Molnárgörény volt olyan kedves és meghívott, hogy csináljak ami tetszik. Azt fogom tenni. Amúgy meg aki már járt errefelé, az ismer - legalábbis el tudja képzelni, hogy mi telik ki tőlem. Illetve nem.
- Fogadjunk, hogy nekem végtelenül jó a képzelőerőm!
- ???
- Próbáld ki. Bármit mondasz, azonnal el tudom képzelni!
Így.
Sokminden vagyok, de egy valami nem: pedagógus. Pedig normális világban valószínűleg annak kellene lennem, mert van hozzá tehetségem. A világ azonban nem normális és ezt be is tudom bizonyítani. Bárki be tudja.
Az igazi kérdés azonban az, hogy mit kezdjünk magunkkal ebben az őrültekházában, mikor ráadásul pár évtizeden belül meghalunk. Vagy nem (ez utóbbi a rémületesebb alternatíva, lesz még alkalom rá, hogy elmélyedjünk benne).
FÜST MILÁN, a zord, Karinthy Frigyes interpretációjában (EPIGRAMM, részlet):
7. sor. És most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké.
8. sor. Jaj istenem, szerkesztő úr, mit tetszik szólni hozzá, hogy az ember meghal.
Nem vagyok vallásos, keresztény vagyok. Ez jelent pár dolgot és nem biztos, hogy mindenki érti, ezért részletezem. Amit mondandó vagyok, kicsit (nagyon) eltér a szokásos értelmezéstől, de ez a helyes.
Kereszténynek lenni elsősorban annyi, mint hinni abban, hogy van valóság és igazság. Lehet, hogy mi nem ismerjük, mert gyengék vagyunk, lusták, buták, de akkor is van. És nem csupán van, úgy in abstracto, hanem a mi számunkra is létezik, elegendő erőfeszítéssel, önfeláldozással és némi titokzatos segítséggel közelebb kerülhetünk hozzá. Az embernek érdemes azzal tölteni az idejét, hogy közelebb kerüljön a valósághoz és megragadja az igazságot.
A "hinni abban, hogy" kitétel itt nem arra vonatkozik, hogy bármit is el kellene hinni bizonyítás nélkül. Nem kell. Viszont elengedhetetlen, hogy megelőlegezzük a bizalmat. Ha ezt nem tesszük, akkor nyilván eleve értelmetlennek érezzük magát a keresést, feladjuk mielőtt elkezdenénk.
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik. (Mt.7:7-8)
A tudomány, ahogy ma ismerjük, keresztény vállalkozás. A tudományos módszer keresztény módszer. A valóság rejtőzködik. Az igazságot fátyol takarja. De a "nem látott dolgok felől való meggyőződés" arra indít bennünket, hogy fáradhatatlanul firtassuk a rejtettet. Semmiképp sem jelentheti azt, hogy elve tudjuk, mit találunk ott (mert nem tudjuk), csupán annyit, hogy feltétel nélkül bízunk benne: van ott valami és ami ott van, az jó.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is meg ismertettem. (Jn.1:14)
Az "Íge" a görög eredetiben: logosz (λόγος). Eredeti jelentése "szó" (mondás), Herakleitosznál a kozmikus rend s annak forrása is egyben. A görög tudomány a tiszta logosz tudománya. A görög logika és matematika ma is úgy helyes, ahogy akkor rátaláltak. Legfeljebb a jelölésmódon változtattunk, ennyi az egész. A görög "tudomány" többi része viszont mai szemmel legfeljebb szánalmas spekuláció: még a csillagászat is ilyen. A hold mozgására vonatkozó régi adatok pl. igen hasznosak lennének, mert ez a mozgás hosszabb távon kiszámíthatatlan. De a görögök alig hagytak ránk használható megfigyeléseket, ilyenekre sokkal inkább számíthatunk sumér/babiloni vagy kínai forrásokban. A görögöket az ilyesmi nem nagyon érdekelte.
A tudomány a hellenisztikus világ szétfoszlásával meghalt. Feltámadására ezer évet kellett várni s ez a feltámadás speciálisan keresztény tett, az európai középkor teljesítménye volt. A természettörvény és objektiváció fogalma, a kísérleti módszer ezen a kultúrkörön kívül - értelmezhetetlen. Mi azonban úgy tudjuk, hogy az Íge testté lett, a világ megszenteltetett. A Logosz minden mindenekben, a virágban, szélben, csillagokban Isten szól hozzánk. Tehát helyénvaló és lehetséges a jelenségeket nyelvi eszközökkel (matematikával, logikával) vallatni: olyan tevékenység ez, ami a naív józan ész számára abszurd. Legfeljebb azért nem érezzük át képtelenségét minden pillanatban, mert már eddig is minden mértéken és várakozáson felül sikeresnek bizonyult.
A középkori tudományos módszer messze túlmutat a szűk értelemben vett tudományon. Elsősorban bizalmat jelent abban, hogy van üzenet, ami megfejtésre vár, van valóság, érdemes az igazságot kutatni. Bizalmat abban, hogy bárki keresse az igazságot, ha elég kitartó és becsületes, ugyanazt fogja találni: az igazság nem személyválogató. Nincs olyan, hogy az én igazságom meg a te igazságod meg az övé: ha ez a látszat, akkor még káprázat rabjai vagyunk, még nem értük el az igazságot magát.
Az igazság kutatása mérhetetlen szellemi önfegyelmet követel, szinte aszkétikus attitűdöt. Éles, jól definiált fogalmakat, hibátlan levezetéseket, pontosan megtervezett és kivitelezett kísérleteket. Hosszú, kitartó tanulást, rengeteg gyakorlatot. Hibázni nem lehet: egyetlen hamis tételből bármi és annak ellenkezője is levezethető. Az ilyesmi nyilvánvalóan meghaladja az ember lehetőségeit - aztán mégsem.
Az emberfeletti tökéletesség kulcsa a szakmai bírálat (peer review). Ennek pedig előfeltétele a nyilvánosság, a publikáció. Az ezoterizmus radikális elutasítása (újabb specifikusan keresztény gondolat).
A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetõkrõl hirdessétek. (Mt.10:27)
Figyelemreméltó, hogy lassan a tudományos alapkutatás az egyetlen olyan gazdasági szféra, amit mindmáig nem sikerült "piacosítani". Nem mintha nem próbálkoztak volna ezzel sokszor és sok helyütt, de hiába. Az igazságnak semmi köze ahhoz, hogy van-e rá tömeges kereslet vagy sincs. Az igazság nem demokratikus, az igazság se nem államosítható, se nem privatizálható.
Az ateizmus önmagában nem keresztényellenes. Ami keresztényellenes, az a hit, remény és szeretet feladása.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. (1Kor.13:13)
Keresztényellenes az, ha az ember nem megtalálni akarja az igazságot, hanem megcsinálni (a materialista eretnekség esete).
A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk. (Karl Marx: Tézisek Feuerbachról, 1845)
Hübrisz (ὕβρις).
Az ateizmus nem feltétlenül materialista, nem feltétlenül tagadja a transzcendenciát, a jelenségek magasabb eredetét. Ha hű a középkori és egyben modern tudomány szelleméhez, akkor ezt nem is teheti, hiszen akkor éppen a tudományos kutatás, a tudományos módszer alapfeltételeit tagadja: ezek híján csak a bolond veszi magára azt a szellemi fegyelmet és önmegtartóztatást, ami itt nélkülözhetetlen.
Az a-teizmus, istennélküliség: létállapot. Amiről eddig szó volt, a tudomány művelése, az ember hatalmában áll, mint ahogy hatalmában áll az is, hogy tartózkodjék az effélétől. Mindez azonban alkalmatlan arra, hogy a személyes Isten létét akár igazolja, akár cáfolja. Amire alkalmas, az annyi, hogy indirekt módon, meta-szinten bemutassa, mennyire sikeres az a meta-hipotézis, hogy van valóság és igazság, függetlenül attól, hogy mit akarunk, mire vágyunk, mit képzelünk és mitől félünk. A tudományos módszer személyes kapcsolatokra nem terjeszthető ki. Annak alkalmazásával igazából az sem bizonyítható, hogy egy másik emberi testben "van valaki". Sok mindent megtudhatunk a másikról ilyen módon, de azt nem, hogy személy. Ehhez bizony személyes kapcsolat kell, beszélgetés, birkózás, egymásnak feszülés, elengedés. Ez az a terület, ahol a másik valósága evidens ugyan, de nem objektiválható. Ha ilyenkor a "megfigyelő" személyét behelyettesítjük valaki mással, "azt a partner megérzi".
lásd: Galla-Féle AlapTétel
Akit Isten meg nem szólít, akinek meg nem mutatkozik, az ha becsületes, ateistának mondja magát. Helyesen teszi.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi. (2Móz.20:7)
Az ember hiába kiált Istenhez: vagy kap választ, vagy sem. A különös és meglepő inkább az, hogy sokan arról számolnak be, személyes kapcsolatra léptek Istennel. Ezeket a tanúságtételeket tudományos alapon kétségbevonni (vagy igazolni) épp annyira értelmetlen, mint az alábbi párbeszéd fogorvos és páciense között:
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk?
- Jaj, doktor úr, nagyon fáj a fogam!
- Dehogy fáj! Azt maga csak úgy érzi!
Ezt a jelenséget, amikor valaki megérzi Isten személyes jelenlétét, a kegyelem kiáradásaként szokták leírni, s hogy erre sor kerül-e vagy sem, az Isten szuverén döntésén múlik. Kierőszakolni, megvásárolni ugyanúgy nem lehet, mint a szerelmet.
Azt viszont elég biztosan tudjuk, hogy mi az ami Istent elriasztja: ha valaki letér a hit, remény és szeretet útjáról, ha a valóságot és igazságot semmibe veszi, ha erre nem is törekszik, ha bezárkózik önnön kétségbeesésébe, ha becsapja önmagát és másokat.
Nem dogma, de önmagam számára ezt a képet találtam: Pokol és Menny ugyanaz a hely (locus). Ugyanaz a kifejezhetetlen fényesség ragyog az üdvözülteknek, ami az kárhozottakat porrá égeti.
Dióhéjban ez az én teológiám. Kíváncsi vagyok, mennyire minősül eretneknek különböző keresztény ill. keresztyén egyházak tanítása szerint. Valaki?
