Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

A sziú indiánok deklarálták függetlenségüket, felmondták az elmúlt 150 évben az USA kormányával kötött összes szerződést. Ezeket az USA amúgy is felrúgta nem sokkal megkötésük után, kivétel nélkül mindet. Bejelentették igényüket a történelmi sziú területre, központjában a Fekete hegyekkel (Black Hills), ami a sziú nemzet számára szent föld. Az ország kb. kétszázezer négyzetkilométer, azaz Csonka Magyarország területének duplája. Az USA hét tagállamára terjed ki, ezek Észak- és Dél-Dakota, Montana, Wyoming, Nebraska, Colorado és még Kansasból egy csücsök.

Kb. százezer sziú él itt, a lakosság 11%-a. Közülük talán 8000 beszéli a nyelvet. Születéskor várható élettartam 44 év, csecsemőhalandóság ötszöröse az USA átlagnak, a munkanélküliség 80%, a gyerekek 60%-a kimarad az iskolából.

A tervek szerint mindenki állampolgár lehet, aki a terülen él és lemond USA állampolgárságáról.

Lakota Nation on UNPO (Unrepresented Nations and Peoples Organization - Képviselet nélküli nemzetek és népek szervezete)

Találtam hitelesebb térképet a lakota területi igényekről. Egyenesen a Lakota Köztársaság honlapjáról származik.

„Csintalan fején púp, Kóka udvarán korom”

Ugye, hogy röhejes? Az bizony. Most nézzük végig szigorúan jogászi szemmel a Csintalan-eset kapcsán, hogy miért nagyon valószínű, hogy rendkívül óvatos, igazi kárt okozni nem akaró (de az áldozattal nem egyeztetett) "merénylet" történt:

1/ A négy, vascsővel avagy ólmosbottal felfegyverkezett támadó feltűnően képzett volt abban, hogy ne okozzon súlyos sérülést. Orrot, járomív-csontot, védekező kéz ujját eltörni, fogat kiverni ilyen körülmények között, ilyen eszközöket használva szinte törvényszerű; kizárólag kisebb repesztett bőrsebeket okozni sokkal nehezebb. Az ütések ereje tervezetten csekély kellett, hogy legyen; mert Csintalan maga hívta a Hírtévét, és mindent el tudott mondani, ami az agyrázkódás hiányát bizonyítja. Vagyis nagyon-nagyon disztingváltan verték. Ha valóban szélsőjobb szervezet emberei ezek, akkor nekem nem tiszta, ki a fene képezhette ki őket ilyen ügyesen. Még egy szempont, hogy a 8 napon túlinak minősülő, de orvosi szemmel igazán súlyosnak nem mondható orrtörést, fogkiesést egy igazi széljobb figyelmeztetésnél szerintem nem igyekeztek volna elkerülni, hiszen ezek életveszélyt nem okoznak. (Megjegyzésképp: nagyon sok ilyesféle, vagy kisebb verés-verekedés sérültjét láttam: az agyrázkódás és orrtörés, pár fog elvesztése teljesen mindennapos - amikor a sérült mindezt megúszta, az volt a ritkább.)

2/ Az ötmilliós jutalom. Mókás. Az, hogy én nem szeretem a dagadt alakot, az egy dolog; de hogy rablógyilkosságokat meghaladó jutalmat ajánljanak fel egy könnyű testi sértésre, az csak feltűnő, és azt mutatja, hogy az államhatalom ezt az ügyet zászlóként akarja lengetni. A móri mészárlásban 25, majd 30 millió volt a jutalom - vagyis Csintalan fején a pukli hozzávetőleg 1,3 móri halottat ér...

3/ Az áldozat személye. Csintalant mindenki utálja: a baloldal azért, mert cserbenhagyta, a jobboldal azért, mert befurakodott a pénzét használva. A megveretése utáni kommentárokból ez eléggé ki is derült... Ha feltesszük, hogy a baloldal (a kormány, és a titkosszolgálatok) állnak a verés mögött, akkor a célpont kiválasztása nagyon logikus: a saját áruló valamilyen szintű megleckéztetése előnyt élvez a tiszta jobboldaliak verésénél. A becsületes ellenséget mindig mindenki többre tartja a saját oldal árulójánál.

Összefoglalva: ez nagyon pontosan ugyanolyan, mint a Teve utca lövetése. Ott is nagyon vigyáztak arra, hogy igazi baj ne legyen, az egész ügy a kormánynak és az erőszakszervezeteknek állt elsősorban érdekében (lehetett mutogatni az addig sehogy se talált, nem is létező jobboldali szervezkedésre). Jelen esetben ugyanez a helyzet: feltűnően óvatos akció, hatalmas hivatalos és médiareakció, és mindez megint alkalmat ad valamiféle szélsőjobb veszély miatti kellemes borzongásra.

Mindezekért az én véleményem az, hogy az operett-terrorizmus közvetlen kormánymegrendelésre, valószínűleg titkosszolgálati szervezésben (esetleg kivitelezsében) történik. Ez az egész csakis a kormánynak hoz hasznot!

Ki a fene hiszi azt el, hogy egy igazi szélsőjobboldali szervezet ilyen kellemesen européer merényleteket szervez meg... Ezt a logikai hibát nem lehet kiküszöbölni, de a média még véletlenül se kérdez rá: miféle szélsőség az, amelyik patikamérleggel pofoz?

Itt társul az ügybe a tényleges radikális jobboldal. A kormány teljes bizonyossággal várhatta, ha a Magyarok Nyilai-lufit felrepíti, bőven akad majd a jobboldalon olyan, aki büszke lesz erre a dicső slusszkulcs-zsákmányolásra. Bejött, természetesen: a Kurucinfó megfújta a harsonákat, de szerte a neten is felemelte a fejét néhány büszke magyar. Milyen szerencséje a kormánynak, hogy immár mutogathatják egyik-másik kommentet innen-onnan: lám, az egyetértő szélsőjobboldaliak maguk is dicsőítik a gonosz terroristákat! A közember meg megijed, tüntetni se mer menni, nehogy mellépottyanjon egy bomba - vagyis a TB-t gyorsan szét lehet lopni, a megszavazás kockázata jelentősen csökkent.

 

A történelem furcsa fricskákat tud nyomni a sablonosan gondolkodók orrára. Számos példája van a magyar zsidók hazaszeretetének - leggyakrabban Radnóti Miklóst szokás említeni, már-már elcsépelt példaként. Nem mintha bármiben is tagadnám Radnóti érdemeit: tisztelem mint kiváló embert, mint nagy költőt és mint hű magyart, és meghajolok tragikus halála előtt - de van még nála is önfeláldozóbb példa!

Dr. Fuchs Jenő 1882-ben született, zsidó családban. Jogot végzett és ügyvédként dolgozott; de nem jogászi, hanem sportteljesítménye alapján került bele a magyar történelem aranykönyvébe. 1908-ban és 1912-ben kard egyéniben és csapatban egyaránt olimpiai bajnokságot nyert, tehát négyszeres bajnok.

Már ez sem lenne kevés. Ami viszont a második világháborúban következett, az szinte hihetetlen. Amikor Magyarország hadba lépett a Szovjetunió ellen, Dr. Fuchs Jenő - immár 60 évesen! - önként jelentkezett a frontra. Igen ám, de a zsidótörvények miatt fegyveres alakulatban nem kaphatott helyet. Erre úgy döntött, hogy akkor is hazáját akarja a fronton szolgálni, és bevonult munkaszolgálatosnak - szintén önként!

Nem, nem volt bolond! Jobboldali érzelmű igaz magyar ember volt, aki az ellene alkalmazott (mellesleg abban az időben is alkotmányellenes) hátrányos megkülönböztetést kevésbé tartotta fontosnak, mint Magyarország szolgálatát. Azért az országért akarta az életét kockára tenni, amely őt megalázta.

Be is vonult. A szúróbotos aknakeresés nem volt életbiztosításnak nevezhető, de csinálta. Amikor pedig egyszer az oroszok rajtuk ütöttek, éa a fegyveres keretet kilőtték, Dr. Fuchs Jenő fegyvert ragadva és a megmaradt muszosok élére állva visszaverte az orosz támadást. Akkora hőstett volt ez, hogy az együttműködő német (!!!) egység javaslatot tett arra, hogy a magyar munkaszolgálatos kapja meg a másodosztályú német Vaskeresztet. Meg is kapta!

Később élve került haza a frontról, és hadikórházban dolgozva túlélte a háborút. Lehetne ez akár happy end is, de a történet vége keserű. Idézzük szó szerint a Pilpul zsidó magazin sorait:

Lehetne ez egy furcsa történet szerencsés és örömteli befejezése, de sajnos, nem így van, Magyarországon, a XX. Században semmi sem történt egyszerűen; 1945 után, Eisenberger Benjámin szabósegéd és altábornagy Államvédelmi Osztálya Fuchs Jenő munkaszolgálatos zsidót, négyszeres olimpiai bajnokot és minősített fasisztát letartóztatta a legmagasabb német katonai kitüntetés birtoklása miatt.

Dr. Fuchs Jenőt, Magyarország egyik büszkeségét, a remek vívót és bátor, hazaszerető katonát annyira elfelejtették, hogy még a belinkelt két forrás sem egyezik meg halálának időpontjában (az biztos, hogy nélkülözések közepette halt meg 1954-ben vagy 1955-ben)... Mikor lesz vajon Dr. Fuchs Jenő utca Budapesten?

Miért is csodálkozunk jeles miniszterelnökünk őszödi üdülőprivatizációs simlijén? Vagy a Fittelina-Altus-Nomentana-féle disznóságokon? A Magyar Nemzet információja szerint volt kitől örökölje a gazemberséget: a kedves papát időnként lesittelték lopásért. Klasszikus szocialista védekezése az volt, hogy "hát részeg voltam, kérem", úgyhogy kényszergyógykezelték is.

Mindaz a sok furcsa gesztus, melyek borderline elmebetegségre és súlyos characteropathiára utalnak, lassan magyarázatot nyernek. A részeges tolvaj fia mi egyéb lehetne, mint szociopata harácsoló gazember?

Magyarország, meddig tűröd?

Szombaton, december 15-én újabb tüntetések és sztrájkok következnek a Gyurcsány-kormány nemzetvesztő politikája ellen. Mindenki vegyen részt, aki nem akarja, hogy egyre többet kelljen fizetnie egyre kevesebbek fényűző életéért! Mindenki tüntessen, aki nem akar hónapokig várni, hogy megoperálják a daganatát – és mire sorra kerülne, el is veszti a gyógyulás esélyét! Mindenki tagadja meg a munkát, aki nem akar egyszer már adózott pénzéből vásárolt, egyre nehezebben fenntartott ingatlanja után újabb sarcot fizetni!

A Gyurcsány-kormánynak buknia kell: különben Magyarország bukik! A hazugságra épített hatalom nem maradhat a nyakunkon!

A kormány elvesztette minden erkölcsi tőkéjét. Az őszödi beszéd nem csupán a hazugság cinikus beismerése és a becsapott választók kigúnyolása volt: leleplezte azt is, hogy Gyurcsány már a választások előtt tervszerűen, előre megfontolt szándékból és aljas indokból össze-vissza hazudozott. Nem egyszerű kampányfüllentésről van szó: emlékszik-e még valaki a választások előtt benyújtott, az adócsökkentések üteméről szóló törvénytervezetre? Azzal sikerült a kampányhazugságokat részben elhitetni, mert a kormány 2004-2006 között semmi mással nem foglalkozott, mint a választási átverés előkészítésével…

Éppen elég kormánypárti média hangoztatja, hogy az egészségügyi reformnak nincs alternatívája, hogy az újabb és újabb terhek elkerülhetetlenek, és hogy az a csődtömeg, amit az MSZP-SZDSZ öt és fél éves kormányzása összehozott, még mindig a kisebbik rossz. A választók többsége nem szakértő, nehezen tudja eldönteni, melyik párt mond igazat.

Ne a gazdaságpolitikai ismereteinket, hanem a polgári jóerkölcsünket vegyük elő, amikor a kormány állításait megítéljük! Higgyünk olyan miniszterelnöknek, aki kioktatón papolja, hogy „mindenkinek fegyelmezetten részt kellene vállalnia a közterhekből”, és közben saját villája úszómedencéjét ÁFA-visszaigénylő cég közbeiktatásával építi meg, valamint simlisen elprivatizálja az őszödi kormányüdülőt? Higgyünk-e Gyurcsány Ferencnek, amikor antiszemita veszéllyel és Magyar Gárdával riogat, miközben ő maga lakik olyan házban, amit zsidó tulajdonosától kétszer is jogtalanul elvettek? Avagy higgyünk koalíciós partnere vezérének, a gazdasági miniszternek, akinek a villáját narkónepper építi feketén, és a koreai gumicégnek adott állami milliárdok alapján a nevét is nyugodtan Hankoóka Jánosra változtathatná? Higgyünk Veres János pénzügyminiszternek, aki közös céget vezetett a százmilliós adócsalásért becsukott Kabai Károly kovácsmesterrel – és érdekes módon „nem vette észre” közben, hogy cégtársa nagyüzemi méretben csalja az adót? Mit higgyünk el a pénzügyminiszternek, akinek a fiai maffiózó módra fenyegetik meg az érdekeiket keresztező vállalkozót? Mennyit higgyünk annak a soha orvosként nem dolgozott egészségügyi miniszternőnek, aki rácsodálkozik a holland technikára – ami Magyarországon évek óta megvan, csak most, az ő megszorításai fenyegetik a csúcstechnika működését?

Az a kormány, amelyben ilyen alakok kaphatnak helyet, az erkölcstelenség kormánya. A magyar politika éppen elég visszásságot produkált a rendszerváltás előtt és után, de a Gyurcsány-Kóka kabinet olyan mélypont, ahonnan lejjebb aligha vezethet az út. Hazug tolvajok és maffiózók, keverve a vérlázító dilettánsokkal: nem maradhatnak hatalmon!

Ki az utcára, fel a sztrájkra! Immár az életünk lesz a tét: ha az egészségbiztosítási törvény átmegy, ellopják azt is, amit TB-járulékként fizettünk, és kórház helyett a hullaházban kezelik majd azokat, akiknek nem lesz pénze nyugati gyógykezelésre vagy a méregdrága magánkórházakra. Addig buktassuk meg a vérszívókat, amíg mindenünket el nem veszik!

"Hatalmas botrányt" keltett a Nyugati téri Tomcat-akció: a Chabad Lubavics nevű zsidó ortodox (meglehetősen szélsőséges) vallási csoport Hanuka-ünnepségén kifeszítettek egy transzparenst, és megszólaltattak egy kézi légószirénát. A média részint bömbölt, részint felhasználta az alkalmat egy kis hazudozásra: a Hírszerző óriásit finomított a korábbi Peresz-kijelentésen, feltételes módba és jövő időbe helyezve az eredetileg határozott kijelentést. A transzparens szövegéről is több helyen hazudott a sajtó: azon ugyanis a "Felvásároljuk Magyarországot") szerepelt, az eredeti Peresz-mondás - míg a legtöbb helyen az "Eladják Magyarországot" verziót közölték. A Hírszerző hazugsága szó szerinti idézetet érdemel:

A Tomcat néven ismert blogger és két társa légvédelmi szirénával és egy "Eladják Magyarországot" feliratú transzparenssel próbálta megzavarni a rendezvényt. Ezzel az izraeli államfő egy október eleji kijelentését bírálták. Simon Peresz egy tel-avivi gazdasági fórumon akkor úgy fogalmazott, hogy izraeli befektetők meg tudnák vásárolni Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot.

A transzparens hiteles szövegét-képét, illetve a magyarul törve beszélő Oberlander rabbi környező szellemi sötétséget emlegető, határozottan sértő megnyilvánulását itt meg lehet tekinteni. Az is látható, hogy megjelent a rendezvényen Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, kipában.

Tomcatet természetesen elvitték, bár nem igazán érthető, hogy miért: nem közterületen, hanem a volt Skála Metró épületében akciózott, következésképp az illegális tüntetés, amivel megvádolták, fogalmilag kizárt, mert azt csakis közterületen lehet elkövetni. Mondjuk, a rendőrség ilyetén szélesen szabados jogértelmezésén nem csodálkozunk. Azon se, hogy viperájuk mindig van, mindig le is tagadják, holott nem lehetne...

---

Akkor most értékeljünk. Először is: a zsidó vallás nem tiltja efféle ünnepség közterületen történő megrendezését - bár nem is írja elő. Nem biztos, hogy a legszerencsésebb dolog közterületen, ráadásul igen frekventált helyen rendezni ilyen ünnepséget - mint ahogyan a  Szent Jobb-körmenetnek is jó néhányszor beszóltak már. Közterületen eléggé nyilvánvaló, hogy ott másnak is vannak jogai. Aki tehát nem templomban rendez vallásos eseményt, az számolhat az adott vallás ellenfeleinek (ide értve a harcias ateistákat is) megnyilvánulásaival.

Vallásos rendezvényt "megzavarni" nem szép dolog. Politikai tiltakozást megjeleníteni - az viszont legitim. Különösen úgy, hogy a szervezők maguk is politikusokat (Steiner Pál például), illetve közjogi méltóságokat (Lomnici Zoltán) vonultattak fel, óhatatlanul politikai töltetet is adva az amúgy vallásinak mondott ünnepségnek. Az pedig nem működik, hogy amikor valaki transzparenst tesz ki, akkor horribile dictu a vallási ünnepet gyalázza meg, de közben ugyanezen vallási ünnepen vígan szónokolhat az emelvényen néhány közéleti személyiség.

Más lenne a megítélés, ha a zsinagógában tartották volna az ünnepet és ott történt volna valami hasonló: azt csakis és egyértelműen elítélni lehetne, hiszen a vallásgyakorlást a maga szent helyén korlátozni vagy akadályozni ocsmányság. Ugyanakkor a közterület vallási (vagy félig vallási, félig politikai...) célú használata akárhogy is vesszük, egyfajta demonstráció, és mindig van politikai töltete.

A transzparens kifüggesztése számomra minden szempontból elfogadható és korrekt tiltakozás. Már csak azért is, mert a Peresz-elszólás egyáltalán nem úgy lett elrendezve, ahogy azt kellett volna - helyesebben, gyakorlatilag nem lett elrendezve. Különösen nem Izrael állam részéről... Ez esetben viszont még napirenden van, így aktuálpolitikai érvként használható is. Felmerült lehetséges ellenérvként, hogy Peresznek nincs köze a Chabad Lubavicshoz, de külső személy nem köteles ismerni a zsidóság belső erővonalait: az viszont tény, hogy a jelenlévők zsidóságukat látványosan demonstrálták.

A légósziréna - szerintem - túlzás volt: éppen azért, mert fel lehet hozni ellene a régi reflexeket (más kérdés, hogy a transzparensre valahogy fel kellett hívni a figyelmet). Két-három erős lámpa (ma már zseblámpában is van iszonyú fényerejű), a feliraton mozgatva jobb megoldás lett volna - sőt, a mostani helyzetben érdekes kontrasztot adott volna a rabbi szellemi sötétséget felhánytorgató beszédéhez. Oberlander rabbinak majdnem sikerült Landeszman György hajdani, bőgatyás-fütyülősbarackos szintjére emelkednie; alighanem csak hiányos magyar tudása akadályozta meg ebben...

Lomnici Zoltán jelenléte azonban túlment az elfogadható határon - még jobban, mint Tomcat szirénája, csak sajnos Lomnicit nem vitték el. Tévedés ne essék: ha Lomnici zsidó, gyakorolja a vallását ott, és ahol akarja. A közjogi funkció a lelkiismereti egyéni szabadságot nem csorbíthatja. A nyilvános, közterületi megjelenésekkel azonban vigyázni kell. Különösen akkor, ha valaki a Legfelsőbb Bíróság elnökeként kötelezően semleges, a pártpolitikából ki van zárva (miért is állt mellette Steiner Pál, egy aktív pártpolitikus?).

A pártpolitikából kizárt közjogi méltóságoknak már arra is vigyázniuk kéne, hogy megjelenéseiket patikamérlegen mérjék ki. Ragaszkodniuk kéne a pártpolitikusok távollétéhez, illetve semlegesen el kéne menniük mindenféle ünnepre - kíváncsi vagyok, keresztény ünnepet megtisztel-e Lomnici karácsony táján?

Az ő esetében a demonstratív kiállását az teszi egyértelműen szabálytalanná, hogy ő volt a gyűlölettörvény kezdeményezője-kidolgozója. A törvény azonban alkotmányellenes, mert kisebbségeknek alanyi többletjogokat adott volna.

Ha egy semlegességre kötelezett közjogi méltóság megjelenik egy kis vallási csoport rendezvényén, közben pedig olyan törvényt javasolt, amely ennek (és több más kisebbségnek) a vallási csoportnak alanyi többletjogokat adna, az nagy baj. Lomnicinek azonnal távoznia kellene. Nem fog, természetesen: kíváncsi vagyok, ha a Szent Jobb-körmenetben énekelte volna a zsoltárt, majd olyan törvényjavaslatot pesztrált volna, ami a keresztény egyházaknak ad többletjogokat, vajon a "klerikális reakcióst" meddig tűrte volna a székében a kormány?

Ez a sorozat küzd a kettős mérce ellen, és folyamatosan kipellengérezi a balliberális oldal gyűlöletbeszélőit, a szélsőséges véleményt nyilvánítókat, vagy éppen a fizikai erőszakkal fenyegetőzőket. A célja az, hogy tudatosítsa: a baloldalon bőségesen akad agresszív, intoleráns, szalonképtelen alak, akiket a politikából nagy ívben kéne kipenderíteni. Ha ugyanilyen stílusú beszólások jobbról jönnek, a fél magyar média fasizmust ordibál; ugyanakkor a baloldalon még véletlenül sem esik egy szájkaratésnak sem bántódása.

Mostani alanyom "urbangeri". Urbangeri az 1 %-os szélsőséges párt, az SZDSZ tagja. Nickje nem utal a nevére (nem Urbán Gergelynek hívják): ez a "városi gerilla" becézése akar lenni, így Che Guevara méltó utódja is lehetne akár, a betondzsungelban. Szándékait illetően is stimmel a dolog: vért szeretne látni, lehetőleg sokat. Egyik blogjában a prágai náciverést dicsőíti: ennek kapcsán kifejti, hogy Tomcat alapos elverése is tetszene neki, de Morvai Krisztinát vagy épp egy Fidesz-kormányt is ezekkel a nemes eszközökkel kezelne. A szadeszban a "nőket nem pofozunk" a jelek szerint nem számít erkölcsi elvnek - hiába, ha női egyenjogúság van, akkor teljesen érthető, hogy Morvai Krisztinának is kijár egy "vaskos tréfa". Szövegének húzósabb részét itt csatolom:

Én is szívesen védem magam az utcai idiótáktól, az erőszakos faszfejektől. Személy szerint benne lennék egy kiadós Tomcat elagyabugyálásban. Ez jár nekik, ostoba majomnak. Érezzék meg, milyen is az, amikor az ő eszközeikkel találják szembe saját magukat. Persze erre vélhetően sosem lesz személyesen időm. De bármilyen jelentkezőt hajlandó lennék támogatni. Tomcat náci szimbólum ezért járna neki egy kis móres. Rajta kívül még Morvai Krisztinát lenne érdemes valami szellemessel,"vaskos tréfával" megtalálni. Hagy élvezzen a szarkavaró asszonyság.
Illetve majd ha a Fidesz lesz kormányon és nem csinál semmit agresszív pofázáson és  klientúra építésen kívül.

A helyesírási és nyelvtani hibák sötét sutyerákról árulkodnak, bár ez az alak közgazdásznak mondja magát, és valami szadeszos bizottságban is ott üldögél (uramisten). "Ez jár nekik, ostoba majomnak" - nehéz az egyes és többes számot egy mondaton belül egyeztetni, tudjuk. A "hagy élvezzen" ízesen régies ugyan, de csak kimondva - leírva szimpla bunkó, aki elkövette. De a "találják szembe" freudi elszólása is érdekes: ugyanis tavaly, a szadesz által megéljenzett ávósok csakugyan szembe - vagy inkább szemen - találtak néhány áldozatot, de ez a mikro-Che inkább szembenre gondolt, csak a gondolatait képtelen kellő magyarsággal kifejezni.

Na persze urbangeri csak szájban ekkora hős. Tomcat ugyanis valahogy megtudta, hogy van ez a poszt, és odakommentelt, felajánlva a lehetőséget az orrbaverés realizálására. Erre vérdemokrata hősünk lapulni kezdett, mint faeces (latinban gyengébbek kedvéért: szar) a fű között. Tomcat még egyszer próbálkozott, hiába. Később én is felajánlottam neki, hogy nagyon szívesen pofánvágom, de arra már válaszolni se mert...

Az efféle alakok általában mindenfelé megfordulnak: neki például sokatmondó címekkel ékeskedő másik blogja van a Hírszerzőnél. Látványos bizonyítéka ez a Hírszerző semleges, korrekt tájékoztatásának... Az urbangeri-blogból néhány beszédes posztcím: "Miért jobb az SZDSZ, mint a többi párt?" "Tarlós, a tuskó" "Zuschlag-modell, Fidesz-modell", stb. Érdekes módon a kézenfekvő "Hogyan simlizett a koreaiakkal Hankoóka János?" című posztot nem látom. Lehet, hogy le van tiltva? Netán meg sem írta volna ez a nagy hős?...

Tudtam, hogy állandó látogatónk, Arvisura fia súlyos beteg; egyszer még fel is tett néhány kérdést erről itt, a blogon. Amit írt a tünetekről, elég ijesztő volt, bár a fiú fiatalsága alapján lehetett remélni, hogy kilábalhat a bajból.

Nem így történt... Két napig nem néztem netet, és ahogy ma bekapcsoltam, Srí blogján Dekoninck kommentje fogadott: Arvisura fia meghalt... Gyorsan átugrottam Arvisura saját blogjára, és ott volt a bejegyzés: a fiút ifjúsága legszebb éveiben szólította Isten magához...

Kedves Barátunk! Veled érzünk gyászodban és pótolhatatlan veszteségedben. Talán a legszörnyűbb, ha az ember saját gyermekét kényszerül eltemetni - és különösen, ha ifjúként...

Isten nyugosztalja a fiadat, Arvisura! Tudjuk, hogy most senki és semmi nem enyhítheti a bánatot és a gyászt, amit az idő is csak nagyon sokára fog tompítani. Azért írok csak, hogy érezd: fogjuk a kezed, ott állunk melletted - ha nem is fizikai valónkban, de ebben az újfajta virtuális térben. Osztozunk fájdalmadban, és reméljük, hogy el bírod viselni ezt a sorscsapást...

Mély részvéttel: Molnárgörény, Terembura és az olvasók