Nos, ez is megvolt: Fekete Pákó vendégeskedett a Bombagyárban, és némi rásegítéssel mondott sok-sok hülyeséget, meg még több olyat, ami az átlagembert kiakasztja. Másfél óra alatt szépen kitanulta a nyilas retorikát és gesztusnyelvet, és ennek - önként, józanul, bármiféle kényszer nélkül - tanújelét is adta. Lett belőle jókora botrány: a Reakció posztja kikerült az Indexre és már 400 felett jár a kommentek száma - igaz, a minőségük alapján tán 40 hozzászólás is elég lett volna...

Először le kell szögezni: semmi igazság nincs azoknak a szavaiban, akik olyasmit vizionálnak, hogy Pákót megfenyegette vagy kényszerítette bárki is, avagy félt volna valakitől. Tőlünk biztosan nem: semmi oka nem volt rá, és ha netán nem jött volna el, hát nem jött volna el, mit lehetett volna csinálni? Shadai sem jött el például, amikor meghívtuk: tudjuk, hogy ő kicsoda, és természetesen senki semmit nem tett, nem tesz és nem is fog tenni ellene. Kényelmes leírogatni ilyeneket, hogy "megfélemlítették", de a soványka valóság az, hogy a Bombagyár szerkesztősége nem verőlegények gyülekezete...

Még két dolgot kell rögzíteni - további ismételgetés nélkül, egyben bejelentve, hogy ezzel kapcsolatosan több magyarázatot sem adok, kommentre sem (minek? aki ennyiből nem érti, többől se értené). Magamról azt, hogy ebben az adásban több okból nem szálltam olykor vitába olyankor, amikor más esetben - ha "magunk között vagyunk" megtettem volna. Fasisztázzatok le, ha akartok. Mindenesetre három okom is volt nem beavatkozni: egyrészt az, hogy Pákó reakciójára voltam kíváncsi (ha közbelépek, befolyásolom); másrészt, hogy helyenként a röhögési inger miatt (ami nem is volt ám annyira vidám, inkább sírva vigadó) nem is ment volna; harmadrészt, mert itt a lehető legvaskosabb provokáció volt a cél. Aki nem érti, ne értse...

Pákó személyéről is kell szólni. Nevezetesen: ez az egész messze nem Fekete Pákó, mint nigériai származású néger magyar állampolgár ellen szólt. Sőt. Engem meglepett, hogy korábbi hiperprimitív médiaszereplései (didizene, csokifasz, stb.) és az ezzel megkeresett bizonyára tetemes összeg ellenére ez a fiatal néger srác egy nyílt, barátságos ember, aki természetesen viselkedik, kedves és jóindulatú. Mint embert, határozottan megkedveltem, ami eléggé meglepett, hiszen előítéletes voltam ellene - nem bőrszíne, hanem celeb-szereplései miatt (amelyekről, be kell vallanom, csak vázlatosan hallottam, a műsorra készülve, mert nekem ez a kultúrszint a gyakorlatban teljesen kimarad).

Egyszóval: Pákót, mint embert nem kell bántani. Egészen más a helyzet a "Pákó-jelenséggel". Az valami borzasztó...

Tíz éve itt él. Töri ugyan a magyart, de a passzív nyelvtudása gyakorlatilag tökéletes: mindent megért (általában mindenkinél így van ez, többet értünk meg idegen nyelven, mint amennyit el tudunk mondani). Magyar állampolgár - vagyis le kellett tennie az esküt, és elvileg az állampolgársági vizsgát is. Jogi egyetemre járt három évig  - azt nem tudom, hogy ez hány sikeres félévet jelentett (mert akár megrekedhetett az elsőnél is, és újrakezdegethette) - de mégis! EGYETEMRE! Nem általános iskolába! Szerintetek hány könyvet olvasott eddig, és miről? Aki esetleg nem tudná: a jogi egyetem első évfolyamán a "Magyar állam- és jogtörténet", valamint az "Egyetemes állam- és jogtörténet" tantárgyak is léteznek. Megjegyzendő, hogy az egyetemen a külföldieket nyelvtudási hiány miatt nem szokás buktatni - sokkal nagyobb a tolerancia a dadogó külföldivel szemben, ha a vizsgáztató úgy véli, hogy csak a nyelvvel van baja (hogy mi értelme itt jogot tanulni egy nigériainak, azt ne tőlem kérdezzétek: merthogy például az orvosi egyetem az internacionális, bár itt a maláriáról kevés szó esik, de hogy a magyar joggal otthon mire menne, arról fogalmam sincs).

Nem tud semmit. Nem tud annak az országnak a történelméről, amelynek immár polgára, és ahol tíz éve él. Fogalma nincs, hogy Hitler, akit ő rendes embernek mond, valószínűleg megnyúzatta volna, ha annak idején a kezébe kerül. Érdekes, hogy Magyarországon egy dolgot magától megtanult: hogy a cigányokban nem bízhat, mert lenyúlják a pénzét. Éles különbség volt: zsidóügyekben és Szálasi-Hitler-vonalon Tomcatnak meg Bloginnak mondogatnia kellett a provokatív szöveget, míg cigányok kapcsán erre semmi szükség nem volt: Pákó már korábban, a saját kárán kialakította a saját önálló ítéletét erről...

Pákó egy mai magyar "sztár". Hihetetlenül pocsék "zenét" játszik, ízlésficamosok részére: az a bizonyos lakodalmas izé már eredeti formájában is borzalmas, de pákósítva maga a jeges iszonyat - megpróbáltam belehallgatni, de 25 másodperc után egy nagy ordítással bezártam, nem bírtam tovább... Ám ezzel lemezeket adhat ki, tévék szerepeltetik, és fényesen megél belőle. Kereslet-kínálat, meg piac? Bahhh! Csokifaszt mutogatni tévéstúdióban, erre van "kereslet"? Uramisten, hová tart ez az ország???

A Pákó-jelenség a kultúra elsekélyesedésének és lejtőn lefelé száguldásának kor- és kórtünete. A rendszerváltás a kultúrában valósult meg tán a legtökéletesebben. A könyv ma méregdrága luxuscikk, olvasni nem divat; van helyette kereskedelmi tévé, folytatásos szarságokkal, internet, melynek fele pornó... Valaha volt Omega meg LGT (bár én nem kedveltem, de a színvonalát elismerem) - ma pedig Fekete Pákó, meg egy rakás "énekesnő", akiknek a szilikoncicije húsz bulvárlapnak ad címlaptémát. Valaha volt Rakéta Regényújság különböző típusú, de nagyon színvonalas folytatásos krimikkel (Agatha Christie Orient expresszétől a Bárányok hallgatásáig), meg világszínvonalú novellákkal - a kilencvenes években 3-4 évig bírta még, aztán kipurcant. Ma van Blikk, Story magazin, Best magazin és hasonló szarok, ugyanazon celebek félrekúrásait taglaló öles címlapbetűkkel (nem, nem olvasom egyiket se, de a metróban is ez van kirakva...).

Demokrácia. Ez baszott be a kultúrának, ahogy elnézem. A szabadság ma a szar szabadságát jelenti: márpedig a szaron van a haszon, a minőséget egyre kevesebben igénylik Sziszüfosz tolná fel a sziklát a lejtőn - de hamarosan nem csak visszagurul neki, de szegény Sziszüfoszt is agyonlapítja... Van még ebből a rakás szarból visszaút?

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még Aczél Györgyöt fogom méltatni. Fiatalok számára: ő volt a Kádár-korban a kultúra mindenható ura és főcenzora (egyébként zsidó volt, ha jól tudom). Nem volt rendes ember: több jeles írót és művészt kinyírt. De: akkor még az értékes irodalmat támogatta az állam (a ponyvát nem, azt teljes áron is el lehetett adni), a szerzők megéltek alantas haknik nélkül is. Sőt: a nyilvánvalóan rendszerellenes, de tehetséges írókra is legtöbbször gondja volt Aczélnak. Rövidebb-hosszabb szilencium kijárt nekik, ha kihúzták a gyufát: de Aczél nem zárta ki őket végleg az irodalomból. Csurka például sűrűn zsidózott már akkor is - mégis megjelenhetett, színházakban játszották, jól élt. Mondhatná bárki, hogy igen, mert beszervezték - na de akkor Csoóri Sándor, aki szintén masszív ellenzéki volt és keményen magyar, miért nem lett kilökve az irodalomból végleg?

Aczél Györgynek a diktatorikus hajlamain túl - ízlése is volt. Mégpedig nem is rossz. Voltak tabuk - egy részük az adott helyzetben érthető volt, hiszen a megszállókat nyilván nem lehetett baszogatni, vagy a rendszer alapjait kétségbevonni -, de a diktatúra kultúrája és irodalma a maihoz képest ég és föld. Az például bizonyos, hogy Aczél György Fekete Pákót a bivalybasznádi kultúrházban se engedte volna fellépni. Soha...

Nem tudom, mit lehetne tenni, hogy a sekélyesedést és a minden csatornán ömlő szart megállíthassuk. Abban sem vagyok biztos, hogy meg lehet-e állítani egyáltalán. Mikszáth és Ady helyett Vavyan Fable; Hobó helyett Fekete Pákó. Borzalmas. Nem vigasztal, hogy egy-két fiatal értelmiségi jó könyveket olvas (itt ez a Gabrilo Princip, aki megírta a blogján, mennyi jó könyvet szerzett be - de volt, amit csak angolul kapott meg, mert a három szem érdeklődőnek magyarra le se fordítják...) - merthogy az átlag egy siralomvölgy. Már arra vagyok csak kíváncsi, hogy a Tüskevár helyett mikor lesz kötelező olvasmány a Harry Potter (ami nem is a legrosszabb, de semennyire sem magyar, és Fekete Istvánt meg se közelíti). Az iskolák is mindent megtesznek, hogy a gyerekeket az olvasásról leszoktassák - sajnos, sikerrel... A könyv úgyis luxuscikk, kétezer forint darabja, ha nem több...

Az én olvasatomban erről szól a Pákó-égetés. Az egész mai magyar "kultúráról", ami csillagászati távcsővel kényszerül megnézni a bányabéka segge lyukát. Ezért helyeslem, hogy a Bombagyár bemutatta: a mai "sztárok" mi fán teremnek: kellett a botrány - hiszen botrány, hogy ezzel a "teljesítménnyel" celebbé lehet válni. Nem Pákó tehet róla, hanem azok a minimálisnál is kisebb igényű és ízlésű lények, akik ilyen lemezeket megvesznek, ilyen koncertekre elmennek - meg azok akik ezeket az igényteleneket ilyenné nevelték (akár szüleik, akár tanáraik voltak). Gyanítom, hogy ha Pákó helyett egy szilikoncsöcsű szőkét hívtunk volna, az pont ennyire hülye tudott volna lenni, legfeljebb nem törte volna kerékbe a magyar nyelvet hozzá. Talán később meg is próbáljuk?...