Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Kérem tisztelettel: lehet fogadni! Mit tesz majd a Fodort végül az elnöki székbe gyötrő SZDSZ? Az a párt, amely a mélytengeri árokba merülő batiszkáfot is megszégyenítő mélységekbe süllyedt hajdani fényes rendszerváltó lendületéből... Ahol a megfontolt és okos Kis Jánosok és a tisztességes Tölgyessyk helyét átvették eleinte a 120 kiló eleven marhahúsok (Kuncze), majd a széllelbélelt verbális fantaszták (TGM), majd a hipercélszerűen vagyonosodó szimpla gazemberek (Kóka), hogy végül ne maradjon senki, csak a Fidesz hajdani hulladéka, Fodor Gábor, a minden miniszteri székben alkalmatlan vegytiszta karrierista.

Az SZDSZ-nek két lehetősége van. Az első, hogy simán beleolvad az MSZP-be: közös lista, közös álom, a júdáspénzt zsebrevágom... Itt az MSZP balszárnya lesz az akadály: márpedig azokat aligha célszerű megharagítani azért a plusz 1-2 százalék szavazatért, mert a veszteség nagyobb lehet. A régi bolsevikok utálják a szadeszt, és nem véletlenül - sokat kellett hallgatniuk tőle. Márpedig a maszop aligha engedheti el a különben leghűségesebb balszárnyat, mert akkor Thürmer kerülhet a parlament közelébe - a válság miatt erre amúgy is nő az esély, az ortodox kommunisták irátni nyugdíjas-nosztalgia aligha terjed ki a multimilliárdos Gyurcsányra...

A másik lehetőség, hogy Fodor ezúttal nagyban játssza el ugyanazt, amit kicsiben már bemutatott, amikor a Fideszt otthagyta. Ha valaki nem emlékezne: tán ha három hónappal a választások előtt látványosan átlépett a szadeszba, és még látványosabban, elismerő médiafigyelem mellett lemondott Fidesz-listás mandátumáról, mondván, hogy azt volt pártja révén kapta, és nem volna etikus megtartania. A liberális sajtó boldogan csóválta körülötte a farkát, és bársonypárnán nyújtották át neki az SZDSZ országos listájának akkor még biztos befutó második helyét, a szétsztárolt gesztus pedig százalékokkal emelte a szadesz népszerűségét.

Én úgy vélem, hogy ha az MSZP-vel való listás fúzió nem jön össze - márpedig aligha fog - akkor Fodor ugyanezt fogja meghúzni. Már igazam lett abban, amikor leírtam: az SZDSZ valójában nem fogja megbuktatni a Gyurcsány-kormányt, mert magát lökné ki a húsosfazék mellől. A választások előtt egy-két hónappal azonban már nem kell ilyen visszafogottnak lenniük: úgyhogy amikor már a mandátum hossza se múlik rajta, akkor szépen hátbadöfik majd a kormányt, megvonva a bizalmat. Még az se kizárt, hogy rendkívüli választások lesznek majd - de biztosan legfeljebb egy hónappal a rendes választási idő előtt...

Fodor ki fogja játszani azt a kártyát, amivel egyszer már sikerült ütnie. Csak legyen megfelelően erős hang és sajtó arra, hogy a fejére olvassa: nem őszintén bánta meg a kormány éveken át elmismásolt hatalomban tartását álellenzékből, hanem csupán újabb aljas taktikai húzással akarja négy évvel meghosszabbítani pártja jól megérdemelt haldoklását. Hölgyeim és uraim, fogadjunk: ezt fogja-e tenni a szadesz? Ki tesz ellene?

Néhányan (mármint az értelmesebbek közül, mert a kétbites agyúaknak az efféle téma nem kenyere) nem értik, hogy miért kell az "eszmei tisztaságért" harcba szállni, emiatt gyakorta személyeskedni, és olyan vitákba belemenni, ahol a másik könnyedén próbálhat hárítani a character assasination típusú ellentámadással, amit Terembura olyan jól ismer. Amikor a Konzervatórium nevezetű nevében konzervatív, gyakorlatában az SZDSZ-től (nem is mindig) jobbra tolt liberális csapattal vívtam kisebb-nagyobb csatákat, többen föltették a kérdést, hogy mi szükség van erre a bozótharcra?

Nos, most megpróbálom bemutatni, hogy miért érdemes ilyen küzdelmekbe belekezdeni. Ha ugyanis a magukat jobboldalra sorolók között létezne egy nemzeti jellegű alapkonszenzus, akkor tilos volna éles vitákat folytatni saját táborunkon belül, hiszen ez csak gyengítene. Csakhogy ilyen alapkonszenzus nincs! Nem az gyengíti a nemzeti gondolatot, ha egy Tallián Miklóst vagy akár egy Ablonczy Balázst megbírálunk, hanem az, ha elhisszük: ők velünk vannak. Ugyanis nincsenek velünk - sőt, maguk mellé állítják azok egy részét is, akik velünk is lehetnének, de a könnyed sziporkákat többre becsülik a csúnya, néha kifejezetten ellenszenves állandó asztalverésnél - Gabrilo erre a típuspélda.

Ha tehát kialakul egy valamilyen szinten rendszerváltó, de legalább alapos reformot lehetővé tevő helyzet: akkor nagyon kell vigyázni, hogy a Talliánok és Ablonczyk ne gyűrhessék maguk alá a többieket. Abból ugyanis nem lenne reform, legfeljebb egy új, más nevű Fidesz. Márpedig a mai rendszer tarthatatlan: az ország egyre súlyosabb helyzetéért főbűnösként ugyan a Gyurcsány-banda marasztalható el, de az, hogy ide eljuthattunk, az egyben a rendszerhibát is jelzi. Tehát: most megmondom, hogy nem lesz jobb 2010 után sem. Egy picikével, esetleg javulhat - de nem annyival, amennyivel egy jól, tisztességesen és elsősorban kellő nemzeti öntudattal és magyar szolidaritással vezetett országban lehetne. Ma ugyanis a "politikai elit" - ha lehet ilyennek nevezni azt a zsebrák-társaságot - önfenntartó, a választó legfeljebb a kormányt menesztheti, de a nagy pártok csirkefogóit nem.

Hát akkor ugorjunk neki, és vegyük elő Tallián Miklóst, a legszemtelenebb és legnagyobb szájú ideológiai szélhámosok egyikét. Már az is sok mindent elmond, hogy állandó címlapos blogja van a Hírszerzőnél - amely forrás, sok mindenről nevezetes, csak éppen a tisztességéről meg a semlegességéről nem. Rendes magyar ember nem blogol se a Hírszerzőnél, se a Népszabadságnál... A blogba érdemes beleolvasni - ennyire agresszív és öntudatos arrogancia csak a régi szép Hófehér című rajzfilmben fordult elő, úgyhogy Talliánt nyugodtan átkeresztelhetnénk Első avagy Egetverő Arrogancia nevére. Helyesebben, ő csak Második lehet, hiszen a rajzfilmé az első hely...

Tallián egyébként fizikus (legalábbis valahol ezt olvastam róla) - ehhez képest nagykaliberű társadalomtudósként kezeli saját magát, és képes olyan ostobaságok kinyilatkoztatására, hogy a kicsit is tájékozott olvasónak tarkóig fut fel a szemöldöke. Érdemes bemutatni, hogy például micsoda genetikai zseni őkelme. Sajátos, hogy a különben ennél sokkal színvonalasabb Judapest miért tűrte meg ezt a förmedvényt - mert azzal még nem volna baj, hogy védi a zsidókat, na de hogy ilyen hülyén? Nézzük végig a remekművet! Tételenként, szép precízen; a JP-ről idézem a blődségeit.

1. A tanult magatartásformák nem öröklődnek, és nem alakulnak biológiai sajátossággá, tanult magatartás-forma csak tanulással adható tovább. Pont. A zsiráf nyaka sem azért hosszú, mert a korábbi zsiráfok sokat nyújtogatták, és úgy maradt. Ez egy természettudományos állítás, amiről legfeljebb természettudományi vitát érdemes nyitni. Ezt pedig nem fogom megtenni, több okból sem. Egyrészt, mert én sem vagyok genetikus szakember, csak elfogadom a genetikus szakemberek józan közmegegyezését a témában. Másrészt az olvasók, és főleg a potenciális vitatkozók nagy része még nálam is kevésbé járatos a témában, ebből a vitából pedig jelentős hozzáadott érték nem keletkezne.

Hogy a tanult magatartásforma és az örökölt magatartásforma között hol a határ: azt bizony nemhogy egy laikusságát elismerő fizikus, hanem profi genetikusok se nagyon merik már kinyilatkoztatni. Örökölt magatartásformák ugyanis vannak: sőt, igen egyszerű állatoknál igen bonyolult magatartásokat figyelhetünk meg, ami kizárólag öröklött lehet, hiszen semmilyen tanítás vagy nevelés nincsen. Na ide hallgass, Miklós, te kis buta! Olvastál volna utána például a háromtüskés pikó (Gasterosteus aculeatus) szaporodási viselkedésének... Ez az apró halacska először egy barlangszerű kuckót épít a fenéken, aztán piros foltja mutogatásával-rezgetésével odatereli a nőstényt, majd speciális tánccal ikralerakásra bírja. Igen ám, de a pikó ezt nem tanulta - nem volt kitől, hiszen a halaknál nem nevelik fel a szülők az ivadékokat. Az egész magatartásforma öröklött, és hogy pontosan hogyan kódolódik - azt a fene se tudja. És ez csak egy hal! Mi lehet emberben?

A tanult magatartásformák bizony öröklődővé válnak - hogy pontosan hogyan, azt még nem tudjuk, de az már nem kérdés, hogy van mód erre. Ha nem így lenne, a pikók rég kihaltak volna, hiszen nem tudnának fészket építeni... Márpedig hülye materialisták (mint Tallián is) nem mondhatják egyszerre azt, hogy a tanult magatartás nem öröklődik, de teremtés se volt, vagyis az evolúció során kellett ezeknek a magatartásoknak öröklődővé válniuk; ez ugyanis paradoxon.

A zsiráf nyaka bizony hogy azért hosszú, mert a korábbiak sokat nyújtogatták, és úgy maradt. Ezt nevezik evolúciónak, te ostoba fajankó... Amelyiknek nem nyúlt meg a nyaka, az éhenhalt, lent az antilopok és zebrák gyorsabbak voltak.

2. Képességek, készségek, ösztönök öröklődhetnek. Azonban a hagyomány, a zsidóság által használt tanulási módszerek és hasonlók nem ösztönök, hanem emberi konstrukciók, az előző pont értelmében genetikusan nem öröklődnek.

Nincs ilyen, hogy "a zsidóság által használt tanulási módszerek". Hülye vagy, Miklós. Magyarországon Kádár idején de facto nem volt zsidó tanintézmény, így nem lehettek külön módszerek se, ha csak fel nem állítasz valami összeesküvéselméletet, hogy márpedig a zsidók akkor is összesúgtak és vad talmudista nevelést adtak suttyomban csemetéiknek. A valóság ugyanis az volt, hogy a magyar zsidók nagy többsége a vallástalan bolsevizmus idején erélyesen asszimilálódott, és zsidóságát lehetőség szerint fel is adta. Tallián mellesleg azt se vette észre, hogy ez a tétel egy zsidó összeesküvés-félét, masszív elitizmust vizionál, tehát nem segít, hanem árt a zsidóknak - ráadásul alaptalanul.

3. A szelekció lassú, bizonytalan irányú folyamat, amely semmi mást nem garantál, mint azt, hogy a “nyertes” a pillanatnyi versenytársaknál várható értékben több utódot hoz létre. Az, hogy egy-két ezer év alatt, a szelekció által követhetőnél több nagyságrenddel gyorsabb változások mellett az emberi fajon belül megjelenjen egy olyan csoport, ami specifikusan alkalmas arra, hogy értelmiségi, vagy bankár, vagy világösszeesküvő legyen, gyakorlatilag végtelenül valószínűtlen.

Lassú a te ángyod térdekalácsa, te féleszű. Hogy a fészkes nyavalyában lettek a kártékony rovarok néhány év alatt immunisak a DDT-re? Na, hogyan, kis okoskám? Megtanulták légmentesen becsomagolva megenni? Netán kikerülik? Nem, te idióta, hanem olyan genetikai változások történtek bennük - igen gyorsan - amelyek miatt a bontóenzimek nagyon hatékonyan dolgoznak. De a lassan laikusok által is köztudott antibiotikum-rezisztenciáról is beszélhetnénk, ami szintén igen gyorsan kialakult: a penicillin eleinte maga volt a csoda, de egy-két év múlva már ott voltak a rezisztens bacik. Erre azt mondhatnád (ha tényleg lenne némi eszed), hogy ez nem bizonyíték, hiszen penicillin korábban is volt, csak természetes forrásból - vagyis a rezisztencia létezhetett, csak feldúsult. Na de az abszolút szintetikus újabb antibiotikumok? Azokra is van rezisztencia, holott azok tényleg nem léteztek korábban... Vagy térjünk vissza a tüskés pikóhoz - itt a példa a képesség-feldúsulásra, méghozzá olyan gyorsan, hogy ezt egy vizsgálatban simán kimutatták! Vízfejű-nagyszájú Miklóskám, az evolúció lassú, ha a hatás kicsi - de igen gyors, ha a hatás erős és veszélyes. Namármost, hogy a zsidókra kényszerített kétezer éves diaszpóra-lét mennyire gyorsította fel a képességek kiválogatódását, azt szép pontosan meg kéne és lehetne vizsgálni, nem polkorrekt süket dumát sóderolni róla.

Nem végtelenül valószínűtlen, hogy az értelmiségi létre kényszerített, földtulajdontól elzárt zsidók között feldúsul kétezer év alatt az ész, hanem - ez meg is történt. Az a bizonyos felmérés, amely az askenázi zsidók IQ-ját találta legmagasabbnak, valós. Szar ügy, amikor a tények nem engedelmeskednek a feltételezéseidnek, ugye, Miklóskám? Továbbá csúsztatsz, ahogy szoktál - mert az értelmiségi/bankár pályára a zsidóknak jócskán nagyobb esélyük van (képességeik révén) másoknál, de a világösszeesküvést nem kéne idekeverni - az csak a buta fejedben létezik.

4. Ha a zsenialitás nem is, a kiugróan jó teljesítmény átlagos képességekkel is elérhető. A zseninevelés természetesen nem humánus dolog, mélységesen elítélem, de ettől még, ha korlátozottan is, lehetséges. Lásd a Polgár család életművét, ahol a dresszírozás egy valóban világklasszis, és két, erősen átlagon felüli sakkozót eredményezett.

Na de honnan tudod, hogy a Polgár család átlagos? Lemérted a lányok IQ-ját, vagy csak szövegelsz szanaszét? Szerintem azért több az övék, mint a tiéd, Miklóskám - kell ott azért tehetség is, főleg a sakkban. A papának legalábbis volt sakktehetsége, miért ne örökölhették volna a lányai... Látod, egy dologban véletlenül egyetértünk: én is elítélem a zseninevelést, és bár a saját gyerekemet alávethetném effélének képességei alapján, de eszem ágában sincs.

5. Az átlagból kiugró sajátságok nagy valószínűséggel visszasimulnak a populáció többi tagjához. Ha egy nép átlagos testmagassága 180 cm, akkor a 2 méteres apukának várhatóan már nem 2 méteres, hanem csak kicsit alacsonyabb gyermeke lesz, és néhány generáción belül visszaérnek a 180 centis magassághoz. Az átlagon felüli, kiugró színvonalat örökléssel folyamatosan, nemzedékeken át fenntartani igen valószínűtlen.

Egy nagy lófaszt, szólt a grófnő. Visszasimul az átlaghoz - feltéve, hogy a párválasztás az átlagosból történik! Na de a diaszpóra-zsidóságban nem lehetett kívülről házasodni, hiszen a pap zsidót nem adott össze kereszténnyel! Ha pedig a pár is magasabb képességű: akkor bizony nem simul vissza semmi. Ha a kétméteres apuka kosaras csajt vesz el, a gyerekeik is kosarasok lesznek. Az értelmiségi létbe voltaképp belekényszerített zsidóság Európában ahhoz nagy volt, hogy a "beltenyésztés" ártalmas legyen, ahhoz viszont elég zárt közösség (összeurópai szinten), hogy a képesség-feldúsulás hatékonyan érvényesüljön.

6. Elképzelhető, hogy az orrméret- és a hajgöndörödés-gén mellékhatása a világösszeesküvésre való hajlam, de rettentően valószínűtlen.

Komoly, tudományos érv, ilyet várunk egy természettudóstól. Meg egy picit mintha rasszista is lenne, de neki nyilván szabad. A zsidók jelentős száma még csak nem is hasonlít a karikatúra-zsidókra... Az viszont az eddigi szövegelemzés alapján nagyon valószínű, hogy az arrogáns butaság génje a Tallián Miklós névvel evolúciós kapcsolatban áll...

7. Ahogy a genetikával való érveléshez érteni kell a genetikához, úgy a statisztikával való érveléshez is érteni kell a statisztikához. Közelebbről ez azt jelenti: nem szabad összekeverni az ok-okozati összefüggést (illetve figyelni kell a más oldalról is alátámasztott, helyes üsszefüggés megtalálására), a közös okra visszavezethető korrelációt, és a véletlen korrelációt. Példának okáért annak, hogy a hazai zsidóság szociológiailag, anyagi helyzetében, életminőségében valószínűleg felette van a hazai átlagnak, nem fajelméleti okai vannak. Nem azért élnek jobban, mert zsidók, hanem azért, mert zömmel budapestiek: a zsidóság jelentős része történelmi okokból Budapesten koncentrálódik, Budapest átlagos anyagi és életminőségi viszonyai pedig jelentősen felette állnak az országos átlagnak. Nem a zsidóság okozza a jobb mutatókat, hanem a budapestiség, az, hogy a zsidóságnak épp a budapesti része élte túl a vészkorszakot, történelmi kérdés.

Ó, te magyar tarka... Gratulálok, ilyen hülye ember kevés van. Él mondjuk 100-150 ezer zsidó Budapesten - és ugyanennyi csöves is. Továbbá legalább ennyi szakadt cigány, meg lecsúszott lumpenproletár. Valahogy nekik a budapestiség mégse az életszínvonal maximumát hozza el... Tallián már csak ilyen: okosan elmondja, hogyan kéne a statisztikával adatokat kezelni, aztán mond mégis egy akkora marhaságot, hogy a legelőn lenne a helye. Budapesten ugyanis százezerszámra élnek nagyon szegény emberek, tehát ha a zsidóság különbségét csak a lakhely adná, akkor ugyanannyi arányú (10-15 %) lecsúszott zsidónak is kéne lennie. De nincsenek (nem mintha ez baj lenne). Már arról az apróságról nem is beszélve, hogy mióta Budapesten a legmagasabb az életszínvonal? Hát a nyugati határszél, hát Sopron és Győr? Vas megye aligha cserélne szívesen Budapesttel, akár életszínvonalra, akár cigánymennyiségre nézvést...

A befejezés a csúcs: Gyurcsányra emlékeztet a stílus, amikor az adócsaló cégeket alapító, adómentesített úszómedencét gründoló csirkefogó okos hangon nevelgette az embereket, hogy adózzanak csak szép fegyelmezetten...

Ezek miatt kérnénk mindenkit, ha nem ért a genetikához, ne érveljen vele se pro, se kontra. Ha nem ért az örökléstanhoz, ne érveljen vele se pro, se kontra. Ha nem ért a szelekcióhoz, ne érveljen vele se pro, se kontra (olvassa A fajok eredetét inkább). Ha két, minimális szakértelem nélkül lévő bölcselkedő nekiáll genetikai érveket felsorakoztatni egy identitás-vitában, az először roppant vicces, de rettentő gyorsan válik nagyon alacsony színvonalúvá és szánalmassá. Ne tegyenek ilyet. Köszönjük.

Mit is írt Tallián az elején?

...én sem vagyok genetikus szakember, ...

Értem. Neked mégis lehet, Miklóskám. Leírhatsz egy határ baromságot, méghozzá egyrészt elemista könnyedséggel cáfolhatóakat, másrészt olyanokat, amelyek végiggondolva zsidóellenes gondolatokat ébreszthetnek - hát, én nem tudom, hogy Darwin rólad írt-e, de hogy azt a bizonyos Darwin-díjat kiérdemelnéd, az már egyszer bizonyos.

Ráadásul ez az arrogancia még kontraproduktív is: aki antiszemitizmusra hajlik, egy ilyen bicskanyitogatóan hülye szöveg miatt semmivel nem lesz megértőbb a zsidókkal. Sőt. Vagy netán ez is volt a cél???

Ami engem illet, én azt állítom: a zsidóság igenis magas szellemi képességekkel rendelkezik, amit egyrészt az újabb kutatások, másrészt a zsidó Nobel-díjasok és értelmiségiek magas száma és aránya is bizonyít. Ezt a kétezer éves diaszpóra-lét okozta, ilyen hatékonyan működött a képesség-feldúsulás. Nincs is ezzel baj: egy tehetséges népcsoport többletet ad az országnak. Ami vita a zsidókkal fennáll (holocaust-ipar jelenségei, illetve az állandó antiszemitázásuk bármilyen kritikára), az egy korrekten működő országban magától is nagyrészt megoldódik, mert egy tisztességes jogrend sem előítéletek miatti hátrányokat, sem ok nélküli rasszistázást nem bátorít, továbbá a többségi nemzetben nem nevelget bűntudatot - főleg nem olyasmiért, amiben a ma élők döntő többsége sehogyan nem is lehetne vétkes. Ennyi.

A legérdekesebb az, hogy Tallián milyen széles körben elfogadtatta magát. Hogy a Judapestre bevették, az még megérthető, hiszen az efféle harcias filoszemitizmust a zsidók rendkívül nehezen utasítják vissza. Na de a Konzervatórium?...

Furcsa számomra, hogy az alapvetően tisztességes és nem rossz képességű Gabrilo hogyan képes besodródni egy ilyen alak uszályába, és "szakértőbbnek" nevezni őkelmét. A Gabrilo-jelenség mutatja, hogy összességében normálisan gondolkodó emberekben hogy fejlődik ki a kétkedés nélküli tisztelet az efféle talliánok felé. Gabrilóval korábban egészen jókat beszélgettünk, sőt, meglehetős keményen összeveszett jó néhány konzervatorista hímvesszőkalpaggal (régi blogját már rég nem hozzáférhetővé tette, biztos szégyelli), amikor Benei barátja csak úgy ukmukkfukk kihajított, miután vitaképtelennek bizonyult. Sőt, itt ujjongó kommentet írt, amikor azt a bizonyos Hollán Ernő utcai írást megjelentettem. Aztán halálra sértődött azon, hogy Ablonczy politikai deklarációját kiveséztem - érdemben ő próbálta védeni a téziseket, ha igen vérszegényen is -, továbbá különös elszántsággal rohamozott, amikor a kellemesen átmelegedett akolajtót rányitottam.

Nincs azzal semmi baj, hogy hol egyetért velem, hol nem. Azzal van a baj, hogy észre sem veszi maga sem: milyen szélsőséges-szenvedélyes butaságokat képes leírni az akolmeleget bármi áron megvédendő. Tele szájjal bolsevikozik, miközben maga válik egyfajta szektássá, egyes emberektől még a fingot is rózsaként szaglászván. Mi lehet ennek az oka? Az együtt sörözések meghitt félrészegsége? A nyájszellem? A valahová tartozni vágyás? A Tallián-féle abszolút önbizalom vonzása? Netán az, hogy az ilyen emberek képtelenek a személyes barátaikból kiábrándulni? Akármi is a jelenség oka: tudomásul kell venni, hogy még a Tallián-féle selejtes gondolatok is képesek különben gondolkodásra alkalmas követőket szerezni. Ezért kell a Talliánokat szépen kivilágítani, hogy kifélék-mifélék... Hátha kevesebb lesz az utánfutó!?

Hát már megint. Jöttek, láttak, őrjöngtek, öltek. Igen, a mocskos szemét cigánycsürhe, akik harmincan kötnek bele háromba, és azonnal előrántják a kést is. Aztán szúrnak - nagy szakértelemmel és gyakorlattal, pont a szívbe, vagy a vesébe. Hogy halálos legyen, de legalábbis maradandó fogyatékosságot okozó.

Raffael Sándor és Sztojka Iván. Két színmagyar név - akárcsak a Kolompár vagy a Kalányos... Természetesen a tettesek cigány mivolta érdektelen, harsogja a polkorrekt média - bár már egyre halkabban, mert az újabb és újabb cigány rémtettek eltussolása egyre kevésbé hatékony és egyre nagyobb indulatokat kelt.

Marian Cozma nem provokált, nem randalírozott, nem kezdett ki a cigányok barátnőjével. Rátámadtak, leszúrták, meghalt. A rohadékok meg Audiba pattantak - AUDIBA, BASSZÁTOK MEG, BAROMARCÚAK, AKIK A MÉLYSZEGÉNYSÉGNEK ÉS CSAKIS A ROSSZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEKNEK TULAJDONÍTJÁTOK A CIGÁNYBŰNÖZÉST! Arról nem is beszélve, hogy azért a kézisek nem Veszprém leglepukkantabb talponállójában szórakoztak, ott a fogyasztás nem kétszáz forint...

Félelmetes történelmi fintor, ahogy egy szerb és egy horvát csapattársa sietett a szerencsétlen román fiú segítségére - és majdnem osztoztak is a sorsában. Hol volt itt a szerb-horvát háború alig tízéves emléke, hol volt a románok és a délszlávok közötti hajdani masszív ellentét? Életveszélyben is rohantak, próbáltak segíteni - majdnem bele is haltak, életük végéig hordják majd nyomait annak, milyen állatok élnek Magyarországon két lábon járva...

Ki kell végezni a gyilkosokat! Nem büntetés a börtön, csak az ország helyzetét nehezíti a tényleges életfogytiglan csillagászati költsége - nem is beszélve egy esetleges amnesztiáról vagy szökésről. Az élethez való jog? Igen? Hát Marian Cozmáé? Aki a más életét elveszi: veszítse el a saját jogát is, hiszen a másét se tartotta semmire, ugyanezt érdemli! Szemet szemért, fogat fogért! A justizmordokat a halálos ítéletnél előírható kötöttebb bizonyítási rendszer képes kivédeni - jelen esetben kamera előtt gyilkoltak a cigányok, nem vitás, ki a tettes - nem véletlenül menekült el azonnal.

Kivégezni őket, ha formálisan törvénytelen is! Kivégezni, ha kell, magánúton, ha kell, a börtönben lemészárolva más foglyok által, ha kell, akár a bíróság előtt a vádlottak padján agyonlőve. Az ilyen állatok nem érdemelnek kegyelmet. Ki kell végezni őket - nem utolsósorban a tisztességes cigányok érdekében is! Mert ha a hasonszőrűeket megilleti a törvény védelme, a feszültség egyre gyorsabban fog nőni, és hamarosan kitör a pogrom. Amiben persze nem azokat gyilkolják majd meg, akik rászolgáltak, hanem az ártatlanokat, akiknek csak a bőrszíne egyezik az aljas, alattomos és a végtelenségig erőszakos cigánybűnözőkével.

Halál Raffaelre és Sztojkára! Galád gyilkosoknak ne legyen irgalom!

Hát jó, írok a miskolci rendőrkapitányról, aki a mai magyar közéletben is páratlan gyorsaságú vargabetűt tehetett saját széke körül, hála a "meggondolatlan" nyilatkozatának.

A tények immár közismertek, elég vázlatosan összefoglalni őket. Pásztor Albert, Miskolc rendőrkapitánya odanyilatkozott, hogy a városban elkövetett rablások (a benzinkút vagy bank elleni, egyértelműen nagy pénzre menő és komoly szervezettséget, általában lőfegyvert is igénylő esetek kivételével - ez utóbbit, a fegyverigényről, magam teszem hozzá) tettesei cigányok.

Érdemes idézni is a kapitány szavait (részletek):

...Pásztor Albert, aki pénteken az Index érdeklődésére kifejtette, hogy a bűncselekmények áttekintésekor őt is meglepte a szomorú tény, miszerint az elsősorban magányos idős nőket és fiatalokat érő utcai rablások elkövetői mind romák. Az Index kérdésére, hogy miért tartja fontosnak hangsúlyozni az elkövetők etnikai hátterét, és nem fél-e az etnikai ellentétek kiéleződésétől, a rendőrkapitány kijelentette: a rendőrség tartozik annyival a város lakosságának, hogy felhívja a figyelmet egy helyzetre.

"Miskolcon az etnikai szembenállást nem azzal oldjuk meg, ha elhallgatjuk a mindenki által tudottan létező problémát. Ha meg sem fogalmazzuk, hogyan akarunk valamiféle kiútban gondolkodni? Mindenki hülyének nézne, ha azt állítanám, hogy nincs helyzet" - fogalmazott kérdésünkre a város rendőrségének vezetője.

Az Index kérdésére, hogy eszerint akkor óvakodni kell-e az utcán a romáktól, kijelentette, hogy valóban vannak a városnak olyan területei, amelyeket este ajánlatos elkerülni. "Fel kell hívni a figyelmet a kellő megfontoltságra, hogy ottani vendéglátóhelyre ne menjenek be, ne italozzanak, mert áldozattá válhatnak."

A rendőrkapitány hiányolja a cigányság belső önszerveződését, ami a tisztulás irányába mutatna. "Meddig várunk? Amíg etnikai összecsapás lesz? Nem kellene ez ellen tenni? Nem az elhallgatás a megoldás. Én felelősséget érzek, és nem feszültséget gerjesztek, hanem rávilágítok a helyzetre, és megoldást próbálok kezdeményezni. Büszke leszek, ha valami ezáltal megindul."

"Mi, rendőrök teszünk azért, hogy kivegyük a részünket a fiatalok neveléséből. A baj csak az, hogy a sok kis aranyos cigánygyerekből gyakran lesz durva és kegyetlen bűnelkövető. A családokban kéne valamit kezdeni a dologgal, hogy ne ilyen irányban változzanak."

Az Index szerint ez a nyilatkozat megszakítja a cigányok hátrányos megkülönböztetésének csökkenő trendjét, illetőleg azt a pozitív (?!?) folyamatot, hogy egyre több cigány kerül a rendőrség kötelékébe (értsd: nem a kezüket kötik össze, hanem felveszik őket rendőrnek...).

Bencze József országos verőlegényrendőrfőkapitány azonnal farkcsóválva intézkedett, ahogy az ávóügyibelügyminiszter Draskovics Tibor rádörrent: felfüggesztette a polkorrektség berlini falát legalább egy ponton "hivatalosan" is szétlövő miskolci főzsarut. A hiperliberális budai csahoskórus azonmód beindult, Gusztustalan Gusztos Péter narkóengedélyeztető buzikedvenccel az élen (lásd a fentebbi cikkben is), és egy Munk Veronika nevezetű szalonidiótával erősítve.

Érdemes ezt a félőrült balliba hazudozót is szó szerint idézni. Lássuk:

A származás kiemelésével mutatta meg a "mi" és az "ők" közötti éles határvonalat, amit tovább hangsúlyozott azzal, hogy rámutatott: még a lelkiismeretes rendőri munka sem elég ahhoz, hogy kinevelje a cigányokból a bűnöző hajlamot. Arról viszont hallgatott, hogy az összes erre vonatkozó kutatás szerint a romák többségéhez hasonló szociális helyzetű (alacsony iskolai végzettségű, munkanélküli, nagycsaládos, komfortot nélkülöző lakáskörülmények között élő) nem cigány népességen belül pontosan ugyanakkora a bűnözők aránya mint a cigányok körében. Vagyis lehet, hogy az ő nyolc rablásának elkövetői tényleg mind cigányok voltak (mint megtudtuk, ezt a kihallgatáson maguktól vallották be, hiszen jogszerűen ilyen adat nem kérető és nem tartható nyilván), de ennek a ténynek a hangsúlyozásával éppen a bűnözés valódi okát - egyszerűen szólva: a nyomort - hazudta el.

"Jegyzetében" a "rasszista megnyilvánulásokra" számos hivatkozás mutat rá. Érdekes módon, a fentebb felhozott "összes erre vonatkozó kutatás" nem érdemelt egy fél hiperhivatkozást sem. Típusos balliba trükk ez is: eleinte "bizonyít" (bár "forrásai" általában hasonló, tendenciózus vélemények csupán), aztán hazudik egy jókorát, és közvetlenül ezután masszív személyes támadásba megy át, hazugnak nevezve azt, akit ki akar imígyen pellengérezni. Voltaképpen Munk Veronika magának is masszívan ellentmond, bár őt ez nem zavarja, hiszen az abszolút intoleráns balliba oldalon tökéletesen legitim eljárás az "amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek"-elv gátlástalan használata. Nézzük, hogyan megy ez (újabb idézetek következnek)!

Egyedül arról beszélt, hogy a bűnözőket ő egy népcsoporthoz sorolja. Ezzel nem mást állított, mint hogy életük a születés pillanatában meghatározott, vagyis a lopás- és rablásvágy vérükből és/vagy a kultúrájukból fakad. A származás kiemelésével mutatta meg a "mi" és az "ők" közötti éles határvonalat, amit tovább hangsúlyozott azzal, hogy rámutatott: még a lelkiismeretes rendőri munka sem elég ahhoz, hogy kinevelje a cigányokból a bűnöző hajlamot.

No, van még érdekes szólama:

Gettók, rezervátumok: bármilyen vonzónak is tűnne sok millió honfitársunk számára mint megoldás, a helyzet az, hogy az ilyesmi nemcsak jogilag és erkölcsileg védhetetlen, gyakorlatilag megvalósíthatatlan, hanem teljes mértékben haszontalan is lenne. Magyarország legnagyobb kisebbségi csoportja és a többség békés egymás mellett élése mindenkinek, cigánynak és cigányellenesnek egyaránt érdeke, a másik megoldás ugyanis az egyre mélyülő szegénység és a fokozódó erőszak.

És a balliba csatabanya cikkének végéről a magyargárdázás sem maradhat el:

Pásztor sokkal inkább tünet, véres kelés a (nem létező) esélyegyenlőségi mozgalom arca közepén. A mindennapos bazmegezéssel egyenértékű szaloncigányozás természetessége, a cigányok molotovkoktélos gyilkolászása [6] és a Magyar Gárda masírozása után egy magas rangú rendőrtiszt miért tartaná kínosnak, hogy nyilvánosan rasszista kijelentéseket tegyen?

No, akkor elemezzünk. Először is: a rendőrség nem kezelhet olyan adatot, hogy ki cigány és ki nem, még akkor se, ha ezt maguk vallják be. Ugyanakkor a nagybecsű szerző szerint léteznek olyan "kutatások", melyek egyenlőre hozzák ki a mélyszegénységben élő nemcigányok és cigányok bűnözési arányát.

Vagyis valakiknek mégis szabad efféle adatokat kezelniük? De netán csak akkor, ha "eredményeik" pontosan megfelelnek a polkorrekt elvárásoknak?!

A megoldás alighanem kettős. Egyrészt Munk Veronika gátlástalanul hazudik: nemigen létezhetnek efféle kutatási eredmények. A létminimum alatt élő kisnyugdíjasok például nem töltik meg a börtönöket; de másrészt az is egy immár egyre közismertebben megcáfolt hazugság, hogy a cigányok közül csak a legszegényebbek bűnözők. Vajon a hatalmas maffiákat kiépítő cigánycsaládok földönfutók? Vajon a "Merdzsók" a létminimum részei? Ugyan már, Vera, akkor pofázz, amikor éjjel egykor beballagtál Diósgyőr legsötétebb részébe, és túlélted egészben...

Ha pedig a nyomorról, mint a bűnözés valódi okáról beszélünk: talán a nyomor oka is érdekes, nem? Monokon hányan is vállalták a közmunkát, hogy a segéllyel egyenértékű (illetve, több) jövedelmet kapjanak? Nem kellene valami hangyafasznyi együttműködést elvárni a cigányoktól? Esetleg hogy három elemivel ne jelentsék be, hogy "ennyiért nem érdemes dolgozni", és ne várhassanak el annyi pénzt a gyatra szintű (és jócskán ellógott) segédmunkáért, mint egy kvalifikált sebészprofesszor a maga teendőiért...

No, gyerünk tovább. Hol laksz, Verácskám? Mi a lakcímed, kicsi okoska? Csak nem a Rózsadomb? Nehogy már azt mondd, hogy a Tavaszmező utca, mert azt nem hiszem el! Baromi könnyű gettóellenes dumákat nyomni arról a Budáról, ahol még a BKV-buszok is mind környezetvédőek, és az ingatlanárak akkorák, hogy oda bűnöző cigány be nem teszi a lábát. Ha lefordítjuk balliba vasorrúnk szövegét a valóságra, az így hangzik:

Mi biztonságban vagyunk, erre a környékre nem jöhet cigány (és a jobber önkormányzatok itt döntik a pénzt a rendőrségbe, és a kerületi kapitány pontosan tudja, hogy a járőröknek még a környékre tévedő dzsozékat is azonnal el kell kapniuk és kihajítani a környékről), csak itt nem beszélünk erről, mert mi igazi demokraták vagyunk. Közénk nem jöhet cigány, de mit képzel az a nyomorult magyar plebs - benne a nem maszopszadesz szavazók - hogy ők majd elkülönülhetnek? Ők csak szívják a mi toleranciánk eredményeit, és nehogy meg merjenek szólalni közben! Elvégre a cigányoknak is kell vadászterület, mi másra lennének jók a falvak, ott úgyis sok szemét jobber szavazó van!

Arról nem is beszélve, hogy a cigányok és nem cigányok "békés egymás mellett élésével" szemben vajon miért a fokozódó erőszak és az egyre mélyülő szegénység az alternatíva? Milyen erőszak? Netán fenyeget, kedves Vera? Ha nem fogjuk be a pofánkat, a cigányoknak még több erőszakra lesz "joguk", és azért leszünk majd mi szegényebbek, mert kirablásunk napi gyakorlattá válik, de meg is érdemeljük, mert genyó rasszisták vagyunk?

A cikk vége mutatja a ballibák abszolút gátlástalanságát. Ha a miskolci kapitány egy véres kelés az esélyegyenlőségi mozgalom arca közepén, akkor mi lehet Munk Veronika? Megmondom én: egy szarcsimbókos aranyér a polkorrektség segge lyukában. Milyen jópofa, ahogy belinkeli azt a gyilkosságot, ahol ugyan cigányok voltak az áldozatok, de azt, hogy bármiféle rasszista indok lett volna, eddigelé csakis a balliba véleményterroristák visítozásai "támasztják alá". Valójában könnyen lehet, hogy a tettesek is cigányok voltak, de ez szemlátomást nem fér bele csatabanyánk világnézetébe. Szinte kötelező tartozék itt a magyargárdázás, hiszen a Gárda "vonulása" köztudomásúan hullahegyeket hagyott maga után, vagy ha még nem, hát ezután majd biztosan, elvégre azok fasisztanácikok, tudja is ezt minden balliberális!

A forgatókönyv ezúttal nem a szokásos módon alakult: a fagyi visszanyalt, és a büntetőeljárást annak idején ugyancsak szerencsével és politikai hátszéllel megúszott Draskovicsnak igen gyorsan visszakoznia kellett, mert Miskolc közvéleménye egy emberként állt a kapitány mögé. Hogy a szocialista polgármester és a megyei kormánypárti potentátok miért döntöttek így, azt könnyű kitalálni: Borsodban már olyan szörnyű állapotok uralkodnak, hogy minimális józan ésszel bíró politikus nem támogathatja a keménykezű és a cigánybűnözést tolerancia nélkül kezelő kapitány menesztését. Elvégre már Moldova régi rendőrkönyvében is "Egy nehéz megye: Borsod" az egyik fejezet címe, márpedig akkor még létezett a segédmunkások tömegeit foglalkoztató szocialista nagyipar...

Személyes tapasztalatom is van: amikor elvonatoztam Sárospatakra, a vonaton végig állandó rendőrpáros járőrözött (nem csak ültek, folyamatosan járták végig a szerelvényt): de kellett is, mert olyan félelmetes alakok szálltak fel szinte minden megállóban, hogy a nem cigány utasok rendre közelebb ültek egymáshoz... Volt ott ordítozás, ivás, köpködés, és minden egyéb, amit már két-három szakadt cigány be tud mutatni, de ezen a vonaton tucatszám fordultak elő. Érdekes volt, hogy a magyarok a nagy veszély miatt már összetartóbbnak tűntek a szokott félénk elfordulós mintánál: bár a rendőri jelenlét végül megelőzte a tettlegességet, de ha nem lett volna ott a járőr, akkor se valószínű, hogy a magyarok cserbenhagyták volna egymást, ha a putritöltelékek támadnak.

Egyszóval: omladozik a polkorrektség fala - de számomra nem egyértelmű, hogy merre fog ledőlni, és kit csap majd agyon? Pásztor Albert cigánybűnözéssel kapcsolatos nyilatkozata nyilvánvalóan nyílt, korrekt és igaz - de kérdés, hogy miért védték meg? Csak azért, mert Borsodban ennyire kell a kemény kéz - vagy netán azért, mert Pásztor esetleg közreműködött kemény kezével 2006. október 23-án is? Vajon hová vezet a "több cigány rendőrt"-politika? Vajon ellenőrzik-e a cigány rendőröket kellő szigorral - én a "C" típusú nemzetbiztonsági ellenőrzést sem tartanám indokolatlannak, hiszen a bűnözőkhöz átálló, velük együttműködő hatósági személyeknél nincs nagyobb veszedelem a törvénytisztelő emberekre. Márpedig ha Kalányos törzsőrmesternek a bátyját kellene üldöznie, erősen kérdéses, hogy ezt megteszi-e a rokonságot megtagadva, avagy inkább félrenéz, mit sem törődve az idősebb Kalányos által kirabolt sértettek jogaival és a tisztességgel? És ha Kalányos törzsőrmester netán a tisztesség mellett dönt - túlélheti-e ezt, vagy a legközelebbi családi összejövetelen kibelezik?

A másik kérdés, amit már feltettem, hogy vajon milyen alapon merik - bármiféle bizonyíték nélkül - egyesek kijelenteni, hogy minden ember születésétől fogva egyenlő? Az egyenlő JOGOK elve még rendben lenne - de pusztán polkorrekt politikai elméletek alapján kimondani, hogy a képességek, az etikai hozzáállás öröklött komponense is azonos, abszolút képtelenség. Hosszan vitattuk már ezt korábban is: márpedig a magyarországi helyzet egyre inkább követelően sürgeti, hogy a polkorrektséget félredobva tényleg történjen meg annak a jól standardizált, előítélet nélküli kutatása, hogy van-e a bűnözési hajlamnak öröklődő komponense? Mert ha igen: akkor lehetne nagyon határozott neveléssel, erélyes politikával csökkenteni az így veleszülető hátrányon és egyben veszélyen. Nem az a fasizmus, ha netán sikerül bebizonyítani, hogy a cigánybűnözést részben örökletes hajlam okozza: hanem csak az, ha egy ilyen eredményt nem a megelőzés neveléses-kultúremberi módszereinek bevezetése érdekében, hanem a kiirtás-elűzés irányában használnának fel!

Első néhány évemet anyai nagyszüleimmel együtt töltöttük: régi, polgári lakásukban volt egy szobánk. Hatalmas cserépkályhák álltak minden szobában, és a pincében jókora tűzifa- és széntárolója volt mindenkinek. Amikor beköszöntött a hideg, a ház kéményei a Titanicot megszégyenítő füstöt okádtak. De nem csak ezé a házé: egész Budapest széngázszagba és füstködbe burkolózott, de akkoriban Demszky még diákként barátkozott a maoizmus tanaival, és nem a város sorsát rontotta, így szmogriadókra nem került sor.

A mai húszévesek már talán nem is láttak közép-kádári Tüzép-telepet, ahol a "tüz"-előtag még masszív és tényleges jelentéssel bírt: hatalmas dombokban állt a daraszén, a német brikett, a koksz, és emeletnyi halmokban a hasított akácrönkökből álló tűzifa. Akkoriban még lovaskocsikkal is hordták a szenet - a "szenestróger" is közismert figura volt fekete mocskos kék trikójában és fonott háti puttonyával, mellyel a pincékbe masírozott úgy félmázsás fordulókkal.

Aztán a szüleimnek sikerült egy társasház-építésbe bejutni, és kisiskoláskoromban külsőbb zöldövezetbe költöztünk. A lakásban gázkonvektorok voltak, a fürdőszobában és a konyhában meg elegáns villanyhősugárzó. A gáz lángja füstmentes, tiszta volt, a széncipelés és fahasogatás hirtelen a múlté lett. A konvektorhoz nem kellett érteni: nem kellett precíz váracskát építeni gyújtósból, nem kellett vigyázni a szén ügyes berakására, csak egy kattintás a gombon, és már égett is. Nem is beszélve arról, hogy perceken belül meleget adott, míg a cserépkályhának órák kellettek, mire igazán fűteni kezdett - igaz, akkor egész napra megtartotta a meleget...

Az akkori újságok még terjedelmes cikkekben foglalkoztak a vájárok teljesítményével; a focicsapatok között számos "Bányász" akadt, az ismétlődő bányaszerencsétlenségek során az egész ország szívszorulva aggódott a föld alatt rekedtekért, és ünnepelte a hős bányamentőket, ha sikerült élve kiásniuk társaikat.

Aztán a késő-kádári rendszerben egyre "modernebbek" lettünk. A "gázfűtéses öröklakás" már nem a vágyva vágyott luxus volt, hanem a leggyakoribbá vált. A Tüzép-telepeken egyre kisebbek lettek a szénhegyek. A lakótelepek távfűtéssel épültek, a házakon már nincs is kémény... De a belvárosban is mindenhová bekígyóztak a gázcsövek, és ha másképp nem, de cserépkályhába szerelhető Héra gázégő képében meghódították az egész országot. A hajdani mérgező "városi gázt" (ami szénmonoxid és hidrogén keveréke, és izzó szénből, vízgőz bevezetésével állítják elő) leváltotta a földgáz. Kádárék mindebben a szocializmus győzelmének bizonyítékát látták, és semmi problémát nem találtak abban, hogy gázból az ország nem bírt önellátóvá válni - hiszen a "testvéri Szovjetunió" szép tiszta csövön, olcsón küldte a fűtőanyagot, Kádár szerint az idők végezetéig.

Csakhogy nem az időknek lett vége, hanem előbb Kádárnak, aztán a szocializmusnak, végül a Szovjetuniónak, gyors egymásutánban. A gáz a tőkésedő Oroszországtól már nem bagóért jött (amire hivatkozva például annak idején bagóért elvitték a bauxitunkat), hanem kemény piaci áron, akárcsak az olaj. Lett is infláció percek alatt vagy 40 százaléknyi, bele is remegett az Antall-kormány a taxisblokádba, nem is nyerte vissza a tettrekészségét soha többé.

De ha az ember egyszer elkényelmesedik, nehezen tér észhez. Még a kilencvenes években is az újonnan épülő házak döntő többségét gázfűtésesre tervezték. Újabb és újabb falvakba kígyózott be a cső, és legfeljebb hangulat céljából építettek néhányan hagyományos kéményt is, divatos kandallót állítva a szobájukba.

Aztán a gázár állami támogatása fogyni kezdett, viszont az orosz árak csak nem torpantak meg. A korábbi jelentéktelen fűtésszámlák olyan gyorsan váltak súlyos teherré, hogy a kisnyugdíjasok még rá sem döbbentek, mekkora bajban vannak, máris csak 8-10 fokot mertek tartani szegényes lakásukban. Többen meg is fagytak; csak a lumpen cigányokat nem sújtotta a gázáremelés, mert ők eleve nem vezették be, és ócska vaskályháikban régen is, ma is vígan pattogott a lopott fa - hogy helyenként egész védett erdőket taroltak le (mégpedig derékmagasságban vágva, hogy ne kelljen hajlongani...), az semelyik kormányt nem zavarta annyira, hogy rendet tett volna.

A kétezres években aztán változni kezdett a helyzet. Egyre jobb piaca van a kandallóknak, szilárd tüzelőanyagú kazánoknak - és a húsz éve kihaló szakmának tűnő cserépkályhás mesterek is alig győzik a megrendeléseket. A kilencvenes években még a peremkerületek zöldövezeteiben is csak elvétve lehetett füstszagot érezni: csak egy-egy házban pöfékelt a kémény. Most meg, ahogy egy keményebb éjjel mentem hazafelé: az egész városon ott ült az égő fa kellemes-kesernyés illata. Minden második ház kéménye pipált, és az udvarokon fakupacok díszelegtek.

Én magam mindig szerettem a tüzet: horgászviskónkban saját kezűleg építettem kandallót flexszel nútolt samott-téglákból, és ha télen kimentem (ami szinte hetente megtörténik), nem maradhatott el a tűzrakás. Eleinte csak hangulati elem volt a kis kandalló - mostanra azonban a legfőbb melegítővé lépett elő, igaz, gyakran kell etetni, mert kis tűztere hamar kilobban. No de ki győzi fizetni a szigeteletlen házikó konvektorának számláját?...

Nincs mit tenni: akinek egy csepp esze van, az ma már legalább alternatívaként beépíti a fakályhát a házába (én is így teszek). Gáz vagy lesz, vagy nem - napi politikai sakkjátszmák részei lettünk, és ha lesz is, korántsem biztos, hogy ki bírjuk majd fizetni. Fát meg mindig lehet találni - vagy ha muszáj, lopni... A fa, ellenben a gázzal-olajjal, újrahasznosított fűtőanyag, hiszen nem tölt több széndioxidot a légkörbe, mint amennyit a fa élete során onnan kivont.

Figyelemre méltó, hogy mennyire sok fa megy pocsékba és korhad el szép csendesen országszerte anélkül, hogy legalább meleget adna. Csak a Nagy-Duna több ezer tonnányit sodor le áradásaival - és néhány horgászhelyemen látom, hogy a semmi egyébre nem használható, korhadni kezdő óriási kidőlt törzsek tucatjai fekszenek az ártéren, és ott is korhadnak szét, hacsak egy magas árvíz el nem viszi őket, hogy lejjebb jussanak ugyanilyen sorsra. Állítólag sok a munkanélküli, akik között sok a képzetlen, ezek között is sok a cigány. Mi lenne, ha egy értelmes kormány csekély befektetéssel ezeket a tömegeket arra használná, hogy összegyűjtesse velük az ártéri erdők kidőlt fáit (meg a városok szemetét...)? A cigány dolgozna - ha nem akarna, nem kapna segélyt! -, a nyugdíjas olcsón kapna tüzelőt, az orosz gázelzáráson csak mosolyognánk... Értelmes kormány? Van itt ilyen?

No, akkor folytassuk a Gede testvérek egy másik kiadványával. A címben szereplő könyv megint egy történészi mű, amely arról szól, hogy a II. világháború után a németeknek gyorsan és rövid úton visszaadták a holocaustot. Méghozzá nem is csupán a szovjetek, hanem az amerikaiak és a franciák is.

A történelem gúnyos fintora, hogy a háború legvégén a németek aránylag kis erővel igyekeztek tartani magukat keleten a szovjetek ellen, hogy a hadsereg minél nagyobb arányban adhassa meg magát a nyugati, civilizáltnak vélt csapatok előtt. Nem volt jó taktika... Igaz, a németek nem várhattak sok jót az oroszoktól, de hogy az amerikaiak is ilyen gazemberek legyenek, arra nem számítottak - elvégre a nyugati ellenfelek ellen a háború során végig meglehetősen tisztességesen betartották a genfi konvenciókat.

A nyugati fronton magukat megadó németek angol, francia vagy amerikai fogolytáborokba kerültek. Annak volt szerencséje, aki az angoloknak jutott: ott elvétve fordult elő súlyosan rossz bánásmód, akkor is cska néhány száz embert sújtott, egyértelműen egy inkompetens tiszt ostobasága miatt. Igaz, hogy az angolok elég sok németet későn engedtek el, éveket dolgoztatták őket Angliában - de ezek a németek emiatt nem panaszkodtak, sőt, általában ott is maradtak, megházasodtak, és végig nagyon is jól bántak velük.

(Érdekes, hogy a háborúban egyértelműen az angolok szenvedték el a legtöbbet, hiszen őket vagy öt éven át támadták, bombázták, hajóikat süllyeszgették, Afrikában és Olaszországban - de 1940-ben Franciaországban is - fronton is harcoltak, mégis ők viselkedtek a német foglyokkal egyedül tisztességesen. A franciák érdemi háborúban néhány hétig vettek részt 1940-ben, az USA pedig sosem állt német támadás alatt, legfeljebb a tengeren találkoztak németekkel - mégis olyan véres bosszút álltak, mintha nekik kellett volna kiállni London évekig tartó bombázását...)

Az amerikaiaknál más volt a helyzet. Morgenthau pénzügyminiszter masszív leckét akart adni a németeknek, hogy soha többé ne  háborúzhassanak: a teljes ipari kapacitás megsemmisítése mellett az ország feldarabolása, a nép nyomorba taszítása is a terv része volt. Roosevelt, már nem sokkal a halála előtt, betegsége által fokozott gyűlölet és csökkent belátóképesség közrehatása folytán a tervet elfogadta. Eisenhower pedig szintén vaskosan gyűlölte a németeket, így aztán, mint teljhatalommal bíró európai katonai vezető, azt részben végrehajtotta, már ami a német férfiak nyomorba-halálba taszítását illeti.

A magukat megadó németek eleinte POW (prisoner of war) státusba kerültek. Az ilyen személyeket a genfi konvenció védi: előírja, hogy mennyit kell kapniuk enni, hogy orvosi ellátás, szállás, miegyéb jár nekik, sőt, kapcsolattartási joguk van. A POW státuszt azonban csak a háború tényleges végéig tartották fenn (addig féltek, hogy a közülük ejtett foglyokon torolhatják meg a németek a német foglyok elleni atrocitásokat). Mihelyt a németek megadátk magukat, a foglyok többségét átsorolták a DEF (disarmed enemy force) státuszba, a magukat később megadók avagy utcán összefogdosottak pedig a SEP (surrendered enemy personnel) státuszt kapták.

A DEF-eket és SEP-eket NEM KELLETT ETETNI. Nem írta elő a szabályzat. Elvileg a német lakosságnak kellett volna élelmezni őket, de ezt a legtöbbször megtiltották, és nem egy civilt, aki esetleg a táborba zárt, éhező rokonának akart volna élelmet vinni, az őrség agyonlőtt. A Vöröskereszt segályszállítmányait visszafordították. Néhány lelkiismeretes ember (pl. a francia vöröskeresztes Pradervand) tiltakozásait elnémították. Az amerikai táborokban földbe ásott gödrökben "laktak" a németek, így nem csoda, hogy nyáron is ezrével hullottak.

A franciák ugyanezt a "politikát" folytatták - egyszerű, vérszomjas bosszúként az 1940-es csúfos vereségért. A francia és amerikai táborokban több mint egymillió német halt meg kiéheztetés, járvány vagy ellátatlanság következtében. Mindezt ráfogták az oroszokra, csakhogy 1990-ben megnyíltak a KGB régi levéltárai, és bizonyítani lehetett, hogy a haza nem tért mintegy másfél millió német hadifogolyból csak félmillió halt meg Oroszországban (igaz, hogy az oroszok tovább tartották fogságban a németeket, és keményen dolgoztatták őket igen rossz körülmények között, mégis jobb volt a túlélési esélyük, mint némelyik francia vagy amerikai táborban).

Eisenhower eltitkolta az általa elkövetett emberiség elleni bűntettet, és a tiltakozókat  agyonhallgatta a sajtó. Az NSZK-ban ez tabutéma volt, még a tömegsírokat se volt szabad kiásni - az NSZK vezetése egyfajta hallgatólagos megállapodást kötött a bűnös győztesekkel, hogy a Morgenthau-terv végre nem hajtása és a német újjáépítés finanszírozása fejében nem feszegetik a németek elleni háborús bűnöket.

Véssük jól az eszünkbe: A GYŐZTESNEK MINDIG IGAZA VAN. A létező világban tehát - bármennyire is fájjon - nem a keresztényi tisztesség és önfeláldozás visz sikerre. Győztesnek kell lenni, ennyi az egész...

A szerző egy amerikai republikánus héja, akinek később már a republikánusság is túl puha volt, így önálló (eleve reménytelen) politikai próbálkozásba kezdett, és a Reform Párt elnökjelöltjeként kísérletezett, ha nem is a nyeréssel, de legalább a figyelemfelkeltő szerepléssel.

Ezt a könyvét (jó néhányat írt) a Gede Testvérek adták ki - ami már önmagában is tökéletesen elegendő a polkorrekt bal- és jobboldalnak a "FASISZTAAAAAAA" megbélyegzésre. A Gede Testvérek ugyanis minden további nélkül kiad csakugyan fasiszta-náci könyveket. Magát a Mein Kampfot is; bár ezzel a logikával a Soros-féle CEU-t (a Közép-európai Egyetemet) is le kéne fasisztázni, mert egy időben a rendszerváltás után a Mein Kampfot betilthatták, és csak a CEU közreműködésével, oktatási céllal lehetett kiadni - igaz, nem magyarul.

A Gede Testvérek kiadó ugyanakkor számos értékes és fontos könyvet hoz ki, amelyek nem fasiszták, de a Mein Kampf ürügyén le lehet ezeket is húzni a polkorrekt médiában. Ott van például a kétkötetes "Október tizenötödike", a történész Macartney műve, aki rendkívül alaposan tárgyalja a két világháború közötti magyar történelmet. Ebben a műben már olvasható, hogy Szálasi személyében nem vérgőzös zsidóirtó volt, és a nyilasok efféle bűneihez kevés köze volt (a tömeges deportálások bőven Szálasi hatalma előtt történtek, a nyilas atrocitásokat pedig nem ő kezdeményezte). Macartney nem festi Szálasit rózsaszínre, nem tartja ártatlannak - csak annyit vesz le róla, amennyivel több bűnt bolsevik klisék alapján akasztgattak rá (a hatalomátvétellel elkövetett hazaárulás önmagában is elég lett volna az elítéléséhez, és ez nem is vitatható).

No de elkalandoztunk, térjünk vissza Buchanan könyvéhez. Buchanan megállapítja, hogy a marxizmus-leninizmus a maga eredetiségében kudarcot vallott: a bolsevik rendszereket csakis az erőszak tartotta fenn ideig-óráig, és összeomlásuk törvényszerű volt. Ugyanakkor a "győztes" Nyugat szerinte sokkal nagyobb bajban van, mint azt oly sokan gondolnák. A könyv gondolatainak vázlatához saját kiegészítő megjegyzéseimet dőlt betűvel fűzöm hozzá.

A baj fő megjelenési formája Buchanan szerint az, hog a nyugati fehér ember egyszerűen elfogy. Kétségbeejtő népszaporodási válság van: Európában a mohamedán albánokon kívül nincs olyan nemzet, amely ne fogyna, és Amerikában is a wasp-ok (white, anglo-saxon, protestant) egyre gyorsabban csúsznak kisebbségbe. Csak néhány példa: Oroszországban 1,35 gyerek esik egy nőre, a katolikus (?) Spanyolországban csak 1,07, de Romániában vagy Csehországban is csupán 1,2 ez a mutató. Németország szinte megnyugodhat az 1,3-mal - kár, hogy 2,1 gyermek/nő kellene csak arra, hogy a népesség száma fennmaradjon.

Azt is le kell szögezni, hogy az emberi élet aránylag hosszú volta miatt a félelmetesen romló népszaporodási adatok mégsem késztetik azonnali intézkedésekre a struccpolitikát folytató kormányokat - éspedig azért nem, mert az országok összlakosságának száma nem zuhan olyan gyorsan, hogy a szaporodási arány alacsonysága megszólaltassa a vészcsengőt. Nem hát, hiszen mi még élünk, csak épp egyre öregebbek leszünk. Amikor a háború utáni, még népes generációk elfogynak, akkor lesz hirtelen nagyon kevés nyugati fehér ember Európában - de akkor már késő is lesz, hiszen a maradéknak afrikai (vagy cigány...) típusú sokgyerekes családmodellre kéne váltania azonnal, ami nyilván nem fog összejönni. A fehér ember jelenleg kihaló fajnak tűnik. Az ENSZ Európa elnéptelenedésével foglalkozó statisztikái szerint 2000-ben 494 millió 15-65 éves európai élt, de 2050-re már csak 365 millióan leszünk. Ugyanezen fél évszázadban a 65 év felettiek száma 107-ről 172 millióra fog nőni...

Buchanan megvizsgálja, hogy mi az oka ennek a jelenségnek, hiszen a háború után még masszívan felívelt a népszaporulat (hát igen, aki élve maradt, igyekezett élvezni a dolgot, és még tévé se volt). Az ő megállapítása szerint Gramsci, Adorno, Horkheimer, a magyar zsidó Lukács György, és a részben általuk (Adorno, Horkheimer) alapított kultúr-marxista Frankfurti Iskola (mely Hitler elől Amerikába menekülve ott a Columbia Egyetem segítségével New Yorkban telepedett meg, és egy Herbert Marcuse nevű hasonszőrűvel megerősödve működött tovább) volt annak a hosszú kultúrharcnak a megkezdője, amely a nyugati társadalom súlyos destrukciójához vezetett. Gramsci, a lenin-sztálini utat zsákutcának látó kirafinált kommunista rájött, hogy a Nyugatot nem a "termelési eszközökön" keresztül lehet meghódítani - mert az ezerszer elátkozott imperializmus már (sokszor épp a szocdem mozgalmak hatása alatt) megokosodott annyira, hogy a munkásokat egyre jobb életkörülmények közé juttatta. Gramsci és követői rájöttek, hogy az embert, mint lélekkel bíró lényt éppen a lelki rendjének lerombolásával lehet  permanens kulturális forradalomba vinni, amely forradalom művelőire nem is olyan kockázatos,  mint a hagyományos fegyveres szervezkedés, de végső soron összedönti a Nyugat berendezkedését.

A renegát marxisták hosszú, szívós harcba kezdtek. Csatlakozott hozzájuk sok megtévesztett, avagy ostoba, avagy hiperelméleti demokrata, akik úgy vélték, hogy az önkritika az erkölcs magasabb foka. A Frankfurti Iskola által kialakított "Kritikai Elmélet" nem egyéb, mint a nyugati kultúra főbb elemeinek destruktív kritikája, beleértve a kereszténységet, a kapitalizmust, a hatalmat, a patriarchátust, az erkölcsöt, a hierarchiát, a szexuális korlátokat, a hazafiasságot, a nacionalizmust, történelmi örökségünket, a táradalmi konvenciókat és a konzervativizmust.

A Kritikai Elmélettel hadakozó kultúrmarxisták nem győzik elítélni a Nyugatot mindenért, amit az a történelem során elért. Amerika felfedezése galád gyarmatosítás, a hazafias apák tiszteletéből nácizmus ered, a nők jogai abszolútak - beleértve az abortuszt is, és így tovább. Különös súllyal támadja az elmélet a keresztény egyházat, mert a nyugati erkölcsiség legfőbb védőbástyája a hit és a Tízparancsolaton alapuló etika. Szintén ellenség a hagyományos család, különösen az apai tekintély - már csak azért is, mert az 1919-es európai forradalmacskák megmutatták, hogy még egy szétvert intézményű társadalomban (Magyarország) a civil öntudat és a családok pillanatok alatt képesek a rendet helyreállítani és kivetni a társadalomból a destruktív erőket. Így, hogy a kártevők szabadon rághassák a nyugati rendszert, elsősorban annak gyökerét, a hitet és a hagyományos családot kell meggyengíteni.

Buchanan könyve részletesen elemzi, hogyan támadnak a kultúrmarxisták, és már eddig mekkora sikereket értek el. A hatvannyolcas mozgalmak mögött már ez az ideológia állt, amely végső soron az egyén boldogulását, élvezetét helyezi bármi áron (a társadalom károsítása, sőt, akár másokkal szembeni súlyos vétkek árán is) legelőre. Felveti a szerző, hogy a két világháborúban az állítólag elnyomott munkások dalolva mentek a halál elé, és igen ritkán volt kétséges számukra, hogy hazájukért az életüket is érdemes odaadni. A hatvannyolcas mozgalmak a háborúkat és a hazafiasságot szégyellnivalóvá tették - már Vietnam esetében az lehet ma büszke, aki eltépte a behívóját és megszökött a katonaság elől.

Önmagában persze nem volna baj, ha nem lenne többször háború - csakhogy messze nem az egész világ olyan, mint a fehér ember Nyugata. Az iszlám radikálisok, az egyre agresszívebb afrikaiak, a folyamatosan szaporodó és hatalmas áradatként szétterjedő ázsiaiak nem osztják ezzel kapcsolatban a Nyugat dekadenciáját. A fehér Nyugat védekezésképtelenségét jelzi, hogy bár a katonai technikai fölény még megvan, de már olyan fontos lett az egyes emberek egyéni sorsa-boldogulása, hogy az USA gyakorlatilag nem tud komolyabb konfliktusban részt venni, mert néhány száz vagy néhány ezer csillagos-sávos lobogóval letakart koporsót sem visel el a közvélemény. Ugyanez még inkább igaz Európára, melynek nyugati fele gyakorlatilag lefegyverezte magát - nem a fegyverek fizikai terén, hanem a katonai elszántság vonatkozásában, annyira, hogy a szerb konfliktusnál is többször amerikaiaknak kellett az európai csapatokat kimenteni, annyira féltek a veszteségtől.

"Az 1960-as évektől kezdve a baloldal leghatásosabb fegyvere az ellenfelek megbélyegzése, gyűlöletkeltőnek és elmebetegnek nyilvánítása" - írja Buchanan. Ugyanilyen szerepe van a lépten-nyomon nácizásnak, fasiztázásnak is. Ezt abszolút gátlástalanul alkalmazzák; gyakorlatilag minden, konzervatív oldalon tárgybelileg megnyert vita vége az, hogy a felkészült jobboldali győztes fasisztává változik. Aztán magyarázkodjon, ha tud.

A családok szétverésének eszközei: a nők "egyenjogúságának" olyan irányba fordítása, hogy a nő megszűnjön családanya lenni, és először karriert, később meg már az önmagába zárt egyéni boldogágát keresse. A mai, "modern" szinglik nem attól lesznek boldogok, hogy három-négy gyerek, 10-15 unoka veszi őket körül. A pisis pelenka fárasztó és kicsinyes holmi, a szülésektől ellazuló has és lógó mell pedig abszolút ellentmond a reklámok idealizált húszéves, karcsú, ránctalan cicababáinak. Ma a szex már abszolút öncél, és több könyv, videó és egyéb jelenik meg az élvezeti technikákról, mint a gyereknevelésről. A buzik intenzív támogatása is ennek a taktikának a része - Buchanan kitért arra is, hogy miképp kényszerítették ki a WHO ezzel kapcsolatos masszívan politikai döntését az amerikai pszichiátriai társaság kőkemény befolyásolásával.

A család megsemmisítéséhez hozzájárul az abortusz liberalizálása is. Az utóbbi évtizedekben csak az USA-ban 40 millió abortuszt végeztek el. Magyarországon a helyzet még ennél is rosszabb, ha a megszületett és méhben megölt csecsemők arányát nézzük. Az abortusz szabadsága talán a legkeményebb csapás a keresztény egyház abszolút élettiszteletére: ugyanis következik belőle, hogy az életet máshol sem tekinti prioritásnak a harcias kultúrmarxizmus, és támogatja az eutanáziát, az öngyilkosság szabadságát. Félelmetes, hogy amikor Európában a népességi válság az aktív korúak megfogyásakor és a nyugdíjasok számának megkettőződésekor - úgy 2050 táján - vajon milyen liberális áramlat várható? A ma eltűrt, sőt, egyre inkább orvosi segítséggel is támogatott öngyilkosságok esetleg elvárt magatartássá válnak majd az eltartandó öregektől??? Akkor leszek 85, ha megérem...

Buchanan részletesen leírja, hogy az USA népessége milyen gyorsan, és egyre gyorsabban alakul át. Az illegális bevándorlást Mexikó nyíltan támogatja, sőt, már nem rejti véka alá Texas, Új-Mexikó és Kalifornia visszaszerzésének szándékát sem. Nem, nem háborúzni akarnak - egyszerűen ellepik tömegeikkel az ottani, egykori fehér többséget a latinók. A félelmetes és öngyilkos polkorrektséget persze ők nem gyakorolják a nyugati fehér ember irányába: a spanyolajkú latinók megsértése bűn, és meg is torolják, de Kolumbuszt le-mocskosgyarmatosítózni szabad. A könyv meglehetősen részletesen taglalja, hogy a négerektől az indiánokon át a latinókig milyen öntökönszúró mentegetőzésre kényszerítik a fehér amerikaiakat. Hogyan fújja fel a média a négerek sérelmére történő bűncselekményeket - miközben az interetnikus (amikor a tettes és a sértett más bőrszínű) bűntettek döntő többségénél néger tettes és fehér sértett a felállás. Gyakorlatilag ugyanaz folyik Amerikában, mint itt, Magyarországon - csak itt a cigányok "üldözöttségének" kényszerképzete próbálja elrejteni azt, hogy a cigányok nagyon is gyakori bűnözése keményen a magyar (most még) többség ellen irányul, míg a fordított tettességre alig akad példa.

Érdemes kitérni a zsidókra is, mert a könyv velük is foglalkozik. Bár az amerikai kultúra destrukciójában Buchanan - méltán - megemlíti, hogy a Kritikai Elmélet művelői között számos zsidó akad, és többségük a liberális szennyáradat híve, de Buchanant mégsem érdemes antiszemitázni. Izraellel szemben egyáltalán nem ellenséges; sőt, leírja, hogy Nixon elnöktől kérdezte meg annak idején a véleményét Izrael jövőjével kapcsolatban, mire Nixon szótlanul lefelé fordította a hüvelykujját...  Bemutatja, hogy már mosts okkal nagyobb az eleve öbben levő palesztinok népszaporulata (bár Izrael zsidó lakosságának szaporulata még pozitív), de 2050-re 7 millió zsidó izraeli mellett 3 millió palesztin lesz Izraelen belül, 12 millió a Nyugati Parton és Gázában, 10 millió pedig Jordániában - vagyis összesen 25 millió, és akkor a többi, szintén ellenséges környező arab népről még nem is beszéltünk. Izrael legutóbbi gázai akciójában már látszik ugyanaz a katonai határozatlanság, amely a Nyugat mentalitásával azonos. A gázai támadásban jellemzően rendkívül kevés izraeli katona halt meg - azaz ugyanott tartanak, ahol az USA: nem tűrik a saját áldozatokat - de ez egyben azt jelenti, hogy nem szívesen adják a hazájukért az életüket... Továbbá a végső mérleg is olyasféle, mint az USA iraki ügyei: szétverték a Hamaszt meg nem is, elfoglalták Gáza városát meg nem is, megöltek sok civilt, de nem annyit, hogy az etnikai arányt ez bármennyire is befolyásolja, csak annyit, hogy mindenki népirtónak titulálja őket. Egyszóval: a gázai támadás teljes kudarc, és a keménységet mutatni akaró Izrael sokkal inkább az elbizonytalanodását demonstrálta...

Izrael tehát hosszabb távon bukásra van ítélve Buchanan (és Nixon) szerint - alighanem igazuk is van. A "területet békéért"-elv nem működik: arab szempontból a háború sikeres, még a sok vereség mellett is. Hogyan is lett független Amerika? Washington a csaták többségét elvesztette, egyszerűen csak kitartott. Az arabok ugyanezt teszik: és a belső meggyőződésük ereje biztosítja számukra a győzelmet. Aki meghalni is hajlandó az országáért, az végül győzni szokott. "Ha tíz ember hisz valamiben olyan mélyen, hogy az életüket is adnák érte, és húsz hisz valamiben, amire szavazni is hajlandók, akkor a tíz ember fog törvényt adni a húsznak." Izraelben a helyzet ráadásul fordított: a halni is készek vannak többségben.

Izraelt Buchanan (fejezetcíme is ez) a Nyugat metaforájának tartja. Az izraeli történelem, amely az offenzív területfoglalástól (Sínai-félsziget, Jeruzsálem, Golán-fennsík) eljutott a fegyveres túlerő melletti visszavonulásig és a tétova béketapogatózásokig, néhány évtizedbe sűrítve mutatja a Nyugat több évszázadát: a gyarmatosító világhódítástól a polkorrekt elnézéskérésekig.

Buchanan közli, hogy 2000-ben már több muzulmán volt a Földön, mint keresztény. A mohamedán vallás immár Európában is a második legnagyobb, maga mögé szorítva a júdaizmust. Csak Németországban 1500 mecset áll. De nem a hívők száma, hanem a hit intenzitása a legfontosabb, és a legnagyobb bajunk. Idézek néhány gondolatot a könyvből, nagyrészt szó szerint, legfeljebb némi rövidítéssel:

"Európában haldoklanak a keresztény gyülekezetek, a templomok kiürülnek, a mecsetek megtelnek. Franciaországban 5 millió, az EU-ban 12-15 millió muzulmán van. ... Vajon az-e a dolgok természete, hogy a nemzetek és civilizációk felemelkednek, terjeszkednek, dominálnak és uralkodnak, hogy aztán elérkezzen hanyatlásuk, amikor egyenlőséget ajánlanak alattvalóiknak, melyet azok el is fogadnak mindaddig, amíg ők maguk meg nem szerzik a hatalmat, hogy felemelkedjenek és uralkodjanak? ... Vajon az emberi egyenlőségről folytatott minden locsogásunk szándékos önámítás? Nem lenne más, mint egy kiújuló küzdelem előjátéka, amit az emberek és nemzetek fölötti uralkodás jogáért vívunk? ... Harciasság, mártíromság, és igen, intolerancia a felemelkedő vallások és hódítók ismertetőjele. ... Klodvig megkeresztelésekor Rheims püspöke felszólította a frankok királyát: Égesd el, amit eddig imádtál, és imádd, amit eddig elégettél! ... A világot meghódító kereszténység nem volt gyámoltalan vallás, a hit őrzői pedig nem hittek minden vallás egyenlőségében. Egyetlen igazságuk volt: mindenki más téved. Ma a katolikus templomok szószékeiről mást sem hallunk, mint gyászos bocsánatkéréseket a múlt bűneiért. ... Talán ez az út a mennyekbe vezet, itt a Földön azonban bizonyosan a pokolba. A történelem azt tanítja, hogy a nyöszörgő kutya kapja a rúgásokat."

Még hosszan értekezhetnék a könyvről, oldalakat idézhetnék belőle, de nem teszem - vegye meg magának mindenki, olvassa el aztán gondolkodjon az olvasottakról. A polkorrektség és a hátrálás lassú öngyilkosságnak tűnik. Nem csak a magyarság fogy: ide kínaiak, Németországba törökök, Franciaországba arabok érkeznek, és egyre egyenjogúbbak lesznek. Ha egy dán lap muzulmán-kifigurázó karikatúrát közöl, majdnem megindul a dzsihád, a muzulmánok támadnak, zászlót égetnek, olykor ölnek is. Nyugati keresztény országokban "művészet" címszóval lehet bemutatni a "Hugyozó Krisztus" című ocsmányságot, a vizeletbe merített feszülettel - és ha valaki tiltakozik, akkor bigott ósdi fasiszta lesz. Kíváncsi vagyok, hány efféle művész merné Szaúd-Arábiában kiállításon bemutatni a "Teveszarral borított Kába-kő" című rendkívül progresszív opuszt, és a művészi szabadság eme alkotás leleplezése után hány másodpercig tartana és milyen módon végződne.

A vicc az, hogy a mostani kultúrkampf-marxisták sorsa ugyanaz lesz, mint a konzervatívaké, ha a fehér ember kultúrája letűnik. Elhajtja őket rabszolgának a budai beglerbég; az árulókat az ellentáborban sem becsülik sokra...

Blogcsúcs, ahol a díszvendégek nem is bloggerek. A magyarságról, annak megéléséről történő elmélkedés, ahol a főasztal szendvicsében két történész szikkadt félzsemléje között egy pszichiáter a párizsi. Ez ma a "konzervatív" gondolat. Érdekes. Ha Horthy Szegeden néhány történészt ültet körbe, és odahívja még a bolondokháza nevesebb dilidoktorait, alighanem Kun Béla maradt volna Magyarország ura az idők végezetéig...

A Reakció, a Konzervatórium és a Jobbklikk szép ütemesen sajátítja ki a "nemzeti jobboldal" fogalmát - voltaképpen minden ok nélkül. Vegyük végig, kik is ők!

A Reakció a hajdani UFI utódja. Ez egykor a Fideszhez nagyon-nagyon közel volt, aztán úgy-ahogy eltávolodott tőle, legalább névleg, és voltaképpen eléggé sokszínű műhellyé vált, a masszívan antikommunista, felelősségrevonást követelő Lelkylolától (akit nagyon kedvelek) a korrekt és erélyesen kormányellenes Turulon át a pocsék posztokkal jelentkező Kínai Kálmán és Trágár Tóniig, megtűzdelve több kifejezetten polkorrekt szerzővel is. A nyomtatott újság már megszűnt (vagyis de facto becsődölt), a blog azonban ezt túlélte. A lap főszerkesztője Ablonczy Bálint volt - érdekes, hogy ő a Jobbklikknek is rendszeres szerzője, és Ablonczy Balázs, az egyik meghívott történész díszvendég alighanem a testvére, legalábbis életkor és fénykép-hasonlóság alapján így vélem.

A Konzervatórium indulásakor még úgy-ahogy méltó volt a nevére. Nem sokáig: hamarosan átvették a hatalmat a masszívan polkorrekt és nem is kicsit balliberális emberkék, mint Tallián Miklós (aki a Hírszerzőn blogol), Benei Péter és néhány velük egyetértő. Elnémították az alapító tag Sasikát (aki egy nagyon kulturált középkorú tanárember, és blogját mindig érdemes olvasni), mondván, hogy egyik-másik írása egy komplett náci alapvetés - holott ő abszolút humánus, csak éppen nem polkorrekt, és minden körülmények között tényleg jobboldali. Mostanra a Konzervatórium a totális polkorrektség fellegvárává vált; ha a politikai palettát nézzük, úgy nagyjából a Fidesztől balra, az MDF tájára sorolható (de pl. Hadrian VII. kifejezetten kormány-szimpatizáns írásokat is közölt). Benei Péter annak idején alulmaradt ellenem egy vitában - kapásból ki is tiltott, összes kommentemet törölte, fasisztázott, holott valójában ő volt igazi liberálfasiszta véleménymonopolizáló, aki amellett a vereséget se tűrte úriemberként (továbbá olyan politikai elemző cég beosztottja, amely főleg kormánymegrendeléseket teljesít). A szerzők többsége egyébként korahúszas egyetemi hallgató (de a többiek is harminc alattiak), azért is olyan arrogánsak: a baloldaltól eltanult lerohanási eszköztárhoz a fiatalság tévedhetetlensége társul.

A Jobbklikk egy sajátos kórképe a Fidesz bénaságának. Vicces hibrid: a többé-kevésbé legalább formailag a Fidesz magjától függetlennek nevezhető értelmiségieket (Ablonczy Balázs, például) megspékelték Navracsics Tibor frakcióvezetővel, aki a posztok mintegy harmadát jegyzi a tíz szerző közül, viszont a vitákban sose vesz részt. Valahol érthető a Fidesz gondolkodása: megpróbált egy látszatra független netes fórumot kialakítani, de nem állta meg, hogy az olvasókat direktebben megvezető Navracsicsot kihagyja onnan. Ez a taktika persze visszaüt: független véleményű, minimálisan értelmes ember észreveszi ám, hogy ez Navracsics honlapja, amit mások posztjai próbálnak nem-pártpolitikussá álcázni, de nem sok sikerrel. A viták színvonala meglepően alacsony, és furcsa módon nem tiltottak még ki, holott pontosan úgy beszélek, mint ahogy mindenhol szoktam (na de ami késik, nem múlik, most ezt a posztot belinkelem nekik, attól majdcsak kidobnak, mert a Fidesz se tűr semmilyen kritikát, főleg nem azt, ami a polgárok hülyének nézését leplezi le).

Egyszóval ez a három többszemélyes blog nevezi magát nemzeti blogcsúcsnak. Nem hívták Tomcatet, aki már akkor is blogot írt, amikor még egyik "csúcsblog" se volt sehol. Nem hívnak senkit, aki nem az adott három klubocska embere - ráadásul gondos vitavezetéssel (nem is titkoltan moderálásnak nevezik ezt is) óvják meg a csapatot attól, hogy esetleg holmi kóbor magyar beüljön közéjük, aztán nekiálljon megmutatni, hogy valójában milyen az, amikor valaki magyarnak érzi magát, és nem igényel ehhez pszichiátert.

Ez a "blogcsúcs" már nem az első eset: már egyszer összedugták a szép, okos és döntő többségében polkorrekt fejecskéiket, hogy megmondják mindenkinek az őszintét. Írtam is róla. Arról is, amikor a "blogcsúcs" által most oly gondosan meghívott Ablonczy történész úr félresikerült, szűklátókörű és igazságtalan politikai deklarációt tett közzé a holocaustról - együtt jegyezve a magyar cionista szervezet egyik vezetőjével. Aki nyilván a világ legpártatlanabb embere ebben, mert hiszen az szinte mindenhol legitim gyakorlat, hogy a sértett beül a bírói székbe, ugyebár...

Ablonczy történész úr furcsa módon elég intenzíven figyelheti, hogy mi mindent írnak róla. Bár mostani hozzászólásában lefitymálta a blogom olvasottságát (noha az olykor alighanem elérte az ő folyóirata példányszámát, nem is beszélve a Bombagyárról, ahol azt meg is haladja az olvasók száma...), ehhez képest a deklarációjáról szóló posztomhoz rendkívül hamar sikerült hozzászólnia... Elsőként. Ha rólam írnak a neten, vagy meg se tudom, vagy csak napokkal később, mert nem szoktam folyvást magamra guglizni. No de Ablonczy úr persze azt tesz, amit akar, ha kényes a kritikára, ám válaszolja meg. Bár voltaképpen nem ezt tette: a linkelt kommentben az érdemi választ megtagadta, mondván, hogy ő történész, és nem vitatkozik nem szakmabelivel.

Miután kesernyésen szóltam hozzá a "blogcsúcshoz", most lényegében megismételte ugyanezt (szokott gyorsaságával...): ráadásul egy érdekes momentum is van a bővített problémára adott (illetve, nem adott) válaszában. Most már a történészi szakma hazug voltára két példát hoztam fel: Katynt, illetve az amerikai és francia haláltáborokat, melyekben százezerszám haltak meg a hadifogoly-jogoktól önkényesen és a genfi konvenció megsértésével megfosztott németek. Ablonczy válasza: ő nem hazudott egyikről sem. Tudjuk, hogy Katynról az igazat írta - igaz, hogy akkor, amikor az már kockázatmentes volt (ez nem elmarasztalás, Ablonczy fiatalabb annál, hogy hazudni kényszerülhetett volna). De a hazugság tagadása nem jelenti azt (és nem állította Ablonczy sem), hogy a politikailag ma is kényes németmészárlásról bármit is írt: meglehet, hogy ebben a kérdésben csak hallgatott. Márpedig az igazság kimondása és a hallgatás között egy ilyen ügyben nagyobb a morális távolság, mint a hazugság és a hallgatás között... Rákérdeztem: komoly összegben lefogadnám, hogy erre már nem fog válasz érkezni...

Hát ennyit a résztvevőkről és eddigi szereplésükről a blogoszférában. Ítélje meg ki-ki, hogy ez a "blogcsúcs" mennyiben nemzeti. Továbbá mennyiben jobboldali vagy konzervatív...

Mindenesetre a levonható következtetés elég félelmetes. Magyarnak lenni: ez immár csak a történészi szakma vagy a pszichiátria oldaláról tárgyalható? Jövőnk nincsen, csak múltunk vagy elmebetegségünk? Nem normális az, aki szereti ezt az országot? Sárgaházba kell felvenni, aki netán hisz még abban, hogy Magyarország a magyaroké, és az idegen ugyan lehet szép - kiváltképp ha egy húszéves törékeny mandulaszemű kínai lány -, de akkor is mi vagyunk itthon, és itthon is akarunk maradni? Eretnek gondolat, hogy a magyarság kérdéseiről elsősorban nem elmeorvossal, hanem MAGYAROKKAL kellene diskurálni?

Aki ráér: menjen el a rendezvényre. Kérdezzen bátran: érdeklődjön, hogy miért kell ide egyáltalán elmeorvos, és bármely másik nemzet állítólag jobboldali "blogcsúcsára", mely a nemzeti érzelemről szól, hívnának-e bolondgyógyászt vendégnek? Vagy netán igaz lenne a régi mondás, hogy a magyar értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik pedig járhatatlan?

Miért nincs demográfiai szakértő, miért nem akarnak a kivándorlásról beszélni? Miért nem téma az, hogy a hatalmas költséggel kiképzett kezdő orvosaink a szégyenletes fizetés miatt azonnal elmennek Nyugatra? Miért nem a fő gond a népszaporulat? Miért nem azzal foglalkoznak, hogy az abortuszt meg kéne nehezíteni, a dolgozó családokat pedig  hatékonyan támogatni?

Ennyi kérdés úgy vélem, elég. Ha valaki azt szeretné, hogy Magyarország még a gyerekeinek, unokáinak is az maradjon: ezeket a kérdéseket tegye fel. Ezen a fórumon is, és mindenhol, ahol csak kérdezni lehet. Különben elfogyunk...

Ez nem egy kézilabdameccs végeredménye, bár az is lehetne. A hét végén (talán szombat éjjel, de meglehet, hogy vasárnapi hír volt) sokat hallgattam az InfoRádiót, és épp arról volt szó, hogy eddig ennyi ember fagyott halálra a két országban. (Bocsánat, nem keresgélem ki a linket, keresse ki maga, aki nem hiszi).

Nos, valamit a kormányunk megint nagyon elcseszett. Romániában 23 millióan laknak (legalábbis ennyi román munkavállalóval ijesztgetett annak idején az MSZP), míg nálunk jó, ha még megvan a tízmillió. Továbbá jelenleg Románia része Erdély, ahol ezúttal valami mínusz 31 fokos hideget mértek. Nem is beszélve a legalja.hu és hasonló site-ok tényleg elképesztő román képeiről: a lovaskocsi mellett az utca közepére szaró sokszonyás cigányasszonyról, a hihetetlen teherverdákká átalakított régi Trabantokról és Daciákról, stb. A papírforma szerint ott kéne megfagyniuk az embereknek, elvégre nekünk annyi gázunk van, hogy még Szerbiának is jut belőle...

Egyszóval 23 millióból egy hidegebb országban 43 a megfagyott halott, 10 millióból meg 40.

Köszi, Gyurcsány! Plakátold ki: megcsináltuk! Sikerült simán verni Romániát a fagyhalál-mutatóban is! Hamarosan legyőzzük Albániát csecsemőhalandóságban, Szlovákiát magyarellenességben, és San Marinót fociban - bár ez utóbbi még nem biztos...

Belorussziát már nem tudjuk megelőzni áldemokráciában és a vezetés diktátorkodásában. Ez megtörtént már akkor, amikor Őszödi Fittelina úr kormányfői bársonyszékbe eresztette a valagát...