Ugye-ugye, elnök úr!? Kár volt a vagyontörvényt visszaküldeni "újabb megfontolásra"... Tetszett volna megkérdezni Molnárgörényt!
Szegény Sólyom László... Egykori alkotmánybírósági elnökként nem élt az előzetes normakontroll lehetőségével, és csak újratárgyalásra küldte vissza a vagyontörvényt - ami viszont azzal jár, hogy ha a parlament újra megszavazza, immár vita nélkül alá kell írnia. Hogy ez miért nem jó, már taglaltam (http://molnargoreny.blog.hu/2007/09/05/a_bizonytalanul_repulo_solyom). Most az elnök úr megtapasztalhatta, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció valamikor valamit hallott már harangozni (ha fals módon is) a kereszténységről: ugyanis Sólyom odatartotta az arcát, és törvényszerűen meg is kapta a maga pofonját tőlük - reméljük, a másik orcáját már nem fogja legközelebb odatartani. A koalíció percek alatt, gyakorlatilag változatlanul fogadta el a törvényt, azzal a módosítással, hogy a maradék vagyont szétlopó vagyongazdálkodó szervezet vezetőjét az elnöknek kell kineveznie (persze a miniszterelnök javaslatára, vagyis csupán vétójoga, de nem kezdeményezési joga van). Kérdés, hogy a megkapott vétójoggal mer-e, fog-e olyanformán visszaélni a vagyon mentése érdekében, mint annak idején Göncz, amikor Nahlikot és Csúcsot nem volt hajlandó tévé-rádióelnököknek kinevezni. Valószínű, hogy Sólyom egyrészt nem fog így belefolyni az aktuálpolitikába, másrészt nem is menne vele sokra, mert a törvény feles, tehát ha ellenáll, simán kimódosítják belőle a vétójogát. A kormánykoalíció ezúttal igazán sátáni ravaszsággal járt el: a módosítás után bármilyen botrány esetén Sólyomra fognak mutogatni: "Tessék, nyavalygott, hagytuk, hogy belebeszéljen, és nézzék, ő nevezte ki azt, aki a lopást vezérli!"
Voltaképpen Sólyom esélyt se adott arra, hogy a vagyontörvény esetében a talán mérsékeltebb, a társadalomtól lassan tartani kezdő képviselők meggondolásra késztessék a kormányt. A szavazás előtt tartott beszéde (http://www.keh.hu/keh/beszedek/20070910orszaggyules_plenaris_ules.html) bár igyekezett egyensúlyozni a bal- és jobboldal bírálatában, épp eléggé fájt a baloldali koalíciónak - más kérdés, hogy az elnök a tényleges és korrekten lehetséges bírálat egytizedét se alkalmazta... Nem tudom, hogy gondolta: miután a koalíciót megbírálja, azok majd szépen magukba szállnak, és alaposan átgondolják a visszaadott törvényt?... Ehelyett persze összezártak, és a dafke-effektus ritka gyors és egységes szavazáshoz vezetett (még név szerint is simán, 190-156 arányban átment a vagyonszétlopási törvény). A forgatókönyv most az, amit megírtam: alkotmánybírósági kínlódás, utólagos alkotmányellenesség nagyjából egy év múlva, és addig eltűnő százmilliárdok...
A beszédre csak néhány momentumában érdemes kitérni. Például a következő mondattal egyensúlyozott a pártsemlegesség keskeny mezsgyéjén:
"Nagy szolgálatot tett a Magyar Köztársaság nemzetközi jó hírének a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetője, aki nagykövetek jelenlétében, a fogalomnak az e körben nyilvánvalóan szükséges egyértelműségével tisztázta, hogy Magyarországon nincs fasizmus, és nincs fasiszta veszély sem."
Jaj, de szép... Az a hiba csupán, hogy az SZDSZ mint párt a fracióvezető ezen nyilatkozatát semmi másnak nem tekinti, mint a szélsőséges fasizmus-csaholás miatt már időszerűen szükséges taktikai balos politically correct-balanszírozó lózungnak. Horn Gábor, Gusztos Péter, és az összes többi harsányan fasisztázó-fasizmusozó szadeszos újult erővel ordibál tovább, és ha valakinek nem tetszik, majd ezt a mondatot is lobogtatják a tiltakozó előtt.
A szélsőjobb viszont a következő megrovást kapta többek között:
"Nálunk, ahol nincs bevándorlás, a kultúrák ezzel járó ütközése, még hagyományos a kép, ám ezen belül újdonság a fiatalok bekapcsolódása, másrészt sajátosság a cigányellenesség. Véleményem szerint a legrosszabb helyzet akkor volt, amikor a MIÉP bekerült a parlamentbe az 1998 és 2002 közötti ciklusra."
Nincs bevándorlás? Elnök úr! Ha az egymillió kínai még nem is ért ide, de azért tessék már kimenni a Kőbányai útra, az Asia Centerekbe, vagy a kínai gyorsbüfékbe! Nem is beszélve az ukrán maffia tízezres nagyságrendű itt élő erőiről. A cigányellenesség az tény. Én is cigányellenes vagyok. De például nem vagyok malájellenes, noha azok is barnák - netán a cigányokat is meg kellett volna kérni a törvények, illetve a társadalmi együttélés szabályainak betartására, mely esetben a cigányellenesség a (túlságosan is) toleráns magyar társadalomból igen hamar eltűnne. A MIÉP pedig éppen parlamenti párt korában volt (ebből is fakadóan) a legkonszolidáltabb - továbbá ha az elnök korábban kifejtette, hogy az aktuálpolitikába nem szól bele, akkor ezt így talán mégse kellett volna...
Egyszóval: a Sólyom-beszéd, bár formailag tetszetős volt, helyenként elég szókimondó is, mégis az elnök egy alapvető hibába beleesett. Neki ugyanis nem az a dolga, hogy a két oldal között maradjon, és jobbra-balra szimmetrikusan ossza a kritikát és a dicséretet. A pártsemlegesség követelménye nem jelenti azt, hogy bármi áron félúton kell maradnia: ha az egyik oldal - jelen esetben a balliberális - hatalomgyakorlása során alávalóságokat követ el az egész ország ellen, akkor ezt kell célbavennie. Nem az ellenzék felel az országért, hanem a kormány: ezért amikor népellenesen működik, bizony csak és kizárólag a kormányt kell célkeresztbe fogni!
