Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Magyarország soknemzetiségű - még Trianon után is - és befogadó ország. Még a durván megcsonkított maradékban is a Kárpát-medence minden nemzetisége megtalálható - sőt, a medencén kívülről érkezett lengyelek, cigányok, zsidók, és mások is.

Ennek a kicsivé tett országnak éppen elég baja volt és van. Végigpusztította valaha a tatár, a (még német-római) német; 150 évig ült a nyakunkon a török, utána és még közben változó intenzitással a Habsburg - mert a kiegyezésig minden voltunk, csak egyenjogú nem -, és a szovjetoroszoknak is adatott 40 évnyi megszállás. A náci németek alig egy éves katonai elnyomása ezekhez képest bagatell lenne, de egyrészt sokaknak máig ez az egy év a borzalom nonpluszultrája, másrészt a történelem relativitásának fényes példájaként az országot a németeknél sokkal hatékonyabban kirabló, lányainkat, asszonyainkat, sőt, nagyanyáinkat végigerőszakoló bőszült szovjetorosz hordákat máig "felszabadítóként" aposztrofálják sokan, holott a csöbörből-vödörbe eseténél egyéb nem történt velünk, amikor leigáztak... Végül pedig következett a gengszterváltás: amikor az addigi párttitkárok hirtelen nagytőkéssé váltak, a látszólag kifércelt egykori sztálinista 1949:XX. törvény alkotmánnyá emelkedett, és immár a nép sehogy se képes megváltoztatni a Gyurcsány-féle gazfickókat bebetonozó politikai rendszert, mivel a soha semmilyen demokratikus többség által el nem fogadott alkotmányról immár szavaznia sem szabad. Hazug kormány, gazemberekkel: ez adatott nekünk...

A kérdés az, hogy mi a célunk? Homogén nemzetállam, az igazi magyarok számára - és akkor bizony a mai főszittyáknak nagyon kell félniük, mert egy-egy eme szempontból foltos származású nagyszülő sokuknak jutott -, vagy egy olyan ország, amelyben a polgárok boldogan, egymást tisztelve-elfogadva, és a méltányos, de a rendet értelmes szigorral védő, és maradéktalanul betartatott törvények szerint élhetnek?

ÉN AZ UTÓBBI MODELLRE SZAVAZOK! Egyrészt: már meglett emberként, családosan nem akarok polgárháborút (bár egy Gyurcsány, vagy hasonló alak elleni tömeges népi forradalomban fegyvert fognék, mert az effélék tényleg lámpavasra-börtönbe valók). Másrészt: az ország magyarságát senki nem veszélyeztetheti, ha igazi demokratikus rendszert sikerül kialakítani, hiszen a magyarok vannak többen. Harmadrészt: ha a törvények tisztességesek és azokat betartatják, senkinek se kell félnie - példának okáért bűnöző cigányoktól sem, mert azokat tüstént hosszú évekre rács mögé vágják, és a 17 éves cigánylányok huncut mosolya mégsem olyan ijesztő... Negyedrészt: magyarnak lenni öröm és büszkeség, és bizony, például a vallást régen nem tartó, önálló nyelvet nem beszélő magyar zsidók azok, akik nagy örömmel élnek és alkotnak itt - amíg el nem kezdik piszkálni őket azzal, hogy ők voltaképpen nem magyarok. Ötödrészt - és talán ez a legfontosabb érv - a durván radikális, áttelepítős-elüldözős (a kiirtást nem is említem) "megoldások" mindig és mindenkor visszatetszőek a többség számára, tehát sehogyan nem lehetnek legitimek. Márpedig a többség a nép, és a nép boldogítása saját akaratával szemben: bolsevizmus. Apage satanas!

Október 6. után csak egészen kevéssel: el kéne gondolkodni azon, hogy mennyire volt magyar a horvát Zrínyi, a szerb Damjanich, a német Pöltenberg, és az aradi tizenhármak közül oly sokan? Volt, aki alig tudott magyarul! Csak épp meghalt az országért... Mennyire lehet nem magyarnak nevezni Radnótit, vagy a magyar olimpiai bajnok Petschauer Attilát? Vagy Bethlen Istvánt, akit az oroszok raboltak és pusztítottak el máig ismeretlen körülmények között, nehogy a "felszabadult" országban befolyása legyen - elvégre egyszer már talpra állította a feneketlen gödörbe hullott hazánkat...

Gyurcsány: ő "magyar". Vére szerint (nem zsidó, kár hülyeségeket kommentelni, csak nagy az orra - de ez valószínűleg Pinokkió-effektus, túl sokat hazudott életében). Na de erkölcseiben, igazmondásában, tisztességében? Egyszerűen nincs olyan népcsoport vagy emberfajta, amely elég alattomosnak, hazugnak és aljasnak nevezhető ahhoz, hogy egy Gyurcsány-féle alakot oda sorolhassunk... Gyurcsány magyar, Knézich Károly meg nem???

Tehát: megbékélést és tisztességes egymás mellett élést az országon belül! Aki árkokat ás, előbb-utóbb beleesik azokba. Mind a két oldalon! A szélsőséges megnyilvánulásoknak semmi hasznuk: még csak vitára se késztetnek senkit, mert szalonképtelenek, és/vagy ostobaságok (az, hogy a zsidónak betérni akarót ma büntetlenül meg lehet ölni, feltételezi, hogy a rendőrség az áldozat és a tettes származása-vallása terén is nyomoz, valamint hogy a média az efféle eseteket elhallgatja...). Nem csak a politikai közéletben azok, hanem a lakosság döntő többsége előtt is (a linkek egyértelművé teszik, milyen típusú szövegekre gondolok).

A széljobb árokásás voltaképpen nem veszélyes, bár a mai kormány igyekszik iszonyúan felfújni, és olyasmiként ábrázolja, mint a Harry Potter a Sötét Jelet... Bugyutaságokkal ugyanis nem lehet tömegeket befolyásolni - Hitler egészen más történelmi helyzetben lépett fel, és egészen más felkészültséggel beszélt - és BESZÉLT, ez a lényeg, mert ha leírta volna, az olvasók hamarabb kiábrándulnak belőle. Nem értem, hogy a zsidózásnak mi haszna van - már praktikusan sem, ha valódi antiszemita szempontjából próbálnám vizsgálni... Aki erre vevő, azt nem kell agitálni, viszont aki nem, azt elrettenti.

Félreértés ne essék: én amellett, hogy nem vagyok antiszemita, semmiféle kiváltságot nem fogadok el. A zsidók, cigányok, más kisebbségek egyenjogúságát azonban igen - kihangsúlyozva, hogy az egyenjogúság egyúttal egyenlő kötelességekkel is jár, a többséggel szemben többletjogokat pedig nem jelenthet (kivéve a nyelvvel kapcsolatosakat, ami minden saját nylevű kisebbségnél jár - de nem jelentheti a többség kényszerítését a kisebbségi nyelv ismeretére-használatára). Én büntetném, ha az össztársadalmi normákkal szembeni magatartás védelmében valaki kisebbségi státuszára hivatkozna; ugyanis ez nem más, mint a valós demokrácia elleni merénylet. "Hááá' meee' cigány vagyooook, csak azéééé' fogott meg a rendőr!" - ha emellett az ipse zsebében ott a lopott holmi, a büntetése legyen kétszeres!

A szélsőjobbosokkal szemben a polkorrekt (elsősorban baloldali) árokásók valóban veszélyesek. Főképp azért, mert álláspontjuk nincs a perifériára szorítva, azt a média széles zónájában hangoztathatják-terjeszthetik, az ilyen megnyilvánulásokról komoly viták folyhatnak, sőt, nemegyszer azokat abszolút megfellebbezhetetlen igazságként igyekeznek elismertetni. Az efféle, finomabb csúsztatások és antidemokratikus áligazságok ha lehet, még mélyebben mérgezik a magyarországi népesség békéjét; azzal is, hogy dühödt (és nem igazán színvonalas) széljobb anyázásokat váltanak ki, de főleg azzal, hogy a megvezetett népre polkorrekt, így tudat alatt masszívan (és joggal) ellenszenves nézeteket kényszerítenek. Az ilyen szövegekkel szemben az egyszerűbb embereknek marad a kesernyés zsidózás - "ezeknek már megint mindent szabad, már megint kivételes a helyzetük", stb.

Nézzük meg, hogyan működik a polkorrekt árokásás! Egyszerűen idézem a művet, amely akár tiszteletre méltó is lehetne - ha MINDEN mai magyarországi érzékenységet és MINDEN múltbeli bűnt egyforma súllyal venne tekintetbe (persze a szerzők itt most azt mondhatják, hogy nem másról, mint a Soáról beszélnek - de akkor felteszem a kérdést, hogy a Kun Béla-népbiztosokról és Rákosi csapatáról miért nem beszélnek soha hasonlóan sehol???). A szó szerinti idézetekhez hozzátoldom a magam véleményét.

1. A holokauszt zsidó, egyetemes és magyar tragédia.

Továbbá német, szlovák, francia, stb. mert ez a megfogalmazás - hiába Magyarországra készült a "főbűnös: Magyarország" hamis érzetét kelti! Ki kell hangsúlyozni, hogy a zsidók kiirtása nem magyar, hanem német terv volt.

2. A holokauszt megtörténtét tagadni és az áldozatok tudományosan megállapított számát politikai vagy ideológiai okokból kisebbíteni morálisan és történelmileg elfogadhatatlan.

Mesteri összecsúsztatás! A holocaust megtörténtének tagadása vonatkozásában ugyanis rendben van (aki tagadja, tarthatatlant állít): az elhurcolt zsidók közül igen kevesen tértek vissza, őket bizony megölték. De hogy hányan haltak meg valójában - azt "tudományosan" nagyon sokan és nagyon sokféleképpen állapították meg. Ráadásul ez a csúsztatás dupla: mert azonnal politikai minősítést is tartalmaz, és címkét ragaszt a "holocaust-relativizálókra". Holott ép erkölcsű embernek teljesen mindegy, hogy 2, 3 vagy 6 millió áldozat volt. Ami pedig a történelem "tudományosságát" illeti: ne feledjük, hogy a történelem a politika által leginkább elprostituált "tudomány", amely Keleten és Nyugaton egyaránt hazudva például évtizedekig a németek bűneként ábrázolta a katyni mészárlást... Márpedig ahol egyszer mindenki hazudott, ott a kétség minimum jogos. Az efféle kijelentésekkel a legnagyobb baj az, hogy azonnal politikai kontroll alá veszik az újabb - akármilyen elfogulatlan - kutatásokat is: márpedig a történelem "lezárása" nem más, mint diktatorikus attitűd.

3. A holocaust áldozatai ártatlanok voltak.

Ez minden szempontból igaz, hiszen ha egyedileg biztosan voltak is mindenféle sima bűntettesek az elhurcoltak között, őket sem ezért vitték el, hanem csakis faji-származási alapon.

4. A holokauszt annyiban zsidó ügy, hogy a zsidóságot érintette, ezért érthető a (magyar) zsidó történelemben és történeti tudatban játszott kiemelkedő szerepe. Ugyanakkor a holokauszt magyar ügy is, mert magyarokkal történt, akik ugyanolyan polgárai voltak az országnak, mint bárki más.

Megint: elnézést kérek, de miért is nincs leírva azon nép neve, amely a tömeggyilkosság döntően nagy részét effektíve végrehajtotta és az egészet kiagyalta? A magyarok mellékszereplők, a zsidók áldozatok, a németek pedig bűnösök voltak, ha abszolút sematizálni akarunk - ám a németek innen eltűntek...

5. A holokauszt egyetemes ügy, mert az ártatlanok szenvedése univerzális fájdalom, nem korlátozható fajra vagy nemre. Erre éppen a Szentírás tanít bennünket.
6. Az áldozatok tiszteletet érdemelnek.

Ezzel semmi baj. Annál inkább azzal, amit - talán nem véletlenül - épp ezután tartalmaz a nyilatkozat:

7. Magyarország ugyan megszállt ország volt, azonban a gettósítás majd a deportálás nem mehetett volna végbe a társadalom jelentős részének közönye és a magyar hatóságok közreműködése nélkül. Ebben áll a magyar felelősség.

Hát igen. Önmagában ez nagyjából igaz (nagyjából: nekünk nincsenek járhatatlan hegyvidékeink, eldugott szigeteink, zsidómentésre való keskeny, egy éjjel áthajózható tengerszorosunk, stb.), de azért a probléma nem ilyen egyszerű. A "közöny" és a tett nélküli részvét nem ugyanaz - és azt senki be nem bizonyította (nem is lehet), hogy ne a félelem miatt tett nélkül maradó részvét lett volna a domináns. Márpedig megszállás, statárium, miegyéb alatt tényleg csak a nagyon bátraktól lehet tettet elvárni. A hatóságok pedig különösen nehezen tehetnek bármi mást, mint ami a parancs. Ablonczy történész létére nem értékeli, hogy nálunk a katonai megszállás és a háborús-statáriális övezetté válás között alig néhány hónap telt el (Nováktól objektivitás nem várható, de ez nem szemrehányás, ő nem történész, hanem zsidó újságíró, minden bizonnyal súlyos személyes veszteséggel, így elfogultságát meg kell érteni).

8. Ha egyetértünk azzal, hogy a nemzet történetileg kialakult kulturális közösség, az utódokat összeköti az elődökkel a közösen vállalt múlt. Ezért szembe kell néznünk azzal, amit az ősök a múltban elkövettek. Ez felelősséget jelent, a történelmi hibák számbavételét, valamint a teljes nemzeti történelmi múlt felvállalását és a megfelelő következtetések levonását.

Továbbá, ha ezzel egyetértünk, akkor egyidejűleg illett volna a zsidó származású Kun-népbiztosok, a zsidó származású Rákosi-klikk, valamint a nagyarányban zsidó származású ÁVH-s majd III/III-as vezetők áldozatairól is megemlékezni, előttük fejet hajtani. Csupán a közösen vállalt múlt kedvéért. Meg azért, mert hiteltelen, aki az egyik szenvedésről szól, a másikról meg hallgat... Merthogy a társadalmi görcsöket CSAK ÚGY LEHET OLDANI, ha azokat a következtetéseket MINDEN BŰN kapcsán egyszerre, egyformán levonják. Továbbá: a holocaustban az ősök voltak részesek, akiket el is számoltattak érte. A kommunizmus bűneit elkövetők nagy része ma is él, köztünk jár - elszámolás nem volt! Kit kell súlyosabban megítélni, a leszármazottat, aki apját-anyját nem választhatta meg, vagy az ávós gazembert, aki maga tépett ki körmöket?

9. A magyar múltat nem sajátíthatja ki senki, sem ideológiai, sem pártalapon.

Persze, csak Gyurcsány nevezheti magát Batthyány örökösének...

10. Meg kell emlékeznünk azokról, akik életüket kockáztatták az üldözöttekért. Az ő történetük feltárása fontos feladat, helytállásuk hagyománya a magyar történelem egyik fontos és tiszteletreméltó fejezete.

Feltéve, ha MINDEN üldöztetés kapcsán így teszünk. Például azokról ugyanígy kell megemlékezni, akik a "kulákok" maradék dolgait dugták el nekik, és ha az ávó megtalálta őket, hülyére verte...

11. Nem üres aktuálpolitikai kijelentések kellenek a felelősség feltárásához, hanem személyes és kollektív önvizsgálat illetve párbeszéd.

Igen. De ennek a párbeszédnek nem szabad egyetlen történelmi ügyre korlátozódnia, és nem szabad senkit üldözötti státusza alapján felmenteni minden egyes saját gazembersége alól (gondolok itt a koncentrációs tábort megjárt III/III-as vezetőkre). Így az önvizsgálatnak ki kell terjednie minden egyes bűnre - nem csupán a holocaust kapcsán elkövetetettekre...

12. Nem méltó a holokausztot politikai játszmák terepévé tenni, mert ezzel éppen áldozatainak emlékét gyalázzuk meg.

És különösen nem méltó, sőt, nem is szabad a holocaustot dzsókerként kijátszani, nem szabad a történelemből kutathatatlanként kiemelni, nem szabad áldozatainak későbbi (esetleg korábbi) más jellegű bűneit (III/III, Kun-népbiztosság) a holocaust által eltöröltnek és semmisnek venni. Továbbá önmagában politikai játszma és súlyos árokásás, amikor az efféle univerzálisnak szánt kijelentés-sor mindössze egyetlen embertelenséggel foglalkozik, és az összes többi, a közelmúlt történelmében előforduló - még sokaknak személy szerint fájó - embertelenséget pedig nem méltat ugyanott, ugyanakkor egyetlen sorra sem...

Tévedés ne essék: szó nincs arról, hogy a holocaust ne volna embertelen és ocsmány bűntett. De: több mint 60 éve történt. A kommunizmus és a III/III működése alig 18 évvel ezelőtt ért véget - bármiféle elszámoltatás nélkül, illetve, hogy mennyiben ért véget, még az is vita tárgyát képezheti... Ablonczytól, mint történésztől abszolút elvárható, hogy ha politikai nyilatkozatot tesz (mert ez a 12 pont annak minősül), akkor legyen tekintettel az ország egészének érzékenységére. A zsidóellenes bűnök elkövetői - ha még élnek néhányan - nagyrészt ma magatehetetlen vénemberek. Az exávósok pedig vagy még aktívak, vagy - ha szarrá nem itták magukat, ami nem volt ritkaság - kiemelt nyugdíjak élvezői.

Ha ebben az országban békességet akarunk, akkor a mindenféle gazemberséggel kapcsolatosan tett megnyilvánulásokat nem csupán az áldozatok számával, de a tettek elkövetésének idejével is súlyozni kell. Azt pedig hangsúlyozom, hogy a kommunizmus áldozatainak száma sokkal több, mint ahogy hiszik. A határon lelőttektől az öngyilkosságba hajszoltakon keresztül a tönkretett életűeken át - százezrek, ha nem milliók tartoznak ide. BÜNTETÉS, ELSZÁMOLTATÁS PEDIG NEM VOLT - NOHA RENDSZERVÁLTÁS, ÁLLÍTÓLAG TÖRTÉNT...

Sokáig tűrtem, de sajnos nem lehetett a végtelenségig hagyni a dolgot; fasz-magyar (http://fasz-magyar.blog.hu teljes név alatt működik) ezennel átveszi Szaros Gerle helyét az ignore-listán. Szaros Gerle egyidejűleg lekerül onnan, mert ami miatt felkerült, azért szerintem ennyi idő elég. Fasz-magyar olyan mennyiségű anyázással állt elő (linkelhetnék tucatszám, de a szarfolyamot nem népszerűsítem), hogy már-már megközelítette a Gecy című "művet" is; márpedig nálam a földre (vagy akár a másik képébe) virtuálisan beleköpni szabad (az enyémbe is), de hordószám locsolni a szart mégis túlzás.

A jelenlegi listások tehát faszmagyar, SF és ehunaduma (aki Kündü és hasonló neveken is működik). Mindhárom csekély agyteljesítményű szélsőjobboldali, akik megnyilvánulásaikkal lejáratják a nemzeti oldalt. Sok ilyen van még - sajnos -, de aki itt nem viselkedik teljesen ostoba fasiszta vagy szarszájú modortalan állat módjára, az nem kerül ilyen sorsra.

Fel lehet tenni a kérdést: miért a szélsőjobboldal kerül ignore-listára? Nagyon egyszerű: mert engem jobban zavar, ha a nemzeti oldalhoz legalábbis a közvélekedésben rokonított emberek mutatkoznak kiállhatatlannak, mintha a szélsőbal csahosai égetik magukat. Vagyis: a jobboldallal szembeni elvárásom jóval nagyobb. Az, hogy az ellenfélnél mocskosszájú vagy ostoba indulatú, gyűlölködő szamarak fordulnak elő: az nem zavar igazán. Az effélék ugyanis azokat járatják le, akiket támogatnak.

Ezért jutunk odáig, hogy én leszek az, akit a legtöbben utálnak, amit amúgy nem tartok különösebb problémának. A szenvedélyesebb zsidók leantiszemitáznak, a radikális jobboldal semmi hasznosat tenni nem tudó, de mindent elrontani képes szamarai meg lepolkorrekteznek és lezsidóbérenceznek. Valójában az a helyzet, hogy az a vonal, amit én képviselek, a mai magyar valóságra és hatalmi rendszerre meglehetősen veszélyes, ugyanis valódi érvekkel nemigen lehet lejáratni. Az a korrupt hatalmi klikkrendszer, és még a "hivatalosan" jobboldalinak deklarált pártoknál is bőven jelentkező magyarellenesség, amit ma megélünk, rettenetesen utálja a felemelt fejű, gyűlölni senkit nem hajlandó, de saját magyarságát mindennél többre tartó embereket - és tartanak is tőlünk.

Kevesen vagyunk, sajnos. De én a magam részéről senkinek nem fogom engedni, hogy úgy tegyen, mintha a hozzájárulásommal járatná le a nagyon konzervatív és nagyon magyar gondolkodást. Cenzúra, törlés nem lesz, mert elveimmel ellentétes; azonban minden itt megforduló barátot és ellenfelet kérek, hogy a listán szereplőket maguk is ignorálják, vagyis soha, semmilyen megnyilvánulásukra sehogyan ne reagáljanak - így a listások légüres térbe kerülnek. Köszönöm.

Azért nem írom ki a könyv címét a címbe, mert az többszintű és túl hosszú: Elhallgatott múlt - A pártállam és a belügy - A politikai rendőrség működése Magyarországon, 1956-1990. A két szerző munkája hiánypótló jellegű: különösen azért, mert - végre! - minden egyes ávós vezetőt, illetve ügynököt név szerint megnevez, Harangozó Szilvesztertől Dr. Kiszely Istvánon át Paskai László volt esztergomi bíboros érsekig.

Pontosan ez adja a kötet abszolút hitelét. Elképzelhetetlen, hogy a mai, Gyurcsány alatt is a pártállamot idéző állami irányultság és az igazságszolgáltatást már-már egészen nyíltan és pofátlanul saját oldalán politizálni kényszerítő kormány mellett a neveket és életutakat le lehetne írni, ha a szerzők nem tudnák minden egyes állításukat irati bizonyítékokkal alátámasztani - már rég börtönben ülnének (ha ugyan nem koporsóban lennének, bár ez utóbbira áll nekik a zászló így is...). Ma is élő gazemberek sorozata névvel, életúttal szerepel a könyvben; Biszku Bélától Kékesdi L. Gyuláig. Ez a kötet óriási tüske lehetne a kormány körme alatt, hiszen egyrészt személyi kompromittálás is van benne a mai MSZP-gárdára, másrészt elolvasása után még könnyebb átlátni, amit én eddig is sokszor leírtam: hogy a mai modern ÁVH (jaj, megint elírtam, NBH) pontosan ugyanúgy teljesít mindenféle gátlástalan kormányutasítást, mint Kádár idején.

Nem részletezem a könyvet, mert a rengeteg konkrét információt képtelenség egy bejegyzésben visszaadni, és az ismertető célja nem is a könyv reprodukálása. Csak néhány szemelvény: a főpapi kar nagy része együttműködött a titkosrendőrséggel, a ma nagy pofával igazságot osztó Tóth András MSZP-képviselő (aki volt a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő államtitkár is) pedig az MSZMP KAO (Központi Adminisztratív Osztály) osztályvezető-helyetteseként közvetlenül felügyelte a III/III-at. A könyv részletet tartalmaz arról, hogy miképp adott 1988-ban utasítást a Fidesz bomlasztására; majd leírja, hogy ezen múltját eltagadva azt hazudta életrajzában, hogy "csak ifjúsági és sportügyekkel" foglalkozott.

Gyurcsány is szerepel, mint pécsi egyetemi KISZ-titkár. A könyv megint csak igen korrekt: nem áztatja az azóta sokkal nagyobb gazemberségeket elkövetett szégyen-miniszterelnököt, hanem akkor még valamiféle idealizmussal és tisztességgel ábrázolja (a tények fényében ez igaznak is tűnik, később rohadt el a lelke teljesen, és alighanem az összelopott milliárdok elkurvító hatása érvényesült - persze a szeszkazán tolvaj apa örökségével nem volt nehéz az ország egyik vezérgazemberévé fejlődnie...).

Figyelemre méltó néhány név. Tóth Kálmán életrajza töredékes, mert 1990 után is tovább szolgált, nem lehet tudni, meddig; 1940-ben született, tehát ma, ha él, 68 éves. Nem kizárt, hogy máig aktív ÁVH-s. Meg kell említeni a szintén továbbszolgáló Kékesdi L. Gyulát, aki az ÁVH-tól (jaj, megint elírtam, NBH-tól) az OTP biztonsági főnöki székébe reppent át - ő is folytatta 1990 után a titkosrendőrködést. Ő a már említett Tóth András főtanácsadója is volt (hajdani vezérbolsevik államtitkár alatt az egykori III/III-as főgenyók egyike - mindezt 2005-ben!). Megjegyzendő, hogy őt 2000-ben az Orbán-kormány nevezte ki az NBH állományába a Tanácsadó és Információs Főosztály vezetőjének...

Még jó néhány III/III-as főgenyó megpróbált továbbszolgálni 1990-ben: 89 végén felesküdtek a Magyar Köztársaságra, de a Dunagate-botrány miatt ki kellett tenni a szűrüket. Érdekes módon Harangozó Szilveszter, az egyik nagyon hosszú karrieres főfőpatkány mégis irodát kapott az Antall-kormány idején, és közreműködhetett a szolgálatok "új igényekhez alakításában".

A könyv több konkrét esettanulmány nyomán eleveníti fel, hogy ezek az utolsó gazemberek - akik aztán szép nyugdíjjal, általában 55 évesen visszavonulhattak - hogyan tettek tönkre életeket, milyen aljas húzásokkal uszították apára a fiát, feleségre a férjét, hogyan csaltak-hazudtak, hogyan tussolták el saját csirkefogászataikat a részegeskedéstől a nyilvános verekedésig és garázdálkodásig. Megtudhatjuk: elszámoltatás nem történt. Az is egyértelmű, hogy ezek az élet-halál uraiként regnáló törvény feletti aljanépek általában műveletlen sutyerák bunkók voltak - valamint az is kiderül a könyvből, hogy az 1956 előttivel ellentétben a párt, az MSZMP nagyon is szoros kontroll alatt tartotta az ÁVH-t, tehát a kimosakodott pártvezetők azon álláspontja, hogy ők a zsarnokoskodásért nem felelősek, szemenszedett hazugság.

Kedves kis momentum (a könyv nagyon friss és aktuális), hogy pl. megírja, hogy az 1986-os "lánchídi csata" idején pontosan úgy járt el a rendőrség, mint 2006-ban: olyanoktól is magyarázat nélkül elvették a személyit, akik csak a környéken jártak, és a spontán tüntetéshez semmi közük nem volt. Továbbá a hídon kétfelől közrefogott tüntetőket (manapság ugyebár "csőcselék" a hivatalos nevük, és NBH-s provokátorok tesznek róla, hogy úgy is nézzenek ki) szarrá verte a rendőrség. Az akció végrehajtásáért felelős egyik zsarnok erőszakos szarládát (minősítés tőlem) Vörösmarti Mihály ezredesnek hívták, a Forradalmi Rendőr Ezred parancsnoka volt (akkoriban ez volt a mai Rebasz, akarom mondani Rebisz). Ahogy a könyv ironikusan megjegyzi:

"...minden bizonnyal ennek során szerezhette azt a szakértelmet, ami miatt 2006-2007 folyamán a rendőri túlkapások kivizsgálására a kormány által felállított bizottságba is kinevezték."

Hát igen, rablóból lesz a legjobb bűnpártoló, hogy aktuálisra fordítsuk a közismert szólást...

És végül (mert nem lehet kihagyni, meg úgyis rákérdeznétek): az ÁVH-III/III. és a zsidók kapcsolatáról. Korábban sem rejtettem véka alá, hogy az 56 előtti ÁVH-s főszemetek között a zsidó származásúak erősen felülreprezentáltak voltak (Péter Gábortól körmös Baueren át Pető papán keresztül Komlós János ex-rabbinövendékig, aki a vallásosságtól jutott el a harcos anticionizmusig). Nos: a III/III egyenes folytatása volt az ÁVH-nak (a Moldova-legendáriummal ellentétben nem volt "elbocsátott légió", a régi csapat együttmaradt, Harangozó Szilveszter, aki még 1990-ben is szaktanácsolt, például 56 előtt Péter Gábor közvetlen munkatársaként az ÁVH titkárságát vezette).

A névvel-életrajzzal ábrázolt kisebb-nagyobb főávósok közül jó néhány volt jó eséllyel  kikövetkeztethetően zsidó származású (pl. Eperjesi/Engelberger, Sándor/Schaumburg, stb. stb., akiknek életrajzában rendre ott a munkaszolgálat, némelyiküknél a német koncentrációs tábor is). A fiatalabbaknál a dolog nem ilyen egyértelmű (a könyv nem tartalmaz vallási adatokat). Az, hogy az ÁVH idején érvényes felülreprezentáltság fennmaradt, az egészen bizonyos, hiszen a 100-150 ezres magyar zsidóság alig 1%, tehát a bemutatott mintegy 50 személy közül részarányosan egy fél lehetne zsidó származású.

Itt azonban két dolgot kell leszögezni (hadd utáljanak a zsidók is és az antiszemiták is, így van ez rendjén). Az egyik: hogy a mai zsidóság, legyen vallásos vagy nem, nem háríthatja el az ÁVH-s és III/III-as elnyomó-kínzó zsarnokok problémáját azzal, hogy ezek az emberek nem voltak vallásosak. Persze, hogy nem: de Izrael ma sem a vallásosság, hanem a származás szerint fogad el valakit zsidónak (vagyis, ha az anyja zsidó, akkor ő is az, jus sanguinis anyai ágon). A magyar rabbik is így vannak ezzel. Kivetni pedig nem lehet senkit - főleg nem hallgatólagosan és utólag. Vagyis: a mai zsidóságnak fejet kell hajtani az ország előtt azért, mert ebből a seregnyi gazemberből ők igencsak látványos számarányt szolgáltattak - messze többet, mint átlagosan kellett volna.

A másik dolog: hogy a zsidó ávósok sehol és semmiben nem kedveztek a zsidó vallásosságnak vagy a zsidó származásúaknak - sőt! A Kádár-rendszer palesztinbarát, Izrael-ellenes vonulatában a "cionista veszély" volt az egyik állandó kategória, amire a III/III dolgozott. Tehát a zsidó származású vezetők minden további nélkül lerohadtzsidózták a belső jelentésekben a megfigyelt, zsidó származású személyeket, és semmiféle előnyhöz nem jutott valaki az ávó szeme előtt azért, mert zsidó volt - illetve, ha vallásos volt, akkor emiatt külön gyűlölték. Ilyen szempontból tehát semmi nem igaz az összeesküvés-elméletekből: a zsidó ávósok sem Izraelnek, sem a magyar zsidóknak, sem semmilyen cionistáknak nem voltak barátaik. Csakis az akkor diszkréten (főleg nemzetközi szinten) antiszemita MSZMP seggét nyalták, de azt páros nyelvcsapásokkal.

A könyv ugyan 4000 forint, de nagyon megéri - minden nagyobb könyvesboltban (egyelőre) kapható. Ha így haladunk tovább, pár év múlva szamizdatként fogjuk terjeszteni...

Annak idején, amikor Fekete Istvánról írtam, valamelyik reflexió kapcsán (már nem emlékszem, hogy itt vagy a Bombagyáron) felmordultam, hogy még szerencse, hogy nem a Harry Potter-sorozat lett egyelőre kötelező olvasmány a Tüskevár helyett.

Kár volt. Igaz, hogy akkor magam még nem olvastam a Harry Potter-sorozatot, csupán rövid, kiragadott részleteit, tartalmi összefoglalókat meg talán belenéztem az egyik filmbe.

Meglepett ugyanakkor, hogy a kislányom iskolájában - katolikus, egyházi iskola - jó néhány tanár rossz szemmel nézi a Harry Potter-könyveket: majdhogynem tiltják. Én elég reménytelen vagyok abból a szempontból, hogy amit tiltanak, az érdekelni kezd, így karácsonyra megvettem (papír szerint a gyereknek) az első kötetet azzal, hogy majd először elolvasom én, és ha tényleg erkölcsromboló, legfeljebb nem adom neki oda.

Nos: odaadtam. A helyzet most az, hogy megvettem már neki (magamnak?:)) a teljes sorozatot. Végig is olvastuk (kétszer). Azért kilencéves gyerektől az a több ezer oldal nem kis teljesítmény, ha tőlem nem is számít különlegesnek. Sőt, erősen elcsodálkoztam az iskola attitűdjén. Az ellenszenv okát abban határozták meg, hogy a könyv azt sugallja, hogy legyél kivételes, és ha valami gond van, varázsolj.

Ez egy marhaság. Gyanúm szerint azok a tanárok, akik tiltják, maguk nem is olvasták a könyveket... A szegényember legkisebb fia a csodakarddal mennyivel életszerűbb?

Most tehát, immár Harry Potter avatott szakértőjeként és egyben masszívan konzervatív emberként azt mondhatom: a mese jó, vagy inkább nagyon jó, és bárki, bármikor a gyereke kezébe adhatja. Egyetlen gond az lehet, hogy a későbbi darabok (úgy a negyedik kötettől) egyre komolyabbak (helyenként nyomasztóak), így ha a gyerek éretlen, és nem tudja a mesét a valóságtól megkülönböztetni, rossz álmai lehetnek. De ez a magyar népmesékre is igaz: elvégre a 7, 12 és 24 fejű sárkány fejeinek sorozatos levágása, majd az utolsó, már könyörgő fej kíméletlen leütése szintén elég horrorisztikus. Vagyis a Harry Potter esetleg korhatáros lehet, de ártalmas: az semmiképpen!

A mesék lényege az, hogy a gyereket etikailag jó irányba tereljék. A jó oldal legyen a vonzó, a követendő példa (lehetőleg győzzön is), a gonoszt pedig utasítsa el, utálja meg a fejlődő kis lélek. Nos, a Harry Potterrel ez ügyben abszolút minden rendben van! A jó oldal vonzó - sőt, vívódásában-szenvedésében nagyon is rokonszenves - míg a gonoszok undort és utálatot keltenek. A jó végül, ha nem kevés áldozat árán is, de győz - mint egy rendes mesében.

Az, hogy az írónő - nagyon valószínűen sok-sok mindenféle náció népmeséjének elolvasása után - a tarka népmese-elemekből egy aránylag feszes belső logikával rendelkező komplett varázslóvilágot épített fel, egyben egyfajta "logikus" magyarázatot és valóságalapot adva vissamenőleg a népmeséknek - egyáltalán nem baj. A varázslóvilág egyértelműen nem más, mint egy remekül konstruált meseország. Semmivel nem rosszabb, mint a szegényember legkisebb fia, aki szintén teljesen hihetetlen módon szerez mindent legyőző kardot, vagy épp olyan füvet, amivel életre lehet őt kelteni, miután a sárkány miszlikbe vágta. Harry Potter (és J. K. Rowling) világa csak megkonstruáltabb, jobban átgondolt formájában tér el a népmesék hagyományos világától - de ez természetes is egy hétkötetetes, több ezer oldalas regénysorozatban. A megkonstruáltság remek bizonyítéka a két kiegészítő füzetecske (a kviddicsről és a legendás lényekről): az írónő fantáziája kitűnő és remek logikával illesztette össze álomvilága részleteit.

Azért ez a logika nem abszolút tökéletes: második olvasásra több botlásocskát észrevettem benne - de ez nem baj, egyrészt, mert kevés magamfajta logikamániás olvas mesét - főleg nem cselekménykritikai szemmel -, meg aztán nincs benne sokkal több botlás, mint a mesteri Agatha Christie meséiben (mert ugyebár az ő krimijei sem egyebek voltaképpen). Ha eljutnék valami Harry Potter-rajongókörbe, esetleg el is mondanám, hol milyen cselekménybeli logikabotlást találtam, de ez itt most nem téma, és kevesen is értenék. Mindenesetre a gyerekek ezeket a kisebb hibákat nem veszik észre (kivétel az én élesszemű kislányom, mert ő már rákérdezett, hogy bizonyos esetekben miért nem használták a "Priori Incantatem" varázsigét, amivel a varázspálca utolsó varázslatait meg lehet jeleníteni, ezzel bizonyítva a pálcabirtokos gonosztettét - apja lánya, hiába:)...).

Külön érdeme a sorozatnak, ahogy a kiskamasz-jellemfejlődést ábrázolja. A lassan-lassan, sok összezördüléssel, szégyellősködéssel, értetlenséggel egymásba szerető Ron Weasley és Hermione Granger abszolút hiteles figura: Rowling még arra is vigyázott, hogy az egykorúak közül a lányt ábrázolja érettebbnek. Tökéletes.

Meg kell említeni a fordítót, aki ritka kitűnő munkát adott ki a kezéből. Nagy Tamás Boldizsár nem a szavak szó szerinti jelentését, hanem érzelmi-hangulati töltését vette alapul munkájához, és maradandót alkotott. Csak példaként: Severus Snake magyar neve Perselus Piton: szintén alliterál, és az egyszerű "kígyó" szó helyett a Piton az óriáskígyó neve, amely ugyebár nem mérges (Piton végül életével-halálával is bizonyítja, hogy őszintén állt át a jó oldalra, és még szerelmi csalódását is le tudta győzni). A Severus név cseréje nem csupán az allteráció megtartása miatt indokolt: a magyarok ezt Septimius Severus (a hajdani Római Birodalom katonacsászára, az egyik utolsó jó, erős császár) nevéről ismerhetik, márpedig ez pozitív töltetű, míg Pitont haláláig negatív-gyanúsként kell ábrázolni). A Roxfort név (a Vaddisznóvár-szerű jelentésű eredeti Hogwarts helyett), amely Oxfordra asszociál, szintén telitalálat.

A fordításban egyetlen malőr van: a halálos átok eleinte Adava Kedavra, de később Awada Kedavraként jelenik meg. Nem kizárt, hogy változott a fordító személye (a 6-7. most fene tudja, hol van, nem tudom megnézni).

Egyszóval: felnőttként is érdemes a sorozatot elolvasni, mert a mese igen jó; és nyugodtan oda lehet adni a gyereknek. Kötelező olvasmányt talán nem csinálnék belőle (nem magyar, sokkal inkább angol vagy brit), de jó mese, ügyes mese és mivel letehetetlen, könyvhöz - jó könyvhöz - szoktatja a gyerekeket. Ajmi manapság önmagában is hatalmas érték.

Tüntetés, ellentüntetés, provokáció, ellenprovokáció. Beépített ÁVH-sok (bocsánat, NBH-sok, de ez már aligha jelent számottevő különbséget, épp csak még körmös Bauert nem reaktiválták, bár az sincsen már messze...), továbbá spontán félhülye és részeg gyomnövény-IQ-jú mélymagyarok.Szép játék ez, legalább a médiának van min pörögnie: ha egy-két bomberdzsekisek közé benyomuló, ott fasisztázni kezdő "újságíró" netán kap két fülest, akkor már az Amnesty Internationalt is rá lehet röpíteni a hatalmas fasisztaveszélyre.

Közben az egy szem úgy-ahogy szélsőjobb Csurka-párt egyciklusnyi parlamenti mikrolét után eltűnt a süllyesztőben, a szintén szélsőségesnek deklarált Jobbiknak meg nagyjából annyi esélye van a bejutásra, mint a hógolyónak a pokolban. Szomszédainkban Funar, Fico, Meciar, és a se szeri, se száma szerb vérsoviniszták köszönik, jól vannak: 20 % alatt nemigen végeznek, de általában bent üldögélnek a kormányban. Közöttük és a magyar kisebbségi pártok között kormánypozícióban az a lényeges különbség, hogy a kisantant sovénjei minden kisebbségellenes szemétséget kipréselnek, a Benes-dekrétumok megerősítésétől a magyar egyetemek és a magyar utcatáblák ellehetetlenítéséig, míg ha magyar párt van "kormányon", akkor szavazataiért saját részére semmit nem kap.

De fasisztaveszély az nálunk van, kérem szépen. Szlovákia européer, Románia dettó. Szerbia, hát az egy kicsit necces, de ha Mladics is előkerül, akkor már semmi háborús bűnös-remittendájuk nem lesz, békésen verhetik tovább azt a pár szem magyart, aki még nem menekült el Szabadkáról...

 A legundorítóbb manapság a kormánynak - és bízvást hihetjük, hogy az egyik legutolsóbb gazember, a Gyurcsány-boy Szilvásy által vezérelt titkosszolgálatnak - az a taktikája, amivel a kisebbségi félelmeket folyvást élesztgeti. A kormány nemigen tehet mást: "kormányzása" hazugságok és disznóságok sorozata, és tele van köztörvényes csirkefogókkal, hogy csak magát a miniszterelnököt, a pénzügyminisztert, a belügyminisztert és még néhányukat említsem. Az ország helyzete nem javul, hát újra jön a régi recept: elő a "fasisztákkal" - de most már a Teve utca csendes éji oldalbalövése kevés lenne, így átfogóbb manipulációkat kell végrehajtaniuk. Sajnos, ez a jelek szerint megint csak beválik: az utcai zavargások tudatos gerjesztésével sikerül félelmet kelteniük és szépen egybeterelni egyes, fenyegetettnek kinevezett kisebbségeket.

Három, nem igazán egyforma csoportképző elv szerinti kisebbségről van szó: a cigányokról, a zsidókról és a homoszexuálisokról, akik állítólagos fenyegetettségét harsogják úton-útfélen. Ezek a kisebbségek a lehető legkevésbé homogének; mégis, sokkal egységesebben kezelik őket (és lassan már ők is magukat), mint a klasszikus nemzeti kisebbségeket. A hatalom célja az, hogy ebben a három csoportban a lehető legnagyobb kölcsönös szolidaritást alakítsa ki.

Ez a természetellenes szolidaritás a legnagyobb baj és veszély, ami ma az országban élőkre leselkedik - beleértve a három csoport tagjait, sőt, legfőképpen őket. Nem természetes, hanem minden valószínűség szerint a hatalmába bármi áron kapaszkodó Gyurcsány-maffia által tudatosan épített, több síkon (NBH, média, ilyen-olyan provokátorok, és a jobboldal-szélsőjobb erre irányuló akarat nélkül, de voltaképpen közreműködő része) menedzselt folyamatról van szó. Az abszolút jellemtelen Gyurcsány bárkit feláldozna (fizikailag is, de erkölcsi tönkretétellel aztán végképp bármikor), hogy még pár hónapig övé legyen a bársonyszék.

Már eleve nagyon furcsa, hogy érdekes módon a "fenyegetett" kisebbségek között a hagyományos nemzetiségek (német, szerb, román, szlovák, stb.) NINCSENEK OTT. Vajon miért? Voltaképpen minden okunk meglenne utálni legalább a szomszédainkat (sokat tesznek ám azokban az országokban azért, hogy a magyarokkal megutáltassák magukat). Mégis: románverés, szerbverés egyszerűen nincs. Ha Zorán kiáll koncertezni, hát megtapsolják, és kész.

Tévedés ne essék: szó sincs arról, hogy Zoránt fel akarnám pofoztatni (a zenéjét nem szeretem, de ez magánügy, és nem azért, mert szerb származású, hanem mert nem tetszik). Egyszerűen le kell szögeznem, hogy azok a nemzetiségellenes indulatok, melyeknek nem csupán Trianon, de a mostanság a határokon kívül történő magyarellenes aljasságok miatt fel kéne gerjedniük, meglepően kis lángon maradnak. Merthogy a magyar, minden híreszteléssel szemben a letoleránsabb népek egyike a gyakorlatban.

Vegyük akkor végig, hogy hogyan működik ez a dolog.

I. A cigányság - nem nevezhető homogén nemzeti kisebbségnek. Sem nyelvükben, sem szokásaikban nem egységesek, sőt, az egyes csoportok között sokszor masszív gyűlölködés van. Ugyanakkor csak a nagyon ostobák, meg a közelről érintettek tagadják a cigánybűnözés létét - és egyre inkább tudatosul a társadalomban, hogy a média süket szövegével szemben a cigányoktól tényleg félni kell. Fizikailag. Merthogy ha jön öt cigány suhanc az utcán, akkor azok megkéselnek akárkit húsz forintért, ha olyan kedvük van. Vagy éppen agyonverik azt, aki a saját hibájából az útra futó purdét elsodorja, könnyű sérülést okozva.

Szintén elterjedt immár köztudatban az élősködő életmód léte is: a gyerekcsinálás csak azért, hogy legyen segély, a mindenféle segélyek választása a munkára-tanulásra törekvés helyett, és az egyre tudatosabb követelőzés. Pandóra szelencéjét kinyitották, amikor a jogokra helyezték a hangsúlyt a kötelezettségekkel szemben, és amikor a rasszizmus megbélyegzését csak egy irányba erőltetik a ballibák. Ma már a villamoson a 15-16 éves (persze részeg) cigány suhanc már ordibáhatja, hogy "dögöljön meg az összes rohadt magyar, kitépem a szájukat!" Mert ha valaki pofánveri, két dolog történik. Egyrészt az, hogy mobilon hív még tíz hasonlót, másrészt a lekurvaanyázott magyart viszi majd el a rendőr (miután a tíz érkező gazember elverte) - és jó, ha nem cigányokkal teli cellába dugják...

 Nos, Gyurcsány, aki most az MSZP-t a karanténból annak idején (sajnos...) kiengedő Demokratikus Chartához nyúlt vissza, kiengedte a szellemet a palackból - meg a cigányokat az utcára. Az ő szempontjai egyszerűek: a cigány szavazatok megvásárolhatóak, ráadásul eleve sokkal inkább szavaznak a baloldalra, mint a rendpárti jobboldalra. Hogy itt megint közbiztonság legyen? Köszönjük, nem kell, mondják Kolompárék - nekik a gázáremelés nem szempont, mert vagy segélyből fizetik (és ők mindig jogosultak lesznek a támogatásra), vagy be sincs vezetve. Na de a HÉV-vezeték, síncsavarok ellopásáért hogy 15 évre kelljen börtönbe menni, pl. közveszélyokozásért? Ugyan már! Egyszóval az előző választásokon is szépen működő baloldali térítéses láncszavaztató rendszer továbbműködtetése várható. Ennek fejében a cigányok tüntethetnek, rasszistázhatnak - főleg azokat, akik tagadják, hogy a cigánybűnözés nem önhiba nélküli, és nem egyszerűen mélyszegénység következménye.

Én is tagadom. A mélyszegénység nem vezet törvényszerűen bűnözéshez: mert ha így lenne, akkor létezne nyugdíjasbűnözés is. Csakhogy az nincs, noha a nyugdíjasok jelentős hányada kevesebb pénzből él, mint a cigányok elmaradottabbjai (szándékosan nem írom azt, hogy rosszabb körülmények között: mert a cigányság rosszabb életkörülményeiért tipikusan a három napi pénzszórás utáni kéthetes éhezés-modell a felelős, míg a kisnyugdíjas szépen beosztja, amije van).

Idézzük Póczik Szilveszter néhány mondatát, érdemes. Őt lefasisztázni nem egyszerű feladat (merthogy a fasizmusról is publikált, nem is keveset, - a cigány holocaustot is beleértve - és hát nem dicsérte...) - persze a RomNeten azért nagyjából sikerült, de hát akinek Kende a vezetékneve, attól különbet aligha várhatunk. Biztos rokona a csahos Péternek az illető nőszemély...

"Az európai romák messze alacsonyabb szociális és egészségügyi mutatókkal rendelkeznek, mint a többségi népesség átlaga. Az iskoláztatást alulértékelő és a többségi társadalmak intézményeivel való együttműködést elutasító hagyományrendszerük hátrányos helyzetbe hozza őket az oktatásban, igen magas körükben a visszamaradott, magatartási zavarokkal küszködő gyermekek aránya. Egy vizsgálat tanúsága szerint a cigány gyermekek tanulási motivációja a nem cigány hajléktalanok gyermekeinél tapasztalt igen alacsony szintet is alig éri el (Hundsalz, 1980). Jelentős körükben a vagyon elleni cselekmények száma, német rendőri források szerint egyes csoportjaik napközbeni lakásbetörésekre specializálódtak, évente a gyanúsítottak mintegy 6%-a kerül ki ebből a körből (Feuerhelm, 1987)."

Továbbá:

A kriminalisztikában már korábban ismert volt, hogy a cigányok elkövetési módjainak vannak bizonyos minőségi és mennyiségi jellegzetességei (Lipovszki, 1973). Rövid idősorokat vizsgálva nem mutatkozott jelentős változás sem az összes roma elkövető, sem a nemek és korcsoportok szerinti, sem a cselekmények szerinti összegzésben. Ez arra utalt, hogy a cigány bűnelkövetők többnyire (70-80%) egy kriminális szubkultúrából kerülnek ki, ezt támasztotta alá a visszaesők rendkívül magas aránya is. A szakirodalom utalt a családi szervezettségre, a női, gyermek- és fiatalkorú elkövetők emelkedő arányára (Szabó, 1987). Egyes becslések a börtönnépességben a romák arányát 40-60%-ra, a fiatalkorú szabadságvesztésre elítéltek arányát 60-70%-a tették. Tapasztalat szerint a romák főleg vagyon elleni és erőszakos bűncselekményeket - zsebtolvajlás, besurranásos lopás, kisstílű rablások, lakás- és üzletbetörések, autófeltörés, gyermekek kifosztása, markecolás - követtek el (Molnár, 1988). Látszott, hogy e szubkultúra a családi körülmények miatt vagy alkalmi elkövetőként az állami gondozásba, a zárt, félig zárt intézetekbe kerülők közül kapja utánpótlását: az intézeti környezet, a pályakezdési esélyek hiánya kézenfekvővé teszi a normaszegést és a hasonló sorsúakhoz való csatlakozást. Egyes elemzők igen magasra taksálták a cigányság körében a szemérem elleni vétségek arányát, amelyekben az áldozatok nagyobb része szintén cigány nő.

A dolog magáért beszél. Érdekes, hogy a kriminológus Póczik valahogy nemigen kerül a nyilvánosság elé, holott alapos kutatásokat végzett a cigánybűnözés témakörében. Ha a cigánybűnözés létét igenlő ember szerepelhet a tévében, akkor a lehető legtájékozatlanabbakat és legvéresszájúbbakat hívják, nem a szakembert - merthogy a csaholást könnyű cáfolni. Azt már én teszem hozzá, hogy a rendszerváltás óta a cigánybűnözés is változott. Veszélyesebbé vált. Ma már egyáltalán nem igaz, hogy a cigánybűnözők szegények. A "hagyományos" bűncselekményeiken kívül (látott-e valaki magyar csapatot itt a piros, hol a pirost játszani?) többségi pozíciót szereztek a lakásmaffiában, és a színesfémbizniszben is, már ami a lopásos-orgazdaságos verziót érinti (na, nem mintha az adócsaló fémügyi vállalkozó Kabai, Veres János haverja különb erkölcsű volna a síncsavart lopó Kalányoséknál...). A diktatúra közrendjének szétesésével tömegessé vált az üzleti célú fosztogatásuk ("egy kiló paradicsomot egy százasért" - az aluljárókban, márciusban: ki hiszi el, hogy azt maguk termelték, és ennyiért tudják adni?).

A cigánysággal tehát komoly baj van. Jelentős (felháborítóan nagy) arányban egyszerűen nem fogadják el a többségi társadalom normáit - méghozzá kirívóan, provokatív módon sértik meg azokat. Emiatt a cigányellenes érzelmek döntő többsége nem zsigeri gyűlölet vagy atavisztikus rasszizmus, hanem szimpla, félelmen - és jogos, tapasztalati félelmen - alapuló irtózás és a masszívan deviáns személyekkel szembeni elutasítás. Márpedig ezt a cigányságnak saját magának kéne - magát megjavítva - leküzdenie. Az, hogy valaki nem viselkedik utolsó bunkó módjára mindenhol, és nem azonnal üt bármilyen valós vagy vélt sérelemért, az csakis az illető személyen múlik, nem pedig máson!

II. A homoszexuálisok szintén menetelni szoktak - és ami azt illeti, Izraelben sokkal húzósabban bánnak velük, ott a bigottan vallásosok gyilkosságokra hívtak fel, és efféle kísérletek történtek is, késeléssel, miegyébbel.

A homoszexuálisokat értelemszerűen nem lehet nemzetnek nevezni; szexuális aberrációról van szó (mert ezt "normál variáns"-nak csak polkorrekt fogalmazásban lehet nevezni, amitől már a nemzetközi, sőt, nemzetközi egészségügyi szervezetek sem mentesek, tisztán politikai okokból). Természettudományos szemmel nézve nem azért lett egy faj kétnemű, hogy az azonos neműek jöjjenek össze. Továbbá: a szexualitás a szaporodásra van kitalálva. Nem mondom, hogy az élvezet kizárandó, és nem ítélem el a puszta élvezetért folytatott szexet (hiszen magam is jórészt ezért szeretkezem, dehogy akarok minden alkalommal gyereket), de azt vallom, hogy a heteroszexuális mód a természetes, míg a másik nem.

Ugyanakkor modern világban élünk: nem akarom megfosztani a homoszexuálisokat a nemi élettől, mert bár ez aberráció, de egyrészt nem tehetnek róla, hogy nekik ezt dobta a gép (többségük érzéketlen az ellenkező nem vonzására), másrészt, ha egymás között gyakorolják, azzal senkinek nem okoznak sérelmet.

Voltaképpen Magyarországon a homoszexuálisok helyzete teljességgel rendezett. Az élettársi kapcsolat ugyanis jogi szempontból a házasság minden előnyét biztosítja, annak hátrányai (elsősorban a bizarr bontóper, ha vége a kapcsolatnak) hátrányai nélkül.

A módszer tehát a felpiszkálásukra: műproblémák gerjesztése. Házasodhassanak? Erre aztán a vérmesebb buzik rákattannak, nem is beszélve a vérmesebb heterókról. Semmi szükség nincs rá (az elméleti jellegű egyenjogon kívül, de azért talán mégse kéne a Bibliát - mind az Ó-, mind az Újszövetséget - magasról leszarni a házasság meghatározása tekintetében, nemdebár???), de piszok jó lehetőség az indulatkeltésre.

Az értelmesebb homoszexuálisok átlátják, hogy mire megy ki a játék, és maguk is kifejezik kétségeiket a házassággal szemben. Na de az a néhány elméleti-jogi vénájú félhülye, az megszervezi a rengeteg embert joggal irritáló (és egyre provokatívabb) buzifelvonulást, aztán meg siránkozik, hogy valaki közébük vágott pár büdös tojást. Izraelben ezt a vezérbuzit (Mocsonaki) meglehet, régen megkéselték volna...

III: Végül pedig: a zsidók. A legjobb eszközök, ha hisztériát kell kelteni, mert az USA-ban is a zsidó lobbi a legerősebb. Így aztán mindenféle "mértékadó" nemzetközi sajtótermékbe be lehet kerülni, ha antiszemitizmust harsognak.

Nos, a zsidók jelenleg Magyarországon hivatalosan definiálatlan entitás, hiszen se nem nemzetiség, se nem csak vallás. Legokosabb, ha saját definíciójukat használjuk: az a zsidó, akinek az anyja zsidó. Ezen az alapon nemzetiségről kell beszélnünk, hiszen vérségi, és nem vallási alapon sorolják be az egyes személyeket. Már csak azért is, mert a zsidóknál a vallás rendkívül szerteágazó, egységes egyházuk nincs, és nem utolsósorban a vallástalanodás épp olyan ütemben (ha ugyan nem gyorsabban) folyik, mint a keresztényeknél. A vallásgyakorlást elhagyó zsidók pedig: teljes egészében magyarok, semmilyen más identitásuk nincs, héberül vagy jiddisül egy szót se tudnak. Jó néhányuk azt se tudja, hogy kimehetne Izraelbe, és nem is akarna semmiképpen így tenni.

A magyar zsidóság: értékes. Van közte gazember, persze! Mintha magyarban nem volna? Ámde a zsidóság: kultúrnép. Nagyon is az: akkor is írástudó volt, amikor a magyarok még íródeákot tartottak, sokszor maga a király is. A magyarrá vált zsidók olyan cégeket építettek fel, mint a Weiss Manfréd, a Goldberger vagy a Ganz. Nobel-díjasaink közül számosan zsidó származásúak, és a magyar orvostudományt is mérföldekkel vitták előbbre (ezt elég jól tudom, elhihetitek).

Trianon, majd az európai tragikus politikai viszonyok kellettek ahhoz, hogy a revízió mindent (érthetően) felülmúló vágya és az emiatti kényszerű szövetség a zsidók deportálásához vezessen. De nem volna szabad elfelejteni, hogy a kiirtó-antiszemitizmus nem magyar találmány volt. Mint ahogy a Kun-csapat, majd az ávósok "dicső tetteit" sem. Mindkét fél megszenvedte a XX. századot, amely az I. világháborúig egészen sikeres zsidó integrációt-asszimilációt megtörte és kölcsönös tragédiákba vitte.

A zsidóságot illetően az értelmes párbeszéd, egymás halottainak a tisztelete, és a sérelmek (melyeket az évtizedek azért lassan el kellene mossanak) kölcsönösen toleráns kezelése volna az egyetlen járható út. KÖLCSÖNÖSEN, ezen hangsúly kell legyen. A "holocaust mindent üt" nyilvánvalóan nem elfogadható mint ahogy a "bűnös nemzet" és hasonlók sem. Érdemes elolvasni Ungvári Krisztián és szerzőtársa nemrég megjelent könyvét a III/III-ról: a név szerint megnevezett, biográfiával közzétett vezetők legalább fele zsidó származású volt, és a munkaszolgálatban, koncentrációs táborban elszenvedetteket annak rendje és módja szerint megbosszulta (lásd Marosán ezzel kapcsolatos - antiszemita, de a történteket illetően nem minden alap nélküli - véleményét, melyet a kötet idéz).

Ámde a tényleg jó képességű, értelmes zsidókban is sokszor csalódni kell: amikor mozgósíthatóak például a cigánytüntetés mellett, holmi süket dumával. Egyszerűen nem igaz, hogy az aluljáróban alkalmasint bárkit leütő Lákátos Dzsordzs fiatalkorú "jogai" mellett ki kell állni! Nem véletlen, hogy a kimutatható antiszemitizmus és a cigányellenesség között nagyságrendi különbség van (forrás: antiszemitizmus.hu, ezt talán senki se fasisztázza le; és ezek az adatok még Olaszliszka előttiek!). A különbség oka az, hogy az antiszemitizmus par excellence értelmetlen, míg a cigányellenesség és a félelem-idegenkedés a cigányoktól - sajnos - nem az, hanem racionális túlélési-kárenyhítési stratégia, és egyre inkább azzá válik, ahogy a cigányság felbátorodik.

Hogy lehet tehát az antiszemitizmust növelni? Kormánystratégiával. A döglődő, korrupt, gazemberekből álló kormány fenyegetettséget énekelve ráveszi a zsidókat, hogy olyan ügyeket támogassanak, melyek a közbiztonságot veszélyeztető bűnözéssel, illeve a többség számára nem rokonszenves szexuális abnormalitással közös nevezőre hozhatják a zsidóságot. Kolompár Orbán (aki ugyebár nem épp fényes múltján kívül OCÖ-elnök is simlivel lett, többedik választásra, mert pofozkodtak) mellett bárhogyan megnyilatkozni? Olyan ez, mint tizenegyesből öngólt lőni! Se a szlovákok, se a magyarországi románok nem kellenek erre a kormánynak: csak a zsidók, nem véletlenül. Meg a CNN, illetve az International Herald Tribune, hogy ezek hírt adjanak a magyar antiszemitizmus növekedéséről.

Hogy miért nem csitítom a szélsőjobbot? Mert ahogy Terembura mondta: egy százalék hülye mindenhol van. Aki nem tud különbséget tenni az undorító bűnöző Tasnádi Péter és a szomszéd lépcsőházban lakó Weisz néni között, annak kár egy betűt is leírni (úgyse az olvasás az erőssége). Azt viszont nagyon szeretném, hogy a többre érdemes erősen nemzeti érzelmű, de higgadt gondolkodásra képes réteg ne üljön fel mindenféle manipulációnak.

Egyszóval: így lehet a "Tarka Magyar"-ból Magyar tarka. Ilyen! Mert aki akkora nagy marha, hogy rendszerető, kulturált emberként azt tartja legfontosabb megnyilvánulási terepének, hogy szolidaritást vállaljon bűnözőkkel, illetve egy olyan szexuális aberráció fölösleges többletjogaiért álljon ki, amelyet mellesleg a saját vallása elég alaposan tilt (Szodoma és Gomorra, ha még emlékszik valaki), az bizony nem csodálhatja, hogy a cigánybűnözés támogatásáért utálják meg. Valamint mindenféle összeesküvéselméleteket kreálnak róla a nemzetközi cionista tőke cigányokkal összefogó, a piszkos munkát velük végeztető magyarirtásáról. Holott a cigányokkal összefogni nyilvánvalóan nem lehet: egyszerűen túl primitívek ahhoz (itt, és mindig persze arról a markáns csoportjukról beszélek, amely csak követel, de semmit se ad az országnak), hogy a faéknél és a rugóskésnél bonyolultabb problémát osszanak meg velük.

Ennek az országnak a fő baja a kormány - és a megváltoztathatatlan politikai rendszer, amely egy bukott maffiát is hatalmon tud tartani. Nem a zsidók, nem a homoszexuálisok, és még csak nem is a cigányok. Merthogy még a cigányok bűnöző, közveszélyes rétege sem jelent igazi problémát egy olyan jogállamban, ahol a vezetés a tisztességes emberek jogait tartja a legfontosabb védendő értéknek, és nem a mindenféle aberrációt és devianciát igyekszik a lehető legegyenjogúbbá tenni. Csak egy adalék, a végére, tanulságnak: az egészségügyben vizsgálta már mindenféle ombudsman a narkósok, a részegek, az elmebetegek, a részeg sérültek jogait: egyedül a szimpla, önhibáján kívül valamilyen kórba esett betegek jogaival nem törődött még a kutya se...

Aktuálpolitikai posztot szeretnétek? Hát jó. Az aktuálpolitikai poszt most arról fog szólni, hogy én milyen marha okos vagyok. Igen: undorító, hivalkodó "na ugye megmondtam, vazze" következik. Szíveskedjetek a hivatkozásokat csak futólag feleleveníteni: igazán autentikus forrást választottam, saját korábbi írásaimat, meg Terembura műveit.

Mi is most az "aktuálpolitika"? Nem egyéb, minthogy Gyurcsány úgy megy, mintha jönne: immár fél éve kormányoz papíron kisebbségben, de a bukás csak lebeg, lebeg és lebeg, de az Istennek se akar leesni, hgy végre maga alá temesse az eddigi legsimlisebb csirkefogót, aki a hányatott sorsú magyar miniszterelnőki bársonyszékbe tehette a rég szétrúgandó valagát. A fürdőskurva-viselkedésű SZDSZ-en kívül már odaszavaznak a Fideszből kilépett-kiebrudalt "függetlenek", és az MDF berkeiben is egyre szebben mélyül az Almássy-Dávid-hasadék. Most a költségvetést emlegetik az okos politológusok majdani kenyértörési alkalomként: nos, én ebben sem hiszek.

Mi is történt azóta? Veres János neve újabb ordas gazemberségekben merült fel: ezúttal a Hírtévé neki nem tetsző riportereit akarták narkósként lejáratni, a svihák Helmeczy segítségével, aki már annak idején arról lett nevezetes, hogy elpuccsolt az MSZP szavazataival egy megyei közgyűlési elnöki széket. Természetesen Veresnek ezúttal is csak egy samesza szerepel név szerint az ügyben, és hogy, hogy nem, a magyar hatóságokban fel sem merül, hogy ha az adócsaló Kabai, a megzsarolt-megtámadott büfétulajdonos (akit a fiai fojtogattak egy picikét), meg a mostani disznóság mögött egyaránt felmerül a szabolcsi újbáró-miniszter neve, akkor netán ő lehet a közös nevező, és az ő cellakulcsát kéne elveszteni vagy 15 évre...

Nálunk ugyanis a maffiózók ellen nyomozni nem szokás: feltéve, ha kormánykörökben vannak, vagy pedig elég pénzük van ahhoz, hogy megkenjenek mindenkit, akit kell. Ha valaki nem emlékezne, felhívnám a figyelmet a Palotás János egykori adóügyi büntetőperében a fellebbezést elmulasztó ügyészre... Ez is egy ördögi kör: a vagyonos-hatalmas cégéres gazemberek ellen nem nyomoznak, így azok egyre bátrabban csinálják a disznóságaikat.

Mellesleg az új hazugságügyi és polgárveretési miniszter az a Draskovics, aki ellen éppenséggel szintén lehetett volna annak idején büntetőeljárást indítani, csak éppen a nyomozás hogy, hogy nem, leállt... Rablóból lesz a legjobb tettestárs és disznóság-elleplező...

Nos, hogy miért nem lesz tényleges kormányválság? Kérem tisztelettel: amíg az SZDSZ-nek nincs legalább 4 %-a (egyet majd hoz a kampány, gondolják) addig tűzön-vízen át, akármekkora hazugságokkal és köpönyegforgatásokkal is, de kitartanak a szocialisták mellett. Ők ugyanis nem akarják közelről megismerni a régóta kiérdemelt politikai süllyesztőt. Lám, a gyakorlatilag bebizonyosodott elnökválasztási csalásuk is milyen szépen, olajozottan rendeződik: Kóka és csapata ellen még csak vád sem lesz, hiszen ugyan ki a fene tételezhetné fel, hogy a csalás haszonélvezője közreműködött (legalább felbujtóként, szervezőként) a dologban? Hogyan is juthatnánk efféle eretnek gondolatra, amikor az exelnök úr megmondta, hogy ő erről nem tudott???

Kérem tisztelettel: ebben az országban összekeverik az ártatlanság vélelmét az igazmondás vélelmével. Az előző ugyanis nem jelent többet, mint hogy addig senki se bűnös, amíg ezt a bíróság jogerősen ki nem mondja. No de itt már a nyomozó hatóságok beleértik azt is, hogy az ordító logika ellenére senkit se szabad meggyanúsítani vagy nyomozni ellene, ha egyszerűen letagadja a disznóságot (feltéve, ha elég hatalma vagy pénze van). A rendszer ellenfeleinek azonban - kiváltképp, ha elég feltűnőek - kijár a folyamatos zaklatás és a mindenféle, rossz viccnek is gyenge hamis vád, maximális hatósági segítséggel.

Kurvaország? Annak tűnik - még az is lehet, hogy a magyargyalázó ormánybajnoknak ebben a kitételben manapság sajnos igaza volt. Más kérdés, hogy ezért ő, elvtársai, és az elsumákolt rendszerváltás a felelős. Ők döntötték először hanyatt még 1988-89-ben az akkor még kiskorú, bimbózni kezdő demokráciát, mely azóta lottyadt seggű ringyóként osztogatja az olcsó gyönyört mindazoknak, akik nem hánynak attól, hogy a nyál- és szartengerben megfürödjenek.

És hogy miért nem lesz változás? Mert a politikai elit az kérem tisztelettel be van betonozva. Azt már régen elmondtam, hogy hogyan. Új alkotmány? Igazán kompetitív választási rendszer? Átlátható pártfinanszírozás, feneketlen feketekasszák nélkül? Álmodnak Önök, kedves olvasók?

Antall József egykor azt mondta, amikor elkezdték kifogásolni a gengszterváltás már akkor látható súlyos visszásságait: tetszettek volna forradalmat csinálni.

Nos, ahogy elnézem: ideje lenne a dolognak... Merthogy azért vagyunk kurvaország, mert eltűrjük a strici hatalmát!

Egy személyes megjegyzéssel kezdem: nem tűntem el, nem csuktak le, semmi bajom se történt, csupán a szép időre tekintettel a lehető leghosszabbra prolongáltam a nyári szünetet, méghozzá internet nélkül, mert az a horgászházban nincsen (nem is lesz). Még mostanában is el-eltűnök, amíg lehet, inkább onnan járok dolgozni...

Még tévét is néztem (az ugyanis van ott is): de főleg csak sportközvetítéseket. Olimpiát, persze. Elvégre csak négyévente van...

Nos, most bekövetkezett, amire már régóta számítottam: a megszokott 8-10 aranyérem helyett három szemet sikerült összekalapálni, azt is épp csak az utolsó pillanatokban. Ritka nagy pofáraeséseknek lehettünk szemtanúi: az aranyról ábrándozó öttusázók lepotyogtak a lóról (lovasnemzet vagyunk, hiába), a magyar kard is megrozsdásodott, a kézis lányok a szokásos kishitűséggel kaptak ki a borzalmasan gyengén játszó, szintén remegő lábú oroszoktól, atlétáink pedig igazi Moldova-könyvbe illő teljesítményt nyújtottak. Aki emlékszik a Ferencvárosi koktélből arra, amikor leírja, hogy "távolugrónk a dobbantás után hanyatt esett, így a világtörténelemben először negatív eredménnyel lett utolsó", annak a magyar gerelyhajító teljesítménye ezt idézte. Szerencsétlen ugyanis a csúszós-vizes rekortánon nekifutás után a gerelyt elejtette, és hatalmasat esett pofára (végül háromból egyszer sem sikerült érvényeset dobnia, de szerencséjére az elejtést se mérték le - visszafelé...).

Ezzel az erővel engem is kivihettek volna Pekingbe. Odaálltam volna minden nekifutás nélkül, és helyből el tudtam volna dobni vagy 20 méterre a gerelyt: ez esetben el se eshetek, és épp 20 métert vertem volna a magyar profi atlétára. Továbbá jókat zabálhattam volna államköltségen a kínai vendéglőkben...

A mókás az, ahogy a politika pofáraesett. Milyen jól elkezdték cseszegetni a kormányzatot a mindenféle sportkorifeusok, hogy nem ad elég pénzt; a Fidesz azonban kínos hallgatásra kényszerült, hiszen a MOB vezetője, Schmitt Pál a korábbi pártsemlegességet feladva pár éve benarancsosodott, így a Fidesz se sokat dumálhatott - elvégre a szocik rögvest visszavághatnának, hogy "ti vezetitek, vazze!".

Megjegyzem: röhögnöm kell. Csak pénz kérdése lenne a dolog? Amikor az államszocialista időkben a sportolók a bújtatott állásokon, némi kalóriapénzen és a vámkikerülő seftelési lehetőségeken (majd kiöregedve a gebines presszókon) kívül nem kaptak egyebet, és szponzor se létezett, akkor még nem huszadikak lettek az öttusázók.

A rettentően félresikerült magyar rendszerváltás sokkal inkább a mentalitást tette tönkre. Hány ember hajlandó még egész fiatalságát feladni, hogy - esetleg - nyerhessen egy olimpián? A bolsevik időkben szinte csak sportolóként lehetett senkiből sztárrá válni (színészek, miegyebek kevesen voltak, és messze nem csak a tehetség döntött, nem volt tiszta a verseny).

Ma meg Best, Story magazinok és egyéb vastag sugárban ömlő szemét tesz "sztárrá" Győzikéket, mindenféle ordas kurvát és hasonló műveletlen, gusztustalan és immár nyíltan különböző nemi váladékokban fürdőző szar alakokat. Tévedés ne essék: semmi bajom nincs a szexszel, az is az egészséges élet nagyon fontos része - de nem a nyilvánosság elé való, és főleg nem sztárképződésre való!

Régen a piros-fehér-zöld színeket képviselni igazi megtiszteltetés volt. Ma ugyan sporteseményekkor ezt mondogatják, de mit is tesz valójában a közhangulattal a politika meg a média? Megalkották a "magyarkodás" fogalmát, soviniszta-rasszista hírébe keverik azt, aki magyarságára büszke (merthogy ez a büszkeség természetszerűleg, sui generis magában foglalja azt, hogy magyarként különbnek tartjuk magunkat másoknál - amit manapság szégyellni kell).

A hatalmas nagy baj, hogy a mai magyar valóságban sztárrá lehet válni nemhogy közészerű, de kifejezetten alantas "teljesítménnyel". És ebben nem csupán a média a hibás: elvégre ha nagy tömegek döntenének úgy, hogy a szarabbnál szarabb szappanoperákat nem hajlandóak nézni, a média nem tehetne mást, minthogy váltana, és a nézők által megkövetelt színvonalat szolgáltatná.

Egy 12-13 éves gyerek - vagy akár még fiatalabb - el fog ma kezdeni fájdalmas, monoton edzésekre járni, hogy TALÁN majd tíz másodpercen belül fussa a száz métert? Hogy TALÁN érmet szerezhessen, TALÁN nyerjen is? Merthogy az olimpián igazi, kemény ellenfelek vannak, és sokszor a legtöbb is bőven kevés - hiszen a másik sportoló legtöbbje jobb. Szegény Cseh László, ő hozta, amit el lehetett várni tőle - de Phelps mellett nyerni nem volt esélye. De legalább nem esett pofára a gerellyel...

A másik kérdés a dopping. Kérem szépen: én nem hiszem, hogy 100 métert kilenc és félnél alig több másodperc alatt le lehessen futni (főleg épp a kínai szmogban). Nem hiszem, és kész. A doppingolók és a doppingüldözők között épp az a különbség, ami a nyúl és a róka között. A nyúlnak mindegy, merre fut, csak a róka ne érje utol. A róka azonban csak akkor jut élelemhez, ha nem csupán gyorsabb a nyúlnál, de PONTOSAN utol tudja érni. A természetben ezért alakult úgy, hogy a ragadozók szellemi képességei jobbak: a nyúlnak elég ész nélkül futnia, a rókának azonban futás közben tervezni-gondolkodni is kell.

Emberek között azonban nincs okosságkülönbség a doppingdokik és az ellenőrök között. Az ellenőrök csak azokat a módszereket tudják kimutatni, amelyeket már ismernek. Hány olyan anyag létezik vajon, ami a teljesítményt fokozza, és még nem közismert? Szerintem rengeteg. Ezek egy része endogén (a szervezetben természetesen is előfordul), vagyis elég valahogy (akár csillagászati áron) előállítani, és beadni - amíg a tudomány doppingűző része fel nem ismeri, hogy ez is doppinszer, addig a szintjét senki se méri...

Egyszóval: a mai élsport nagyon kis szelete az, ami még tényleg úgy-ahogy tisztán versenyeztethető. Az erő- és gyorsasági sportokat rég megette a fene: szerintem azok már régen nem tiszták. Nem véletlen, hogy a nagy országok egyre jobban elhódítják a futást, az úszást, és hasonlókat: több pénzük van doppinglaborokra. Vajon a kínaiak mitől lettek olyan jók hirtelen?... Jószerével csak az ügyességi és csapatsportok lehetnek úgy-ahogy doppingmentesek, mert a mozgáskoordinációt szimpla vegyszerekkel fokozni nemigen lehet (ahol igen, mint pl. a lövészetben a szesz vagy a béta-blokkolók, ott a módszerek eléggé ismertek és kontrollálhatóak). Más kérdés, hogy a focista vagy a vízilabdázó erőnléte is javítható nem tiszta eszközökkel, és az egyre több hirtelen szívhalál azt jelzi, hogy alighanem ez is történik.

Az ügyességi sportágak közül is kiesnek azok, amelyekben pontoznak - merthogy azokban meg a bírói objektivitás szenved szinte mindig súlyos csorbákat. A csalást manapság már sportdiplomáciának nevezik (szép polkorrekt fogalmazás itt is), bár ez szinte minden bíráskodásban előfordul.

Mindezeket tudva vajon érdemes manapság sportolói karrierbe kezdeni? Néhány megszállottnak persze igen - de a baj ott van, hogy ha a merítés nem elég széles körből történik, a megszállott-menedzselt sportolók és az adott sportágban istenadta tehetségűek személye korántsem fog egybeesni. Rengeteg munkával elérhet valaki kiemelkedőt átlagos tehetséggel is - de ha ugyanezt a munkát a zseniális talentum végzi el, jobb lesz az eredmény. Csakhogy ma a néhány jelenntkezőből egyre kevesebb lesz tehetséges, ami törvényszerű is.

A magyar sport olimpiai leszereplése tehát nem tükröz mást, mint az ország rendszerváltás utáni kőkemény leszereplését. A sport önálló reformja semmit nem ér: az egész országban kellene rendet csinálni!

A mai New York Times Tudomány rovatában megjelent egy írás, amelyik szerint az olajmezők alulról, valami többé-kevésbé titokzatos forrásból újratöltődnek, némelyik egész gyorsan. A cikk Dr. Jean K. Whelan-re hivatkozik, aki leginkább az Eugene Island Block 330 nevű olajlelőhelyet vizsgálta a Mexikói öbölben. Itt 1972 óta folyik a kitermelés, már több mint egymilliárd hordónyit felhoztak, és az előrejelzésekkel szemben az olaj csak nem akar fogyni. Ez kizárólag úgy lehetséges, ha valahonnan - a csaj szerint alulról, sokkal nagyobb mélységből - folyamatos utánpótlás érkezik.

Bár a New York Times nem hivatkozik rá, a megfigyelés alátámasztja a néhai Thomas Gold asztrofizikus professzor és botcsinálta geológus elméletét a kőolaj (és földgáz) nem biológiai eredetéről, amit - mellesleg - szovjet-orosz geológusok már az ötvenes évek óta nyomattak.

Dióhéjban arról van szó, hogy a szénhidrogének több száz kilométer mélységben szintetizálódnak (lényegileg ott, ahol a gyémánt is) és folyamatosan szivárognak fölfele, különösen ahol valami gyengeség van a földköpenyben. Aztán úgy tíz kilométer körüli mélységben rávetik magukat a bacik az anyagra, félig megeszik, s a maradékból lesz az olaj meg a gáz (amúgy Gold szerint a szénmezők nagy része is). Ez szinte mindenütt jön föl magától, ha nem is egyforma gyorsan, de kitermelhető mennyiség csak ott gyűlik fel, ahol elérhető mélységben van egy vízhatlan réteg, ami alatt csapdába esik. Gold szerint amúgy gyakorlatilag mindenhol van áthatolhatatlan réteg, több is egymás alatt, csak egyes helyeken túl mélyen van a legfelső is. De ha elég mélyre fúrunk, akkor majdnem mindenütt kell lennie olajnak és metánnak. Normál olajmezőknél meg, ha átrendeződnek a nyomásviszonyok (mert kiszívják az olajat), az eggyel alatta levő záróréteg fellazulhat s alóla egyszerűen újratöltődik a mező.

A szén és hidrogén, ami a szintézishez kell, Gold szerint már az eredeti ősanyagban ott volt, amiből a Föld összeállt, hiszen a hidrogén a legközönségesebb elem a világon, a szén pedig - a hélium és oxigén után - a negyedik leggyakoribb. Itt jön a képbe egy másik meteoritkutató, Marvin Herndon, a Transdyne Corporation elnöke, aki ugyan nagyon szabadúszó, de talán mégse egészen áltudós. Szerinte a Föld, akár csak a többi belső "kőzetbolygó" eredetileg forró jupiter jellegű gázóriás volt (kb. háromszázszor akkora tömegű, mint most), csak az akkor még nagyon fiatal Nap bolondozott kicsit, T Tauri korszakában egyszerűen elfújta a hatalmas hidrogén-hélium atmoszférát, s csak a kemény vas és kő mag maradt. Később erre rakódott még egy kis anyag, de a Föld tömegének több mint nyolcvan százaléka még a gázóriás erősen redukáló belsejében ülepedett le, így sokkal kevésbé van oxidálódva, mint a jelenlegi felszín. Ennek a forgatókönyvnek sok érdekes következménye van, többek között lehet a Föld centrumában egy kb. nyolc kilométer átmérőjű urángömb (az olvadt vasmagban úszó szilárd nikkelszilicid belső mag közepén), ami ma is valami 4 terawatt teljesítményű szaporító atomreaktorként működik (azaz folyamatosan alakítja át a 238-as uránt plutóniummá), de témánk szempontjából mégis az a lényeg, hogy a Föld belsejében a szén nagy része szénhidrogénként kell jelen legyen, nem pedig oxidált formában.

Ha pedig ez így van, akkor nem annyira az a problémánk, hogy kevés a gáz meg az olaj, hanem inkább túl sok. Nálunk is csak most találtak 600 milliárd köbméter gázt, igaz, mélyen. Viszont elég lenne nekünk negyven évre, bár ha tényleg utántöltődik, akkor sokkal tovább. Ideje lenne megfúrni a régi mezőket is újra, hátha megteltek azóta :-)

2008.09.03

Hoppá, ezt benéztem. A New York Times cikk nem tegnapi, hanem 1995 szeptember 26.-án kelt, azaz majdnem 13 éves. Cserébe viszont találtam pár későbbi hivatkozást.

Wall Street Journal, 1999 április 16.
Page One Feature
Odd Reservoir Off Louisiana Prods (Fura tározó Louisiana partjainál)
Oil Experts to Seek a Deeper Meaning (Olajszakértők kutatják a mélyebb jelentést)
By CHristopher Cooper
Staff Reporter of THE WALL STREET JOURNAL

Newsday, 2002 április 16.
HEALTH & DISCOVERY
Oil Fields' Free Refill (Ingyenes utántöltő olajmezőkhöz)
by Robert Cooke, STAFF WRITER

Geotimes, 2003 június
Petroleum geology
Raining hydrocarbons in the Gulf (Szénhidrogéneső az Öbölben)
by Lisa M. Pinsker

Ezek persze csak újságok, még ha némelyik "tekintélyes" is. Viszont találtam ezt:

PNAS, 2002 augusztus 12. ( vol. 99 no. 17 10976-10981, Proceedings of The National Academy of Sciences of the United States of America)
The evolution of multicomponent systems at high pressures (Többkomponensű rendszerek fejlődése nagy nyomáson):
VI. The thermodynamic stability of the hydrogen–carbon system (VI. A hidrogén-szén rendszer termodinamikai stabilitása):
The genesis of hydrocarbons and the origin of petroleum (A szénhidrogének keletkezése és a kőolaj eredete)
by J. F. Kenney, Vladimir A. Kutcherov, Nikolai A. Bendeliani and Vladimir A. Alekseev

Nem vagyok geokémikus, de a fizika, vegytan és matematika alapjait elsajátítottam még anno, ilyen téren nem könnyű megvezetni. A cikket elolvastam, határozottan értelmesnek tűnik, áltudománynak nyoma sincs benne.

2008.09.04

Akkor foglaljuk talán össze, mit is mond Kenney & al.

1. Termodinamikai egyensúly közelében harminc kilobar nyomás alatt (ez kb. száz kilométeres mélységnek felel meg) semmilyen körülmények között se stabilak a több szénatomos szénhidrogének. Ilyenkor a szén-hidrogén rendszer, hőmérséklettől, kémiai környezettől függetlenül metánná és elemi szénné alakul át (ha van elég idő). A bizonyítás, amit adnak, egészen általános, kivétel csak nagyon erősen nem-egyensúlyi körülmények között lehetséges, ami azonban a föld alatt kizárt.
2. Gyémánt üllők között ötven kilobar nyomáson, 1500 fokon vasoxidot (FeO), márványt (kalcium karbonát) és desztvizet kínoztak pár óráig. Gyors lehűtés után mindenféle nehéz szénhidrogént találtak ott, ahol eredetileg csak kő volt meg víz. Az egész zenekar megjelent, kb. olyan eloszlásban, ahogy azokat a kőolaj is tartalmazza.
3. Mindebből az következik, hogy szerves fosszíliák a földkéregben semmi szín alatt se alakulhatnak át kőolajjá, viszont pár száz km mélységben (kb. ott, ahol a gyémánt keletkezik), csak valami széntartalmú anyag kell, redukálószer meg víz és a folyamat magától végbemegy.
4. A kőolajnak a mélységből elég gyorsan kell felemelkednie (és lehűlnie közben), különben átalakul metánná és grafittá. Ha már hideg, akkor ugyanezt teszi, de - a gyémánthoz hasonlóan, ami normál nyomáson szintén metastabil - baromi lassan.

Kenneyék ugyan ebben a cikkben nem mondják, de egyenesen következik, hogy ahol pár száz kilométer mélységben a kőzet tartalmaz szenet és vizet, túl sok oxigént viszont nem, ott kell lennie kőolajnak. Azaz gyakorlatilag mindenütt, mert abban a mélységben ilyen szokott lenni a kő. A hasznosíthatósághoz az kell, hogy legyen valami gyengeség a köpenyben, ami mentén az olaj gyorsan felemelkedhet, fölötte pedig záróréteg, ami csapdába ejti.

A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.

2008 augusztus 17 Fenti idézet eredete kétséges, igazságtartalma nem. Jó lenne tudni, kik szerepeltek a 2007 január 8.-i Mokkában.

I was in prison just this morning. First I must get used to things and try to comprehend my situation.

Ma reggel még börtönben voltam. Egyelőre szoknom kell a dolgokat és meg kell kísérelnem felfogni a helyzetem.

TIME, 1974 február 25 - Számüzetésének első sajtónyilatkozata

Isten nyugosztalja Alekszander Iszajevics Szolzsenyicint!

A nagyapa egyszerű ember volt. Be-berúgott, olyankor goromba volt, mint a pokróc. Ütötte-verte az asszonyt és a kölyköt is - szét is mentek idővel. Semmihez nem értett, melósként dolgozta le csak a szesztől feldobott életét, és többször megjárta a börtönt kisebb-nagyobb lopásokért.

A fia ebben a szennyben nevelkedett, és esküt tett magában, hogy ő nem fogja így leélni az életét. Az esküjét éppen betartotta, de volt egy kis (nagy...) baj: senki nem tanította meg arra, hogyan kéne erkölcsösen, tisztességesen kitörni ebből a környezetből, és nem volt benne erkölcsi tartás arra, hogy magától megtanulja. Ő is a görbe utat válaszotta tehát: pápább lett a pápánál, befurakodott a hatalom kiválasztottjai közé, sőt, benősült egy újmódian kékvérű elitcsaládba. Itt aztán megnyíltak előtte a lehetőségek: először a mozgalom várta tárt karokkal, majd ahogy fordult a szél, és vége lett a szóbeli egyenlősdinek is, kemény kézzel kezdte maga mögé kaparni, amit csak megszerezhetett. Bűnöző lett ő is, de nem szimpla kis részegen elkövetett lopásokkal ügyködött: ő nagy vagyonok környékén forgott, csalta az adót, álcégeket alapított.

Hiába, csak a népmesékben nő a szemétdombon csodás rózsabokor... A fiú esetében a szemétdomb stimmelt, de hatalmas, mérges bürökké emelkedett rajta őkelme. Amikor már rengeteg pénze volt, megfájdult a foga a hatalomra is: immár nem csupán a rokonság közvetítésével akarta élvezni azt, hanem a saját markában szorongatva. Sikerült is olyan magas pozícióba jutnia, amilyenről egy normális országban az efféle erkölcstelen alakok legfeljebb ábrándozhatnak. Sőt: meg is tudta tartani, miután belehazudozott az egész nép képébe. Amikor aztán kiderült a dolog, még ő volt megsértődve, hogy miért nem ismeri el a sok-sok átvert ember hősiességnek az aljas becsapást...

Az unokának már az alacsonyról indulás próbája sem adatott meg. Nagyhatalmú apja gründolt neki egy saját, külön középiskolát, mert a nehézfejű gyerkőcnek még így is húsz évébe tellett, míg az érettségiig el tudták valahogy rugdosni. Ott is meg kellett kapjon minden lehetséges és lehetetlen segítséget: külön termet, külön időt, sőt, még külön tanárt is, aki segít puskázni, mert sajnálatosan annak a bizonyos hatalomnak a berkeiben kőostoba alakok tenyésztek sorozatban. Visszaütött hát a papa hatalomhajhász érdekházassága: hiába, a gének gének maradtak, és a jobbról-balról érkező nyolcvanas IQ-k erős nyomot hagytak az unoka képességein. Nem is beszélve arról, hogy semmi nem érdekelte, semmi célja nem volt: a nagyhatalmú papa már annyit összelopott-összeharácsolt, hogy neki már egész életére biztosítva volt a dúsgazdagság. Miért is foglalkozott volna holmi hitvány tanulással?

Hogy mi családregényünk tanulsága? Nem esik messze a rohadt alma a peronoszpórás fától!