Kedves Népem!
Ezt a levelet 99 évre titkosítva írom meg - mert megérdemlitek, hogy legalább az unokáitok megtudják, mekkora ostoba birkanyáj voltatok...
Békésen uralkodhattam fölöttetek évtizedeken át - hála annak, hogy ti imádjátok az erős kezet; hiába, ez az ország nem szerzett gyakorlatot a demokráciában. Rájöttem, amikor másodszor kerültem hatalomra, hogy ti éppenséggel nem azt tisztelitek, ha az ellenzék mindenbe beleugathat és kompromisszumokat kényszerít ki, hanem ha a hatalom a lehető legkeményebb. Szerencsére az elődeim olyan korrupt csirkefogók voltak (mint az én csapatom is...), hogy meg is kaptam az áhított mindenhatósági többséget. Na, én aztán ki is használtam, nem úgy, mint egykor az az oroszok zsebéből előbújt vodkaszittyós mitugrász, aki hajdan közétek lődözött, aztán amikor hatalmat kapott, már nem merte alkalmazni.
Röhej, hogy mit meg nem engedtetek nekem. Népszavaztattam még ellenzékből arról, hogy ne legyen tandíj az egyetemeken - aztán nem telt el három év, egy árva szem jogászt nem képeztünk ki állami pénzen! Mi a francnak nektek jogász, elég, ha nekem van néhány... Persze tökmindegy volt ha valamilyen törvény nem klappolt, röptében átírtuk!
Népszavaztattam a csillagászati háromszáz forintos vizitdíjról is, merthogy legyen ingyen az egészségügy a tisztelt biztosítottaknak! Aztán annyi pénzt szedtem ki az ágazatból, hogy az összes fiatal doki elment a fészkes fenébe külföldre. Megpróbáltuk eleinte röghöz kötni őket, de gyorsan rájöttünk, hogy ennek nincs értelme. Amíg dolgozik a magyar, addig úgy-ahogy megvan orvos nélkül is (betegállományba úgysem mer menni, hiszen megcsináltam, hogy már közben is kirúghassák), aztán ha nyugdíjba megy, akkor már tiszta veszteség, szóval mit sem tesz, ha beadja a kulcsot. Még jó is, ha csak pár szem agyonhajszolt doktor maradt, nekik is azt kell számolgatniuk gyógyítás helyett, hogy mit hajlandó megfizetni a TB, hogy a kórház ne menjen csődbe...
Csináltam alkotmányt is, még azt is eléírtuk, hogy a baloldal egy genyó banda. Jó, tényleg azok, és gazembereket tesznek az ország élére, ha épp nekik áll a zászló, de vegyék észre, hogy most más a rend mint régen: ahogy a zsidóknak is van eszük hetedíziglen pénzt kérni Auschwitzért, úgy mi is hetedíziglen lerákosistázzuk őket, nehogy már azt higgyék, hogy ők a demokratikus baloldal?!
Az Alkotmánybíróság pofáját is sikerült befognunk, és hogy még a maradék kis jogkörükkel se élhessenek, odapakoltuk a Bélust, a Lacit meg a többi havert, hogy ugassák le azt a néhány elméleti jogász széplelket, akik még hittek abban, hogy nekik ott valamilyen kontrollra joguk van.
Nagy trükkösen azt is megcsináltuk, hogy a sok tapló ne mászkáljon fölöslegesen választani. Előre fe kéne iratkozniuk, de se idejük, se energiájuk erre, meg aztán csinálok a feliratkozáshoz olyan kérdőívet, hogy nagyjából két diploma kell a kitöltéséhez (a saját szavazóinknak persze megsúgjuk a megoldást, úgyis ismerjük névre az összeset, a Gabi fellistázta az egész csapatot!). Így aztán hiába akart az ellenzék kormányt buktatni, a mi csókosainkon kívül pont 372 szavazó volt összesen...
A földet is osztottuk, sokkal jobban, mint annak idején Nagyatádi. Merthogy tőlünk Nagyatádon véletlen se kaphatott földet, aki nagyatádi, inkább a képviselő haver, a műkörmöse meg az a cukrász, aki azokat a kurvajó bejgliket küldi a pártbulira karácsony előtt. Hadd termeltesse meg a mákot a helyi parasztokkal - még gondolkodunk, hogy a robotot bevezessük-e...
Írnék még nektek, kis pulyáim, de mennem kell a parlamentbe, és öt perccel a szavazás előtt oda kell érjek, hogy még átírhassunk két-háromszáz paragrafust...
Ugye kitaláltátok, hogy ki vagyok, kedves népem?
