elég volt a felszólításon kezdve az ultimátumon át a világháborúig... Ők persze mindent cáfolnak, miközben a markukba röhögnek. Az eljárásban persze majd előkerül, hogy Bajnai a fentebbi közös nyilatkozatbeli idézet szerint egyforma felelősséget vállalt az incidensért Ficóval, és hogy Sólyom maga is úgy nyilatkozott, hogy azért nem ment át, mert nem akart "jogsértésbe keveredni". A dolog vége megjósolható: valami nagyon-nagyon finom ejnyebejnye jut majd a szlovákok felé, de megemlítik a magyar nacionalizmus által felkorbácsolt érzelmeket, a revíziós törekvéseket, és (a magyar kormány bólogatásával) a szélsőjobboldalt. A várható dódónai szöveget a tótok egyértelmű győzelemként mutatják majd be, és szigorítanak egyet a nyelvtörvényen, mert ők az efféle alkalmakat sose hagyják kihasználatlanul...

Hogy mi az, amit a tényleg példátlan sértés nyomán a magyar diplomácia meg sem próbált megtenni? Nem szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat. Nem követelt ki egyértelmű bocsánatkérést. Nem alkalmazta a diplomáciai viszonosság elvét, és nem tiltotta ki a szlovák elnököt. Nem hívta haza meghatározatlan időre a magyar nagykövetet és nem utasította ki a szlovákot. A formális diplomácia ugyanis az efféle módszereket alkalmazza - és a viszonosság elvén különösen erős hangsúly van. Aki egy országba a cipőjét törölgeti, az normális esetben visszakapja, már csak azért is, mert ezzel lehet a hasonló eseteket a leghatékonyabban megelőzni.

Vagy talán örvendjünk annak, hogy a magyar külügyminisztériumban abszolút győzelmet alkotott a keresztény szemlélet? Merthogy ha az egyik pofájukra kapnak egyet, odatartják a másikat?! Ne örvendjünk. A külpolitika ugyanis nem lehet altruista - ha ugyanis lemondunk az érdekeinkről, azzal országunk sorsát rontjuk. Illetve, rontják ezek a gyáva, hitvány gazemberek, akik Kánya Kálmán hajdani székét bitorolják.

Aki nem tudná: Kánya Kálmán volt a Darányi-kormány külügyminisztere - egy öreg karrierdiplomata, aki Németországban a kissé nehéz felfogású Ribbentropnak azt merte mondani egy tárgyaláson: "Akkor most elmondom egész lassan, hogy Ribbentrop úr is megértse!"... Németország akkor nagyhatalom volt, mi meg kicsi és Trianonban megalázott ország. De ÖNTUDAT még volt bennünk!

Nem halt meg a blog.

Szokásommal ellentétben még külföldön is megfordultam, több ízben is (ez az, amit vagy 20 éve nemigen tettem). Továbbá dolgoztam, horgásztam, miegyéb - úgyhogy jószerével nem is mentem számítógép közelébe, hacsak lehetett.

De most megint fogok írni. Elvégre ősz van, hideg, eső, úgyhogy miért is ne? "Ideje van, teje van, miért ne szoptasson?"

1. Deklaráljuk a magyar állam felszámolását most
2. Szlovákia haladéktalanul annektálja az - immár uratlan - jelenlegi ország-területet
3. Minden országlakos kapjon választójogot
4. Legyen népszavazás arról, hogy az elnököt az országból kitiltani nem lehet
5. Az új, megnövekedett szlovák állam írjon ki elnökválasztást azonnal
6. Legyen népszavazás az Alkotmányról, államnyelvről, fővárosról, valamint az ország nevéről
7. Esetleg arról is, mi legyen Bratislava, Košice, Prešov, Nitra, Žilina, Banská Bystrica, Trnava, Martin és Trenčín neve.

Szerintem ez megoldja a problémát

Ejnye, de kínos. Bár mindenféle eszközzel próbálta halogatni, de bejött a papírforma, és nem sikerült mentelmi joggal menekülnie számos disznóságából az Országos Cigány Önkormányzat elnökének, a hírhedt Kolompár Orbánnak. Ez a csirkefogó - aki emellett a legaljasabb rasszisták egyike, és csakis az a szerencséje, hogy nálunk a magyarellenes rasszizmust nem büntetik - több alkalommal is milliókat lopott el a cigányoktól.

A saját fajtájától.

"Tisztességes" cigánybűnöző házon belül nem lop. A cigányok klasszikus erkölcskódexe a magántulajdont (mármint a másokét) semmire sem becsüli, de azt megköveteli, hogy a tolvaj cigány ne a másikat lopja meg. Kolompárnak már ez is smafu: a régi cigányerkölcsöt elvetette, a magyart meg nem volt hajlandó megtanulni. Kolompár Orbán fogta magát, és egyszerűen kivett úgy ötmilliót a kasszából, és hazavitte. Nem ez volt az egyetlen eset: egy 13 milliós támogatás több mint felét is elcsórta, továbbá 140 millió kapcsán is megpróbált hamis számlákkal bűvészkedni (hogy itt mennyit lopott pontosan, azt nem tudom, és sajnálom is az időt kinyomozni).

Mellesleg az EU-képviselősdi próbálkozása is csak újabb gyanúsításba torkollt, mert hamis ajánlások miatt újfent feljelentették.

Kolompár Orbán tehát nem egyéb, mint egy szimpla, aljas cigánybűnöző. Persze, ártatlanság vélelme, satöbbi - de azért ne gondolja senki, hogy a mai magyar polkorrektségben az ügyészség vádat emelne, ha az nem volna bombabiztos... A tárgyalás alighanem csak formaság, és Kolompár megy oda, ahol a kolompárok oly nagy aránya foglal helyet. Egy szép karrier csúf vége...

Na de mit is mondott Kolompár a cigánybűnözésről? Persze, mi egyebet, minthogy olyan nincsen... Ha egy kislányt durván molesztálnak Kiskunlacházán, akkor az csak gyerekcsíny. Naná: elvégre egy cigánybűnözőnek miért kéne a cigánybűnözés létét elismernie? Elvégre magára terhelő vallomásra senki sem kötelezhető...

Ami engem zavar, az a furcsa kettősség. Kolompár az OCÖ elnöke (más kérdés, hogyan lett az, milyen simlivel játszotta ki az elvileg többséget alkotó Lungo Drom jelöltjét - ámbár nem mintha Farkas Flórián sokkal több megbecsülést érdemelne nála...). Ha egy jobboldali, netán "szélsőjobboldali" politikus egy félferdét mond, azonnal megindul a kórus: bizonyítva vagyon, kérem, hgy ezek mind-mind fasiszták. Amikor Csurka elhíresült dolgozatával kapcsolatban Antall azt találta mondani, hogy azt írói munkássága részének tekinti, olyan össztüzet kapott, hogy nosza. Merthogy egy országgyűlési képviselőnek nem lehet a baloldali megmondók szerint "írói munkássága", vagy magánvéleménye...

Kolompárnak lehet. Ha közjogilag nézzük: ő a magyar cigányság első számú választott képviselője - aki egyben többrendbeli, jókora lopásoktól-sikkasztásoktól kezdve választási csaláson át mindenféle gazemberségért bíróság elé kerül. Vagyis: a cigányság reprezentánsa egy masszív cigánybűnöző. Aki ráadásul saját népét lopta meg sorozatosan. Valahogy a sajtó mégse nagyon akarja ezt így felvetni, és senki le nem írja: ha Kolompár bűnözőként OCÖ-elnök lehet, akkor saját "példamutatását" kivetíti bizony az általa képviseltekre is. Nem is beszélve, hogy miképp nyilatkozhat bárki a cigánybűnözésről, aki maga is az egyik tettes, továbbá a cigányellenességről egy olyan alak, aki többet lopott a cigányoktól bárki másnál...

Örvendjünk tehát: Kolompár Orbánnak lehet "írói munkássága". Akkor is, ha nem tud írni. És amikor lop - mégha OCÖ-elnöki posztját felhasználva teszi is ezt - akkor sem a cigányság reprezentánsa, hanem legfeljebb egy szegény, megtévedt megélhetési félártatlan. Legalábbis a balliberális sajtó nagy-nagy engedékenysége alapján...

Hogy mikor lesz ennyire toleráns a sajtó egy jobboldali, netán "szélsőséges" politikussal? Vélhetően akkor, ha már az összes cigánybűnöző elfoglalja méltó helyét a börtönben, és a cigány tyúktolvajokat a falvakban a kakastoll rettenti vissza attól, hogy más holmijára kezet emeljenek...

Az EU-választás tagadhatatlanul belpolitikai kérdésekről szólt Magyarországon - mint ahogy gyakorlatilag minden uniós tagállamban. Ez mellékesen nyilvánvalóvá tette, hogy "öntudatos EU-polgár" alig akad az egyes nemzetállamok lakosságában; a németek elsősorban németnek, a franciák franciáknak, a magyarok pedig magyaroknak érzik magukat. A kampányban EU-szintű téma alig jelent meg; csak az MSZP próbálkozott ilyesmivel, de abszolút sikertelenül.

A választási eredmény immár közismert, és épp elegen értékelték higgadtan vagy épp érzelmesen, racionálisan vagy nyálfröcskölő fasisztázással. Tény, hogy a Fidesz győzött, de kisebb arányban, mint azt legbelül nagyon is remélték. Az MSZP akkora vereséget szenvedett, amekkorára utoljára az 1990-es rendszerváltó országgyűlési voksoláson volt csak példa. A Jobbik előlépett a harmadik legerősebb párttá, a legszegényebb (és a cigányproblémákkal leginkább sújtott) megyékben meg is előzte a szocikat. Az MDF-et a kalapból utoljára előrángatott Bokros nevű nyúl(szájú) még éppen átvonszolta a léc fölött. Az SZDSZ-t azonban hatalmas pofonban részesítették: a 62 ezer néhányszáz szavazattal még a frissen alakult, blőd érzelemkampányt folytató (szavaznak-e a biciklis futárok, meg a Kovács Pistikére hajazó gyerekes plakát) LMP-HP-t sem sikerült megelőzniük. Kiderült, hogy a cigányok sok százezres tömege képtelen politikai erővé válni, mert sem az SZDSZ megmentésére, sem az összegründolt cigánypárt leégésének elkerülésére nem bírtak megszerveződni - a cigánypárt még a szükséges 20000 ajánlásnál is kevesebb voksot kapott...

A kérdés most az, hogy az eredmény miképp fog kihatni a közeljövő politikájára. Ahogy én látom: nincs sok lehetőség. A kormánypártok (igen, az SZDSZ továbbra is kormánypárt - a szavazók is így látták, ezért büntették olyan szigorúan) egyszerűen nem tehetnek mást, minthogy addig maradnak, amíg az lehetséges.

Ebből is egyértelmű, hogy az MSZP-SZDSZ semmilyen körülmények között nem demokratikus erő. Normális országban ugyanis a kormány ért a nép szavából. Ha vagy 80 százalék ellenük szavaz, akkor a kormány szépen veszi a kalapját. Nem így nálunk: itt arcpirító szemtelenséggel nyilatkozzák, hogy "a nép stabil, további kormányzást vár el tőlünk". "Meg a kurva anyátokat, azt a hernyótalpast", ahogy Kovács János választópolgár reagált...

A bolsevikok olyanok, mint a Bourbonok voltak 1789 után: semmit se felejtettek és semmit se tanultak. Éppen csak elszenvedték az óriási vereséget, és Lendvai Ildikónak (na jó, ostoba kétbites pártbanya, mit is várnánk tőle) mi is volt az első dolga? Mi egyéb, mint szélsőségesezni, fasisztázni, aggódni egy jót, hogy bejutott a Jobbik. Nem vette észre ez a vízfejű seprűrevaló, hogy a kampányban se működött már a fasisztázás? Nem baj, csinálják csak tovább, hátha sikerül leküzdeni magukat az SZDSZ mellé...

Az MSZP nem mer most nekimenni egy parlamenti választásnak, mert rettenetesen félnek a jobboldal kétharmados többségétől. De különben is: a várható talán 50-60 képviselői hely nem elég nekik, oda a csókosok se férnének be. Bajnai kormányoz, amíg csak lehet. Már szinte mindegy, milyen a program: rosszabb nekik aligha lehet. Sőt: mivel egy év alatt a megszorításokból csakis a népharag kerekedhet ki (nem mintha hosszabb távon ez a  zsebünkben turkáló politika az MSZP-SZDSZ tolvajbandája mellett sikeres lehetne), jövő tavasszal még rosszabbra számíthat a koalíció.

Egy dolgot tehetnek: aktivizálják a titkosszolgálatot. Hátha sikerül olyan zavargásokat összehozni, hogy rendkívüli állapotot lehessen hirdetni?! Ez a Gyurcsány-Bajnai-féle bagázs egyetlen esélye. Ezért szerintem a közeljövőben újabb "terrorakciók" várhatóak - de az abszolút jellemtelenség jegyében a kormány titkosszolgái valószínűleg már nem fogják operettmerényletekkel beérni. Persze nem saját maguk sorai közé lőnek majd: nem kizárt, hogy a Jobbiknak is hamar meglesz a Pim Fortuynja...

Az SZDSZ immár - szerencsére - menthetetlen. A "kint is vagyok, bent is vagyok, jaj, de nagyon boldog vagyok"-stratégia nem jött be. Már a legegyszerűbb emberek is jellemtelen hazudozónak ismerték fel ezt a bandát: elvégre kilépni a kormányból, aztán megszavazni minden megszorítást (sőt, a prés csavarását követelni) egyértelmű simlisség. Feltűnő, hogy a mintegy bő százezernyi magyar zsidó és a közel egymilliónyi cigány szalmát nem tett keresztbe a fasisztázgatáson kívül semmire sem képes szadomazo SZDSZ megmentéséért... A cigányok esetében még hihető, hogy az a (túl népes) réteg, melyet az SZDSZ támogat, még szabadlábon sem szavazhat, hiszen rövid börtönön kívüli időszakaikat is kitölti a közügyektől való eltiltás; a zsidók pedig egyszerűen értelmesebbek annál, minthogy az egyre olcsóbb és primitívebb fasisztázásnak felüljenek. Ha belegondolunk, hogy a Gusztustalan Péter által korlátlanul patronált narkósok és buzik százezrei sem viszonozták az SZDSZ szirénhangjait, megállapíthatjuk, hogy ez a párt beérkezett Piszkos Fred helyzetébe - hiába mutatja ki a szeretetét, attól a szeretett fél megijed és undorodik, akárcsak a Radzeeren a Vöröskarom...

A szadesz már végképp elvesztette a talajt a lába alól: most egész egyszerűen a választók elleni bosszúval foglalatoskodik, amikor ahhoz ragaszkodnak, hogy minden egyes ingatlan adózzon. A cigányputrik is... Megtudhattuk most, hogy mintegy hatvanezer közvetlen lekötelezettjük van (mert másoktól már legfeljebb váletlenül kaptak voksot) - de legközelebb sem számíthatnak többre, ha folytatják a népellenes hadjáratot.

Az MDF sikerrel prolongálta a hattyúdalát, de ez már nem sokat segít rajta. Újabb Bokros nem terem minden bokorban (ráadásul így, hogy felverte öt százalékig az ázsióját a Dávid-csillogtatóknak, legközelebb számíthat arra, hogy ha visszarendelik Brüsszelből, a többi párt az orra alá veri hajdani csomagja alkotmányellenességeinek egész sorát), és az is ritka visszatetsző, hogy a "sikert" újabb kizárásokkal ünnepelték. Mire Ibolykánk rájön, hogy kormánypárti vagy ellenzéki, ki is rúgják a parlamentből, hiába támogatja őtnéhány Lengyel Zoltán-kaliberű alak...

A Fidesz azt mondta, hogy semmit se mondott. ELÉG! Ennyi telt tőlük. Nem mondom, egy eleve agyonnyert helyzetben ez is jó volt 14 mandátumra (majdnem kétharmad), de legközelebb nem így fog működni a dolog. Egyrészt a parlamenti kampányban (már, ha lesz) a bolsevikok tele pofával ordítják majd, hogy a Fidesz a szélsőségesek barátja.  Erre nincs jó válasz: ha masszívan elhatárolódnak a Jobbiktól, akkor saját jobbosabb szavazóikat emiatt elvesztik (ez a valószínűbb),  ha pedig nem, akkor a fasisztázás a Jobbiknak nem árt, viszont a Fidesznek nagyon is, mert középső szavazóikat visszatereli balra. Másrészt Bajnai egy tévévitában simán lenyomja Orbánt (ahogy Gyurcsány is lenyomta), mert egyrészt Bajnai sokkal gátlástalanabb, másrészt Orbánon vaskos nyomot hagyott az eddigi két vereség 2002-2006-ban. Normális ellenzéki párt le is cseréli ilyenkor a vezetőjét, de nálunk nem csupán a kormányoldal, de az ellenzék se olyan, mint a demokráciákban szokásos...

A Jobbik helye a legkényelmesebb: országos döntési vagy akár parlamenti szereplési pozíciója nincs, EU-képviselőivel viszont brillírozhat, mert ott ha vastagokat mondanak, az a választóknak semmibe sem kerül, és hallhatják, amit hallani szeretnének. Mindazonáltal a Jobbik sincs páholyban. Fenyegeti egyrészt a hirtelen növekedés belviszálya (már az EU-madátumkiosztásnál elkezdtek bénázni, Szima Juditot ki kellett volna küldeni mindenképpen), másrészt a beszivárgók. Márpedig a titkosszolgálat Gyurcsány táskahordozójának keze alatt egészen biztosan leszarja az al-Kaidát és hasonló gittegyleteket, hogy a félelmetes Novák Elődre koncentrálhasson... A Jobbik ugyanolyan beszivárgásra számíthat, mint a rendszerváltó pártok a nyolcvanas-kilencvenes években; és aligha van meg az apparátusa, hogy ezt megakadályozza. Parlamenti bejutása biztosnak látszik, de hogy majdani frakciója nem szakad darabokra néhány hónap alatt, ez aligha garantálható...

A belpolitika tehát egyre keskenyebb kényszerpályákon fut. A kormány és függelékei kapaszkodnak a bársonyszékbe, és már irányt se módosíthatnak, hiszen akkor nem tudnának válaszolni arra, hogy mi szükség volt eddig a sarcolásra. A Fidesz immár nem a jobboldal egyetlen pártja, úgyhogy ha balra puha, jobbra hullanak ki a szavazói, ha pedig jobbra barátkozik, akkor balra veszít voksokat - továbbá lassan ideje lesz sokkal többet mondani annál az evidenciánál, hogy a Bajnai-Gyurcsány-bandából elég. A Jobbik káderhiányát nem pótolhatja nyugodtan a minden bizonnyal nagyszámú jelentkezőből, mert az ávósok is ott mosolyognak a bebocsáttatásra váró sorokban...

Tehát jövő tavaszig (ha ugyan nem tovább) elhúzódó haláltánc várható. Mi pedig szépen beledöglünk...

Ha a polkorrektség és az elmebetegség közötti - normális esetben elég széles - határzónát nézzük, akkor bizony meg kell állapítanom, hogy az Országos Választási Bizottságnak vaskosan sikerült átszédelegnie a Lipótmező oldalára. Nem is beszélve arról, hogy olyan precedenst szolgáltattak a pártsemlegesség és a szimpla emberi tisztesség hiányáról, amelyre alig-alig akad példa.

Elvileg az OVB állandó tagjait úgy kellene kinevezni, hogy abszolút pártsemlegesen, csak a törvényeknek alávetve, stb. stb. érveljenek és döntsenek. Az Alkotmánybíróságnál a kettős jelölési választási rendszer úgy-ahogy biztosítja - na, nem az alkotmánybírák pártsemlegességét, de legalább azt, hogy a bal- és jobboldal emberei nagyjából egyforma arányban jussanak be. Ez a rendszer az OVB-nél nem működik. Az eredmény: a liberálbolsevik kormányzat odatehette elnöknek Szigeti Pétert (seggnyalójukat), sőt, elnökhelyettes pedig az a Halmai Gábor "alkotmányjogász" lehet, aki a 168 Óra nevezetű sajtóipari hulladék rendszeres kormányellenes publicistája volt az Antall-kormány idején (de Orbán ellen is számos írást publikált).

Az OVB, kiegészítve a kellő számú balliberális pártsutyerákkal, mostanában már a semlegesség látszatára sem ügyel: nincs az a jobboldal-ellenes kezdeményezés, amit ne fogadnának kitörő örömmel és lelkesedéssel. Ugyanakkor a baloldali valós gazemberségek teljességgel hidegen hagyják az OVB többségét... Ennek a fantasztikus testületnek még ügyrendje sincsen; nemrég hosszas vitát folytattak arról, hogy kéne lennie, de aztán a többség (benne az elnök, alelnök) azzal ütötte el a kérdést, hogy erre nincs törvényi felhatalmazás. Vagyis: az elnök úgy vezeti az ülést, ahogy akarja, ha ad szót a tagoknak, akkor ad, ha nem, akkor pedig nem. Kiszámítható, hogy mely tagok fejthetik ki elnöki közbeszólás, rendreutasítás és hasonlók nélkül az álláspontjukat, és kik azok, akiknek már szájuk kinyitásáért is keményen meg kell küzdeniük...

A nemrég történt eset szinte hihetetlen. Egy "magánszemély" megtámadta a Jobbik kampányszlogenjét, miszerint Magyarország a magyaroké. Egy normális országban ugyebár ez evidencia: aki például bármelyik szomszédunkban megpróbálná kétségbevonni azt, hogy mondjuk Románia a románoké - annak ellenére, hogy ott bizony a tömbmagyarság léte Erdélyben joggal tehetné ki a mondat után a kérdőjelet - annak az eszekerekét az ottani választási bizottság alighanem a legnagyobb franciakulccsal igazítaná helyre.

Nem így a mi OVB-nk. Nekik sikerült megállapítaniuk: ma Magyarországon alkotmányellenes azt kimondani, hogy Magyarország a magyaroké. Az érvelés egészen fantasztikus:

Az Országos Választási Bizottság a beadványozó által megjelölt bizonyítékok alapján megvizsgálta a Jobbik Magyarországért Mozgalom honlapján (jobbik.hu) elérhető választási szóróanyagokat. A kifogásolt „Magyarország a magyaroké!” kampányszlogennel kapcsolatban a testület az alábbi tényállást állapította meg. Az Alkotmány 68. § (1) bekezdése alapján „a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők”. E rendelkezés értelmében a jelenleg Magyarországon elismert 13 nemzeti és etnikai kisebbség valamennyi tagja a magyar társadalom része, államalkotó tényező. Ezen kisebbségek szempontjából kirekesztő, és az Alkotmánnyal ellentétes minden olyan megnyilvánulás, amely Magyarországot a magyar nemzetiségű többséggel azonosítja.

A sérelmezett választási szlogen a Bizottság megítélése szerint nem arra vonatkozik, hogy Magyarország a magyar állampolgároké, hanem egyértelműen nemzetiségi megjelölésként használja a „magyaroké” kifejezést. Ezáltal a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségeket kirekesztő, alkotmányellenes tartalmat hordoz, amelyet nem befolyásol, hogy tényállításként vagy politikai véleményként van megfogalmazva. Az alkotmányellenes tartalmú, egyben a választópolgárokat – a magyarországi kisebbségek státuszára nézve –félrevezető szlogen alkalmazása a választási kampányban sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét.

Ezután már tényleg csak az következhet, hogy nem lesz szabad például magyarnak vallanom magam, mert nyilván az is kirekesztő. Továbbá alkotmányellenes a "Magyarország" megnevezés is, hiszen nem szerepel benne az elismert 13 kisebbség, holott ők államalkotó tényezők. Az SZDSZ kifogást fog benyújtani (amit természetesen elfogadnak), hogy nem elég az országnévbe a 13 kisebbséget beírni, mert ez esetben a buzik kirekesztése fennmaradna, nemkülönben a narkósoké és a pedofiloké, tehát az országnévbe őket is be kell vonni.

Már látom lelki szemeimmel, ahogy a következő olimpián a "magyar" csapat a nyitóünnepségen húsz méter hosszú szalaggal vonul fel, mert csak arra fér ki a "Magyar többségi, valamint német, horvát, szlovén, szlovák, szerb, ruszin, cigány, román, lengyel, görög, bolgár, örmény, ukrán kisebbségi, továbbá egyenjogú homoszexuális, kábítószerélvező és pedofilország" felirat. A koronás országcímerről lekerül a korona, továbbá az árpádsávos fasiszta címerfél helyébe a szivárványszín sávozás kerül, rajta a 13 kisebbség felsorolásával, valamint keresztbe tett fecskendővel a narkósok, szőrös fenékbe tolódó hímvesszővel a buzik, és cukrosbácsival a pedofilok jelképeként. Hogy mindez elférjen, a címert jelentősen meg kell majd nagyobbítani; a hármashalom ugyanakkor (mivel Nagy-Magyarországra emlékeztet) szintén alkotmányellenes lesz, helyette sírgödör kerül a magyarok számára, a kettőskeresztet pedig fordítva tűzik mellé, nehogy a sátánistákat is kirekesszük...

Én a Jobbik helyében nem fellebbezném meg a határozatot, hanem a fentebb idézett két bekezdést óriásplakátokra vésném a következő kampányban. Ennyit még az átlagember is elolvas - és talán elég embernek nyílik ki a bicska a zsebében tőle...

A másik apró megjegyzésem, hogy volna egy abszolút alkotmánykonform kampányszöveg: "Magyarország NEM A ZSIDÓKÉ!" Merthogy a zsidóság nem kívánt nemzeti-etnikai kisebbséggé válni (vallási csoportként pedig nem illetheti meg több védelem, mint a katolikusokat, vagyis a semmi...), amikor pedig már igen, akkor nem jött össze elég aláírás. Aki ebbe antiszemita tartalmat akar beleérteni, hát tegye; a célom nem ez volt. Azt kívánom bizonyítani, hogy egy tényleg kirekesztő és diszkriminatív szöveg (mert a "nem a zsidóké" egyértelműen ez, és valaki ELLEN irányul) az OVB mai jobbra harapó alkotmányrágcsálásán szükségképpen át kell menjen, míg egy olyan szlogen, amely nem a 13 vagy akárhány kisebbség ELLEN irányul, hanem a magyar többség MELLETT és a magyar többség fejének büszke felemeléséért szól, az simán "alkotmányellenes".

Mindenesetre az OVB minden olyan tagja szégyellheti magát, aki megszavazta, hogy Magyarország nem lehet a magyaroké. Nem felejtünk!

No, kérem, az EU-választásokon induló pártok szépecskén megmutatják nekünk, hogy mekkora idiótának tartanak minket, Tisztelt Választópolgárokat. Lenéznek, leszarnak, semmibe vesznek... Hiába: egy ilyen politikai rendszerben, ahol a nagypártok bármit megengedhetnek maguknak, nem is várhatunk jobbat.

Vegyük sorra. Az MDF, blődli plakátjaival, melyeken a nemzeti hüpi, Dávid Pártlebontó Ibolyka oldalán az összenőtt szemöldökű, kissé imbecillis fejű Habsburg György és a Bajnai-előkép "Csomagos" Bokros Lajos virít, egyszerűen fájdalmas. A szétszalámizott pártocskában már nincs is olyan jelölt, akivel bármiféle esély lenne arra, hogy odafigyeljenek a maradék, már frakcióját is vesztett MDF-re... Hol van már Csapody Miklós, Salamon László, és a hajdani értelmes nemzeti-keresztény MDF-esek? Rég kiléptek mindnyájan - már akit nem épp kizártak...

Új kiegyezést. Azt, bazmeg. Meg új Világost, új október hatodikát, új Haynaut, új kalapos királyt kötelező német nyelvvel. Királypárti vagyok, de nem Habsburg-párti - Magyarország zenitje az egyetlen szabadon választott király, Hunyadi Mátyás idején volt... A Habsburgok? Nekik eleinte csak Bécset védő ütköző kellett: egyaránt nem mentették fel sem Egert, sem Szigetvárt, hagyták az ország nagy részét elveszni, csak a boldog Ausztriába ne jusson török... Aztán jött a magyar függetlenségi törekvések elleni fegyveres harc, 1848-89, Trianon, végül a hánykolódó trónról Eckartsauban lemondó, de aztán a konszolidált országba magát mégis visszapuccsolni próbáló Károly. És most itt van unokája, Habsburg Imbecille György. Köszi, MDF...

A maszop. Hát, ez aztán félelmetes... Miért Göncz Kinga? Mert a magyar érdekeket képviseli Európában??? Hát, erre külügyminiszterként lett volna módja, de valahogy mindig sikerült magába töröltetni Fico és Slota lábát... Meg ott a gyöngyszem: nem szavazok a jobboldalra, mert nincs programjuk. Nem, inkább Bajnaira szavazok, persze: mert neki aztán van programja. Sajnos, ugyan az ő programja az, hogy én dögöljek éhen és takarodjam a saját házamból, de mégis jobb nekem, ha egy programot választok, nem?

Az MSZP mellett egyetlen érv hozható fel: hogy rájuk szavazva elég messzire el lehetne távolítani jó néhány idióta seprűrakományt Magyarországról. De mégse jönne be a dolog, mert ezek képesek lennének visszajárni (nem haza: csak vissza...).

Aztán ott a Fidesz. ELÉG! ELÉG! ELÉG! Neki ennyi elég... Holott ugyanolyan cinizmussal mondhatná a kormány, hogy június 7-e után értelemszerűen június 8-a fog következni. Merthogy ez még tény is. Ahogy a népszavazásba nem bukott bele a koalíció (mert az SZDSZ álkilépését és a Gyurcsány-Bajnai látszatcserét minimális gondolkodóképességű ember nem nevezi váltásnak), úgy a most várható vereség is teljesen mindegy: a kormány hatalmon marad és kész. Vagyis a tisztelt Fidesz - amely tényleg nem mond semmit, minek is, ha egyszer nyerésre áll - hatodszor is azzal hülyít mindenkit, hogy szavazzunk rájuk, aztán belebukik a kormány. Bukik ám a rossebeket...

Az SZDSZ-re szinte kár a szó. Ennél lejjebb már aligha kerülhet. A tarfejű mexikói ketrecharcosos plakát - amit azonmód letagadtak, lehazudva a csillagokat is az égről - meg az összes többi Izrael-kék meg "antirasszista" (azért az idézőjel, mert persze magyarellenes rasszizmusról van szó), árpádsávval riogató plakátja egyetlen üzenetet hordoz, amely könyen dekódolható: "Zsidók, cigányok, szavazzatok ránk, mert rajtunk kívül senki se véd meg titeket a fasisztáktól!" Technikailag ügyesen rakták össze az anyagot: a zsidóságot finom, szimbolikus célzásokkal győzködik, míg a három stációval gyengébb képességű cigányokat a direkt szövegek veszik célba. A hitelét sok-sok hazugsága és pálfordulása miatt méltán elvesztett szadesz az utolsó kártyáját játssza ki: megpróbál megint a rasszizmus tök alsójával ütni egyet...

A Jobbik az egyetlen párt, amelyik legalább nem kerül önellentmondásba. Igaz, hogy az ő kampányuknak sem sok köze van az EU-hoz - masszív belpolitikai dózist kapunk - de legalább nem mondanak mást, mint eddig. Az öklös klipjük pedig, a mindent ellopó icike-picikével pedig (sajnos!) telitalálat. Továbbá: én is csendőrséget akarok, meg azt, hogy például ne adjuk a magyar földet, vizet, levegőt másoknak. Morvai Krisztina pedig hiteles személy, elvégre azt mondja, amit én is folyamatosan 2006 ősze óta: hogy a büntetlen állami terrornál nincs veszélyesebb dolog a demokráciára nézve. Én tovább megyek: az elszámoltatásig a rendőrséget bűnszervezetnek tekintem (kimondtam ezt közszereplőként is, nem is nagyon szerettek érte).

Vagyis: jobb híján a Jobbik. Már csak azért is, mert homogén fideszes jobboldalt nem akarok, a Fidesz is a posztkomcsik általl gründolt rendszer integráns részévé vált.. Ha a Jobbik bejut - márpedig jó esélye van rá - akkor a médiabeli fasisztázást is konszolidálni kell, hiszen fungáló EU-képviselőkkel szemben ez mégse hangnem.Talán még arra is sor kerülhet, hogy az egyre nagyobb veszélyt jelentő és egyre irritálóbb cigánybűnözés ellen egyebet is tenni kényszerüljön az állam, mint a rasszistázást, ha valaki meg meri említeni, hogy a börtönök tele vannak kalányosokkal...

No, már megint fasiszta vagyok. Sebaj: ma Magyarországon nincs valójában efféle - bár igény, az volna rá...