A kormány legális - ami azt jelenti, hogy (többé-kevésbé) formailag törvényes eljárás keretében jutott hatalomra. A legitimitása - vagyis a hatalom érdemben néptől eredő volta - azonban teljességgel hiányzik: a magyar nép döntő többsége elutasítja azt, amit tesznek. Erre nem kértek és nem kaptak felhatalmazást, hiszen a győzelemmel végződő kampányban épp az ellenkezőjét ígérték, mint amit most tesznek. Márpedig egy legitimitás nélküli kormány ne alakítson át gyökeresen társadalombiztosítást, ne lopja szét a megmaradt vagyont, és még hosszan folytathatnám.
Azt tudni kell, hogy amit mostanában készülnek elkövetni - és amit már részben meg is tettek - az gyakorlatilag visszavonhatatlan! A maradék állami vagyon széthordása, illetve a TB és az egészségügy privatizálása, ha megtörténik, rendkívül nehezen és hatalmas költséggel változtatható meg - akkorával, hogy abba egy becsületes kormány is belerokkanna az országgal együtt. Amit ugyanis egyszer magántulajdonba adtak, azt csak hatalmas költséggel lehet visszavásárolni - a kártalanítás nélküli államosítás ugyanis szóba sem jöhet, ez bolsevik technika.
Tehát: a Gyurcsány-bandát addig kell elzavarni, amíg nem okoz végzetes károkat! Na de hogyan? Terembura elemzését legfeljebb a nagyon szenvedélyesek képtelenek elfogadni: szinte minden módszer ellen nagyon súlyos érveket lehet felhozni.
Vegyük végig nagyon röviden. A tömegtüntetéseket a rendőri brutalitás és az azóta történt tüntetéseken látható egyértelmű erőszakfenyegetések (a sok száz Darth Vader demonstratív felvonulása) a gyakorlatban egyelőre kiiktatták: a lakosság zöme nem mer kimenni az utcára. A kormány nagyon is egyenesen fenyeget, illetve szélsőségekkel rémisztget, nem hatástalanul. A sztrájk hatalmas kudarc lett: a hajdan kádertemetőként működő szakszervezetek ezúttal is bebizonyították, hogy annyira kemények, mint a mosott szar avagy a mai magyar külpolitika...
Az aktív polgári ellenállás általában tömeges, de szabálysértésen túl nem menő demonstratív jogtalan cselekményekben testesül meg: útlezárás (teljes!), sínekre leülés, stb. Ugyanaz a baj vele, mint a tömegtüntetésekkel: a megfélemlített emberek nem merik elegen megtenni. Tomcatet ugyan beviszik ilyesmiért szinte hetente, de egy ember kevés, húszezer meg nem jön össze.
A nyílt erőszak terrorjellegű változata szóba sem jöhet: az nem gyengítené, hanem stabilizálná a kormányt, hiszen a fenyegetettségre remekül rá lehet játszani, és előadni a rendpártit - továbbá aterror erkölcsileg sem vállalható. A "szabályos" fegyveres forradalom - mely mellett sok érv szól, legerősebben a rendszerváltás befejezetlensége - egyelőre nem valószínű: kevesen vállalkoznának a harcra, a siker esélye kicsi lenne. Emellett komoly baj, hogy a forradalom nagy anyagi és emberveszteséggel járna, sőt, utána szinte biztosan előbújnának rejtekhelyükről az eddigi gazemberek, és pénzzel-kapcsolatokkal visszakapaszkodnának - annyi lenne az újdonság, hogy 1956 után az MSZP egy újabb olyan forradalom hőseit koszorúzgatná, akiket maguk a pártkatonák gyilkoltak le...
A népszavazás a Fidesz politikai pótcselekvése: még sikere esetén se fog történni semmi, de valószínű, hogy a nyíltan kormánypárti Országos Választási Bizottság asszisztálásával simán elhúzzák 2010-ig, amikor már teljesen lényegtelen lesz.
Akkor mit lehet tenni? Itt az ideje, hogy szó szerint idézzük Teremburát:
Mi lehet a cél? Csakis egy dolog: az Országgyűlés oszlassa fel magát. Ez törvényes, van rá mód; többet pedig azért nem szabad követelni, mert akkor a többletkövetelésekben óhatatlanul megoszlanak a nézetek. A kormány menesztésében és a hazugságkampánnyal eldöntött választások megismétlésében most körülbelül 75 %-os a konszenzus. Ennél részletesebb célban már nem; de a visszafordíthatatlan károkozást a kormánybuktatás már megakadályozná. Hogy aztán ki kerül hatalomra - majd azon a folyón is átkelünk, de előbb érjünk a partra!
Hogyan lehet passzívan ellenállni? Igen könnyen. A legegyszerűbb: autóval is, gyalog is LASSAN MENNI. Innen kapta nevét a mozgalom: Lassan a testtel! Ha 10 km/órával a megengedett sebesség alatt maradunk, elég tisztes közlekedési zavar jön létre. Ha a szűkebb aluljárókban is komótosan ballagunk: ugyancsak. Ezért senkit nem lehet megbüntetni, feltéve, ha nem ismeri el, hogy politikai tiltakozást végez. Különösen télen nem tud a rendőr mihez kezdeni azzal az érveléssel, hogy (ha ott száraz is) bárhol csúszhat az út, és ennyi a biztonságos sebesség. Kész. Bizonyítsa az ellenkezőjét, ha tudja... Össze lehet röffenni húszan, és pár percre lezárni egy aluljárót. Mikor megjön a zsaru, hát szétoszlunk. Csak úgy, csendesen. De soha nem tudhatják, honnan jön a következő negyedórás zavar - ez pedig valószínűtlen gyorsasággal kifárasztja a hatóságot, főleg, hogy mindig csak a levegőt markolhatja. Ha emiatt több bűncselekményt nem tudnak felderíteni: akkor pedig üvöltünk! Micsoda közbiztonság ez, kérem?
A közlekedés-lassító passzív ellenállóknak célszerű valamilyen jelet viselniük (Terembura a nyolcágú csillagot javasolja, mert az senkinek se jelképe, nem köthető párthoz vagy irányzathoz - akár eltérő színben is). Még a jelkép viselése sem bizonyít semmit: vagyis a passzív ellenálló nem kerül fogdába, nem lehet törvényesen megbüntetni. Az egész mozgalomnak már honlapja is van: ott is bátran eszmét lehet cserélni arról, milyen módszerekkel lehetne a kormányt és a parlamentet lemondásra kényszeríteni.
Még két lehetőség felmerült már a módszerekre: különösen közalkalmazottak, köztisztviselők (de ők bármiféle külső jelzés nélkül) egyszerűen csak tartsák be az összes, munkájukra vonatkozó bürokratikus ostobaságot. Sőt, a bonyolultabbak értelmezésére még kérdezzenek is rá, és szigorúan a kapott válasz szerint járjanak el. Ismerve a nagyon ostoba szabályokat, ez önmagában megfelezi a teljesítményt. Szintén lehetséges, és a kormánynak nagyon fájdalmas mód (bár ezt csak az teheti, akinek van annyi pénze, hogy megengedheti magának) a multik bojkottja. A multik ugyanis alapvetően nem ideologikusak, bárki bármit mondjon: pénzt akarnak keresni, jó sokat. Ha pedig a kormányellenes ellenállók bojkottja miatt a bevétel csökken: a kormány ellen fordulnak.
A passzív ellenállás tehát lehetőség a cselekvésre. Nem mozgalmas, nem hősies - de vállalható és eredményes, legalábbis a magyar történelemben kétszer is igen sikeres volt. Itt az idő leporolni ezt a régi, de jó fegyvert, és orrbaverni vele őszödi ormánybajnokunkat!