Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Néhány százszor már leírtam: Magyarország legnagyobb baja nem a nemzetközi (nem létező) cionista összeesküvés, még csak nem is a cigánybűnözők (létező) sokasága, úgyszintén nem az Európai Unió (különben nagyon is létező) elnyomása, hanem két dolog. Elsősorban az abszolút etikátlan, kizárólag saját zsebre dolgozó hazug és gazemberekből álló Gyurcsány-kormány; másodsorban pedig az illegitim és csupán formailag demokratikus politikai rendszer, amely az úgynevezett - főleg csirkefogókból és szélhámosokból álló - "elitet" hatalmon tartja, szinte automatikusan.

Hát akkor most tessék megnézni, mennyi eredménye van Gyurcsány orosz-nyalizó és Kelet-orientált "külpolitikájának". Magyarország NATO-tagként is látványos gesztusokat tett az oroszok felé - nemegyszer olyat, amiért aztán vastagon magyarázkodni kellett. Ennek fejében sikerült is elérni, hogy mi is azok között vagyunk, akiknél - az oroszok és az ukránok simán elzárták a gázcsapot. Hát, ezért tényleg megérte! A vicc az, hogy Gyurcsány éppen az energetikai függőséget hozta fel rendszeresen érvként, amikor oroszbarát lépéseket tett: mondván, hogy ha Moszkvát felbőszítjük, elzárhatják a gázcsapot. Most látványosan demonstrálódott, hogy ha nyalunk nekik, akkor is.

Megint Murphy törvénykönyvét kell idézni:

"Önts egy hordó szennyvízhez egy kanál bort: szennyvizet kapsz.
Önts egy hordó borhoz egy kanál szennyvizet: akkor is szennyvizet kapsz..."

Na de a második esetben mennyivel jobb a szaga azért a hordónak, nem?

Fordítsuk le: az elnyomó zsarnok oroszoknak semmiféle hálával nem tartozunk. Se a "felszabadításért", ami miatt az akkor még határozottan keresztény országban rendkívüli abortusz-lehetőséget kellett adni; sem 1956 brutális leveréséért, sem a magyar ipar KGST-beli deformálásáért (ami miatt például nem gyárthattunk autót), sem a negyvenéves megszállásért és a kommunizmus exportjáért. A "Realpolitik" egy döglődő birodalom romjaihoz ragaszkodás képében jelenik meg gyurcsányi fordításban - holott ez nem Realpolitik, hanem sima bolsevik nosztalgia. Itt bizony a hordónyi szennyvizet szagolgatjuk, és a kanálnyi bort se tették bele, azt kilopta Gyurcsány magának...

Tessenek mondani akkor most a történtek után még egy érvet, hogy Magyarország miért ne az EU-gáz/olajvezeték mellett álljon ki, és miért támogassa az újabb orosz vezetékek építését ezzel szemben?

Amikor pedig azzal biztatnak, hogy a lakossági ellátás nincs veszélyben: az porhintés. Jó: megfagyni nem fogunk. Csak a már döglődő iparunk megy le hídba, és a rég csak könyvelői trükkök révén emelkedő GDP fog szépen lemenni a pincébe, a végtelenbe távolítva az euró bevezetését és a félgyarmati státusz megszűntét. Mert ha a nagy cégek nem működhetnek energia híján, akkor az ország se fog. Legfeljebb jövőre fagyunk meg, amikor az utcára kerülők nem fogják tudni kifizetni a gázszámlát már sehogyan sem...

A külpolitikai faszság világcsúcsa pedig az lesz, amikor a magyarveréseiről elhíresült Szerbiának magyar gázt adunk, mégpedig csakis úgy, hogy a magyar fogyasztókat korlátozzuk tovább. Ha valaki nem emlékezne: az első világháború a szerb terroristák gyilkossága miatt tört ki, és Oroszország épp a pánszlávizmus zászlaját lóbálva, "szegény megtámadott szerbek" védelmében fogott ellenünk fegyvert. Most meg mi adjunk helyettük gázt szegény szerbeknek, mert ilyenkor a pánszlávizmus pénzügyi okokból szünetel... Továbbá a magyar külügyminiszter, a Kánya Kálmán székét megszégyenítő kisantant-seggnyaló Göncz Kinga (aki alighanem kedves papája abszolút részrehajló elnökösködése jutalmául ülhetett be a székbe, hiszen a külpolitikához semmit nem ért - igaz, máshoz sem...) nemrég odanyilatkozott, hogy a szerbiai magyarságnak nincs szüksége autonómiára.

Szúrja már valaki tökön ezt a sok öntökönszúró szemétládát! Főképp azért, mert ők voltaképpen nem magukat, hanem az alájuk vetett országot szúrogatják tökön - saját kornyadt szervük sajnálatosan sértetlen... Egyelőre!

Mióta az előző posztot megírtam, haladtak az események: "természetesen" rossz irányba, a konfliktus kiszélesedése felé.

Izrael egyre több háborús bűnt követ el, és a szárazföldi csapatok behatolása semmi egyébre nem jó, mint a civilek megfélemlítésére, esetleg meggyilkolására. Városi körülmények között a gerilla típusú egységek ellen nem lehet győzni: azok ott és akkor csapnak le, ahol és amikor akarnak. A városokat elfoglaló csapatok csakis a civil lakosság ellen hatékonyak.

Az alapkonfliktus nem változott: a Hamasz egyszerűen nem ismeri el sem a zsidó állam, sem a zsidók élethez való jogát. Izrael a jelek szerint ezt most viszonozza - csakhogy megengedhetetlenül széles körben, a nem Hamasz-tag palesztinokra is kiterjesztve a kockázatot. Ezzel nem tesznek mást, mint a mostani özvegyekből és árvákból utánpótlást toboroznak a Hamaszba.

Az izraeli kiterjesztett "válasz" tehát nem csupán bűn, több annál: hiba is! Erősíti a palesztin radikálisokat, és alapot ad egy sokadik viszont-viszontbosszúra. Így az izraeli csapások értelmetlenek, és mivel negatív hatásuk kiszámítható, egyre inkább a kommersz bosszú kategóriájába esnek. Sajnos. Úgy tűnik, a zsidó állam vezetői most rácáfolnak a zsidók magas intelligenciahányadosáról szóló kutatási eredményekre, és egyszerűen az érzelmeik szerint döntenek. A várható eredmény sok halott civil palesztin, és kígyózó sorok a Hamasz toborzóirodái előtt (ha persze ilyenek nyilvánosan nem is léteznek). Továbbá még legalább két évtizednyi csatározás a felek között. Izrael ezzel a politikával saját sírját ássa.

Nincs szebb látvány a balliberálisoknak a médiában, mint egy vérében fürdő, haldokló palesztin gyerek. Le a háborúval, le a civilek elleni merényletekkel, le mindennel - még Izraellel is, amelynek hadserege a sokkoló képeket produkálja. Ilyenkor még a polkorrekt Nyugaton is lehet a zsidó állam ellen tüntetni, nem antiszemitáznak le senkit, aki népirtásról beszél.

No, álljunk meg egy percre. Iskolákra lőni: abszolút ocsmányság. Na de iskolákBÓL lőni? Az talán szebb? Terhes nőt lelőni: förtelem. Egy nő által magát terhesnek tettetve öngyilkos  és másokat is halomra ölő bombát vinni be civilek közé és azt ott felrobbantani micsoda? Márpedig a Hamász és a Hezbollah hadviselése ilyen. Rajtuk ki és mikor kéri számon, hogy a rakétáikat még véletlenül se katonai célokra irányítják? Izraeli városokat szabad lőni, ott nem számít, ha a halott civil?

Ez a bejegyzés nem Izrael-párti. Izrael nem mentheti ki magát a civilek elleni hadviselés bűnei alól. Ámde illik igazságosnak lenni: a Hamász deklarált célja Izraelnek mint államnak, illetve lehetőség szerint minden zsidónak a fizikai megsemmisítése. Hogy lehet ilyenkor kompromisszumot kötni? "Na jó, nem öllek meg, de kiheréllek?" "Egye fene, még élj két évet, de aztán eljövök érted!"? Ezek lennének a megköthető kompromisszumok?

A hangulati elemek után soroljuk fel szűkösen a tényeket. Izrael novemberben leleplezett és szétvert egy Hamász-csoportot, akik alagúton próbáltak behatolni - nagy valószínűséggel nem azért, hogy virággal lepjék meg a zsidókat a hanuka alkalmából... Aztán jött a kísérletre az izraeli "válasz" (mert ugye a kísérlet nem sikerült) likvidáltak néhány fegyveres Hamász-aktivistát. Erre a Hamász felmondta a tűzszünetet (szórványos lövéseket gyakran elengedtek korábban is), és rakétákat kezdett eregetni mindenfelé, amire azonnal jött a zsidó légierő.

Itt bizony nem a zsidók felelősek a konfliktus kirobbantásáért!  Az eszkalálódásért viszont nagyrészt igen: az egyértelműen eltúlzott (talán elrettentőnek szánt) légicsapások viszont magukban hordozzák a büntetésüket - szerte a világban megint sokat esett a zsidó állam ázsiója.

Izrael, akárhányan akármilyen érzelmekkel is viszonyuljanak hozzá az olvasók: reménytelen helyzetben van. Néhány millió zsidó (talán 5-6) néz szembe százmilliónyi arabbal. Atomhatalom vagy nem: olyan kis ország, és az ellenség olyan közel van, hogy atommal nem lőhetnek, öngyilkosság lenne. Arra pedig csak a muszlim fundamentalisták hajlandóak. Izrael ideig-óráig tartja magát, aztán így van úgy, de el fog bukni. El kell buknia, mert ellenségei elszántabbak és hajlandóak meghalni is, míg Izrael jóval inkább megtestesíti a nyugati dekadenciát. Azt az öngyilkos jellegűt, amely miatt nincs nekünk se népszaporulatunk, és amelynek keretében elvesztjük a kultúránkat, és a másságot dicsőítjük... A zsidó széthúzást is ismerve voltaképpen az a csoda, hogy Izrael egyáltalán eddig kitartott. Hússzoros, vagy ha a távolabbi ellenséges muzulmán országokat is hozzáadjuk, ötvenszeres túlerő ellen nincs győzelem, legfeljebb nyert csaták a végső vereség előtt.

Izrael helyzete ma a Murphy-törvényre emlékeztet:

Nem nyerhetsz.
Nem érhetsz el döntetlent.
Még a játékból sem szállhatsz ki...

A zsidó állam pedig most tovább nehezíti saját helyzetét, amikor bőven szolgáltat elrettentő képsorokat égő iskolákról és halott gyerekekről. Az iskola padlásáról Kasszám-rakétát kilövő hamászos már nem ilyen hálás fotótéma...

A két fél közül a béke dolgában a zsidók valamivel megbízhatóbbak. Eleinte Egyiptom volt az anticionista zászlóvivő, de néhány kiadós vereség után elmentek Camp Davidbe - és az ott kötött békemegállapodást Izrael aggályosan betartotta (egyben szerencséjükre Egyiptom nagyhatalmú vezetése keményen markába fogta az országot, és rájöttek, hogy a turizmusból több és egyszerűbb a bevétel, mint az Izrael elleni háborúkból, így ők is nyugton maradtak - más kérdés, hogy most de facto elnézik, hogy Gázába Egyiptom területéről hordják be a fegyvert). A Hamász-Hezbollah vonal azonban egyértelműen semmiféle igazi békét nem akar, legfeljebb arra az időre, amíg a sorait rendbeszedi: aztán lőnek-robbantanak megint. Ők egyszerűek, mint a faék: minden zsidót megölnek, akit csak tudnak. Ennek tudomásulvétele pedig aligha várható el akár a zsidó állam, akár a polgárai szemszögéből...

Nem utolsósorban: a militáns iszlám fundamentalizmus nem csak Izraelre veszélyes. Láthattuk már Párizsban, mire képesek - de amikor egy ártatlan (véleményszabadság, ugyebár...) dán karikatúra megjelent, akkor is micsoda fél-dzsihád indult el miatta. Ha nem akarunk metélt farokkal (mert ez náluk is szokásban van) négy feleséget eltartani, akkor olyan nagyon nem kell őket szeretni. A ténylegesen civil gázai lakosság humanitárius katasztrófáján segíteni emberséges és jó dolog, de a Hamászt vagy a Hezbollahot bármiben támogatni ostobaság: elvégre Allah zászlaját már elhozták nekünk egyszer, tartott is a dolog vagy 150 évig, és akkor se élvezte Magyarország annyira...

UPDATE: Olvasni nem tudók számára: Izrael felelős a konfliktus eszkalálódásáért, (lásd fentebb) - vagyis a zsidó állam bűne az, hogy túlzott erővel és erőszakossággal ütött vissza. Tetézi ezt a szárazföldi behatolás, amelynek katonailag semmi értelme: a terrorista sokkal mozgékonyabb, mint a civilek, így őket így nem lehet a házakat végig elfoglalva előkeríteni - rég nem lesznek ott, és az ilyen háború csakis a civil szenvedéseket növeli. Gondolkodni nem tudók számára: ha valakinek olyan ellensége van, amely csakis az ő halálát-megsemmisítését tartja bevallott, nyílt céljának, akkor nehezen róható fel neki erkölcsi szempontból, hogy nem kíméletes. Ha nekünk volna egy ilyen szervezet az ellenségünk (sajnos, erre még sor is kerülhet), akkor mit tennénk? Megpróbálnánk kiirtani az írmagjukat is, vagy csendesen várnánk a következő orvtámadást? Persze ha valaki úgy gondolkodik, hogy "jaj de jó, legalább ezek minden zsidót kinyírnak", akkor aligha várható el tőle, hogy a zsidók szempontjából is megpróbálja legalább végiggondolni a helyzetet.

Ezt tényleg álmodtam, a valósággal való esetleges hasonlóság pusztán a véletlen műve, nyilván.

A Greenpeace és a Négy Mancs Alapítvány megnevezve egy bizonyos szolgáltatót közös kampányt indított a mobiltelefonok ellen, mondván azok mikrohullámú sugárzása stimulálja a kutyák hipotalamuszát, ennek következtében az állatok szélsőségesen agresszív viselkedést mutatnak, a hatósági állatorvos pedig ilyenkor az ártatlan állat kiirtását rendeli el.

A mobilszolgáltató - összefogva egy mobiltelefon-gyártóval, akit szintén nem nevezek meg - hitelrontás címén pert indított fenti szervezetek ellen, egyúttal konzorciumot hoztak létre a probléma kezelésére. A Konzorcium első lépésként nemzetközi workshopot szervezett, ahova a kutatási terület elismert szakértőit hívták meg, első osztályú szállodai elhelyezésüket, költségeiket a Konzorcium fedezi.

Az álom ezen a workshopon kezdődik. Engem a szolgáltató delegált oda, az a feladatom, hogy az elhangzottakat jelentésben foglaljam össze. A folyamatban lévő prezentáció nem nélkülözi a horrorisztikus elemeket. Klinikai és igazságügyi orvosszakértői felvételek sorjáznak letépett arcú gyerekekről. Az előadó fojtott indulattól remegő hangon figyelmezteti a hallgatóságot, hogy aki ezek után tagadja az összefüggést a meghatározott frekvenciájú mikrohullámok és az ebek agresszív viselkedésmintái között, az nem tesz egyebet, mint helyesli védtelen gyerekek (s olykor nagymamák) megcsonkítását. Bizonyítékként megemlíti, hogy minden dokumentált esetben tartózkodott valaki a közelben, akinél volt mobiltelefon, hiszen mobilon hívták a mentőket és a rendőrséget. A kérdések számára fenntartott öt percben senki se mer megszólalni, én se.

A szekcióülés végén svédasztal. Mielőtt megközelíthetném a kaszinótojást, félrevonnak. Külön teremben tizenöt perces munkaértekezlet, feltétlenül meg kell jelenjek. Jó.

Csupa top manager, akiket addig jószerivel csak road shown láttam. Az egyik nyomban belefog a vision bemutatásába, ami abból áll, hogy áttérünk zöld technológiára, legalábbis megtesszük az első lépéseket ebbe az irányba. Konkrétan: ki kell fejleszteni a napenergiával működő mobilt, ami kétségtelenül tiszta lesz, kíméli az állatvilágot is. Mutat néhány képet egy napelemekkel borított kalapot viselő emberről, aki éppen telefonál, lábánál hűséges tekintetű kutya. Majd bejelenti, hogy a Konzorcium döntött. Léterehozza a Napcentrumot Villányban, mert a bor is napenergiával készül. Már fel is vásároltak egy remek déli fekvésű hegyoldalt.

A létesímény tervezésével megbízott iroda képviselője emelkedik szólásra. Villámgyorsan bemutat vagy egy tucat képet valami csupaüveg rémségről, kölönböző nézetekből. Hangsúlyozza, hogy az egész kutatóközpont kizárólag megújuló energiaforrásokat használ, törkölyt is, majd hosszan időzik a vendégháznál, amihez jakuzzi, szauna, feszített víztükrű uszoda és wellness center tartozik valamint egy minden igényt kielégítő borospince.

Aztán váratlanul, mint tudományos tanácsadónak, a véleményemet kérdezik. Alig jön ki hang a torkomon. Megemberelem magam, mondom marhaság az egész. Egyrészt amikor mikrohullámtól tényleg agresszív lett a kutya, akkor majdhogynem mikrohullámú sütőbe tették, a telefonok térereje ennél tízezerszer kisebb. Másrészt tök mindegy, mivel fejlesztik a villanyt, napenergiával-e vagy mással, a mikrohullám ugyanolyan lesz. Erre már maga a Vezérigazgató reagál. Hangsúlyozza, hogy termékeny kérdések felvetését messzemenően támogatja, azonban elvárja a lojalitást. A végén szúrós, kérdő tekintet vet rám, mire - legnagyobb meglepetésemre - azt dünnyögöm, hogy jó.

Ezek után a személyzeti igazgató (Human Resource Manager) az egész díszes társaság előtt közli velem, hogy sajnos megszűnt az a munkakör, amiben eddig foglalkoztattak. Gyomrom ettől a bejelentéstől vészesen lesüllyed, a víz kiver. A bankszámlámon gondolkodom, hogy meddig is tarthat ki a pénz, ami ott van. Átvillan rajtam a végkielégítés, ami kétségkívül jár nekem, meg hogy válság van, a franc essen bele. Be kell jelentkezzek a fejvadász cégekhez ismét, még ha töketlenek is. És egyáltalán, hány hónapig bírom anyagilag munka és jövedelem nélkül? Aztán mi lesz? Kikapcsolják a villanyt?

A személyzetis azonban derűsen folytatja. Közli, az a döntés született, egyidejűleg felajánlják nekem a Villányi Napcentrum Tudományos Programigazgatói székét, majd szabadkozva megemlíti a tiszteletdíjat, amivel ez a megbizatás járna. Elönt a forróság, az összeg nagy. Végül hozzáteszi, hogy természetesen csak akkor számítanak közreműködésemre, ha alapvonalaiban egyetértek a programmal. Szeretném megkérdezni, hogy miféle programról beszél? De nem merem. Helyette azt mondom, természtesen egyetértek.

Az ülést berekesztik, a társaság kivonul a külső terembe, ahol a svédasztal, bár kissé lepusztítva, de még áll. Közben azon töprengek, hogy is lesz mostantól. Villány ugyan jó hely, szeretem a száraz vöröset, de a családom nyilván nem akar leköltözni oda. Mostantól egyedül kell élnem? Vagy naponta ledöngetek Villányba meg vissza? Tulképp meddig is ér most a 6-os? A francba.

A Vezérigazgató csöndet kér (a sajtó és média képviselői, akik időközben megérkeztek, gyorsan még púpoznak a tányérjukra ezt-azt). Kijelenti, hogy a problémát megoldottuk, a továbbiakat elmondja az új Villányi Napcentrum Tudományos Programigazgatója. Azzal előretaszigál.

Torkomban gombóc, egyre dühösebb vagyok magamra, hogy nem bírok szólni. Aztán lassan elönt a szégyen. Mert mit is mondhatnék? Az egész úgy marhaság, ahogy van. Tulajdonképp nincs is annál helyénvalóbb, mint hogy ebben a helyzetben égessen a szégyen és belém szoruljon a szó. A gondolat valamiféle megnyugvással tölt el, de ezt se bírom elmondani. A felém forduló arcokon cikázik a tekintetem. Akkor valaki tapsolni kezd, amit lassan átvesz az egész tömeg.

Na jó, mindent azért én se tolerálhatok. Ezen a ponton muszáj felébredni, nincs mese.

Bámulják a csillagszórókat. Csillognak a szikrák fényében, mélyükben ott a felhőtlen boldogság, a beteljesült vágyak öröme, a szeretet, melyet adnak és kapnak.

A nagyobb már pontosan tudja, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hozza - de nem mondja meg a kisebbnek, holott minden más ügyben működik a "kis éji akadémia", amikor a lány a kisfiúval megosztja nyiladozó esze-értelme sziporkáit. Azt mégsem mondja el neki, hogy a fenyőt piacon vesszük, a papa csenget és gyújtja meg a csillagszórókat, és a szülők együtt, hosszas töprengés után választják ki az ajándékokat.

A kisebb még hiszi - vagy hinni akarja - hogy az ajándék maga a csoda, és hogy a Jézuska személyesen olvasta el ákombákom óvodás-nagybetűkkel írt levelét; meg persze a többi gyerekét is, akik hasonlóan tántorgó betűkkel rótták soraikat kéréseikkel. Ő még romlatlan lélekkel szalad, ha meghallja az apró csengő hangját a fenyőről...

Aztán már csak az öröm világít a két arcocskáról. A kisfiúnak immár van saját, pillekönnyű horgászbotja - nem tűnik fel neki, hogy a papa ehhez jobban ért a Jézuskánál, akinek idejében a hajszálvékony telematch bot nemigen létezett még... A lány már nagyobb, és jóval érettebb valós koránál, így ő igazi fényképezőgépet és mp4-lejátszót kapott, hadd szokjon hozzá a számítógép-világ oldalhajtásaihoz. Bámulják a könyveket, az apró lány már női szemmel értékeli a csinos pólót és a nyakláncot, a kisfiú pedig az igazi gyerek elragadtatásával szorongatja az apró, olcsó (de repülni képes) repülőmodelljét.

Karácsony van.

Utóirat: a magánjellegű írásokban általában (bár ezek ritkák) letiltom a kommentelést. Most nem teszem; viszont akit bunkónak ítélek, azt szokásommal ellentétben kihajítom ebből a posztból. Bocsi.

Na végre. Már-már azt hittem, hogy a Bombagyár lecsúszik azon a lejtőn, amelyiken jó néhány "szabadsághős" elég figyelemreméltóan halad a gödör feneke felé... A minden sérelmes vagy annak vélt eseményre adott sablon-dühöngés ugyanis semmi másra nem jó, mint érveket adni azok kezébe, akik félnótás hőzöngőnek akarnak bemutatni mindenkit, aki tőlük jobbra van a politikai palettán.

A mostani Hősök terei hanukázással kapcsolatosan a Bombagyár válasza előtt kalapot le. Ezt így kell! Nem kukát borogatva, nem Molotov-koktéllal vagy alpáriságok ordibálásával, hanem éppen így. A kezdeményezés eleganciája eleve elveszi a retorzió lehetőségét; azt még a balliba média is nehezen nyomná le a közönség torkán, hogy "Letartóztatták a karácsonyfával gyűlölködő Tomcatet"... Avagy: "A találékony terroristák karácsonyfadíszekkel támadnak!" Röhej lenne.

Csak halkan jegyzem meg: nekem nem fáj különösebben, ha a zsidók a Hősök terén hanukáznak, bár nem igazán ízléses a dolog, és nem nélkülöz némi provokatív jelleget sem. Egyikük-másikuk szavaiból (folyik ám a vita a neten, mindenfelé) ki is tűnik, hogy van, aki ezt érzi bele. De messze nem mindegyikük, és nem azt ünneplik, hogy épp most foglalták el az országot... A hanuka régi zsidó ünnep, hát üljék meg: én se venném szívesen, ha valaki beleugatna, hogy mehetek-e Szenteste éjféli misére avagy sem... A tavalyi, Nyugati téri hanukázás sokkal provokatívabb volt, mert a felléptetett Lomnici ex-főbíró és mások részvételével egyértelműen politikai színezetet adtak az eseménynek, méghozzá nagyon rosszkor, a Peresz-beszéd után...

A flashmob tehát jó ötlet, a fenyődíszítés pedig különösen. A nyitottabbak megpróbálkozhatnak még valamivel: miért ne néznénk meg azt a hanukázást? Nem kell se bántani, se provokálni senkit, nehogy félreértsétek, nem erre biztatok. Itt ugyanis (ez alapvetően Bombagyári poszt, jegyzem meg saját olvasóimnak, így az "itt" alatt a BGY értendő) mindenki mindenfélét mond a zsidókról - de csak nagyon ritkán első kézből szerzett, saját bőrön észlelt tapasztalatok alapján. Merthogy a zsidók ugye világuralomra törnek, meg miegyéb, de a Weisz néni nem, mert ő mindig kedves volt, és még csak nem is gazdag...

Tomcat ezt írta: "A Hősök tere hermetikusan le lesz zárva, oda csak zsidók léphetnek majd be." Valamilyen ellenőrzés biztosan lesz, de azt nem hinném, hogy elvégeztetik a Tordai-tesztet...

Nézzük meg tehát őket közelről. Beszélgetni is szabad - persze inkább csak az próbálkozzon ilyesmivel, aki jelzők nélkül is képes megszólítani egy zsidót. Még a végén rájöhetünk arra is, hogy ezek bizony emberek - épp olyanok, mint mi... Van köztük ocsmány alak, meg nagyon rendes ember is. Mint minden népben. Ráadásul ezek a "zsidók" általában legfeljebb annyiban azok, hogy megünneplik a hanukát. Sokuk a karácsonyt is, fenyőt is állít - és a magyar Himnuszra hatódik meg, nem az izraelire... Még az is kiderülhet, hogy egyszerűen csak ünneplik a saját ünnepüket, jól akarják érezni magukat, és kész.

Utóirat: tudom, sokan újabban zsidóbérencnek tartanak - holott korábban se írtam soha olyat, hogy irtsuk ki, zárjuk be őket, stb. A magyar zsidóságot mindig is értékesnek tartottam, sokat tettek Goldbergertől Tellerig. Most feltárom a titkot, hogyan lettem zsidóbérenc: A MACSKÁNK ZSIDÓ! Bizony! Fél éve kaptam Miókát a kislányom születésnapjára, méghozzá egy internetes ismerőstől - aki zsidó, és akkor láttam először személyesen, amikor a cicusért mentem (egész messzire vidékre). Nos: ő is olyan, amilyenekről följebb írtam. Zsidó, mert annak született, emellett rendes dolgozó magyar ember, még a cigányoktól is fél (Borsod megyében lakik, minden oka megvan rá, a vonaton állandó rendőrök voltak...). A cirmos cicus mellesleg lány, így nem tudtam ellenőrizni, körül van-e metélve...

Feloszlatták a Magyar Gárda Egyesületet, elsőfokon. A Magyar Gárda Mozgalom bejelentette: nekik ez nem számít, ők maradnak.

Ami eddig nyilvánosságra került az ítéletből, az megerősíti, hogy a mai Magyarország nem jogállam. Érdemes idézni az Index cikkéből:

A Magyar Gárda december 9-én tartott felvonulást Tatárszentgyörgyön, a becslések szerint három-négyszáz gárdista a kétezer lakosú község főterén vonult körbe-körbe, miután a rendőrség nem engedélyezte, hogy az eredeti terveik szerint, a cigányok által sűrűn lakott településrészen vonuljanak végig. A Magyar Gárda a roma bűnözés és a roma társadalom ellen demonstrált.

Az ott elhangzott beszédek ugyanis a "cigánybűnözést" állították a középpontba és ezzel sértették a cigány kisebbség méltóságát. A bíró megjegyezte ugyanakkor, hogy a bíróság nem azt állítja, hogy nincsenek roma származású elkövetők, az ezzel való indulatok szítása viszont jogállami keretek között elfogadhatatlan

Arra az érvre, hogy még "egyetlen pofon sem csattant el", a bíró azzal válaszolt: önmagában a félelemkeltés mechanizmusa alkalmas lehet mások jogainak megsértésére. A külsőségek, a Magyar Gárda ruházata is alkalmas lehet arra, hogy egy kisebbség reális érzékenységét megsértse, attól függetlenül, hogy volt-e ilyen cél.

Cigánybűnözés, idézőjelben. Merthogy olyan a hivatalos álláspont szerint ma sincsen? Ezt éppen egy bíró mondja? Nem nézett még körül a bíróságon - vajon miért üldögél az a sok cigány a tárgyalótermek előtt? Tanúk, biztosan, meg sértettek - elverték őket a gárdisták... Hogy ül mellettük fegyőr is, és meg vannak bilincselve? Ugyan, kérem!

Az utolsó bekezdés különösen izgalmas. A gyűlölettörvényt kilőtte az Alkotmánybíróság - mégis alkalmazzák... Az, hogy a felkeltett félelem oldaláról ítéljenek meg valakit, és ne az általa elkövetettek szerint, végtelenül szubjektív, emiatt nagyon veszélyes. Kérem tisztelettel: ha van egy hegyomlásnyi, Lombroso-képű alak, ezek után szobafogságra lesz ítélve, hiába ő különben a világ legrendesebbjeinek egyike? Ismerek is ilyen embert, Lipp László tisztelendő urat, aki egyébként katolikus pap, nem bánt senkit (a tévében szokott szerepelni), de hatalmas, tagbaszakadt férfi, elég félelmetes arccal, péklapát kezekkel (a testvérét is ismerem, aki hasonlóan néz ki, ő mentőápoló). Sötétben egy utcán szembejőve annak, aki nem ismeri őket, a végtelenül jámbor és jólelkű Lipp testvérek bizony félelemkeltőek. Nyilvánvaló a megoldás: kitiltani őket az utcáról!

A másodfok még rendet tehet, de látni kell: Magyarországban nagy bajok vannak. A Magyar Gárda egyébként rossz megoldás: de a feloszlatása még rosszabb, és egyértelmű jogtiprás. A jó megoldás az lenne, ha nem is volna szükség ilyesféle szervezetre, mert az állam rendet tartana ott ahol kell. Ha Tatárszentgyörgyön se lenne félelem a falut terrorizáló cigányok miatt, ha az OCÖ elnöke nem ordibálhatná büntetlenül, hogy aki a cigányok útjába áll, azon át kell taposni. Egy olyan Gárda, amely rendőri kísérettel vonulgat, nem sok jót tehet: nincs módjuk ténylegesen megvédeni a rászorulókat.

Mellesleg nem csupán a gyűlölettörvény, hanem Zámoly is "reloaded": ott is ugyebár az történt, hogy a Strasbourgig futó cigányokat valóban üldözték. Mármint a rendőrség, egy magyar fiatal elleni gyilkosság gyanúja miatt... Most is a Gárdát oszlatták fel, amelyre egy pofont nem tudtak rábizonyítani, miközben a cigányok betörtek egy vecsési gárdista lakásába, ahol családja szeme előtt agyba-főbe verték. Bár a felesége azt vallotta, hogy "most magyarkodjál" és hasonló mondatok hangzottak el - vagyis a rasszista indíték egyértelmű - természetesen egyből azt nyilatkozták a hatóságok, hogy "sima" rablásról van szó. Simáról. Magyarországon minden ilyen szép sima...

Abból kell kiindulni, hogy a mai magyar politikai rendszer úgy rossz, ahogy van. Számtalanszor megírtam, hogy az alkotmány egyrészt nem legitim (sose fogadták el demokratikusan), másrészt tartalmilag is pocsék; hogy a magyar jogrendszerben sorozatosan sérül a "jogtalanság jogot nem alapít" normális jogrendszerben abszolút és sérthetetlen axiómája; és hogy a rendszerváltás elfuserált kabinetalkujainak következményeképpen a politikai rendszerünk a pártokrácia melegágya, ahol a választók a nagyobb pártok káderei ellen jórészt semmit sem tehetnek, akármennyire is ki akarják őket buktatni.

Merthogy erélyesen magyar és konzervatív érzelmű vagyok - máig a királyságot tartanám az ország alkalmas államformájának, a szabad királyválasztással együtt -, így a jobboldalon, annak is a jobbik felén a helyem. Nem a "szélsőjobbon", mert a zsigeri, előítéletes gyűlölködést megvetem: az ostobák attitűdje. Ugyanakkor a politikailag korrekt, tompított beszédmód, a kisebbségek és kiváltképp a devianciák ájult tiszteletbentartása és bírálhatatlansága nem az én világom. Attól, hogy valaki cigány, zsidó, netán homokos, nehogy már kritizálhatatlan legyen!

Akkor mi a választék? 1988-89-ben az SZDSZ tűnt a legradikálisabb rendszerváltó pártnak; masszív antikommunista retorikájuk mellett ők voltak azok, akik a négyigenes népszavazással megbuktatták a reformkommunista Pozsgay Imre már-már eldöntött köztársasági elnökségét. Abszolút egyetértettem ezzel: elvégre volt 800.000 MSZMP-tag, de 10,5 millió magyar - vagyis miért is kellett volna épp egy kivakarózott kommunistát tenni a legfőbb közjogi méltóságba "rendszerváltás" címén?? Annyira elfogadtam azt az antikommunista tematikát, hogy annak idején be is léptem az SZDSZ-be, mint oly sokan...

Megettem... A szadesz 1992-93-ban nekiállt chartázni, és másfél év alatt a részeges expufajkás Horn Gyulával való szövetségig süllyedt, miközben ellenzéki retorikájában nem az átlagemberek, hanem egyre inkább csak a narkósok, buzik, bűnözők és hasonlók jogai mellett állt ki. Persze már 1993-ban otthagytam a csapatot, és mivel helyi politikával foglalkoztam (valamint fehér embert egyszer lehet átverni), civilként megtaláltam a helyemet. Országos ügyekkel azonban egy helyi lokálpatrióta társaság érdemben nehezen foglalkozhat, hiszen rögtön az orruk alá dörgölik: suszter, maradj a kaptafánál... Más pártba nem akartam belépni - egy pofáraesés elegendő.

Alighanem jól is tettem. A Fidesz egykori radikál-liberális ifjúsági rétegpártból szép ügyesen átmanőverezte magát a polkorrekt (kivéve néha Kövér Lászlót) álkonzervatív mű-jobboldalra, amelyik valójában sokszor balos szociális demagógiát használ, és a jobboldali tulajdonságok közül csak a vezérelvet hagyta meg: Orbán két jó esélyű választás elbukása után még mindig vitathatatlan első ember, holott Nyugaton ennyi bukta után rég kipenderítették volna az elnöki székből. A KDNP virtuális pártocska, a Fidesz szatellitája, önálló életre immár képtelen. Az MDF az önszalámizó szétforgácsolódás után (mely a balos Debreczeni és a széljobber Csurka lehámozása volt), hatalmas vereségbe futott bele 1994-ben, és azóta végleg megszűnt nagypártnak lenni; most meg a Dávid Ibolya-féle "politika" nem egyéb, mint a pánikbetegség és egy permanens menstruációs zavar sajátos keveréke. Nehéz úgy komolynak lenni, hogy az ember nem tudja eldönteni: apró pártja mikor melyik farhoz tolja a nyelvecskéjét, hogy a bűvös 5 %-ot valahogy segítsenek neki összevadászni... A szép múltú FKGP jelene Torgyán vezér ámokfutása után a teljes szétesés.

Egyszóval a konszolidáltnak mondott jobboldalon nincs mit keresni. Ezek a pártok számos alkalommal váltottak már irányt és hangsúlyt; akkora kanyarok vannak rövidke pályájukon, hogy az rögzült világnézetű embernek követhetetlen. Orbán, aki hajdan farmerben, borostásan ment a Parlamentbe, ma meg alighanem divattervezővel konzultálva vesz öltönyt és alakít frizurát...

Egyedül az MSZP nem változott sokat: posztkommunista volt mindig is, masszív bolsevik nosztalgiákkal, és a rendszerváltás párttitkárból tőkéssé vált, de az Internacionálét is szívesen éneklő haszonélvezőivel, akik máig is visszasírják a diktatúrát egymás között. Nos, ők elég állandóak, de hozzájuk nekem nem lehet közeledni...

Maradna hát a "szélső"jobb. Ezt pedig úgy néz ki, megette a fene.

Kezdetben vala a MIÉP, Csurka masszív zsidózásaival és félig kimondott Mein Kampf-stílusú szövegeivel; hát, nem volt egy vonzó csapat. Aztán szét is estek csendesen; egyedüli hasznuk az volt, hogy négy évig segítették - meglepően visszafogottan - az Orbán-kormányt, amely közepes teljesítménye ellenére még mindig az eddigi legjobb vezetés volt.

Az utóbbi években a gyurcsányi pofátlanság ellen részben spontán, részben ilyen-olyan szervezkedések közepette elkezdett kikristályosodni egy radikális jobboldal, amely - ha sokszor hőbörögve, sokszor ellenszenvet keltően, illetve abszolút rossz taktikával - elkezdett tenni is valamit. A Jobbik egyfajta új Fideszként lépett színre, csak éppen sokkal jobbra hajdani előképétől. Elvileg elfogadott párttá válhatott volna, de hamar jöttek a belviszályok-kizárások. A Magyar Gárda megalapítása lehetett volna sikertörténet is, de a Gárda is ügyesen bemanőverezte magát a polkorrekt médiatöbbség célkeresztjébe: a bűnöző gárdatagok előtérbe kerülése és egy-két olyan szamárság, mint Solymosi Eszter sírja előtti bohóckodás (kérem tisztelettel, aki ma a vérvádat elhiszi, az bízvást kérhet beutalót a legközelebbi pszichiátriára, feltéve, ha van szabad ágy) a közönség előtt elhomályosította azt a vitathatatlan tényt, hogy a Gárda csak demonstrált, és soha senkit nem bántott. Persze a Gárdát mindenhogyan cseszegette volna a balliba sajtó, de az ilyen jelenségek nélkül ez a cseszegetés inkább Robin Hood-effektust váltott volna ki, mint így: a békére, nyugalomra vágyó többség visszaretten a Solymosi Eszter-ügytől - teljes joggal.

Aztán ott van a "független hírportál", a Kurucinfó. Híreinek egy része nettó baromság (ők is vérvádhívők), de elvileg fontos szerepük lenne, mert az eltitkolt-elhallgatott cigánybűnözésről meglehetősen jó és alapvetően igaz tényeket közölnek. De milyen hangon? Még az se hiszi el a híreket a gyalázkodó fröcsögés miatt, aki erősen elgondolkodna, ha "cigánysöpredék" "gyilkos putrilakók" és hasonló lózungok nélkül kapná ezeket. A polkorrektség elutasítása ugyanis nem azt jelenti, hogy minden második szavunk egy káromkodás, hanem azt, hogy ha cigány a bűnöző, akkor ezt kimondjuk. Nem kell többet: az olvasó majd hozzámondja a többit, ha akarja...

A radikáljobb további tehertétele a Toroczkai-Budaházy-vonal, Gondával és a többiekkel nehezítve. Nos: a párezres, főleg focidrukkerekre alapozott randalírozás soha nem vezet forradalomhoz. Sőt. Még a kormánynak jó is az egész, mert senki se látja szívesen, amikor a Molotov-koktél véletlenül épp az utcán parkoló autója alatt köt ki, vagy amikor az emeleti ablakon át megérkezik egy eltévedt könnygázgránát. De ha utcakő, az se kellemesebb élmény. Tehát az efféle megmozdulások arra alkalmasak elsősorban, hogy az átlagpolgár megijedjen, és inkább az akolmeleget válassza. Ha 1848 március 15-én nem a Nemzeti dalt nyomtatják ki, hanem szétvernek a Kiskörúton öt vendéglőt, abból nem lett volna forradalom...

Aztán itt a Bombagyár. Kifejezetten jól indult, Tomcat egykori radikális és non-pokorrekt, de szélsőségesnek nem nevezhető blogja nyomdokain. A dolog hitelét csak növelte TC méltatlan és justizmordszámba menő előzetes bebörtönzése, és a kellően sokszínű szerzőgárda eleinte üde színfoltja volt a magyar webnek - sőt, hatása kifejezetten nagyobb volt a virtuálisnál, emlékezzük csak vissza a CR-gázzal kapcsolatos leleplezésre, amelyet a hazug magyar rendőrség azóta sem hevert ki. Csakhogy a hangnem elég gyorsan átcsúszott a masszív és értelmetlen zsidózásba, illetve olyan akciókra is sor került, amelyekbe kár volt belemenni.

Most a radikáljobb nagyjából a szakadék szélén jár. A Kurucinfó és a Bombagyár teljes gőzzel egymást égeti; a Jobbik és a Zöld Párt ugyancsak. A megnyilvánulásokban a gyűlölködés már nem is csak kifelé irányul, de a vetélytársakra szinte ugyanúgy. Már bicskázásra is sor került a IX. kerületi kampányban, és további, akár egymás közötti erőszak is kinéz a hangnem gyors durvulásából.

GYURCSÁNY PEDIG RÖHÖG, MINT A FAKUTYA!!!

Lehet, hogy mindez a beépített emberek műve; nem tudhatjuk, ki ügynök és ki nem. Az egyetlen alakzat, ahol a titkosszolgálat keze egyértelműen minden szálat mozgat, az a Magyarok Nyilai álterrorszervezet: egyszerűen lehetetlen, hogy ha tényleg létezne, a rendőrség ne talált volna egyet meg belőlük. De az biztos, hogy akárhány ügynök is legyen szerteszét a jobboldalon, kellően értelmes és higgadt embereket nem lehet így bepörgetni. A kérdés csupán az, hogy van-e kellő számú értelmes és higgadt ember a jobboldal nem polkorrekt szeletben ahhoz, hogy valamiféle változást elérjenek?

Amit nem volna szabad elfelejteni: a magyar nép fő ellensége a mostani kormány. Nem a (nem is létező) nemzetközi judeoplutokrata összeesküvés, nem is a honi zsidók, nem is Simon Peresz, az agyérelmeszesedetten diadalszöveget nyomó izraeli elnök. De még csak nem is a cigánybűnözők. Egy normális kormány ugyanis két perc alatt rendet tenne. Ámde a Gyurcsány-kormány nem fog és nem is akar. De egy esetleges Fidesz-kormány is csak árnyalatnyival lenne jobb: nekik se érdekük a politikai status quo felborítása.

Márpedig ezzel az alkotmánnyal és választási rendszerrel mindig vissza fogunk csúszni a szarba. Jelenleg a még csak kibontakozó világválság már megállította a magyar gazdasági növekedést, mely a béna kormányzás miatt eleve a legkisebbek közé tartozott az EU-ban. Másodrendű EU-tagságunk miatt a hazai ipart, mezőgazdaságot nem védi senki. Az országot kiárulják és szétlopják - nem a zsidók, hanem saját kormányunk...

Amíg a jobboldal nem tanulja meg, hogy indulatait ne a legfontosabb ellenség, a Gyurcsány-kormány, illetve a fércelt illegitim alkotmány ellen vonultassa fel, addig marad a szétforgácsoltság, a média gúnyos röhögése, és a Fidesz kényelmes helyzete. Ideje volna egy erélyesen konzervatív, új alkotmányért küzdő, de nem gyűlölködő alakzat létrehozásának. Na de hogyan, ha ahány ember effélét szeretne, mind vezetni is akarja???

A kecsege (Acipenser ruthenus) az ősibb, vértes-porcos halak közé tartozik. Idegrendszere kevésbé fejlett, mint a csontoshalaké, és nehezebben alkalmazkodik a változásokhoz. Karcsú, elegáns (és nagyon finom a húsa, vesztére). Rokonai, a viza (Huso huso) a vágó tok (Acipenser queldenstaedti), a sima tok(Acipenser nudiventris) és a sőregtok (Acipenser stellatus) gyakorlatilag már kipusztultak Magyarországról: nem tudnak a Vaskapu-erőművön áthaladni. A tokfélék ugyanis a tengerből és a torkolati brakkvizekből járnak fel ívni; egyedül a kecsege tisztán édesvízi hal - illetve, a sima toknak is kialakult a Vaskapu feletti állandó édesvízi állománya.

A kecsege kicsi. A többi tokféle mázsásra-félmázsásra megnő, így a kifejlett halaknak természetes ellenségük nincsen, csak az ember. A kecsegében az ötkilós már nagyon nagynak számít, de a többsége fél-egy kiló között van.

És karcsúak! Nem véletlen, hogy ezt másodszor is leírom, illetve "és"-sel kezdek hangsúlyozási célból egy mondatot. Karcsúak: vagyis leférnek a kárókatona torkán...

A kárókatona (Phalacrocorax carbo) halászmadár, méghozzá termetes. A hetvenes-nyolcvanas években majdnem kipusztult, de aztán egész Európában védelem alá került. Természetes ellensége neki sem lévén - a nagy ragadozó madarakból mutatóba maradt egy-két példány - gyorsan szaporodni kezdett. Ma már gyakori költőfaj, és még ennél is gyakoribb téli vendég: ezres csapataik lepik el a jégmentes téli Dunát, de minden vizünket, amíg nem fagynak be. Márpedig újabban egyre ritkábban és rövidebb időre fagynak be a vizek...

A kárókatonának van még egy nagyon sajátos tulajdonsága: hogy a tollazata nem igazán vízálló. Ezért sokkal nagyobb energiatermelésre van szüksége, hogy testhőmérsékletét fenntartsa. Vagyis: többek kell ennie.

Mit eszik? Hát, többek között kecsegét. Nemrég láttam, ahogy a pesti Dunán lebukott az egyik, majd fél perc múlva olyan félkilósforma kecsegével a csőrében bukkant fel, és már nyelte is. A karcsú hal lefér a torkán, és mivel a hideg vízben a halak lelassulnak, a kecsegének nincs sok esélye.

Olyan jól sikerült a természetvédelem a kárókatona vonatkozásában, hogy lassan el kell kezdeni gondolkodni a kecsege hasonló védelmén. Elsősorban azon, hogyan lehet a kárókatonától megvédeni... Mert ha a dolog így megy tovább, akkor hamarosan a kecsege fogy el a Dunából...

A régi olvasók végigélvezhették azokat a vitákat - nemegyszer veszekedéseket - melyek Shadai, a Judapest alapítója és közöttem folytak. Olykor ezek a háború szintját is elérték - volt, hogy ő kitiltott engem a honlapjáról, én meg cserébe itt hegedültem el a nótáját jó alaposan.

DE!

Miközben ilyen-olyan csatározásokat folytattunk: ő soha nem vetemedett olyasmire, hogy például publikálja a civil nevemet és adataimat, noha perceken belül rájött, annyira, hogy meglepetésemre a privát e-mailomra írt egyszer levelet. Továbbá: még ha sértegettük is egymást olykor, valójában beszélő viszonyban maradtunk; még karácsonyi üdvözleteket is váltottunk, mert az ismeretség akkor is ismeretség, ha kutya-macska-barátság. Amikor az egyik barátja fiatalon meghalt, természetesen együttéreztem vele, és írtam neki. Ő is rájött, hogy nem vagyok az ellensége sem neki, sem a zsidóknak, és szépen kibékültünk.

Shadai írásai - rengeteg van belőlük - hol ilyenek, hol olyanok. A popkultúrában nem vagyok otthon (a zsidó popkultúrában még annyira se), így az ízlését nem tudom taglalni; a politikai írásaival hol egyetértek, hol nem. Egyet azonban nem lehet letagadni: hogy értelmes és logikus gondolatmeneteket vet képernyőre, akkor is, amikor az én véleményem eltérő.

Ám nem mindig eltérő. Sőt. A Judapesten megjelentetett néhány olyan alapvetést, ami előtt kalapot le. Az ilyen írások temetik be azokat a bizonyos árkokat, és szedegetik ki a maltert a "minden zsidó valahol bolsevik" antiszemita sztereotípia téglái közül.

Amit most írt - az megint csak egyenes és tisztességes beszéd. A pogrom az pogrom, akárki legyen a tettese, és akármelyik állam halogassa a beavatkozást. Ezt szépíteni, mentegetni, fényezni - pontosan az lenne, amire antiszemita érvrendszert lehet alapozni. Nos: ő nem mentegetett semmit, és nem is hallgatott. Azt mondta: szégyen. Igaza volt. Meg nekem is, amikor még a leghevesebb veszekedésünk során is éreztem (és ez talán kölcsönös volt?): ez az ember tisztességes.

Gratulálok, Shadai, emelem előtted viharvert öreg horgászkalapomat (más kalapot ugyanis nem hordok). Nem azért tisztelgek, mert (egyes ostobák szerint) "áruló" lettél. Nem lettél áruló: a korrektség nem árulás, hanem tisztesség. Úgy érezted, szólnod kell, és megtetted - nagyon helyesen. Ha ilyen emberek és ilyen vélemények reprezentálnák a mai magyar zsidóságot a Feldmájer-Tordai-féle alattomosok helyett, akkor az antiszemitizmus csak a Terembura klasszikus szólása szerintieknek ("egy százalék hülye minden társadalomban akad") lenne fenntartva.

Így kell ezt. Te, Shadai, vedd el az antiszemita-jelöltek munícióját; én meg igyekszem csillapítani azokat, akik közül a legtöbben nem gonoszságból vagy elvetemültségből, hanem csak tudatlanságból, ismerethiányból vagy buta klisék gondolkodás nélküli átvételéből táplálják indulataikat. Túl kicsi és túl rosszul áll ez az ország ahhoz, hogy csak úgy megengedjük magunknak, hogy zsigerből utáljuk egymást pusztán azért, mert te szombaton, én meg vasárnap gondolunk az égiekre...

Egyébként mókás dolog, hogy Shadai és Tomcat (akik szintén többször összecsaptak már a blogoszférában) mennyire hasonlítanak egymásra sok tulajdonságukban. Mindketten jó képességűek, egyaránt vegetariánusok (Shadainál a pont, mert ő legalább nem absztinens:-), mindketten képesek közösségépítésre, és - egyikük sem tudja leírni helyesen Paul EHRLICH nevét. Lássuk csak: 

Nagyon ügyes volt, egyébként Ehlrich. Egyébként mit szólsz ehhez: 1918-ban Fritz Haber zsidó vegyész is Nobel-díjat kapott. (BGY-idézet)

 

Hát igen. Shadainak Elrich, Tomcatnek meg Ehlrich... Ejnye, no...