A szocialisták - hm - miniszterelnökjelöltje (azért a hm, mert a hivatalos jelöltség nem fejezi ki azt, hogy valójában az áhított pozíció elfoglalására nagyjából annyi az esélye, mint hógolyónak a pokolban) még kihasználta a parlamenti többség kétélű fegyverét, és diadalmasan elfogadtatta a holocaust-tagadást tiltó törvényt. A köztársasági elnök meg fogta magát, és aláírta, nem sokat törődve sem annak diszkriminatív, sem szólásszabadságot durván sértő voltával.
Az Index fentebb linkelt elemzése még ettől az alapvetően baloldali beállítottságú hírportáltól is igen korrektnek mondható. Voltaképpen egyetértek, néhány kiegészítéssel. Ezeket a Reakció (ma már Mandíner) blogon tettem meg - és érdemesnek tartom ide átemelni.
"A kegnagyobb baj ezzel talán nem is a véleményszabadság csorbítása - bár az önmagában is súlyos és szégyenletes - hanem az, hogy egy máig is maximálisan politikailag tematizált "történelmi" ügyben a büntetőjog eszközével akar igazságot tenni. Márpedig állítom, hogy az ügyben a kutatási eredmények enyhén szólva kétségbe vonhatóak. Nem a holocaust tényét, hanem például az áldozatok számát illetően: ugyanis egyszerűen technikailag nem lehetett megsemmisíteni annyi holttestet (elég hiteles, ráadásul nem németbarát oldali adat van arra, hogy a krematóriumok mennyi áldozat megsemmisítésére voltak képesek, és a hatmillió egyszerűen nem jön ki, csak mintegy a fele). Namármost, a mai számítógépes időkben mód lenne olyan kutatásokra, amelyeket akkoriban egyszerűen nem lehetett elvégezni: például a háború előtti-utáni népszámlálások adatait gépre vinni, stb. A II. vh. vége rendkívül zavaros helyzet volt Európában, nagyon sok kiszabadult tábori fogoly elmenekült azonnal, nem tért haza - ezeket sokszor veszteségként számítják, holott csak az izraeli bevándorlás mintegy 900 ezer fő volt csak azon frissiben (nem számítva a "kétlépcsősöket", akik előbb pl. Amerikába mentek, utána tértek új hazájukba).
Aki pedig azt mondja, hogy az áldozatszám minden szempontból hiteles már most, annak én azt mondom, hogy igen, legalább annyira, mint a katyni ügy kezelése volt például 1988-ban - akár még a nyugati történelemírás nagy részében is. Ha a Katyn-tagadás (illetve az oroszok megvádolása és a németek felmentése) hasonlóképp bűncselekmény lenne, máig nem derülhetett volna ki az igazság.
A téma egyébként bármiféle minimális objektivitással szinte máig kutathatatlan. A holocaust-történetekben van egy rakás igazi marhaság, amelyek hitelessége enyhén szólva kérdéses, sőt, visszatérő, korábbi tömeggyilkosságokban is felmerült elemek. Emberből szappant aligha főztek - főleg nem olyanokból, akik csontvázzá fogytak, mert a szappan a zsírból lesz. Az azonnal elgázosítottakat meg vitték a krematóriumba... Nem is beszélve arról, hogy ugyan kinek adták volna azt a szappant? A németeknek? Ez sehogy se fért volna össze a fajelmélettel és a zsidók "fertőző" voltának hirdetésével - másnak meg minek főztek volna szappant emberből. Ugyanilyen, hogy tonnaszám használtak fel hajat. Ugyan mihez? Céltávcső szálkeresztjéhez jó a hajszál (magam is javítottam így már céltávcsövet), de párnának vagy hasonlónak alkalmatlan, mert kijön belőle, nem is beszélve a dolog gusztustalanságáról.
Egyszóval biztosan lehetne tovább kutatni a történteket - de az ilyen törvények ezt egyszerű tiltással akadályozzák meg, hiszen a "jelentéktelenítés"-be belefér, ha annyit mond valaki, hogy márpedig emberből szappant aligha főztek (nem is látott senki ilyet a háború után). Az csak a dolog egyik fele, hogy az agyonpolitizált témában abban a pillanatban harcias antiszemitázók kerülnek elő, amikor valaki a klasszikus holocaust-dogmákat kétségbe vonja, de emellett most már hívják majd a rendőrt is. Nesze neked, demokrácia..."
Erre gyakorlatilag egyetlen érdemi reakció érkezett (Herr SturmLiberator):
Khöm, molnármájszter úr, kicsit offolva bátorkodnék kötekedni, némileg hiánypótló jelleggel:
"(elég hiteles, ráadásul nem németbarát oldali adat van arra, hogy a krematóriumok mennyi áldozat megsemmisítésére voltak képesek, és a hatmillió egyszerűen nem jön ki, csak mintegy a fele)."
Nos úgy veszem észre nagy divat ez a krematórium-matek, ámde lássuk már egyszer az erdőt a fáktól... az a bizonyos 6 milla (avagy környéke) egy summa, végszám. Nem csak Ausschwitz és nem csak kéményen keresztül. Vastagon beleszámítanak az "Einsatzgruppék és Sonderkommandók" által a keleti front szerte gödörbe lőtt tömegek, a lágerekben se csak krematóriumok által ment a holtak eltakarítása. No meg nem árt észben tartani, hogy az akárhánymillás végösszegbe jó eséllyel beleszámított, hogy a hirtelenjében komanccsá vedlett egynémely ország is a németek nyakába varrtan hozzáadta a saját kis pogromjait...
(egyébiránt frí gáza és fákk líbermann ofkorz)
IN: lásd poszt, ezt a holotagadástiltás ritka nagy baromság (mert igenis mindenki mondjon és gondoljon amit akar) és Sólyom részéről a második legnagyobb baklövés a révkomáromi megfutamodás óta... ne készüljön már ennyire a polkorrekt nyugdíjára.
A viszontválasz:
A helyzet az, hogy én meglehetősen sok halottat láttam már, mindenféle állapotban. Meg vannak némi ismereteim az egyéb II. világháborús tömegmészárlásokról - például arról, ahogyan a német hadifoglyokat a háború után részben halálra éheztették, részben betegségek által hagyták elpusztulni, részben aktívan meg is ölték a (nyugati!!!) fogolytáborokban. A becsült veszteség ott 2 millió körül van - de a legyőzött németeknek ezt nem volt szabad felemlegetni, sőt, az akkori német államhatalom megtiltotta még a tömegsírok feltárását is!
Itt van az eb (és a hullahegy) elföldelve. Értem, amit mondasz, részben igaz is - de egészében mégsem. 3 millió halott az nagyon sok. Továbbá mindez a sűrűn lakott Európában történt, és mindenre maradtak tanúk. Vagyis: például a Sonderkommandók által legéppuskázott-teherautóban kipufogógázzal megfojtott halottakat is utóbb, ahogy az orosz front közeledni kezdett, kiásták és megsemmisítették (nem keveset belőle el is szállítottak a működő krematóriumokhoz).
Tízezerszám nem lehet halottakat nyom nélkül eltüntetni (mármint az égetéstől eltérő módszerrel), főleg úgy, hogy ha mindezt sokan tudják. Talán meg lehetne csinálni a Szaharában, vagy valami hasonló, rendkívül ritkán járt helyen, de nem Európában. Maradhattak ezer halottas nagyságrendű feltáratlan tömegsírok itt-ott, de ebből 3 millió biztosan nem jön ki. Nagyon sok résztvevő katona utóbb vallomást tett, és egész egyszerűen hiteltelen számomra a "különbözet nincs, mert azokat valahol elásták"-megoldás.
Lehet, hogy vérfagyasztó, de akkor is: 6-7 halott több mint egy köbméter (nem lehet légmentesen összepréselni a hullákat). 3 millió halott félmillió köbméter. Az iszonyú sok! Eltemetve ott marad félmillió köbméter árulkodó kiásott föld, amiből nyilván kupac lesz valahol.
Egyszóval ez a "krematórium-matematika" ésszerű kétségeket ébreszt az áldozatok tényleges száma vonatkozásában; már csak azért is, mert a krematóriumkapacitási adatokat éppenséggel zsidó forrásból vettem, vagyis alá aligha becsülik, inkább eltúlozzák. További ésszerű kétséget ébreszt az, hogy nagyon sok ember kiszabadulva soha nem tért vissza oda, ahonnan vágóhídi barom módjára engedték elhajtani - ami persze érthető. A mai ész nehezen érti a tévé nélküli világot, de az akkori Európa nem volt még egy információs szupersztráda, simán el lehetett tűnni egy auschwitzi szabadulópapírral akármerre.
Köztünk legyen szólva: a tömeggyilkosság az tömeggyilkosság, akármennyi halott legyen. Morálisan édesmindegy, hogy 3 vagy 6 millió embert gyilkolnak meg; történelmi szempontból azonban nem az. Márpedig ha a történelem kutatása tiltott lesz, akkor az ebbe a "tudományágba (mert átpolitizáltsága és művelőinek politikafüggősége igen intenzív) vetett bizalom még kevesebb lesz. Egyszerűen szólva: "azért kell betiltani ezt a véleményt, mert igaz!" - mondhatja bármilyen egyszerű személyiségszerkezetű tényleges antiszemita.
Tehát összességében az ilyen törvények a demokrácia és az objektív tudományos kutatás és vita durva és értelmetlen csorbításán túl ráadásul még a céljukat sem érik el, mert a zsidóellenes indulatokat csak növelik ("már megint ezeket védik?"). Ahelyett, hogy mindent részletesen-alaposan kielemezve hosszú távú megbékélést és értelmes együttélést hoznának létre a zsidók és nem zsidók között, privilegizálják a zsidókat, ami ténylegesen antidemokratikus, diszkriminatív faszság.
Azt hiszem, elmondtam mindent, amit akartam. Amikor a történelmet a Btk-ban "írják", az bizony se nem demokrácia, se nem tisztesség, se nem szólásszabadság. Mesterházy két lovat is meg akar ülni egyszerre: igyekszik az SZDSZ csődje után a zsidó, illetve íróasztal-liberális emberek szavazatait egészében átvenni, továbbá érzi azt is, hogy a holocaust-tagadást tiltó törvény antiszemita indulatokat gerjeszt, és ezt is hasznosnak találja - merthogy a Fidesz és a Jobbik között vacilláló szavazó megint kapott egy lökést (a MÁV elleni per is ilyen volt), hogy válassza a radikalitást.
Köztünk legyen szólva: semmi bajom a radikalitással, mert magam is kifejezetten radikális változást akarnék, valódi alkotmánnyal, királysággal, rövid, kemény és tisztességes törvényekkel. Csak valahogy a Jobbik hőzöngőiben nem látom erre az ígéretet...
