Bocs, de nem miniszterelnökre szavazunk, hanem egyéniben képviselőjelöltekre, listán meg a pártokra. Még akkor sem, ha tudjuk, melyik miniszterelnök jelölt melyik párthoz tartozik. Miután pedig létezik a konstruktív bizalmatlansági indítvány, törvényesen élnek vele. Nem győztesek, a háborút nyerték meg összesen. A csata a jobboldalé, csak az a kérdés mikor. A demokráciát nem fenyegeti veszély, nem változtatták meg a szabályokat.
A törvények nem az igazság oldalán állnak hanem a jogszabályokén, de egyrészről ez jó is, mert az igazságról vallott fogalmak változnak a politikában, ahogy az érdekek.
Ez van.

ez tényleg nem demokrácia, ez súlyos visszaélés a hatalommal

Göri szerintem hagyd a bús picsába ezt a sók lófaszjancsit.

Molnárgörény,

Adott helyzetben bármely más politikai erő ezt tenné, nincs kétségem. Itt s most hagyjuk azt hogy igazság, erkölcs, népakarat, mert értelmetlen, s nem alklmazható fogalmak jelen esetben. Hatalom és pénz (egyesek szerint még a sex) mozgatják a világot, a többi mese.
Persze, csináljunk athéni demokráciát, az meg szerintem anarchiába torkollna az első néhány hónapban.

Gyanúm szerint a Hajdú_Bétet a Wallis előtti cégvezetés tette tönkre.

@fogatlan_provokátor: "Bocs, de nem miniszterelnökre szavazunk, hanem egyéniben képviselőjelöltekre, listán meg a pártokra."

Így van, az MSZP-re szavaztunk, és az MSZP ezt csinálja. Ha nem ezt akarod, akkor ne az MSZP-re szavazz.

A majorett bajok gordonkája 2-3 hónap alatt (mert a nyár is töketlenkedéssel telik el, miközben süllyed minden) kisöpri még, amit lehet, aztán csúfos kudarccal eltűnik a történelmi süllyesztőben.
A Wallis útján gyakorolt humánumra számíthatunk. Lesznek emberáldozatok rövidesen.

@fogatlan_provokátor: "az igazságról vallott fogalmak változnak a politikában"

Na álljunk meg egy percre. Az igazságról vallott fogalmak lehet, hogy változnak, de maga az igazság nem.

A tanulság az, hogy arra kell szavazni, aki legalább keresi az igazságot. Aki konstruálja és kicsavarja, arra meg nem.

"A törvények nem az igazság oldalán állnak"

Így van. De nem azért, mert nem tudnának odaállni, hanem mert hibásak. A hibát ezektől a csökkent emberi minőségű törvényhozóktól örökölték persze, tehát azokat kell lecserélni először.

Utána meg rendet tenni, helyreállítani a jogfolytonosságot.

@fogatlan_provokátor: Terembura megmondta az őszintét. Attól tartok, nem igazán érted a poszt mondandóját. Ami nem egyéb, mint hogy az etika nélküli politika nem demokrácia, hanem puszta hatalomtechnika.

Az etika a politikába bevihető, benne tartható. Még példát is adtam rá. Minimális kis simlit csinált az a vak fickó Angliában (pár éve), és hiába volt mellette a hátrányos helyzetű hátszél, mennie kellett. Ott egy Bajnai, háta mögött a libaüggyel, szóba sem kerülhetne. Továbbá ott ha a miniszterelnököt a saját pártja megbuktatja, akkor nem félig teszi, és nem engedi, hogy ő döntse el az utódlást.

Mindaddig, amíg pártpaktumok vannak alkotmány helyett, ez lesz. A "konstruktív bizalmatlansági indítvány" működésképtelensége immár nyilvánvaló. A tiszta listás német választási rendszerrel összefér, a kevert magyarral nem. Eddig közel 20 év alatt kétszer került elő - és mindkétszer csupán önpuccsra használták. Vagyis nem tölti be a szerepét, mert az abszolút bizalomvesztett kormányt se sikerült még soha kilódítani vele.

@Pelso..: "a Hajdú_Bétet a Wallis előtti cégvezetés tette tönkre"

Az lehet. De a Wallis (élén Gordonkával) a csőd előtti pillanatban még kiszivattyúzott belőle tizennégymilliárdot. Azért, hogy legalább ez a pénz ne legyen a kutyáké. Értsd: a beszállítóké, munkavállalóké, hitelezőké, adóhivatalé (tehát közpénzként a mienk), stb. Hanem maradjon az meg a Wallis holding tulajdonosainak, mert ők jó gazdák. Igaz, közben eltőzsdézték a zsozsót, de az meg magánügy.

Lehet, hogy ez a lépés jogszerű volt. Lehet. De ha így van, akkor nagy a baj, mert egészen biztos, hogy nem volt igazságos.

Ugye azt nem gondolja senki, hogy a tökéletes igazságosság megvalósítható. Azért nem, mert gyengék és tudatlanok vagyunk, soha se látjuk át teljesen tetteink (és mások tetteinek) összes következményét. Igazság van, de nem mindig vagyunk a birtokában.

Ez az eset azonban nem ilyen. Mindenki számára napnál világosabb, hogy abszolút igazságtalan dolog kifizetetlenül hagyni a beszállítókat (a libásokat), miközben azoknak ráadásul be kell fizetniük a kiszámlázott összeg utáni ÁFÁ-t. Egyszerűen el se tudjuk képzelni, hogy bárki ép ésszel igazságosnak tartaná ezt az eljárást. Jogszerűnek, esetleg. De az más.

No most. Épp ez a "más" az, ami borzasztó nagy baj. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy tudatlanok lennénk. Épp ellenkezőleg. Tudván tudjuk, hogy maga a törvény igazságtalan. A Törvényhozó azonban (immár hat éve) nem tesz semmit, hogy ezt az _anomáliát_ kiküszöbölje. Sőt.

Az építőiparban ugyanez a séma széles körben alkalmaztatik azóta is. Az úgy megy, hogy van egy beruházó cég, aki felveszi a kölcsönt a banktól. Ezzel a pénzzel finanszírozza az építkezést. De nem közvetlenül, hanem létrehoz (százezer forintos alaptőkével) egy "projektcéget" s a beszállítókkal, alvállalkozókkal az köti meg a szerződéseket. A beruházó mindig pont annyi pénzt utal át a saját projektcége számlájára, amennyi a folyó költségek fedezésére kell.

Mikor kész az építmény, akkor a projektcég - szerződés ide, szerződés oda - többé nem fizet. Ha beperelik, nem baj. Egyrészt a perek eltartanak vagy öt évig, másrészt egy gazdasági társaság (tehát a szóbanforgó projektcég is) csupán vagyona erejéig visel anyagi felelősséget tartozásaiért. Vagyona meg - mint láttuk - nincs.

Közben az épület (lakópark, irodaház, híd, pláza, bármi) a beruházó tulajdonába kerül, aki boldogan eladja jó pénzért. Marha jó üzlet, mert a költségek alacsonyak, a bevétel magas, a különbözetből ki lehet fizetni a bankkölcsönt jól és még mindig marad rengeteg profit, amit ki lehet vinni az országból azonnal.

Ezzel az egyszerű trükkel az elmúlt években az építőipar olyan hétszázmilliárd körüli kifizetetlen számlát halmozott fel. Ez a pénz nem csupán kifizetetlen, hanem kifizethetetlen, másik oldalról nézve behajthatatlan is. A beszállítók, alvállakozók esetleg tönkremehetnek, de az magánügy. Aki hülye, haljon meg.

Ez a hétszázmilliárd nem picike összeg. Nagyságrendileg annyi, amennyit most válságmenedzselés címén be akarnak gordonkázni a népen. Persze nem azok, akik mennek tönkrefele, hanem mások.

Itt van tehát egy igazságtalan törvény. Sajnos nem ez az egyetlen, de most koncentráljunk erre.

Mint mondottam, rettenetes nagy baj, ha törvény és igazságosság egymástól elszakad. Annyira nagy baj, hogy normális kormányzat ilyenkor azonnal kezdeményezi a törvény megváltoztatását, méghozzá úgy, hogy a törvény napvilágra került rendeltetésellenes használata ellehetetlenüljön. Azaz elintézi, hogy a jogot úgy ne lehessen többé igazságtalanság elkövetésére használni, ahogy az gyakorlattá vált. Normális országgyűlés pedig az ilyen módosító indítványt kellő többséggel megszavazza azonnal.

Hogy melyik törvényt pontosan hogy kell módosítani ennek érdekében, az szakkérdés, aminek megoldását nyilván szakemberekre kell bízni.

De a célkitűzés maga, nevezetesen hogy a felismert jogszerű igazságtalanság ellehetetlenítendő, NEM szakkérdés, hanem mindenki számára hozzáférhető, könnyen érthető morális és egyben politikai követelmény.

A fent vázolt abszurd jogállapot huzamos ideig való fenntartása csak akkor lenne (esetleg) igazolható, ha LEHETETLEN lenne a törvény olyan értelmű módosítása, ami az ilyen abúzust kiküszöböli.

No. Ugyan nem vagyok az adott terület szakértője, de abban biztos vagyok, csak nagyon hülye ember képzelheti, hogy ez a konkrét eset az eleve megoldhatatlan problémák kategóriájába tartozik.

Csak példaképp. Be lehet vezetni gazdasági társaságok számára a kötelező felelősségbiztosítást (pont úgy, ahogy ez a közlekedésben működik). Ez azonnal korrigálná a torzulást.

De biztos lehetne mást is csinálni. Viszont hosszú-hosszú ideje nem csinálnak semmit (illetve kicsit rontottak a helyzeten azzal, hogy már egy óra alatt lehet kamucéget alapítani). Semmit, semmit, viszont hagyják, sőt, előmozdítják, hogy nagyban folyjék a törvényes rablás.

Ez nyilván azért van, mert a jelen kormányzatnak nem az a célja, hogy a törvényességet és igazságosságot egymáshoz közelítse, hanem az, hogy távolítsa őket egymástól.

Ez abszolút immorális cél.

Nemigen képzelhető, hogy ilyen céltkitűzés amúgy erkölcsileg intakt emberektől kiteljen. Pláne ha azt is számbavesszük, milyen keményen, következetesen, lankadatlanul dolgoznak megvalósításáért.

Úgy is mondhatjuk, hogy gazemberek kezébe került az ország.

Mármost normális nép akkor is inkább a morált tekinti irányadónak, ha épp jogszerűen erkölcstelenkedhet. Sőt, azokat a polgártársait, akik ettől a normától eltérnek, kiközösíti. Mondom kiközösíti az ilyet, ami egyben azt is jelenti, hogy semmiképp se csinál belőle Miniszterelnököt.

És ha valaki mégis azt csinál az imposztorból, azt elzavarja a halál faszára. De izibe.

Így van, ehhez nem kell hozzátenni semmit.

Föntebb valóban minden alaposan ki van vesézve. A gyurcsanyizmus másik bűne az általuk elfogadott törvények betartásának hiánya, önmaguk törvényen kívülivé helyezése).
A miniszteri eskütételtől igaz volt Gyurcsány kormányára a Szent Ágoston által megfogalmazott gondolat (van opárszáz éves):

"Egy állam, amelyik nem tartja be önnön törvényeit, nem különb egy rablóbandától"

Terembura,

Nagy vonalakban egyetértek.
Kiegészíteném: az elmúlt csaknem 20 évben a jogalkotók nem hoztak (megkockáztatom, nem is fognak még sokáig, függetlenül attól, ki ül éppen a trónon) olyan törvényeket, amelyek sértenék a közvetlen érdekeiket.
Mert nálunk a teljes politikai és gazdasági elit egyetlen zárt közösséget alkot, melynek egyetlen célja önmaga fenntartása.
A fentiekkel párhuzamosan nagyon fontos lenne a Közbeszerzési Törvény teljes megújítása, amely alapjaiban jelenleg nem rossz, de még mindíg számos visszaélésre ad lehetőséget.
A felelősségbiztosítás kérdése jó ötlet, csakhogy ehhez kell igazán nagyon jó, egyértelmű jogszabályi háttér.
A jövőre felálló kormányzatnak mindezekre meglesz a lehetősége, nagy kérdés, él-e majd vele.
-hogy senkinek ne legyen alkotmányos joga hülyének lenni, ugyebár.

@terembura:
A törvényi megoldás-legalábbis az építőiparban nagyon egyszerű lenne, azt a hiszem a szlovákoknál ezt már be is vezették: A beruházó addig nem kap használatbavételi engedélyt (azaz az ingatlan, építmény addig nem értékesíthető), amíg van kifizetetlen alvállalkozói számla.

@Pelso..: "a jogalkotók nem hoztak [...] olyan törvényeket, amelyek sértenék a közvetlen érdekeiket"

Ha a törvényhozónak vannak olyan partikuláris érdekei, amik lényeges pontokon, tömegesen és huzamos ideig szemben állnak a választópolgár érdekeivel, akit képvisel, akkor rossz az alkotmányos rendszer. Ha rossz, akkor ki kell javítani.

Jó szisztéma mellett a képviselő akkor jár jól (anyagilag is, erkölcsileg és politikailag meg pláne), ha nem nyers önérdekeit érvényesíti a törvényeken keresztül, hanem a választók érdekeit próbálja összhangba hozni egymással legjobb tudása szerint. Ezt a munkát úgy hívják, hogy érdekegyeztetés, normális esetben ez a politikus munkájának magva. Ez az, ami szakmunka benne. Tehát leginkább ez a dolga, ezért kapja a fizetését (s nem azért, hogy tetszetősen beszéljen).

Érdekegyeztetésre mindenképp szükség van. Mert normális körülmények között nem áll, hogy a fő érdekellentét, az egyetlen olyan, ami közfigyelmet érdemel, a "hatalom" és a "nép" között feszül. Ellenkezőleg, a társadalom komplex, tele van részérdekekkel és ezek minden politikai beavatkozás nélkül is keresztbecseszik egymást, sőt, akkor csak igazán.

Társadalmi csapdahelyzetek gyakran és könnyen állnak elő maguktól is. Itt van mindjárt egy (picit elvont) példa:

A közlegelők tragédiája
hu.wikipedia.org/wiki/A_k%C3%B6zlegel%C5%91k_trag%C3%A9di%C3%A1ja

Az ehhez hasonló gubancok meglepően gyakran oldhatók fel úgy, hogy a szabályok (és szankciók) apró változtatásával egy másik "játékká" transzformálható az ügy, amivel végső soron _mindenki_ jobban jár.

Néha nem lehet elkerülni egyes csoportok érdeksérelmét, de akkor a méltányosság kell mutassa az utat, az szabja meg az igazságos kompenzáció mértékét. Azaz ilyenkor előbb bővíteni kell a konfliktus-teret és ott keresni igazságos megoldást ("jó, én itt engedek, de viszont akkor te meg ott").

Szóval ilyesmivel kellene bíbelődnie a politikusnak. Nagyon szükséges munka és első közelítésben pontosan annyira mocskos, amennyire mocskosnak nevezhető a kenyér pusztán azon az alapon, hogy moslékot is lehet tunkolni vele.

Az, hogy a politikától mégis igen sokan elundorodtak mostanában, nem magának a politikának (a polisz, az állam, a "köz" ügyeivel való foglalkozásnak) a természetéből fakad, hanem abból, hogy EZEK valóban undorító dolgokra használják.

Orvosoktól is elundorodnánk, ha gyógyítás helyett gennyinjekciót adnának boldog-boldogtalannak. Pláne ha még röhögnének is hozzá.

Szóval rendet kell tenni. És _nekünk_ kell rendet tennünk, mert nincs más, aki megtegye.

Az első dolog, amit át kell alakítani radikálisan, az a pártfinanszírozás. A kapott szavazatok számával arányos állami támogatást jelentősen föl kell emelni. Ugyanakkor szigorúan meg kell tiltani adományok elfogadását. Mindenféle adományét, a tagdíj kivételével.

A pártok pénzügyeiben ugyanolyan szigorú elszámolást kell bevezetni, mint a gazdasági életben. Az ettől való eltérés köztörvényes bűncselekmény.

A politikai reklámot be kell tiltani (mint Franciaországban). A média (a működési engedély fejében) köteles teret biztosítani a pártok számára, szigorúan arányos feltételekkel.

A képviselő a választóinak legyen felelős, ne a pártjának. Ennek érdekében meg kell szüntetni a listás szavazást, az országos kompenzációs lista maradhat. De azon is csak olyan nevek szerepelhetnek, akik elindultak egyéni választókerületben és ezek közül csak abból lehet ténylegesen képviselő, akire legalább olyan arányban szavaztak választókerületében, amilyen arányban az őt indító párt jelöltjeire országosan. Ezzel egyúttal a parlament létszáma is csökkenne (386-ról talán 255-re).

A képviselők fizetését fel kell emelni. Jelenleg - európai összehasonlításban - nevetségesen alacsony. Még a romániainak is csak kevesebb mint harmada, az osztráknak meg egyenesen tizede. Ugyanakkor MINDEN más jövedelmi forrást meg kell tiltani. Mellékállása képviselőnek nem lehet, ne legyen felügyelő bizottsági tag se. A jövedelmére egyébként ugyanolyan szabályok vonatkoznak, mint bárki más esetén. Tehát számla nélküli és adómentes(!) "költségtérítésről" szó se lehet.

Ezek a változtatások sürgősek és nélkülözhetetlenek. Képviselők maguktól nem fogják kezdeményezni, ezért kényszerítenünk kell őket.

@Jobblada: "használatbavételi engedély"

Jó lehet, bár a libás problémát az ilyesmi nem oldja meg. Az is gond, hogy nem az építtetőnek van kifizetetlen tartozása, hanem a projektcégnek, aki viszont nem tulajdonosa az építménynek.

A kötelező biztosítás sokkal általánosabb megoldás. Ráadásul működik a piaci önszabályozás. A biztosító ugyanis, mielőtt árajánlatot tenne, nyilván végez kockázatfelmérést. Egy minimáltőkéjű projektcégnél nem is lehet más a biztosítási díj, mint qrva magas. Akármelyik biztosítótól kérik be az árajánlatot.

Ez pedig folyó költség, muszáj fizetni havonta (vagy akár hetente, ha olyan a szerződés). Maga a projekt-cég alapitás válna értelmetlenné (mint ahogy ténylegesen az is, hacsak rosszalkodni nem akarnak vele).

Jó ötlet a kötelező felelősségbiztosítás, bár nehéz olyan precízen megfogalmazni, hogy minden beleférjen. A másik technikai probléma a baromi lassú és töketlen igazságszolgáltatás; a projektcégnek ugyanis nincs más dolga, mint valami tételes kifogást emelni (nem jó a minőség, stb.), és ha egyetértés nem lesz - márpedig, ha nem akarnak fizetni, nem lesz - el lehet pereskedni évekig, az alvállalkozó meg ebbe is belebukik... Olyan biztosítás nyilván értelmetlen és rossz megoldás, amelyik a "rosszteljesítés" esetén is fizet, mert akkor ugyanaz jön létre, tökben, csak ezúttal az alvállalkozók javára.

@Molnargoreny: "nehéz olyan precízen"

Ez nem is kérdéses. Akár kötelező felelősségbiztosítás, akár más, nyilván nehéz. De nem lehetetlen.

Az egyetlen nyitott kérdés ezek után, hogy van-e politikai akarat a joggal való visszaélés korlátozására vagy nincs.

Legalább azokban az esetekben, ahol gyakorlatilag teljes a konszenzus abban, hogy a hatályos törvény igazságtalan. Annyira teljes, hogy ezt még a tettesek se vitatják.

Röviden ennyi: Jogszolgáltatás helyett igazságszolgáltatást!

(nem a jog ellenében, hanem a jog által, ugye)

Azt se igazán látom át, mi az akadálya annak, hogy az efféle pereket felgyorsítsuk. Nem kicsit, nagyon.

@terembura: Azt megmondom, hogy mi az akadálya: az, hogy manapság egy bírónak csak a joghoz kell értenie, semmi máshoz, és nincs szakbírói rendszer. Vagyis pl. orvosi műhibaperben olyan bíró ítélhet, akinek azt se kell tudni, a fecskendő melyik vége való a betegbe. Következésképpen abszolút a szakértőkre kell hagyatkoznia, mondhatni azok ítélnek helyette - és szakértő elég kevés van, továbbá a szakvélemény előadására akármennyi időt kaphatnak, és ha túllépik, arra sincs szankció. Egy építési per kapcsán a szakvéleményekhez méricskélni is kell (sokszor baromi költséggel, amit senki se akar hitelezni), így aztán érdemi döntésig alig lehet eljutni.

Ha a szakkérdésekben szakbírót kéne működtetni, más lenne a helyzet. Nekem pl. nem kéne orvosszakértő, ha bíró lennék - hiszen megvan a szükséges ismeretem, ami meg nem, annak után tudok nézni, hiszen megértem az orvosi könyvet egyedül is. Mérnök-jogászt ugyanígy lehetne találni.

@Molnargoreny: Ezek technikai jellegű problémák, tehát megoldhatók. Csupán politikai akarat kérdése.

Nem ilyesmivel kell foglalkoznia az Igazságügyminiszternek? Ahelyett, hogy egyedi perek időzítésébe szólna bele?

Hogy csinálják ugyanezt normális országokban?

Terembura,

Jószándékod megkérdőjelezhetetlen, de nagyon naiv vagy.

@Pelso..: "nagyon naiv vagy"

Nem igazán. Pontosan tudom, hogy vannak érdekviszonyok meg összefonódások és hasonlók, meg hogy a kérdés sokkal bonyolultabb, mint amennyire a laikus képzeli és hogy ezt rá kell bízni a szakemberekre.

De nem. Ilyen kérdésekben nem _akarok_ dörzsölt lenni meg jólértesült. Pont.

Van bőven olyan probléma, hol az egyrészt-másrészt helyénvaló lehet, de ez nem tartozik azok közé.

Amikor nyilvánvaló, hogy az ügyek állása immorális és igazságtalan, amikor ez _mindenki_ számára nyilvánvaló, akkor KÖTELESSÉGÜNK naívnak lenni.

Van olyan eset (és ez az) amikor a naivitás az egyetlen igazán gyakorlatias megközelítés. Még csak nem is muszáj ál-naívnak lenni: egyszerűen el kell utasítani mindent gyökeresen (azaz radikálisan), ami friss, naív nézőpontból tűrhetetlen és elfogadhatatlan.

Aki nem így jár el, az - Fletót eufemizálva - "gyenge emberi minőségű". Mint pl. Szekeres. Azaz - eredeti, kissé erőteljesebb megfogalmazásban - szarember.

@terembura: nem tudnád valami módon megnézni, hogy az átalakult kormányban hány miniszter bír kettős állampolgársággal, kiknek lehetnek izraeli oldalhajtásai -moszados kapcsolatai?

Terembura,

Remélem, nem értetted félre, a naivitást nem sértő szándékkal említettem.

Csakhogy, itt s sok helyen-módon máshol, könnyedén megállapítjuk, hogy mi nem működik megfelelően a közéletben, politikában, gazdaságban stb. (Itt felvetném a teljes politikai elit felelősségét, elmúlt 20 éves teljesítményét)

Következne a racionális lépés: a mindezzel kapcsolatos teendők kimerülnek abban, hogy négyévente ikszelünk? -ez édeskevés, nézzük csak meg ennek hatékonyságát.

@arvisura: "valami módon megnézni"

Hogy képzeled? Még a kormánylista sincs meg. Megjegyzem kellenének az államtitkárok is, legalább.

Mármost van még egy probléma. Ezeket a titkosszolgák ugyan átvilágítják jól, de engem nem szoktak értesíteni az eredményről.

Arra meg sajnos nincs se apparátusom, se költségvetésem, hogy megismételjem a vizsgálatot.

További gond, hogy a Moszadnak sincs jelentési kötelezettsége felém.

Szóval ez így elég reménytelen. Legfeljebb anekdotikus anyagot gyűjthetünk a netről, de az nem sokat ér, te is tudod.

@Pelso..: "a racionális lépés"

Csak az állampolgári kezdeményezés (Bürgerinitiative) intézményét látom alkalmasnak arra, hogy kibillentse a befagyott, rossz egyensúlyt. Ez a Civil Összefogás Fórum talán valami, meglátjuk.

A lényeg annyi, hogy a polgárok tök kiszolgáltatottak, amíg alaktalan masszaként illetve - ami ugyanaz - elszigetelt egyénekként állnak szembe a "hatalommal".

Ha megszerveződnek, akkor viszont ellenállhatatlanok. Legfeljebb a brutális, nyílt diktatúra állíthatja meg őket (halálosztagok, célzott kivégzések illetve tömeges deportálás). Erre itt és most nem látok esélyt.

A magyar politikai kultúrának elég nagy baja, hogy konspiratív körülményekre van optimalizálva. Ez azt jelenti, hogy csak olyannal szeretünk együttműködni, akivel (majdnem) mindenben egyetértünk (mert különben árulástól kell tartani). Ez széttagoltsághoz, erőtlenséghez, cselekvésképtelenséghez vezet.

Ezzel szemben a helyes megközelítés az, hogy konkrét ügyekben _mindenkivel_ érdemes együttműködni, akivel legalább abban az egyetlen kérdésben egyetértünk, tekintet nélkül arra, hogy más kérdésekben mekkora a véleménykülönbség köztünk.

Jó (és aktuális) példa erre az előrehozott választások ügye. Itt az a helyes megközelítés, hogy szántszándékkal korlátozzuk a célkitűzést. Tehát NEM azt akarjuk elérni, hogy egycsapásra minden jó legyen, ami most rossz, hanem kizárólag annyit, hogy az Országgyűlés többségi határozattal oszlassa fel önmagát haladéktalanul. Hogy utána ki mit akar csinálni, az más kérdés, amivel más keretek között kell foglalkozni, majd.

Amíg ezt az "együgyűséget" meg nem tanuljuk, addig nekünk annyi.

A dolog másik oldala persze az, hogy még ha sikerül is elérni az előrehozott választást, azzal még semmi se oldódik meg. Tehát a közben megtanult önszerveződési és nyomásgyakorló technikákat továbbra is alkalmazni kell. Egészen addig, amíg van olyan ügy, amiben elsöprő többséget lehet felsorakoztatni az alkotmányos népképviselettel szemben.

Ez ugyanis önmagában se normális állapot, hiszen a népképviselet éppen arra való, hogy a népet képviselje. Mondjuk.

@terembura: köszönöm.Egy apró dolog már történt: vélhető kik a "kiválasztottak",ez alapján csak egy szürke eminenciás van a tablón (nekem). Lessz itt olyan válságkezelés...,hogy a maradék eus pénznek is nyoma vész. (A Moszad meg csendben ugaroltat)

@terembura: Ezzel szemben a helyes megközelítés az, hogy konkrét ügyekben _mindenkivel_ érdemes együttműködni, akivel legalább abban az egyetlen kérdésben egyetértünk, tekintet nélkül arra, hogy más kérdésekben mekkora a véleménykülönbség köztünk.

Ez bizony szívemből szólt. Egyáltalán nem kell ahhoz jobbradikálnemzeti aktivistának lenni, hogy az ember fia lássa, h. ha valamikor, akkor most az előrehozott választás lett volna a helyénvaló (politikai ÉS erkölcsi értelemben) meg persze a lemondás harminc hónappal ezelőtt.
Amúgy ez (előrehozott választás) még mindig bekövetkezhet, ha a megszorítás valamely darabjához esetleg törvényhozási aktus is kell (asszem most abban reménykednek, hogy az egész rendeleti úton levajazható, de vannak kétségeim)
A baj csak az, hogy addig is az ország (benne az ún. "reálgazdaság" - szegény Kazinczy) tovább rohad.

Rossz törvények. Még csak nem is mindenhol ez a probléma. A törvényesség kikényszeríthetősége (ami elsőrendűen tényleg intézményi-politikai kérdés). A Transparency International (hiába gyanús libsi amcsi banda) 20-25% közöttire becsüli a magyar közbeszerzési rendszer korrupciós költségeit. A közbeszerzéssel kapcsolatos törvények önmagukban nagyon hasonlítanak a dán és a német törvényekre, csak a betartatásuk nem szívügye az államnak magának. Ebből (a TI becslésből) következően, szerény számításaim szerint, 300-350 milliárd forint folyik magán/párt zsebekbe ÉVENTE. Ami a legújabb szíváscsomagcélszám közel fele.
Uff.
(És bocs a hosszúért)

@McT: "ha valamikor, akkor most az előrehozott választás"

Azon mulatok (kicsit fogcsikorgatva), hogy ha tavaly, mikor a népszavazás hatására felbomlott az MSZP-SZDSZ koalíció, tök normális és kézenfekvő megoldás lett volna a parlament azonnali önfeloszlatása s az ezt követő előrehozott választás. Egyrészt azért, mert a népszavazás nyilvánvalóvá tette, hogy a kormány társadalmi támogatottsága megszűnt, másrészt azzal, hogy az SZDSZ kivonult a kormányból, kiderült, hogy a parlamenti támogatottság is bizonytalan.

Egy darabig persze lehetett még trükközni, bevonni egyes ügyekbe a (nemlétező) MDF-et, meghagyni az SZDSZ-nek a zsíros felügyelőbizottsági helyeket s ezzel kritikus pillanatokban megvásárolni a szavazatait, de ami azóta folyik, az ettől még kristálytiszta nyűglődés.

Ahhoz, hogy ebbe a lehetetlen szituációba belemenjenek, jó adag önsorsrontó hajlam kellett. Vagy - ami ugyanez álruhában - a valóságérzék totális megrokkanása.

Ha tavaly nyáron választás lett volna, azt nyilván megnyeri a FIDESZ. De még szinte fel se áll az új kormány, októberben a világgazdasági összeomlást teljes svunggal megkapja a pofájába. Úgy rá lehetett volna fogni a Zorbánra az amerikai jelzálogpiac összeomlását, hogy csak ropog!

De nem tanultak ebből se. A nyomorultjai egyre mélyebbre csúsznak a gödörbe. És nem tudják (lehetséges ez? a XX. századdal hátunk mögött?), hogy a gödörnek NINCS feneke.

Némiképp elszomorító persze, hogy minket is rántanak magukkal le, le, lefele.

Az SZDSZ már tényleg abszolút minősíthetetlen. A mostani plakátjukra rá lehetne írni, hogy "hazudunk, csúsztatunk, minden seggbe benyalunk, csak még egy évig maradhassunk". Megér egy rövidke posztot, meg is írom...